Becsengetnek a töri órára

A blog címéhez híven, ezúttal tényleg arra kérlek kedves látogató, hogy helyezd magad kényelembe az olvasáshoz, főzz le magadnak egy kávét, gyújts rá egy cigarettára, egy kicsit hagyd magad mögött a mókuskereket. Ja, hogy kávé és a cigi nagyon retró, nagyon 80-as, 90-es évek? Sebaj, mert most pontosan ebbe az érába fogunk utazni egy Seiko Alpinist, teljes nevén SPB 121 J1 társaságában.

Az első állomásunk 1995

1995-ben Japánban, Kobe városát a Richter-skála szerinti 7,3-as erősségű földrengés rázza meg, ami 6400 ember halálát okozza. II. János Pál pápa 5 millió ember előtt tart nagymisét Manilában. Az USA vezetője Bill Clinton először kerül az indokoltnál mélyebb kapcsolatba Monica Lewinsky-vel a Fehér Ház Orális Irodájában. Horn Gyula miniszterelnök látogatást tesz a NATO központjában. A boszniai szerb csapatok elfoglalják a muszlimok által lakott Srebrenicát. Diana walesi hercegné elismeri, hogy megcsalta Károly herceget. A mozikban Bruce Willis harmadszor is drágán adja az életét, mindeközben Pierce Brosnan bemutatkozott James Bond szerepében. Megtanuljuk Will Smith nevét, mert nagyot megy a Bad Boys a filmszínházakban. Mel Gibson kasszákat robbant a Rettenthetetlen című klasszikusával, de Tom Hanks sem szégyenkezik az Apollo 13 fedélzetén. Különösen azért nem, mert Oscar-díjat kap a Forrest Gump főszerepéért. Egy fél világ szeret bele újra Cindy Crawfordba, mert a Tiszta játszma című filmjében van egy meztelenkedős jelenet. (Ha nem tudtad, akkor szívesen ;-), de a linket majd a GLS hozza.) Michelle Pfeiffer pedig hatalmasat alakít a Veszélyes kölykökben, aminek a zenéjével, a Gangsta's Paradise című örökzölddel Coolio válik halhatatlanná. A magyar rádiókban Kozsó és az Ámokfutók borzolják a kedélyeket, de azért hozzánk is eljut a La Bouche Sweet Dreams című diszkóhimnusza. Michael Jackson kiadja a legendás HIStory albumát, a Fradi pedig elveri az Anderlechtet 2:1-re, így bejut a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

Sikerült hangulatba kerülni? Remélem igen, mert a Seiko ekkor, 1995-ben állt elő 31 év után egy új Alpinist modellel, amit csak Japánban lehetett kapni.
Az óra érdekessége, hogy Shigeo Sakai nevéhez fűződik a tervezése, aki Franciaországban tanult, és nagy hatással volt rá az európai design, azon belül is az autóipar. Az Alpinist ekkor kapta meg a jellegzetes zöld színt, amit Sakai a klasszikus brit versenyzöld (fogadjunk, hogy ez a szín jut eszedbe, mikor azt mondom: Mini, Jaguar, Land Rover) egy árnyalatából állított elő. Úgy gondolta, hogy ez a szín a legjobb, ami egy elegáns, barna krokodilbőr szíjhoz passzol. A barna szíjat pedig a brit vadászok öltözéke ihlette.

Sakai Alpinist 1995
A kép forása: https://www.seiko-design.com/en/stories-en/alpinist-en/

Létezett belőle egy fehér változat is, amire a gyűjtők jobban vágynak, mint egy randira a 18 éves Britney Spears-szel. Mivel a tok 38 mm-es lett, indokoltnak találták a dátum feletti küklopsznak is nevezetett nagyítót a jobb leolvashatóság érdekében. A számlapra az óra nevét vörössel írták fel, ezért Red Alpinist becenéven is emlegetik ezt a modellt. Mikor elkészült a formaterv, Sakainak szüksége volt egy megbízható szerkezetre is, amit akkoriban a 4S15 jelentett. Az Alpinist 200 m-es vízállósággal rendelkezett, de nem ez vitte el a show-t, hanem a belső, forgatható iránytű. Az óra ugyanis nem csak csinos volt, hanem nagyon is célszerszám. Teszem azt, ha a vadászunk eltéved az erdőben, miközben űzi-hajtja-cserkeli a rókát, farkasembert, csodaszarvast (kinek mi), akkor a nagymutatót a Nap felé fordítja, a forgatható iránytű északi jelzését pedig a Nap és a 12-es közötti szög szögfelezőjéhez tekeri. Innen már tudni fogja, hogy merre van észak, és akkor már nagy baj nem történhet.

