Van a Nő. Az a nő, akiről már első látásra tudod, hogy fájdalmat fog okozni neked. Felkelti a figyelmedet, vonzza a tekinteted, olyan hatással van rád, hogy beleremegsz. Azonnal vágysz rá, de az agyad rejtett tekervényeiben, és a lelked legmélyebb bugyraiban már lengenek a vörös zászlók, villognak a piroslámpák, szól a füledben a légiriadó jellegzetes durva vijjogása, hogy ne tedd. Engedd el. Most, azonnal. De nem teszed. Nem teszed, annak ellenére, hogy tudod, mennyire vállalhatatlan, amikor leissza magát. Olyankor közönséges, vulgáris, kacérkodik a haverjaiddal, megaláz, egyetlen pillantásával tökretesz, mégis hazaviszed, úriember vagy vele, elnézel és tolerálsz. Tudod, hogy rendezetlenek a családi viszonyai, tudod, hogy még egy porszemnél is kevesebb vagy az életének végtelen, pusztító sivatagjában, de te kitartóan mellette vagy és véded. Meg akarod védeni önmagától, a világ mocskától, és ezüsttálcán nyújtod át neki szíved legtisztább szeretetét és szerelmét, amit ő egy laza, hanyag mozdulattal tol vissza a képedbe. Egy semmi vagy neki, amivel tisztában vagy, és ez az érzés gennyes, fekélyes fájdalmat okoz neked odabent. Mégis űzöd, hajtod, akarod, holott még akkor sem kaphatod meg igazán, ha épp engedékeny kedvében van. Az ilyen nő elpusztít, tönkretesz, egy életen át tartó sebeket okoz, amiken sohasem fogsz túllépni, elhordod magadban a hegeket, és még ha túl is éled, akkor is tudod, hogy bármikor újra megtennéd, ha visszajönne. És vissza fog jönni, mert tudatában van annak, hogy birtokol téged. A játékszere vagy, és ezt élvezi. Élvezi, hogy hatalma van feletted, és kénye-kedve szerint játszhat veled. Szeret is játszani. Velejéig romlott, és élvezi a szerepét, amit az életedben betölt. Szórakoztatja az esendőséged, a szolgalelkűséged. Ez a hatalom végzetes, de téged nem érdekel. Megteszed neki amit csak akar , megteszed újra, meg újra, meg újra. Kihasználhat, meggyalázhat, mert ő a Nő. A Nő, aki férfivá tesz, aki értelmet ad annak, hogy miért kel fel a Nap. Miatta teremted meg a világot, ami neki nem kell, nem becsüli, nem értékeli, de egyetlen csalfa mosolyáért képes lennél bármire. Az Omega x Swatch Moonswatch ha nő lenne, akkor pontosan ilyen lenne.

A love story

A Swatch Group gőzhengerként tarolta le az órás világot, amikor bejelentették, hogy a Swatch a tulajdonában lévő Omegával közösen egy Speedmaster kollaborációval áll elő. Ez az óra a Swatch hagyományainak megfelelően műanyagból fog készülni, pontosabban annak egy környezetbarátabb változatából, amit el is neveztek biokerámiának, kvarc szerkezet fogja hajtani, de a design alapjait az Omega Speedmaster szolgáltatja.
Az Omega Speedmaster Professional, becenevén Moonwatch, talán minden órák iránt érdeklődő embernek az egyik vágyálma. Ez az óra része az emberiség történelmének, hiszen ott volt a NASA asztronautáinak csuklóján, amikor fajunk történetének egyik legjelentősebb eseményét hajtották végre, az 1969-es holdra szállást. Talán nem volt szükségünk rá, talán nem is tette jobbá a világot, de szerintem a holdra szállás története annyira emberi, annyira összetett, kissé romantikus, tudományos, hogy nem lehet nem beleszeretni. Ezt az órát nem azért készítették, hogy szép legyen. Egy eszköz volt csupán, egy „szerszám”, ami azért jött létre, hogy elérjünk egy magasztosabb célt. Ez teszi ezt a modellt annyira különlegessé, és ha elég sokáig nézzük, akkor meglátjuk a funkció esztétikáját, amibe könnyedén belehabarodunk. A formaterv, az egyszerűség, a kézihúzós szerkezet, a plexiüveg, közepén az Omega logójával, a kontrasztosság, a szíj és persze az óra történelme, minden egy tökéletes egységet alkot, amin nem lehet, és nem is érdemes változtatni. Arisztotelész írta a Poética című művében, hogy a tökéletes az, amiből sem elvenni, sem hozzá tenni nem érdemes. Az Omega Speedmaster Professional ilyen. Egy tökéletes óra.
A tökéletesség ára pedig olyan 2,5 millió Forint. Ennyiért lehet a miénk egy darabka a történelemből, és a Swatch ügyesen ráérzett erre. Ők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az olyan órarajongók, mint én, valószínűleg sohasem engedhetnek meg maguknak egy igazi Omega Moonwatch Professional-t. Ha össze is kapargatják a pénzt, akkor jó eséllyel nem erre fogják költeni, hiszen ez nem az ő súlycsoportjuk. Innen jöhetett az ötlet, hogy mi lenne, ha létezne egy alternatíva mindössze 260 euróért, ami mindenféle árfolyamingadozást figyelembe véve is, olyan százezer forintos nagyságrend. Ebből az ötletből jöhetett létre a MoonSwatch, tehát egy hagyományos műanyag kvarcóra, ami úgy néz ki, mint egy Omega Moonwatch, ráadásul a cégek tulajdonjogi helyzete miatt még az Omega logót is büszkén magán viselheti ez a modell, így részesévé válik az Omega történelemnek. Ismerjük el, a svájciak azért tudják, hogyan kell pénzt csinálni.

A kép forrása: https://www.swatch.com/en-us/bioceramic-moonswatch-collection/bioceramic-moonswatch.html

És ha már marketing… az üveghegyen túl Svájcban valakit ezért vagy előléptettek, vagy kivégeztek. Kitalálták ugyanis, hogy ez a Swatch modell ne legyen csak úgy olyan egyszerűen beszerezhető. Ezt nem lehet megrendelni egy webshopon, sőt, még csak nem is lehet bármelyik országban megvásárolni. Ezért az óráért el kell menni személyesen egy olyan Swatch üzletbe, amit a Swatch Group érdemesnek talált arra, hogy ezt az órát forgalmazzák. És ha már lúd, akkor legyen jó kövér. A svájciak nem is egy, hanem rögtön 11 színvariációval álltak elő. A Hold és a Nap mellett minden bolygó kapott egy dedikált kiadást, eltérő tok- és számlapszínekkel, különböző szíjakkal. Csak el kell menni értük egy kijelölt Swatch butikba…

… ami Magyarországon természetesen nincs. Vagyis van, de ők nem forgalmazhatnak MoonSwatch órákat.  Hozzánk a legközelebb ilyen üzlet Bécsben van, a Swatch Mariahilferstrasse, és a Swatch Graben. Ha mindez nem lenne elég, az egyik marketingzseni még azt is hozzátette, hogy mindez azért van, mert a COVID alatt mindenki online rendelt, így ha egy ilyen órát szeretnél, akkor az nem csak egy árubeszerzés, hanem egy szociális esemény is egyben, hiszen el kell menned érte, és beszélgetned kell más emberekkel.

Így történt, hogy 2022. március 6-án hajnalban Ausztriába mentem. Igen, azért mert megfogott a történet, és mert megettem a marketing maszlagot, annak ellenére, hogy tisztában voltam a részletekkel. Világított a red flag, ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem lesz Omegám soha. Úgy éreztem, hogy a MoonSwatch az az óra, amivel a legközelebb kerülhetek hozzá, még akkor is, ha ez nem egy szelet, hanem csak egy morzsa arról az asztalról, ahol ülni szeretnék. Nekem ez többet ad, mint egy Omega Speedmaster hamisítvány, vagy egy kínai homage, amikkel nem tudnék azonosulni. Ez egy Swatch, törvényesen magán viselt Omega logóval, és jellegzetes Speedmaster designelemekkel. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Bíztam benne, hogy a fogyasztói társadalom az órák világában nem annyira eldurvult, mint a sportcipők esetében. Szerettem volna azt hinni, hogy az órarajongók egy marginális kis bolond közösség, ezért egy drága Swatch (mert 260 euró egy Swatchért azért sok) nem fogja megmozgatni a népet. Ehhez képest ledöbbentem, amikor megláttam a tömeget a Mariahilferstrasse közepén.

Ez itt Bécs, irány a Mariahilferstrasse
A jobb oldali képen látszik a sor, ami elnyúlik a végtelenbe...

Induláskor bíztam benne, hogy nem nagy ügy ez a Swatch, de amikor meghallottam a tömeg morajlását, és láttam a párhuzamos utcákon kígyózó sort, na akkor éreztem, hogy ez a hajó már azelőtt elment, hogy én elindultam volna felszállni rá. A nyitás után konkrétan tíz perccel már el is fogyott a teljes készlet. Az osztrákok jófejek voltak, osztottak pogácsát a népnek, és igaz ami igaz, tényleg volt egy kis szociális élmény. Lehetett beszélgetni másokkal, találtam hazai órarajongókat is. A néplélek lenyugtatására kaptunk kis kártyákat, egy amolyan várólista félét, amire fel lehetett iratkozni, de természetesen sohasem érkezett tőlük email. Csalódottan értem haza, és mikor felnéztem a netre, ahol attól volt hangos a média, hogy a világ minden országában MoonSwatch őrület tombol, gyakorlatilag el is engedtem a dolgot. Már aznap este felkerültek eladó MoonSwatch órák a Chrono24-re, pillanatok alatt elérték a közel félmillió forintos árcédulát, hála az adok-veszek flippereknek. Egyes pofátlanok még a kerek egymillióval is bepróbálkoztak. Fogalmam sincs, hogy a Swatch csak béna, vagy ez az egész egy tudatos marketingkampány része volt. Engem személy szerint elszomorított a tény, hogy aki valóban hordani szeretné ezt az órát, az vagy üzletről-üzletre kutatgat, sort áll, vagy horribilis összeget fizet egy műanyag (bocsánat biokerámia) vacakért. Később jött egy Moonshine Gold sorozat, aminél a stopper másodpercgyűjtője egyedi, aranyozott megjelenést kapott. 11 darabból állt, és ezeknél a darabszám is limitált volt. Az eltelt évek alatt sem pihent a MoonSwatch sorozat. A Mission to Earth modellből készült három alternatív verzió, egy piros (Lava), egy türkíz (Polar Lights) és egy homokszínű (Desert) kiadás, de azokat a rajongókat sem hagyták pihenni, akik a Snoopy kutyás Omegák szerelmesei. Ők megkapták a Mission to Moonphase kiadást hófehér és koromfekete színekben, holdfázis kijelzővel megspékelve.

2022. március 6-án ennél  közelebb nem kerültem a MoonSwatch-hoz.

Az eltelt két év alatt a hype lecsengett. Számos vélemény, teszt, videó, stb. jelent meg a MoonSwatch-ról, de bennem még élt a vágy, hogy beszerezzek egyet. Mivel a szél nemrégiben Bécs felé fújt, ellátogattam ismét a Mariahilferstrasséra és bementem az üzletbe. Láss csodát, ahogy lement az őrület, a készletek fel voltak töltve, és ahogy megpillantottam, bennem ismét fellángolt a vágy, hogy legyen egy ilyen a csuklómon. Ismét elcsábított, megint beleszerettem, és az első randi kudarca után, most egyszerűen nem bírtam otthagyni. Szuggerálta, hogy kellek neki, és ő is kellett nekem. Így történt a múzsa első csókja.

Az első veszekedés

Nem akarok anyagias lenni, de azért 275 eurót, megközelítőleg 110 ezer forintot fizettem érte, és amit kaptam, az elsőre kicsit hervasztó. A doboza egy mezei kartondoboz, amit egy szépen fotózott papír ölel körbe, de lássuk be, hogy az 50 ezer forint alatti Casio csomagolások minőségibb benyomást keltenek nála. Persze, szép a rajta látható grafika, de a papírok közt sincs semmi izgalmas, csak egy kis brosúra a megjelent modellekről. Félreértés ne essék, nem vártam semmi díszparádét, ugyanakkor ha már kollaborálnak az Omegával, akkor kicsit lehetett volna messzebbre menni. Kézbe véve az órát az első csapást a szíj fogja mérni megsebzett szívünkre. Merthogy az konkrétan nagyon gyenge minőségű. A terv az volt, hogy az eredeti NASA Velcro szíjakat idézze meg, ami küllemben sikerült is, de az anyag, amit használtak, az még Shenzhen külsőn is ciki lenne. Már az első csuklóra vételkor megtört, még szerencse, hogy nem a Speedmaster feliratnál, hanem pontosan mellette. A szíj bújtatója annyira műanyag, hogy a helyi Ázsia Diszkontban kapható LED-es, zenélős, Szűzmáriás kulcstartók is körberöhögik, ezért nem is meglepő, hogy a MoonSwatch tulajok első teendője közt a szíjcsere szerepel. Ezt szerencsére könnyedén megtehetjük, mert kedvünkre válogathatunk a kínálatból a 20 mm-es szíjak között. A lehúzás ezen a színtéren is tetten érhető, mert komplett aftermarket vállalkozások jöttek létre azért, hogy MoonSwatch szíjakat áruljanak. Ilyen például a SwatchCollabs, akik 12 000 és 20 000 forint között kelletik a portékájukat, vagy a Delugs, akik már a 40-50 ezer forintos ársávban játszanak. Kettejük között helyezkedik el a WristBuddys, akik 30-45 között állnak szóba velünk.

Békepuszi

Ha kihevertük a szíj által okozott traumákat, és megnyugodtunk, akkor nézzük is meg, hogy mit kaptunk a pénzünkért. A tok az eredeti Speedmaster Professional méretéhez illeszkedik, 42 mm-es tokátmérő, de tokfültől tokfülig van egy kis turpisság, mert az Omega 47.5 mm, a Swatch változat pedig 47,3 mm. A vastagság egy igazi Speedmaster esetében 13.2 mm, a MoonSwatch 13,25 mm. Mondhatjuk, hogy ránézésre a méretek egyformák, optikailag nagy eltérés nem tapasztalható. Az anyag biokerámia, ami a Swatch honlapja szerint úgy készül, hogy „a cirkónium-oxid kerámiapor kétharmadát egyharmadában ricinusolajból származó bioforrású anyaggal ötvözik”. Én ezúttal paraszt leszek, és műanyagnak fogom nevezni, de ha közelről megnézzük a tokot, akkor látható, hogy egy kissé rücskös hatású felülete van, nem pedig teljesen sima. A viselése nagyon könnyed érzés, mindössze 29 grammot nyom. A gyártó szerint ez az anyag nem csak könnyű, hanem tartós és ellenálló is, de azért nem szeretném a határait feszegetni, ezért a kilövési kísérleteket mindenki a maga tesztalanyán végezze.

Őrjítő vágy

A MoonSwatch fénypontja a számlap, ami tényleg hozza az eredeti Moonwatch hangulatát, de azért nagymértékben el is tér tőle. A lünettán a tachyméter skálát megkapjuk, azonos logotípiával és felosztással, ahogy az indexek is ugyanott találhatóak, mint az eredetin. A stopper segédszámlapjai viszont teljesen máshol helyezkednek el, amit a Swatch úgy oldott meg, hogy az eredeti óra feliratait és tipográfiáját megtartva okosan helyezte el őket a számlapon. Az eredeti változaton a 12-es indexnél látható logót megtartották, alá került (nyilván kisebb mérettel) a sajátjuk, a Speedmaster felirat balra költözött, a MoonSwatch pedig jobbra. Így megmaradt az eredeti órára jellemző szimmetria, és ha nem sok igazi Omega Speedmastert láttunk még életünkben, akkor bizony tényleg mondhatjuk, hogy hasonlítanak egymáshoz. A segédszámlapok süllyesztettek, és apró koncentrikus köröket alkotó mikrobarázdákkal díszítettek, épp úgy, mint az igazin, a számlap felületének szemcséssége viszont a Swatch esetében kevésbé látható. Dátum nincs, ne is keressük, mert az Omegán sincs. Eltérés még a Swiss Made felirat elhelyezése, ami a MoonSwatch esetében a hatost jelölő index mellett látható, az eredetin pedig alatta van. A mutatók teljes egészében az Omega mutatóit mintázzák, beleértve a jellegzetes másodpercmutatót is. Amennyiben este is tudni szeretnénk a pontos időt, akkor lume is akad, ami zöldes árnyalatban dereng. De tényleg csak dereng, mert nem túl tartós és nem is túl erős.

A kép forrása: a bal oldali saját, a jobb oldali: https://www.omegaboutique.hu/

Vigasztaljon bennünket a 3 bar, azaz 30 méter vízállóság, amit mielőtt becsmérlően lenézünk, jegyezzük meg, hogy az eredeti is csak 5 bar, 50 méter. Mivel a Holdon nincs víz, ezen elegánsan lépjünk is tovább.
A végtelenbe, és tovább, de leginkább a hátlap felé, mert az parádés. Az elem takarólemeze egy festett kis Hold, körülötte pedig olyan életbölcsességek olvashatók, mint: „Álmodj nagyot, repülj magasabbra, fedezd fel az univerzumot, juss el a bolygókra, élvezd a küldetést”. A 60 plusszos nagymamák és a nagykörmű, csodálkozós szemöldökű, kacsacsőrű emlős benzinkutaslányok szoktak ilyen mélységű Paulo Coelho idézeteket kiposztolni a Facebookra, de esküszöm ennek az órának még ez is jól áll.

A második veszekedés, tomboló vihar, ajtócsapkodás

Plexi. Na de milyen plexi! Az eredeti Omegához hasonlóan az üveg közepén megtalálható a gyártó jelzése. A Swatch a saját S-logóját tette oda, szabad szemmel nehezen észrevehető, de ott van. Nagyon jó kis gimmick igaz? Az lenne, ha nem karcolódna ez a vacak attól is, ahogy épp csattan rajta a fonton. Nem vicc, ha visszateszed a dobozba, és a karton széle enyhén súrlódik a plexivel, konkrét barázdákat fogsz bele szántani, és akkor majd nézegetheted a gyönyörű S-logót az órád közepén. Le akarsz törölni róla egy porcicát? Ne tedd, mert a porcica a kis porkarmaival szétkaristolja az egészet. Agyrém, hogy ilyen gyenge minőségű anyagot miért tesznek rá egy ilyen órára.

Rezignáltság, párterápia

A szerkezet, ami a szépség lelkét adja, az ETA G10 névre hallgató kvarc szerkezet, ami gyárilag Renata 394 elemet fogyaszt. Ez a szerkezet nem javítható, cserébe ritkán romlik el. Ha mégis, akkor nagyon. Ezt tudomásul kell venni, együtt kell élni azzal a gondolattal, hogy a Swatch nem az örökkévalóságnak gyártja az óráit, és nem is ígérték ezt soha. A cég védelmében azért elmondanám, hogy az én, szintén kvarcszerkezetes (ugyanilyen ETA G10), 1998-as Irony Chonograph modellem még mindig megy, pedig 14 éves koromban kaptam a szüleimtől. 25 éve teszi a dolgát, és ezek alapján a MoonSwatch sem lehet sokkal rosszabb. Ez megnyugtató. Megnyugtató a pontossága is, és ezúttal a mutató eltalálja az indexeket is. Nem csak néha, hanem mindig. A stopper gombjai lehetnének ugyan határozottabbak, az anyaguk miatt érezhető némi körülményesség, de azért szépen működik. A koronán azért ott virít az Omega x Swatch kollaboráció büszke logója, és pontosan ezek azok a részletek, amik megolvasztják a jeget a szív körül. Ez a szerkezet található a jelenlegi Irony modellekben is, amik 75-80 ezer forint körül mennek. Ha innen közelítjük meg a MoonSwatch árát, akkor elmondhatjuk, hogy az árkülönbözet az Omega logó ára.

