Mindenekelőtt beszéljünk a szerelemről. Olyan érzés, amiben a racionalitás teljesen kizárható, olyan tetteket is végrehajtunk, amiben magas a kudarcélmény valószínűsége, de az emberen ennek ellenére is felülkerekedik a vágy, hogy megszerezzünk valamit, ami igazság szerint csupán a fejünkben létezik. Amikor beteljesedik, akkor pedig gyötörni kezdenek a kételyek, hogy amit kaptunk, az tényleg az-e, amit akartunk.

Pontosan így érzek a megvásárolt Seagull 1963 karórámmal kapcsolatban, ami számos, nem elhanyagolható problémát vet fel. Annyira bonyolult, összetett, és csavaros történet ez, amit érdemes elmesélni, ezért is szántam rá magam erre a kis beszámolóra.
A kiindulási pontunk legyen az, hogy megláttad ezt az órát valahol, valamikor, majd némi idő után rádöbbentél, hogy meg akarod szerezni magadnak. (Az Úr irgalmazzon a Te lelkednek!)

Vessünk is egy pillantást a szóban forgó szépségre, róla van szó:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Mitől érdekes?

Egyrészt, mert nagyon gazdag történelemmel rendelkezik. 1963 a világ számára elképesztő év volt. Javában tombol a hidegháború, forró drótot létesítenek a Kreml és a Fehér Ház között, Kennedy elnök azt mondja, hogy „ich bin ein Berliner”, de pár hónappal később Texasban lelövik. Martin Luther Kingnek „van egy álma”, bezár az Alcatraz, Kenya függetlenné válik, a rádiókból üvölt a The Beatles, és a Beach Boys, a televízióban útjára indul a Doctor Who című sorozat, és megszületik Quentin Tarantino, Brad Pitt és… Orbán Viktor.
De az órák világában is zajlanak az események, mert 1955-ben Tianjin tartományban megalapult a Sea-Gull, akik 1961-ben szerződtek a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejével, hogy karórákat készítsenek nekik, köztük az akkor még csak a tervezőasztalon heverő D304-es típussal.

A Sea-Gull (A kötőjelre érdemes figyelni, mert a későbbiekben szerepet fog kapni) annyira komolyan vette az óragyártást, hogy elvileg 30 prototípust készített, mielőtt megszületett a végső változat 1963-ban, de ne rohanjunk ennyire előre!

A gyár első órája ugyanis 1955-ben látta meg a napvilágot, Wu-Xing, azaz ötágú csillag néven, Mao Ce Tung nagy örömére. Hogy pontosan mi is hajtotta ezt, arról nem sikerült megbízható forrást találnom, de emlegetnek egy Swiss Sindaco alapot, ezért tételezzük fel, hogy valami korabeli svájci ETA alapú szerkezet lehetett.
A gyár nevezéktanáról is találtam egy érdekes leírást, miszerint a Sea-Gull nevet a gyár nemzetközi kereskedelemben való részvétel miatt vette fel, Kínában a Dong Feng, azaz Keleti Szél márkanevet használták, de ezt is csak a 60-as években, mert azelőtt Tianjini Óragyár néven futottak.

Találtam egy csodálatos képet is a gyár első órájával kapcsolatban:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Ezen a képen az első Sea-Gull modell látható, ami meglehetősen hasonlít vágyaink tárgyához. Ami hiányzik, az bizony a chronograph funkció, merthogy olyan szerkezetük akkor még nem volt.

A történet úgy szól, hogy a kínaiaknak pont megfelelt az akkor már elöregedőben lévő, (végtére is 1942 óta létezett), svájci Venus 175 szerkezet, így hát fel is vásárolták azokat. Volt olyan forrás, ami a szerkezet legyártásra képes gépek felvásárlásáról is beszámolt, amiket Tianjin-be szállítottak, ami akár igaz is lehet, de ezt megerősíteni nem tudom. A Venus elvileg 1950-ig gyártotta a 175-öst, ezért a kínaiak által elmesélt sztori egybevág a tényekkel, de az is tagadhatatlan, hogy a kínaiak ST19 szerkezete és a Venus 175 kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Ez vitathatatlan.

A kép forrása: https://www.watchuseek.com/threads/red-star-watches.4625971/

Ez a szerkezet korántsem nevezhető valami utolsó kis semmiségnek, hiszen közeli rokona a Valjoux 72, illetve a Lemania 2310. Ezeket olyan nagynevű óragyártók vették kezelésbe, mint a Rolex, Patek Philippe, Breitling, Longines, egyszóval, az igazi „kékvérűek”. Nyilván mindenki áttervezte, kiegészítette, fejlesztette, átdolgozta a saját igényeinek megfelelően, de az a történelem és az a pedigré, ami ekörül a szerkezet körül kialakult, meglehetősen lenyűgöző.

Most ugorjuk vissza egy kicsit a Sea-Gull gyárba (vagy Keleti Szél gyárba, ha úgy jobban tetszik), 1963-ba, merthogy elkészült a pilótáknak szánt D304. Nagyon nehéz megbízható forrásból képeket találni, nincs is sok belőlük, de úgy gondolom, ez lehetett az első, és eredeti darab:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Ami valószínűsíthető, hogy ez az az óra, amit a Sea-Gull a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg számára leszállított. Egy forrás 1400 db karóráról számolt be, amit végül 1966-ban adtak át, de hamarosan megjelent egy átdolgozott kiadás is, ami így festett:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Ez a sok információ feleslegesnek tűnhet abból a szempontból, hogy minek ezeket tudni, ha csupán egy órát akar vásárolni az ember. Mi abban a bonyolult, hogy felmegyek egy honlapra (merthogy Magyarországon nincs Sea-Gull hivatalos képviselet) és beteszek a virtuális kosaramba egy órát, fizetek, és várom a csomagküldőt.

Itt változik át ez a kellemes kis történet egy valódi kommunista-kapitalista horrorsztorivá. Kína iparát, ha jól sejtem senkinek sem kell bemutatni. Gyártanak ők kiváló, elsőrangú minőséget éppúgy, mint az arcpirítóan gagyi, hamis, borzalmat egyaránt.
Tipikus kínai eset, hogy a Sea-Gull is egyike lett az átláthatatlan kínai vállalatoknak, a 90-es évek végére több mint 20 beszállítójuk volt. Az óráik minőségére a hullámzó szó a legmegfelelőbb, és nem is sikerült igazán kiemelkedő modelleket létrehozni (leszámítva a D304-et).

Az órák iránti vágy és a gyűjtők szenvedélye viszont nem ismeri a határokat, és az idő múlását, a gyártók pedig tudták jól, hogy a kuriózumokat kereső óramániások egyik célpontja a híres és érdekes történelmi darabok. A Sea-Gull nagyon helyesen ismerte fel, hogy van igény a D304-es újrakiadására, ahogy manapság is azt látjuk, hogy számos óragyár a múltbeli sikereiket adja ki újra, meg újra.
2007-ben jelent meg az első újrakiadás, ami limitált volt, 208 számozott darabról szólnak a források, ami annyira népszerű lett, hogy hamarosan egy 500-as sorozat követte. A szerkezetet itt ST3-nak nevezték, mert a 19 követ (a számlapon ezt jelzi a 19 zuan) 21-re növelték.
A siker átütő volt, hiszen a vásárló egy legendás szerkezetet, és egy tisztességes óragyártótól származó karórát vásárolhatott elfogadható áron… egészen addig, amíg a kínai ipar be nem darálta saját magát.

Kínában ugyanis nem okoz problémát, ha egy másik gyártó is gyártja az adott terméket, hol ilyen, hol olyan minőségben. Kínában az a szó, hogy eredeti, valószínűleg nem létezik, merthogy akármennyire is kerestem, még a hivatalos Sea-Gull honlapot sem találtam meg. Vagyis, nem vagyok biztos benne, hogy amit találtam, az ténylegesen az. Egy forrás arról számolt be, hogy az a Sea-Gull 1963, amire én is vágytam, már nincs a gyártó kínálatában, ezért más kínai óragyárak szabadon gyárthatják tovább license alapján. Megnéztem számtalan Sea-Gull honlapot, és tényleg sok olyan van, amin az 1963 már nem szerepel, de találtam olyat is, amin igen. A leghitelesebb eredeti honlapnak a seagullwatchco oldalát találtam, ott ugyan van, de már csak zafír üveggel és 40-es tokátmérővel 500 dollárért. Eredeti? Tényleg Sea-Gull? Merthogy pl. a seagullwatcheu oldalon teljesen más kínálatot prezentálnak, ráadásul ott már tourbillon szerkezetes csodák kellették magukat 4000 dollárért. Mindeközben az Aliexpress oldalán már 10 ezer forintért is kapok egy 1963-at. Hogy még bonyolultabb legyen az összkép, az igazi pokol a termékfotóknál található. A gyártók egymás termékképeit lopkodják, ami nem könnyíti meg a vásárlást. A plexi üveges órához simán odateszik a zafír üveges képét, ahogy a fotókon a szíjak is hol barnák, hol zöldek, hol fekete bőrből vannak. Ebből kialakul egy olyan helyzet, hogy fogalmad sincs arról, hogy mire költöd a pénzed, és mit fogsz kapni a végén. Az hogy eredeti-e, na az végképp balladai homályba vész.

Az interneten különböző fórumok vannak arra, hogy azonosítani tudjuk az eredeti és a hamis Sea-Gull 1963 modelleket. Érdemes figyelni a kanji feliratokat, hogy hány sorba rendezték őket, és melyik szimbólummal kezdődnek, stb.
Nem vitatom, hogy megéri figyelmet szentelni erre, de végül azért sem merültem bele, mert az a probléma, hogy 2013-ban is jött egy gyári, Sea-Gull újrakiadás, Plan B néven, amit többféle méretben gyártottak, zafír üveggel és plexivel egyaránt. Ennek az az oka, hogy a Sea-Gull továbbfejlesztési terveket készített, variációkat hoztak ki, így aztán maga az eredeti Sea-Gull is következetlen volt a számlapokkal, feliratokkal kapcsolatban. A Plan B változat is limitált volt, 650 darabban készült. A hátlap is megér egy említést. Az eredeti természetesen nem átlátszó megoldással készült, de az újrakiadások közül több változat is ilyet kapott, a Plan B kiadáson konkrétan volt átlátszó és tömör acél is. Ennek a számlapja is más volt, de hogy véletlenül se legyen egyszerű, amikor az eredeti Sea-Gull leállt a modell gyártásával, egyes források szerint a Red Star óragyár kezébe került a license, akik a Sea-Gull nevet jó kínai hagyományok szerint megváltoztatták. Erre azért volt szükség, mert ők tulajdonképpen újra gyártják az újragyártott Sea-Gull újrakiadását. Így lett a Sea-Gull 1963 náluk Seagull (egybeírva, mondtam, hogy lesz még ennek szerepe) 1963. Természetesen a Red Star Seagull modelleket is hamisítják, így aztán végképp teljes a káosz.

A Red Star elvi síkon hivatalosan gyárthatja ezt a modellt, de ember legyen a talpán, aki bírja még követni, hogy mi az eredeti.

Foglaljuk össze!

Ha beleszerettél a Sea-Gull 1963-ba, akkor komoly bajban vagy, ugyanis fogalmad sincs arról, hogy mi számít eredetinek, honnan szerezd be, kiben, melyik honlapban bízhatsz. Minden zavaros, sötét, és tele van iszonyattal. Pont olyan, mint valami hidegháborús kém-thriller. Azt szögezzük le, hogy a tényleges Sea-Gull 1963-hoz egyik újrakiadás sem hasonlít. Más a számlap, mások az indexek, mások a mutatók. Induljunk ki abból, hogy az első újrakiadást tekintjük eredetinek.

Mutatom képekkel:

Amit jelenleg találni fogsz, ha be akarod szerezni: 38-as, 40-es, 42-es tokméret, ezekből plexi, és zafír üveges változat, az ST19 alap és hattyúnyakas változata, 19 vagy 21 köves szerkezet, zöldes vagy barnás NATO szíj, esetleg bőr. Vannak színes számlapos kiadások is, de azok már nagyon eltérnek az eredetitől, ezért azokkal nem foglalkoztam. Létezik még egy változat, amin a másodpercmutató végén egy sarló és egy kalapács található. Ezt a jelenlegi politikai helyzetben csak a bátoraknak ajánlom, ahogy a Mao arcképével díszített kiadást is. Nemrégiben jött egy holdfázist mutató 1963 is, de szerintem már az is a vadhajtások közé sorolható.

Talán a legfontosabb kérdés ezekkel kapcsolatban, hogy végső soron ki a gyártó. Ezen órák zömét a már emlegetett Red Star készíti, de arról sehol sem találtam információt, hogy ez honnan a viharból deríthető ki. Ezért a forgalmazók a vásárlót ezüsttálcán kínálják fel a hamisítóknak áldozatként (akik végül is Kínában legálisan teszik mindezt), így aztán simán lehet, hogy megveszünk valami iszonyatot százezerért, de kifoghatunk egy korrekt darabot is. Tényleges Sea-Gull valószínűleg már nincs, de ha lenne, akkor sem tudod, hogy hol keresd, mert eltűnik az Aliexpress és az önmagukat valódiként hirdető honlapok süllyesztőjében. A használtpiacon is a horgunkra akadhat egy jónak tűnő darab, de mi a garancia arra, hogy nem vernek át, vagy az eredeti tulajdonost nem verték át? Súlyos kérdések ezek…

Amit mindenképp kapni fogsz a pénzedért, az az ST19 vagyis Venus 175 valamilyen minőségben, valamelyik gyártó által legyártott iterációja, pezsgőszínű számlap, kék mutatók, acél tok, és plexi, vagy zafír üveg. A minőség pedig egy nagy-nagy és még annál is nagyobb kérdőjel. Mit vegyünk? Erre a gondolatra még visszatérünk, de most beszéljünk a fórumok másik népszerű témájáról, az autentikusságról is.

Szerintem nem érdemes abba belemenni, hogy melyik változat a legautentikusabb. Talán a 38-as, plexis, hattyúnyak nélküli, zöldes NATO szíjas. De teljesen lényegtelen, mert igazából már az eredeti Sea-Gull gyár is eltért az eredetitől, utána meg mindenféle változatot kiadott, zafírral, színes számlappal, szóval nem érdemes azon rugózni, hogy ha veszek egyet, akkor melyik a „legigazibb”. Nincs olyan. Én a Red Star Seagull 38-as, zafírüveges, hattyúnyak nélküli, zöld NATO szíjas változatát vettem meg, mert a karcos plexitől (mert az lesz, nehogy azt hidd, hogy nem) kivagyok idegileg.
Véleményem szerint, aki elszánja magát a beszerzése, azt a kiadást vegye, ami neki a legjobban tetszik. Ha plexis, 38-as, akkor azt, ha zafíros 40-es, akkor azt, ha meg még mindig hisz a Nagy Proletár Kulturális Forradalomban, akkor a sarlós kalapácsos, esetleg Mao arcképével ékesített modellt.

Honnan mertem végül is megvenni a órát?

Szerintem az Aliexpress teljesen felejtős.10 ezer pisztolyorrú Mátyástól 350 ezerig minden van, és nem tudod, mit kapsz a pénzedért. Számomra ez már extrém hazárdjáték, amit nem merek bevállalni. Találtam viszont két európai kereskedőt, akik foglalkoznak Seagull órákkal. Az egyik Belgiumban a seagull1963org oldala. Ők teljesen a nálunk megszokott módon hirdetik az órákat, lehet normálisan keresni, a termékfotók következetesek, és van rendes vevőszolgálat is. Létezik egy élő ember, aki válaszol kérdésekre, és van jótállás a termékre. Szíjakat is választhatunk, akciók is akadnak, no meg persze nincs félelem és reszketés a vámon, hiszen EU-n belül vagyunk. Én ezt a kereskedést választottam, és 120 ezer alatt megvoltam csomagküldéssel együtt.

A másik kereskedés a poljot24de. Ez Németországban van, és szerintem pontosan ugyanazt árulják, amit a belgák. Vagy a forrásuk azonos. Az árak hasonlóak, csak azért nem őket választottam, mert a konkurenciánál kb. 10 euróval olcsóbb volt ugyanaz. (Igaz, a németek meg két szíjat adtak volna… Geniune Leather natürlich… persze.)

Bár nem egyértelmű, de szerintem mindketten a Red Star által gyártott Seagull órákat árulják, tehát az eredeti újrakiadás újrakiadásának a hivatalos újrakiadását… vagy amit akartok, de ők ketten már megütik azt a szintet, hogy nem érzem átverve magam. Tisztességes honlapjuk van, elérhetőség, garancia, normális rendelés, csomagküldés, tehát pont úgy, ahogy mi itt hozzászoktunk.

Ennek a gondolatnak a margójára…

Azért még mindig ledöbbent, hogy a világ legerősebb gazdasága nem tart ott, hogy egy terméken tisztességes cikkszám, gyártási azonosító vagy bármi ilyesmi rendben legyen. Értem én, hogy egy Xiaomi, vagy Hisense már rendben van, de hogy olyan terméknél, mint a karóra ez még egyáltalán téma, gyakorlatilag teljesen nonszensz. A kis filléres Casio órám SN azonosítójából még az is kiderül, hogy aznap a szalag mellett álló munkás milyen színű alsógatyát viselt. Miért nincs Kínában valami értelmes képviselet, miért nem kommunikál a vásárlókkal egy olyan gyártó, aminek a termékére van kereslet? Miért nincs saját honlapja, miért hagyja, hogy egy terméke körül ekkora legyen a zűrzavar? Oké, hogy kapitalista kommunizmus, de ez akkor is felfoghatatlan.

Mielőtt rátérünk az általam megvásárolt órára, beszéljünk még a csomagolásról úgy általában. A YouTube videómegosztón számos Sea-Gull vagy (Seagull) kicsomagolós videó található. Ami feltűnő, hogy ritka a két egyforma csomagolás. Gondolom ez azért van, mert ahány gyártó, annyi féle megoldás. Furcsa, hogy az eredetinek mondott darabok is igénytelen műanyag uzsonnásdobozban vannak, de akad bubifóliával körbetekert papírtokos rettenet is. Láttam olyat, hogy az órához adott QR kódos kártya nem vezetett sehova, csak egy szép nagy 404-es hibakódot találtunk a beolvasás után. A fent említett európai kereskedők videóiban már sokkal igényesebb, Európában megszokott csomagolásokkal találkoztam. Az órát szivacs védte, védőfóliák voltak rajta, járt hozzá valami leírás, a doboz pedig a ténylegesen benne lakó óra termékjellemzőit írta le. Biztos, hogy a dobozt ők rendelték jó eséllyel ugyanonnan, de legalább érthető nyelven, felhasználóbarát módon tálalták a portékájukat. Ez is az ő oldalukra billenti a mérleg nyelvét.

