A telefonomra telepített G-Shock Connected applikációval összeszinkronizáltam a GG-B100-as Mudmastert a beépített Bluetooth kapcsolattal, és a térképek almenüben megadtam a pihenőül szolgáló folyó, és a tábor pontos koordinátáit a Mission Log segítségével. Az óra szolid hangjelzéssel adta tudtomra, hogy rögzítette az adatokat, és ezzel együtt a pontos időt is összeszinkronizálta a telefonnal. Mielőtt gyújtást adtam volna az öreg Mitsubishi Pajero motorjának, még indítottam egy visszaszámlálást 120 percről, mert a helikopter ennyi idő múlva fog felvenni. A számláló kérlelhetetlenül elindult, de nem tudtam megállni, hogy még egyszer utoljára megpihentessem a szemeimet a borneói dzsungel vibráló, mély zöld árnyalatain, és magamba szívjam, ahogy a késő délutáni napfény egy búcsúcsókot nyom a vadállatokat rejtő őserdő buja homlokára. Beletapostam a gázba, és a terepgumikra tapadt sár vadul fröcskölte össze az autó kerékjárati íveit.

A karomon lévő Casio-ba épített barométer figyelmeztetett a légnyomás hirtelen esésére, de nem hallgattam rá, és vakmerően vágtam keresztül magam az utamba kerülő saras dombokon, nem törődve a karosszérián kopogó faágakkal. Az eső bibliai erővel szakadt le az égből, de az öreg japán harcos húzta, vonta a dagonyában a maga másfél tonnáját. A hibát ott követtem el, hogy talán túlbecsültem az összkerékhajtás által nyújtott biztonságot. A folyóig még legalább másfél kilométer lehetett hátra, amikor megláttam a lejtőt, amin az esővíztől fellazult föld barna hólavinaként sodorta magával a fák letört ágait. Hiába tapostam a fékbe, az autó fara már megindult. Mielőtt elsötétült minden, az utolsó hangról, amit hallottam, nem tudtam eldönteni, hogy a fémtest súrlódása a talajon, vagy a saját kétségbeesett sikolyom volt.

Mikor magamhoz tértem, a vezetőülés a fejem felett lógott. Mivel a betört ablakokon kíméletlenül ömlött be a saras víz, tudtam, hogy minél előbb ki kell jutnom a roncsból. A karomra pillantottam, amin vastagon állt az iszapszerű dagonya. Letöröltem a Mudmaster számlapját, aminek az edzett ásványi üvegén keletkeztek ugyan kisebb karcok, de a Carbon Core Gurad tokozatnak köszönhetően az óra sértetlennek tűnt. A szénszálas lünetta, és az óra sarkaiban elhelyezett szénszálas kompozit ütközők megbízhatóan ellenálltak a legkomolyabb behatásoknak is. A gombok fémből készültek, és a mögöttük lévő szigetelések megóvták az 5594-es modult a sérülésektől, így tudtam, hogy csupán néhány percig voltam eszméletlen. Kihúztam magam a felborult gépszörnyeteg gyomrából, és tanácstalanul álltam a roncs mellett, és próbáltam kitalálni, hogy hogyan tovább. Hirtelen a zsebemhez kaptam, és reménykedtem benne, hogy a telefonom még mutat némi életjelet, de a kijelző élettelenül tükrözte vissza kétségbeesett arcomat. A Casio-n megnyomtam az iránytű gombját, így már be tudtam tájolni magam, hogy merre van észak. A tok átmérője 51,3 mm és 55,4 mm tokfül távolsággal rendelkezik, amihez 19,4mm magasság társul, ezért nem volt nehéz leolvasni az adatokat, még akkor sem, amikor a felszakadt homlokomból csordogáló vért kellett letörölnöm róla. Ezek szerint már nem csak Mudmaster-t, hanem Bloodmaster-t is gyártanak a japánok. Tudom kellett, hogy milyen messze vagyok a folyótól, ezért az iránytű és a magasságmérő gombjának lenyomásával életre kelt a Mission Log funkció. A Mudmaster Quad Sensorral van felszerelve, amik közt hőmérő, magasságmérő, iránytű, barométer és lépésszámláló is akad, ezért meglepő pontossággal a számlapon elhelyezett kis LCD kijelző kiírta a bizalomgerjesztő 400 m-t, ami az első rögzített úticélomhoz való távolságomat jelentette. Tudom kellett azt is, hogy mikorra várható a teljes sötétség, ezért a főmenüből kiválasztottam a napkelte/napnyugta opciót. Ezek szerint alig egy órám van, mire leszáll az éjszaka. A barométer szerint az eső egy ideig még nem áll el, ezért nem vesztegethettem az időt, neki kellett vágnom a dzsungelnek.