9 és 1/2 hét

Nincs még annyi ideje az életemben a MoonSwatch, mint Kim Basingernek Mickey Rourke a zseniális filmben (ritka kivétel, hogy a film jobb, mint a regény), de amióta megvan, elmondhatom, hogy a napi szintű viselése stresszes. Stresszes azért, mert nagyon vigyázni akarok rá, de nem lehet. Talán a túlféltés az oka. Minden áldott nap feltűnik egy új karc, egy újabb gyűrődés a gyári szíjon. Apropó gyári szíj, a tépőzár bolyhosodik, és a bújtatója nagyon eláll az én 20 cm átmérőjű csuklómtól, ezért hajlamos beleakadni a körülöttem lévő világ bármely tetszőlegesen választott objektumába. Ez zavar. Aztán van úgy, hogy ránézek a csuklómra, és megint beleszeretek. Annyira szép, de mégis csak egy játékóra. Néha megcsap az Omega romantika, különösen, ha valami űrös film megy a TV-ben. Aztán felidegesít, a plexi. Egy darabig nem hordom, de aztán azon veszem észre magam, hogy megint az órás dobozom körül sertepertélek, és a MoonSwatchot nézegetem. Felteszem, csak egy kicsit. Aztán leveszem. Aztán egy napig rajtam van, de biztosan lesz egy átgondolatlan csuklómozdulat, amitől koppan a plexi az íróasztalon. Leizzadok, nézegetem a fényben, hogy az a karc az ott volt eddig is, vagy új… Aztán zavarni kezd a szíj. Kikészülök. Elengedem. Aztán újra felveszem. Ilyen ez a bántalmazó kapcsolat. Ha nincs, akkor hiányzik, ha van, akkor zavar, mégis felkorbácsolja az érzéseimet. Nem tudom nem szeretni, de egy marketing lehúzás az egész. Ár-érték arány szempontjából szinte értelmezhetetlen, mert ennyi pénzért a Citizen, vagy az Orient komolyabb órát ad nekünk. Ez egy drága Swatch, nem pedig olcsó Omega, igaz, nem is állította senki ennek az ellenkezőjét. Sokan megvetik, lenézik, pozőr órának tekintik, nekem mégis tetszik.
Az én olvasatomban ez az óra egy memento, egyfajta tisztelgés egy óraipari legenda előtt, ami szélesebb körben elérhető, mint az igazi. A kellemetlen tulajdonságai ellenére is hordható, a színes kiadások miatt divatos, laza, könnyed darab. Véleményem szerint a Swatch akkor robbantott volna bankot, ha olcsóbban adja, és bárhol, akár online is beszerezhetővé teszik. Akkor nem lettek volna se flipperek, se hamisítványok, és órát adtak volna mindenkinek a kezére, aki egy kicsit is érdeklődik az órák világa iránt. Tömegóra lehetett volna, amit mindenki szeret. 
Többen felvetették azt a kérdést is, hogy az Omega Speedmaster eladásait mennyire fogja befolyásolni a MoonSwatch. Sokan úgy érezték, hogy ez a műanyag változat degradálja az eredetit. Azóta már tudjuk a választ, nemhogy csökkent, ellenkezőleg, nőtt az Omega eladásainak száma, tehát alaptalan volt a félelem, hogy a márka presztízsveszteséget fog elszenvedni egy ilyen marketinghúzástól. Azóta egy másik kékvérű óriás, a Blancpain is kollaborált a Swatch anyavállalattal, és kihozták a legendás Fifty Fathoms Swatch interpretációját. Mi lesz a jövő? Mivel a Swatch Group olyan tagokkal büszkélkedhet, mint pl. a Breguet, Longines, Glashütte Original, Hamilton, Rado, Mido, stb. nem lennék meglepve, ha látnánk még valami MoonSwatch-hoz hasonló akciót. Esetleg egy biokerámia Khaki Field nem is annyira ördögtől való ötlet. 

Mivel a kvarcválság óta gyakorlatilag semmi sem mozgatta meg ennyire az órás világot, szerintem a MoonSwatch-nak, már csak az általa generált világszintű őrület miatt is van létjogosultsága bármely órabolond gyűjteményében. Akkor is, ha fáj.

Előnyök

- Ikonikus design (ami inkább az Omega érdeme)
- Mivel a lelke mélyén ez egy Swatch, ezért pontos, mutatós, megbízható kvarcóra

Hátrányok

- Gyenge minőségű szíj
- Az ár/érték arány nem, vagy igen nehezen értelmezhető