Azon lehet vitatkozni, hogy a Swatch és az Omega 2022-es MoonSwatch kollaborációja mennyire volt jó, vagy rossz, de a siker vitathatatlan. Nem meglepő, hogy egy évvel később a Swatch megpróbálta megismételni a bravúrt, ezúttal a szintén hozzájuk tartozó Blancpain-nal közösen. Ebből az együttműködésből született a Bioceramic Scuba Fifty Fathoms Collection, aminek a design alapjait a Blancpain Fifthy Fathoms legendás búváróra szolgáltatta, és megjelenéskor egy narancs (Arctic Ocean), egy sárga (Pacific Ocean), egy kék (Atlantic Ocean), egy zöld (Indian Ocean) és egy fehér (Antarctic Ocean) színvariációban érkezett. A tematika a nevekből eredően a Föld óceánjai köré épült, ezt jelképezték a színek, valamint az órák hátlapján elhelyezett csupaszkopoltyús csigák. Utóbbiakra a gyár a Nudibranch elnevezést használja, és minden modell egyedi állatkát kapott, jellemzően olyat, ami az adott óceánban honos.

A kép forrása: https://blancpainblog.com/news/the-blancpain-x-swatch-bioceramic-scuba-fifty-fathoms-collection/

2024-ben ez a sorozat kiegészült egy fekete variánssal, ami az Ocean of Storms nevet kapta. Az érdekessége, hogy ez az óceán, ami magyarul Viharok Óceánjaként fordítható nem a Földön van, hanem a Holdon. Az Apollo-12 ezen a nevezetes helyen szállt le 1969. november 18-án. Ez a modell így kiegészíti, ha úgy tetszik összeköti az Omega együttműködést a Blancpain kollaborációval. Mivel a Holdon nincs élet (bár ezt az Ősi idegenek című sorozat nézői jó eséllyel cáfolják), ezért a hátlapon elhelyezett csiga feladhatta a leckét a Swatch tervezőinek. Az Ocean of Storms kiadásra az Okenia Luna került, amit a nevében hordozott Luna, azaz magyarul Hold tett indokolttá.

Mielőtt elmerülünk a részletek tengerében, egy kicsit beszéljünk az ihletforrásul szolgáló Blancpainról. A gyár azt állítja, hogy övék a világ első búvárórája titulus, amit a Rolex erősen kétségbe von a Submarinerrel a háta mögött. Erről a cicaharcról egy csodálatos cikk is született, ami elolvasható a perezcope.com honlapon. Amit tényként állíthatunk, hogy a Fifty Fathoms az első búvárórák egyike, aminek a pedigréje kétségbevonhatatlan. A Fifty Fathoms elnevezés az óra vízállóságára vonatkozik, konkrétan 50 öl, ami 91,44 méter mélységet jelent. A francia, később az amerikai hadsereg is rendszeresítette, utóbbiak egy kis csavarral, mert náluk Tornek-Rayville néven vált ismertté ez a modell. A „Buy American Act" törvény miatt a Blancpain óráit Allan Tornek hozta el Amerikába, mivel a Bulova búvárórájával nem voltak elégedettek a hadseregnél.
A Swatch a kollaborációhoz nem az első Fifty Fathoms 1953-as változatát vette alapul, hanem a 70. évi jubileum alkalmából készített különkiadást 2023-ból.

