Vannak olyan órák, amik különleges helyet foglalnak el az ember szívében, mert kötődik hozzájuk egy emlék, vagy valamilyen fontos esemény. Ezért nézzétek el nekem, ha a következő bemutató kicsit szentimentálisra sikerült, egyrészt azért, mert öregszem és igénylek némi lelkizést, másrészt mert ezt a Certinát, 2009-ben vásároltam magamnak, és ez volt az első órám, amire a saját, nehezen megkeresett fizetésemet elherdáltam. „Nem úr, aki nem herdál!” – tartja a mondás. Akkor még nekem is több volt a hajam, és talán tettem olyan meggondolatlan dolgokat, amiket ma már nem tennék. (Ennek az állításnak csak az első fele igaz.) Ez az óra végigkísérte felnőtté válásom jó, és rossz döntéseit, sikereit és kudarcait, kibírt mellettem tizenöt évet és remélem, hogy még sokáig velem marad a csatatéren.

 „Nem tudni mért, de mindig megható…”

Már az első találkozásunk is mesébe illő volt. A felkelő nap aranyszínű sugarai álmatagon, lustán simították végig a porcelánbögrém szélén lecsorduló sötétbarna kávécseppet, amivel az éjszaka által meggyötört testem nem igazán foglalkozott. Lelkem még álomország tengerpartján csatangolt, amikor ezek a lusta napsugarak megakadtak az ebédlőasztalon hanyagul ottfelejtett Orex Óra- Ékszer katalóguson.
Azoknak, akiknek volt bátorságuk később megszületni, mint én, nekik elmondanám, hogy a kétezres évek végén az Orex egy országos bolthálózatot üzemeltető, az osztrák Dorotheum cégcsoport tulajdonában lévő vállalkozás volt. 2017-ben vonultak ki teljesen Magyarországról, de a problémáik már 2004-ben elkezdődtek, amikor az MNB igencsak nehezen akarta megadni a működési engedélyüket. Amikor ez megtörtént, akkor pedig az eladások nem alakultak úgy, ahogy az osztrákok szerették volna, mert a bolthálózat jelleg miatt az áraik mindenhol egységesek voltak, nem igazán lehetett kedvezményeket kipréselni belőlük. Az órák és ékszerek mellett zálogházat is fenntartottak, gyönyörűen szerkesztett katalógusokat és brosúrákat küldtek szerteszét az országban, de hiába a törekvés, kicsit túlbecsülték a magyar piacot. Ők nem az az üzlet voltak, ahol a Q&Q vagy TikoTime esetleg Casio és Timex számítottak a húzó neveknek, náluk már olyan nagy márkák tűntek fel a kínálatban, mint a Tissot, a Certina vagy a Longines. Végül megtörtént az elkerülhetetlen, a sok veszteséges vagy nullszaldós év miatt bedobták a törölközőt, az üzletekből kedvezményesen kiárusítottak minden órát és ékszert, a BÁV Zrt. megvette tőlük az a zálogkereskedelmi ágazatot, az osztrákok pedig „auf Wiedersehen” felkiáltással hazatértek.

Ezen a ponton jöttem a képbe én, a gőzölgő reggeli kávémmal, a levegőben szürkén gomolygó cigarettafüsttel és a csodásan megfotózott Orex brosúrával, aminek hátlapján az akciós, utolsó darabokat kellető feliratok a Certina DS Podium Quartz Chronograph-ot reklámozták. Ekkor történt, hogy a test és lélek azonnal egyesült, a csipától fátyolos tekintetem a hamvadó cigarettavégemen át azonnal erre a svájci szépségre vándorolt. Na, ekkor történt a nagy szerelem, ami tizenöt évig tartott, és talán nem ért véget még most sem.

 „Idővel mindent másképp lát az ember…”