Ideológiák darálójában

Az utolsó témánk a bemutató előtt legyen az, ami az órás fórumokon is parázs vitákat szül. Ez nem más, mint az óra mögötti ideológia, és a korszellem. Személy szerint nem érzem úgy, hogy aki egy ilyen órát visel, az kommunista, szélbal, a mai magyar közgondolkodásban esetleg tetszés szerint libernyák, balfék, ballibsi, meg mit tudom én miket kiabálnak egymásra az emberek. Pont olyan ez, mint a VW „Bogár”. A fél világ odáig van érte, pedig Hitler keze volt a dologban, vagy ott van a HUGO BOSS, az a Boss, aki a náci egyenruhákat is készítette. Mégis milliók őrülnek meg egy Boss pólóért, öltönyért, akármiért. Ez az óra magán viseli korának technikai, mérnöki jellegzetességeit, és ott van mögötte a történelem, ami nem minden esetben játék és mese. Szerintem ez az óra olyan, mint egy időkapszula, horológiai különlegesség, ezért ott a helye egy órakedvelő gyűjteményében. Az órás világában nem a Sea-Gull az első ilyen, gondoljunk a Laco pilótaóráira, amik nagy népszerűségnek örvendenek. Ők a Luftwaffe számára gyártották a beobachtungsuhr óráikat, mégse nácizza őket senki.

Zárásképp térjünk vissza a szerelemre 

A Sea-Gull (Seagull) nagyon szerethető darab, de ahogy a valódi szerelemnél is, itt is egy idő után oszlani kezd a rózsaszín köd. Megismerjük a volt pasik történetét, észrevesszük, hogy a szép hajkorona festett, a szem körüli ráncokat elfedi az alapozó, a műköröm drága, és mikor rossz napja van a kedvesnek, akkor igazán elviselhetetlen is tud lenni. De azért azok a dolgok, amikbe beleszerettünk, azok még mindig megvannak. Megvan az Venus 175, megvan a stopper, szép kékek a mutatók, még ha festettek is. Talán bizonytalan ennek az egésznek az eredete, és nem tudhatjuk, hogy melyik fogaskerék fog megállni, de azért működik. És jó érzés a kézre felcsatolni, jó érzés vele lenni, jó érzést keltenek a gondolatok, amikor ránézek. Ez már az a szerelem, ami a rózsaszín köd után jön, tele elfogadásokkal és kompromisszumokkal. De attól még működik, és igazából jól is van egy így.

Red Star Seagull 1963

A hosszúra nyúlt felvezetés után nézzük meg végre, hogy mit is kaptunk a pénzünkért. Annyit azért még elmondanék, hogy egyes közel-keleti országokban a megváltót nem várják annyira, mint ahogy én a futárt vártam az órámmal. Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, még arra is, hogy se pénzem, se órám nem lesz, de az égiek kegyesnek bizonyultak hozzám.

Az óra prezentációjáról nyugodtan mondhatjuk, hogy minden igényt kielégít. Fémből készült, gyönyörű Seagull mintával ellátott kis dobozban érkezett, amit kemény, gazdagon dekorált kartonhüvely védett az Európába vezető hosszú úton. Az órán fityegők, védőműanyagok voltak, sőt, még egy kék színű, viaszos jellegű kulimászt is ragasztottak a felpolírozott részekre, nehogy véletlenül hajszálkarcok keletkezzenek rajtuk. Azt nem tudom, hogy ez a kék miskulancia pontosan micsoda, mert a stopper gombjairól könnyen levált, de a korona közepéről még mindig nem jött le.

Dokumentáció is járt az óra mellé, ami már-már zavarba ejtően részletgazdagnak bizonyult. Szerintem még kínai pártkönyvet is adtak hozzá.

Találtam egy kódot, amin megnézhettem, hogy ki az a Red Star alkalmazott, aki összerakta az órámat. Nyilván egy kamu az egész, de egyben megmosolyogtató is, mert szerintem az összesre ugyanazt fogja kiadni. A poén kedvéért még a Facebook oldalon is rákerestem Jiang Hong elvtársra, és persze nem találtam semmit. A népi demokratikus Kínában talán nem annyira pörög Facebook. Minden esetre a honlap azt írja, hogy 2023.03.08-án szerelte össze kis kezével az én órámat, amiért ezer köszönet illeti. Ha valaki esetleg rajtam kívül venne ilyet, elküldhetné, hogy az övét ki rakta össze, mert van egy olyan érzésem, hogy Hong elvtárs minimum egy Sztahanov érdemérmet kaphatna szorgos munkájáért.

Egy kis érdekesség: említettem, hogy végül a belga Seagull honlapról mertem vásárolni. Ezen az oldalon van egy termékfotó az óráról, és annak tartozékairól, így az egyik papíron látszik egy QR kód. Gondoltam egy nagyot, és képernyőn keresztül a telefonom kamerájával próbáltam beolvastatni a kódot. Ne nevess, mert sikerült! A Canva nevű tartalomkészítő, képszerkesztő, videóvágó honlapra navigált… hát legalább nem az AliExpress-re, vagy a Temu-ra 😊.

Az óra tokja 38 mm átmérővel rendelkezik, és 316L rozsdamentes acélból készült. Tokfültől tokfülig meglehetősen nyúlánk, 46 mm-ről beszélünk, ami 12,7 mm-es magassággal párosul. A csuklóm 20 cm átmérőjű, ezért volt bennem némi félelem, hogy nevetségesen fog mutatni a kezemen. A hosszú tokfülek, és a jelentős magasság miatt szerencsére az aggodalmam alaptalannak bizonyult, mert bár tényleg nem nagy, teljesen elfogadható egy olyan medvedisznóember csuklóján is, mint én.

Az óra súlya a honlap szerint 183 g, de rendeléskor választhatunk, hogy plexi, vagy zafír üveget szeretnénk. A súly a plexire van megadva, és nem változik, ha zafírra állítom a rendelést, ezért feltételezhetően utóbbi kissé nehezebb.

Ennek az órának az egyik legszebb részlete a számlapja, ami pezsgőszínű, rakott aranyszínű indexekkel rendelkezik, és a mutatók kékítettek. A vörös csillag nyilván a mai világban felvet kérdéseket, de ha a Heinekennek szabad, akkor szerintem nekünk sem kell fennakadnunk ezen.  A 21 zuhan a kövek számára utal, amit a szerkezetben használtak, a kínai kanjik pedig internet szerinti fordításban a Kína – Tianjin Óragyár jelentéssel bírnak.

Világlátott fórumozók szerint a teljesen eredeti Sea-Gull modelleken két sorban van a szöveg, de a jelentése azonos, és azt is mesélik, hogy azon 22 zuhan felirat díszeleg. Nincs kizárva, hogy ez igaz, láttam ilyen kiadásról is képeket, és kínai webshopokon is találni ilyen kiadást, de azt a plusz egy követ akkor sem igazán értem. Talán olyan, mint a rulettgolyó, és csak úgy beledobtak még egyet tartalékba. 

A stopper festett, nincs mélyítve, a mutatók kékítése viszont nem hőkezeléssel készült, hanem egészen biztosan festettek. Ez persze nem von le semmit szépségük értékéből, az indexek aranyfénye is csodaszép, ahogy az óra minden apró részlete nagyon rendben van. Sötétben foszforeszkáló anyagokat érthető módon ezúttal nem kapunk, mivel abban a korszakban ezt legfeljebb radioaktív anyagokkal tudták volna megoldani. Kínát ismerve talán jobb is, ha ez kimaradt. A számlap a tok felé enyhén lefelé görbül, ezért a perc-, és a másodpercmutatók vége hajlított. Ez egy gyönyörű részlete az órának, amit csak a vásárlás utáni hetekben fedeztem fel.

Dátumot sajnos nem kapunk, de a számlap egységessége talán így tökéletes. A stopper kielégítően működik, a gombok lenyomása nem bizonytalan, hanem nagyon is határozott, mechanikus érzés, amit a jellegzetes kattanó hang kísér. A felfestések élesek, nincs elcsúszva semmi, minden vonalban van, és kifejezetten jó minőségű(nek érződik). A részletek annyira a helyükön vannak, hogy még a koronáról is egy gravírozott csillag (nyilván vörös) mosolyog ránk, de nekem még rajta van az a gumis kék védő trutyi (próbáltam lekaparni, de feladtam). 

A szerkezet pedig egyszerűen hipnotikus. Hívjuk ST19-nek, vagy Venus 175-nek, engedjük el, hogy eredeti gépekkel készült, vagy sem, ez lehengerlően szép. Az átlátszó hátlap betekintést enged a kíváncsi szemeknek, és ezen bizony van is látnivaló bőven. 21 kő, 21600 lengésszám, oszlopkerekes kronográf, kékített csavarok, genfi csíkozással dekorált elemek. Természetesen kézihúzós, ami csak fokozza az élményt. Én is csak műkedvelő vagyok, nem értek a szerkezetekhez, de imádom nézegetni, mert gyönyörködtet az a komplex, bonyolult csoda, ahogy ez működik. Csúfoljatok érzelgős, romantikus bolondnak, de mindig letaglóz a tény, hogy ezt ember tervezte meg, készítette el, rakta össze, bírta működésre. Nincs elektronika, nincsenek processzorok, memóriák, nyomtatott áramkörök, hanem fém fogaskerekek akadnak bele fogaskerekekbe, rugó feszül, és a fizika törvényei, a mérnöki tudomány és a művészet valami eszelős násztáncot jár a szemünk előtt. És a hang! Ez az egyetlen órám, ami igen, tényleg azt a bizonyos, jellegzetes tik-tak hangot adja, ami teljesen jól hallható csendesebb környezetben.

Az sem zavar, hogy a kékített csavar valószínűleg festett, a genfi csíkokat Hong elvtárs karistolta oda ebédszünet előtt 10 perccel, és a honlapon emlegetett 42 óra járástartalék ordas nagy kamu.

Mivel az volt az első kézihúzós órám, nyilván nem mertem nekiesni, és millió fórumon utánanéztem, hogy mennyire is kell ezt felhúzni. Van, aki szerint tönkre lehet tenni, ha túlhúzom, de ennek ellenkezőjét is megtaláltam. Sokan írták, hogy húzd nyugodtan, majd érezni fogod, amikor megvagy. Képzelhetitek, hogy nem volt sok kedvem a frissen vásárolt órát bőszen megtekerni, ezért megbeszéltem magammal 15-20 húzás még jó, abból nem lehet baj. Ezzel olyan 7-8 órát ment el, mielőtt megállt. Második nekifutásra bátrabb voltam, 30 húzást rádurrantottam, és biztosan lett volna még ott, ahonnan az jött, de így olyan 10-12 óra járástartalékot kaptam. Aztán eszembe jutott, hogy nem kéne a sorsot kísérteni, mert ha hazavágom, ki lesz az az órás, aki egy kínai, ki tudja milyen Venus 175-öt képes megjavítani. A régi filmekben is mindig az órájukat húzzák a szereplők, ezért kiegyeztem magammal, hogy ez így jó. Az órám figyelmet igényel tőlem, velem él, és nekem foglalkoznom kell vele. Pontosan azt kell tennem, amiért ezt a hobbit annyira szeretjük. Ezért ha huzamosabb ideig hordom, akkor bizony napi három alkalommal leülök, leveszem, letisztogatom, és gondosan felhúzom. Ennyi. Nagyon élvezem, de tény, hogy a mai, modern hétköznapi élet ritmusa nehezen összeegyeztethető a Seagull 1963 igényeivel. (Aztán ha megtekerem, mint a villanyórát, még az is lehet, hogy elmegy egy teljes napot, de mindenki tegye tönkre a sajátját!) Ezért szabadnapokon hordom, alkalmi viseletként, arra tökéletes. Nem mellesleg 2023 áprilisában vettem, most pedig pár nap van hátra 2023-ból. Ezt mondhatjuk tartós tesztnek, és örömmel jelentem, hogy még működik.

Említettem, hogy az üveg választható, plexi, vagy zafír. Én az utóbbira szavaztam, de itt van egy kis turpisság. A termékfotókon úgy tűnik, hogy nincs különbség a kettő között, pedig van. Ha plexit kérünk, akkor az üveget a helyén tartó fényesre polírozott fémgyűrű profilja alacsonyabb, tehát bizonyos szögből több látszik a számlapból, erősebben domborodik, és sokak szerint ez autentikusabb. A zafír esetében ez a gyűrű magasabb, az üveg maga pedig laposabb. Mivel gyűlölöm a karcokat, ez a kompromisszum nekem belefért, így nyugodtabban alszok.

Az óra elméletileg 3 m vízállósággal rendelkezik, de véleményem szerint akkor is vedd le, ha épp a Baywatchot nézed. Apropó Baywatch, ha már itt tartunk, jusson eszedbe, hogy modern rázkódásvédelemmel sem rendelkezik… már ha érted mire gondolok.

A kép forrása: ebbe most inkább ne menjünk bele 😊

Az egyetlen dolog, amibe ténylegesen bele lehet kötni, az a NATO szíj. A belga honlap ad lehetőséget némi plusz pénzért a szíjcserére, ahogy a német is, de a termékfotókon látható olívzöld nekem alapvetően tetszett. Sajnálatos, hogy gyakorlatilag a létező leghitványabb műanyagból készítették, aminél még egy Jysk lábtörlő is minőségibbnek érződik. A csaton nincs semmi jelölés, se kanjik, se Mao, de még csak egy huncut vörös csillag sem, ami kissé elkeserítő. Az egyetlen pozitívuma, hogy hosszú mint a kínai Nagy Fal, ezért nálam kétszer nagyobb ember is fel tudná venni. Amennyiben cserélni szeretnénk, és szeretnénk, akkor a 18 mm-es NATO kínálatot tessék szemügyre venni. 

Tesszék olcó ezeöccáz?

Hát nem. Aki erre vágyik, az nem ússza meg ezerötszázból. Mikor megvettem, konkrétan 295 eurót fizettem érte, ami Belgiumból Magyarországra csomagküldővel (DHL) megugrott 315 euróra. Úgy emlékszem, hogy akkor 370-ért váltottak, tehát 117 ezer Ft volt ez a kis kínai kaland. A honlapon a vásárlás során gond nélkül ki lehet választani Magyarországot, bankkártyával fizettem, és minden a lehető legnagyobb rendben ment, öt munkanap alatt meg is jött a csomag.

Jelenleg 375 euróért vehetjük meg ugyanezt az órát, erre még rájön a csomagküldő költsége, így lesz kb. 400 euró. Ha ezt a mostani 380-as árfolyamon felszorzom, akkor 150 ezer Ft.

A belga honlap a leírás szerint 2 év garanciát vállal, de bevallom őszintén, hogy nagyon nem szeretném kipróbálni.

Ennyi pénzért nyilván egyetlen gyártó sem ad nekünk oszlopkerekes, kézihúzós, történelmi múlttal rendelkező chronográfot, tehát az ár-érték arány nagyon is rendben van. A garanciával kapcsolatban akadnak azért aggályaim, ki tudja, hogy mi lesz 2 év múlva. Azért még mindig jobban bízok bennük, mint teszem azt bármelyik tetszőlegesen választott kínai webshopban.

Elérhetőségek

A nyár óta megjelent egy újabb Sea-Gull honlap, ezúttal azt állítják, hogy ők az eredeti oldal, és megint van egy limitált kiadás 1000 euróért, vagy egy nem limitált 700-ért. Én már nem tudom eldönteni, hogy ez most eredeti, vagy sem, igazi, vagy sem, de az biztos, hogy a nyáron ez a honlap még nem létezett. Itt megtaláljátok őket:

https://seagullwatches.com/collections/ocean-star?utm_source=google&utm_medium=CPC&utm_campaign=P-max-3&gclid=Cj0KCQiA1rSsBhDHARIsANB4EJaNE4TEewY1F_QGMWnmMQKoLSsdwDKpUrwGi21JZXn3pS37Taz0v84aAg99EALw_wcB

A belgák, ahonnan én rendeltem: Seagull1963

https://seagull1963.com/

Amennyiben megállítanátok Brüsszelt, akkor a németek, akik megbízhatónak tűnnek: Poljot24

https://www.poljot24.de/marken/seagull.html

Végszó

Maga az óra egy csodás darab, és nagyon szeretem hordani. Ugyanakkor elborzaszt, hogy a mai világban hogy történhet meg az a rettenetes katyvasz, ami Kínában megy. Oké, persze, értem én, hogy ők az eredeti szót úgy mondják, hogy sehogy. Minden állambácsié, vagy így, vagy úgy, de ez akkor is nonszensz. Van egy termékük, ami teljesen szuper, erre a rájuk jellemző átláthatatlan, kaotikus termékforgalmazással, és hamisítással hazavágják az egészet. Borzalmas kommunikáció, nem létező gyári honlap, zavaros márkaképviselet, szélsőséges árazás… Columbo felügyelő legyen a talpán, aki kinyomozza, hogy hol is van itt az igazság. Pontosan ez az, amiért viszolygok a kínai termékektől. Mindezek ellenére, ez az óra fantasztikus. Élmény használni, hordani, nézni, ahogy működik, és hallgatni a hangját este, amikor ott alszik mellettem az éjjeliszekrényen.

Előnyök

- Venus 175 szerkezet (vagy valami olyasmi)

- Az óra történelmi múltja

- Az építései minőség nagyon jó

- Választható zafír üveg

- Olyan hangulat, amitől visszaépítjük a kert végébe a vasfüggönyt

Hátrányok

- A szíj nagyon gyenge minőségű

- Keresztény demokráciával összeegyeztethetetlen forgalmazási megoldások

Források, ha még mélyebbre szeretnél ásni:

https://hansenjacobs.com/10-reasons-why-the-seagull-1963-is-an-essential-part-of-your-collection/

https://wahawatches.com/review-seagull-1963-chronograph/

https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

http://www.seagullwatch.eu/index.php

https://www.watchuseek.com/threads/red-star-watches.4625971/

https://www.aliexpress.com/premium/seagull-1963-original.html?catId=0&initiative_id=SB_20230521065310&SearchText=seagull+1963+original&spm=a2g0o.productlist.1000002.0

https://seagull1963.com/

Bevezető gondolatok

Akik mélyebben elmerültek már az órák világában, vagy esetleg olajat találtak a hátsó kertjükben, azoknak ismerős lehet Gerald Genta (1931-2011) neve. A luxusiparban a Ferrari szalon után a Patek Philippe, vagy az Audemars Piguet butikjait ostromolják azok, akik nem sajnálnak tízmilliót elkölteni egy karórára. A Royal Oak, vagy a Nautilus egyaránt jól mutat NB 1-es focista, cégvezető, politikus, vagy gázszerelők csuklóján.
Az integrált szíjas megoldás gyakori stíluselem a Genta által tervezett órákon, és napjainkban is nagy kereslet van az ilyen modellek iránt. Az óragyártók természetesen meg is lovagolták ezt a divathullámot, és gondoskodtak arról, hogy ne csak a luxusmárkák privilégiumai legyenek ezek a stílusjegyek.