A kép forrása: https://www.blancpain.com/en/fifty-fathoms-70th-anniversary

Felmerül ugyanaz a kérdés, ami a MoonSwatch esetében is, miszerint nem degradáló-e egy ilyen elit márkának az együttműködés a Swatch-csal. Legyáratni egy küllemében szinte azonos órát az eredetivel biokerámiából (még mindig műanyag) nyomott áron? Véleményem szerint azért nem, mert egyrészt az Omega eladásai is mutatják, hogy inkább lendített a Speedmaster értékesítésén a kollaboráció, másrészt a Swatch nem állítja azt, hogy olcsósított luxusórát kapunk a pénzünkért. Mert nem is. Amit kapunk, az teljes egészében a megszokott Swatch minőség, csak Blancpain köntösben. Azt azért jegyezzük meg, hogy a Blancpain kikötötte, hogy csak akkor mennek bele az együttműködésbe, ha az óra automata szerkezetet kap. Mivel a Swatch gyárt ilyet, ezért az Omega modellel ellentétben ezúttal nem kvarc, hanem a Sistem 51 automata szerkezettel szerelték az órákat.
Feltehetőleg az exkluzivitást próbálták erősíteni azzal, hogy ezúttal sem lehet ezeket az órákat webshopról megrendelni. Megint csak a kiválasztott Swatch butikok árusíthatják, és természetesen Magyarországon azóta sincs ilyen, ezért ha szeretnénk egyet, akkor nyögje Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.
Az én olvasatomban ez tulajdonképpen egy „designer” termék. Pont olyan, amilyeneket a Nike, az Adidas, vagy más divatipari szereplők is készítenek. Arra gondolok, hogy van egy alapmodell, teszem azt a híres-nevezetes Jordan 1 vagy Adidas Superstar cipő, majd kitalálják, hogy egy ismert előadó adjon valamit hozzá a személyiségéből. Esetleg tervez (vagy terveznek helyette) egy grafikát, egy logót, új színeket, mindegy mit, csak legyen valamilyen apró eltérés a kiindulási alaptól. Amikor ez megvan, mehet is gyártásba lényegében ugyanaz a termék, de ezúttal az eredeti ár többszöröséért lehet majd eladni, hiszen megvan a hozzáadott „érték”.

Ocean of Storms SO35B400

A tok ezúttal is biokerámia, ahogy a MoonSwatch esetében is láthattuk. A tokátmérő 42,3 mm, pont annyi, amennyivel az eredeti 70. évfordulós Fifty Fathoms is rendelkezik. A tokfülek távolsága 48 mm a Swatch, 47 mm a Fifty Fathoms oldalán. A tokvastagság frontján sincs jelentős különbség, a Swatchnál ez az érték 14,4 mm, a Blancpainnál 14,3 mm. Kijelenthetjük, hogy ránézésre ember legyen a talpán, aki kiszúrja az apró eltéréseket.
Az óra üvegével kapcsolatban a gyár nem merte kimondani, hogy plexi, hanem helyette egy kicsit ködösített. Szerintük ez „bioforrásból származó, karcálló bevonatot alkalmazó” anyag. Szerintem a világ egy jobb hely, ha plexiként kezeljük, szóval ha nem akarunk karcokat, akkor óvni kell gyakorlatilag minden olyan elemtől, ami a Mengyelejev periódusos rendszerében önállóan, vagy vegyületként megtalálható. Ha nem akarunk aggódni a karcok miatt, akkor hallgassunk az orvosra, és alkalmazzuk az általa előírt Frontin / Xanax / Rivotril szentháromság mennyiség kétszeresét.

Ha már lecsengett a trip, és kitisztultunk, akkor lesz időnk megcsodálni a számlapot, ahol azért bőven van mit nézegetni. Először is nagyon jól áll az órának a sunburst hatású, selyemfényű fekete számlap, ami harmonizál a matt fekete tokozattal. A fekete-fehér számlap maga a két lábon járó jól leolvashatóság, és ha besötétedik, akkor sem kell aggódnunk, mert az indexek Super-LumiNova bevonatot kaptak, amitől kékeszölden világítanak is tisztességesen, mint a Jang-ce egy AliExpress kiárusítás után.

