Eredetileg csak egy viccnek indult. Mivel volt már a gyűjteményemben egy kínai csoda a Trumph watch személyében, ezért egy barátom úgy gondolta, hogy születésnapomra megérdemlem méltó büntetésemet a regnáló elnök egykori kriptonitjaként funkcionáló Biden, illetve „BiDen” képében. Az óragyűjteményemben ezzel a párosítással létrejött a tökéletes világbéke, megszületett a rend, a harmónia és a zen. Ugyanakkor míg a Trumph watch egy igénytelen másolata a svéd Triwa által gyártott különleges karórának, addig a BiDen meglepő erényeket képes felmutatni, de ne rohanjunk ennyire előre.

A BIDEN WATCH egyike azoknak a kínai gyártóknak, akik nagyjából olyanok, mint egy egyedülálló, kopaszodó, szőrös-pocakos, középkorú férfi önbecsülése. Elvi síkon létezik, de a gyakorlatban nem igazán van jelen. Ez egy olyan márka, ami ma még megtalálható, de könnyen lehet, hogy holnap már egy új logóval, új névvel folytatja tevékenységét. A márka tulajdonosa a Guangzhou Zhenhuo Watch Co., Ltd. ami az internet szerint nem azonos a Trumph watch elkövetőjével, a Guangzhou Shifenmiao Watches Co., LTD. vállalattal, de mindketten Guangzhou-ban, magyar nevén Kantonban vannak bejegyezve. Nekem azért van némi gyanúm, hogy ezek ketten szegről-végről közös tőről fakadnak, de simán lehet, hogy Kanton a kínai óragyártásnak olyan, mint Genf a svájciaknak, vagy Shizukuishi a japánoknak, ahol lecsapódik az évszázadok alatt felgyülemlett kézműves tudás, a tradíciók, és a szakértelem. Ennek a vállalatnak nem a BiDen az egyetlen „ékköve”, hiszen olyan nagymúltú cégek tartoznak alájuk, mint a kétes minőségű Rolex másolatokat (bocsánat, homage) gyártó Olevs, vagy a hangzatos nevű, akár zászlóshajónak is nevezhető Megalyth. Két utóbbi márka abban a tekintetben mindenképp kiemelkedő, hogy ők nem csak teleszórják az AliExpress, a TEMU és a SHEIN kínálatát a termékeikkel, hanem saját honlapjuk is van, ami a kínai óragyártókat alapul véve nem annyira evidens.

Magyarországon a BiDen óráit nem csak a fent említett webshop triumvirátus poklában, hanem számos webshopon megtalálhatjuk, beleértve az EMAG, a Banggood Hungary, a Pepita, UBuy, stb. oldalakat. Ennek a modellnek tisztes kínai népszopások szerint nincs se cikkszáma, se típusazonosítója, se fantázianeve, konkrétan semmije, csak egy rejtélyes 0567 feliratot véstek a hátlapjába. Otthona az AliExpress is szűkszavúan fogalmaz, annyit mond róla, hogy „férfi divatos sportóra, 38 mm-es semleges analóg karóra, nejlon szíjjal - egyszerű kialakítás - vízálló - férfiaknak és nőknek egyaránt alkalmas”. Tehát egy névtelen harcos Shenzen-külső sikátoraiból. A szokásoktól eltérően kezdjünk most a piszkos anyagiakkal, mert kínai termékek esetében mindig ez az elsődleges drive a vásárlást illetően. Mondom is, 1126 Ft. De mire elolvastad, esett a forint, ezért 2292, de épp itt van a „Summer Sale”, ezért csak most, csak neked 990, de pörgesd meg a szerencsekereket, mert lehet, hogy megy ez még lejjebb is. Kellemetlen érzés, hogy a magyar forgalmazók (mit forgalmazók, ócska csencselők, kuruzslók) gyakran dupla, esetenként tripla áron kínálják ezeket a filléres időmérőket. Láttam már olyan weboldalt, ahol egy BiDen-ért 50 ezer forintot akartak elkérni. Gusztustalan. Rád nézek Doir.hu és nehogy azt higgyétek, hogy elsiklottunk az ízléstelen Dior áthallás felett!

Tisztázzuk már az elején, hogy ennek az órának természetesen semmi köze sincs Joe Biden amerikai exelnökhöz. A kínai nevezéktan már csak ilyen, gondolom jól hangzott, ezért ez lett a márka neve. Az öreg Bidenre sok mindent lehet mondani, de órák terén meglehetősen jó ízlése volt. A legtöbbször egy Seiko 7T32-6M90-et figyelhettünk meg a csuklóján, de volt a gyűjteményében Omega Speedmaster Professional és Rolex Datejust is, tehát engedjük is el az elnökös párhuzamot.

A kép forrása: https://www.reddit.com/r/Seiko/comments/ki89t2/politics_aside_you_have_to_respect_the_watch/

A BiDen anyacége, a Guangzhou Zhenhuo Watch Co., Ltd. egy OEM gyártó, tehát lényegében, ha rendelünk tőlük kb. 30 darabot, akkor azt iratunk a számlapra, amit csak akarunk. Amennyiben minden vágyad egy olyan karóra volt, amin a saját neved és logód szerepel, akkor itt a nagy lehetőség, hogy megvesd a lábad az óra és ékszer iparágban. Vállalkozz, készíts egy honlapot, találj ki magadnak egy jó marketing szöveget, vagy írasd meg a mesterséges intelligencia segítségével, de vigyázz, mert a vevők félrevezetését a törvény bünteti! Sajnos számos „kamu” márka születik ezzel a módszerrel, gondoljunk csak a Ligetfalvi Viktor által is megírt Flippo Loretti történetére (link a szöveg végén lesz). Ha kicsit szabadjára engedjük gondolataink gyeplőit, akkor kikötünk ott, hogy a divatmárkák pontosan ugyanezt csinálják, csak legálisan, sőt akár konkrét mikrobrandek is élnek a kínai megoldások eszközeivel. Ez az egész egy kicsit ez az óraipar tragédiája is egyben, mert nagyon nehéz megtalálni a határvonalat egy valóban létező vállalkozás saját terméke, és a kínaiak által tömegtermelésben a világra hányt szemét között. A BiDen ugyanakkor nem hagy maga után ilyen kérdéseket, mert ez egyértelműen az utóbbi kategória.

BiDen 0567 – „Szorgos népünk győzni fog!” - Éretlenek

A tokozat 38 mm-es, az anyagáról pedig mondjuk el, hogy a Mengyelejev periódusos rendszere nagy valószínűséggel tartalmazza, de nem véletlenül nem írják rá, hogy stainless steel. Az AliExpress ködösítése szerint idézem: „nem oxidáló ötvözet”. Ez a bizonyos „nem oxidáló ötvözet” véleményem szerint réz, amit valamilyen esetlegesen a Casio-tól ellesett és némileg átalakított varázslattal krómoztak. A jó hír, hogy nem is állítják azt, hogy 316L rozsdamentes acél lenne, tehát hazugság az nincs, csak egy kis mismásolás. Az óra lepattintós hátlapján viszont szerepel a „stainless steel back” felirat, ami már hihető. Ha megkocogtatom a körmömmel a hátlapot, még a hangja is más egy kicsit. A tokfülek közti távolság 42 mm, a magassága pedig 10 mm körül lehet, de egyetlen forgalmazó sem adott meg a 38 mm-en kívül semmilyen adatot, ezért magam méricskéltem.

A szöveg elején említettem, hogy az órának meglepő erényei is vannak, ami nem más, mint a stílusa. Természetesen nincs új a Nap alatt, ez a design a hagyományos katonai field watch stílusjegyeit hordozza magán, sőt, ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a stílusminta a MacGyver által is viselt Timex Camper MK 1, ha még gonoszabb, akkor eljutok a Hamilton Khaki Field-ig, de itt be is fejezem a gondolatmenetet, mielőtt ikaroszi magasságokba szárnyalna a képzelet.

A kép forrása: a jobb oldali saját, a bal oldali: https://www.ebay.com

A számlapot ásványi üveg védi, amiért ezúttal ki is osztunk egy piros pontot, mert lehetett volna valami hitvány plexi is, amit egyfajta óraipari Voldemortként inkább ne is emlegessünk, hátha így elfelejtik. A számlap elsőre matt fehérnek tűnik, de inkább krémszínű, a mutatók pedig fényes feketék, amitől a leolvashatóságára nem lehet panasz. A piros másodpercgyűjtő pedig még egy kis játékosságot is visz az összképbe, ami feledteti velünk azt a tényt, hogy itt-ott láthatóak kisebb tökéletlenségek a számlapon. Az enyém a 12-estől balra például kicsit kopott. Ennek ellenére az egész óráról elmondható, hogy a számlap, a tok színe és zöldes nato szíj miatt van egy vintage bája, amitől nagyon is szerethetővé válik. Egyszerű, funkcionális, nem terheli meg az embert olyan felesleges információkkal, mint teszem azt a nap és/vagy a dátum. Amennyiben ránk sötétedik, akkor pedig tessék szépen aludni menni, mert akkor nem kell a pontos idővel foglalkoznunk. Valószínűleg a kínaiak is így tesznek, ezért vannak olyan sokan. Lume-ot ugyanis a BiDentől nem kapunk, ezzel is elősegíti a népszaporulatot. Szorgos népünk győzni fog!

A sárkány közbelép

Mivel tudni akartam, hogy mi hajtja, ezért lepattintottam a hátlapját, így az óra felfedte előttem sötét titkait. A szerkezete egy hamisítatlanul mélykínai kvarc Sunon SL68, ami konkrétan a japán Miyota2035-ös másolata. A kínai iterációra rá is kerestem, és meg is találtam 400 Ft-os darabáron, az Aliról bárki vásárolhat ilyet. A miheztartás végett felkutattam a Miyotát is, ami szintén kapható utólag 2-4 ezer forintos árcédulával. Előbbiben az alkatrészek többsége műanyag, utóbbiban fém. Gyakran rugózunk azon a kvarc szerkezeteknél, hogy a másodpercmutató eltalálja-e a indexeket, és bár meglepő, de azt kell mondanom, hogy néhány komolyabb óragyár illetékesei induljanak el kukoricára térdepelni, mert ez a filléres műanyag kínai gagyi nagyjából fele-fele arányban pontosan telibekapja a markereket. Értem én kedves Seiko és Timex, hogy a fajtatiszta tacskó is futás közben csálésan vereti, de ez azért tényleg kellemetlen. A korona kezelése az egyetlen dolog, ami némileg beárnyékolja az idillt, amit könnyen kipattintva már állíthatjuk is a pontos időt, de annyira érzékeny és kissé esetleges a mozgása, hogy visszatoláskor simán két-három percet elugrik a mutató. Valószínűleg ez egy újabb bizonyíték az ázsiai gyökereinkre, hiszen a kínai létélmény is ekvivalens lehet a magyarral, miszerint „jóvanazúgy”.

A vízállóságról a gyár bátran állítja, hogy 30 m, amit a számlapon jeleznek is, de én a 30 centiméterrel is vitába szállék. Azt is csak vízszintesen. Az óra tokozatán nincs jele semmiféle vízállóságnak, bár amikor lepattintottam a hátlapot, akkor tapasztaltam némi reményt az aggodalomra, mert a szélén egy leheletnyi gumitömítés fogadott. Nagy tétekben azért ne fogadjunk a vízállóságra, de a tudomány érdekében történő emberkísérleteket végezze mindenki saját maga a négy fal között.

Amiben szintén pozitívan csalódtam, az a NATO szíj volt. 2 cm széles, és 25 cm hosszú. Nem rendelkezik az óratoknak szánt külön kis bújtatóval, de az anyaga sokkal jobb annál, mint amilyenre számítottam, és amilyennel a kínai csodákon találkozni szoktam. Persze nincs semmi nagy megfejtés, ennek is az anyaga sima nylon, a tüskecsat és a bújtató is jelöletlen, de kimondottan kényelmes viselni és illik a színe az óra karakteréhez.

Ami még meglepő volt a Trumph watch után, hogy fordítottak némi figyelmet a prezentációra is. Az óra egy kis kartondobozban érkezett, rajta BiDen felirattal, még a számlapot is egy kis műanyag fólia védte, és a beállításhoz útmutatót is mellékeltek. Le voltam nyűgözve.

„Ismerjék meg El Gapo nevét az egész világon!” – A három amigó

Valósággal dúskálunk azokban a videókban, amik azt taglalják, hogy a kínai óragyártás mennyire jelenthet veszélyt a nagy gyártókra. Nagyon jó anyagot készítettek erről a Kronométer és a Tesztpad YouTube csatornák is, linkek a szöveg végén lesznek, a téma iránt érdeklődőknek érdemes elmerülni bennük. Véleményem szerint mindenki, aki kétszázezer forintnál többet költ órára, az egyrészt nem normális, másrészt szerelemből teszi. Ez a kettő kéz a kézben jár. Az órákat sokan a történelmük miatt szeretjük, ami pénzért nem vásárolható. A magasabb árkategóriában a kínaiak hiába kínálnak minőségi anyagokat, vagy szép megmunkálást, egy órarajongó előbb fog rányúlni valamelyik tradicionális óragyár aktuális, vagy épp múltidéző modelljére. Az alsó árszegmensben viszont már más a helyzet. Ha például rácsúszok a MacGyver sorozatra, és rákívánok egy Timex Camper MK1-re, de épp nincs 50 ezer forintom erre a mutatványra, akkor ezek az olcsó kínai homage órák kielégítő megoldást jelenthetnek. Akkor is rendben vannak, ha teszem azt nem akarok foglalkozni az órázással, de kell valami a telefon képernyője, vagy a templomtorony helyett. Nyilván egy órabubu előbb fog valamilyen megbízható kis CASIO után nyúlni, de nem vagyunk egyformák és az olyan gyártók, mint a BiDen nagyon sokféle tokformát, változatos stílust kínál fillérekért. Ez elszipkázhat vevőket a nagyobb gyártóktól, de ők úgy lehetnek ezzel, hogy amit elvesztenek az „alsó polcos” termékeken, behozzák a „felsőn”. A szélsőségesen alacsony árak is felvetnek súlyos kérdéseket, pl. hogy a viharba lehet eladni egy karórát 2000 Ft alatt úgy, hogy van rajta haszon és áthajózta az óceánt. Nyilván úgy, hogy lopott a „know-how”, extrém módon alulfizetett a munkaerő, a felhasznált anyagminőség hitvány, stb. Amit nem tudok legyőzni magamban az a viszolygás ettől a gyártói kultúrától. Ez a filléres, beazonosíthatatlan, átláthatatlan tömegtermelés nem az én világom, ahogy a vedd meg, dobd el, termeld a szemetet fogyasztói magatartás sem. A BiDen és társai pedig pontosan ebben érdekeltek, ezért továbbra is azt mondom, hogy ha órát veszünk, akkor az inkább legyen egy drágább modell valamelyik megbízható, garanciát kínáló, valódi óragyártól, mint a kínaiaktól.

Előnyök
- Olcsó
- Igényes design
- Pontos és elméletben vízálló

Hátrányok
- A kínai óraipar minden velejárója

Felhasznált források:

Kronométer: https://kronometer.hu/2017/10/22/filippo-loreti-a-mondvacsinalt-luxus/
Kronométer YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=FsyaH2uKU1w&t=2084s
Tesztpad YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=CfOYezMb2jc&t=1914s
Ben’s Watch Club YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=QmRhBHwyJ9E

1976 nem volt egy nyugodt év. A vietnami háború ugyan befejeződött, de ropogtak még a hidegháború fegyverei Libanonban, Bejrútban túszul ejtették a kanadai nagykövetség 30 munkatársát, a vörös khmer hatalomra jutott Kambodzsában, a Stuttgart-Stammheimi börtönben öngyilkosságot követett el Ulrike Meinhof, a nyugatnémet Baader-Meinhof-terroristacsoport egykori vezetője, zavargások törtek ki Johannesburgban, meghalt Mao-Ce Tung, Henry Kissinger pedig Moszkvába érkezett, hogy a SALT tárgyalások keretein belül tovább egyezkedjenek Brezsnyevvel az atomfegyverek korlátozásáról.

Ebben a történelmi közegben jelent meg a Seiko 6309, amit a Watches of Espionage honlap az elmúlt ötven év legfontosabb búvár és katonai órái közé választott, hiszen az Amerikai Egyesült Államok haderejének haditengerészete alá tartozó SEAL (Sea, Air, and Land Teams) különleges alakulata előszeretettel használta ezt a modellt. Órás szempontból a SEAL elődje, a második világháború alatt létrehozott UDT (Underwater Demolition Team) is érdekes, hiszen ők hatástalanították azokat az aknákat, amik az 1944-es partraszállást lehetővé tették, és a Chronosport (ma Momentum) valamint a Breitling is készített számukra órákat. A SEAL katonai óráit sokáig a Tudor szállította a hadseregnek, de ezek beszerzési költségei olyan magasra szöktek, hogy új alternatíva után kellett nézni. Ezen a ponton érkezik a Seiko a történetbe, akiknek a 6105-ös (ma Willard vagy Uemura becenévre hallgat) típusa már bizonyított a vietnami csatatéren. Ami pedig a piszkos anyagiakat illeti, a Watches of Espionage szerint a 70-es években egy Rolex beszerzési ára kerekítéssel 600 dollárra, egy Tudor 300-ra, míg a Seiko 160-ra tehető.

A képek forrása: https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/seiko-6309-turtle-review?srsltid=AfmBOorkpSfX3YDfAEwuZgIEYzqTQWil_cKHdpUE2x4uRad0qvTcJHc0

A Seiko és egyben a japán óragyártás hírnevét öregbíti, hogy a 70-es években képesek voltak olyan minőségi órákat gyártani, amik versenyre kelhettek a svájci óraipar felső kategóriájával, mindezt úgy, hogy árban erőteljesen alattuk maradtak, mégis teljesítették azokat a magas katonai sztenderdeket, amiket egy ilyen órának ki kell bírnia. Talán nem is véletlen, hogy a 70-es és 80-as években a Seiko 6309 volt az az óra, amit a legtöbbször lencsevégre kaptak valamelyik különleges alakulatnál szolgáló katona csuklóján.  Az, hogy ez a modell nemzetközileg is elterjed és elismert volt, mi sem bizonyíthatná jobban, mint az 1983-ban Dél-Korea partjainál fekvő Dadaepo-ban elfogott észak-koreai kémek felszerelése, amik közt ott volt a Seiko 6309. Ezt a konkrét órát ki is állították a szöuli Koreai Háborús Emlékmű Múzeumban.