Gerald Genta és "gyermekei"

A kép forrása: https://robbreport.com/style/watch-collector/gerald-genta-2864111/

Genta stílusában az Omega Constellation

A kép forrása: https://cda.chronomania.net/forum_entry.php?id=246014

Nagyon népszerű lett a Tissot PRX, amit kedvező áron, automata vagy kvarc szerkezettel, esetleg Tapisserie számlappal is a magunkévá tehettünk. Nem maradt ki a Tiffany őrület sem, ezért nem is meglepő, hogy a 2021-es év egyik legsikeresebb modellje lett belőle, és népszerűsége máig töretlen.

Tissot PRX

A kép forrása: https://professionalwatches.com/2021-tissot-prx/

A japánok sem akartak kimaradni ebből a buliból, ezért a Citizen 2022-ben ledobta a design atombombáját a Tsuyosa névre keresztelt modell képében.

Tsuyosa Nj0150-81z

A Tsuyosa magyarra fordítva erőt jelent, és a japánok nem vicceltek, amikor elkeresztelték ezt az órájukat. Egyszerre merítettek inspirációt Genta integrált szíjas megoldásaiból, és a Rolex Oyster Perpetual 124300-ból. Ez így tényleg eléggé erős kombináció.

A képek forrása
Rolex: https://nywatchlab.com/products/rolex-oyster-perpetual-41mm-yellow-dial-124300
Citizen: https://www.chrono24.hu/citizen/citizen-citizen-nj0150-81z-automatic-yellow-dial-stainless-steel-tsuyosa-sapphire--id27562767.htm#gref

A tok átmérője 40 mm, magassága 11,7 mm, a súlya 138 g. Az oldala polírozott, a felső része pedig szép szálhúzást kapott. Az anyaga rozsdamentes acél. A fényes és matt elemekkel nagyon szépen játszottak a japánok, mert van egy gyönyörű letörés a tok szélén, amit szintén políroztak, ahogy a tokból induló szíj középső csatszemét is.

Az integrált szíjas megoldásnak talán éppen ez a legszebb, és egyben legszembetűnőbb eleme, hogy a tok és a szíj egyetlen elválaszthatatlan egységet alkot. Kényelmes viselet, látványos megoldás, ugyanakkor az utólagos szíjcserét jelentősen megnehezíti.
Természetesen nem lehetetlen, a gyári kínálatból bármikor vehetünk másik szíjat, de ha a gyári fém helyett utángyártott bőr-, esetleg vászonszíjat szeretnénk, akkor fel kell kutatnunk az internet legmélyebb bugyrait egy olyan gyártó után, aki kínál ilyen terméket ekkora méretben az adott modellhez.

A gyári csaton van biztonsági retesz, de nem három részes.
Ettől függetlenül kényelmes viselet, és stabilan tartja a csuklónkon az órát.

A lünetta szintén fényesre polírozott, ezért a szíj középső szemével, és a tok szélével meglehetősen látványos hatást kelt. A tok szálhúzása pedig a jubilee szíj matt szemeivel alkot egy egységet, ami kifejezetten elegáns megjelenést kölcsönöz ennek az órának.

A számlap jelen esetben sárga, amit a fotók nem képesek teljesen visszaadni. Ha közelről megnézzük, akkor apró szemcséket látunk, amik a számlap szélétől a közepe felé tartanak, emiatt pedig a sárga többféle árnyalatát képesek megjeleníteni. A gyári leírás „sunray” hatásnak nevezi, fordítsuk ezt úgy, hogy napégette. Az érdekessége az, hogy van, amikor egyszerűen csak sárga, de az arany, réz, vagy akár narancs színeiben is pompázhat fényviszonyoknak megfelelően.

Színvariációkban meglehetősen erős lett a kínálat, az unalmas fekete, kék, zöld szentháromságon kívül elérhető még a népszerű (általam meglehetősen nem kedvelt) Tiffany kék, pornóbordó, kék-arany kombinációban is.

Színes egyéniségek

A kép forrása: https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=RTBxHTn1LKM

Az indexek rakottak, és foszforeszkáló bevonatot éppúgy kaptak, mint az óra- és a percmutató. Ne számítsunk a Seiko óráira jellemző erős lume hatásra, mert néhány perc alatt minden elsötétül a számlapon. Véleményem szerint az se lett volna katasztrófa, ha ezt kihagyják, és helyette egy rakott Citizen logót tettek volna a számlapra.
A Rolexre jellemző kisregény mennyiségű felirat helyett a japánok csupán azt emelték ki, hogy automatic, ami szerintem épp elegendő. Így marad a számlap letisztult, nem veszi el a hangsúlyt a színről, amiről szerintem ez a modell szól.

És ha már az automata feliratnál tartunk, akkor essen szó a szerkezetről is. A Citizen a saját fejlesztésű Miyota 8210-es szerkezetét építi be, ami 40-45 óra járástartalékot kínál, másodpercstoppos, 21 köves, a lengésszám pedig 21600. Nekem az a tapasztalatom, hogy a pontosságát nagyon szépen tartja. A koronát 4 órához tették, és meglehetősen kicsi. Nincs menetes koronazár, tehát a felhúzáshoz nem kell semmit sem kitekernünk. A mérete miatt mütyürkézős ugyan, de nem jelent problémát a használata. Az első pozícióban a dátumot állítjuk, a másodikban pedig a pontos időt. A dátumablak kicsi, és elég mélyen van, ezért talán mondhatjuk, hogy indokolt a „küklopsz” nagyító, amit az üvegre applikáltak, és így még inkább ráerősít a Rolex áthallásra. (Annak ellenére, hogy az ihletforrásul szolgáló Rolex Oyster Perpetual 124300 nem rendelkezik ilyen extrával.) Az üveg zafír, ami az óra árcéduláját tekintve nagyon is dicséretes.

Amennyiben meg szeretnénk csodálni a 8-as Miyota szerkezetet, azt hátulról megtehetjük, ugyanis az óra átlátszó hátlapot is kapott. Nekem tetszik ez a megoldás, még akkor is, ha nem ez a szerkezet a világ legszebbje. A rotor sárgaréz, amire elfért némi gravírozás is, összességében nagyon igényes kis extra, és az órakedvelők nagy örömüket lelik az ilyen megoldásokban.

Ha pancsolni támad kedvünk, akkor azt megtehetjük, de azért tartsuk észben, hogy csupán 50 m vízállóságot kapunk. Az óra stílusát tekintve valószínűleg nem ebben támad kedvünk lekukkantani Bikinifenékre, de ha mégis, és beázik, akkor az 5 év garanciába minden bizonnyal a vízkár nem tartozik bele.

Mennyibe kerül?

A Citizen Tsuyosa Nj0150-81z jelenlegi ára 110 000 Ft körül mozog, de ha elcsípünk egy akciót, akkor mehet ez még kicsit lejjebb is.

Zárszónak is egy a vége

Összességében a Citizen Tsuyosa egy csodálatos darab. Engem a sárga számlapjával ejtett rabul, de ha valaki konzervatívabb, akkor maradhat a fekete-kék-zöld szentháromságban is. Az áráért cserébe kapunk egy korrekt automata szerkezetet, zafírüveget, 50 m vízállóságot, 5 év garanciát, és Gerald Genta stílusjegyeit magán viselő integrált szíjas megjelenést. Erre azt lehet mondani, hogy tisztességes ajánlat, árban-értékben a konkurencia sem ad többet. (Kínai órák nem játszanak.)
Akiben van némi rosszindulat, az mondhatja, hogy Rolex homage, de szerintem a Citizen csupán ráérzett arra, hogy mire vágyik az órakedvelő néplélek. A Tsuyosa stílusos, szépen kidolgozott, minőségi darab, megfizethető áron. Bár kölcsönöz stíluselemeket más gyártók sikeres modelljeitől, de a végeredmény mégis egyedi lett. Nekem a japánok bebizonyították, hogy ha némi (rolexes) akcentussal is, de beszélik Gerald Genta stílusnyelvét.

Előnyök

- Acél tok, integrált acél szíj, Genta stílusjegyei
- Zafírüveg
- Átlátszó hátlap
- Miyota 8210-es szerkezet
- Korrekt árazás

Hátrányok

- A járástartalék lehetne kicsit magasabb
- Nincs menetes koronazár

Bevezető gondolatok

1972-ben a Seiko piacra dobta a Time Sonar névre keresztelt modelljét, ami számos érdekes megoldást kínált az órakedvelőknek.
A Sonar hanggal történő felderítést jelent, de kis jóindulattal fordíthatjuk radarnak is. Az átlátszó számlap, mint stíluselem pontosan ezért került rá az órára, de hogy teljes legyen az összkép, az óra hátlapja is átlátszó volt.
Mutatok egy képet az eredeti 1972-es modellről:

A kép forrása: https://www.seiko-design.com/140th/en/topic/46.html

Ez az óra a nap és a dátum kijelzése mellett kapott egy tachymeter skálát, és rendelkezett egy stopperrel is, amit az oldalon elhelyezett gombokkal vezérelhettünk. Ha elindítottuk, akkor a másodpercmutató a narancssárga Zero feliratra ugrott, és a stopper másodperceit kezdte mérni. Jellegzetes design elem volt a számlapon keresztülfutó fekete sáv, amire a stopper vezérlésének utasításait írták. Az átlátszó számlapot kétféle színváltozatban kínálták, türkizkék és sötétbarna.

2022-ben a Seiko ennek az órának készített egy limitált újrakiadást, Kosuke Kawamura grafikus művész közbenjárásával. Kawamura egy olyan fiatal alkotó, akinek a munkái közt találunk ruházati termékekre készített grafikát, de lemezborítókat is szívesen készít. Gyakran alkalmaz képhibákat művészeti alkotásként, stílusa nagyon eklektikus. Szívesen merít a 70-es, és 80-as évekre jellemző mintázatok világából, de nem idegen tőle a modern, technokrata irányzat sem. Talán pont ezért esett őrá a Seiko választása, amikor egy kollaborációs modellen gondolkodtak.

Ő itt Kosuke Kawamura:

A kép forrása: https://rakutenfashionweektokyo.com/en/topics/interview/kosuke-kawamura/

Ez pedig a Seiko-val közösen készített limitált kiadású órája:

A kép forrása: https://www.jurawatches.co.uk/blogs/watch-news/a-look-at-the-seiko-5-sports-kosuke-kawamura-limited-edition-watches

A Kosuke Seiko az SRPJ41K1 cikkszám alatt jelent meg, két színvariációban is elérhető volt, és meglehetősen gyorsan elkapkodták őket. Az eredeti Time Sonar modellhez képest kimaradt a stopper, és a színvariációk is csak megidézték, nem pedig másolták az eredetit. A tachymeter skála helyett pedig forgatható lünettát kapott az óra.

Mellesleg nem Kosuke az első művész, akivel a Seiko együttműködik, dolgoztak már együtt Yuto Horigome sportolóval, vagy Auto Moai képzőművésszel is, akiknek a neve limitált karórákat fémjelzett.

A Seiko 5 gyakorlatilag olyan, mintegy platform, ami nagyon sokféle designlehetőséget kínál. Magán hordozhatja napjaink minimalista stílusjegyeit éppúgy, mint a régi időket idéző, gazdagon díszített motívumait. Azért hívják 5-ös modellcsaládnak, mert közös bennük a vízállóság, az acél óratok, a dátumkijelzés, az automata szerkezet, és a korona pozíciója, habár ez utóbbi esetében nem szentírás, hogy mindig 4 óránál kell elhelyezni.

A limitált Kosuke modell sikere után a Seiko úgy döntött, hogy a Time Sonar által ihletett órájukat szélesebb körben is elérhetővé akarják tenni, így született meg mostani bejegyzésünk alanya, az SRPJ45K1 (ő a türkiz) és testvére, az SRPJ47K1 (ő a barna). Ezek már nem limitált kiadású órák, bármikor megtaláljuk őket a Seiko kínálatában, legalábbis amíg gyártásban vannak.

SRPJ45K1

Az óratok a szokásos 316L acélból készült, és a legtöbb mostani Seiko 5-ös modellre jellemzően a korona 4 óránál található. A kialakítása igényes, szép szálhúzást kapott, nekem kifejezetten teszik ez a matt hatás, csak a tok oldala, és annak letöréseit polírozták fényesre. A méretei is ismerősek lehetnek: 42,5 mm a tokátmérő (tokfültől tokfülig 46 mm), a vastagság pedig 13,4 mm. Az óra súlya 165 gramm, tehát tökéletesen illeszkedik az 5-ös kollekció darabjai közé. Dicséretes, hogy a 100 m-es vízállóságot ezúttal sem hagyták ki a japánok. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a koronán egy Seiko logo, ami kicsit még feldobhatta volna az összképet, de azért így is elégedett vagyok.

Az egyirányba forgatható lünetta a számlap színét idéző türkiz és fekete színt kapott, és nagyon kellemes érzés a mozgatása, mert 120 klikkel tesz meg egy teljes kört. Ezúttal az a tipikusnak mondható Seiko betegség is elmúlt, miszerint a 12-est jelölő kis háromszög nincs középen. Ennél a modellnél nyoma sincs a korábbi évekre jellemző, kissé „csálés”, esetleg lötyögős érzésnek, az óra árát figyelembe véve ez rendkívül dicséretes, de a piszkos anyagiakról majd később beszélnék.

Az óra összképét az átlátszó, türkiz számlap uralja, ami rendkívül egyedi megjelenést kölcsönöz ennek a Seiko-nak. A dátumhoz tartozó mechanizmus működését figyelhetjük meg bevetés közben, ezért mondhatjuk, hogy az órakedvelőknek ez a megoldás kifejezetten ínyenc falat. Az európai piacon a napokat angol és német nyelven találjuk meg, elképesztően nagy kihagyott ziccer, hogy a gyártó nem a japán kanji írásjegyeket használta a mi régiónkban is. Nekem személy szerint nagyon tetszett volna az a megoldás. Az indexek alatt fényesre polírozott kör alakú lemezek vannak, amiken a fehér színű LumiBrite festék eszméletlenül jól néz ki, nagyon erős kontrasztot alkot a számlap színével.  Ebből a festékből a mutatók is kaptak, így vaksötétben sem kell attól tartanunk, hogy nem tudjuk majd a pontos időt. Maga a számlap elrendezése, a feliratok betűtípusa közös a legtöbb Seiko 5 modellel, a narancssárga másodpercmutató pedig visszahozza az eredeti Time Sonar hangulatát.

Annak nagyon örülök, hogy a Kosuke változaton látható, a számlapon keresztülfutó fekete sáv erről a verzióról eltűnt, hiszen annak eredetileg az volt a szerepe, hogy arra írták a stopperhez kapcsolódó információkat. Az új változatokban viszont nincs stopper, ezért egy vízszintesen keresztülfutó fekete sáv teljesen céltalan lett volna, nem is értem, hogy a Kosuke kiadás azt miért tartotta meg. Persze, lehet, hogy valakinek meg pont az tetszik jobban.

Fájó pont a zafír üveg hiánya, ami helyett a Seiko 5 modellekre jellemzően a szokásos Hardlex üveget kapjuk. Az viszont mindenképpen elismerésre méltó, hogy a hátlap is átlátszó, épp úgy, mint az eredeti kiadáson. Így válik teljessé a „sonar” megnevezés. Nem mellesleg menetes is, nem pedig csavarok rögzítik a tokhoz. 

A szerkezet az 5-ös modellcsaládra jellemzően 4R36, ami 2011 óta a Seiko egyik igáslova. 24 köves, másodpercstoppos, 21.600 féllengés jellemzi, és 41 óra járástartalékkal büszkélkedhet. Ez utóbbi azért nem éppen kiugróan magas, de a konkurencia sem ad sokkal többet ebben az árszegmensben. 
Sőt, talán ez az a pont, amikor szeretném méltatni a Seiko érdemeit. Tény, hogy nem a 4R36 az óraszerkezetek alfája és ómegája, sőt, kissé lenézett darabnak is mondhatjuk, de az az érzés, amikor felhúzza az ember, vagy amikor beállítja a pontos időt, az lényegesen kielégítőbb, minőségibb érzést nyújt, mint egy hasonló árkategóriába tartozó Citizen, eseteg Orient modell. A 4R36-nak jó a hangja, az ellenállása, mikor hozzáérünk, minden határozott és precíz. Nem azt a benyomást kelti, hogy ha még húzunk rajta egy picit, akkor szétgránátozódik a werk, vagy a kezünkben marad a korona egy darabkája. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor inkább a menetes koronazár hiányát rónám fel hibaként, de mivel ez nem búváróra, ezért el tudom engedni. 

A szíj a tok anyagához hasonlóan acél, a szemek egyetlen darabból állnak, de tökéletesen becsapják a szemet, és ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez nem három darabból áll. A biztonságos felcsatolásról pedig háromrészes biztonsági zár gondoskodik.

A csomagolás is magán hordozza a Seiko 5-ös jellegzetességeket. A kisebb méretű, mintás, szürkés színű dobozban pihent az óra, műanyag fóliákkal védve a külső behatásoktól. A leírások, garanciakártya, minden a dobozon belül, a neki kialakított helyen megtalálható volt. Mivel ez egy hétköznapi modell, nagy csodákat ne várjunk a csomagolástól.

Az ár

Többször emlegettem már az árat, beszéljünk egy kicsit erről is. Az SRPJ45K1 jelenlegi ára 125 000 Ft. Ezért a pénzért egy fém szíjas, automata, átlátszó számlapos, múltidéző órát kapunk a Seiko-tól két év garanciával. Nyilván nem olcsó, de ha abban a kontextusban vizsgálom, hogy mit adtak nekünk a rómaiak, vagyis jelen esetben a konkurencia, akkor nagyon is korrekt ez az árcédula.
A „jónevű” svájciak közül legfeljebb a Tissot áll szóba velünk ennyi pénzért, illetve a Roamer. Náluk ki lehet fogni egy kis akcióban valami hasonló stílusú órát, hasonló képességű szerkezettel, bár az ő házuk táján ezért az összegért inkább kvarc szerkezet jár. A japán konkurencia, nevezetesen az Orient, vagy a Citizen nagyjából ugyanezt adja hasonló áron, legfeljebb a stílus más.

Összegzés

Az én véleményem az, hogy az SRPJ45K1 egy tökéletes, napi szinten hordható, megfizethető automata karóra, ami ötvözi a Seiko óratörténelmének egy darabkáját a modern gyártástechnológiai megoldásokkal.  Szép design, zseniális színek, megbízható szerkezet, masszív és példás építési minőség jellemzi, elfogadható áron.