A logók, feliratok tipográfiája ezúttal is megegyezik a megidézni kívánt Blancpain modellel. Az indexek rakottnak látszanak, de inkább ragasztásról lehet szó. Dátum van, ahogy az eredeti kiadás esetében is, a négy és az öt órát jelölő indexek közé rejtették ezt a komplikációt. Érdemes még észrevenni a sárga színű feliratot, és a másodpercmutató sárga hegyét, mert elsőre nekem kimaradt, de amikor szemet szúrt, azóta nem bírtam levenni róla a tekintetem. Imádom ezt a részletet, nagyon játékossá teszi az összképet illetve megtöri a fekete egyhangsúgását, és komorságát. A játékos hangulatra ráerősít az a geg, hogy míg egy eredeti Blancpain tok bal oldalán gyönyörű gravírozás hirdeti a gyártót, ezt a részletet egy műanyag Swatch feliratra cserélték. Apropó mutatók. A svájciak kitűnően elvégezték a házi feladatukat, mert míg a tokot és a számlapot a 70. évi jubileumi modellről mintázták, addig a mutatókat az aktuális kiadástól vették kölcsön, megteremtve egy amolyan „best of Fifty Fathoms” hangulatot. Olyan huncutul lopkodták össze a hozzávalókat ezek ott az Alpokban, hogy az órájukat akár Filthy Fathomsnak is nevezhették volna…
A lünetta forgatható ugyan, de ebben nem fogjuk túláradó örömünket lelni, mert annyira műanyag érzést nyújt, hogy hamar elmegy majd a kedvünk a tekergetéstől. A vízállóság viszont passzol a névhez, ténylegesen 50 öl, azaz 91 métert jelöltek meg a gyárban. Ezen a ponton azért említsük meg, hogy a korona nem menetzáras, szóval csak okosan pancsikoljatok a Balatonban az aligátorteknősök között. De legalább kapott egy szép logót, ami épp kiáll majd annyira, hogy a kézfejünkön nyomot hagy arról, melyik óra is volt rajtunk aznap.

Amit nem lehet eléggé méltatni, az a hátlap. A bevezetőben már említettem, hogy ezen a modellen az Okenia Luna nevű csupaszkopoltyús csiga látható. A valóságban ez az élőlény nem Bikinifenéken él Spongyabob társaságában, és nem is a Holdon, hanem Chile és Peru mellett 200 méter mélyen a Csendes-óceánban. Meglepő, de a hátlap zafírüveget kapott, amin én is erősen ráncoltam a szemöldökömet. Felül plexi, alul zafír, de biztosan létezik valaki Svájcban, akinek van erre valami értelmes magyarázata. Paulo Coelho idézetgyűjtemény is van, ha esetleg nem jutna eszedbe semmi, hogy mit írj ki az Instára miközben ezzel pózolsz a tükör előtt a karodon: „védd meg amit szeretsz”, „ismerd meg önmagad”, „a merülés szenvedély”, „feljogosít a felfedezésre”, „az óceán lélegzete”.

A szerkezet nem egy egyszerű kérdés. Mivel a Blancpain ragaszkodott az automata megoldáshoz, ezért a Swatch a saját fejlesztésű Sistem51-es werkét használta. Érdekes jószág, mert a nevében hordozott szám a benne rejlő alkatrészek számára utal, amiket egyetlen központi csavar köt össze. Az 51 azért van ennyire becsípődve nekik, mert pontosan ennyi alkatrészből állt az első kvarcszerkezetük, és büszkék rá, hogy ilyen alacsony alkatrészszámból képesek voltak előállítani egy automata werket. Az előnye, hogy teljesen robotizált a gyártása, így emberi beavatkozás nem szükséges, tehát olcsó. Amit tud, az alapvetően nem rossz, 90 óra járástartalékról beszélünk, és ami felhasznált anyagokat illeti, ott sem lehet panasz. Nivachron hajszálrugót használtak, a Swatch a honlapján kitért arra, hogy ennek az antimágneses jellemzői kiemelkedőek, jól bírja a rázkódást és az ütéseket, valamint az egész szerkezet hermetikusan zárt, hogy ne kerülhessen bele szennyeződés. Apró kellemetlenség, hogy a szerkezet nem "másodperc stoppos", tehát kihúzott korona mellett is mozog a másodpercmutató. Az idő beállításakor kicsit furcsa érzés a tekergetése, ahogy az sem megszokott, hogy a koronát fordítva, azaz órajárással ellentétes irányban kell felhúzni. A pontosság a gyári adatok szerint napi -5/+15 másodperc. Igen ám, de nem szervizelhető. Ez sajnos azt jelenti, hogy ha valamilyen probléma adódik, akkor ez az eldobós kategória, ami az óra árát tekintve nem annyira megnyugtató. A YouTube népe is rákapott a témára, és sokak szerint a javítás módja az, hogy az egész szerkezetet cserélik a tokban, erre ugyanis van lehetőség, de a mutatvány költsége jelenleg 150-200 euró körül mozog. Ez az óra bolti árának a fele, ezért erősen kérdéses, hogy megéri-e.