A kép forrása: https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/seiko-6309-turtle-review?srsltid=AfmBOorkpSfX3YDfAEwuZgIEYzqTQWil_cKHdpUE2x4uRad0qvTcJHc0

A hadsereg órái mindig igazi kuriózumok, ezért említsük meg, hogy a Navy SEAL kötelékében milyen időmérőket találunk még. A svájciaknál a Rolex és az Omega mellett a Luminox is büszkén mondhatja, hogy készítettek órát ennek a különleges egységnek, a G.I.Jane-ben Demi Moore, később pedig maga a Szikla, Dwayne „The Rock” Johnson is ilyet viselt az Emelt fővel című filmekben, amiben egy ex-SEAL katonát alakított. A japánoknál a Seiko „Turtle”(6309 vagy SRPE93K1) mellett az „Arnie” (H558, vagy SNJ025P1) is tiszteletét tette a SEAL katonáinak csuklóján, ami nem is meglepő, hiszen ha a dzsungelben a Predator ellen felvette a harcot, akkor bármire is használható. CASIO G-Shock DW-9052 és a G-9000 is elmondhatják, hogy számos csatatéren megfordultak, ahogy az amerikai Timex Ironman is „ellőtt már pár töltényt”. (Nem, most nem híres viselőjére, Bill Clintonra és az orális irodára gondoltam ti kis huncutok.)

Ikuo Tokunaga számos Seiko búvárórát tervezett, a 6309-is az ő munkája, ahogy a Prospex család több tagja is, beleértve a híres „Tuna” sorozatot. A rajongók gyakran aggatnak beceneveket a modellekre, a 6309 a tokforma miatt a „Turtle”, azaz teknőc nevet kapta a keresztségben, amennyiben oldalról rápillantunk, és rendelkezünk az átlagosnál kicsit fejlettebb absztrakt képzelőerővel, akkor egy teknős sziluettje jelenik meg a szemünk előtt. A modell elég sikeres volt ahhoz, hogy komolyabb gyártási kapacitást kelljen hadrendbe állítani, ezért ezt a típust már nem csak Japánban gyártották, hanem készítették Hong Kongban is. A Japán iteráció a Seiko Suwa gyárban készült, és a Suwa „S” logóját ilyenkor fel is tüntették a számlapon. Akik a legeredetibb változatot akarják beszerezni, azoknak erre érdemes odafigyelni, a használtpiacon az ilyen változatok 300 ezer Ft környékén cserélnek gazdát. A Seiko a 6309-et 1988-ig gyártotta, majd egészen 2016-ig nem készült belőle új variáns. A japánok tökéletesen ráéreztek, hogyan kell egy legendát újra hadrendbe állítani, így tíz éve már a Prospex modellcsalád részeként a sokat látott veteránt kissé felfrissítve újra bevetésre küldték. A 2025-ös példányok pedig kaptak egy nagyon szerethető kis extrát, de erről kicsit később mesélek.

A bal oldali képen Ikuo Tokunaga látható, a kép forrása: https://www.wallpaper.com/watches-and-jewellery/seiko-engineer-ikuo-tokunagas-profile, a jobb oldali ChatGPT és saját tákimáki eredménye

Seiko „Turtle” SRPE93K1

A teknős a 45 mm-es tokátmérőjével, és a 48 mm-es tokfülek közötti magasságával akár passzolhatna is a Tini Nindzsa Teknőcök közé ötödik tagnak, ugyanis méreteiből kiindulva alkalmas lehet akár önvédelmi fegyvernek is, különösen akkor, ha számításba vesszük a 13,4 mm-es tokmagasságot és a 124 grammnyi 316L rozsdamentes acélt. Ezek a méretek nem térnek el az eredeti 6309-től, még a 22mm-es tökfülek közötti távolságot is megőrizték.
A katonai hangulatot erősíti a tokozat matt, körkörösen szálhúzott felső része, és a szintén matt árnyalatú, festett fekete alumíniumbetétes, egyirányba forgatható, 120 klikkes lünetta, ami enyhén befelé, az üveg felé lejt. A 12 óránál található pip süllyesztett, amikor ránézünk, tökéletesen hozza a klasszikus „tool watch” hangulatot. Fényesre polírozott résszel csupán a tok alján találkozunk, amit meredeken alávágtak, hogy a meglehetősen terebélyes óra kényelmesen illeszkedhessen a csuklóra. A Seiko „párna” toknak is nevezett varázslata ezúttal tökéletesen működik, a méretei ellenére nagyon kényelmes viselet a teknős, nem akar lefordulni a 20 cm átmérőjű karomról annak ellenére sem, hogy egy picit fejnehéz. Az egyetlen negatívum, hogy a japánok Hardlex ásványi üveget adnak zafír helyett, ami a karcokra érzékeny lelkemet nem képes maradéktalanul megnyugtatni.

A régi és az új modell hangulata teljesen megegyezik, minden nagyon puritán és funkcionális, pont úgy, ahogy egy szerszámnak lennie kell. A számlap matt fekete, az indexek festettek, a hófehér színük miatt pedig oda lehetne tenni a képüket a leolvashatóság és a kontraszt címszavak mellé a Révai nagy lexikonjában. Az eredetihez képest csupán a másodpercmutató tér el a 6309-es „nyalóka” mutatójától, ott ugyanis a felső részen volt a kör, az új kiadáson pedig az alján. Változtak a számlapfeliratok is, hiszen az SRPE93K1 már nem „csak” 150 méterig, hanem az iso 6425-ös szabványnak megfelelően 200 méterig vízálló.  Meg is kapta a „diver’s” előtagot, sőt a sasszeműek kiszúrhatják, hogy a szigorított 2018-as előírást is teljesíti, miszerint minden indexnek látszódnia kell. Ezért van a három óránál található dátumablak mellett egy töredék index elhelyezve. Ahhoz viszont nem kell sasszeműnek lenni, hogy a LumiBright festéket észrevegyük, mert ahogy egy Seiko világít a sötétben, úgy nem világít semmi. A Prospex sorozat X logója képes egy kis modern hangulatot csempészni a vintage diver életérzésbe, de színek használatával nem csapták agyon az óra tool watch jellegét.  Eltekintve a dátumablakon a szombat kék és a vasárnap piros kiemelésétől, de erről később. Nagyon szeretem, hogy a turtle nem akar luxusóra lenni, számomra épp ez teszi annyira szerethetővé. Ha egymás mellé tesszük az eredeti 6309-et és az SRPE93K1-et, felfedezhetünk ugyan apróbb eltéréseket, de gyakorlatilag olyan érzés viselni, mintha egy időkapszulát csatolnánk fel a karunkra.

A képek forrása, a jobb oldali saját, a bal oldali:  https://www.fratellowatches.com/seiko-watches/tbt-seiko-6309-diver/#gref

"If you want to change the world, don't ever, ever ring the bell." - Admiral McRaven

Ha meg akarod változtatni a világot, soha, de soha ne kongasd meg a harangot. William H. McRaven az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának tengernagya mondta ezt texasi beszédében, és a SEAL katonák kiképzésekor használt harangra utalt. A katonák kiképzése annyira durva, hogy ha valaki fel akarja adni, nincs más dolga, mint megkongatni egy erre a célra kihelyezett harangot. A harang kongása a szégyen és a vereség hangja. A történelem bebizonyította, hogy a Seiko Turtle egy igazi túlélő, fajsúlyos versenyzője a megfizethető búvárórák kínálatának. Akik a mozgóképes formátumot jobban kedvelik, azoknak ajánlanám a Tesztpad és a Watches of Espionage YouTube csatornákat, akik elismerően beszéltek a képességeiről. A videók linkjét a cikk alatt megtaláljátok. A harcos szamuráj szíve nem meglepő módon a 4R36-os Seiko szerkezet, ami az előző teknős 17 köves 6309-es kaliberét váltotta. A 4R36 24 köves, másodpercstoppos, 41 óra járástartalékot kínáló automata szerkezet, amit jogosan nevezhetünk „belépőnek” a japán automata órák világába. Sokan igáslónak is csúfolják, mert a kifinomultsága elmarad a svájci riválisaitól, de engedjetek meg egy személyes megjegyzést. Orwell Állatfarm című regényében is Bandi az igásló volt az egyik kedvenc szereplőm, ezért nem tudom a 4R-es kalibereket bántani. Több órám is van, ami ezt használja, és még nem kellett csalódnom a 3 Hz-en működő (21600 fellengés), DiaShock védelemmel is ellátott szerkezetben. A koronája nem jelölt, de amikor használom, olyan peckesen áll, és határozottan teszi a dolgát, mint a Tamenaga Shunsui (47 Ronin, lényegében ez a japán Egri Csillagok) bátor szamurájai. A korona pozíciója a régi modellhez és a Seiko búvárok hagyományaihoz hűen 4 óránál található, és természetesen menetzáras.

Említettem, hogy a 2025-ös modellek kaptak egy kis extra szeretetet a japánoktól. A Seiko 4R36-os szerkezetei abban különböznek a 4R35-östől, hogy nap-dátum kijelzést kínálnak. Eddig angol-német nyelven tüntették fel a napokat, de ez ennél a konkrét modellnél (és még néhány 5-ös Seiko-nál) megváltozott, ezúttal angol és japán kanji napjelölést kapunk, amit személy szerint nagyra értékelek. Sokkal autentikusabb így az óra, és a fanatikusokat is arra ösztönzi, hogy tanulják meg legalább a hét napjait japán nyelven, illetve ismerjék fel azok kanji jelölését. Ha a saját fejetek után akartok menni, akkor egy kis segítség, hogy a szombat kék, a vasárnap pedig piros színt kapott, így már nem lesz annyira nehéz beállítani. Abban az esetben, ha  ilyet szeretnétek, és interneten akarjátok megrendelni, akkor a vásárlás előtt érdeklődjetek a kereskedőnél, hogy a kanji dátumos, vagy az angol-német verziót árulják, erre ugyanis semmi sem utal a termék cikkszámában. Ha pedig japán nyelvleckéket vennétek, segítségül hívtam a ChatGPT-t, és késztettem egy táblázatot a vállalkozó kedvűeknek, amit itt is hagyok nektek tengermély szeretettel.

The Only Easy Day Was Yesterday

Így hangzik a SEAL jelmondata, miszerint az egyetlen könnyű nap, az tegnap volt. Ezért mesélek egy kicsit a teknős gyengeségeiről is, mert bár úgy árad belőlem a rajongás iránta, mint a szeretet egy Kozsó és az Ámokfutók koncerten, de sajnos vannak kellemetlenségek is. Az első probléma a 22 mm-es szilikon szíj, ami elsőre pihe-puha és kényelmes, sőt, még belenyomott Kanagawa hullámot is kapunk, de sajnos nagyon korán elkezd amortizálódni. Afelett, hogy nincs gyorskioldó, még könnyen el lehet siklani, de az, hogy a matt felülete néhány nap alatt kifényesedik a használat során, különösen a széleinél és a fémből készült bújtató körül, az már jobban fáj. A fém bújtató pedig olyan lazán, játékosan fel-le csúszkálós, nagy, merev és kemény, mint Johnny Gold fénykorában (haverom mesélte, én amúgy nem tudom ki ő), és állandóan kicsúszik belőle a szíj, amit aztán nekünk kell a helyére igazítani. A rágravírozott Seiko logó minden esetre szépen csillog rajta, ami nem mellesleg a tüskecsaton visszaköszön, de a hatalmas felületek miatt valószínűleg ezeket fogjuk összekarcolni először.
Ennél nagyobb baj, hogy sajnos ezúttal én is belenyúltam egy olyan modellbe, aminél kicsit engedékenyebbnek bizonyultak a minőségbiztosítással foglalkozó kollégák. A dátumablak felett az üveg belső felén észrevettem egy apró, porszemnyi méretű karcot, ami a kapcsolatunk elején nagyon zavart, de megtanultam együttélni vele, ahogy a 12 óránál található csálés indexszel is. Utóbbi esetében különösen feltűnő, hogy a számlapot körülölelő gyűrű 12-es jelölése mennyire nincs egy vonalban a számlapra festett index közepével.

Sajnos az ilyen kellemetlenségek miatt jogosan éri szó a ház elejét. Egy olyan gyártónak, mint a Seiko nem lenne szabad ilyen apróságokon elcsúsznia. Értem én, hogy tömeggyártás, azt is rendben van, hogy nem lehet minden modell made in Japan (bár onnan is jöttek már problémás darabok). Ha a Casio vagy a Citizen meg tudja oldani, hogy a beszállítói többnyire kifogástalan darabokat szállítsanak le, akkor ezt a Seikonak is meg kell ugrania. Persze igen, én is hallottam már azt a japán közmondást, hogy a hiányos Hold is még mindig Hold, és a wabi sabi esztétikai filozófiával is kísérletezek, miszerint a tökéletlenség nem csökkenti az értéket, de bevallom, hogy ebben a gondolatiságban még az alapszintig se jutottam. A csomagolás puritánsága is hagy némi kesernyés szájízt (egyszerű karton doboz, kispárna, papírmunka), és ezeket az apró-cseprő dolgokat nem feledteti el a történelem rózsaszín nosztalgiája, vagy a hagyományosan a hátlapba gravírozott, szépen csillogó Kanagawa hullám sem. Kedves Seiko, most Ken Watanabe morcosan összevont szemöldöke vagyok! 

Volt egyszer egy Hollywood

Mivel egy rendkívül fotogén óráról beszélünk, nem meglepő, hogy számos mozifilmben is megcsodálhatjuk a főhősök társaként. A leghíresebb vendégszereplése vitathatatlanul Ed Harris csuklóján volt, A mélység titka című, James Cameron által rendezett, mára méltatlanul elfeledett klasszikusban. Az emlegetett rendező, vagy a kellékese minden bizonnyal Seiko rajongó lehetett, mert Arnold Schwarzeneggernek is egy H558-ast tettek a kezére a Predatorban, a Terminator forgatási fotóin pedig látható, hogy maga Cameron viselt egy ugyanolyan modellt. A direktor bár büszke lehet a filmográfiájára, egy tételt azonban Lance Henricksennel együtt valószínűleg úgy eltűntetne róla, mint Matolcsy a közpénzeket. Ez az 1982-es Piranha 2 – A repülő gyilkosok című, nem annyira nagyon valós események alapján készült hiper-realista dokumentumfilm, amiben a főhős Steve Marachuk viselte a 6309-est. Sőt, az óra az egyik rendkívül izgalmas jelentben a teljes vásznat kitölti. Ezt meg is örökítettem. 

Kiefer Sutherland nem csak A Soldier's Sweetheart című filmben, hanem a magánéletben is szívesen viselte, ahogy Billy Bob Thornton is a Rohanásban. A magyar hírességek közt is akad teknős rajongó, Csikós Zsolt autós újságíró, vlogger karján is gyakran látható egy gyönyőrű vitange darab. De az igazi tartós tesztet minden bizonnyal Mick Jagger kísérőjeként tudhatta le a 6309-es, mert ha az ő órája mesélni tudna, akkor valószínűleg olyan történeteket mondana, amiket jobb helyeken tutira befóliáznának.

A képek forrása: https://www.watch-id.com/

Tini Nindzsa Teknőcök 2 – A trutymó titka

Minden jó filmnek kell legalább egy borzalmas folytatás. A Turtle sorozat tagjainak a felkutatásakor megpróbáltam a lehető legmélyebbre merülni, de be kell látnom, hogy ideje megkongatnom azt a bizonyos a harangot. A fekete számlapos, fekete lünettás, szilikon szíjas SRPE93K1-en kívül készült ebből kék számlapos - kék lünettás, fekete számlapos – aranyozott lünettás, majd egy PEPSI, aztán Save the Ocean kiadás, amiből volt hullámos és rája mintás textúrált számlapos. Létezett belőle PADI kollaboráció, Black series, és ha ez nem lenne elég, akkor jöhetnek a felsoroltak permutációi. Ha kicsivel több pénzt szeretnénk költeni, arra is van lehetőség, mert létezik egy „King Turtle” sorozat is, ami már megkapta a sokak által vágyott zafírüveget, és nagyítóval is rendelkezik a dátumablak felett. Ha pedig nem ragaszkodunk a búvárkodás világához, akkor választhatjuk a „Land Turtle” kiadásokat is, ami a búvárlünetta helyett iránytűs, kétirányba forgatható megoldást kapnak, és persze ezeknek is van kismillió kiadása. A JDM és egyéb külföldi piacokon pedig még ennél is több verzió érhető el, talán az egyik legizgalmasabb az idén augusztus környékén jelenik majd meg a Cápa című film 50. évfordulója alkalmából. Szerintem nyugodtan kimondhatjuk, hogy aki nem talál magának olyan iterációt, ami tetszik neki, akkor igazából nem is akar Seiko teknőst venni.

A képek forrása: https://www.seikowatches.com/us-en/products/prospex/lineup

Ki lakik odalent, kit rejt a víz?

A teknősöm a budapesti Seiko Boutique-tól úszott el hozzám, és néhány hónapja szinte mindenhol 187 000 Ft-ot kértek ezért a történelmi darabért.  Nyilván nem olcsó, más márkától is kapunk már nagyon mutatós automatákat, akár búvárokat is, különösen a Citizen vagy az Orient háza táján, de ha a felszín alá pillantunk, akkor kimondhatjuk, hogy a konkurencia egyetlen képviselője sem rendelkezik ilyen elképesztő háttértörténettel. Nem utolsó sorban tényleg nagyon kényelmes együtt létezni ezzel a Seikoval a hétköznapokban. Az utóbbi időben ezt az órát hordom a leggyakrabban, olyan lett ő nekem, mint Rák úrnak a herkentyűburger receptje. Összetartozunk, kiegészítjük egymást. Egyszerűen szeretek ránézni, szeretem a műszerszerűségét, a méretét, a leolvashatóságát és mindig elmerengek a típus múltján, amikor egy kávé és egy cigi mellett a megfáradt tekintetem a csuklómra téved. Ebben a modellben maradéktalanul megvan minden, ami egy órabolondnak kell a boldogsághoz. Ennek tükrében pedig nem is olyan drága.