Előnyök

- Acél tok, acél szíj
- 100 m vízállóság
- Átlátszó számlap és hátlap
- 4R36 szerkezet
- Nap és dátum kijelzése
- Az 1972-es Time Sonar megidézése, újragondolása
- Elfogadható árazás

Hátrányok

- Hardlex üveg
- A járástartalék lehetne kicsit magasabb
- Nincs menetes koronazár

Emlékek

Ein Auto. Ein Computer. Ein Mann. 1994-et írunk, éppen vasárnap délután van, és ez a mondat harsogja be a nagymama nappaliját. Nem tudok még németül, de ez nem tántoríthat el attól a csodától, amiben ott és akkor a német kábel TV részesít. A német csatornák olyan ajtókat nyitottak meg előttem, amiről legvadabb vágyálmaimban sem mertem képzelegni. Nem, nem a SAT1 péntek esti NSZK pornójáról van szó, mert azt csak később fedeztem fel, hanem egy beszélő fekete autóra gondolok, ami SPM fokozatban száguld a pusztában a nagy büdös semmibe, miközben harsognak a fanfárok. Az a zene, amit többen töltöttek le csengőhangként Nokia 3210-re, mint az Aranyesőt. A lemenő Nap utolsó sugarai pedig lágyan végig simítják a lenyűgöző fekete géptestet, aminek a volánja mögött egy félisten néz elszántan előre. Ő az, aki kiáll az elesettek mellett és bátran felveszi a harcot a gonosszal. Ő David „egy ikon, egy mítosz, egy legenda” Hasselhoff. Haja kivillanó mellkasszőrzetével tökéletes szinkronban pöndörödik, napszemüvege elrejti a világ elől lelkének minden rezdülését, bőrkabátja pedig annyira menő, hogy minden részben megszerzi az ügyeletes, nagymellű, válltöméses-kiskosztümös, dauerolt hajú jócsajt. Hosszas terápiák és elhúzódó gyógyszerelés után most már ki tudom mondani: én Michael Knight akartam lenni.

Dominic Toretto még a kanyarban sincs a "tsaládjával" együtt.

A kép forrása: https://www.cnet.com/culture/entertainment/david-hasselhoff-kitt-knight-rider-killing-hasselhoff-off-the-hoff/

Ez a csoda, amint Knight Rider-nek hívtak, gyerekként Kitt Kríder, vagy egyes tájegységeken Nájt Rájder, 2022-ben ünnepelte 40. születésnapját. A sorozatot készítő Universal Studios és a Dr. Collector rajongói termékeket gyártó cég, no meg a teljes hadrendbe állított külső-shenzeni óraipari gyártósorok pedig meg is lovagolták a nosztalgiahullámot. Kiadtak néhány sorozathoz kötődő születésnapi relikviát, pl.: K.I.T.T. rendszámtábláját, gyújtáskapcsolóját, vagy bejegyzésünk főszereplőjét, a Michael Knight (vagyis Michael Arthur Long) csuklóján megvillanó Comlink-et. 

1982-ben az egyetlen menőbb élőlény a bolygón talán Marc Singer lehetett, akinek ebben az évben jött ki A vadak ura (The Beastmaster) című fantasy-kalandfilmje. Utóbbinak tigrise, menyétjei, sasmadara és egy böhöm nagy kardja is volt. (Ha nem láttad, nem láttál még semmit...)

A kép forrása: https://www.nzherald.co.nz/entertainment/david-hasselhoff-will-play-a-fictionalised-version-of-himself-in-a-new-german-tv-series/MBEARRG2KG63VF74LVS755J5VM/

Pajti!

Nem óra, hanem COMLINK! Ezt jegyezzük is meg! Egy darabkája a gyerekkoromnak, amire mindig is vágytam. Mert vágytam rá, hiszen a hősöm és autója között ez volt az összekötő elem, ha épp nem a volánja mögött ült. Megszámlálhatatlanul sokszor játszottam a szomszéd barátaimmal „kittkríderest”, és apukám 601-es Trabant kombija volt K.I.T.T. (Királykék, ha valakit érdekel, de nincs meg, mert apu eladta. Aztán vett egy fehéret.) A kezemen lévő narancssárga, búcsúban vásárolt (tehát hamis) CASIO pedig a Comlink szerepét töltötte be. Veszettül kiabáltam a karomon lévő kis műanyagdarabhoz, hogy: „Pajti! Bajban vagyok, gyere értem!” A szomszédlány pedig (aki egyben Bonnie-t is játszotta) kitartóan brümmögött nekem, hogy átérezhessem, milyen lehet David Hasselhoffnak lenni. Aztán letörtük a Trabi indexét, apukám pedig jól leszidott. A szomszédlányba meg beleszerettem a Baywatch korszakomban, de ez már egy másik trauma a gyerekkoromból, amivel nem szeretnék most fárasztani senkit.
A lényeg az, hogy ez a csodálatos kis tárgy emlékeket idéz fel, olyanokat is, amiket komoly erőfeszítések árán sikerült csak törölni az emlékezetemből. Gyerekként az volt a menő, akinek volt K.I.T.T. kisautója, vagy Knight Rider kitűzője az iskolatáskáján. Nekem nem volt, de most, hála a Universal Studios és a Dr. Collector együttműködésének, bepótolhatom a kimaradt vágyálmokat.

A COMLINK méretei meglehetősen sajátosak. A tok átmérője 38 mm, szélessége 30 mm, magassága pedig 0,8 mm. A súlya 70 gramm. A tokfül távolság 15 mm, tehát ha esetleg elszakadna a gyári gumiszíj, akkor nem lesz könnyű pótolni. A tok anyaga műanyag, aminek van egy enyhén szemcsés textúrája. Nem túl bizalomgerjesztő, hogy a fémből készült hátlapon (erősen kétlem, hogy 316L, talán inkább K.I.T.T. alapanyaga, a Tri-Helical Plasteel 1000 MBS lehet) büszkén viseli a  F.L.A.G. - The Foundation for Law and Government logóját, és szemtelenül azt állítja, hogy a Knight Industries gyártotta. Így nem derül ki, hogy melyik valós cég követte el ezt a bűnt az emberiség ellen. A funkciókat vezérlő gombok picik, a körmünk hegyével lehet csak nyomkodni őket, ezért szép kis barázdákat fogunk majd szántani beléjük, és melléjük idővel. Az LCD kijelző nagyon keskeny, és elég mélyen ül ahhoz, hogy ne legyen könnyen leolvasható. Ugyanakkor nem ez a lényeg, hanem a köré rajzolt csodálatos grafikai megoldások. A felső részen kapunk egy rácsot, nyilván K.I.T.T. ezen keresztül tud szólni hozzánk, amit megerősít az ENGAGE felirat is, aminek a jelentése nemes egyszerűséggel alkalmazni, összekapcsolódni, szembeszállni, eljegyezni, lekötni, elköteleződni… Nem kevésbé látványos a kis piktogram a kijelző alatt, ami valamiféle sugárzást szimbolizál. Könnyen lehet, hogy K.I.T.T. ezen keresztül tudja az Alfa áramkörei által előállított jeleket kiadni, amire a TRANSMIT (jelentése: sugározni, továbbítani) felirat rá is erősít. A hangszintetizátor működése viszont nem tisztázott, mert próbáltam vele kinyitni a kaput, vagy átváltani a piros lámpát, de se lézer, se semmi nem jött belőle. Majd megkérdem Bonnie-t.

Az óra számlapjának igazi fénypontja, az alul elhelyezett frekvenciaváltó, és mikrofon. Nem tisztázott a tudomány számára, hogy mit jelöl az AM 5,6,7,8, de a maximum, amire elvben állíthatjuk, az 100 kHz. Mivel K.I.T.T. állatokat tudott elijeszteni, és mikrohullámú zavaró jeleket is küldözgetett, jobb lesz vigyázni ezzel, és nem esztelenül tekergetni. Még jó, hogy nem is lehet, mert ez az egész teljesen egybe van öntve a tokkal, így legalább nem tehetünk kárt a bennünket körülvevő élőlényekben. A mikrofon is csak egy mélyedés a műanyagban, de ez nem is baj, mert K.I.T.T. Knight Industries Turbo Jet motorral van felszerelve, így a károsanyag kibocsátása nem összeegyeztethető az EU jelenlegi környezetvédelmi előírásaival, tehát nem kapna magyar forgalmit, és így nincs is kivel beszélgetnünk.

A modul a képzeletemben nyilván egy kvantumszámítógép miniatürizált változata, a valóságban viszont sokkal inkább valami CASIO származék. Jobb esetben… De ha igazán őszinte akarok lenni, akkor ez közelebb áll egy CASIO modul olcsó kínai másolatához. Amit tud: pontos idő, második időzóna, dátum, stopper.

A működésében, logikájában nem ismertem rá a klasszikus CASIO Module 1271-re, és másik gyakori CASIO modulra sem. Minden bizonnyal valami nagyon olcsó kínai csapásmérő hajtja, aminek a működése kissé hektikus. A bal alsó gomb egyszerre funkcióváltó, és az idő beállítására is szolgál. A jobb oldalon lévőkkel tudunk pontosítani, de egyszer behozott nekem egy 12/24 kijelzési lehetőséget is, amit azóta sem sikerült újra kiimádkoznom belőle. Minden bizonnyal elégtelenek az ismereteim a Knight 2000 mikroporesszor kibernetikus logikai moduljának programozásával kapcsolatban. A második időzónát egyszer megtaláltam, de fogalmam sincs, hogy mit tettem, mire idáig eljutottam. A dátum beállításához is Bonnie segítségére van szükség, mert ha most kellene megoldanom, nem fogadnék magamra nagy tétekben. Apropó, világítás az nincs. Ha este van, nem tudod mennyi az idő, de nem is kell. Egyébként is én jobban aggódnék a vízállóságon, ami szerintem masszívan a nulla felé konvergál. Sem a tokon, sem a csomagoláson meg sem említik a "víz" szót, így hát a vízállóság fogalma mondhatni balladai homályba vész. 

A szíjról is essen néhány szó. Nem találtam erről az anyagról részletesebb információkat, de nem lennék meglepve, ha a fő alkotóeleme hiányozna Mengyelejev periódusos rendszeréből. Csak arra tudok gondolni, hogy minden bizonnyal abból a speciális gumiból készült, amiből K.I.T.T. kerekei is vannak. Vagy nem. Mert hát kicsit nyúlós, mondhatni kocsonyás állagú, puha, és gyári állapotában is büdöskés dologról van szó. Beleszippantottam, és lelki szemeim előtt láttam a zölden világító Jangcét, amiben ott úszkálnak a használt Linglong gumik, amiket kihalásztak, hogy ez a szíj elkészülhessen. Ha ez így van, akkor végtére is tettünk valamit a környezetvédelemért is.

Ez a kis óra az én 20 cm átmérű csuklómon... maradjunk annyiban, hogy még mindig jobban áll, mint David Hasselhoff fürdőgatyája a Baywatchból.
(Azért ne gondoljátok, hogy nincs olyanom... de arról képet nem kaptok, mert nem családbarát tartalom.)

A csomagolás

A COMLINK csomagolása méltó magához a termékhez. Papírból van, hatalmas „Ahogy a TV-ben láttad! - As seen on TV!” felirattal. Maga David Hasselhoff és K.I.T.T. is tiszteletüket teszik rajta, ahogy a Universal Studios és a Dr. Collector is, akik logó szinten felvállalják a termék megalkotásának tényét. Itt már tetten érhető, hogy a kínai ipar szabadította ezt a szörnyeteget a világra, ugyanakkor a print minősége meglepően jó. Még mágneses, kihajtogatható belső oldal is van, amin felhívják a figyelmünket arra, hogy ez nem egy igazi COMLINK. 😊  (Mintha ez nem lett volna egyértelmű az eddigiek alapján.) Mikor elolvastam, hangosan felröhögtem. A csomagolás ezen kívül is tartogat még gyöngyszemeket, érdemes végigböngészni a feliratokat. 

Lényegében ez eladja ezt az egészet. Ha Bonnie is rajta lenne, kettőt is vennék. 

A boldogság ára

Ha úgy tekintünk rá, hogy ez egy hivatalos Universal Studios termék, amit a 40 éves jubileumra adtak aki, akkor az a 15 000 Ft nem is annyira meredek. Ha nem lenne mögötte a Knight Rider franchise, és egy retró kvarc digitális karóraként nézzük, akkor a CASIO F91w, vagy lényegben bármi, amit ők gyártanak 15 000 Ft alatt, úgy feltörli ezzel a padlót, ahogy K.I.T.T. tette gonosz ikertestvérével K.A.R.R.-ral a harmadik évad hatodik részében.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy ez sokunk gyerekkorának a része. Nem csak megpedzegeti lelkünk nosztalgiahúrjait, hanem egyenesen Brian Mayt megszégyenítő akkordokat nyom le rajta. Természetesen lehetett volna ez sokkal jobb. Teszem azt egy igazi CASIO modul és működő tekerentyűk. LED világítás. A beszélő villanyautók korában nem hiszem, hogy atomfizika lett volna beépíteni egy olyan lejátszót, ami K.I.T.T. szövegeit mondja fel attól függően, hogy hova tekerjük. A Xiaomi 20 ezer Ft alatt konkrétan okosórát ad, szóval nincs mentsége a kínaiaknak arra, hogy ez miért lett ennyire fapados. A tokkal és a szíjjal is lehetett volna valamit kezdeni, mert ezeknél a műanyagoknál már csak a TESCO nejlonpunga van lejjebb.

Végszó

Mire jó? Mivel hamarosan itt a karácsony, ideális választás egy olyan embernek, aki rajongott ezért a sorozatért 25 évvel ezelőtt. Ha nincs ilyen (mert nincs ilyen???) Tökéletesen illik egy olyan órakedvelő gyűjteményébe is, aki szereti a filmes órákat. 
Ez itt pl.: az én filmes gyűjteményem:

Ha így gondolkodunk róla, akkor tulajdonképpen nem is annyira vészes az a 15 ezer Ft. Ha viszont az ár/érték vonalon próbáljuk értelmezni, akkor... Pajti! Ments ki innen! 

 Előnyök

- Ez a COMLINK! Érted?! A COMLINK!

Hátrányok

- Ez a COMLINK! Érted?! A COMLINK!

 
A kép forrása: https://hu.motor1.com/news/383441/visszater-a-kepernyokre-a-knight-rider-klasszikus-parosa/

Bevezető gondolatok

Ha azt kérdezném, hogy mi a közös Barack Obamában és Oszama Bin Ladenben, valószínűleg a „semmi” a legmegfelelőbb válasz. Egy olyan közös pont mégiscsak akad az életükben, amiről azonos nézeteket vallanak. Kitaláljátok, hogy mi az?  Csak a móka kedvéért adok három lehetőséget:
a. Kedvenc filmjük a Rambo 3
b. Mindketten sírtak a Titanic végén
c. Ugyanolyan Casio F-91W-t hordtak

Amennyiben valaki az „a” esetleg a „b” válasz mellett tette le a voksát, könnyen lehet, hogy eltévedt kissé az internet legmélyebb bugyraiban, és talán nem egészen itt kellene lennie. Amennyiben mégis velünk marad, engedje meg, hogy részletesebben bemutassam ezt a fantasztikus kis karórát

Casio F-91W

A Casio 1989-ben mutatta be az F-91W-t, ami jelenleg, 2023-ban még mindig gyártásban van. Nem sok termék létezik a világon, ami 34 éven keresztül változatlan formában gyártásban marad, ezért tekinthetjük ezt a tényt egyfajta garanciának arra, hogy a 80-as évek végén valamire nagyon ráhibáztak a japánok. Apró érdekesség, hogy ez volt Ryusuke Moriai tervező első alkotása, aki azóta is a Casio berkein belül tevékenykedik. Olyan legendás G-Shock modellek megalkotásában vett részt, mint a DW-6400, szabadidejében pedig Gundam animéket néz, amik inspirálják is az órák tervezésében. Ez mondjuk sok mindent megmagyaráz a G-Shock órák formatervével kapcsolatban.

Az F-91W tokjának anyaga resin, amit a gyártó gyantának, mi pedig továbbra is műanyagnak nevezünk. Egészen apró kis jószág a maga 35,2 mm-es vastagságával és 38,2 mm-es magasságával. Meglehetősen vékony, 8,5 mm-ről beszélünk, tehát pulóver ujja alá úgy becsusszan, mint „Cica az ágyba”, csak hogy egy klasszikust idézzünk.
(Az megvan, hogy Julia Roberts a Chopard reklámarca?)
A súlya 21 g, tehát még a régi, kisméretű, alufóliás Sport szelet is nehezebb nála, amit a 90-es években kaptunk a menzán az eperke csoportban ebéd után, csak ezt kicsit nehezebb elszopogatni, és tovább is tart. 

Az LCD kijelzőt ezúttal műanyag védi, ami jellegéből adódóan gyűjti a karcokat, és az ujjlenyomatokat is szorgosan. Mivel a világ egyik legolcsóbb órájáról beszélünk, számos fórumon felmerült, hogy megéri-e óráshoz fordulni, ha bármi baja esik. Sokan azt vallják, hogy nem. Ha betörik, ha csúnya, ha beázik, inkább vegyél egy újat, mert olcsóbb mint a szerviz.

Ha már emlegettük a vízállóságot, akkor az jelen esetben nincs konkrétan feltüntetve. Az óra számlapján szerepel egy water resist felirat, ami a hátlapon is visszaköszön, de nem számszerűsítették azt, hogy mit is takar ez pontosan. Rátermett órakedvelők megtették ezt a gyártó helyett, akik szerint a fekete változat 3 bar, azaz 30 m vízállósággal rendelkezik. Számos legenda terjed az interneten ennek az órának a strapabíróságával kapcsolatban, köztük tavak átúszásáról, búvárkodásról szóló mesék is akadnak. Akár igazak is lehetnek, akinek van kedve, az további emberkísérleteket végezhet, de én inkább leveszem, ha pancsolásra kerül a sor.

A modul az ősöreg 593-as, ami CR2016-os elemet fogyaszt, cserébe 7 éven át tartó zavartalan működést ígér.
Funkciókkal gazdagon ellátták az F-91W-t, ezért nem túlzás azt mondani, hogy akinek csak egy órára van szüksége, annak a Casio megalkotta a tökéletes karórát. Látjuk a pontos időt, a dátumot, napot, van ébresztőnk, valamint stopperünk, ami századmásodperc pontossággal működik, és egy órán keresztük használhatjuk. Természetesen képes a részidők mérésére. Vidáman csippanó hangjelzésünk is van, ami óránként jelzi nekünk, hogy közeleg a végítélet órája, de ha már végképp az idegeinkre menne, akkor kikapcsolhatjuk ezt a funkciót. Ébresztéskor ugyanezt a hangot kapjuk, valamint a menüben történő lépkedéskor is. Ha ránk sötétedne, akkor egy apró LED segítségével megvilágíthatjuk a kijelzőt. A régi modelleken ez a fény inkább fehér, az újabbakon zöldes árnyalatú. Igazából teljesen mindegy, mert egyiknél sem fogunk látni rajta szinte semmit, annyira gyenge a fénye.

Időzzünk el egy kicsit a számlapon. A 80-as évek formavilágának és esztétikájának egyik iskolapéldája lehetne a lapos nyolcszögletű tok, a feliratok logotípiája, a színek (fekete, kék, piros, arany, fehér mindez ugyanazon az apró kis felületen), a dekorcsík, ami körbefut a tok mentén. Le sem tagadhatná, hogy melyik évtizedben alkották, és talán épp ez ennek az órának a legfőbb erénye. Van stílusa, olcsó, megbízható, használható funkciókkal szerelték fel, ezért nagyon szerethető. 

Az F-91W szíja szintén resin/műanyag, ami inkább a vékony csuklóval megáldottaknak lesz kényelmes. Én a fatönk méretű karommal az utolsó két lyukra játszom, de ha gyakrabban járnék olasz étterembe, akkor legfeljebb celluxszal rögzíthetném a kezemhez.

A csomagolás passzol az óra árcédulájához, amiről hamarosan beszélek. Az enyém papírdobozban érkezett, de láttam már átlátszó, plasztik műanyagban is. Minimális leírás még járt, és ezzel végeztünk is.
Ez van. Ez mind van …

…6700 Ft-ért!

Erre még a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt mondani, hogy drága. Ennek ellenére hamisítják, elvileg (gyakorlatilag is, mert kipróbáltam) van egy olyan trükk, hogy a jobb alsó gombot nyomva tartva a kijelzőn meg kell jelennie egy „CASIo” feliratnak. Ha ezt látjuk, akkor eredeti az óránk, bár nem hinném, hogy a szorgos kínaiak pont ezt a rejtett funkciót ne tudnák lemásolni. A legdrágább ár, amit hazai webshopban láttam, még az is 10.000 Mátyás alatt volt. Adódik a kérdés, hogy megéri-e? Persze. Ha csak egy óra kell, ha egy divatos modellt keresel, ha filmsztár akarsz lenni, akkor ennél olcsóbban nem teheted meg.

Divatikon

A 80-as évek divatja elemi erővel rúgta rá az ajtót szürke, unalmas hétköznapjainkra. Megint itt vannak az Adidas Superstar és Nike Jordan 1 cipők, a rádióban szóló zenék ismét használják a synthwave, vaporwave alapokat. A filmek / sorozatok visszaforgatják az idő kerekét, és az említett korszakban játszódnak, az autóiparban visszatértek a szögletes formavilághoz, határozott élekhez. A lakásdekorban pedig kiég a retinánk a kék és rózsaszín LED-ektől. 
Éppen ezért jól illik ebbe a retrómániába az F-91W, mert tökéletesen hozza a korszak jellemzőit.

A filmes háttér

Napjainkban talán a Stranger Things című sorozatból lehet ismerős az F-91W, holott ez egy csúnya anakronizmus. Az óra 1989-ben jelent meg, a sorozat első évadában pedig az egyik főszereplő, Gaetano John “Gaten” Matarazzo által alakított Justin viselte. A sorozat 1983-86 között játszódik, tehát a karakter kezén nem lehetett volna ez a modell.

A kép forrása: https://www.watch-id.com/sightings/casio-F-91W-gaten-matarazzo-stranger-things

A szóban forgó sorozat alkotói, a Duffer testvérek, vagy a kellékesük valószínűleg nagyon szeretik ezt az órát, mert ugyanezt a hibát másodszor is elkövették, amikor az Eddie Munson-t alakító (4. évad) Joseph Quinn karjára is felcsatolták.

A kép forrása:
https://www.pinterest.de/pin/eddie-munson-icons--970877632143210228/

Ryan Reynolds sem vette meg ezt az órát a 2021-es Free Guy című filmjében, ahogy Jared Leto sem a Morbiusban. Michael B. Jordan kezén is kiszúrhattuk A kegyelem ára című drámában, vagy Channing Tatum csuklóján A tuti balhéban. Az F-91W nők kezét is ékesíthetik, ezt igazolja Jessica Henwick, aki a Tőrbe ejtve – Az üveghagyma című filmben hordta. (Ha van női olvasóm, amit erősen kétlek, nekik üzenem innen is, hogy a Casio órák hordása baromira menő! Csak mondom...) 

Érdekesség

Barack Obama, az USA 44. elnökének számos ifjúkori fotóján látszik, hogy sokáig használta a Casio F-91W-t. Ezt a fotósorozatot a megválasztása után több magazin is lehozta, számos képen kivehető, hogy ez a modell hosszú ideig vele volt. 

Obama és az F-91W

A kép forrása: 
https://www.lebrave.com.br/loja/noticia.php?loja=748613&id=33

A történelmi személyiségek közül nem ő az egyetlen, akinek ilyen volt a csuklóján, mert Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorszervezet egyik alapítója is ezt viselte. Nem csak fotókon, hanem az általa küldött videóüzeneteken is kivehető az órája. Nyilván a Casio nem őt képzelte el reklámarcnak, de hát már említettük, hogy Julia Roberts-et lenyúlta a Chopard... 

Oszama és az F-91W 

A kép forrása: 

https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/casio-F-91W-the-preferred-watch-of-terrorists

Az F-91W gyakran kapja meg a „terrorista CASIO” meglehetősen kellemetlen jelzős szerkezetet, aminek az az oka, hogy a bombamerényletekben használt pokolgépek időzítőjének tökéletesen megfelel. Számos terrorszervezet, köztük a már emlegetett al-Kaida terrorakciókban használták ilyen célokra ezt az órát. 

Amikor a CASIO F-91W-t nem rendeltetésszerűen használják

A kép forrása:
https://pratik1305.medium.com/casio-F-91W-the-iconic-hipster-watch-that-shares-history-with-obama-osama-and-even-al-qaeda-f1b923513b92

Azt hitted, hogy ennyi? Dehogy!

Michael Schumacher 1993-ban a Benetton-Ford versenyzője volt, és akkoriban a versenyutók kormánya még nem volt képes arra, kiírjon mindenféle adatot. A Monacói Nagydíj időmérőjén Schumi gyorsabb szeretett volna lenni, ehhez viszont szüksége lett volna a különböző pályaszakaszokon elért pontos részidőkre. Pat Symonds, a csapat akkori technikai igazgatója ezt úgy oldotta meg, hogy bement egy helyi órakereskedésbe, és várásolt néhány F-91W-t, amit nemes egyszerűséggel a kormány közepére tákimákiztak valami ragasztóval. Így már leolvashatóvá váltak a részidők, és innen tudta a pilóta, hogy mely szakaszat kellene jobban meghúznia. Íme a bizonyíték:

A kép forrása: https://formula.hu/retro/2019/05/25/egy-karora-amitol-schumacher-tenyleg-gyorsabb-lett-93-ban

Végszó

Kevés olyan dolog van az életben, ami ennyire jól összefoglalja, hogy miért öleli körbe egyfajta vallásos áhítat a japán tárgyakat (még akkor is, ha a többségük manapság made in China). Az F-91W ilyen. Jól megtervezett, megbízható, pontos, megfizethető, és mára stílusos is lett. A CASIO 34 évvel ezelőtt egy legendát adott az órás világnak, amit hordott kis ember, nagy ember, jó ember, rossz ember, gazdag ember, szegény ember, férfi, nő, gyerek, felnőtt. Olyan termék, amire kis túlzással azt lehet mondani, hogy mindenkinek jó. Lehet érte rajongani, van története, történelme, és az én szívemet ezzel dobogtatta meg ez a kis olcsó, műanyag izé. Képviseli mindazt, amit az órázós hobbiban szeretni lehet.

Előnyök

- A története, a hangulata, a stílusa
- Olcsó
- Pontos, megbízható

Hátrányok

- 30 m vízállóság
- Az LCD-t megvilágító LED nagyon gyenge
- számomra egy kicsit lehetne nagyobb (vagy én kisebb)

Bevezető gondolatok

Ha valaki szereti az órákat, és űrhajó volt a jele az óvodában, akkor az álmából felébresztve is tudja, hogy az Omega Speedmaster „Moonwatch” az egyik legikonikusabb darab az óragyártás történetében, hiszen számos asztronauta viselte a NASA Apollo-programja során. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy nem az Omega az egyetlen időmérő, ami feljutott a Holdra, hanem az amerikai Bulova is joggal büszkélkedhet ezzel a címmel. Az Apollo-15 1971. július 26-án, azaz napra pontosan 52 évvel ezelőtt indult útjára, fedélzetén David Scott parancsnokkal, és a mára szintén legendás „Moon Rover” holdjáróval, amit Pavlics Ferenc és csapata tervezett.

Pavlics Ferenc
A kép forrása: https://totalcar.hu/belsoseg/2018/02/03/90_eves_lett_a_holdjaro_magyar_epitettoje_pavlics_ferenc/

Houston, baj van! Újabb töri óra következik

A Bulovát 1875-ben alapította a Csehországból emigrált Joseph Bulova New Yorkban, és 1919-ben az első világháború alatt már zsebórából átalakított karórákat készítettek az amerikai hadsereg számára. Innen a kötődésük a hadsereg felé, hiszen órák mellett egyéb mérőműszereket is gyártottak. A nevükhöz kötődik Amerika első rádióreklámja 1926-ban, és a világ első TV reklámja 1941-ben.

A világ első TV reklámja. Nagyon komoly!
A kép forrása: https://www.timesticking.com/seiko-bulova-and-the-first-commercial-ads/

1941-ben, a második világháború alatt Joseph fia, Ardé Bulova még szorosabbra fűzte a kapcsolatokat az amerikai hadsereggel, katonai órákat gyártottak a légierő, és a haditengerészet számára.
A NASA 1960-ban kezdett érdeklődni a Bulova műszerei iránt, ami szám szerint 46 NASA küldetésben való részvételt jelentett. Az már történelem, hogy az Apollo-program számára 1965-ben kiírt, hivatalos időmérő készítését célzó NASA pályázaton mégsem ők nyertek, hanem az Omega. Így lettek ők a hivatalos „Moonwatch” gyártói.

A Bulova és az Omega szálai 1971-ben, a már említett Apollo-15 küldetésen fonódnak össze. A NASA által is megerősített és dokumentált történet szerint David Scott Omega Speedmaster karórája a küldetés alatt megsérült.

David Scott
A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/David_Scott

A Bulova órája pedig tesztelés apropójából volt a fedélzeten, így állhatott elő az a helyzet, hogy hősünk nem volt rest felcsatolni az EVA ruhájára a tartalék Bulovát, és ezzel csapatta a Moon Rovernek a Hold felszínén.

Apollo 15, David Scott holdjáróval, felszálló egységgel a háttérben, EVA ruhában, karján a Bulovával
Azért kevés menőbb történet és fotó létezik a világon ennél… :)
A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9315

A NASA a küldetésekben használt Omega órákat nem adja ki a kezei közül, kiállításokon mutogatják őket. Az 1971-es küldetésen használt Bulova viszont nem a NASA tulajdona volt, hanem a Bulováé, ezért tarthatta meg David ezt az órát, amit 2015-ben elárvereztek egy jótékonysági aukción.
Egy gyűjtő vásárolta meg 1 625 000 dollárért. Bizony, ez több mint fél milliárd forint.

Ez David Scott eredeti órája, ami tényleg volt a Holdon. Szerinted fél milliárdért érdelhet?
A kép forrása: https://www.hodinkee.com/articles/moon-watch-sells-for-$1million

A Bulovának annyira megtetszett ez a dolog, (nem is értem, miért nem lépték ezt meg korábban) hogy 2016-ban kiadtak egy újrakiadást azoknak, akiknek éppen nem volt picivel több, mint 1,5 millió dollárjuk egy órára.

Bulova Lunar Pilot 96B251 - Ami a Holdról is látszik

Amikor ránézünk erre az órára, véleményem szerint nem a „szép” az a szó, ami elsőre eszünkbe juthat róla. A tok méretei tekintélyt parancsolnak maguknak, hiszen 45 mm-es tokátmérőről beszélünk, ami tokfültől tokfülig 52,5 mm-re nő. A magassága sem kispályás, 14 mm magas nemesacél fog a csuklónk fölé tornyosulni, amit csak szó szerint súlyosbít a tömege, ami 169 g. Nyilván David Scottnak a súlytalanság állapotában nem okozott ez problémát a szkafanderen kívül, de nekünk itt földi porhüvelyünkben viszont egy piszkosul nagy acélkrumplit kell tisztelnünk a Lunar Pilot személyében.
Mielőtt leocsmányoznánk benga tesztalanyunkat, jusson azért eszünkbe, hogy mire is készült. Ez egy műszer, egy célszerszám, aminek a tervezésekor nem volt szempont, hogy jól passzoljon a frissen varratott bespoke öltönyünkhöz, vagy a susogós mackómelegítőnkhöz. A tok ezért nem polírozott, hanem a nyers, durva, homokszórt matt acél néz velünk farkasszemet. Nem lehet elmenni a zafírüveg mellett sem szó nélkül, ami olyan drabális módon vastag, hogy Kínában ekkora mennyiségért már bányát szoktak nyitni.

A jó leolvashatóság minden bizonnyal az egyik legfontosabb prioritás lehetett a számlap tervezésekor, mert a matt fekete alapon hófehér mutatók egyszerre parádésan funkcionálisak, éppen ezért szépek és esztétikusak. A számlap viszont rejteget még meglepetéseket, mert olyan dimenziói, szintkülönbségei vannak, hogy nincs az a fotó, ami ezt vissza tudja adni. A számlap széle, és a kiegészítő számlapok egy síkban vannak, és barázdáltak, amit alig lehet észrevenni. Felette van a számlap nagyobb része, amit matt fekete, festett Bulova logóval díszítettek, és gyönyörű, ahogy a rakott fém indexek kiemelkednek belőle. Az indexek tetejét és a mutatókat sötétben kékesen derengő lumineszcens festékkel látták el, de az igazi pornó az a tachymeter skála, ami mindezeket körbefogva, és egyszerre föléjük magasodva öleli magához. Mivel rengeteg dolog történik a számlapon, ezért indokoltnak érzem az óra méreteit, mert így nem veszíti el a leolvashatóságot, és átláthatóságot.
David Scott eredeti óráján nem volt dátum, az újrakiadás ezen verziója viszont kapott még egy dátumablakot is 4 és 5 óra közé.
A hátlapról szeretnék még mesélni, mert ott érhető tetten leginkább a Lunar Pilot lényege. Ide ugyanis az Apollo-15 küldetés legfontosabb adatait gravírozták, tehát a kilövés és visszaérkezés időpontját, valamint koordinátáit. Apró részlet, de az ilyenek miatt lehet nagyon szeretni ezt a modellt.

A stopper gombjai követik az óra megalomán természetét, de ismételten gondoljunk arra, hogy ezt egy asztronautának kesztyűben kellett kezelnie. Kritikaként azt hoznám fel, hogy a gomb lenyomásának érzete picit talán lehetne határozottabb, de lehet, hogy ez szőrszálhasogatás.
Az óra vízállóságát a fizikai paraméterei ellenére nem nevezhetjük acélosnak, mindössze 50 m-ben határozták meg ezt a jellemzőt. Addig értem, hogy egy űrhajós nagy valószínűséggel nem fog találkozni komolyabb víztömeggel, a leszállóegységből való kikászálódáshoz pedig ennyi is elég (régen rossz, ha víz alatt találja magát), de az újrakiadás azért lehetett volna kicsit bőkezűbb, teszem azt egy menetzáras koronával, vagy valami extra tömítéssel.

A szerkezet sem nevezhető hétköznapi darabnak, talán nem is dukálna egy sima kvarc vagy solar werk ebbe a modellbe. A Bulova jelenleg a japán Citizen tulajdonában van, ezért nem meglepő, hogy a Lunar Pilot lelkét a Citizen Calibre 8136 szolgáltatja, amit a gyár a “high-performance quartz”, leánynevén szuperkvarc jelzővel illet. Ez 262 kHz-en működik, tehát 1 másodperc alatt 16-ot ugrik a mutató. Ebben a finom mozgásban viszont csak a stopper másodpercmutatójának működtetésekor gyönyörködhetünk, mert a sima másodpercmutatónk másodpercenként „csak” kettőt ugrik. Elemmel tápláljuk, amivel a Bulova szerint 4 évig beéri. No de mennyire pontos? A gyártó szerint évente 10 másodpercet téved, ami azért valljuk be, elismerésre méltó teljesítmény.

Nem ejtettem még szót a szíjról. Gyárilag egy fekete, kívül gyöngyvászon, belül bőr szíjon érkezett, amit kényelmetlennek találtam. Merev, csúnya amikor betörik, és nem is illett igazán az óra karakteréhez. Az a kiadás, ami nekem van, tartalmazott egy hosszú NASA velcro szíjat is, ami autentikus módon tépőzáras, és az óra hátlapjához illeszkedően az Apollo-15 küldetés adatait egy bőrből készült kis plaketten rányomták. Ez zseniális, illik az órához, nagyon tetszik, de olvastam, hogy ez a szíj a tépőzár miatt gyorsan bolyhosodni fog. A nagyobbik baj, hogy utólag nem lehet kapni. Ennek tudatában nem mertem kockáztatni, ezért egy harmadik megoldást választottam. A 70-es években divatos volt a NATO szíj, még Sir Sean Connery is ilyenen hordta a Rolexét (akkor még nem OMEGA) a korai James Bond filmekben. Vásároltam egy ilyen szíjat, szürke-fekete színben, a hivatalos megnevezése is az volt, hogy Bond-NATO. Véleményem szerint így eléggé autentikus, és persze kényelmesebb a gyári megoldásnál.

Csomagolás

A 96B251-es műanyag dobozban érkezett, amit egy Bulova logó ékesített. A doboznak védőkartonja is volt, szintén márkajelzéssel ellátva. A papírok között találtam egy kis történelem leckét a Bulováról, fotókkal illusztrálva, aminek nagyon örültem. Az óra a kis párnáján a gyöngyvászon-bőr szíjon pihent, mellette volt a NASA velcro, és a szíjcseréhez még egy Bulova logós szerszámot is kaptam, amit szintén a doboz rejtett. Véleményem szerint a tálalás csillagos ötös.

Változatok

A Lunar Pilot számos változatban elérhető Magyarországon is. Az enyém az első kiadás, aminél matt a tok, van dátum, két szíj járt hozzá, és a jelenleg használatban lévő Bulova logó található mindenen. A régi és az új Bulova logó egyébként annyiban tér el, hogy az eredeti logotípiája nem használt talpas betűket. Az új viszont már igen.

A második kiadás annyiban más, hogy az órát fémszíjjal szerelték, de a fórumok azt írták, hogy a szíj színben eltér a tok színétől, ezért ez sokak számára kellemetlen lehet.

A harmadik iteráció fekete PVD tokot kapott, ami nem matt, hanem fényesre polírozott. Nincs rajta dátum, és egy fekete NATO szíj járt hozzá gyárilag, de nem az, ami az első kiadáson volt.  

A negyedik variáns egy fényesre polírozott tokot kapott, nem volt rajta dátum, és a régi Bulova logót (nem talpas a betű) használták. Ez szintén NATO szíjjal érkezett, de ez sem az, ami az első kiadáson elérhető volt.

Létezett egy sorszámozott, limitált, titán tokos, arany betétes kuriózum is, amit nálunk nem lehetett kapni. Járt mellé egy emlékplakett, ami az Apollo-15 küldetés logóját ábrázolta, valamint egy különleges dobozt is magába foglalt.  

2023-ban újabb kiadások érkeztek.
Elérhető egy kisebb tokméretű (43 mm), kék-bézs számlappal, régi logóval ellátott, dátum nélküli megoldás két szíjjal, amiből az egyik fém, a másik kék bőr. A számlap ebben az esetben textúrált.

Szintén idei modell egy kisebb tokméretű (43 mm) fekete számlapos, régi logós, dátum nélküli fém szíjas kiadás, amihez jár egy extra fekete bőrszíj is.

A dolog pikantériája, hogy ezek közül egyik kiadás sem pontosan ugyan olyan, mint David Scott 1971-es Bulovája. Azon nem volt dátum, a számlapon a régi (eredeti) logót használták, matt a tok, és a tépőzáras velcro szíjon kellene lennie. Ilyen pont nincs, de az elszántabbak és hozzáértők összelegózhatják maguknak, amennyiben kettőt is hajlandóak vásárolni. 

Nem PhotoShop, cserébe nagyon csúnya kép, amivel indokolatlanul sokat szívtam :)

Annyiba kerül, mint ahány csillag van az égen?

A helyzet az, hogy nem. A Bulova nem volt mohó az árazást illetően. A Lunar Pilot több kiadása is elérhető Magyarországon, különböző webshopokban. Azt tegyük hozzá, hogy nincs hivatalos Bulova márkakereskedés az országunkban, így a garancia a webshop dolga.
A legolcsóbb jelenleg 208 000 Ft. Ez a dátum nélküli, régi logós, polírozott tokkal ellátott kiadást jelenti, de befér 300 000 Ft alá a fémszíjas, matt tokkal, jelenlegi logóval, dátummal megvadított verzió is.

Összegzés

Összességében nagyon tudom ajánlani a Lunar Pilot-ot mindenkinek, akinek űrhajó volt a jele az oviban, vagy volt olyan életszakasza, amikor csillagrombolót kért karácsonyra.
Fantasztikus az óra háttértörténete, parádés a pedigréje, csillagos ötös a szerkezete, és a tálalása.

Előnyök

- A története, a hangulata, a stílusa
- Citizen 8136 “high-performance quartz” szerkezet
- Példás építési minőség
- A csomagolás, és prezentáció

Hátrányok 

- 50 m vízállóság
- A stopper gombjai lehetnének határozottabbak
- Nem olcsó
- Nincs "pontosan" olyan kiadás, mint az eredeti
- Az általam vásárolt kiadáshoz mellékelt gyári szíjak egyike elég olcsó hatású, a másikból pedig nem lehet utólag rendelni

Bevezető gondolatok

Az autóiparban, vagy a számítástechnikában bevett gyakorlat, hogy az idő előrehaladtával az újdonságok leszivárognak az alsóbb árkategóriájú termékek szintjére. A Casio is így gondolhatta, amikor 1994-ben kiadta a DW 290-es modellt, mert ez az óra gyakorlatilag mindent megkapott, amit egy G-Shock, a patinás nevet és az Alpha Gel technológiát kivéve.

DW-290-1V

A DW 290-nek volt egy elődmodellje 1994-ben, a Dw 290 T, ami már megkapta az 1189-es modult. Ez a pontos időn kívül jelezte a napot, hónapot, volt stopper, visszaszámláló, ébresztő, hangjelzések és világítás. A naptára viszont csak 2029-ig működött, ezért a Casio frissítette ezt a modult, az újabb modellekbe ( 1V, 1VS, 1VHDF, stb.) már a 3131 vagy a 3231-es került, ami 2099-ig biztosan megoldja a napok számontartását. Az első generációról hiányoztak a türkiz feliratok is, amik az 1995-ös kiadáson jelentek meg először.

Az óra tokja a szokásos resin (gyanta, műanyag, ahogy tetszik), a formája viszont nagyon különleges. Alapvetően ez egy hatszög, de nem teljesen szimmetrikus, mert vízszintesen a középvonal az alsó szögekhez van közelebb. Nyilván létezik a Casio-nál olyan japán matematikus, aki megmondja, hogy ez a forma egy mezei köbös inverz pentagondodekaéder intervokális geminációja, japánul:
それはナンセンスです, csak én nem figyeltem oda matekórán.
A méretei viszont nemzetközileg elfogadhatóbbak, az átmérője 46,8 mm, ami tokfültől tokfülig 50,6 mm-re nő. A magasság 14,3 mm, ezért jogosan nevezhető egy mocskosul nagy műanyag krumplinak. A súlya ellenben csak 56 g, tehát a szemünknek sokkal megterhelőbbek az óra arányai, mint a csuklónk számára. Mivel nem G-Shock, nincs Alpha Gel, ami indokolná a Shock Resist rázkódásvédelem feliratot, de ilyen számok mellett valószínűsíthető, hogy nem tesz komoly kárt benne egy Richter-skála szerinti 7-es földrengés. Ha pedig búvárkodni támadna kedvünk, mert épp elsüllyedt atom-tengeralattjárón szeretnénk bombát hatástalanítani, akkor a 200 m talán elég lesz.

A design hozza a 90-es évek hangulatát. A piros dekorcsík a kijelző mellett, a tokon lévő türkiz feliratok, a sárga jelzések, a robosztus gombok teljesen átadják a korszak életérzését, mert ezt az egészet körbelengi a betűtípusok romantikus  sokszínűsége, színessége és egyben esztétikusan zavaros katyvasza. Lehet, hogy a japánoknál kicsit megborult a szaké, amikor a grafikus csapat ezen dolgozott, de azért ott lettem volna azon a céges értekezleten, amikor azt mondták, hogy: fiúk, ez így tök jó lesz!
Az üvegünk viszont ásványi üveg, ami a plexinél mindenképpen célszerűbb, és dicséret illeti a szíjat is, ami valamiért szerintem puhább, minőségibb anyagból készült, mint a korabeli G-Shock szíjak.

A modulról már esett szó, de nézzük meg kicsit mélyebben. Óra, perc, másodperc kijelzést kapunk az alsó sorban, felette pedig a nap, és a hónap olvasható le. 12/24-órás megoldás is akad, kinek mi a preferenciája. Ezt követi a visszaszámláló, ami ha eléri a nullát, akkor csipog és villog a kijelző. Ha kiszórakoztuk magunkat, akkor beállíthatjuk az ébresztést, ami természetesen bonyolítható óránkénti csippanással vagy megadott időpontokban való jelzéssel.  Játszhatunk a stopperrel is, amivel részidők is mérhetők.
A kijelző közepén található egy sáv, amiben a funkciókat jelölték. Ha beállítottunk valamit, akkor ezen a sávon láthatjuk, hogy melyik beállításunk aktív. Egy kis háromszöget rajzol ki afelett a funkció felett, amit állítgattunk. A jobb szélen pedig a kis ablak azt mutatja, hogy a funkcióhoz hozzáadtuk-e a villogó kijelzőt.
Ennél a fényhatásnál álljunk is meg, mert nem véletlenül írták rá az órára büszkén, hogy Electro Luminescence. Ez ugyanis nem egy 90-es években aktív fiúbanda neve, hanem a teljes LCD kijelzőt egy kékes-zöldes fénnyel megvilágító tömegpusztító fegyver. Ahogy ez világít az tényleg a Holdról is látszik.  Azt az Illuminator feliratot nem a GLS hozza, vegyük komolyan, mert minden más megoldás szánalmas kis fénypászmának fog hatni, ha egyszer kipróbáltuk.

Mivel kvarc óra, Cr2016-os elemet fogyaszt, a Casio szerint 2 évig eléldegél vele. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a felhasználási szokásainktól is függ, mert sok fórum 5-6 évről beszél két elemcsere között. Ha viszont fáklyának használjuk és madárcsicsergést utánzunk vele a nap 24 órájában, akkor biztosan nem él eddig.

Essen még szó a csomagolásról, ami a szokásos, teljesen egyszerű Casio kartonos kivitelezés. Mivel nem G-Shock, ezúttal nem kapunk menő fémdobozt, csak papírokat, fityegőt, és magát az órát.

Sajnos a Mission Impossible 1 nincs meg VHS-en, ezért kényszermegoldásként a második rész VHS tokja lett a háttér.

A filmes pályafutás

1996-ban Tom Cruise elvállalta a Mission: Impossible főszerepét Brian De Palma rendezése mellett. Ez a film eredetileg egy 1966-73 között vetített TV sorozat egészestés adaptációjának, egyfajta rebootjának tekinthető. A 80 millió dollárból forgatott film közel 458 millió bevételt hozott, így a folytatások sem maradhattak el. Jelenleg is vetítik a mozik Ethan Hunt legújabb kalandját. Azt viszont csak a legelvetemültebb óramániások tudják, hogy Tom Cruise az első részben a DW 290-est viselte, és a folytatásokban is Casio modelleket hordott. A második részben már G-Shock virított a csuklóján, konkrétan egy G-Shock DW6900, a harmadikban pedig egy G-Shock MTG-910D. A negyedikben valószínűleg emelték Ethan Hunt titkosügynöki fizetését, mert Casio-ról átváltott a Tudor Heritage Chrono-ra, ami sajnos már kimeríti ez én blogom anyagi lehetőségeit. Ilyen órát valószínűleg nem fogtok nálam látni.

Jelenet a Mission: Impossible című filmből.
A kép forrása: https://www.watch-id.com/sightings/casio-dw290-1v-tom-cruise-mission-impossible

A DW 290 nem csak a Mission: Impossible sztárja volt, hanem Colin Hanks is viselte a Fargo sorozatban.

A filmes karrieren túl

A DW 290 nem csak a filmekben állta meg a helyét, mint kémes műszer, hanem a valóságban is.
Robert Mueller az FBI vezetője volt 2001 és 2013 között, így ő töltötte be a leghosszabb ideig ezt a pozíciót az ügynökség életében. A róla készült képeken gyakran látszik, hogy ezt a Casio modellt viselte, ráadásul számlappal lefelé.
Egy fórumon azt olvastam, hogy a különleges erők katonái azért viselik így az órát, hogy mikor fegyvert kell rántani, akkor is láthassák, hogy mennyi az idő anélkül, hogy a fegyveren fogást kellene váltani.

Robert Mueller, az FBI volt vezetője. Nála menőbben még Tom Cruise sem viselte ezt az órát.
A kép forrása: https://www.watchuseek.com/threads/robert-mueller-wears-a-casio.4589887/

Az interneten böngészve több olyan fotót is találtam, ahol katonák mesélnek arról, hogy milyen órákat hordanak.  Az amerikai légierő kötelékében is szolgálnak néhányan, akik nagyon szeretik a DW-290-et.

A kép forrása: https://www.bladeforums.com/threads/what-watch-do-you-wear.814427/page-79

Engem is meglepett, de a DW 290 NASA kötődéssel is bír. 2001-ben a NASA-NOAA NEEMO 1 küldetése során egy hosszú távú űrutazást szimuláltak földi körülmények között. Konkrétan egy víz alatti állomáson éltek és tevékenykedtek az asztronauták, hogy egy esetleges Mars-küldetéshez nyerjenek adatokat. Ennek a küldetéssorozatnak a tagjai büszkén viselték a „céges” DW 290-es Casio óráikat. Nem mellesleg NASA NEEMO küldetések még ma is zajlanak, a legutóbbit 2019-ben ejtették meg.

A NEEMO 1 legénysége

Ez pedig a víz alatti kutatóállomás... de legyen inkább Space Ship, mert az sokkal menőbb :)

A képek forrása: https://de.wikipedia.org/wiki/NEEMO#NEEMO_23

Olcsóért kémes filmes óra érdekelhet?

Amikor a sajátomat vásároltam két évvel ezelőtt, akkor már nem volt gyártásban a DW 290. Magyar honlapon egyetlen eladó darabot sem találtam, ezért nincs mit veszítni alapon vettem a bátorságot, és írtam egy levelet a Casio-nak, hogy lesz-e még valaha ilyen. Nem az volt a meglepő, hogy kaptam választ a kérdésemre, hanem hogy mennyire segítőkészek voltak. Elmondták, hogy új szállítmány sajnos nem lesz, ezért annyi van belőlük, amennyit a raktárkészletekben a különböző üzletek, webáruházak felhalmoztak. Az USA-ban volt belőle, azt ajánlották is, de ez nem segített rajtam, mert a vámok miatt ekkora rizikót nem akartam vállalni. Mikor felbukkant egy Magyarországon is elérhető oldalon, már csaptam is le rá azonnal. Ott és akkor el is fogyott, de néhány hete újra találkoztam vele.
Ennek az órának a legolcsóbb jelenlegi ára, újonnan, papírral, garanciával, minden földi jóval, hazai weboldalon, mikor ezeket a sorokat írom (az Úr 2023. esztendejének hetedik havában) 16990 Ft. Nem gépeltem el, ez bizony kevesebb, mint húsz darab Mátyás királyunk, vagy egy Deák Ferencünk. Ha olykor-olykor „átugrassz hozzám egy órára”, akkor valószínűleg szereted ezeket a kis csodákat, Te is ott ütötted be a fejedet, ahol én. Ezért talán nem lep meg, mikor azt mondom: ne az én hülyeségeimet olvasd, hanem vegyél magadnak egy ilyet, később majd ráérsz megköszönni. Költsd el magadra azt a Deákot, megérdemled, húzod az igát, dolgozol mint a gép! Az asszony nyafog, a gyerek nyíg, te meg egy hős vagy! A hős hordjon egy olyan órát, ami a héroszoknak dukál, és hidd el, nincs jelenleg az ismert és ismeretlen galaxisunkban jobb és értelmesebb módja annak, hogy elverj egy húszast. (Igen, beleszámítottam a keresztény demokráciák és európai értékrend által elfogadhatónak minősített legális prostitúció jelenlegi világpiaci árait, kínálatait, és lehetőségeit, és ennek ellenére is tartom az álláspontom.) Ne várj, ne halogass, tégy magadnak egy szívességet, szerezd meg, mert a Forint zaklatottan és magányosan hánykódik a devizák tajtékzó tengerén, így könnyen elúszhat ez a lehetőséged. 

Összességében

A DW-290 egy ikon, egy mítosz, egy legenda. Mindent képvisel, amiért a Casio-t szeretni lehet. Még itt vagy? Irány a webshop, várásolj, 3-5 munkanapig imádkozz a futár lelki üdvéért, mikor megjött, akkor bontsd ki, és örülj! Mehetsz a Marsra, keresheted az igazságot odaát Mulder és Scully mellett, vagy lehetsz titkosügynök, ugrálhatsz helikopterekről, verekedhetsz száguldó vonatok tetején, még a CIA központ szerveréhez is leereszkedhetsz a ventilátor légaknájában egy rongyos Deákért.

Előnyök

- Zseniális háttértörténetek: mozis szereplés, NASA, FBI, hadsereg
- Mindent tud, amit egy G-Shock-nak kell: pontos idő, visszaszámláló, stopper, ébresztés
- 200 m vízállóság
- Kedvező ár
- Electro Luminescence 
- 90-es évek hangulatát árasztó design

Hátrányok

- A 90-es évek hangulatát árasztó design... :)
Vicceltem, ezúttal nincs hátrány. Ez az óra, ezen az áron, ilyen történettel, ezekkel a funkciókkal... tökéletes.

Bevezető

A kvarcválság sok szempontból izgalmas témakör, mert szólhat a japán márkák térhódításáról, és a svájci óraipar megingásáról is. A japánok szemében a Seiko, Citizen és a Casio a főhősei ennek a történetnek, míg a másik oldalon a Swatch.
A korai 80-as években a svájciak megpróbálták menteni a menthetőt, és alkalmazták a japánok receptjét. Az ETA vezetője Ernst Thomke és csapata 1983-ban kihozta a megfizethető, divatos svájci kvarc szerkezetes karórát, amiből egy millió darabot terveztek eladni.

Swatch 1983
A kép forrása: https://www.firstversions.com/2017/04/swatch-watches.html

A marketing mai korunkat előre vetítve nagyon agresszív volt. Bár forrást nem találtam hozzá, de elvileg az Air France Concorde gépein ilyen órát lehetett kapni Swatch helyett Concorde logóval a számlapon, amiért megőrültek a gyűjtők. Az ilyen üzleti fogások is hozzájárultak ahhoz, hogy a céljukat nem csak elérték, hanem túl is szárnyalták. 

Air France Concorde X Swatch 
A kép forrása: https://www.reddit.com/r/Concorde/comments/wtkfsi/air_france_concorde_gift_watch/ 

Ez a plakát annyira 80-as évek, hogy "órákig" bírnám nézegetni
A kép forrása: https://www.firstversions.com/2017/04/swatch-watches.html

1985-ben pedig megérkezett a fedélzetre Nicolas George Hayek, aki a vállalat CEO-ja lett, 2003-tól pedig fia, Nick Hayek vezeti a cégcsoportot. A Swatch 80-as években elért pénzügyi sikerei lehetővé tették, hogy a gyengélkedő nagy márkákat bekebelezzék, így kerülhetett a Swatch Group ölelő karjaiba az Omega, Longines, Breguet, Blancpain, Mido, Rado, stb.

Nicolas George Hayek és fia Nick Hayek
A kép forrása: https://houseofswitzerland.org/swissstories/history/man-behind-swatch

A Swatch ragaszkodik ahhoz, hogy ők „Swiss Made” órákat készítenek, amit érdemes fenntartásokkal kezelni. Sok cikk beszámolt már arról, hogy a „Swiss Made” feliratot elég tágan lehet értelmezni, mert a minőséget sugalló szavak ellenére előfordulhat, hogy a tok, vagy az üveg, esetleg a szíj jellemzően valamelyik ázsiai országból érkezik. Ha egy óra számlapján és tokján is megtaláljuk a szóban forgó feliratot, akkor nagy esély van arra, hogy tényleg az, de nincs kőbe vésve semmi.
Swiss Made ide vagy oda, általánosságban elmondható, hogy a Swatch korrekt minőséget állít elő, a formákra, számlapokra, színekre pedig rendszeresen nagyon jól ráéreznek, elég csak a tavalyi MoonSwatch őrületre gondolni. Lehet sarat dobálni arra az órára, de érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen termék képes még utcára vinni a fiatalokat, órakedvelőket, milyen árucikk érkezése megy még eseményszámba, amiről még a híradók is beszámolnak. Szerintem ez a bizonyíték arra, hogy a Swatch tud valamit, és érdemes figyelni rájuk.

Swatch Irony Chrono Adrenaline (YCS4001AG)

A Swatch Irony sorozatának az az érdekessége, hogy nem műanyag, és nem biokerámia (a műanyag flancosabb megnevezése) tokkal készül, hanem fémből, jelen esetben alumíniumból. Ez utóbbi nem megszokott alapanyaga az óragyártásnak, mert kényes. Könnyen meglátszanak rajta az erősebb sérülések, cserébe a karcok kevésbé, valamint nem rozsdásodik, könnyű és valószínűleg jelentősen olcsóbb, mint az edzett acél.