Ha pozícionálni szeretnénk a Certinát, akkor talán a Tissot és a Longines közé lehetne illeszteni. A jól csengő név ezúttal jelentéssel is bír, a latin certus szóból ered, ami biztosságot, kicsit magyarosabban és szabadabb értelmezésben megbízhatóságot jelent. A történelme igencsak impozáns, 1888-ban alapította meg egy testvérpár, Adolf és Alfred Kuhrt Grenchenben. Kezdetben csak alkatrészeket gyártottak Kuhrt testvérek néven, később már komplett szerkezetet is készítettek. Saját márkát is létrehoztak a Certina előtt, ez volt a Grana, ami Grenchent jelent latinul. Ha ez a név ismerős valahonnan, akkor az nem véletlen, ők a második világháború alatt a brit hadsereg beszállítói is voltak. A Certina nevet 1939-ben kezdték el használni, ekkorra készült el a gyáruk is, ezzel párhuzamosan pedig a Grana márkanév szép lassan ki is kopott. 1949-től már hivatalosan is Certina néven szerepelnek. Az 50-es évek már a terjeszkedésről szóltak, és az innovációról. A Certina nevéhez kötődik a double security, azaz DS megoldás, ami egy tömítésrendszer rövidítése volt. Tömítőgyűrűt kapott a korona és a hátlap is, a rugalmas anyag és a tok között pedig légkamrák biztosították a rázkódásvédelmet. 1959-ben jelenik meg a teknős logó, ami a DS-re utaló strapabíróságot hivatott jelképezni. Mindezt annyira komolyan gondolták, hogy építettek egy hat méter magas állványt, aminek a tetején egy satuszerű szerkezetbe fogták az órát, ami így egyenesvonalú, gyorsuló mozgással csapódhatott a földre. Még videót is készítettek erről, ami megtekinthető a gyár története mellett az alábbi linken:

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=0NhQZJ1TcEU

Ha az állványról való dobálózás pedig nem győzött volna meg, akkor a biztonság kedvéért 1960-ban adtak néhány Certina DS-t a vállalkozó kedvű Max Eiselin és Kurt Diemberger alpinistáknak egy Himalája expedíció keretében, ami fel is jutott a 8,167 méter magas Dhaulagirire, amire a világ hetedik legmagasabb hegye.

A kép forrása: https://www.vintagecertinas.ch/en/certinas-success-on-dhaulagiri/

Persze ha kételkednél a vízállóságot illetően, semmi gond, a víz alá is lezavarták, konkrétan a 62 méter mélyen elhelyezett SEALAB II-n teljesített jó szolgálatot a Scripps Oceanográfiai Intézet (Scripps Institution of Oceanography) kutatóinak csuklóján. A NASA-val is barátkoztak, nekik DS-2 Super PH 500 M órákat adtak, hogy kutathassák a végtelen határokat.

A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/SEALAB

A megfizethető és megbízható japán kvarcórák inváziója által okozott kvarcválság sok svájci gyártóval egyetemben a Certinát is megtépázta, de ezt a történetet már ismerjük, így került a Certina a Nicolas Hayek által 1983-ban létrehozott Swatch Group ölelő pihe-puha karjai közé.

Ami még a nagy neveket illeti, a Certina aktívan részt vett és vesz a sportéletben. A jeles személyiségek közül az ökölvívó Cassius Marcellus Clay, azaz Muhammad Ali, Robert Kubica, a BMW Sauber egykori F1 pilótája is nagykövetei voltak a Certinának. A WRC-ben pedig hivatalos időmérőként is feltűntek.

Balra fent Muhammad "Float like a butterfly sting like a bee" Ali, jobbra Robert Kubica,
alul pedig egy WRC reklám. 

A képek forrása: https://www.vintagecertinas.ch/en/history-en/

„De az, hogy szép volt, nem vitatható…”

A töri óra előtt ott hagytuk abba, hogy menthetetlenül belehabarodtam a Certinába. Ifjú titánként középső nevem a határozottság volt, ezért még aznap, munka után elmentem az Orex soproni üzletébe, és magamévá tettem. Bocsánat, ez így nem családbarát, hiszen fizettem érte… na ez se sokkal jobb, egyezünk ki abban, hogy közös megegyezéssel életünk szálai összefonódtak. Ma ezt úgy nevezik, hogy impulzusvásárlás, de valójában sokkal több volt ebben. Sokáig gyűjtögettem, hogy lehessen egy szép órám, és ez a lehetőség egyszer csak úgy ott termett. Mikor hazaértem vele, órákig nézegettem, gyönyörködtem benne, még a kezelési útmutatóját is elolvastam. Kicsit úgy éreztem, hogy felnőtt korom első olyan dolga, amire nagyon vágytam, és most sikerült elérnem önerőből. Ez az óra nem egy ajándék volt szülőktől, nem volt benne olyan pénz, amit kaptam, hanem a saját munkámmal elért tárgy, ami így egy kicsit a felnőtté válás jelképe lett számomra. Tudom, szentimentális ostobaság. De nekem fontos volt.

A tokátmérő a korszaknak sztenderdjeinek megfelelően 40 mm, magassága 11,3 mm, súlyban pedig 153 g-ról beszélünk, de ez pont az az éra, amikor a tokméretek elkezdtek vadul megnövekedni. Létezett ebből is egy DS Podium Big Size kiadás, ami már 42 mm-re hízott. Mostanság újra hódítanak a kisebb tokozatok, ezért mondhatjuk, hogy ez a Certina már olyan öreg, hogy újra divatba jött. A tok anyaga a klasszikus 316L rozsdamentes acél, és zafírüveg védi a kártékony behatásoktól. A vízállósága kereken 100 méter, de menetzáras korona nincs, van helyette double security, tehát egy elasztikus, a rázkódások és erősebb ütések elnyelésére alkalmas védőgyűrű óvja az óra belső épségét. Ennek ellenére, azért jó az óvatosság, manapság már mosogatáskor is leveszem, nehogy valami baj legyen.