Előnyök
- Megfizethető óratörténelmi darab, fantasztikus háttérsztorik
- Megbízható 4R36 kanji dátumablakkal
- Iso diver minősítés, menetes korona, 200 m vízállóság
- A LumiBright fényesebben ragyog, mint a jövőm

Hátrányok
- A minőségbiztosítással akadhatnak problémák
- A szilikonszíj és a bújtató párosítása

Felhasznált források:
Watches of Espionage: https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/seiko-6309-turtle-review?srsltid=AfmBOorkpSfX3YDfAEwuZgIEYzqTQWil_cKHdpUE2x4uRad0qvTcJHc0

Watchpro: https://www.watchpro.com/luminox-navy-seal-3000-evo-at-watchpro-salon/

Source Tactical Gear: https://sourcetacticalgear.com/what-watches-do-navy-seals-wear/?srsltid=AfmBOor3XzDryv5HGkL_fKOprBH-5hoP1niOauBy6JdW2OBHiPUjOLHP

Ryan’s blog: https://ryans2019blog.wordpress.com/2020/08/01/the-dadaepo-seiko-turtle/

Worn & Wound: https://wornandwound.com/turtle-vs-turtle-looking-at-the-6309-and-the-srp77xs/

Tesztpad YouTube csatorna videója: https://www.youtube.com/watch?v=ssgncHiz8tY

Watches of Espionage YouTube csatorna: https://www.youtube.com/watch?v=ejfVXa0vGVU

Johnny Gold 😊: https://www.youtube.com/watch?v=JhJf8izjw1g&list=RDJhJf8izjw1g&start_radio=1

„… és máris úgy érezzük magunkat, mint Farkas Berci a szkafanderben.” – Bajor Imre

1980. május 26-án Farkas Bertalan a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén nem csak a magyar történelem nagykönyvébe írta be a nevét, hanem az űrutazások történetébe is, hiszen Magyarország ezzel az űrrepüléssel a hetedik nemzet lett (a Szovjetunió, az USA, Csehszlovákia, Lengyelország, Kelet-Németország, és Bulgária után), akik kijutottak a világűrbe. A 80-as években az USA és a Szovjetunió közti űrverseny már túl volt a történelmi csúcspontokon, az Apollo program 1972-ben véget ért, és átadta a helyét a Space Shuttle programnak, melyben már űrrepülőgépekkel indultunk a világűr felfedezésére. A szovjet oldalon pedig az Interkozmosz fontosnak tartotta, hogy a tagországok képviselői is feljuthassanak a Szaljut-6 űrállomásra, ahol elsősorban tudományos kísérleteket végezhettek. Ezek közül talán INTERFERON kísérlet a leghíresebb, ami először hasonlított össze súlytalanságban és gravitációban végzett sejtbiológiai folyamatokat. Ha valaki szeretne elmélyülni az űrverseny, esetleg a NASA űrprogramjaiban, hadd ajánljam Dancsó Béla: Holdséta című könyvét (Novella kiadó, 2004), ami elképesztő alapossággal és nagyon olvasmányos részletekkel, valamint gazdag képanyaggal dolgozza fel ezt a korszakot.

Farkas Bertalan

A kép forrása: https://www.facebook.com/hunor.urhajos

Bennünket, órabolondokat nyilván az is érdekel, hogy milyen óra volt Farkas Bertalan csuklóján, amikor belevágott élete nagy kalandjába. Ha tippelni kellene, biztosan sokan komoly téteket tennének Sturmanskie-ra, hiszen Gagarinnak is olyan volt, vagy Strela-ra, amivel Alexej Leonov űrsétára indult, de tévednének. Hála a többi órarajongónak ez a kérdés ma már nem vész balladai homályba, Farkas Bertalan időmérője ugyanis nem volt más, mint egy Certina Argonaut Chronograph 8401 501. Elsőre talán meglepő ez a modell, de ha beleássuk magunkat a témába, akkor megtaláljuk azt az adatot, hogy Farkas Bertalan a Magyar Légierő 47. harcászati repülőezredénél szolgált, és a 80-as években pont a Certinával volt szerződésük.

Certina Argonaut Chronograph

A kép forrása: https://www.hodinkee.com/articles/bring-a-loupe-july-1-2016

Ha szeretnénk egy ilyen vintage Certinát, akkor állapottól függően megközelítőleg 200 000 és 500 000 Ft közötti árcédulára számíthatunk, ha viszont egy újra vágyunk, akkor is vannak lehetőségeink. Létezik ugyanis ennek a modellnek egy mai iterációja, ami a Certina DS Chronograph Automatic 1968 névre hallgat (pontosabban: C040.462.18.051.00), de csak óvatosan, mert ha ez valakinek becsípődik, akkor annak egy közel egymillió forintos veszekedésre kell számítania otthon az asszonnyal. (Én szóltam előre! 😊)

„… az elterjedés a kozmoszban az egyetlen dolog, ami megment bennünket önmagunktól.” - Stephen Hawking

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, évtizedek óta nem volt ennyire feszült légkör a világban, mint napjainkban. Magyarországon ez különösen igaz, gyakorlatilag nincs már az életnek olyan aspektusa, amikor nem ömlik ránk valamilyen politikai narratíva. A magyar űrprogram egy olyan helyzetben, amiben jelenleg vagyunk, nem biztos, hogy a legfontosabb társadalmi kérdések egyike. Azoknak, akik támadják a létezését, éppúgy van igazság a gondolataikban, mint azoknak, akik védik. A továbbiakban szeretném az Evolvens és a HUNOR űrprogram kollaborációját politikamentesen kezelni, ugyanakkor ahogy mindannyiunknak, nekem is vannak erőteljes érzéseim. Szeretném Vályi István egy gondolatát tolmácsolni, miszerint „az autóbuzéria nem szegregál, hanem összeköt bennünket”. Az órák szeretete is legyen ilyen, képezzen most köztünk egy hidat, és összpontosítunk erre az órára, illetve arra az örömre, amit ezek az időmérő szerkezetek jelentenek nekünk pártállástól függetlenül.

Evolvens Budapest

A kép forrása: https://evolvens.hu/pages/kapcsolat

Az Evolvens alapítója Mezei István, aki a cége történetének kezdetét 2011-re datálja. Ekkor született meg az ötlete, hogy karórákkal szeretne foglalkozni, és ez az álom 2016-ban valósággá is vált. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy kezdeti ötlettől, a tervezéstől a kivitelezésen át eljussanak oda, hogy eladják az első elkészült darabot, amit építettek és innentől már egy igazi élő, lélegző vállalkozásként tekinthetünk rájuk. Személyesen először Ligetfalvi Viktor cikkében találkoztam az Evolvenssel, amiről a Kronometer.hu oldalon fantasztikusan jó cikket olvashattok. (A linket beteszem a végére.) Másodszor pedig a TV képernyőn, az RTL Klub Cápák között című műsorában ismertem rá Mezei Istvánra, két alkalommal is próbálkozott, de nem sikerült maga mellé egy befektetőt találnia. Máig sem sikerült megértenem ennek az okát, mert az Evolvens alapkoncepciója nagyon szimpatikus. A felhasználó egy webfelületen működő óraszerkesztőben saját maga konfigurálhatja össze saját ízlésének megfelelően az óráját. A TV műsorban elhangzott egy olyan kritika, hogy ennek a márkának pont ezért nincs igazi arculata, ami szerintem tévedés. Az Evolvens eleve olyan részegységeket használ, amik illenek egymáshoz, ezért a végeredményben létrehozható variációk markánsan képviselnek egy egységes, kicsit indusztriális, modern ipari stílust. A cég elnevezése is ezt sejteti, mert a matematikában, és a gépészetben is használatos a fogalom, ugyanis a matematikai evolvens görbének alapvető szerepe van a fogaskerekek tervezésében. Talán mondhatjuk, hogy a márkaimázs is ráerősít egy kicsit a „mérnökiségre”, hiszen a felhasználó úgy érezheti, hogy a karóráját ő maga „tervezte” meg, ezáltal létrejön egy kötelék a tárgy és az azt megálmodó ember között. Nem túlzást azt mondani, hogy személyesebbé válik az élmény, mert nem olyan, mint amikor csak úgy megrendeljük egy webshopon egy ismert márka sorozatban gyártott darabját. 2016 óta közel tíz év telt el, és az Evolvens olyan ügyfelekkel dolgozott együtt, mint Arnold Schwarzenegger, az MV Agusta motorgyár, a Speedzone vagy a The VR csapata, és még folytathatnánk a sort. Az egyénileg konfigurálható modelleken kívül vannak limitált sorozataik, mint pl. a Balaton vagy a Magyarország kollekció, de a lista folyamatosan bővül, jelenleg a HUNOR termékcsaláddal.
A HUNOR egy mozaikszó, annak a rövidítése, hogy Hungarian to Orbit, tehát szabadabb fordításban magyarok a világűrben, vagy magyarok föld körüli pályán. Mindemellett természetesen az ismert eredetmondára is utal, miszerint Hunor és Magor a csodaszarvas nyomába eredtek, így leltek új hazát és telepedtek le. (Az alán király lányait most inkább hagyjuk ki a dologból, mert egy keresztény demokráciával nem könnyű összeegyeztetni.) Ennek tükrében érthető, hogy miért lett egy szarvas az űrprogram jelképe, hiszen most már ennek a mitikus lénynek a végtelen űrön át kell vezetnie minket, hogy új hazát találhassunk a csillagok között.
A HUNOR program nem jöhetett volna létre az Európai Űrügynökség, a NASA, és az Axiom Space nélkül, akik fontosnak tartják, hogy az emberiség jövőjét meghatározó űrkutatás és űrtevékenység folyamatos maradjon. A cél nemes, Kapu Tibor, illetve ha ő nem, akkor „tartalékosa” Cserényi Gyula egyetemek és kutatóműhelyek kísérleteit fogja elvégezni a Nemzetközi Űrállomáson. Az Evolvens pedig lehetőséget kapott arra, hogy ennek a jeles eseménynek az alkalmára készítsen egy órát, ami emléket állít annak, hogy a magyarok 1980 óta újra kilépnek a világűrbe.

Evolvens X Hunor

A kép forrása: https://evolvens.hu/products/evolvens%C2%AE-x-hunor-urhajos-karora

„Most végre készen állunk arra, hogy vitorlát bontsunk a csillagok felé.” – Carl Sagan

Az Evolvens X HUNOR Chronograph-ot 2025. május 26-án leplezték le, és okozott is nekem egy álmatlan éjszakát, ezért másnap úgy döntöttem, hogy inkább leadom rá a rendelésem, minthogy egy életen át kísértsen az elszalasztott lehetőség gonosz szelleme. Az óra 2025.06.13-án érkezett meg, tehát mondhatjuk, hogy elég frissek az élményeim. A bejelentéskor még nem lehetett tudni, de nem a HUNOR Chronograph az egyetlen, ami emléket állít a második magyar űrutazásnak. Azóta rendelhetővé vált egy 40 mm-es, három mutatós quartz szerkezetes verzió, és egy 44 mm-es, automata búváróra jellegű kiadás is. Az órák sorszámozottak, mindhárom modell 500 darabra limitált, ami nem sok, ugyanakkor egy ilyen kis piacon, mint Magyarország nem is annyira kevés. Említsük meg azt is, hogy az Evolvens első chronograph órájáról beszélünk, a HUNOR kollaboráció előtt nem készítettek még ilyen modellt. A Beszéljünk órákról YouTube csatornán azt is elmondta nekünk Lakatos Zsolt, hogy az Evolvens Cargo Watch Chronograph ugyan látható volt már a HUNOR előtt, de ez azért történt, mert jóvá kellett hagyatni az illetékesekkel az óra űrprogramban való részvételét. (Linket a szöveg végén találtok.)

Evolvens x Hunor kollekció

A kép forrása: https://evolvens.hu/collections/hunor

Evolvens X HUNOR Chronograph

Az óra prezentációja nagyon jól sikerült, egy masszív dobozban, vagy inkább bőröndben érkezik, ami belül puha szivacsokkal van kibélelve. A Vostok Europe kínálatában láttam eddig olyan órákat, amiket ehhez hasonló kivitelben kínáltak, és ahogy a litvánok háza táján, erre mifelénk is nagyon jól működik ez a megoldás. Amennyiben apukák vagytok, gondosan rejtsétek el a gyerek elől, mert ha elkéri tízórais doboznak, sohase fogjátok visszakapni, mert ő lesz a legmenőbb tagja az eperke csoportnak.
A doboz nem csak az órát rejti, hanem kapunk garanciakártyát, használati útmutatót, egy fém plakettet, amin a HUNOR küldetés csodaszarvasos logója, és a két űrhajós, Kapu Tibor és Cserényi Gyula aláírása látható. Egy ajándék fekete NATO szíj is megbújik még a csomagolásban, amihez nem felejtettek el külön stiftet mellékelni. Ezért jár a hatalmas pirospont a Griffendélnek, ahogy azért a figyelmességért is, hogy pontosan beállították az órát, mielőtt elküldték volna.

Kézbe véve az órát, szembesülhetünk annak 46 mm-es tokátmérőjével, de ha ettől még nem remegett meg a térd, akkor a tokfül vastagság 53 mm-értől majd fog. Ezekre a számokra már egy Casio G-Shock vagy a már emlegetett Vostok Europe órái is elismerően csettintenének, de nem árt fejben tartani a 14 mm-es tokmagasságot sem, ha épp slim fit inget támadna kedved magadra ölteni. Segítek, nem fogja kiadni. Ilyen paraméterekkel, ha nem vagy az átlagosnál „testesebb” (lehetsz persze kigyúrtabb is, de ugye mindenki önmagából indul ki és ez a veszély engem nem fenyeget), akkor komoly esélyeid vannak arra, hogy az óra fog viselni téged, és nem fordítva. A 105 grammos súly ugyanakkor nem is tűnik vészesnek ekkora térbeli kiterjedés mellett.

A tok anyagával kapcsolatban nem érhetik meglepetések a rutinos órarajongókat, ezúttal is rozsdamentes acél (L316) áll a szolgálatunkra, de ezúttal a tok alaplemeze matt fekete DLC bevonatot kapott. Itt álljunk is meg egy kicsit, és jegyezzük meg, hogy a DLC (Diamond Like Carbon) felületkezelés bár éppúgy gőzalapú eljárás mint a PVD (Physical Vapour Deposition), de előbbi a szénrészecskéket képes az anyag felületére juttatni, így tartósabb, erősebb bevonat jön létre. Az Evolvens az anyag mikrokeménységét, tehát kis túlzással mondhatjuk, hogy a karcok elleni védelmét 3500 HV-ben, azaz Vickers Hardness-ben adta meg, viszonyításképp a rozsdamentes acél értéke kb. 150-200 HV. Egyszerűen szólva, ez keményebb mint a Tarzan sarka. 

A tok formája mellett sem illene szó nélkül elmenni, mert nem épp egy generikus, tizenkettő egytucat tokozatról beszélünk. A körkörösen szálhúzott felső lünetta matt, a nyers acél színe pedig gyönyörű kontrasztban van a tok alsó fekete részével, és ha már itt tartunk, akkor mondjuk el, hogy a fekete DLC csavarok nem csak látványelemként szolgálnak, hanem ténylegesen azok rögzítik a tok alsó és felső részét egymáshoz. Két kivágást is ejtettek rajta, és lézergravírozással a felső sávba a „Magyar űrprogram” és Budapest koordinátáit, alulra pedig a Hungarian to Orbit (HUNOR) feliratot vésték.

Szerencsére maradt még puskapor a számlapra is, amit zafírüveg véd meg a világűr pusztító körülményeitől. Talán elsőre kissé zsúfoltnak hat az összkép, de a nagy méret ezen sokat segít, ráadásul kölcsönöz egy kis katonai hangulatot is az órának. A számlap textúrált, természetesen matt, és szemcsés hatású, amire az indexeket nem felfestették, de még csak nem is rakottak, hanem szintén lézergravírozással készültek. Ennek a megoldásnak az az eredménye, hogy bár síkban vannak a számlappal, ha fény éri őket, akkor csillognak és szinte háromdimenziós hatást keltenek. Ugyanez elmondható a nagy, keretes 12-es jelölésről is, ami az Evolvens óráin gyakran erősen elkülönül a többi markertől.

Két segédszámlapot is kapunk, a jobb oldalon elhelyezkedő, koncentrikus körökkel díszített segédszámlap a másodpercmutató, a bal oldali pedig a stopper percgyűjtője. Látszólag a két kör nem egyforma méretű, de ez csak optikai csalódás. A bal oldali kör sötétkék, és a kis indexei a körvonalhoz képest beljebb indulnak, így a jobb oldali kör, aminek ezüst háttere van, nagyobbnak tűnik. Ez a látszólagos aszimmetria sokat hozzáad az óra futurisztikus stílusához, ahogy a számlap színei is az űrkutatás jellegzetes színvilágát hozzák. Fekete, fehér, ezüst, kék és piros színeket használtak, amik tökéletesen illeszkednek a tematikához. Apropó tematika, a HUNOR logó a számlap alsó felén is megjelenik, ahol elolvashatjuk a gyártó adatait, és arról is kapunk egy kis információt, hogy az óra Budapesten készült.

A számlap alatt egy japán Miyota (Citizen) 6s21-es quartz szerkezet dolgozik, ez röpíti a mutatókat a végtelenbe és tovább, legalábbis addig, amíg el nem fogy a hajtóanyagul szolgáló SR927W elemekből a delej. A pontosságot illetően a Citizen mérnökei +/-20 másodperc havi eltérést engednek meg, a valóság ennél minden bizonnyal jelentősen jobb, a gyár látnokai pedig 3 éves élettartamot vízionálnak neki. Utána már dokkolni kell a legközelebbi órásnál egy elemcserére, hogy újabb évekig élvezhessük a fedélzeten eltöltött időt. Amíg ott tartózkodunk, kedvünkre játszadozhatunk a már emlegetett stopper funkcióval. Ennek a vezérlőgombjai határozott kattanással adják tudtunkra, hogy megkezdhetjük a Kessel futam időmérését, de sajnos a Millennium Falcon 12 parsekét nem tudjuk majd tűpontosan meghatározni, hiszen tizedmásodpercek megjelenítésére nincs lehetőségünk, csak percekre és másodpercekre. Vigasztaljon a tudat, hogy dátumkijelzést viszont kaptunk, az ablaka a 4 és 5 órát jelölő indexek között van. A számlap és a tok széle közti gyűrűn lumineszcens pöttyöket helyeztek el, hogy sötétben is leolvasható legyen az idő, de kaptak ebből az anyagból az óra és a percmutatók is gazdagon. Arról nem találtam konkrét információt, hogy a lume pontosan milyen, de más Evolvens órákon Super-LumiNova volt, feltételezem, hogy ezen is az van, de a tévedés jogát fenntartom.

Essen még szó arról is, hogy vízállóság tekintetében 100 méterről beszélhetünk, amihez menetzáras korona is társul, és ha mindez még nem lenne elég, a korona Evolvens logót is kapott, nehogy szó érje a ház elejét.