Valamiért a Seiko ezt a modellt nem hozta el nekünk, ahogy ennek utódját, az SARB017-et sem, ami már Yasuhiro Kuzuya nevéhez köthető.

Kuzuya Alpinist 2006
A kép forrása: https://www.seiko-design.com/en/stories-en/alpinist-en/

A Kuzuya féle Alpinist nem sokat változott az elődhöz képest, eltüntette a küklopszot a dátum felett, ahogy az ikonikus piros Alpinist feliratot is, és a szerkezetet a 6R15-ös váltotta. Ebben a generációban nagyon sok színváltozat jelent meg: fehér, fekete, és különböző limitált, vagy különleges kiadások, de a zöld számlap-barna szíj kombináció képviselte leginkább az Alpinist tradicionális értékeit.

2020-ban a Seiko megkegyelmezett az európai Alpinist rajongóknak, és hazánkban is elérhetővé vált mostani főszereplőnk, az SPB 121J1.

Azt hitted vége a töri órának mi?

Arra gondoltál, hogy most jön a mennyire szépen csillog-villog, de el kell hogy keserítselek, mert még nem engedlek el. Igyál még egy kávét, mert a következő állomásunk a töri leckében még régebbre, 1881-be vezet.

Ekkor alapította meg Hattori Kintaro „K. Hattori” néven a főleg órajavítással foglalkozó kis üzletét Tokióban.

Hattori Kintaro
A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Kintar%C5%8D_Hattori

A bolt annyira jól ment, és nem utolsó sorban Hattori szakértelme sem elhanyagolható tényező, hogy a mester előállt első saját termékével, ami még nem karóra, hanem zsebóra volt, és Seikosha néven hozott forgalomba.
Az első karórája 1913-ban jelent meg, amit Laurel néven ismerhetnek a rajongók.

Seiko Laurel 1913
A kép forrása: https://www.theseikoguy.com/laurel/

A kis töri órámat folytathatnám a nagy 1923-as kantói földrengéssel, és az utána következő tűzvésszel, valamint azzal, hogy Hattori miképpen építette fel újra a semmiből a Seiko-t, de az már tényleg sok lenne. A hosszúra nyúlt bevezető lényege az, hogy az első Alpinist a Laurel modell egyik változataként jelent meg 1959-ben.

Seiko Laurel Alpinist 1959
A kép forrása: https://thespringbar.com/blogs/guides/the-ultimate-seiko-alpinist-collectors-guide/ 

Ez a modell viszont egy nagyon fontos céllal készült. A Seiko szeretett volna egy masszív, strapabíró órát készíteni olyan embereknek, akik fent élnek a hegyekben, és folyamatosan harcolnak az elemekkel az életben maradásért. Ezeket az embereket nevezték Yama-otokonak, vagyis hegyi embereknek. Őket ábrázolta Utagawa Hiroshige, egy Edo korszakban élt művész Havas éjszaka a Kambara állomáson című műalkotása.

Utagawa Hiroshige: Havas éjszaka a Kambara állomáson
A kép forrása: https://watchintyme.com/index.php?threads/the-vintage-seiko-laurel-alpinist-debuted-1959-to-serve-the-japanese-mountain-men-yama-otoko.690427/

A Seiko történetében ez a Laurel Alpinist volt az első vízálló óra, hiszen ezen használtak először menetes koronazárat. A szerkezete egy 17J Seikosha volt, ami az eredeti Laurel egy módosított verziója. Az indexek a hegyeket jelképezték, ez a stíluselem a későbbi modelleken is vissza fog térni. A vízállóság miatt pedig a hátlapra nyomott Rainproof azaz magyarosabban „esőálló” felirat díszelgett. Az Alpinist modellcsalád nem csak ezt a dicsőséget tudhatja magáénak, hanem azt is, hogy egy későbbi kiadás, konkrétan a már emlegetett Sakai változat volt az első 200m-ig vízálló Seiko karóra is. Az akkor már legendás búváróráik ugyanis 150-ig voltak hitelesítve.