A Swatch Irony Chrono YCSA4001 egy 1998-as modell, de utódjai a mai napig kaphatóak, erről a későbbiekben majd szót ejtek még. A tok mérete 40 mm, a magassága 12 mm, az alumínium miatt pedig annyira könnyű, hogy szinte észre sem vesszük a csuklónkon. Kijelenthetjük, hogy nagyon kényelmes viselet. Az üveg plexi, ezért mágnesként gyűjti a karcokat.
A számlap klasszikus panda, fehér alapon fekete segédszámlapokat kapunk. A tachyméter skála ezúttal nem egy lünettán, hanem a számlap szélén kapott helyet. A dátum háttere is fekete, talán egységesebb képet mutatna, ha azt is fehérre festik, de nem áll szándékomban Hayek formatervezőivel vitába szállni. Az egész óra árasztja magából a 90-es évek hangulatát, de sportosnak, fiatalosnak hat még így 25 évvel a megjelenése után is. A mutatók fénykorukban foszforeszkáltak, ebből mára nem sok maradt. Néhány percig bírják, majd átadják helyüket a sötétségnek. 

Szintén pirospont jár azért, hogy a stopper gombjai határozottan kattannak, számos óra esetében, amik ennél magasabb árkategóriában versenyeznek, ennél bizonytalanabbnak érződnek. Az Irony sorozat kvarc és mechanikus szerkezeteket is kapott, ez a modell konkrétan egy ETA G10 4 jewels stopperes kvarc variációval készült. A stopper nem mellesleg képes részidők mérésére is, és nagyon finoman működik. A korona semmiféle védelemmel nem rendelkezik, az első pozícióban a dátumot, a másodikban a pontos időt állíthatjuk vele. Ha a stopper mutatói elmásznának, akkor a kihúzott korona mellett tudjuk a helyzetüket beállítani.
A vízállóság csupán 30 m, amit véleményem szerint érdemes be is tartani. Ha ezt viselem, még mosogatáskor is leveszem, mert ha már 25 évet túlélt mellettem, beleértve a komplett kamaszkoromat, főiskolás éveimet, minden bolondságomat, akkor nem most szeretném elengedni.

Elismerően szólnék még az építési minőségről is. Alapvetően nem vehettem volna rossz néven, ha ennyi idő után már kilehelte volna a fogaskerekeit. Persze tudom, a nagypapa Vostok / Poljot / stb. órája még a háborút is túlélték. Igen, ez vitán felül áll. Ugyanakkor mondjuk ki, hogy ez mégiscsak egy belépő szintű, svájci mércével mérve kis „semmiség” az órák világában. Kapudrog a „Swiss Made” univerzumba. Esett-kelt velem bormámoros éjszakákon Szombathelyen, a Thököly utcában. Ázott rommá esős nyári estéken, fuldoklott velem az Adriai-tengerben. Mindezek ellenére még itt van, és a mutatói képesek pontosan az indexekre ugrani, hogy tájékoztassanak a pontos időről.

A szíj a tokhoz hasonlóan alumínium, de ezt a modellt kiadták fekete műbőrrel is. A fémszíjak mintázata ugyanahhoz az órához eltérő volt, és motiválták is a fiatalokat, hogy bátran csereberéljék a szíjakat.

A csomagolás 1998-ban nem volt túlmisztifikálva. Egy műanyaggal kombinált Swatch feliratú kartondobozban pihent az óra, amit megőriztem a papírjaival együtt. Kíváncsiságból felkerestem pár nagyobb weboldalt, ahol használtan található még Swatch Irony Chrono Adrenaline. A szép állapotban megőrzöttekért képesek még 200 eurót elkérni.

Ez egy jelenleg futó, aktuális modell, számos webshopban megtalálható. 

Árak, elérhetőségek, összegzés

A Swatch Irony sorozat még mindig él, az ismertebb webshopokon kedvünkre válogathatunk a különböző tokformák, és színvariációk között. Az alap tulajdonságai mit sem változtak, még mindig megvan az alumínium tok, a stopper, és a 30 m vízállóság. Hivatalos márkaképviselet, márkabolt is található Magyarországon, ezért a garanciától nem kell félnünk. A lényeg viszont nem változott semmit 25 év alatt, 70-100 ezer Ft között kapunk egy fiatalos, divatos, remek kis svájci órát, ami hosszú éveken át kísérhet bennünket utunkon.

Előnyök

- Korrekt ETA eredetű szerkezet dátummal, stopperrel
- Swiss Made, ha valakinek ez számít
- Van stílusa, hangulata

Hátrányok

- Ebben az árkategóriában már komolyabb versenytársak is akadnak. Teszem azt japán fronton az Orient, Casio, Citizen… szóval a régi ellenfelek.

Bevezetés

Nagyon szeretem az órákat, legyen szó analógról vagy digitálisról. Egy ideje nagyon vágytam egy jó digitális órára, de fontos szempont volt, hogy ne legyen túl drága, mégis hordozzon magán valami többletet, amitől kicsit különleges és "bele lehet szeretni".
A Casio szerintem ezt nagyon tudja, hordtam és hordom is a retró darabjaikat, pl. CA 53W (Vissza a jövőbe című filmből) , vagy az A 100 (Nyolcadik utas a halál) modellt. Megfizethető, szép darabok, de könnyen karcolódnak, az én vastag csuklómon kevésbé érződnek masszívnak. A hétköznapokat és a vizet elviselik, de azért nem kísértem a sorsot, innen indult, hogy szeretnék egy kicsit többet. Ezért esett a választásom az első, 1983-as G-Shock modernizált kiadására a GW-M5610-1ER személyében.

A GW-M5610-1ER

Az óra a szokásos fém, nyolcszögletű dobozban érkezett, minden papírja megvolt, és magyarnyelvű leírást is kaptam hozzá. (Óra Győr webshop.)
Amiért beleszerettem: masszív felépítés, a szerkezet acéltokban van, amit a Casio Alpha-gel anyaga ölel körbe. Innen van a Shock Resist kifejezés, ha jól tudom. Az egész egy műanyag (resin/gyanta) házba került, amit még egy külső műanyag burkolat véd, ami nem mellesleg cserélhető. Rengeteg kiegészítőt lehet hozzá kapni, ha valaki megunná pl. a feketét, de akár extra védőgyűrűkkel is körbeaggathatjuk. Ásványiüveget kapunk, amit egy magas perem vesz körbe, így azért már nehezebb összekaristolni. Hogy teljes legyen az összkép, 200 m vízállóság is adott, igaz, én nem tudok úszni. (Valakinek homokvárat is kell építeni a gyerekekkel a parton nemigaz? )
A másik ok, hogy ez már solar (napelem) technológiát használ, nincs macera az elemcserével. A nagyon korai solaros darabok (ezredforuló környéke) még mindig mennek, ezért szerintem nagy baj nem lehet vele. A napelem természetes és mesterséges fényben is töltődik, kevés is elég neki, és sokáig tart. Leírások alapján teljes töltöttség esetén is hónapokig képes működni fénytől mentes közegben.
A harmadik ok, hogy a világ 6 atomórájával képes szinkronizálni (ezért multiband 6) , nálunk a németországival (Mainflingen), naponta egy alkalommal, ezért igencsak pontos. Kíváncsiságból megnéztem interneten a pontos időt, és van valami borzongatóan királyság abban, ahogy a másodpercszámláló tökéletesen együtt jár az atomórával.
És ha már szerelem, imádom a 80-as évek kicsit bumfordi, fekete-piros, feliratokat gazdagon használó design nyelvét. Ha még mindig nem lenne elég, akkor ott van ennek az órának a története, Kikuo Ibe, a G-Shock megálmodójának sztorija arról, hogy miért készült ez a darab. A NASA az 5600-as sorozatot az űrhajósoknak is jóváhagyta, és ha oda jó, akkor nekem falura is bőven megteszi. Ezek az érvek elegendőek voltak ahhoz, hogy vegyek egy ilyet, és rövid idő alatt a kedvencem lett.

Érdekesség

Kikuo Ibe egy interjú során elmondta, hogy a G-Shock modellek megszületésének hátterében egy kellemetlen élmény áll. Az apjától kapott óra megsérült egy külső behatás során, ami nagyon elszomorította. Ez motiválta abban, hogy kifejlesszen egy olyan anyagot, ami a legtöbb erőhatásnak képes ellenállni. 

Ő Kikuo Ibe, és mellette az első G-Shock kísérleti prototípus, ami meglehetősen mulatságos ebben a formában:

A képek forrása
Kikuo Ibe: https://www.watchonista.com/articles/interviews/interviewing-kikuo-ibe-legendary-mastermind-behind-casio-g-shock
G-Shock: https://www.hodinkee.com/articles/worlds-rarest-g-shock-kikuo-ibe

A mérnökök elképzelése, hogy egy G-Shock-nak egy elemmel 5 évig el kell mennie, 200 m-ig vízállónak kell lennie, illetve egy 5 m-es zuhanás nem tehet kárt bennük. Ha minden igaz, ezt a mai napig minden G-Shock modell tudja. 

Annyira jól sikerült a konstrukció, hogy a NASA is engedélyt adott arra, hogy az asztronauták viseljék. John Creighton, az 1990-es STS-36 küldetés kapitányának a kezén is egy 5600-as G-Shock látható. Ez volt rajta, amikor szateliteket telepítettek a misszió során. 

A képek forrása:
NASA STS 36: https://en.wikipedia.org/wiki/STS-36
John Creighton: http://www.collectspace.com/news/news-042720a-casio-gshock-nasa-watch.html

 
A GW M5610 mérete a mai G-Shock sztenderdek szerint kicsi, de ha az átlagos órák méretét vesszük alapul, akkor nagy (44 mm, tökfülekkel közel 47), és magas is (15 mm). Ugyanakkor könnyű (52 g) és nem tolakodó. Akár kisebb csuklóval megáldottak (mert áldás az higgyétek el nekem) is viselhetik, mert az arányai nagyon ideálisak. Nyilván be fog akadni a pulóver ujjába, és a kabátba is, mégis kényelmes a viselete.
A kijelző könnyen és jól leolvasható, bármilyen napszakban. Van világítás, ha ránk esteledne, az LCD panel teljes, zöldes árnyalatú megvilágítást kapott. A csukló elfordítását képes érzékelni, és akkor automatikusan felvillan a kijelző, de ezt a funkciót még nem használtam, jobb szeretem én megnyomni a gombot. Ha már gombok: 4 kezelőgombbal vezérelhető, ami elsőre kaotikusnak tűnik, de bele lehet jönni a kezelésbe, ha ráérzünk a logikára. A gombok nyomáspontja talán lehetne jobb, de ez már szőrszálhasogatás.
Amit tud: pontos idő (óra-perc-másodperc) , időzónák fővárosokra lebontva, stopper, visszaszámlálás, ébresztés, Ezeken belül egyéb funkciók, pl. részidő, adott időpontokban riasztások, ébresztés különböző napokon különböző időpontokban. Kijelzi még a töltöttséget, hónapot, napot, a nap nevét. Állítható még, hogy 12 vagy 24 órás kijelzést szeretnénk. A kijelzőről további három fontos adat olvasható le: a DST (Daylight Saving Time) tájékoztat minket, hogy a nyári vagy a téli időszámítás az aktuális, az RCVD azt mutatja, hogy sikeres volt-e a szinkronizálás az atomórával, a PS pedig azt jelzi, hogy aktív az energiatakarékos üzemmód (kijelző átmeneti kikapcsolása ha teljes sötétséget érzékel).

A szíj műanyag, szerintem kényelmes. A tokhoz hasonlóan elég vastag és masszív. Ahogy öregszik, sajnos hajlamos lesz a fakulásra, valamint meglátszanak rajta a külső behatások is. A modernebb G-Shock órák talán egy kicsit minőségibb szíjat kapnak, de így elmondhatjuk, hogy ezen a téren is autentikus ez a kiadás. Természetesen cseréhető, ha erre volna igény.

Essen még szó a filmes referenciákról, mert Hollywood is kiszúrta magának ezt a G-Shock-ot. Mivel az 5610 egy modellváltozata az 5600-nak, ezért itt kicsit engedékenyebb leszek a képernyőn való megjelenéssel. Keanu Reeves viselte ennek az elődjét a Féktelenül című filmben. David Arquette a Sikoly 4-ben, George Clooneynak is volt ilyenje az Égető bizonyítékban, valamint Florence Pugh-nak a Fekete özvegyben.

A kép forrása: https://www.hodinky-365.com/blog/casio-g-shock-dw-5600-review

Legendás még ennek az órának az első, 1983-as TV reklámja, ami kiemelte, hogy mennyire kemény fából faragták ezt a modellt, és amiről sokáig nem hitték el, hogy valós. Ebben a bejátszásban hokikorongkét használták az órát, amivel egy elég erős kapura lövést hoznak össze. 

A kép forrása: https://www.reddit.com/r/gshock/comments/10mgesd/new_gshock_hockey_puck_commercial/

A videó pedig itt:

Egy GUINNESS rekord is fűződik hozzá, ami megtekinthető itt:

Számos rekordot megdöntöttek már az 5600-as modellcsaláddal, ha valaki ezek után még kételkedne a képességeiben, akkor jó szórakozást kívánok a videómegosztókra feltöltött tesztekhez. 

A Casio GW-M5610U-1ER - Az U modell

A típus neve után szereplő U betű a modellfrissítésre utal, ami több nyelvet, időzónát és más LED megvilágítást kapott. Jelenleg a magyar bolti forgalomban úgy tudom, ez a verzió kapható. 

Piszkos anyagiak

Ezúttal is érdemes résen lenni, mert a 43.000 Ft-os, és 60.000 Ft-os ársávban bárhol lehet webshopoktól, akcióktól függően. 

Végszó

Összességében szerintem ez egy csodás darab, sokat tud, van történelme, és egy darabka modernizált 80-as éveket hordhatunk a csuklónkon. A stílus szubjektív, de szerintem árad belőle valami megfoghatatlan szépség, amolyan barbár, nyers, elpusztíthatatlanság, örök élet + 1 nap életérzés, ezért sikerült is nagyon beleszeretnem.

Előnyök
- Napelem
- Pontosság, automatikus működés
- Rázkódásvédelem
- 200 m vízállóság
- Háttérvilágítás
- Stopper, ébresztés, visszaszámlálás
- Elfogadható árazás
- Cserélhető burkolat, kiegészítők
- Hamisítatlan 80-as évek, van szíve-lelke, amennyiben egy műanyag krumplinak lehet ilyenje, és ez szerintem király

Hátrányok
- Nem múlik a rózsaszín köd...
- Nem hivatkozhatok arra, hogy késett az órám...

Becsengetnek a töri órára

A blog címéhez híven, ezúttal tényleg arra kérlek kedves látogató, hogy helyezd magad kényelembe az olvasáshoz, főzz le magadnak egy kávét, gyújts rá egy cigarettára, egy kicsit hagyd magad mögött a mókuskereket. Ja, hogy kávé és a cigi nagyon retró, nagyon 80-as, 90-es évek? Sebaj, mert most pontosan ebbe az érába fogunk utazni egy Seiko Alpinist, teljes nevén SPB 121 J1 társaságában.

Az első állomásunk 1995

1995-ben Japánban, Kobe városát a Richter-skála szerinti 7,3-as erősségű földrengés rázza meg, ami 6400 ember halálát okozza. II. János Pál pápa 5 millió ember előtt tart nagymisét Manilában. Az USA vezetője Bill Clinton először kerül az indokoltnál mélyebb kapcsolatba Monica Lewinsky-vel a Fehér Ház Orális Irodájában. Horn Gyula miniszterelnök látogatást tesz a NATO központjában. A boszniai szerb csapatok elfoglalják a muszlimok által lakott Srebrenicát. Diana walesi hercegné elismeri, hogy megcsalta Károly herceget. A mozikban Bruce Willis harmadszor is drágán adja az életét, mindeközben Pierce Brosnan bemutatkozott James Bond szerepében. Megtanuljuk Will Smith nevét, mert nagyot megy a Bad Boys a filmszínházakban. Mel Gibson kasszákat robbant a Rettenthetetlen című klasszikusával, de Tom Hanks sem szégyenkezik az Apollo 13 fedélzetén. Különösen azért nem, mert Oscar-díjat kap a Forrest Gump főszerepéért. Egy fél világ szeret bele újra Cindy Crawfordba, mert a Tiszta játszma című filmjében van egy meztelenkedős jelenet. (Ha nem tudtad, akkor szívesen ;-), de a linket majd a GLS hozza.) Michelle Pfeiffer pedig hatalmasat alakít a Veszélyes kölykökben, aminek a zenéjével, a Gangsta's Paradise című örökzölddel Coolio válik halhatatlanná. A magyar rádiókban Kozsó és az Ámokfutók borzolják a kedélyeket, de azért hozzánk is eljut a La Bouche Sweet Dreams című diszkóhimnusza. Michael Jackson kiadja a legendás HIStory albumát, a Fradi pedig elveri az Anderlechtet 2:1-re, így bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Sikerült hangulatba kerülni? Remélem igen, mert a Seiko ekkor, 1995-ben állt elő 31 év után egy új Alpinist modellel, amit csak Japánban lehetett kapni.
Az óra érdekessége, hogy Shigeo Sakai nevéhez fűződik a tervezése, aki Franciaországban tanult, és nagy hatással volt rá az európai design, azon belül is az autóipar. Az Alpinist ekkor kapta meg a jellegzetes zöld színt, amit Sakai a klasszikus brit versenyzöld (fogadjunk, hogy ez a szín jut eszedbe, mikor azt mondom: Mini, Jaguar, Land Rover) egy árnyalatából állított elő. Úgy gondolta, hogy ez a szín a legjobb, ami egy elegáns, barna krokodilbőr szíjhoz passzol. A barna szíjat pedig a brit vadászok öltözéke ihlette.

Sakai Alpinist 1995
A kép forása: https://www.seiko-design.com/en/stories-en/alpinist-en/

Létezett belőle egy fehér változat is, amire a gyűjtők jobban vágynak, mint egy randira a 18 éves Britney Spears-szel. Mivel a tok 38 mm-es lett, indokoltnak találták a dátum feletti küklopsznak is nevezetett nagyítót a jobb leolvashatóság érdekében. A számlapra az óra nevét vörössel írták fel, ezért Red Alpinist becenéven is emlegetik ezt a modellt. Mikor elkészült a formaterv, Sakainak szüksége volt egy megbízható szerkezetre is, amit akkoriban a 4S15 jelentett. Az Alpinist 200 m-es vízállósággal rendelkezett, de nem ez vitte el a show-t, hanem a belső, forgatható iránytű. Az óra ugyanis nem csak csinos volt, hanem nagyon is célszerszám. Teszem azt, ha a vadászunk eltéved az erdőben, miközben űzi-hajtja-cserkeli a rókát, farkasembert, csodaszarvast (kinek mi), akkor a nagymutatót a Nap felé fordítja, a forgatható iránytű északi jelzését pedig a Nap és a 12-es közötti szög szögfelezőjéhez tekeri. Innen már tudni fogja, hogy merre van észak, és akkor már nagy baj nem történhet.

Valamiért a Seiko ezt a modellt nem hozta el nekünk, ahogy ennek utódját, az SARB017-et sem, ami már Yasuhiro Kuzuya nevéhez köthető.