Mire elértem a folyót, teljesen besötétedett. Az erős lume festéknek hála az indexek és a mutatók tökéletesen leolvashatóak maradtak, a teljes számlapot megvilágító LED fénye pedig annyira erős volt, hogy zseblámpaként is használtam, amikor a sötét bozótoson kellett átverekednem magam. Szerencsére állítható a menüben, hogy hány másodpercig világítson. Reméltem, hogy nem most fog letelni az a két év, amit a Casio CR2025-ös elemekkel kapcsolatban megadott. Megnyugtató, hogy ha nem érzékel aktivitást, akkor képes pihenő üzemmódba lépni.
A Mission Log egy csipanással jelezte, hogy megérkeztem a kijelölt ponthoz. A Hold erős fényében megláttam a felduzzadt folyó ezüstös habjait, és titkon reménykedtem benne, hogy ma este nem jár arra egy éhes krokodil, hogy én legyek vacsorája. Levettem az órát a csuklómról pár percre, és belelógattam a vízbe. Tudni akartam, hogy mennyi a víz pontos hőmérséklete, mert egyszer egy túlélős műsorban azt mondták a Discovery-n, hogy a krokodil 21 Celsius-fok körül nem támad. Mikor kivettem az órát a vízből, csalódottan nyugtáztam, hogy ma este minden adott egy jó vacsorához. Belevetettem magam a vízbe, és úsztam, ahogy csak bírtam. A 200 m-es vízállóság miatt nem kellett attól tartanom, hogy a Mudmaster pont most hagy majd cserben.

Mikor felhúztam magam a partot szegélyező köveken, a visszaszámláló szerint már nem volt sok idő a helikopter indulásáig. Nem pihenhettem, ezért megnyomtam a Mission Log gombjait, amitől a másodpercmutató iránytű funkcióra váltott, és megmutatta, hogy merre tovább, a lépésszámláló pedig megtippelte a távolságot.

A testemet ezernyi apró seb borította, de a visszaszámlálás könyörtelenül pörgött. Egy tisztásra érve valami gépies zúgás hangjára lettem figyelmes, ami egyre erősebbé vált. Olyan volt, mint egy helikopter rotorjának ütemes forgása, vagy…

… vagy az ébresztő hangjának szabályos időközönként ismétlődő éles csipogása. Ezek szerint megint bealudtam az esti film sokadik reklámblokkján, és megint órával a csuklómon aludtam. Hiába akkora ez a Mudmaster, mint egy hokikorong, a 92 grammos súlya miatt szinte észrevehetetlen. Az erős, de kényelmes resin szíj csak még inkább ráerősít erre az érzésre. Kába voltam, és valami ostobaságot álmodtam, de nem emlékszem már arra, hogy mit. Az ágyamban fekve megnyomtam a LED megvilágítást, hogy leolvashassam a pontos időt, de álomországból visszatérő szemeim ezért nem voltak hálásak. Levonszoltam magam a konyhába, és indítottam egy visszaszámlálást 4 percről, mert szeretem, ha a tojás sárgája lágy marad. A meleg kávét szürcsölgetve kinéztem az ablakon, és eszembe jutott, hogy füvet kéne nyírni. A gyorsmenüben kértem az óra kijelzőjére egy barométert, amit ilyenkor a nap-dátum mellé kicsinyített méretben is meg tud jeleníteni. Esni fog. Nyírjon füvet a radai rosseb. Úgyis el kellene mennem vásárolni. Visszanéztem a lépésszámláló adatait, alig napi 6000-et mutatott. Csak azért nem aggódok az elhízás miatt, mert ezen már rég túlvagyunk. A kocsiban indítottam egy stoppert, és bosszankodtam, hogy az egyre növekvő agglomeráció miatt egyre többet állok a dugóban. Mikor megérkeztem a bevásárlóközponthoz, a multi parkolójában szinkronizáltam az órámat a telefonommal. A térkép menüben bejelöltem, hogy hol vagyok pontosan, hogy az órám visszanavigálhasson majd a megfelelő helyre. A múltkor is valaki más ezüst színű Suzukijába akartam beülni, ezért most biztosra szerettem volna menni. Még aznap délután valamiért ellenállhatatlan vágyat éreztem használt Mitsubishi Pajero terepjárók nézegetéséhez. Elképesztő dagonyában kúsztak-másztak velük, dagasztották a sarat, vágták az utat érintetlen dzsungelekben. A szó, amit kerestem, az a kaland. Az élet eliramlik mellettünk, és mi bamba, tehetetlen képpel bámuljuk a másodpercmutató monoton mozgását, ahogy indexről indexre ugrik. Úgy éreztem, hogy megfulladok az akciós olcsó kávétól, az unalomig ismételt esti filmektől, az iroda furnérbútorainak kínai ragasztószagától. Valamiért elkezdett érdekelni, hogy mennyi lehet egy utazás Borneóra. Bizonyára több, mint az óra 130 ezer forintos vételára. Lehet, hogy mégis inkább le kéne nyírni a füvet? Lehet, hogy az életközepi válság győz, és a kalandnak már csak ez a kis műanyag illúziója marad nekem? 

Egy Mudmaster nem természetes (szinte méltatlan) közegében: