Bulova 98A266 MIL-SHIPS-W-2181 Submersible Prototype 1957
Ne csak az elsőkre emlékezzünk!
Mindig az elsők emléke marad fenn az utókor számára. Ha sportról van szó, akkor a győztes nevét tanulja meg a világ, ha járművekről, akkor csakis a leggyorsabb, legerősebb, legnagyobb az, ami igazán számít. Az első csókra is mindenki emlékszik (sajnos), a második, vagy a harmadik már a feledés homályába vész. Belegondoltunk már, hogy ez mennyire igazságtalan?
A második világháború után, amikor a hadseregek a mélység titkát kutatták, akkor a Blancpain által készített Fifty Fathoms, és a Rolex Submariner utasította maga mögé az amerikaiakat, amikor pedig az űrkutatás a Hold meghódítására törekedett, akkor az Omega győzte le őket a Speedmasterrel. Ma a Blancpain büszkélkedhet a világ első búvárórája címmel, az Omega pedig az első űrben járt óra gyártója. A Bulova, ha sokkal nem is, de lemaradt ezekről a titulusokról, és nagyon szomorú, hogy az egykor fényesen csillogó nevük, mára erősen megkopott, sokan el is felejtették őket.
Azért gyűlünk ma itt össze, hogy ne csak az elsőkről, hanem a tisztességesen helytálló többiekről is megemlékezzünk. Beszélgessünk erről a remek óráról, amit a Bulova 2021-ben dobott piacra, rögtön két kiadásban is.
A történelem
Ők hárman szoros rokonságban vannak...
A képek forrása:
Blancpain: https://watchengines.files.wordpress.com/2023/09/230908-blancpain-fifty-fathoms-inverted-30-bezel-early-example.jpg
Tornek-Rayville: https://hodinkee-production.s3.amazonaws.com/uploads/images/9d7bf040-aa60-4d99-a614-e2ce5e11f12f/20230426_SothebysPreview_130.JPG
Bulova MIL-SHIPS: https://www.brummellmagazine.co.uk/watches/military-precision-bulova-mil-ships-w-2181-submersible-reissue/
A világ első búvárórája címet a Rolex és a Blancpain is magáénak tekinti. A Rolex 1951-ben készítette el a Submariner prototípusát, de hivatalosan csak 1954-ben mutatták be. A Blancpain megrendelője a Francia Haditengerészet volt. Ők egy fekete számlapos, jól leolvasható, arab számos, háromszögekből, körökből és négyszögekből álló lumineszcens jelöléseket használó, forgatható lünettás órát akartak, ami természetesen vízálló. A mélységet 50 ölben határozták meg, ami megközelítőleg 100 métert jelent (91.44 m egészen pontosan). Ezt a modellt 1953-ban a Blancpain le is szállította Fifty Fathoms néven, ami tükörfordításban annyit tesz, hogy 50 öl. Ezzel megelőzték a Rolex Submarinert. A vita máig tisztázatlan, mert a Rolex prototípusokat 1953-ban már olyan hírességek is használták, mint pl. Jacques Cousteau, tehát végül is tekinthetjük elkészült modellnek, annak ellenére, hogy a polgári forgalmazása később kezdődött.
Dimitri Rebikoff fotós karján is a Rolex látható, a kép 1953-ban készült.
A kép forrása: https://perezcope.com/2023/09/09/debunking-the-fictitious-history-of-the-blancpain-fifty-fathoms/
A világháború után a hadsereg számára kiemelten fontossá vált a haditengerészet, ezért nem meglepő, hogy az 50-es években Amerika is saját búvárórát akart. 1955-ben a(z) U.S. Bureau of Ships írta ki a pályázatot karórák beszerzéséről MIL-SHIPS-W-2181 címmel E.O.D. (Explosive Ordnance Divers) katonáik számára, akik mélytengeri robbantásokkal foglalkoztak.
E.O.D. (Explosive Ordnance Divers)
A kép forrása: https://www.watchspecialists.com/2021/09/29/introducing-bulova-mil-ships-w-2181-watch-based-on-rare-1957-prototype/
A kiírásban szereplő kritériumok megegyeztek a Francia Haditengerészet igényeivel, de Amerikában fontos gazdasági elv volt, hogy az óra amerikai legyen, ezt volt a "Buy American Act", lefordítva: „Vegyél amerikait törvény”. Ezért a Blancpain már létező Fifty Fathoms modellje nem jöhetett (akkor még) számításba.
Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a Bulova, ami 1941 óta beszállítója az amerikai hadseregnek, készítsék el az első amerikai búvárórát. Omar S. Bradley, a kutatásért és fejlesztésért felelős tábornok fel is vette a kapcsolatot Ardé Bulovával, aki a cégalapító Joseph Bulova fia. Ő szerezte a cégnek a hadsereg megrendeléseit, repülőgépekhez, torpedókhoz szükséges alkatrészeket is gyártottak.
Ardé Bulova,
A kép forrása: https://www.findagrave.com/memorial/147/arde-bulova
A Bulova 1957-ben három prototípust készített a haditengerészet számára, amiket a Navy Experimental Diving Unit (NEDU) el is kezdett tesztelni. A prototípusok viszont nem szerepeltek úgy a teszteken, ahogy azt várták, a leírásokban hibaként szerepelt az akadozó, nehezen kezelhető lünetta, és a beázás is, mint problémás elem. A nehezen mozgatható lünetta oka, hogy a forgatáshoz le kell nyomni, és úgy mozgatni. Amennyiben zavaros a víz, a por és a homok gátolhatja a lünetta akadálymentes mozgatását. A beázást a számlapon elhelyezett kis indikátor jelezte, de sajnos ezt a hibát sem sikerült a gyárnak orvosolnia.
Egy eredeti prototípus Omar Bradley (jobbra) tábornok és Ardé Bulova (balra) társaságában
A kép forrása: https://www.bulova.com/global/collection/mil-ships/
A történet folytatódhatna úgy, hogy a Bulova mérnökei tudásuk legjavát beleadva létrehozták a tökéletes búvárórát, de nem így történt. A Bulova ebben az időszakban fejlesztette az Accutron-t, a világ első teljesen elektronikus óráját, ami elektrosztatikus megoldással működött. Ennek az elkészítése nagyon sok időt és pénzt igényelt a cégtől, ezért valahol érthető az a döntés, hogy 1959-re elengedték a katonai szerződést. Rossz nyelvek szerint nem is volt túlzottan kifizetődő a dolog, mert a Bulova nem keresett volna annyit az egész megrendeléssel, mint amennyibe nekik került volna ez az egész. Megjelentek olyan hírek is, miszerint a Bulovának közel 100 dollárjába került volna egy-egy darab legyártása, míg a konkurens Blancpain 70 dollárból megoldotta ugyanezt. Akár igaz akár nem, a Bulova MIL-SHIPS-W-2181 Submersible prototípus maradt egészen 2021-ig.
No de akkor mi lett az amerikaiak búvárórájával? Itt tűnik fel egy újabb szereplő, Allan V. Tornek, aki egy jogi kiskaput kihasználva megoldotta ezt a kérdést.
Allan V. Tornek és fia
A kép forrása: https://www.awco.nl/the-mystery-of-a-blancpain-air-command/
A "Buy American Act" ugyanis azt nem mondta ki, hogy az órának konkrétan amerikainak kell lennie. Elég, ha a beszerzése Amerikában történik. Allan Tornek ezért alapított egy céget, aminek a Tornek-Rayville nevet adta. Itt egy kicsit még időzzünk el, mert a névadás is megér pár gondolatot. A Blancpain céget Jehan-Jacques Blancpain alapította Svájcban, Villeret városában 1735-ben. A Villeret fonetikus kiejtése: „villeréj”, ha ezt megcsavarjuk egy kis anagramma játékkal, akkor ki is jön a megoldás: réjville, azaz Rayville. A Blancpain a saját nevében is használta ezt a szójátékot, Allan Tornek pedig a saját vezetékneve mögé illesztette, amikor bejegyeztette az új cégét Amerikában. Tornek lényegében annyit tett, hogy importálta, és átcímkézte a Blancpain Fifty Fathoms modelljeit, majd eladta őket az amerikai hadseregnek Tornek-Rayville TR-900 néven. Ügyes! 😊
Így történehetett meg, hogy amikor J. F. Kennedy elnök 1962-ben kezet rázott a SEAL katonáival, akkor azok csuklóján nem Bulova MIL-SHIPS-W-2181, hanem Tornek-Rayville TR-900 ketyegett. Ami igazából egy Blancpain Fifty Fathoms.
J. F. Kennedy elnök és a SEALS 1962
(Ezúton is bocsánat a clickbait borítóképért.)
forrás: https://www.hodinkee.com/articles/vintage-tornek-rayville-diving-in-depth
A Bulova történelme tele van ilyen, és ehhez hasonló történetekkel, gondoljunk csak a Lunar Pilot névre keresztelt órájukra (amiről ezen a blogon is olvashatsz). Voltak fent, voltak lent, de mindig nagyon érdekes órákkal lepték meg a rajongókat. 2008-ban pedig megvásárolta őket a japán Citizen, és talán kezdik megtalálni azt az utat, ami kifejezetten jól áll nekik. Egyelőre főleg a múltból merítenek, újra kaphatóak az olyan híresebb modelljeik, mint az Oceanographer, az Accutron, vagy a Computron, de kifejezetten előremutató a Curv, ami egy nagyon különleges hajlított tokkal és számlappal rendelkezik.
Nevezéktan
Egy kicsit cincáljuk szét tesztünk alanyának a nevét, aminek hossza vetekszik Illyés Gyula, Egy mondat a zsarnokságról szóló versével: Bulova 98A266 MIL-SHIPS-W-2181 Submersible Prototype 1957 (Reissue). A Bulova nem szorul magyarázatra, ahogy a jelenlegi modell típusazonosítója sem, ami 98A266.
A MIL-SHIPS-W-2181 jelöli az amerikai hadsereg pályázatát, amire készült, a Submersible a merülésre vonatkozik, a Prototype arról árulkodik, hogy sohasem került gyártásba, az 1957 pedig logikusan az évszámot rejti. Zárójelbe írtam a Reissue szót, mert ez újrakiadást jelent, bizonyos honlapokon még ezt is hozzáteszik a névhez, de találtam olyan leírásokat is, ahol ezt elhagyták.
A tok
Ennek az órának a legszebb része, az a 41 mm-es homokfújt rozsdamentes acélból készült tok. Amellett, hogy árad belőle a „toolwatch” jelleg, nem gyűjti a hajszálkarcokat, mivel nincs rajta fényesre polírozott elem. A vastagsága 16 mm, ami a dupla rétegű zafírkristálynak köszönhető. Ez a hatalmas kupola szintén ráerősít az óra „vintage” jellegére, mindamellett technikailag is lenyűgöző, hogy ezt így meg tudták hajlítani. Optikailag torzítja ugyan a számlapot, hiszen ha nem tökéletesen derékszögben pillantunk rá, akkor a vastag üveg mögött deformálódnak a jelölések, ám ez így tökéletes, ettől lesz a MIL-SHIPS-W-2181 igazán karakteres modell. A tokfülek hosszúak, 50 mm-ről beszélünk, így mondhatjuk, hogy egy nyúlánkabb darab. Ennek a formai különcségnek csupán egyetlen összetevője okozhat kellemetlenségeket, mégpedig a tokfülek távolsága, ami csupán 16 mm. Ez azért problémás, mert ha a gyári nylon NATO szíjat egyszer cserélnénk, alig van a piacon olyan cég, akik gyártanak ennyire keskeny variációt. Ezt a kritikát többen is megfogalmazták, de a Bulova ragaszkodott az eredeti méretekhez, amiket 1957-ben használtak. Érdekes adalék, hogy ennek az órának is van egy limitált kiadása, azon érdekes módon 18 mm-re növelték a tokfülek távolságát.
A számlap matt fekete, és három komolyabb érdekessége van. Az egyik, hogy nincs rajta dátum, és a korhűség kedvéért a régi Bulova logotípiát használták. A harmadik, ezeknél jelentősebb különlegesség, az a beázást mutató kis indikátor a számlap alsó felén. Nekem nagyon tetszik ez az analóg megoldás, elvileg elszíneződik, amennyiben a legkisebb mértékben is nedvesség szivárog a tok belsejébe. Nem szeretném kipróbálni, de mint design elem, teljesen telitalálat. Átadja a mélységi merülés veszélyeinek érzését még akkor is, ha én legfeljebb a felfújható kerti medencében merülök le vele. Az indexek festettek, bézses színt kaptak, ha rosszindulatú akarok lenni, akkor hallókészülék sárgának is mondhatnám, ami nagyon hozza az 50-es évek érzését. A lume nem maradt le róluk, ahogy a mutatókról sem, és szerencsére nem sugárzó anyaggal oldották meg, mint régen. Cserébe nem is valami tartós, ha a konkurens Seiko búváróráihoz akarom hasonlítani, akkor a Bulova nemhogy a kanyarban sincs, de még az indexet sem tette ki. A mutatók stílusa is hozza a régi idők jellegzetességeit, kontrasztos hófehérre festették őket, a leolvashatóságuk épp ezért parádés.