A tokozat még mindig tartogat meglepetéseket, ha megfordítjuk az órát, hiszen a nyitott hátlap betekintést enged a kíváncsi szemnek a hajtóműbe. Tény, hogy nem a Miyota werk lesz itt a fő szenzáció, hanem a gravírozott üveghátlap (edzett üvegnek tűnik, nem zafírnak, de nem találtam erre vonakozó leírást), amin szintén visszaköszön a csodaszarvas tematika. Az üveget körülölelő acél lemezen a fontosabb információk mellett látható az egyedi sorszám is. Az enyém a 19-es.

Nem meséltem még a gyári szíjról, ami az óra többi részletéhez illeszkedően nem egy filigrán darab. 22 mm-es szélességgel rendelkezik, és alapvetően egy nagyon kényelmes szilikonból készült szíj, ami kívülről egy színben a kis kék kiegészítő számlaphoz illeszkedő textil bevonatot kapott. A részletekre ezen a ponton is odafigyeltek, a bújtatón láthatunk Evolvens márkajelzést, és a mai kor igényeinek megfelelően gyorskioldós megoldást alkalmaztak, ezt értékelni fogjuk, amennyiben cserélni szeretnénk.

„Ha a Föld körüli pályát elértük, már félúton vagyunk a bárhová felé.” – Robert A. Heinlein

Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen projekt az Evolvens hírnevét illetően is komoly jelentőséggel bír. Ezen sorok írásakor Kapu Tibor utazását már több alkalommal is elhalasztották, de remélhetőleg a felmerült műszaki problémák megoldása után végre visszatérhetünk általa a világűrbe.

Az Evolvens véleményem szerint egy méltó órát készített erre az alkalomra, amire 3 év garanciát is vállalnak, tehát az építési minőséggel kapcsolatban ne legyenek aggályaink. Ugyanakkor ne gondoljuk túl, a HUNOR modellek inkább merchandise termékek, semmint az űrben használatos szerszámok. Tulajdonképpen jelképek, egyfajta mementók az utókornak. Az árcéduláján látható 295 000 Ft miatt némileg jogosan merül fel a kérdés, hogy a konkurencia mit kínál ezen az árszinten. A Seiko a napelemes Speedtimer-t, ráadásul a világűr tematikába illeszkedő Pogue újrakiadással kampányol hasonló árkategóriában, de az én blogomat is megjárt Bulova Lunar Pilot is a kihívók között van. Utóbbi pedig egy elég erős versenyző, hiszen körülveszi a Holdra szállás történelme, és a Citizen 262 kHz-es, Caliber NP20-as “ultra-high-frequency” (UHF) quartz szerkezete hajtja. Hab a tortán, hogy szinte bármelyik kiadása az Evolvens ára alatt marad. A felkelő Nap országában maradva a Citizen Promaster Tsukiyomi titán tokos, rádióvezérléses, holdfázisos csapásmérőt érdemes még megemlíteni, a svácjiak űr témában pedig a MoonSwatch-ot állítják hadrendbe, de azt inkább engedjük is el. 

De van egy másik nézőpont is, ami rendkívül szubjektív. Az Evolvens és a HUNOR űrprogram a miénk. Én sem tudom palástolni, hogy a világűr és az órák iránti rajongásom mennyire egymásra találtak ebben a modellben, ráadásul ennek hazai vonatkozása van, ami a történelmünk része. A történelemnek pedig van egy olyan jellemzője, hogy megismétli önmagát, nyilván Farkas Bertalan utazása mögött is ott volt a politika, és könnyen lehet, hogy a világ nem is változott olyan sokat 45 év alatt. Mégis jóleső érzés arra gondolni, hogy mi is ott lehetünk a világűrben, amit nem sajátíthat ki magának semmi és senki. Megér ez közel 300 ezer forintot? Talán igen. Nem feltétlenül maga az óra, és annak a funkciói. Ezúttal szerintem inkább az eszme a fontos, az, hogy létrejött egy iparművészeti termék, ami manufakturális keretek közt készül elsősorban nekünk, hogy emlékezzünk valamire, ami túlmutat a politikai egymásra mutogatáson, és kicsit ráirányítja a figyelmet azokra az eszmékre, amiknek az emberiség számára fontosnak kellene lennie.

"Vitorlát bontottunk ezen az új tengeren, mert új ismerteket kell gyűjtenünk, és új jogokat kell nyernünk, és ezeket megszerezve minden nép haladásának javára kell ezt felhasználnunk.” - John Fitzgerald Kennedy

Előnyök

- Igényes építési minőség
- Kézzel összeszeszerelt, 500 darabos limitáció, egyedi sorszám
- Megbízható quartz szerkezet, chronograph funkcióval
- 100 méter vízállóság, menetzáras korona
- Zafírüveg
- Igényes prezentáció, doboz és az űrhajósok által aláírt plakett
- Ajándék NATO szíj 
- Hazai vonatkozások: magyar cég, magyar óra, magyar űrprogram

Hátrányok

- Nem olcsó darab
- Erős konkurencia

Források, felhasznált linkek:

Kronométer:

https://kronometer.hu/2018/03/15/evolvens-budapest-egy-21-szazadi-magyar-oramarka/

Beszéljünk órákról:

https://www.youtube.com/watch?v=eTJmm6KBTCk

A derék svédeknek rengeteget köszönhet a világ, ők adták nekünk az ABBA, az Ace of Base, a Roxette együtteseket, de biztosan sokan ülnek épp az IKEÁban vásárolt LIDÅS székükben, az Ingeborg íróasztaluk előtt, sőt még az is lehet, hogy épp egy Volvo áll a garázsban. Az óragyártásról viszont nem a svédek az elsők, akik eszünkbe jutnak, mert ők egészen 2019-ig az életnek nem ezen a területén keresték a kiteljesedésüket.
Történt ugyanis, hogy 2019. április 1-jén a svéd illetőségű TRIWA divatórákat forgalmazó cég gondolt egy nagyot, és bolondok napjának alkalmára készített egy rendkívül szórakoztató óratervet, amit Donald Trump ikonikusnak nevezhető frizurája ihletett. Hogy miért pont egy ilyen órát és miért pont bolondok napjára, abba most inkább ne menjünk bele, szívesebben bízom ezt a kérdést mindenkinek a szárnyaló fantáziájára, hiszen nem szeretném, ha hamarosan kopogtatna az FBI az ajtómon, ezért beszéljünk inkább arról, hogy a modellt emiatt a „Comb-over” névre keresztelték. Erős magyarosítással ez valami olyasmit jelent, hogy fésüld rá, utalva a középkorú férfiak ősellenségére, a kopaszodásra.  

A kép forrása: https://www.facebook.com/triwaofficial/videos/655152601580240/

A TRIWA 2007-ben alapult, Stockholmban és a hitvallásukat a nevük mozaikszavának megfejtése rejti: Transforming the Industry of Watches, tehát nem kisebb a céljuk, mint az óraipar átalakítása. Olyan nagy szavak ezek, mint pl. a „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” (Churchill), vagy „Ich bin ein Berliner” (Kennedy) vagy az, hogy „Azok az emberek, akik bejöttek, megeszik a macskákat” (Trump). A macskaevéssel nem mellesleg már az olaszokat is megvádolták, a legendák szerint konkrétan a középkorban a háborúskodások miatt éhező  Vicenza városka lakói vetemedhettek arra a borzalomra, hogy elfogyasztják a cicás videók sztárjait, de nincs mit tenni, akkoriban nem volt PETA, utólag meg büntetéseket kiróni nem összeegyeztethető egy keresztény demokráciával. Ám mielőtt pálcát törnénk a taljánok kétes gasztronómiai szokásai felett, előrevetíteném, hogy ma kínai óráról lesz szó, és ugye mindannyian tudjuk, hogy Kínában se mondják ám véletlenül, hogy ne játssz az étellel.

A TRIWA az óragyártás átalakításáról viszont mégsem állított akkora badarságot, ugyanis az áprilisi tréfájuk miatt többszáz levelet kaptak az órarajongóktól, hogy most azonnal szeretnék megvásárolni ezt a terméket. A probléma csupán annyi, hogy ez az óra a valóságban akkor még nem is létezett, de a svédek nem ellenségei a pénzüknek, ezért konkrétan 1000 darabot készítettek a Comb over-ből, és néhány nap alatt el is adták az összeset. Nem meglepő, hiszen aki megvette, egy 38mm-es, acéltokos, PVD bevonatos, Miyota quartz szerkezetes egyedi kis ketyegőt kapott, 50 méteres vízállósággal mindössze 100 euróért cserébe. Ha most szeretnénk egy eredeti Comb over-t beszerezni, akkor nem leszünk könnyű helyzetben, mert egyetlen megvehető darabot talált az eBay algoritmusa, amiért így másodkézből is 3000 dollárt szeretne kérni érte az eladó, ami legalább akkora túlzás, mint Kanadát az USA 51. tagállamának nevezni.

Még jó, hogy Kína ott segít rajtunk, ahol tud! Ahol nincs erkölcs, ott szégyen sincs, ezért hát világítson a Jangce, táguljon az ózonlyuk, pusztuljanak a pingvinek, mert a világ órakedvelőinek ezúttal a Jushidai dobta a mentőövet. Ők tisztességes kínai vállalatként, nem zavartatva holmi licenc díjak és szellemi alkotások jogi védelme miatt, a jól bejáratott kínai webshopokon harcba is küldték a másolatot Jushidai Trumph Watch néven. Már itt álljunk is meg, mert a kókányság innen indul. Trumph. Gyönyörűen archaikus megoldás a Kínai Népköztársaságból szeretettel, ha esetleg nem szúrt szemet a lényeg, akkor mondom: a néma h-t kell meglátni a Trump szó végén. Így a kínai gagyigyárak megidézik az olyan ázsiapiacos legendákat, mint a Pumma, Adibras, File, esetleg a firnyákosan furmányos fordított Nike pipa. Csodálatos megoldás, már itt elolvadtam.

A Jushidai márkanév nem mellesleg 2012 óta létezik, és a Guangzhou Shifenmiao Watches Co., LTD. tulajdonában áll. Próbáltam bármi használhatót előásni erről a cégről, a Maps szerint viszont itt található ez a csoda (a Google autó sem járt arra soha):

Forrás: https://www.google.com/maps/search/guangzhou+shifenmiao+watches+co.+ltd/@23.2745711,113.2075993,226m/data=!3m1!1e3?entry=ttu&g_ep=EgoyMDI1MDIyNi4xIKXMDSoASAFQAw%3D%3D

Felhívnám a figyelmet a bal oldalon látható egyetlen darab, egy csillagos értékelésre is, és már most mondom, az ügyvédek jegyzeteljenek szorgalmasan, hogy nem, nem én voltam az.

Szenteljünk el egy kis időt a csomagolásra is, ami szabad szemmel is jól láthatóan nem élvezett prioritást a Jushidai szempontrendszerében. Nem fecsérelték a drága időt és festéket arra, hogy a hitvány kis karton esetleg céges logót kapjon, csupán egy vonalkódos matrica árulja el nekünk, hogy a doboz tartalma egy trumph watch. A szállítási adatokon feltűnhet még a Garhwal Staryor Trade Co. céges felirat, ami közreműködött ahhoz, hogy Kínából Hongkongon át eljuthasson hozzánk ez a tömegpusztító fegyver. Papírmunkát ezúttal ne várjunk, nincs se használati útmutató, se céges logós megköszönős kártya, semmi. Az órát rátették ugyan egy kis párnácskára, ami inkább jelzésértékkel bír, semmint arra, hogy stabilan tartsa az órát a dobozban. Idehaza a Holmibolt webshopjáról rendelhető meg, és a boldogság jelenlegi ára csupán 3000 Ft. Amikor a kosárba helyezzük, és megnézzük a rendelés adatait, a figyelmesek kiszúrhatnak még egy apró részletet, ami mellett nem illik szó nélkül elmenni. Ahhoz, hogy a Trumph watch a csuklónkon lehessen, hálás köszönettel tartozunk a Mao Direkt Import Kft. hathatós közbenjárásának. Nem tudom, hogy kinek jutott ez eszébe a névadáskor ezt meglépni, de a nagy proletár kulturális forradalom megálmodója egészen biztosan nem így képzelte el a jövőt.

Mikor kézbe vesszük a Trumph órát, ne lepődjünk meg, hogy szinte észre se vesszük a súlyát, ugyanis az mindössze 34 g. Aki látta a 21 gramm című filmet, az kap egy viszonyítási pontot, hogy ez az óra az ember lelkéhez képest elhanyagolható 13 grammal több, tehát jogosan mondhatjuk, hogy a névadójával ellentétben ennek tényleg lelke van.
Ezt a lelket ideális esetben egy Miyota GL22 szerkezet szolgáltatná, de jelen esetben annak valamilyen nagyon mélykínai, „shenzenkülsős” iterációját tisztelhetjük benne. Mivel nem találtam rajta semmiféle jelzést, ezért fedje a gyártót jótékony balladai homály. Jó hír, hogy a gyári dobozban azért a biztonság kedvéért adtak hozzá egy számomra beazonosíthatatlan, de a Google számára megfejthető Koonenda AG4 1.5V Alkaline gombelemet. Annyit érdemes tudni róla, hogy 2,69 euróba kerül. De nem ám egy darab, hanem tíz, tehát ennek a darabára olyan 90 Ft körül alakul, egy vele megegyező adatokkal rendelkező svájci Renata 650 Ft. Darabja. A szerkezet egy két mutatós, dátum nélküli megoldás, ami érthető, hiszen Donald elnöki sörénye szolgáltatja az óra és a percmutatót, minden más csak összezavarná a kedves felhasználót. A nézésére még visszatérünk, de a járásáról elmondhatjuk, hogy a hozzám került példány méltó a nevéhez. Az időt leginkább csak ígéri, pont úgy, mint a múzsája, most egy nap, vagy egy hónap, esetleg egy év, az teljesen egyre megy. Tehát néha pontos néha nem. Van, hogy néhány percet késik utána meg öt-hat percet siet. Ez így autentikus. Lehet, hogy az ajándék tartalékba adott elem itt nyerne értelmet, de én így imádom. Egyébként is az életérzés a lényeg, hiszen aki Trump órát hord, az mondja meg, hogy mennyi az idő. Annyi, amennyit ő akar!

A reflektorfényben úgyis a számlap van, ami még így másolt változatban is lenyűgöző. Az eredeti TRIWA Comb-over számlapja a széle felé sötétedő, ezüstös árnyalatú volt, a Jushidai Trumph modellen viszont minden hófehér. Akár a demokraták, vagy a liberálisok sós könnyeinek lepárlásából készült, akár a Jangce műanyaghordalékából, elképesztően jól néz ki. A nyomat szépen sikerült, nem pixeles, egyedül az indexek festésén látszik a slendriánság, azok ugyanis a kínai változaton teljesen síkban vannak a számlappal, míg a svédeknél kidomborodtak.

A komolyabb különbségek a tokozásnál érhetők tetten. Az eredeti egy 38mm-es, PVD bevonatos, acéltok volt, Kínában viszont nem gondolkodnak ilyen kicsiben, és készítettek belőle egy fekete, műanyag, sorja nélkül 43-as, sorjával inkább 44 mm-es tokátmérővel megáldott behemótot. Nem csak a műanyag maga hitvány, hanem még arra sem figyeltek oda, hogy ennek az órának nincs chronograph komplikációja, de azért a nyomógombokat imitáló kezelőszervek megtalálhatók a tok oldalán. Természetesen azért, mert ebbe a tokba a derék Jushidai biztosan ezerféle számlapot beszerel, és van olyan is, ami látszólag stopperes és gondolom egyszerűbb volt rajta hagyni a kamu kezelőszerveket, mint lereszelgetni róla.

Az eredeti TRIWA 50 méteres vízállósággal rendelkezett, de ezt Kínában nem tartották követendő példának. A víz és ez a karóra olyan kapcsolatban állnak egymással, mint egy pornószínésznő az apácazárdával. Ugyanabban az univerzumban léteznek, de nem képeznek közös halmazt. Amennyiben igen, akkor az minden bizonnyal fikció. Pont olyan fikció, mint ennek az órának a vízállósága. Tehát nincs. Amennyiben kísérleteznétek, tehettek vele egy próbát, de semmiféle szigeteléssel nem rendelkezik az óra, maga a hátlap is lepattintós. Ne lepődjön meg senki, ha csuklóra szerelt akvárium lesz a végeredmény.

A hátlapról még elmondanám, hogy gyári állapotában is tele volt karcokkal, nem védte semmiféle fólia, az óra üvege pedig nem üveg, de még csak nem is valami minőségi plexi (ez amúgy egy oximoron, nincs olyan, hogy minőségi plexi). Ez konkrétan olyan átlátszó műanyag, amiből a kamu kínai Pilot/Uni/Parker toll is van, amit ha elhozol a lottózóból véletlenül a hétvégén, Marika néni nem kiabál utánad, hogy add vissza.

A fekete tokot a narancssárga (vagy okker) vászonnak látszó szíj egészíti ki, amin illetlenség lenne márkajelzést keresni. Az anyaga valójában meghatározhatatlan, elvi síkon a Mengyelejev féle periódusos rendszer tartalmazza az alkotóelemeit, de előfordulhat, hogy nem. Ha lecserélnénk, komoly tétekben fogadni mernék, hogy nem lehet roncsolás nélkül lefeszegetni, ezért inkább engedjük el. Az élet egyik legnagyobb leckéje úgyis az, hogy tanuljunk meg együttélni a hibáinkkal. Na ez pont ilyen. 

Beszéljünk arról, hogy ez az óra számos webshopon elérhető, az enyém, ahogy említettem is, a Holmibolt oldaláról érkezett, 3000 Ft-os verhetetlen áron, ezúton is köszönet érte harcostársamnak a bajban, Gábor bácsinak, akivel rátaláltunk erre a csapásmérőre, és ha már elindultunk a lejtőn, ő volt az, aki miatt nem álltunk meg. Az órával járó jókedv, és önfeledt boldogság margójára azért felírnám azt is, hogy egy kicsit Greta Thunberg remegő szájszéle vagyok. Mert komolyra fordítva a szót, persze, hogy klassz dolog bagóért megszerezni egy poénos tárgyat, de vegyük észre a gátlástalan másolást, a jogdíjak semmibevételét, a környezetszennyezést, amivel ennek az előállítása együtt járt és persze lássuk azt is, hogy az óraiparban ez a minőség konkrétan vállalhatatlan. Ez az óra áthajózott az óceánon, üzemanyagot égető teherautók hurcolták ide-oda, dolgozók adták kézről kézre, és még a nevetségesen alacsony árcédulája mellett is volt rajta haszna mindenkinek. Ez egyszerre elgondolkodtató, és ijesztő. Mivel jogos feltételezés, hogy ez a tárgy nem lesz hosszú életű, a szemét, amit lényegében már jelenlegi állapotában is megtestesít, itt nálunk fog jelentkezni. Én is bűnös vagyok. A fogyasztói társadalom ilyen, filléres kéjek kiélése komoly járulékos károk mellett. Ezért hordani fogom. Megélem minden pillanatát, amíg lehet, hogy ne legyen hiábavaló Kína pusztítása, ami miatt az ilyen termékek léteznek. 