Arról már beszéltünk, hogy a Certina is a Swatch Group cégcsoport tagja, épp ezért nem is annyira meglepő, hogy a szerkezete a jó öreg ETA G10.211. Mielőtt jó magyar népszokás szerint köpködésbe kezdünk, azért gyorsan menteném is a mundér becsületét. Először is, ez a werk megtalálható számos Tissot, Certina illetve Swatch modellben, olyanokban is, amik egyáltalán nem olcsók. Továbbá, ha a Longines számára nem ciki a félmilliós quartz órába beépíteni az általuk L157-nek nevezett, valójában ETA 255.112-re alapuló kb. 40 ezer forintos szerkezetet, akkor a Certinának is nézzük el a durván 28-30 ezres G10-est. Ezek a quartzok teszik a dolgukat, megbízhatóak, és megfizethetők. Két – három évente kap egy új elemet, és gyakorlatilag kimegy a világból. Mondhatjuk, hogy illetlen dolog egy ilyen olcsó szerkezetet beletenni egy drága órába, de azt is jegyezzük meg, hogy épp ezért könnyű őket javítani vagy épp cserélni, ha esetleg valami komolyabb baj történne.
Nem mellesleg ez a stopperes megoldás ragyogóan működik, nekem a mai napig ez a Certina a viszonyítási alap, ha egy stopperes óra akad a kezembe.

Beszéljünk is róla. Vegyük észre, hogy a chronograph funkció mutatói pirosra vannak festve. Apróság, de ezzel is jelzik, hogy ezek a komplikációk összetartoznak. Hogy mennyire gondolták komolyan, mi sem mutathatná jobban, mint hogy tizedmásodpercek mérésére is alkalmas. Ez nem csak amolyan alibi stopper, mint amilyeneket a divatmárkák többségében találunk, hanem egy tökéletesen használható komplikáció, ha épp téged kérnének fel egy százméteres síkfutás méréséhez, vagy ha épp tudni szeretnéd a köridődet a lakás – posta – nagymama – gyógyszertár – Interspar útvonalon. Természetesen részidőt is mérhetsz, amennyiben a szükség úgy kívánja. Nem csak a piros mutatók és a fekete számlap kombinációja képviseli a sportos hangulatot, hanem a stopper gombjainak nyomásérzete is etalon. A gomb felülete kicsit gömbölyded, elég széles, hogy az ujjunkat kényelmesen ráhelyezzük, lenyomáskor határozottan kattan, egyértelmű visszajelzést ad a működéséről, és nincs benne az az esetlegesség, amivel számos ilyen funkcióval ellátott óránál találkozni lehet.

Kiemelném még a számlapot is, ami a DS Podium erősségei közé tartozik, mert számos finom részletet tartogat. Amikor jobban megnézzük, észrevesszük, hogy milyen komoly mélysége van. A hat óránál található dátum a legalsó szint, felette van a számlap, amibe gyönyörűen lesüllyesztve láthatóak a chronograph segédszámlapjai. Ezek egy leheletvékony, fényesre polírozott peremet kaptak, pont olyat, amilyen a dátumablak körül is látható. A segédszámlapok hátterében hajszálvékony koncentrikus körök adnak egy olyan fényjátékot, ami erős kontrasztban áll a számlap homogén matt feketéjével.  A jó leolvashatóságot a rakott fehér indexek garantálják, amiknek a szélén szintén van egy polírozott fényes letörés. Nagyon ízléses az arab számokkal megjelenített 3, 9 és 12, valamint a belső gyűrű, amin ötösével megtaláljuk a percek beosztását. A külső lünettán a tachymeter skála teszi lehetővé, hogy akár átlagsebességet is mérhessünk a dugóban ücsörögve a Sopron határát jelző tábla és a temető előtti jelzőlámpa között. A mutatók visszafogottak, de elegánsak, a másodpercgyűjtő ezúttal a hat óránál elhelyezett segédszámlapon található. Na most lume az ugyan van rajtuk, de csak olyan, mint én így negyven felé a hálószobában. Megvannak a maga nagy pillanatai, de világmegváltó dolgokat ennyi idő után már nem szabad várni tőle. A tűz még ég benne, de ne szépítsük, elég gyorsan kialszik. Ha emlékeim nem csalnak, akkor fénykorában a Super-LumiNova kékes derengése hosszan tartó fényjátékot biztosított, mostanra viszont inkább csak a szép emlékek maradtak meg róla.