A korona kapott egy igényes Bulova feliratot, a lünetta pedig festett alumínium. Mivel ez a modell az alapváltozat, itt a számlap elemein kívül csak a lünettának a felső háromszöge kapott lumineszcens festéket. A drágább limitált kiadáson minden apró elem megkapta a foszforeszkáló hatást, gondolom a gyár így spórolt néhány centet. A lünetta működése viszont igazi kuriózum. Alapvetően reteszelt, tehát nem lehet forgatni. Ha viszont lenyomjuk, akkor szépen forgathatóvá válik, határozottan ugrik a helyére a jelöléseknél. Nincs az a jellegzetes, klikkes-racsnis hanghatás, ehelyett inkább olyan, mintha egy csavaranyát forgatnánk a csavar körül. Teljesen hihető, hogy pont ez az érdekessége okozta a kudarcát is, hiszen ha valamilyen szennyeződés kerül a tok és a lünetta közé, akkor az állítása meglehetősen nehézkes.
A vízállóságról is essen szó, hiszen végtére is ez egy búváróra. A bűvös szám 200 méter, ami túlteljesíti az eredeti 50 öl mélységet, de tegyük hozzá, hogy ez a 200 méter nem divers 200, tehát nem teljesíti az ISO 6425 szabványait. Felmerül a kérdés, hogy ki az a bolond aki… de tudjuk jól, hogy ez nem erről szól. Ezek az extrém mélységek az óra építési minőségét hivatottak reprezentálni, nyilván senki sem fogja ezt a szó szoros értelmében kihasználni. A Bulova által megadott 200 méter bőven elég arra, hogy ne kelljen levenni, ha csobbannánk egy nagyot a Balatonban.
A szerkezet
Az 50-es években készült prototípusokat az interneten található leírások szerint egy 17 köves, kézihúzós, 10BPCHN nevű szerkezet hajtotta, aminek volt egy kuplungszerkezete a túlhúzás kiküszöbölésére. Az újrakiadásban viszont nem kapunk ilyen ínyenc falatot, be kell érnünk egy Miyota 82S0 szerkezettel. Abból a szempontból ez érthető, hogy a Bulova a Citizen tulajdona, de kicsit fájó pont, hogy a nálunk beszerezhetetlen limitált kiadást Sellita SW200-zal szerelték. Ez utóbbi megkaphatta a számlap aljára a Swiss Made feliratot is, amiről értelem szerűen a Miyota változatban nekünk, földi halandóknak le kell mondanunk.
Amit mi kapunk, az egy automata szerkezet, másodpercstoppos, 21 köves, 21600 lengésszámú, 42 óra járástartalékot ígérő változat.
Alapvetően egy megbízható, pontos kis szerkezet, de személy szerint a vele hasonló kategóriában versenyző Seiko 4R werkeket finomabb daraboknak tartom. Precízebb érzés mikor felhúzom, kicsit minőségibbnek is hat, bár lehet, hogy csak a Seiko iránti rajongásom befolyásol egy kicsit.
A lume-os háromszög bizonyos fényviszonyok mellett fényesebb, mint a többi jelölés a lünettán
A szíj és csomagolás
Ahogy a Lunar Pilot esetében, a szíjon ezúttal is egy hatalmas CHINA STRAP matrica hirdeti büszkén, hogy melyik országban látta meg a napvilágot. A jó hír, hogy bár csak 16 mm, az anyaga kényelmes, a minősége kielégítőnek mondható. Engem leginkább a sötétkék színe fogott meg, mert pontosan az a kis kék árnyalat kell, hogy az egész óra életre keljen. A matt fém, és a fekete szín a fehér kontrasztos jelölőkkel erősen dominál, ezért a tengerészkék szíj pont megadja azt a kis extrát, hogy az óra megjelenése kifogástalan legyen. A prezentáció miatt sem érheti szó a ház elejét, a Bulova bélelt, dekorált kemény dobozt, logózott kemény védőkartont is ad, kiskönyvvel, leírásokkal, fityegőkkel. A limitált kiadás esetében pedig egy műanyag búvársisakban volt az óra, ami nagyon látványos, bár kissé talán bazári megoldás.
Ez a hátlap azért nagyon pornó.