A végére maradt az utolsó, már-már filozófiai mélységeket szántogató kérdés, hogy kinek ajánlható ez az óra. Ezen tényleg sokat gondolkodtam. Egy Trump szimpatizánsnak? Tulajdonképpen igen. Az interneten fellelhető egy kép, amiben Trump golfozás közben egy TRIWA Comb-overt visel, de a mesterséges intelligencia korában ezt már illik fenntartásokkal kezelni. Ajánlható olyasvalakinek, aki nem támogatja, sőt kifejezetten ellenzi? Igen. Lényegében ez az ötlet egyrészt az identitászavar megtestesülése, másrészt maga a világbéke manifesztációja, amire a TRIWA zseniális érzékkel rátapintott. A humor, ami nem durva, nem sértő, nem tolakodó, sokkal inkább szerethető, az maga a kulcs, ami talán hozhat egy kis fényt a sötétségbe. Ennek tükrében pedig nem tudok teljes szívemből haragudni a kínaiakra sem, mert anélkül terjesztik a mosolyt az órák világában, hogy ez szándékukban állt volna.

Előnyök:
- Van hozzá ajándék elem
- Az óra humora megkérdőjelezhetetlen...

Hátrányok:

- ... ami inkább a svéd TRIWA érdeme
- Az építési minőség, a sorják
- A szíj
- A szerkezet pontatlan
- A hátlap pattintós, gyárilag karcos
- A műanyag üvegpótlék
- A csomagolás, vagyis annak tényleges hiánya

Akio Morita a Sony társalapítója volt, 1971 és 1994 között pedig a cég vezérigazgatói posztját is betöltötte. A nevéhez fűződik egy nagyon elgondolkodtató könyv is, aminek a címe Made In Japan (Árkádia, 1989). Ha valakit érdekel, hogy a második világháború után a vállalatok vezetői hogy állították talpra a japán gazdaságot és tették Japánt a világ egyik legnagyobb ipari nagyhatalmává, annak érdemes elolvasnia, mert számos érdekes történetet találhatunk benne a korszakról. 
Olvashatunk benne arról is, hogy Japán nem egyik napról a másikra lett piacvezető az elektronikában. Az én korosztályom (80-as évek közepén, végén születettek) már úgy nőttek fel, hogy ha valaminek a hátuljára azt írják, hogy „made in Japan”, akkor az biztosan valami igazán minőségi termék lesz. Akio Morita könyvéből megtudhatjuk, hogy az a felirat, ami az én nemzedékemnek a minőséget jelentette, az előttünk lévőknek szitokszó volt. Még olyan is előfordult, hogy az amerikai piacra szánt termékekről eltávolították a gyártási helyet azonosító feliratot. Ez viszont néhány év alatt megváltozott, köszönhetően a technológiai fejlesztéseknek, és a modernizációnak. A Japán állam, és a vállalatok elképesztő összegeket fordítottak a korszerű berendezések kifejlesztésére, kutatásra és mivel Japán nem volt nyersanyagokban gazdag, sok tekintetben szorult drága importra, ezért mindig elsődleges szempont volt a tartósság és az elnyűhetetlenség. Ez a szellemiség nagyon is összecseng Hattori Kintaro, a Seiko alapítójának gondolatával, miszerint „Mindig egy lépéssel a többiek előtt”.
Az óragyár a 60-as években magán hordozta mindazon jegyeket, amik a Japán gazdaságot kiemelték a versenytársai közül. Minőségi alapanyagokat használtak, fejlett gyártási technológiát alkalmaztak, törekedtek megfizethető áron nagy tömegeket kiszolgálni.

Ginza negyed a háború után, háttérben a Wako óratorony, vagy "Seiko ház"

A kép forrása: https://mainichi.jp/english/articles/20200814/p2g/00m/0na/059000c

Ennek a fejlesztésnek az eredménye lett a Seiko 5 Sports sorozat is, aminek első képviselője 1968-ban jelent meg, és ez volt a világ első, emberi beavatkozás nélkül készített, sorozatban gyártott automata karórája. Ez a modell 2023-ban ünnepelte az 55. születésnapját, ezért a Seiko úgy döntött, hogy kiad egy jubileumi változatot, ami ezúttal nem egy újaértelmezés, hanem az eredeti óra lehető legpontosabb újrakiadása. Az ötös számok bűvöletében 15 555 egyedileg sorszámozott darabot készítettek, és az árát is úgy határozták meg, hogy mindenhol utaljon az 5-ös számra, Magyarországon 155 000 Ft-os vételáron került kereskedelmi forgalomba.

A kép forrása: https://www.seiko-design.com/140th/en/topic/31.html

A Seiko 5-ös sorozat elnevezésében szereplő szám arra az öt alapértékre utal, amit a Seiko meghatározott azon órák számára, amiket ebben a termékcsaládban kínál. Minden 5-ös Seiko acél tokozattal rendelkezik, vízállóak, van dátumkijelzésük, automata szerkezettel szerelik őket, és végül az utolsó, ami nem mindig teljesül: a korona pozíciója 4 óránál található.

Seiko 5 Sports SRPK17

Nem csak az óra hangulata, hanem a tok méretei is igazodnak a 60-as évek sztenderdjeihez. Az átmérő 40 mm alatti, egészen pontosan 39,5 mm, ami bár kicsinek tűnhet, a párnatok kialakítás miatt tokfültől tokfülig már 43,1 mm-ről beszélünk, tehát nem fog eltűnni a karunkon, már csak a 12,5 mm-es magasság miatt sem. A tok felülete matt hatású, szálcsiszolt kezelést kapott, csak az oldalát és a hátlapot polírozták fényesre.  A súly 150 g, ami annak tükrében, hogy ebben már benne van a teljes hosszúságú gyári fémszíj, nem tűnik ijesztőnek. A tokfülek távolsága 20 mm, ezt a számot érdemes fejben tartani, amennyiben a fém helyett egy elegánsabb bőrszíjön gondolkodnánk. Az egyetlen pont, amivel ezen az árszinten vitába lehet szállni, az a Hardlex üveg, hiszen egy ilyen limitált 5-öst már illene valami komolyabb karcvédelemmel, esetleg egy zafírüveggel ellátni.

Mivel nem búvárórával van dolgunk, ezért nem meglepő, hogy a festett, alumíniumbetétes lünetta mindkét irányba forgatható, és a négy óránál elhelyezett korona sem kapott menetzárat. Mindezek ellenére a víztől azért nem kell félnünk, mert az óra azért egy tisztességesnek mondható 100 méteres vízállósággal rendelkezik.

A fő attrakció a számlap, ami apróbb eltérésekkel tökéletesen megidézi az eredeti 1968-as modellt. Megegyeznek a színek, a tipográfia, a mutatók formája, a dátumablak, gyakorlatilag szinte minden. A leolvashatósága még mindig pazar, a fekete-fehér párosítással nehéz hibázni. A lünetta és a Seiko logo ezüstös árnyalata, valamint a piros másodpercmutató és a kék Sports felirat töri meg a kissé monokróm színvilágot, de ennyi elég is, mert ezek a színek tényleg nagyon jól hozzák a vintage, sportos hangulatot.

Az apró eltérések a számlap alján olvasható feliratokban érhetők tetten, hiszen az eredeti számlapon még büszkén hirdették a 70 méteres vízállóságot, amit ilyen sok idő elteltével már meghaladott az óragyártás általános technológiai színvonala. Az új változaton a régi adatok helyett már a 10 bar olvasható, és fontosabbnak tartották kiemelni azt, hogy az óra „automatic”, mert a 60-as években ez még evidencia volt, ma már nem az. Eltérés található még a kövek számában is, hiszen a 68-ast még a 6106-os, 25 köves, 21600 féllengésszámon működő szerkezet hajtotta, míg az újat egy 4R36-os, werk működteti. A számlap felső részén még odafigyelt a Seiko arra, hogy a régi Seiko 5 logót használja, de a számlap alján sajnos már lemaradt az eredeti Suwa gyár jelképe, pedig biztosan sokan örültek volna, ha viszontláthatják még egyszer a régi Suwa Seikosha logóját, amit az eredeti még magán viselt.  A nap és a dátumkijelzés hasznos extra, és ezúttal esztétikailag is figyeltek arra, hogy fekete hátteret kapjon, így tényleg hibátlanul illeszkedik a számlaphoz. A dátumablak is érdemel még egy kis kitérőt, mert egy szépen polírozott hatszög öleli körbe, ami még inkább ráerősít a vinatge hangulatra. A modern technológiát a LumiBright indexek képviselik, amik zöldes árnyalatukkal beragyogják a legsötétebb éjszakát is.

A 4R36 főbb jellemzői, hogy 24 köves, másodpercstoppos, 21600 féllengésszámmal működik és megközelítőleg 41 óra járástartalékra számíthatunk tőle. Az egyetlen negatívum, ami eszembe jut, nem is a szerkezetre, hanem inkább az azt működtető koronára vonatkozik. Történetesen a méretére, hiszen nagyon apró. Az én tömzsi ujjaim és rövid körmeim nem ideálisak egy ilyen kis korona precíz működtetésére, de ez inkább legyen az én problémám.

A tömör acél hátlapon a limitáció tényén, és az egyedi sorszámon kívül nem találunk más érdekességet, ha ilyesmire vágyunk, akkor azt inkább a szíjjal kapcsolatban kell keresnünk, ami biztosan megosztó lesz. Az eredeti változathoz több opciót is kínáltak, volt például fém rally stílusú szíj, illetve bőr is. Az újrakiadáshoz a japánok inkább azt a döntést hozták, hogy terveznek egy olyat, ami megjelenésében akár a hatvas években is létezhetett volna. Talán sokaknak okoz kellemetlen emlékeket az a szőrtépős rugós fémszíj, ami bár jól nézett ki, de konkrétan epilátorként is lehetett használni. Ennek az új kiadásnak pontosan így fest a szíja, attól eltekintve, hogy a rugós mechanika kimaradt, amiért a karunkat fedő szőrszálak végtelenül hálásak lehetnek. Az egyetlen darabból álló, tömör acélszemeket stiftek tartják a helyükön, így a pontos méret beállítása nem jelenthet akadályt. Mikroállításra is van lehetőség, és hogy a kényelem mellett a biztonság is adott legyen, kapunk nyomógombos biztonsági csatot. Az egyetlen kivetnivaló a zárszerkezettel kapcsolatban az, hogy ez a sok helyen „tejfölöskupaknak” csúfolt megoldás rettentően múltszázadi. Az óragyártás ezt már az alacsonyabb árkategóriákban is túlhaladta.

A Seiko 5 különkiadások gyakran kapnak egyedi csomagolást, ezalól az SRPK17 sem kivétel. Retro stílusú, régi Seiko 5 logóval ellátott dobozt kapunk, ami tökéletesen kiegészíti az óra hangulatát. Olyan érzést kelt, mintha egy raktáron ragadt kis időkapszulához sikerült volna hozzájutnunk.

Említettem, hogy ez a sorozat limitált volt, de nem kell aggódnia annak, aki lemaradt róla. Létezik ebből egy jelenleg is kapható verzió is, ami a Seiko 5 Sports Heritage Design Re-creation Limited Edition igencsak hangzatos nevet kapta, de egyszerűbb a cikkszámra rákeresni, ami: SRPL05K1. A két kiadás szinte csak a lünetta designjában tér el egymástól, a többi részlet megegyezik. Az árcédula viszont kicsit meredekebbre sikerült, mert míg az SRPK17 155 ezerért, az SRPL05K1 már 180 ezer forintért érhető el.

A kép forrása: https://seikoboutique.hu/ora/SRPL05K1

Összességében a Seiko 5 Sports SRPK17 egy nagyon szerethető darab, a mérete, a hangulata és a minősége is alkalmassá teszi arra, hogy hű társunk legyen a hétköznapok során. Az ára az értékeihez mérten elfogadható, szerintem ajánlható minden órakedvelőnek, akit vonz a 60-as évek sportosan elegáns stílusvilága.

Előnyök

- Egy ikonikus modell közel változatlan formában történő újrakiadása
- 100 méter vízállóság
- Új és érdekes fémszíj
- Elfogadható árképzés

Hátrányok

- Nincs zafírüveg
- Nincs menetzáras korona

A francia óragyártás minden bizonnyal látott már dicsőbb napokat is. Ha szeretnénk egy időmérőt a galloktól, akkor vagy nagyon mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, és kicsengetnünk egy Cartier meglehetősen magas vételárát, vagy kicsit lejjebb adjuk az igényeinket, és akkor rátalálhatunk a Bell & Ross, a Yema, a Pequignet, a Michel Herbelin esetleg a LIP kínálatára. De ha már odáig merészkedünk, hogy szeretnénk valami igazán jellegzeteset attól a néptől, aki a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméit adta a világnak, akkor nehéz dolgunk lesz. Szerencsére a microbrandek ezen a ponton dobnak nekünk egy mentőövet, jelen esetben a belga, Jon Cruys és a francia Rémi Chabrat vállalkozók álltak szolgálatunkra, akik 2024-ben felélesztették az 1857-ben alapított, mára tetszhalott állapotban lévő Chronofixe óramárkát.

A képek forrása: https://www.crownwatchblog.com/news/nivada-grenchen-makes-customised-watches-a-daily-affair és https://www.forbes.be/nl/zelfs-omsingeld-door-romeinen-houdt-asterix-stand/

A Chronofixe Les Rasses-ban, a francia-svájci határ közelében jött létre, alapítói Alphonse Dodane és Francois-Xavier Joubert voltak, és egyáltalán nem számított aprócska vállalkozásnak a maga 200 munkásával. A cég zsebórák gyártásával indított, majd 1905-ben Morteau-ba költözött, és bemutatták 1917-ben a tökéletesített flyback chronograph szerkezetüket. Büszkén mondhatják el magukról, hogy az 1950-es években a francia hadsereg beszállítói lettek, és tanúsítvánnyal rendelkező, magasságmérős pilótaórákat gyártottak a Francia Légierőnek Type 20 és Type 21 néven. Amikor beütött a kvarcválság, számos nagymúltú óragyárral egyetemben ők is bajba kerültek, és akár a feledés homályába is merülhettek volna, de szerencsére nem így történt.

A képek forrása: https://chronofixewatches.com/pages/history

A Chronofixe feltámasztására már volt egy kísérlet 2022-ben, amikor a legendás Type 20 chronograph-ot akarták újraéleszteni, és bemutattak néhány GMT komplikációval ellátott modernebb modellt is. Ezek korlátozott példányszámban készültek és el is keltek, de azóta néma csönd honolt a gyártó háza táján, egészen 2024 decemberéig. Itt jön a képbe sokunk gyerekkori kedvence, a bátor kis gall hős, a franciák nemzeti kincse, az 1959-ben René Goscinny író, és Albert Uderzo művész által megálmodott Astérix, aki 2024-ben ünnepelte 65. születésnapját.

A kép forrása: https://www.apollo-magazine.com/asterix/

Az első képregény 1959-ben, az első animációs film 1967-ben, az első élőszereplős mozifilm pedig 1999-ben jelent meg, és máig sem értek véget a bitang rómaiakat csépelő gallok történetei, mert még mindig van kereslet ezekre a kalandokra. Talán pontosan ezért döntött úgy a Chronofixe mögött álló Cruys-Chabrat páros, hogy mi sem lehetne méltóbb módja az emlékezésnek annál, minthogy készítenek egy születésnapi, 500 darabra limitált karórát az ünnepelt számára. Fel is kérték Romaric André alkotót, aki a művészvilágban a seconde/seconde névre hallgat, hogy készítsen egy egyedi számlapot, ami magán hordozza Astérix világának jellegzetes stílusjegyeit.

De ki ez a Romaric André alias „seconde / seconde”, és miért fontos?

Valószínűleg sokaknak dereng valami, ha azt mondom Banksy. Banksy egy képzőművész, akinek a vászna nem a hagyományos értelemben vett vászon, hanem az alkotó tere maga az egész világ. Mivel utcai művész, gyakran készít képeket közintézményekre, teszem azt akár az Izraelt Palesztinától elválasztó falra is. A témái aktuálisak, a műfajuk talán leginkább a pop art kategóriába sorolhatók, és minden esetben komoly értelmezési többletet hordoznak magukon.

Romaric André-t a Time and Tide online magazin illette az órás világ Banksy-je jelzővel, és ez a hasonlat nem is annyira ördögtől való. Mielőtt ezt kifejtem, beszéljünk egy kicsit a művészetről is. Abban bizonyára egyetértünk, hogy tiltott önkényuralmi jelképet festeni egy buszmegállóra, vagy bajszot rajzolni a Mona Lisának nem művészet. Ugyanakkor, ha a képzőművészeti alkotás kap egy kontextust, amitől újabb értelmezési lehetőségeket nyit meg, akkor kitágul a művészet fogalma, és művészi értékkel ruházunk fel valamit, ami eredetileg nem rendelkezett ilyennel. Egy egyszerű példa: alapvetően nem művészet ragasztószalaggal felragasztani egy banánt a falra. Ha viszont azért tesszük mindezt, mert elismert művészek vagyunk, és előre tudjuk, hogy az alkotásnak nehezen értelmezhető tettünk művi, vagy valós intellektuális vitákat fog szülni, akkor már az lesz belőle. A falra ragasztott banán, ami a valóságban is megtörtént, Maurizio Calettan – A komédiás című, 2019-es installációjáról van szó, egy görbe tükör azok számára, akik mindenbe is bele akarják látni a művészetet, és mindenféle utólag kitalált szimbolikákat társítanak a banánhoz, teszem azt a banán a fekete rabszolgák jelképe, míg a ragasztószalag az őket béklyókba kötő fehérek elnyomásának szimbóluma. Ha hozzátesszük még azt a tényt is, hogy ezt valaki 6,2 millió dollárért megvette, az nem csak kitárja az értelmezési síkok kapuit, hanem egyenesen berúgja.