Amíg ezen gondolkodunk, ugorjuk a szíjra, ami viszont fantasztikusan jól sikerült. Eleve rajongója vagyok a jófajta NATO szíjaknak, és a Swatch ezúttal nem nyúlt mellé úgy, mint a MoonSwatch esetében. Nemcsak arról van szó, hogy a színe és a mintázata tökéletesen illeszkedik a tokhoz és a számlaphoz, hanem az anyaga is puha, szellős, mégis erősnek érződik. Az én böhöm 20 cm átmérőjű csuklómon is marad még bőven ráhagyás, amit lezserül vissza lehet hajtani a bújtatójába. A környezettudatosság oltárán is bemutatásra került egy kisebb áldozat, mert a szíj újrahasznosított anyagból készült, nem megerősített források alapján a tengerből kihalászott halászhálókból szőtte Vizipók-csodapók. Apró figyelmesség, de a bújtatók is kaptak egy kis Swatch feliratot, nehogy szó érje a ház elejét. A tüskecsat bújtatóján pedig egy diszkrét Fifty Fathoms felirat díszeleg. Igényes, minőségi, kényelmes, megkockáztatom, hogy talán az egyik legjobb NATO szíj, amivel találkoztam.

A MoonSwatch esetében kitértem a meglehetősen megúszós csomagolásra. A Blancpain kollaboráció esetén viszont kitettek magukért, mert az egyébként igényes kartoncsomagolásban konkrétan egy cipzáras utazódoboz rejti az órát. Ráadásul nem valami himi-humi temuszökevényről beszélünk, hanem egy merev, az óra színvilágához illeszkedő, ténylegesen használható utazódobozról van szó, olyanról, amiért egy Edelwolle vagy egy Boxy simán elkér öt-tízezer forintot. 

Műanyag luxus, vagy luxus műanyagból?

Egyik sem. A Blancpain márka véleményem szerint már mélyvíz. Ez nem a Rolex, vagy az Omega, amiről az amerikai filmekből megtanultunk, hogy a nagyon drága szinonimái. Ez nem egy „flexelős”, felvágós márka. A Blancpain azok által ismert, akik már erősebben beütötték a fejüket az órás világban, a Swatch pedig nem volt és nem is lesz luxusóra soha. Akkor minek nevezzelek a merengés alkonyában? Annak, ami ez az óra valójában. Egy zseniálisan jó, óratörténelmi design, pontos, de nem örökéletű automata szerkezettel, amit kényelmes hordani, jó ránézni, és hoz egy olyan laza, játékos, könnyed életérzést, mitől bártan csatoljuk fel a karunkra egy fülledt nyári reggelen.
Csak hogy egy olyan világot élünk, amikor egy Suzukiért elkérnek hatmillió forintot. Egy barna Nike cipőért, amin fordítva van a pipa, háromszázezret. Egy kőműves vagy egy asztalos milliós számlát ad (ha ad) a kerítésért vagy lépcsőért. Háromezer egy lángos egy fesztiválon, a PC szerviz 22 ezer forintos óradíjért telepít egy Windowst a százezrekért újonnan megvásárolt laptopra, ami elavul három év alatt. Igen, drága. 350-400 euró ez a Swatch, ami azt jelenti, hogy ha a forint épp gyengélkedik, akkor 130-150 ezer Ft között mozog. Ennyit adni egy műanyag óráért nemcsak drága, hanem luxus. Legalábbis nekünk itthon mindenképpen az. Sőt, talán bátran kijelenthetem, hogy ár-érték arányban gyakorlatilag értelmezhetetlen, mert az Orient, a Seiko, de még a svájci óraiparon belül a Tissot is szóba áll velünk ennyi pénzért. Lehet ujjal mutogatni a svájciakra, hogy ezt mégis hogy képzelték, de amíg olyanok a fizetések, amilyenek, és annyit ér a forint vásárlóértéke amennyit, addig ez nem is lesz jobb.

Előnyök

- Ikonikus design (ami inkább a Blancpain érdeme)
- Automata Sistem51 szerkezet, pontos, 90 óra járástartalék
- Kényelmes, laza, stílusos 
- NATO szíj 
- Vízállóság
- Utazódoboz

Hátrányok

- Nem javítható szerkezet
- Az ár/érték arány nem, vagy igen nehezen értelmezhető