Kiadások
A két kiadás annyira hasonlít, hogy bárki játszhat velük keresd a képen a különbségeket című játékot. Más a doboz, más a szerkezet, van Swiss Made felirat a számlapon, a szíj nem sötétkék, hanem fekete, és nem 16 hanem 18 mm a tokfül szélessége. A hátlapon a búvár a limitált kiadáson domborúbb. Az árak közt viszont szabad szemmel is jól látható különbségek vannak.
A kép forrása:
https://www.hodinkee.com/articles/bulova-mil-ships-w-2181
és https://i.ytimg.com/vi/ZqvXCcYY4Uw/maxresdefault.jpg
Ár
Mielőtt az árakról beszélnénk, jegyezzük meg ismét, hogy Magyarországon nincs hivatalosan Bulova márkaképviselet. Ez azt jelenti, hogy a beszerzése is csak szürkeimportból lehetséges, ezért az árak is hullámoznak mint a viharos Vörös-tenger.
A limitált kiadást még szürkeimportból sem lehetett megszerezni, 1000 darabot gyártottak, ami el is kelt mind egy szálig. A Chrono 24 oldalán épp van egy eladó, 1.200.000 Ft ellenértékben. Az mocskosul sok. Sem a Sellita, sem a Swiss Made, sem semmi nem indokolja ezt az árat, de az alapkiadás árazása sem egyszerű eset.
A bejegyzés megírásának pillanatában három webshop is kínálja az alapmodellt, az egyiküknél 295.000 Ft, a másodiknál 265.000 Ft, a harmadik versenyzőnél 250.000 Ft.
Ha azt nézem, hogy a pénzemért egy 8-as Miyotával szerelt vintage stílusú órát kapok, akkor nem feltétlenül adja ki az ár-érték arány. Ugyanakkor, ha megfog a története, és a nem mindennapi stílusa a dupla zafírdómmal, a matt homokfújt tokozattal, és matt számlappal, akkor tény, hogy ennyi az egyediség ára. Onnan is megközelíthetem, hogy a Seiko ezért az összegért ad egy 5-ös limitált kiadást, ami 100 méterig vízálló, és a jellegzetes SKX tokban van, esetleg a Prospex sorozat egyes darabjai is beleférhetnek ebbe az árkategóriába. A Citizen házon belül komolyabb búvárképességekkel megáldott darabokat ad, de a svájciak is találnak egy kvarc búvárt ezért a pénzért, teszem azt ott van a Tissot Seastar, vagy a Certina DS Action Diver.
Végszó
Sok pénz, és megint eljutunk oda, hogy nem feltétlenül az ésszerűség itt a mérvadó vezérelv. A Bulova az érzelmeinkre akar hatni, és mi tagadás, elég jól csinálják. A Bulova 98A266 MIL-SHIPS-W-2181 Submersible Prototype 1957 nagyon karakteres, és gazdag történelemmel bíró darab. Tökéletesen beleillik egy óragyűjteménybe, különösen ékes darabja lehet egy tematikus búvárkollekciónak. Engem megvettek, elvarázsoltak, és meggyőztek arról, hogy nem csak az elsők érdemlik meg a figyelmet.
Előnyök
- Komoly történelem
- Kiváló építési minőség
- Dupla zafírüveg
- Vintage hangulat
Hátrányok
- A szíj szokatlan mérete
- Az ára
Olvasnivaló, ha még mélyebbre merülnél:
https://wornandwound.com/tornek-rayville-returns-with-tr-660-dive-watch/
https://monochrome-watches.com/tornek-rayville-tr-660-military-dive-watch-underwater-review-price/
https://www.horbiter.com/en/the-bulova-mil-ships-w-2181-diving-watch-hands-on/
https://diveintowatches.com/review-bulova-mil-ships-w-2181-prototype
https://www.watchonista.com/articles/closer-look/why-we-love-it-bulova-mil-ships-w-2181-submersible
https://wornandwound.com/bulova-brings-back-the-mil-ships-with-new-w-2181/
https://www.thetimebum.com/2021/11/bulova-mil-ships.html
https://www.hodinkee.com/articles/bulova-mil-ships-w-2181
https://www.hodinkee.com/articles/found-military-issued-tornek-rayville
https://www.hodinkee.com/articles/vintage-tornek-rayville-diving-in-depth
https://perezcope.com/2023/09/09/debunking-the-fictitious-history-of-the-blancpain-fifty-fathoms/
https://revolutionwatch.com/a-history-of-the-dive-watch/
https://www.awco.nl/the-mystery-of-a-blancpain-air-command/