A kép forrása: https://www.nytimes.com/2024/11/20/arts/design/cattelan-banana-sothebys-auction.html

Térjünk vissza Romaric Andréhoz. A karóra egy használati tárgy, de bizonyos darabok megközelíthetőek az iparművészet irányából is. Egy Rolex, vagy egy Omega minden bizonnyal ide tartozik. Seconde viszont elkövet olyat, hogy egy kardmutatós Rolex mutatóját kicseréli egy miniatürizált Minecraft vagy Zelda kardra. Micsoda gyalázat? Hogy teheti meg ezt a becstelenséget? Szerintem a válasz, hogy azért, mert az ő alkotásai megtestesítenek egy peckesen kitartott középső ujjat a luxusiparnak. Pontosabban azoknak, akiknek egy drága karóra csak a pozőrködésről szól, a vagyoni helyzet, vagy a vélt, esetleg valós társadalmi pozíció betöltésének reprezentációjáról. Ez pedig szerintem művészet, mert magán hordoz egy többletet, ami új interpretációs rétegeket ad hozzá a tárgyhoz. Még azzal sem lehet megvádolni, hogy tönkreteszi az órákat, mert a leszerelt, vagy kicserélt alkatrészeket a tulajdonos eredeti állapotukban visszakapja. Ahogy Banksy, vagy a banános példából Maurizio, úgy seconde is a meglévőből teremt valami újat, üzen nekünk, hogy nem kell az órázást annyira komolyan venni. Van ebben egy kis lázadás is a konformizmus ellen, hiszen ezeknek a régi, patinás márkáknak a tulajdonosai is jellemzően a „kékvérű” elitből kerülnek ki, vagy a hírességek világából, akik előszeretettel használják ezeket a „kellékeket” társadalmi reprezentáció céljából. Szerintem arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a hobbit a szerelemért, az órák szeretetéért űzzük, nem pedig vitrinekbe és Instagram képekhez vásároljuk őket. Meg kell élni őket, hagyni kell, hogy gyermeki örömöt okozzanak nekünk, és egy kis boldogságot hozzanak ebbe a megfáradt, elsötétült világba… és ezzel teljes szívemből egyet tudok érteni vele, sőt, ennek tükrében még szimpatikusabbá válik a kis gall megjelenése egy 1857-óta létező óragyár termékének a számlapján.

A kép forrása: https://www.nytimes.com/2024/03/05/fashion/watches-romaric-andre-seconde-seconde.html és https://seconde-seconde.com/

Les Maîtres du temps  – Az idő urai 1982

Az óra bemutatása előtt szánjunk még egy kis időt a francia animációs filmek méltatására is. Az Astérix előtt és után is olyan korszakos klasszikusokat alkottak, mint A vad bolygó 1973-ból, Az idő urai 1982-ből, a Gandahar 1987-ből és a francia animáció napjaink filmművészetében is erőteljesen képviselteti magát, gondoljunk a 2006-os Renaissance-ra, a Persepolisra 2007-ből, vagy az Egy macska kettős életére 2010-ből.

A mesefigurás órák elsőre talán kicsit komolytalannak hatnak, pedig a horológia világában nagy hagyománya van ennek a megoldásnak. Arra nem vállalkoznék, hogy felkutassam, melyik óragyár indította el a lavinát, de az Omega és Snoopy kutya kollaborációjának tekintélyt parancsoló háttere van. Röviden arról van szó, hogy a NASA 1969-ben, az Apollo 10 program keretei közt azt a célt tűzte ki, hogy keressenek alkalmas leszállóhelyet a Hold felszínén az Apollo 11-nek. A tevékenységük egyfajta szimatolás volt, innen adta magát a kapcsolat a népszerű Snoopy kutyával, a parancsnoki modul hívójele pedig ugyanebben az akcióban Charlie Brown volt, aki ugyebár Snoopy gazdája. Az Apollo 13 viszontagságos hazatérését bizonyára sokan végigizgulták a moziban, ahogy a filmben, úgy a valóságban is fontos szerepet kaptak az Omega karórák a rakéták begyújtásának, majd a repülési szög növeléséhez szükséges időnek a kiszámításakor. Azóta a NASA az alkalmazottainak és alvállalkozóinak egy bizonyos Ezüst Snoopy-díjat adományoz a küldetések sikerével kapcsolatos kiemelkedő teljesítményéért. Az Omega óragyár 1970. október 5-én kapta meg a NASA Snoopy-díját, amiről az Omega limitált Snoopy modellek formájában emlékezik meg. Ezért vannak tehát Snoopy kutyás Omegák.

A kép forrása: https://swisswatches-magazine.com/?s=snoopy

Snoopy népszerű figura az óravilágban, az Omegán kívül felhasználta már őt a Timex, a Seiko de még a Franck Muller is. Rajta kívül gyakran találkozhatunk Miki egérrel, a Muppet Show szerepőivel vagy a japán animék világából Gundam robotokkal, esetleg a zseniális Studio Ghibli által kitalált alakokkal. A divatórák világában pedig ne lepődjünk meg, ha a MARVEL vagy a STAR WARS népszerű karakterei díszelegnek a számlapokon, bár utóbbiak inkább marketing céllal kerülnek forgalomba, nem pedig azért, hogy óraipari kuriózumok legyenek. Ha pedig azt gondolnánk, hogy ezek mennyire komolytalanok, akkor jusson eszünkbe Japán 124. császára, Hirohito, akit 1989-ben bekövetkező halálakor saját kérésére kedvenc órájában temettek el, ami nem egy egyedi, kézműves Seiko volt, hanem egy Miki egeres karóra, amit az 1975-ös amerikai látogatásán kapott ajándékba Los Angeles-i Disneyland-ben.

A kép forrása: https://timeandtidewatches.com/you-will-never-guess-the-watch-that-emperor-hirohito-was-buried-with/

„Résister encore et toujours” - Ellenállni mindig és mindenkor

A Franciaországból érkező csomag már küllemre is elismerésre méltó. A kemény kartont egy igényesen nyomtatott, márkajelzéssel és 65 éves az Astérix felirattal ellátott védőborító öleli körbe. A kemény karton pedig nem magát az órát rejti, hanem egy bőr (vagy bőrhatású), nagyon minőségi utazódobozt, dombornyomott Chronofixe logóval, hogy kis kedvencünket bármikor magunkkal vihessük, teszem azt stílszerűen egy római vakációra.

A tokforma megidézi a 60-as évek generikus búváróra sziluettjét, sőt, a Chronofixe konkrétan gyártott is ilyen Sous Marine modellt. Nem tévedünk nagyot, ha belelátjuk ebbe a formavilágba a Seiko 62MAS-t, vagy a Tissot PR516-ot, netán az Oris Skydiver-t, hiszen a korszakban ez a forma igencsak jellegzetes volt. Az anyaga természetesen 316L acél, a méretei pedig a tokátmérőt illetően 37 mm, ami 12,8 mm-es tokmagassággal párosul. Tokfültől tokfülig egész nyúlánknak mondható, konkrétan 46 mm-ről beszélünk, amennyiben szíjcserét szeretnénk, a nyerőszámunk a 20 mm. Megragadnám még az alkalmat arra is, hogy méltassam a szálhúzott, matt felületkezelést, ami szívemnek oly kedves. Végre nem egy tükörfényes polírkrumplit hordok a karomon, ami begyűjt minden apró hajszálkarcot. A tokozat oldalán végigfut egy vékony, fényesre polírozott letörés, de talán ennyit még az ilyen karcfetisiszták is, mint én áldozhatnak a szépérzék oltárán.

Essen szó a 60 klikkel egyirányba körbeforgatható lünettáról, és annak selymes feketére festett alumínium betétjéről is, amin búváróráktól szokatlanul római számokkal adták meg a 10, 20, 40, és 50 jelöléseket. Talán az egyetlen általam tapasztalt kellemetlenségről is most kell beszámolnom, miszerint a lünetta háromszöge nincs pontosan egyvonalba állítva a XII-est jelölő indexszel.  Nyilván Jean-Pierre a szája szélén hanyagul lefittyenő Gauloises cigijének ölébe hulló hamuja miatt nem vette észre, amikor állítgatta, ezért rá is térhetünk az óra fő attrakciójára, a seconde / seconde által készített egyedi számlap grafikájára.

Ezen ugyanis a kis gall hősünk látható, amint éppen a Caesar katonáit szimbolizáló római számokat csépeli, konkrétan a VIII-as számot kapja telibe a Csodaturmix által készített varázsital segítségével, amit a varázsló teliholdkor készít és fagyöngyöt tesz bele aranykacorral.

Ha nagyon műértő szeretnék lenni, és belelátnám a korábban emlegetett banánba a rabszolgaság metaforáját, vagy észrevenném egy absztrakt festményen az anyát gyermekével, akkor azt mondanám, hogy Astérix azért üti pont a 8-as indexet, mert az ázsiai kultúrákban, különösen Kínában az egy szerencsét hozó számjegy. Azért van számos luxusórán 8-asra állítva a dátum a gyári termékfotókon, hogy az ázsiai (értsd kínai) piacon kelendőbbek legyenek a termékek. Astérix tehát nem csak a rómaiakat, hanem egyfajta dölyfös franciasággal az invazív kínai ipart is visszaküldi oda, ahova való, de inkább nem bonyolódnék bele, mert az ilyen gondolatok túl messzire vezethetnek. Különösen azért, mert az órán nem találtam semmiféle jelzést arra vonatkozóan, hogy melyik alkatrésze honnan származik. Még az is lehet, hogy itt-ott nem csak a büszke franciahon, hanem Kína keze is benne van. Ezek helyett inkább azt mondom, hogy az indexek bézses színűre festettek, és sötétben egész tartós a rajtuk lévő lume. Az internetet bújva nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy ez Super-LumiNova vagy valami más, de egész tartósan teszi a dolgát. Asterix figurája is éles, nagyon szépen ki van dolgozva a karakter, és a fekete számlapról szinte leugrik a harsány színeivel.

A gyönyörű számlapot illik is megvédeni, amiről ezúttal zafírüveg gondoskodik. Sajnos tükröződésgátló bevonat nem volt kéznél, ezért előfordulhat, hogy nem fogjuk a legoptimálisabb szögben megcsodálni a mutatókészletet, amit szintén alárendeltek a római tematikának. Nem nehéz észrevenni, hogy a római építészetre jellemző formákat kapunk az óra és a percmutató képében, és amellett a részlet nélkül sem illik szó nélkül elmenni, hogy még a dátumtárcsán lévő számokat is római számjegyekkel írták fel. A számjegyek háttere pedig nem fekete, de még csak nem is fehér, hanem igencsak egyedi módon ezüst.

Astérix nem csak a számlapon, hanem a hátlapon is visszaköszön ránk, az arcképe mellett olvashatjuk az óra jelmondatát: „Résister encore et toujours”, magyarul ellenállni mindig és mindenkor. Itt található még a limitáció sorszámozása is. Ebből az órából 500 darab készült, hozzám nagy örömömre a 476. darab került. Miért tetszik ez annyira? A történelem rajongóinak a keze már a magasban van, mert ők emlékeznek arra, hogy Kr. u. 476-ban bukott meg a Nyugatrómai Birodalom, és ért véget az ókor. Tökéletes összecsengés az Astérix tematikával, bár ez csupán a véletlen műve volt. Ezeken kívül kapunk még utalást a seconde/seconde együttműködésre, a 65. születésnapra, és az Astérix kiadójára, az Albert René-re, amit a készítők keresztnevei után neveztek el így.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Kiszipolyoztak minket! És nem csak minket, apáinkat is, és apáink apáit is! Adtak ugyan utakat, oktatást, csatornázást, bort, sőt, vízvezetéket is, de ne legyetek demagógok! A 200 méteres vízállóság mellé menetzáras koronát nem kapott sem a Júdeai Népfront, se a Júdea Népe Front, sem a Nemzeti Front (aljas köpködők) de még a gallok sem, így nem meglepő, hogy az óra nem teljesíti az ISO6425 szabványt. A számlap egyedi grafikája miatt nem ez az egyetlen pont, ahol elbukik a mutatvány, hiszen a 2018-as szigorítás előírja, hogy az összes indexnek világítania kell, ezen pedig Astérix épp a VIII-ast gyepálja, és a három óránál található index helyét is egy dátumablak foglalja el. Így marad a vintage búváróra hangulat, de jegyezzük meg, hogy ez nem egy valódi merülésekre alkalmas óra. Pancsolni lehet vele, de már csak a borjúbőr szíj miatt is legyünk inkább óvatosak.

Apropó szíj. Nagyon puha, és kényelmes viselet, még az én ormótlan 20 cm átmérőjű csuklómon is marad üres lyuk a szíjon. Azt már említettem, hogy a szélessége 20 mm, de azt még nem mondtam, hogy gyorskioldót is kapunk, így tényleg nagyon egyszerű egy másik szíj használata. A tüskecsat stabil, és még arra az apró részletre is odafigyeltek, hogy legyen egy Chronofixe márkajelzés a bújtatón.

A részletekre való odafigyelés a szerkezetet vezérlő koronára is kiterjedt, amire Caesar babérkoszorúját vésték. Ennek segítségével állíthatjuk be, húzhatjuk fel a másodpercstoppos Seiko NH35 (L898.5) werket, ami lényegében egy permutációja a Seiko 5 modellekben szolgálatot teljesítő 4R35 szerkezetnek. A fő paraméterek is megegyeznek, mindkettő 24 köves, a 21600-as féllengésszám mellett pedig 41 óra járástartalékra képesek.

Az utolsó fontos dologról nem beszéltünk még, az pedig az ár. A Chronofixe 395 eurót kér az ikonikus gall hőséért, ami postával együtt 424 euróra ugrik fel, azaz megközelítőleg 170 ezer forintos kiadást jelent. Az órát csak és kizárólag a Chronofixe honlapján lehet megrendelni, de az 500 darabban korlátozott limitáció miatt nem árt sietni. Az enyém a rendelés leadásához képest 7 munkanap alatt megérkezett. A Kronometer.hu oldaláról értesültem ennek az órának a létezéséről, amiért végtelenül hálás vagyok nekik, a források közé bemásoltam az ő cikküket is azoknak, akik még szívesen olvasnának erről az óráról.

Voulez-Vous Coucher Avec Moi Ce Soir?

Az a válaszom, hogy igen. A Chronofixe Sous-Marine Astérix 170 ezer forintért tényleg egy egyedi, részletgazdag óra, tele mögöttes gondolatokkal, szívvel és lélekkel. Biztos vagyok benne, hogy a megálmodóinak ez egy szerelemprojekt lehetett, és azoknak is az, akik megvásárolják. Szerintem ez egy igazi gyűjteménybe illő darab, amit jóleső érzés kézbe venni, nézegetni, és persze használni. A Chronofixe nem ad sokkal többet, mint a többi mikrobrand ebben az árszegmensben, de amit tud, azt jól csinálja és nem kérnek sokkal többet érte, mint egy beugró 5-ös Seikoért.

Ha megkívántad, akkor innen szerezheted be:
https://chronofixewatches.com/products/asterix

Előnyök
- Egyedi számlap, egyedi design
- Zafírüveg
- Minőségi bőrszíj, minőségi prezentáció, ajándék utazódoboz
- Az értékeihez képest korrekt árazás

Hátrányok
- Nincs menetes koronazár
- A lünetta precíz illesztése egy ezredfordulón gyártott Peugeot 307 hézagjaival vetekszik

Források:

https://chronofixewatches.com/pages/history

https://monochrome-watches.com/first-look-chronofixe-asterix-sous-marine-romaric-andre-seconde-seconde-seiko-nh35-value-proposition-specs-live-pics-price/

https://www.forbes.be/nl/zelfs-omsingeld-door-romeinen-houdt-asterix-stand/

https://kronometer.hu/2025/01/21/olcso-egyedi-buvarora-chronofixe-sous-marine-asterix/

https://timeandtidewatches.com/how-seconde-seconde-became-the-watch-worlds-answer-to-banksy/

https://seconde-seconde.com/

https://www.nytimes.com/2024/03/05/fashion/watches-romaric-andre-seconde-seconde.html

https://www.strapcode.com/blogs/omega-watches/the-story-behind-omega-snoopy-speedmaster-watches?DDM-Pmax&gad_source=1&gclid=CjwKCAiAiOa9BhBqEiwABCdG83o7RCDGXBCKTGnUtszjs83S_3UCpTNab0aUfI5KffHUz0HYn-4KQxoCXzgQAvD_BwE

https://monochrome-watches.com/history-snoopy-omega-speedmaster-apollo-13-nasa/

https://www.bobswatches.com/rolex-blog/omega/omega-snoopy-history.html?srsltid=AfmBOoo_zM-faFvXIJnfiNBNpaipxlfVwdiwfsqZqFWNi0kR8204jXbk

https://timeandtidewatches.com/you-will-never-guess-the-watch-that-emperor-hirohito-was-buried-with/

 A Tazawa-tó a maga 423 méteres mélységével Japán legmélyebb tava. Semboku városában található, Akita prefektúrában. Bár a vulkanikus eredetű víztömeg önmagában is lenyűgöző természeti csoda, egy gyönyörű népmese tovább gazdagítja a tó történelmét. 

Sok-sok évszázaddal ezelőtt a tóhoz közeli Innai településen élt Tatsuko, aki messze földön híres volt a mindenkit megigéző szépségéről. Egy nap a lány elment vizet hozni, de megpillantotta a tükörképét egy fényes sziklán. Abban a pillanatban, amikor szembesült saját szépségével, megijedt. Megértette, hogy a szépsége nem örökkévaló, egyszer őt is utol fogja érni az öregség és az elmúlás. Ettől a gondolattól rettegés kerítette hatalmába a szívét, és imádkozni kezdett Okura Kannonhoz, az irgalom és az együttérzés istennőjéhez, hogy ne veszítse el szépségét. Az istennő megsajnálta a fiatal lányt, és azt mondta neki, hogy keresse meg a forrást, ami két mohával borított szikla között fakad, és igyon a vízből. A lány megtalálta a forrást, és ivott is a vízből, ahogy az istennő tanácsolta neki, de minél többet ivott, annál szomjasabbá vált. Egyre csak ivott és ivott, míg a hasra nem esett. Ekkor vette észre, hogy a teste átváltozott, és egy sárkány lett belőle. Elkeseredésében a Tazawa-tóba vetette magát, de a forrás varázserejének köszönhetően nem halhatott meg. Hiúsága miatt arra kárhoztatott, hogy ő legyen a tó őrzője az idők végezetéig.
A lány anyja nagyon aggódott gyermekéért, és a keresésére indult. Amikor megtalálta, és meglátta, hogy mi lett a lányából, annyira megrémült, hogy a fáklyáját a vízbe dobta. A fáklya viszont átalakult, és hogy a sárkány ne legyen magányos, hallá változott. Ezt a halat nevezik a japánok kunimasunak, ami a Tazawa-tóban egy őshonos lazacfaj. Tatsuko története azonban nem ér véget ezen a ponton.
Történt ugyanis, hogy egy fiatalember, akit Hachirotaronak hívtak, beleszeretett Ichinomegata istennőbe, aki nem viszonozta a halandó érzéseit. Mivel kellemetlennek érezte a közeledést, megkért egy kiotói íjászmestert, hogy akár erőszakos úton is, de űzze el tőle a férfit. Az íjász meglőtte a fiatalembert, aki túlélte ugyan a támadást, de a szíve összetört. Hachirotaro a barátaival egy új helyet keresett, ahol letelepedhetett. Nagyon éhesek voltak, ezért halat fogtak. Hachirotarot annyira gyötörte az éhség, hogy míg a barátai további élelmet kerestek, ő a barátai adagját is megette. Ekkor elképesztő szomjúság tört rá, és a közeli forráshoz ment. Inni kezdett, de a torka annyira égetett, hogy csak ivott és ivott. A barátai visszatértek, és döbbenten vették észre, hogy Hachirotaro sárkánnyá változott. A fiú nagyon szomorú lett, mert tudta, hogy többé nem mehet az emberek közé. Elbúcsúzott a barátaitól, és létrehozott magának egy tavat, ahol nem háborgatja majd senki. Ez lett a Towada-tó. Ám még itt sem találta meg a nyugalmat, mert a tavához érkezett egy Nansobo nevű szerzetes, akinek azon a helyen kellett letelepednie, ahol eltörik a szandálja. Mivel a lábbeli pont a Towada-tónál tört el, ezért kihívta Hachirotaro-t, a tó védelmezőjét egy harcra, amiben az ifjú sárkány vereséget szenvedett. Egészen a Yoneshiro folyóig menekült, ezt a helyet a fiú után Hachirogata-lagúnának nevezik, és közel van a Tazawa-tóhoz.
A két tragikus sorsú fiatal, Tatsuko és Hachirotaro így találtak egymásra. A japánok úgy tartják, hogy a Tazawa-tó a Hachirogata-lagúnával ellentétben azért nem fagy be télen, mert Hachirotaro ilyenkor elmegy szerelméhez Tatsukohoz, és a két sebzettlelkű fiatal végre boldog lehet, és senki sem háborgatja őket. Tavasszal viszont el kell válniuk, és a következő télig nem láthatják egymást, mert sárkányként őrizniük kell a területeiket.

Ez a történet több szempontból is érdekes. Először is láthatjuk benne azt a törekvést, hogy a múlt embere mesés történetekkel magyarázta az olyan dolgokat, amiket nem értett meg. Például, hogy miért nem fagy be a Tazawa-tó. Sőt, egy egész mitológiát gyúrtak a történetekből, amik számos ponton összeérnek, kiegészítik egymást. Ugyanígy jött létre a skandináv vagy a görög mitológia is, számomra pedig mindig izgalmas, hogy az emberi fantázia milyen termékeny, amikor mesélésre kerül a sor. Ha pedig valaki szeret elmerülni a különböző népek irodalmában, valószínűleg észreveszi, hogy sok esetben párhuzamosság figyelhető meg a különböző kultúrák történetei között. A klasszikus irodalomban a görög Narkisszosz meséje nagyon hasonló Tatsuko drámájához. Szerintem lenyűgöző, hogy a tanmeséknek, amik gyakran az ember jellemének fejlődését segítették elő, nem szabhattak gátakat a földrajzi távolságok, vagy akár az időbeliség sem. Olyan örökérvényű témákat dolgoztak fel, mint a hiúság, a telhetetlenség, vagy a szembenézés a következményekkel. Érdemes elidőzni egy kicsit a hangneműk felett is. A japán kultúrában van egy fogalom, amit nehéz magyarra fordítani. Fonetiksan talán így helyes: jaruszenai, ami azt jelenti mély szomorúság. A melankólia szó állhat talán a legközelebb ehhez, de a jelentésárnyalatok mégis eltérőek. Az egyik kedvenc íróm, Kazuo Ishiguro fogalmazta meg a Dombok halvány képe című művében, hogy a japán néplélekben ez az érzés nagyon mélyen gyökerezik. Ennek oka lehet a történelem, illetve annak erőszakos eseményei, de benne van az is, hogy társadalmi szinten náluk tartósan fennállt az egyéni érdekek háttérbe szorítása a közös érdekekkel szemben. Ez okoz egy belső feszültséget, amiben a düh, a harag, a lemondás, és az alázat egyaránt megjelenik. A történeteiket vastagon átszövi ez a szinte megfoghatalan érzés, Tatsuko meséjében ezek az elemek fel is fedezhetőek. Ennek ellenére a tanmeséik a mieinkhez hasonlóan egyetemes bölcsességeket, útravalókat adtak az embernek, éljen bárhol a Földön, bármikor az időben. Ez szerintem fantasztikus.

Tatsuko történetét a tó melletti Semboku városkában elhelyezett csodaszép szobor is megörökítette, amit 1968-ban, május 12-én (ami nem mellesleg a szülinapom, csak én 17 évvel később láttam meg a napvilágot) avattak fel.
A Seiko Marinemaster végleges változata pedig ugyanebben az évben jelent meg. Nem gondolom, hogy az említett események összefüggnek, de ennek minden bizonnyal így kellett lennie, ahogy annak is, hogy az SLA023 ebből a történetből merítsen ihletet, és rabolja el a szívemet. 

A kép forrása: https://www.tohokukanko.jp/en/attractions/detail_1604.html

A Seiko az SLA023J1 2019-es kiadásához tehát ezt a népmesét választotta ihletforrásul, amikor egy különleges kobaltkék számlapot szerettek volna megalkotni, ugyanis a Tazawa-tó kékje a japánok számára is misztikus és különleges, ezért ideális választás egy magas presztízsű karóra számlapján való felhasználáshoz. 

Seiko 6215-7000 

Az 1965-ös 62MAS joggal nevezhető a japán búvárórák alfájának és ómegájának, de nem ez a típus jelentette a Seiko képességeinek tetejét. A mélységek meghódításakor is érvényesítették a cégalapító Hattori Kintaro gondolatát, miszerint „Always one step ahead of the rest”, tehát „Mindig egy lépéssel a többiek előtt”. A cég búvárórái ekkoriban jellemzően 150 méteres vízállóságot kínáltak, de 1967-ben, amikor kiadták a 6215-7000-es ős Marinemastert, a 300 méteres vízállóságot célozták meg a különleges monoblokk tokforma létrehozásával. Ami sikerült is nekik, igaz a végleges, teljesen tökéletes sorozatgyártású modell 1968-ban jelent csak meg 6159-7001 cikkszámmal.
Hogy kontextusba helyezzük ezt a mérdföldkövet, gondoljunk arra, hogy a Rolex a 300 méteres mélységet 1977-ben érte el a Submarinerrel (168000 Submariner Date kiadás), tehát a japánok ezen a fronton komoly csatát nyertek a svájciakkal szemben. Ami pedig az elsőségeket illeti, a 6215-7000 volt az első olyan Seiko, aminél 4 óránál helyezték el a koronát, de a szerkezetet illetően sem kellett szégyenkezniük a japánoknak, ugyanis ez az óra kapta meg először a 36000-es lengésszámon működő hi-beat, azaz magas féllengésszámú werket. Így lett a Marinemaster a világ első high-beat búvárórája.
Apropó a Marinemaster becenév már a 2000-es években megszületett, folytatva azt a sormintát, amit a Seiko órák rajongói a múltban is előszeretettel alkalmaztak. Ők ugyanis szívesebben aggattak beceneveket az órákra, semhogy a bonyolult cikkszámokat megjegyezték volna. A 2000-ben megjelent SBDX001 még a számlapon is használta ezt a megnevezést, de a svájci Fortis óragyárnak már volt ilyen néven egy órája. Nem tisztázott, hogy jogi okokból, vagy a designerek döntése révén, de a Marinemaster név a következő kiadásokban eltűnt az óráról, csak a köznyelv használta tovább, de 2024 év végén ismért felbukkant a legendás felirat a legújabb variánsok számlapjain.

Marinemaster modellek evolúciója 1968 - 2024
A kép(ek) forrása: https://www.chrono24.hu/

Apró érdekesség, hogy nem ez volt az első óra, ami a Marine Master (külön írva) nevet kapta a keresztségben. A Seikonak a 90-es években létezett egy quartz szerkezetes pancsolós órája, az SBCN005-ös, aminek már szerepelt a számlapján a Marine Master felirat.
Örömhír a rajongóknak, hogy 2024-ben két új variánssal is bűvült a Seiko kínálata, az SJE101J1 és az SLA077J1modellekkel, amiknek a számlapján már ismét olvasható az ikonikus becenév. Utóbbi tekinthető a valódi jogutódnak, mert az SJE kiadás tokformája nagyon eltérő, és a vízállósága is 200 méterre csökkent.
Ami az elismeréseket illeti, a Seikonak van mit kiállítani a vitrinbe. 2018-ban készítettek egy 1968 Automatic Diver’s Re-creation Limited Edition névre keresztelt, 1500 darabban limitált változatot, ami a sportórák kategóriában el is nyerte a Grand Prix d’Horlogerie de Genève (GPHG) rendezvényen a legjobbnak járó elismerést Svájcban.

A képek forrása: https://www.fratellowatches.com/

Seiko Prospex Sea SLA023J1

A tok anyaga mi más is lehetne, mint 316L nemesacél, de ez a kiadás kapott némi extra figyelmességet, mert a Seiko ezen az árszinten már alkalmazza a Super Hard Coating vagy másnéven Diashield bevonatot. Ez annyit tesz, hogy a hétköznapi karcokkal szemben ellenállóbbá válik mind a tokozat, mind a fémszíj, amire szükség is lesz a 44,3 mm-es tokátmérő miatt. Tokfültől tokfülig sem jobb a helyzet, ebben az esetben 50,5 mm-ről beszélgetünk, ami 15,4 mm-es magassággal párosul, tehát minden esélyünk megvan rá, hogy beleakadjunk bármibe, vagy leromboljunk bármit is, ami a közvetlen környezetünkbe kerül.
Penge Boris óta tudjuk, hogy a súly a megbízhatóság jele, ebben az esetben a Marinemaster nem megbízható, hanem egyenesen a testet öltött megbízhatóság a maga 222 g-os súlyával. Ha ezeket a méreteket egy Casio G-Shock meglátná, még az is elcsodálkozva idézné egy méltatlanul elfeledett forgatókönyvíró örökbecsű klasszikusát, miszerint „úristen very big”, így nem túlzás, ha az ajtótokpusztító különdíjat már most megszavazzuk neki. Diashield legyen a talpán, ami egy ekkora acél búvárkrumplit megment az esetleges sérülésektől.

Ha kiélcelődtük magunkat a méreteken, merüljünk egy kicsit mélyebbre, és vegyük észre, hogy ezekre a dimenziókra 1968-ban szükség is volt. Az ISO 6425 szabvány szerinti 300 méterre hitelesített képességét ugyanis nem a hangyák hordák össze, hanem a japán mérnököknek kellett valami megoldást találni arra, hogy rálicitáljanak a svájciak 200 méteres búváróráira. A Marinemaster monoblokk tokja jelentette a megoldást a problémára, ami annyit tesz, hogy ennek az órának nincs hátlapja. Mindent egyirányból, azaz felülről kell beépíteni, ami mérnöki szemszögből nyilván kihívás, de cserébe az órára nehezedő hatalmas víznyomás kordában tartható. A hátlapon elhelyezett gravírozás is büszkén hirdeti, hogy itt bizony diver’s 300 méterről van szó, ami szaturációs búvárkodásra ajánlott. Ez lényegében azt jelenti, hogy amennyiben ipari búvár a hivatásunk (ennek a maximális mélysége a 300 méter), nem csak a víz alatt fogjuk tudni a pontos időt, hanem akkor is, amikor épp a dekompressziós kamrában töltünk el úgy 8-10 napot a munka elvégzése után. A felszabaduló nitrogénnek ez az óra ugyan ellenáll, de a tesünkről ugyanez nem mondható el, ezért nem tanácsos ész nélkül Némó kapitányost játszani, hacsak nem szeretnénk az óránkat idő előtt a legközelebbi hozzátartozónkra hagyatékozni.
Manapság már nem szükséges ennyire brutális tokot építeni, ha egy óragyártó el szeretné érni a 30 bar-os nyomást, a héliumszelep elegánsabb megoldás erre a problémra, de nekem szimpatikusabb a Seiko "oldjuk meg erőből" hozzáállása. A Seiko búvárokra jellemző dombornyomott Kanagawa hullám már csak a cseresznye, a habostorta tetején.

Bár a Marinemaster egy toolwatch, tehát inkább szerszám semmint ékszer, rendelkezik még egy aprósággal, amivel kiemelkedik a búvárórák tengeréből. A tok oldalán látható vastag él zaratsu polírozást kapott, ami a Grand Seiko világából szállt le ide közénk, földi halandókhoz. Ez egy olyan eljárás, aminek hatására egy torzításmentes tükörsima felületet kapunk végeredményül, ami olyan megjelenést biztosít egy óratoknak, ami már felveszi a versenyt az abszolút felső kategóriával.

Amennyiben ez nem lenne elég, akkor többféle megmunkálásban is gyönyörködhetünk még, ha jobban megfigyeljük a formákat. Van itt matt hatású szálhúzott felület, aminek a vonalai tűpontosan futnak egybe a fényesre polírozott, alávágott oldalakkal. Apropó alávágás, erre azért volt szükség, hogy a csuklónkra jobban felfeküdön ez a minden dimenziójában drabális óraszörnyeteg, és bármily meglepő, stabilan tartja magát, nem akar lefordulni még az én 20 cm átmérőjű csuklómról sem.

A tokfülek távolsága 20 mm, ha nem vagyunk elégedettek a gyári fémszíjjal, vagy az ajándék szilikonnal, akkor ezt a méretet kell keresni az aftermarket gyártók tengerében.

Beszéljünk a számlapról. Teljesen mindegy, hogy a japánok milyen népmesét költöttek eköré az árnyalat köré. Sem alátámasztani, sem megcáfolni nem tudom, hogy a Tazawa-tó kobaltkékje tényleg ezt az árnyalatot ölti-e magára a cseresznyevirágzás ideje alatt a tavaszi naplementében, de azt elmondhatom, hogy életemben nem láttam még ennyire gyönyörű színt.
Olyan mélysége, olyan árnyalatai vannak, hogy azt az illúziót kelti, mintha bele tudnánk nyúlni, sőt alámerülni a Tazawa-tó végtelennek tűnő mélységébe. Olyan kék, hogy ha Mickey O'Neil anutája látta volna, akkor nem babakékben kéri a lakókocsit a hableányos szökőkúttal, hanem ebben. Nem túlzás azt mondani, hogy a kék szín ezen az órán él. Személyisége van, néha olyan harsány, hogy belerobban az ember arcába, de előfordul olyan is, hogy szinte teljesen fekete. Fogalmam sincs, hogy mit csináltak vele, mert ez nem egy megszokott „sunburst” effekt, vagy vignettálás, és nem is trükköztek sugárirányban a felülettel. Ahhoz, hogy ez az illúzió létrejöhessen, minden bizonnyal szükség van tükröződésmentes sík zafírüveg segítségére is, amit nem is spóroltak le a Seiko mérnökei. A kronometer.hu oldalán olvastam (link lesz alul), hogy ez a technika szintén a Grand Seiko világából jött, és az a titka, hogy a különböző rétegeket, különböző felületkezeléssel látják el, és ezt addig ismételgetik, amíg létre nem jön az elérni kívánt szín mélysége. Nem tudom a megfejtést, de ez valami olyan boszorkányság lehet, amiért a középkorban tutira elégetett volna valakit a szent inkvizíció.  

Az egyirányba forgatható lünetta is kapott némi szeretetet és törődést, ugyanis kerámiából készült, 120 klikkel tesz meg egy teljes kört, és nagyon kellemes érzés tekergetni. A kerámia azért örvendetes, mert nehezen karcolódik és sokkal ellenállóbb, mint a festett betétek. Ha esetleg sötét lenne, akkor sem kell aggódnunk, mert a Seiko LumiBright ott segít, ahol tud, jelen esetben minden index (kivéve a három óránál található) és a lünetta jelölései is kaptak belőle. A LumiBright pedig párját ritkítja, ha fényességről van szó. 2018-ban szigorítottak az ISO minősítésen, eszerint a számlapon minden markernek világítania kell. Az SLA023 első szériáiban három óránál egy teljes dátumablak található, az újabb kiadások viszont a dátumablak mellé kaptak egy lume-os fél indexet, hogy a modell ne veszítse el az ISO tanúsítványát.

Ha már szóba kerültek az indexek, időzzünk el egy kicsit a gyönyörű rakott markereknél, aminek a szélét szép fényesre polírozták, a fehér LumiBrightos jelölések pedig eszméletlenül jó leolvashatóságot biztosítanak a sötét, mélykék és a fehér színek kontrasztossága miatt. A számlapon találunk még feliratokat is gazdagon, fent kapunk egy festett Seiko logót, az alsó fertályon pedig tájékoztatnak minket a ProSpex (Professional Specifications) termékcsaládba való hovatartozásról, ezáltal az óra professzionális felhasználhatóságáról, az automata szerkezetről és a 300 méteres vízállóságról.
Amikor hagyjuk magunkat hipnotizálódni az óra szépsége által, észreveszünk olyan részleteket, mint például a 300 métert jelölő felirat színe, ami tökéletesen illik másodpercmutatóhoz. De nem ez ám a mutatvány, ilyet mindenki tud. Hanem az, hogy... emlékeztek még Tatsuko aranyszínű szobrára a kobaltkék tó mellett? Mutatom újra:

Ugye, hogy ugyanaz a színösszeállítás? Véletlen lenne ez az összefüggés? Szerintem nem lehet az. 
Ha pedig a részleteknél tartunk, figyelemre méltó, hogy a mutatók felületén a szálhúzás milyen kontrasztot alkot a szélükön megfigyelhető fényesre polírozott letöréssel. Vagy az is finom megoldás, hogy a dátumtárcsa háttere ezüst, rajta fekete számokkal. Ez pont az inverze a számlap indexeinek. Pontosan ezek azok a részletek, amik a régi Marinemaster szerszámszerűségét egy magasabb szintre emelik.

Ha már magasabb szint, ezúttal a hagyományosan négy óránál elhelyezett korona is jelzett, a ProSpex X logóját gravírozták bele. Természetesen nem is lehet kérdés, hogy rendelkezik-e menetzárral. Ez itt már evidencia, hiszen egy 8L35-ös szerkezetet kell megóvni a külvilág borzalmaitól. (Az SLA cikkszámú órák úgy tudom, hogy mindig ezt a szerkezetet kapják.)