Seiko Alpinist SPB 121 J1

2020-ban a Seiko úgy döntött, hogy a Prospex Land sorozatán belül újra kiadja az Alpinistet, és a japán belpiacon kívül nemzetközi forgalomba is kerülhet. A Prospex egy mozaikszó, az eredetére két magyarázatot is találtam. Az első szerint a professional és az expedition szavakból áll össze, tehát magas minőség és felfedezés. A másik leírás a professional és specifications szavakat hozta össze, miszerint az ebbe a sorozatba tartozó órák valamilyen különleges céllal jöttek létre. Ide tartoznak a búvármodellek és tulajdonképpen az Alpinist is beilleszthető ebbe a gondolatkörbe.

Stílusát tekintve az SPB 121 J1 egy field watch, azaz katonai jellegű óra (egyszerű, megbízható, jól leolvasható, három mutatós) és egy öltönyóra furcsa keresztezése, amibe egy csipetnyi került a klasszikus acél sportórák világából is.

A tok rozsdamentes acél, a formája egyszerű, a mérete viszont egy enyhe növekedésnek indult az elődeihez képest. Az átmérő 39,5 mm, de tokfültől tokfülig 46,4 mm. A magassága 13,2 mm, tehát öltöny órának kicsit nagy, de egy field watch-hoz képest nagyon elegáns. A tok megmunkálása is figyelemre méltó, mert a tokfülek tetejét szálcsiszolták, de a többi részét polírozták. Kimondottan látványos elem, hogy van egy letörés a tok oldalain, ami olyan szépen találkozik a szálcsiszolt felülettel, hogy arra öröm ránézni.
A mérete véleményem szerint pont akkora, hogy sem a nagy-, sem a kis csúklóval megáldottak (vagy megvertek) sem fognak panaszkodni. Két koronánk van, a fő korona menetzáras, a másik nem. Ez a másodlagos korona szolgál a belső, számlap körüli iránytű mozgatására. A fő korona nem kapott sem Prospex sem Seiko gravírozást, ami meglepő, hiszen az alacsonyabb árkategóriában induló 5-ös sorozat már büszkélkedhet ilyen extrával is. Az üvegünk természetesen zafír, és ráadásul tükröződésmentes. A nagyító az 1995-ös modellt megidézve visszatért, ennek szükségessége a méretnövekedés miatt felvet ugyan kérdéseket, de nekem nagyon tetszik.
Ami nem az igazi, vagy lehetne jobb, hogy a dátumtárcsa fehér lett, ez pedig megtöri az óra sötétebb színvilágát, amit a nagyító még hangsúlyosabbá tesz. Az elődmodellen a dátumtárcsa fekete volt, ezért a számlap egységesebb benyomást keltett, de szerintem ez preferencia kérdése. Bár tetszik a fehér, de talán a fekete jobb lett volna.

Az Alpinist legszebb része a természetesen a számlap. Az indexek aranyszínűek, és a páratlan számok helyett kis háromszögeket használtak, amik azokat a hegyeket szimbolizálják, ahova az órát eredetileg szánták. A páros számoknál pedig arab számjegyeket találunk. Az indexek mögött apró pöttyökre lehetünk figyelmesek, amiket lumineszcens festékkel vontak be, hogy sötétben is jól leolvashatóak legyenek. Ezt a LumiBrite festéket kapták a mutatók is, amik szintén hegyeket mintáznak, és ahogy ezt már a Seiko-tól megszokhattuk, tartós, élénk, zöldes fénnyel segít bennünket az éjszakában. Az indexekről, és a Seiko logóról még elmondanám, hogy ezek rakottak, büszkén emelkednek ki a sunburst, középen világosabb, a széle felé sötétülő zöld számlapból. Alpinist feliratot ezúttal sem kaptunk, helyette fehér Prospex logót, Automatic feliratot és a 20 bar vízállóságot emelte ki a gyártó.