Kuzuya Alpinist 2006
A kép forrása: https://www.seiko-design.com/en/stories-en/alpinist-en/

A Kuzuya féle Alpinist nem sokat változott az elődhöz képest, eltüntette a küklopszot a dátum felett, ahogy az ikonikus piros Alpinist feliratot is, és a szerkezetet a 6R15-ös váltotta. Ebben a generációban nagyon sok színváltozat jelent meg: fehér, fekete, és különböző limitált, vagy különleges kiadások, de a zöld számlap-barna szíj kombináció képviselte leginkább az Alpinist tradicionális értékeit.

2020-ban a Seiko megkegyelmezett az európai Alpinist rajongóknak, és hazánkban is elérhetővé vált mostani főszereplőnk, az SPB 121J1.

Azt hitted vége a töri órának mi?

Arra gondoltál, hogy most jön a mennyire szépen csillog-villog, de el kell hogy keserítselek, mert még nem engedlek el. Igyál még egy kávét, mert a következő állomásunk a töri leckében még régebbre, 1881-be vezet.

Ekkor alapította meg Hattori Kintaro „K. Hattori” néven a főleg órajavítással foglalkozó kis üzletét Tokióban.

Hattori Kintaro
A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Kintar%C5%8D_Hattori

A bolt annyira jól ment, és nem utolsó sorban Hattori szakértelme sem elhanyagolható tényező, hogy a mester előállt első saját termékével, ami még nem karóra, hanem zsebóra volt, és Seikosha néven hozott forgalomba.
Az első karórája 1913-ban jelent meg, amit Laurel néven ismerhetnek a rajongók.

Seiko Laurel 1913
A kép forrása: https://www.theseikoguy.com/laurel/

A kis töri órámat folytathatnám a nagy 1923-as kantói földrengéssel, és az utána következő tűzvésszel, valamint azzal, hogy Hattori miképpen építette fel újra a semmiből a Seiko-t, de az már tényleg sok lenne. A hosszúra nyúlt bevezető lényege az, hogy az első Alpinist a Laurel modell egyik változataként jelent meg 1959-ben.

Seiko Laurel Alpinist 1959
A kép forrása: https://thespringbar.com/blogs/guides/the-ultimate-seiko-alpinist-collectors-guide/ 

Ez a modell viszont egy nagyon fontos céllal készült. A Seiko szeretett volna egy masszív, strapabíró órát készíteni olyan embereknek, akik fent élnek a hegyekben, és folyamatosan harcolnak az elemekkel az életben maradásért. Ezeket az embereket nevezték Yama-otokonak, vagyis hegyi embereknek. Őket ábrázolta Utagawa Hiroshige, egy Edo korszakban élt művész Havas éjszaka a Kambara állomáson című műalkotása.

Utagawa Hiroshige: Havas éjszaka a Kambara állomáson
A kép forrása: https://watchintyme.com/index.php?threads/the-vintage-seiko-laurel-alpinist-debuted-1959-to-serve-the-japanese-mountain-men-yama-otoko.690427/

A Seiko történetében ez a Laurel Alpinist volt az első vízálló óra, hiszen ezen használtak először menetes koronazárat. A szerkezete egy 17J Seikosha volt, ami az eredeti Laurel egy módosított verziója. Az indexek a hegyeket jelképezték, ez a stíluselem a későbbi modelleken is vissza fog térni. A vízállóság miatt pedig a hátlapra nyomott Rainproof azaz magyarosabban „esőálló” felirat díszelgett. Az Alpinist modellcsalád nem csak ezt a dicsőséget tudhatja magáénak, hanem azt is, hogy egy későbbi kiadás, konkrétan a már emlegetett Sakai változat volt az első 200m-ig vízálló Seiko karóra is. Az akkor már legendás búváróráik ugyanis 150-ig voltak hitelesítve.

Seiko Alpinist SPB 121 J1

2020-ban a Seiko úgy döntött, hogy a Prospex Land sorozatán belül újra kiadja az Alpinistet, és a japán belpiacon kívül nemzetközi forgalomba is kerülhet. A Prospex egy mozaikszó, az eredetére két magyarázatot is találtam. Az első szerint a professional és az expedition szavakból áll össze, tehát magas minőség és felfedezés. A másik leírás a professional és specifications szavakat hozta össze, miszerint az ebbe a sorozatba tartozó órák valamilyen különleges céllal jöttek létre. Ide tartoznak a búvármodellek és tulajdonképpen az Alpinist is beilleszthető ebbe a gondolatkörbe.

Stílusát tekintve az SPB 121 J1 egy field watch, azaz katonai jellegű óra (egyszerű, megbízható, jól leolvasható, három mutatós) és egy öltönyóra furcsa keresztezése, amibe egy csipetnyi került a klasszikus acél sportórák világából is.

A tok rozsdamentes acél, a formája egyszerű, a mérete viszont egy enyhe növekedésnek indult az elődeihez képest. Az átmérő 39,5 mm, de tokfültől tokfülig 46,4 mm. A magassága 13,2 mm, tehát öltöny órának kicsit nagy, de egy field watch-hoz képest nagyon elegáns. A tok megmunkálása is figyelemre méltó, mert a tokfülek tetejét szálcsiszolták, de a többi részét polírozták. Kimondottan látványos elem, hogy van egy letörés a tok oldalain, ami olyan szépen találkozik a szálcsiszolt felülettel, hogy arra öröm ránézni.
A mérete véleményem szerint pont akkora, hogy sem a nagy-, sem a kis csúklóval megáldottak (vagy megvertek) sem fognak panaszkodni. Két koronánk van, a fő korona menetzáras, a másik nem. Ez a másodlagos korona szolgál a belső, számlap körüli iránytű mozgatására. A fő korona nem kapott sem Prospex sem Seiko gravírozást, ami meglepő, hiszen az alacsonyabb árkategóriában induló 5-ös sorozat már büszkélkedhet ilyen extrával is. Az üvegünk természetesen zafír, és ráadásul tükröződésmentes. A nagyító az 1995-ös modellt megidézve visszatért, ennek szükségessége a méretnövekedés miatt felvet ugyan kérdéseket, de nekem nagyon tetszik.
Ami nem az igazi, vagy lehetne jobb, hogy a dátumtárcsa fehér lett, ez pedig megtöri az óra sötétebb színvilágát, amit a nagyító még hangsúlyosabbá tesz. Az elődmodellen a dátumtárcsa fekete volt, ezért a számlap egységesebb benyomást keltett, de szerintem ez preferencia kérdése. Bár tetszik a fehér, de talán a fekete jobb lett volna.

Az Alpinist legszebb része a természetesen a számlap. Az indexek aranyszínűek, és a páratlan számok helyett kis háromszögeket használtak, amik azokat a hegyeket szimbolizálják, ahova az órát eredetileg szánták. A páros számoknál pedig arab számjegyeket találunk. Az indexek mögött apró pöttyökre lehetünk figyelmesek, amiket lumineszcens festékkel vontak be, hogy sötétben is jól leolvashatóak legyenek. Ezt a LumiBrite festéket kapták a mutatók is, amik szintén hegyeket mintáznak, és ahogy ezt már a Seiko-tól megszokhattuk, tartós, élénk, zöldes fénnyel segít bennünket az éjszakában. Az indexekről, és a Seiko logóról még elmondanám, hogy ezek rakottak, büszkén emelkednek ki a sunburst, középen világosabb, a széle felé sötétülő zöld számlapból. Alpinist feliratot ezúttal sem kaptunk, helyette fehér Prospex logót, Automatic feliratot és a 20 bar vízállóságot emelte ki a gyártó.

A szerkezetünk a 6R35, amit a Prospex órákban nagyon gyakran használ a Seiko. Azt tudom róla, hogy 24 köves, másodpercstoppos, 21.600-as lengésszámon működik, és 70 óra járástartalékot kínál. Mivel a tok hátoldala is zafírüveget kapott, ezért az óra betekintést enged a kíváncsi szemeknek a gépházba, ennek ellenére a Seiko nem dekorálta ezt a szerkezetet, tehát amit látunk, az maga a nyers, tiszta, őszinte valóság.

A szíj krokodilbőrt mintáz, de valójában marhabőrből készült. A tartása kicsit merev, és a hossz beállítása sem annyira egyszerű azoknak, akiknek 20 cm-es, vagy annál is nagyobb csuklójuk van. Nekik a szíj az utolsó két lyukának valamelyikében lesz csak igazán kényelmes. Jó a szíj, de azért elgondolkodtat, hogy méltó-e az óra többi részéhez. Az álkrodilbőr-mintát én elengedtem volna, ha már nem valódi. Persze értem, nem szeretném, ha az órám miatt egyetlen krokinak is baja esne, de ha már nem az, akkor ne is látszódjon annak. A csat pillangózáras, matt, ezért nem fogja úgy gyűjteni a karcokat, és elég stabilnak érződik.
Az óra csomagolása nem tér el a hagyományos Prospex vonaltól. Egy fehér dobozban érkezik az óra, amit kívülről fehér védőburkolat óv meg a szállítás gyötrelmeitől. A dobozban az óra mellett papírok, fityegő és garanciajegy pihen.

Beszéljünk még kicsit az összhatásról. A Seiko Alpinist esztétikája, szimbólumai, megjelenése nincs szoros összefüggésben a mai ízlésvilággal. Azt is mondhatnám, hogy nagypapás, öreges. Ugyanakkor a klasszikus elegancia stílusjegyeit olyan markánsan magán hordozza, hogy félresöpri a mai kor divathullámait, és tökéletesen indokolttá válik a létezése. Szerintem nagyon jól tette a Seiko, hogy életben tartja ezt a modellt, és azt is, hogy ennyire ragaszkodik a gyökereihez.
A zöld-arany-barna kombináció nagyon 80-as évek vége, 90-es évek eleje, talán kicsit giccses is lehetne (de nem az, majd mutatok olyat is), ám ezt a Seiko olyan minőségben szállítja, hogy egy pillanatra sem fogjuk nevetségesnek érezni. A termékfotókon az SPB 121 J1 színei nagyon harsányak, a valóság azonban más. A zöld számlap zöldje mesterséges fényforrás mellett nem érvényesül, egy szobában szinte teljesen feketének látszik. A szíj barnája sem olyan, mint a képeken, sokkal sötétebb annál. Ugyanakkor abban a pillanatban, ahogy természetes fény éri az órát, mert kimegyünk a szabadba, vagy az ablak elé állunk, az a zöld számlap letaglózóan robban az arcunkba. A szíj is életre kel, így összeáll előttünk az, amit 1995-ben Shigeo Sakai megálmodott. Ez nem olyan csiricsáré, giccsparádé, amit pl. a svájci belépő márkák művelnek ebben a műfajban.
Mutatom mire gondolok:

Certina DS Action Powermatic 80
A kép forrása: https://eorak.hu/certina-aqua-ds-action-diver

Félreértés ne essék, ezek sem rossz órák, és elfogadom, ha valaki nem így érzi, de például egy zöld-arany Certina mit  „üzen” a világnak? Azt, hogy svájci vagyok, drága vagyok, több akarok lenni annál, mint ami vagyok. Teljesen egyértelmű, hogy egy Certina önmagában korrekt darab, de ha túlzásokba esnek, akkor az aranyozott felületei, a harsány zöld számlapja azért közel sem a Rolex, vagy az Omega szintje, akik tudják méltósággal felhasználni az aranyat, a zöldet és az acélt. A DS Action esetében a kevesebb néha több elv tökéletesen érvényesül, mert ugyanez az óra feketében, kék számlappal, kék lünettával, vagy zöld számlap-zöld lünetta kombinációval sokkal esztétikusabb, mint ebben a giccses színösszeállításban. De elfogadom, ha valakinek ez tetszik, bár nekik szerintem az aranyozott Merci hűtőmaszk és a lila melegítő + csíksomlyói szűzanya aranymedál is bejön. 

Ugye mindannyian emlékszünk rá, az internet hajnaláról...
A kép forrása: ismeretlen

Az Alpinist nem bazári, van stílusa, van karaktere, van történelme. Nem túlzó, nem tolakodó, a színvilága ellenére nem egy olyan óra, amivel villantani lehet. Nagyon tetszik benne, hogy ez egy Seiko, és az is akar lenni. Nem akar több lenni annál, aminek eredetileg is szánták, ezért önazonos, hiteles. Tulajdonképpen egy minőségi célszerszám, mert bírja a gyűrődést, de azért megvan benne a szépség, a kifinomultság, valamiféle vintage elegancia. Ugyanakkor pontosan ezen tulajdonságai miatt nem való mindenkinek, többek között nekem sem. Néha úgy érzem, hogy az óra visel engem, és nem fordítva. Nem hordok az Alpinisthez illő ruhákat, és nem élek olyan életet, amihez egy Alpinist indokolt, vagy „szükséges”. Nem vagyok arisztokrata, nem járok sem vadászni, sem túrázni. Ugyanakkor rajongok érte, jólesik ránézni még akkor is, ha kopott farmer, fehér sportcipő és póló mellé veszem fel, a legnagyobb túrám pedig az, amikor felfedezem a TESCO akciós ajánlatait a szomszédos városban. Ez az óra inkább az órarajongás szimbóluma, a manifesztációja egy nehezen körülírható ostoba szenvedélynek. Szerelmes vagyok belé, mint Monica Bellucciba, vagy Catherine Zeta Jonesba, annak ellenére, hogy a kanyarba sem vagyok hozzájuk.

Sajnos nincs tökéletes óra

A Seiko fórumok világszerte tele vannak panaszokkal lötyögő koronák, komoly holtjátékkal rendelkező lünetták, összeszerelési hiányosságok, pontatlan szerkezetek miatt. Véleményem szerint sok panasz inkább a hiszti, és a műbalhé kategóriába tartozik, de azért tényleg vannak valós problémák is.
Egy divatóránál nem csinál az ember színházat, ha talál egy hajszálkarcot az óratokon, kicsomagolás után. Akkor sem, ha a mutatók nem pontosan az indexekre ugranak. Tudjuk, hogy tömegtermelés van, és mint olyan, ez számos gyári hibára ad lehetőséget.  Félrekalibrált gyártósorok, alulfizetett munkások, összecsapott csomagolás, stb. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mennyire, és milyen árszinten tolerálható a tökéletlenség.
A SPB 121 J1 jelenleg 295 ezer Ft. Mi a hiba? Az, hogy a belső iránytűn a felfestések el vannak csúszva. Persze nem, nem annyira, hogy szemet szúrjon, de amikor elkezdi az ember nézegetni, feltűnik neki, hogy a jelzések nincsenek vonalban. Azt gondolhatjuk, hogy biztos egyedi hiba, majd garanciában kicseréljük… de nem. Mert az összes el van csúszva, és ezzel vannak tele a külföldi fórumok is.

Az észak-dél jelöléseket kell figyelni. Azok bizony nincsenek egy vonalban. Előrahaladott OCD-vel rendelkezőknek ez rémálom. 

Egy másik Seiko modellen, konkrétan az SPB187J1 búvárórán a forgatható lünettának volt akkora holtjátéka, hogy a boltokban vásárláskor ingyenesen kérni lehetett az igazítását. Ez nem jó. El kell fogadnunk, hogy a „made in Japan” felirat már nem azt jelenti, mint a múltban, már nem garancia a kifogástalan minőségre. A Seiko is tud hibázni, ráadásul egy olyan árkategóriában, ami már nagyon érzékeny. Ne gondoljuk, hogy más márka nem pontosan ugyanilyen, mert dehogynem, másoknál is vannak problémák, de ez nem menti fel a Seiko-t a minőségbiztosítási hiányosságok alól.  Az órázás főleg a részletekről szól, és a hiba az ilyen részleteknél hosszútávon el fogja ijeszteni a vevőket, ami a márka tekintélyének nem tesz jót. Sem a Seiko múltja, sem a jelene nem engedheti ezt meg magának. Úgy gondolom, hogy a hibát ők is felismerték, mert az utóbbi években látványosan sokat fejlődtek a tokok és számlapok területén, ezért őszintén remélem, hogy az ilyen jellegű gondok szép lassan a feledés homályába fognak veszni.

Változatok hegedűre

Még Kolozsvári Grandpierre Emil szereplői, Géza és Kornél, Olgi és Ditta is elégedetten csettintene, ha látná, milyen sok Alpinist modellből lehet válogatni. A zöld mellett van még fehér, fekete-acél, és teljesen fekete verzió, ahol a tok is fekete, valamint létezik iránytű nélküli, úgynevezett „baby” Alpinist is, 38-as tokmérettel zöld, kék és fekete színben. Ha mindez nem lenne elég, van egy textúrált számlapos kékes-ezüstös különkiadás csak az európai piacra, valamint egy aranyszínű tokkal készült megoldás is napvilágot látott, egy szintén limitált türkiz színű variáns mellett. Mondhatjuk, hogy az Alpinistünknek csak a képzeletünk, no meg a pénztárcánk szabhat határt. Ugyanis nem olcsó. Nagyon nem az.

737 kg csirke far-hát

A csirke far-hát jelenlegi árfolyama 400 Ft/kg. Ennek az órának az árából 737 kg vásárolható ebből a nemes alapanyagból. Ez piszkosul sok, de ahogy ez lenni szokott, nagyon sok oldalról megközelíthetjük a dolgot. A Prospex modellcsalád legolcsóbb darabja kb. 150 ezer Ft. A legdrágább 1.500.000 Ft. de mehet feljebb is, ha valami limitált kiadásról beszélünk. Ezen a skálán a 295.000 Ft elfogadható. Ha a konkurenciát nézzük, hogy mit ad ennyiért hasonló formatervvel, hasonló paraméterekkel, akkor ott van Svájc pl. Hamilton Khaki Field 430.000 Ft, Longines Spirit 840.000 Ft, vagy a franciák pl. Yema Urban Field 360.000 Ft, de bevallom, hogy egy kis csúsztatás van, mert ezekben a szerkezetek egy kategóriával feljebb is lehetnek) akkor rezeg a léc. Ha meg az átlagfizetést nézzük, akkor nem csak rezeg, hanem le is verte. Különösen szomorú, hogy a 2020-as megjelenéskor 250 ezerért jött ki az Alpinist, és ebből még le is faraghattunk, ha kifogtunk egy 10-15%-os akciót. Az árkülönbözetet a jelenlegihez még leírni is fáj, ezért nem is teszem meg.

Mindjárt kicsöngetnek, foglaljunk össze!

Összességében a Seiko Alpinist történelme letaglózó, csodálatos, tekintélyt parancsoló.  Az SPB 121 J1 pedig méltó folytatása a sorozatnak, akkor is, ha nem tökéletes. A stílusa, esztétikája, megjelenése kifogástalan, örökzöld (nem csak a számlap), aminek sajnos megvan a szabad szemmel is jól látható árcédulája. Én teljesen beleszerettem, nem is tagadom, elfogult is vagyok, de talán a hibáira is sikerült kellő hangsúlyt fektetni.

Előnyök

- A történelme, a stílusa, eleganciája, hiszen ez egy legenda
- Pontosság, 6R35 automata szerkezet
- 200 m vízállóság
- LumiBrite
- Korrekt építési minőség…

Hátrányok

- … ami ennek ellenére nem hibátlan (iránytű ferde)
- A szíj csak közepes, nem kiemelkedő
- Nagyon csúnya árcédula