Az egész órára jellemző, hogy a Certinánál nagyon ügyesen játszottak a fényes és matt elemekkel. A tok szálcsiszolt, csillan, amikor csillannia kell, de összességében szolid, elegáns, kicsit sportos mégis visszafogott, és ha már a részleteknél tartunk, a DS logóval ellátott koronát majdnem el is felejtettem megemlíteni.

A fém szíjról ódákat azért nem fogok zengeni, mert meglehetősen generikus. Biztonsági zárral szerelt, mikroállításra lehetőséget adó darab, ami illik az óra hangulatához. A középső szemeket fényesre polírozták, ami gyűjti a karcokat, de ezt már megszokhattuk. A vastagsága a szokásos 20 mm, ezért könnyen cserélhető, ha a helyzet úgy kívánja. Az általános minőségéről azért mondjuk el, hogy jelenleg is van a piacon olyan jó nevű gyártó, aki csak szeretne ilyen minőségű szíjat adni az elérhetőbb árú termékeihez.

Apropó árak. Pontosan nem emlékszem már, hogy tizenöt évvel ezelőtt mennyibe került, de nagyságrendileg a 150 000 Ft magasságában kínálták. (A tévedés jogát fenntartom, mert régen volt, a számláját pedig nem akartam előkeresni, mert a kutatás miatti szoba felforgatás jelentős erőforrásokat emésztene fel. De megvan.) Amikor hordom, gyakran gondolok arra, hogy mennyire jól öregedett ez a modell. A DS Podium ugyanis jelenleg is kapható, a design gyakorlatilag apróságokban változott.

A jelenlegi verzió ára 246 000 Ft, a szerkezet a régi, az óra méretei pedig szinte változatlanok. Az indexeken variáltak, a dátumablakot áthelyezték, de tulajdonképpen csak apró ráncfelvarrásokat kapott az eltelt évek alatt. Természetesen kalandoztam egyet a Chrono24 csodálatos világában is, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy 2010 körüli, használt, de dobozos, papíros, ténylegesen makulátlan állapotú darabért 279.000 Ft-ot kérnek. Ha többre vágyik a lelkünk, akkor létezik új DS Podium automata szerkezettel is, de ha ilyet szeretnénk, akkor már 470 000 Ft hiányát kellene megbeszélnünk a lelkiismeretünkkel és/vagy a környezetünkben élőkkel. Az bizony fájdalmas, ahogy az alap quartz kiadás sem csekélység a maga 250 körüli árcédulájával. 

„Van szerelem, mely nem gyógyítható.” – Kovács Kati

Karcos, itt-ott le van ütve, kicsit leharcolt, de még működik. Olyan, mint a gazdája. Ez az óra látta velem a tengert. A karomon volt, amikor átvettem a diplomámat a postástól. Na nem azért, mert a TEMU-ról rendeltem, akkor az még nem volt, hanem azért, mert csúsztam egy évet a szakdolgozat miatt és nem akartam egy idegen évfolyamban a kakukktojás lenni az átadón. Ott volt, amikor megismertem barátokat, és akkor is, amikor elvesztettem őket. Velem volt, amikor megvettem az első használt autómat, egy türkíz (official gleccserkék gyöngyházmetál csak mondom) Mitsubishit, ami a szabadságot magát jelentette, és akkor is, amikor nyolc év után felmondtam az első munkahelyemen. Velem volt, amikor karamboloztam. Velem volt, amikor kidobott az első nő az életemben. Akkor is, amikor a második. Akkor is, amikor a harmadik. Akkor is, na jó, ezt a témát inkább hanyagoljuk, így is telesírtam már egy százas zsepicsomagot emiatt a bugyuta Kovács Kati szám miatt, amit véletlenül újra megtaláltam, legyen elég annyi, hogy felnőtt életem jelentősebb szakaszaiban osztozott velem a jó és rossz pillanatokon egyaránt.

Nagyon jó hordani a DS Podiumot. Bármit csinálhatsz benne, mindenhez illik, kényelmes és megbízható. Ha nem ütöttem volna be a fejemet az órázással, vagy ha csak simán normális lennék, nem pedig egy bolond, és csak egy óra kellene, ami mindig, mindenre megfelel, akkor ez olyan. Egy olyan óra, amivel le lehet élni egy életet.

Előnyök:

- Időtálló, sportosan elegáns design
- DS technológia
- Zafírüveg
- Kiváló építési minőség
- Megbízható kvarc szerkezet
- 100 m vízállóság

Hátrányok
- Magas ár