A szerkezetünk a 6R35, amit a Prospex órákban nagyon gyakran használ a Seiko. Azt tudom róla, hogy 24 köves, másodpercstoppos, 21.600-as lengésszámon működik, és 70 óra járástartalékot kínál. Mivel a tok hátoldala is zafírüveget kapott, ezért az óra betekintést enged a kíváncsi szemeknek a gépházba, ennek ellenére a Seiko nem dekorálta ezt a szerkezetet, tehát amit látunk, az maga a nyers, tiszta, őszinte valóság.

A szíj krokodilbőrt mintáz, de valójában marhabőrből készült. A tartása kicsit merev, és a hossz beállítása sem annyira egyszerű azoknak, akiknek 20 cm-es, vagy annál is nagyobb csuklójuk van. Nekik a szíj az utolsó két lyukának valamelyikében lesz csak igazán kényelmes. Jó a szíj, de azért elgondolkodtat, hogy méltó-e az óra többi részéhez. Az álkrodilbőr-mintát én elengedtem volna, ha már nem valódi. Persze értem, nem szeretném, ha az órám miatt egyetlen krokinak is baja esne, de ha már nem az, akkor ne is látszódjon annak. A csat pillangózáras, matt, ezért nem fogja úgy gyűjteni a karcokat, és elég stabilnak érződik.
Az óra csomagolása nem tér el a hagyományos Prospex vonaltól. Egy fehér dobozban érkezik az óra, amit kívülről fehér védőburkolat óv meg a szállítás gyötrelmeitől. A dobozban az óra mellett papírok, fityegő és garanciajegy pihen.

Beszéljünk még kicsit az összhatásról. A Seiko Alpinist esztétikája, szimbólumai, megjelenése nincs szoros összefüggésben a mai ízlésvilággal. Azt is mondhatnám, hogy nagypapás, öreges. Ugyanakkor a klasszikus elegancia stílusjegyeit olyan markánsan magán hordozza, hogy félresöpri a mai kor divathullámait, és tökéletesen indokolttá válik a létezése. Szerintem nagyon jól tette a Seiko, hogy életben tartja ezt a modellt, és azt is, hogy ennyire ragaszkodik a gyökereihez.
A zöld-arany-barna kombináció nagyon 80-as évek vége, 90-es évek eleje, talán kicsit giccses is lehetne (de nem az, majd mutatok olyat is), ám ezt a Seiko olyan minőségben szállítja, hogy egy pillanatra sem fogjuk nevetségesnek érezni. A termékfotókon az SPB 121 J1 színei nagyon harsányak, a valóság azonban más. A zöld számlap zöldje mesterséges fényforrás mellett nem érvényesül, egy szobában szinte teljesen feketének látszik. A szíj barnája sem olyan, mint a képeken, sokkal sötétebb annál. Ugyanakkor abban a pillanatban, ahogy természetes fény éri az órát, mert kimegyünk a szabadba, vagy az ablak elé állunk, az a zöld számlap letaglózóan robban az arcunkba. A szíj is életre kel, így összeáll előttünk az, amit 1995-ben Shigeo Sakai megálmodott. Ez nem olyan csiricsáré, giccsparádé, amit pl. a svájci belépő márkák művelnek ebben a műfajban.
Mutatom mire gondolok:

Certina DS Action Powermatic 80
A kép forrása: https://eorak.hu/certina-aqua-ds-action-diver

Félreértés ne essék, ezek sem rossz órák, és elfogadom, ha valaki nem így érzi, de például egy zöld-arany Certina mit  „üzen” a világnak? Azt, hogy svájci vagyok, drága vagyok, több akarok lenni annál, mint ami vagyok. Teljesen egyértelmű, hogy egy Certina önmagában korrekt darab, de ha túlzásokba esnek, akkor az aranyozott felületei, a harsány zöld számlapja azért közel sem a Rolex, vagy az Omega szintje, akik tudják méltósággal felhasználni az aranyat, a zöldet és az acélt. A DS Action esetében a kevesebb néha több elv tökéletesen érvényesül, mert ugyanez az óra feketében, kék számlappal, kék lünettával, vagy zöld számlap-zöld lünetta kombinációval sokkal esztétikusabb, mint ebben a giccses színösszeállításban. De elfogadom, ha valakinek ez tetszik, bár nekik szerintem az aranyozott Merci hűtőmaszk és a lila melegítő + csíksomlyói szűzanya aranymedál is bejön. 

Ugye mindannyian emlékszünk rá, az internet hajnaláról...
A kép forrása: ismeretlen

Az Alpinist nem bazári, van stílusa, van karaktere, van történelme. Nem túlzó, nem tolakodó, a színvilága ellenére nem egy olyan óra, amivel villantani lehet. Nagyon tetszik benne, hogy ez egy Seiko, és az is akar lenni. Nem akar több lenni annál, aminek eredetileg is szánták, ezért önazonos, hiteles. Tulajdonképpen egy minőségi célszerszám, mert bírja a gyűrődést, de azért megvan benne a szépség, a kifinomultság, valamiféle vintage elegancia. Ugyanakkor pontosan ezen tulajdonságai miatt nem való mindenkinek, többek között nekem sem. Néha úgy érzem, hogy az óra visel engem, és nem fordítva. Nem hordok az Alpinisthez illő ruhákat, és nem élek olyan életet, amihez egy Alpinist indokolt, vagy „szükséges”. Nem vagyok arisztokrata, nem járok sem vadászni, sem túrázni. Ugyanakkor rajongok érte, jólesik ránézni még akkor is, ha kopott farmer, fehér sportcipő és póló mellé veszem fel, a legnagyobb túrám pedig az, amikor felfedezem a TESCO akciós ajánlatait a szomszédos városban. Ez az óra inkább az órarajongás szimbóluma, a manifesztációja egy nehezen körülírható ostoba szenvedélynek. Szerelmes vagyok belé, mint Monica Bellucciba, vagy Catherine Zeta Jonesba, annak ellenére, hogy a kanyarba sem vagyok hozzájuk.

Sajnos nincs tökéletes óra

A Seiko fórumok világszerte tele vannak panaszokkal lötyögő koronák, komoly holtjátékkal rendelkező lünetták, összeszerelési hiányosságok, pontatlan szerkezetek miatt. Véleményem szerint sok panasz inkább a hiszti, és a műbalhé kategóriába tartozik, de azért tényleg vannak valós problémák is.
Egy divatóránál nem csinál az ember színházat, ha talál egy hajszálkarcot az óratokon, kicsomagolás után. Akkor sem, ha a mutatók nem pontosan az indexekre ugranak. Tudjuk, hogy tömegtermelés van, és mint olyan, ez számos gyári hibára ad lehetőséget.  Félrekalibrált gyártósorok, alulfizetett munkások, összecsapott csomagolás, stb. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mennyire, és milyen árszinten tolerálható a tökéletlenség.
A SPB 121 J1 jelenleg 295 ezer Ft. Mi a hiba? Az, hogy a belső iránytűn a felfestések el vannak csúszva. Persze nem, nem annyira, hogy szemet szúrjon, de amikor elkezdi az ember nézegetni, feltűnik neki, hogy a jelzések nincsenek vonalban. Azt gondolhatjuk, hogy biztos egyedi hiba, majd garanciában kicseréljük… de nem. Mert az összes el van csúszva, és ezzel vannak tele a külföldi fórumok is.

Az észak-dél jelöléseket kell figyelni. Azok bizony nincsenek egy vonalban. Előrahaladott OCD-vel rendelkezőknek ez rémálom. 

Egy másik Seiko modellen, konkrétan az SPB187J1 búvárórán a forgatható lünettának volt akkora holtjátéka, hogy a boltokban vásárláskor ingyenesen kérni lehetett az igazítását. Ez nem jó. El kell fogadnunk, hogy a „made in Japan” felirat már nem azt jelenti, mint a múltban, már nem garancia a kifogástalan minőségre. A Seiko is tud hibázni, ráadásul egy olyan árkategóriában, ami már nagyon érzékeny. Ne gondoljuk, hogy más márka nem pontosan ugyanilyen, mert dehogynem, másoknál is vannak problémák, de ez nem menti fel a Seiko-t a minőségbiztosítási hiányosságok alól.  Az órázás főleg a részletekről szól, és a hiba az ilyen részleteknél hosszútávon el fogja ijeszteni a vevőket, ami a márka tekintélyének nem tesz jót. Sem a Seiko múltja, sem a jelene nem engedheti ezt meg magának. Úgy gondolom, hogy a hibát ők is felismerték, mert az utóbbi években látványosan sokat fejlődtek a tokok és számlapok területén, ezért őszintén remélem, hogy az ilyen jellegű gondok szép lassan a feledés homályába fognak veszni.

Változatok hegedűre

Még Kolozsvári Grandpierre Emil szereplői, Géza és Kornél, Olgi és Ditta is elégedetten csettintene, ha látná, milyen sok Alpinist modellből lehet válogatni. A zöld mellett van még fehér, fekete-acél, és teljesen fekete verzió, ahol a tok is fekete, valamint létezik iránytű nélküli, úgynevezett „baby” Alpinist is, 38-as tokmérettel zöld, kék és fekete színben. Ha mindez nem lenne elég, van egy textúrált számlapos kékes-ezüstös különkiadás csak az európai piacra, valamint egy aranyszínű tokkal készült megoldás is napvilágot látott, egy szintén limitált türkiz színű variáns mellett. Mondhatjuk, hogy az Alpinistünknek csak a képzeletünk, no meg a pénztárcánk szabhat határt. Ugyanis nem olcsó. Nagyon nem az.

737 kg csirke far-hát

A csirke far-hát jelenlegi árfolyama 400 Ft/kg. Ennek az órának az árából 737 kg vásárolható ebből a nemes alapanyagból. Ez piszkosul sok, de ahogy ez lenni szokott, nagyon sok oldalról megközelíthetjük a dolgot. A Prospex modellcsalád legolcsóbb darabja kb. 150 ezer Ft. A legdrágább 1.500.000 Ft. de mehet feljebb is, ha valami limitált kiadásról beszélünk. Ezen a skálán a 295.000 Ft elfogadható. Ha a konkurenciát nézzük, hogy mit ad ennyiért hasonló formatervvel, hasonló paraméterekkel, akkor ott van Svájc pl. Hamilton Khaki Field 430.000 Ft, Longines Spirit 840.000 Ft, vagy a franciák pl. Yema Urban Field 360.000 Ft, de bevallom, hogy egy kis csúsztatás van, mert ezekben a szerkezetek egy kategóriával feljebb is lehetnek) akkor rezeg a léc. Ha meg az átlagfizetést nézzük, akkor nem csak rezeg, hanem le is verte. Különösen szomorú, hogy a 2020-as megjelenéskor 250 ezerért jött ki az Alpinist, és ebből még le is faraghattunk, ha kifogtunk egy 10-15%-os akciót. Az árkülönbözetet a jelenlegihez még leírni is fáj, ezért nem is teszem meg.

Mindjárt kicsöngetnek, foglaljunk össze!

Összességében a Seiko Alpinist történelme letaglózó, csodálatos, tekintélyt parancsoló.  Az SPB 121 J1 pedig méltó folytatása a sorozatnak, akkor is, ha nem tökéletes. A stílusa, esztétikája, megjelenése kifogástalan, örökzöld (nem csak a számlap), aminek sajnos megvan a szabad szemmel is jól látható árcédulája. Én teljesen beleszerettem, nem is tagadom, elfogult is vagyok, de talán a hibáira is sikerült kellő hangsúlyt fektetni.

Előnyök

- A történelme, a stílusa, eleganciája, hiszen ez egy legenda
- Pontosság, 6R35 automata szerkezet
- 200 m vízállóság
- LumiBrite
- Korrekt építési minőség…

Hátrányok

- … ami ennek ellenére nem hibátlan (iránytű ferde)
- A szíj csak közepes, nem kiemelkedő
- Nagyon csúnya árcédula