Miért olyan különleges ez a werk? Azért, mert ez is egyike a Grand Seikotól kölcsönvett finomságoknak a zaratsu, a kerámia lünetta és a számlap színe mellett. Ha hihetünk a pletykáknak, akkor a Grand Seiko 9S55 szerkezete az valójában egy enyhén módosított, dekorált 8L35-ös. Figyelemre méltó az is, hogy a 8L szerkezetcsalád a Grand Seiko órákhoz hasonlóan szintén a Shizukuishi Watch Studio-ban készül, Moriokában és a Seiko legképzettebb mesterei dolgoznak rajta.  Technikai jellemzői közé tartozik, hogy 26 köves, 28800-as óránkénti féllengésszámmal dolgozik (4 Hz-es), megközelítőleg 50 óra járástartalékkal rendelkezik, és használja a kétirányú Magic Lever rotormechanizmust. A Seiko által fejlesztett SPRON („spring micron”) hajszálrugó gondoskodik a szerkezet életben tartásáról, és egyenletes működéséről. Egy rendkívül rugalmas, kobalt és nikkel alapú fémről van szó, aminek a tulajdonságai lehetővé teszik, hogy egyenletesebben tudja leadni az eltárolt mozgási energiát. Ennek ellenére a gyári adatok szerint a pontosság - 10 / +15 másodperc naponta, de a valósóságban ezek a szerkezetek lényegesen jobban teljesítenek a gyár által megadott adatoknál. A szerkezet másodpercstoppos, tehát a korona kihúzásakor a másodpercgyűjtő megáll. Kapott még egy Diashock névre hallgató rázkódásvédelmet, hogy ne kelljen túl sokat aggódnunk akkor, amikor az íróasztal sarkához odaverjük.

A szíj mindig egy érzékeny téma. Kaptak a japánok már hideget-meleget emiatt, de ezúttal szerintem nincs ok a panaszra. Egy négyrészes, nyomógombos kettős biztonsági zárral ellátott, nagyon igényes megoldást találtak ki. A szíj ötszemesnek tűnik, de négy elemből áll, a két vékonyabb betétet fényesre polírozták, míg a szélek és a középső rész szálhúzott. Tökéletesen illik a tokozat megoldásihoz, és az illeszkedésekre sem lehet egy rossz szavunk sem. A búvár-hosszabbítós megoldás nagyon perverz, de nem is várhatunk mást a gundam robotok megalkotóitól. Ha tágítani szeretnénk, akkor a zárat felfelé kell hajtanunk, ami kiold egy reteszt, és a hosszabbító megindul. A hétköznapi használathoz pedig van lehetőség mikroállításra is.
Amennyiben egy könnyedebb megoldást szeretnénk, feltehetjük az ajándék, fekete színű szilikonszíjat is, amit kapunk az órához, bár véleményem szerint ennek a fémszíj áll igazán jól. 

Mivel volt már szerencsém több Seikoval élőben találkozni, nem lepett meg a csomagolás visszafogottsága. A komolyabb ProSpex órákra jellemző fekete, kis ablakos dobozban pihent az óra, pihe-puha párnáján a papírjaival, kiskártyáival és fityegőivel együtt. Nincs semmi dráma, semmi pornó, valamiért odaát a világ túlsó felén nem akarnak elkápráztatni bennünket a körítéssel. A Marinemaster sorozat szerintem megérdemelne valami elegánsabb prezentációt, de ez alapvetően nem egy limitált modell. Bár nincs belőlük túl sok, és a generációi között is 5-10 évek telnek el, a nyafogás helyett inkább fogadjuk el, hogy Seiko kapitánynál a csomagolás csak másodlagos szempont. 

Ezt az órát a COVID-ot megelőző évben be lehetett szerezni a globális Seiko áremelkedés előtt, amikor még 360 Ft körül mozgott az euró Ausztriában. Az osztrákok egy nyári akció keretében 2200 euróért adták az SLA023J1-et, tehát 800 ezer Ft alatt lehetett egy ilyen órája az embernek. Manapság, ha találni még valahol raktáron, akkor bizony 1.250.000 és 1.350.000 Ft között juthatunk hozzá. Teljesen irreleváns, hogy ér-e annyit, mert minden 200 ezer forint feletti óra a szerelemről szól, nem a racionális döntésekről. Ennek a típusnak ráadásul a gyártása is befejeződött, átvette a helyét az új SLA077J1, ami már nem monoblokkos, és méreteiben, formavilágában is egy lehetnyivel kisebb lett, modernebb, trendibb. A használt piac pedig nem igazán akar engedni az árból, keményen tartják magukat a harcoló alakulatok, főleg azért, mert az ikonikus tokformával ez volt az utolsó Marinemaster széria.

Előnyök:

- Kivételesen kiemelkedő építési minőség
- Zaratsu polír, Diashield bevonat, monoblokk tok
- Kerámia lünetta
- Tükröződésmentes zafírüveg
- LumiBright
- Horológiai különlegesség, az óratörténelem egy darabja
- 8L35 szerkezet, Diashock rázkódásvédelem
- Búváhosszabbítós fémszíj, ajándék szilikonszíj

Hátrányok:
- Az ára már túlmutat a lélektani határon

Források

A japán népmesékhez:
http://www.misawajapan.com/poi/outside/towada.asp

https://www.city.semboku.akita.jp/en/sightseeing/spot/04_tatsukodensetsu.html

https://jp.neft.asia/en/archives/9616

https://www.ndl.go.jp/scenery/e/column/tohoku/hachirogata_lagoon.html

A Marinemasterhez:
https://wornandwound.com/deep-dive-the-evolution-of-seikos-professional-marinemaster-range/

https://coron.et/new-1minute-reads/history-of-the-seiko-marinemaster

https://kronometer.hu/2021/01/30/nagy-ora-nagy-melysegekbe-seiko-sla023/

https://calibercorner.com/seiko-caliber-8l35/

Vannak olyan órák, amik különleges helyet foglalnak el az ember szívében, mert kötődik hozzájuk egy emlék, vagy valamilyen fontos esemény. Ezért nézzétek el nekem, ha a következő bemutató kicsit szentimentálisra sikerült, egyrészt azért, mert öregszem és igénylek némi lelkizést, másrészt mert ezt a Certinát, 2009-ben vásároltam magamnak, és ez volt az első órám, amire a saját, nehezen megkeresett fizetésemet elherdáltam. „Nem úr, aki nem herdál!” – tartja a mondás. Akkor még nekem is több volt a hajam, és talán tettem olyan meggondolatlan dolgokat, amiket ma már nem tennék. (Ennek az állításnak csak az első fele igaz.) Ez az óra végigkísérte felnőtté válásom jó, és rossz döntéseit, sikereit és kudarcait, kibírt mellettem tizenöt évet és remélem, hogy még sokáig velem marad a csatatéren.

 „Nem tudni mért, de mindig megható…”

Már az első találkozásunk is mesébe illő volt. A felkelő nap aranyszínű sugarai álmatagon, lustán simították végig a porcelánbögrém szélén lecsorduló sötétbarna kávécseppet, amivel az éjszaka által meggyötört testem nem igazán foglalkozott. Lelkem még álomország tengerpartján csatangolt, amikor ezek a lusta napsugarak megakadtak az ebédlőasztalon hanyagul ottfelejtett Orex Óra- Ékszer katalóguson.
Azoknak, akiknek volt bátorságuk később megszületni, mint én, nekik elmondanám, hogy a kétezres évek végén az Orex egy országos bolthálózatot üzemeltető, az osztrák Dorotheum cégcsoport tulajdonában lévő vállalkozás volt. 2017-ben vonultak ki teljesen Magyarországról, de a problémáik már 2004-ben elkezdődtek, amikor az MNB igencsak nehezen akarta megadni a működési engedélyüket. Amikor ez megtörtént, akkor pedig az eladások nem alakultak úgy, ahogy az osztrákok szerették volna, mert a bolthálózat jelleg miatt az áraik mindenhol egységesek voltak, nem igazán lehetett kedvezményeket kipréselni belőlük. Az órák és ékszerek mellett zálogházat is fenntartottak, gyönyörűen szerkesztett katalógusokat és brosúrákat küldtek szerteszét az országban, de hiába a törekvés, kicsit túlbecsülték a magyar piacot. Ők nem az az üzlet voltak, ahol a Q&Q vagy TikoTime esetleg Casio és Timex számítottak a húzó neveknek, náluk már olyan nagy márkák tűntek fel a kínálatban, mint a Tissot, a Certina vagy a Longines. Végül megtörtént az elkerülhetetlen, a sok veszteséges vagy nullszaldós év miatt bedobták a törölközőt, az üzletekből kedvezményesen kiárusítottak minden órát és ékszert, a BÁV Zrt. megvette tőlük a zálogkereskedelmi ágazatot, az osztrákok pedig „auf Wiedersehen” felkiáltással hazatértek.

Ezen a ponton jöttem a képbe én, a gőzölgő reggeli kávémmal, a levegőben szürkén gomolygó cigarettafüsttel és a csodásan megfotózott Orex brosúrával, aminek hátlapján az akciós, utolsó darabokat kellető feliratok a Certina DS Podium Quartz Chronograph-ot reklámozták. Ekkor történt, hogy a test és lélek azonnal egyesült, a csipától fátyolos tekintetem a hamvadó cigarettavégemen át azonnal erre a svájci szépségre vándorolt. Na, ekkor történt a nagy szerelem, ami tizenöt évig tartott, és talán nem ért véget még most sem.

 „Idővel mindent másképp lát az ember…”

Ha pozícionálni szeretnénk a Certinát, akkor talán a Tissot és a Longines közé lehetne illeszteni. A jól csengő név ezúttal jelentéssel is bír, a latin certus szóból ered, ami biztosságot, kicsit magyarosabban és szabadabb értelmezésben megbízhatóságot jelent. A történelme igencsak impozáns, 1888-ban alapította meg egy testvérpár, Adolf és Alfred Kuhrt Grenchenben. Kezdetben csak alkatrészeket gyártottak Kuhrt testvérek néven, később már komplett szerkezetet is készítettek. Saját márkát is létrehoztak a Certina előtt, ez volt a Grana, ami Grenchent jelent latinul. Ha ez a név ismerős valahonnan, akkor az nem véletlen, ők a második világháború alatt a brit hadsereg beszállítói is voltak. A Certina nevet 1939-ben kezdték el használni, ekkorra készült el a gyáruk is, ezzel párhuzamosan pedig a Grana márkanév szép lassan ki is kopott. 1949-től már hivatalosan is Certina néven szerepelnek. Az 50-es évek már a terjeszkedésről szóltak, és az innovációról. A Certina nevéhez kötődik a double security, azaz DS megoldás, ami egy tömítésrendszer rövidítése volt. Tömítőgyűrűt kapott a korona és a hátlap is, a rugalmas anyag és a tok között pedig légkamrák biztosították a rázkódásvédelmet. 1959-ben jelenik meg a teknős logó, ami a DS-re utaló strapabíróságot hivatott jelképezni. Mindezt annyira komolyan gondolták, hogy építettek egy hat méter magas állványt, aminek a tetején egy satuszerű szerkezetbe fogták az órát, ami így egyenesvonalú, gyorsuló mozgással csapódhatott a földre. Még videót is készítettek erről, ami megtekinthető a gyár története mellett az alábbi linken:

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=0NhQZJ1TcEU

Ha az állványról való dobálózás pedig nem győzött volna meg, akkor a biztonság kedvéért 1960-ban adtak néhány Certina DS-t a vállalkozó kedvű Max Eiselin és Kurt Diemberger alpinistáknak egy Himalája expedíció keretében, ami fel is jutott a 8,167 méter magas Dhaulagirire, amire a világ hetedik legmagasabb hegye.

A kép forrása: https://www.vintagecertinas.ch/en/certinas-success-on-dhaulagiri/

Persze ha kételkednél a vízállóságot illetően, semmi gond, a víz alá is lezavarták, konkrétan a 62 méter mélyen elhelyezett SEALAB II-n teljesített jó szolgálatot a Scripps Oceanográfiai Intézet (Scripps Institution of Oceanography) kutatóinak csuklóján. A NASA-val is barátkoztak, nekik DS-2 Super PH 500 M órákat adtak, hogy kutathassák a végtelen határokat.

A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/SEALAB

A megfizethető és megbízható japán kvarcórák inváziója által okozott kvarcválság sok svájci gyártóval egyetemben a Certinát is megtépázta, de ezt a történetet már ismerjük, így került a Certina a Nicolas Hayek által 1983-ban létrehozott Swatch Group ölelő pihe-puha karjai közé.

Ami még a nagy neveket illeti, a Certina aktívan részt vett és vesz a sportéletben. A jeles személyiségek közül az ökölvívó Cassius Marcellus Clay, azaz Muhammad Ali, Robert Kubica, a BMW Sauber egykori F1 pilótája is nagykövetei voltak a Certinának. A WRC-ben pedig hivatalos időmérőként is feltűntek.

Balra fent Muhammad "Float like a butterfly sting like a bee" Ali, jobbra Robert Kubica,
alul pedig egy WRC reklám. 

A képek forrása: https://www.vintagecertinas.ch/en/history-en/

„De az, hogy szép volt, nem vitatható…”

A töri óra előtt ott hagytuk abba, hogy menthetetlenül belehabarodtam a Certinába. Ifjú titánként középső nevem a határozottság volt, ezért még aznap, munka után elmentem az Orex soproni üzletébe, és magamévá tettem. Bocsánat, ez így nem családbarát, hiszen fizettem érte… na ez se sokkal jobb, egyezzünk ki abban, hogy közös megegyezéssel életünk szálai összefonódtak. Ma ezt úgy nevezik, hogy impulzusvásárlás, de valójában sokkal több volt ebben. Sokáig gyűjtögettem, hogy lehessen egy szép órám, és ez a lehetőség egyszer csak úgy ott termett. Mikor hazaértem vele, órákig nézegettem, gyönyörködtem benne, még a kezelési útmutatóját is elolvastam. Kicsit úgy éreztem, hogy felnőtt korom első olyan dolga, amire nagyon vágytam, és most sikerült elérnem önerőből. Ez az óra nem egy ajándék volt szülőktől, nem volt benne olyan pénz, amit kaptam, hanem a saját munkámmal elért tárgy, ami így egy kicsit a felnőtté válás jelképe lett számomra. Tudom, szentimentális ostobaság. De nekem fontos volt.

A tokátmérő a korszak sztenderdjeinek megfelelően 40 mm, magassága 11,3 mm, súlyban pedig 153 g-ról beszélünk, de ez pont az az éra, amikor a tokméretek elkezdtek vadul megnövekedni. Létezett ebből is egy DS Podium Big Size kiadás, ami már 42 mm-re hízott. Mostanság újra hódítanak a kisebb tokozatok, ezért mondhatjuk, hogy ez a Certina már olyan öreg, hogy újra divatba jött. A tok anyaga a klasszikus 316L rozsdamentes acél, és zafírüveg védi a kártékony behatásoktól. A vízállósága kereken 100 méter, de menetzáras korona nincs, van helyette double security, tehát egy elasztikus, a rázkódások és erősebb ütések elnyelésére alkalmas védőgyűrű óvja az óra belső épségét. Ennek ellenére, azért jó az óvatosság, manapság már mosogatáskor is leveszem, nehogy valami baj legyen.

Arról már beszéltünk, hogy a Certina is a Swatch Group cégcsoport tagja, épp ezért nem is annyira meglepő, hogy a szerkezete a jó öreg ETA G10.211. Mielőtt jó magyar népszokás szerint köpködésbe kezdünk, azért gyorsan menteném is a mundér becsületét. Először is, ez a werk megtalálható számos Tissot, Certina illetve Swatch modellben, olyanokban is, amik egyáltalán nem olcsók. Továbbá, ha a Longines számára nem ciki a félmilliós quartz órába beépíteni az általuk L157-nek nevezett, valójában ETA 255.112-re alapuló kb. 40 ezer forintos szerkezetet, akkor a Certinának is nézzük el a durván 28-30 ezres G10-est. Ezek a quartzok teszik a dolgukat, megbízhatóak, és megfizethetők. Két – három évente kap egy új elemet, és gyakorlatilag kimegy a világból. Mondhatjuk, hogy illetlen dolog egy ilyen olcsó szerkezetet beletenni egy drága órába, de azt is jegyezzük meg, hogy épp ezért könnyű őket javítani vagy épp cserélni, ha esetleg valami komolyabb baj történne.
Nem mellesleg ez a stopperes megoldás ragyogóan működik, nekem a mai napig ez a Certina a viszonyítási alap, ha egy stopperes óra akad a kezembe.

Beszéljünk is róla. Vegyük észre, hogy a chronograph funkció mutatói pirosra vannak festve. Apróság, de ezzel is jelzik, hogy ezek a komplikációk összetartoznak. Hogy mennyire gondolták komolyan, mi sem mutathatná jobban, mint hogy tizedmásodpercek mérésére is alkalmas. Ez nem csak amolyan alibi stopper, mint amilyeneket a divatmárkák többségében találunk, hanem egy tökéletesen használható komplikáció, ha épp téged kérnének fel egy százméteres síkfutás méréséhez, vagy ha épp tudni szeretnéd a köridődet a lakás – posta – nagymama – gyógyszertár – Interspar útvonalon. Természetesen részidőt is mérhetsz, amennyiben a szükség úgy kívánja. Nem csak a piros mutatók és a fekete számlap kombinációja képviseli a sportos hangulatot, hanem a stopper gombjainak nyomásérzete is etalon. A gomb felülete kicsit gömbölyded, elég széles, hogy az ujjunkat kényelmesen ráhelyezzük, lenyomáskor határozottan kattan, egyértelmű visszajelzést ad a működéséről, és nincs benne az az esetlegesség, amivel számos ilyen funkcióval ellátott óránál találkozni lehet.

Kiemelném még a számlapot is, ami a DS Podium erősségei közé tartozik, mert számos finom részletet tartogat. Amikor jobban megnézzük, észrevesszük, hogy milyen komoly mélysége van. A hat óránál található dátum a legalsó szint, felette van a számlap, amibe gyönyörűen lesüllyesztve láthatóak a chronograph segédszámlapjai. Ezek egy leheletvékony, fényesre polírozott peremet kaptak, pont olyat, amilyen a dátumablak körül is látható. A segédszámlapok hátterében hajszálvékony koncentrikus körök adnak egy olyan fényjátékot, ami erős kontrasztban áll a számlap homogén matt feketéjével.  A jó leolvashatóságot a rakott fehér indexek garantálják, amiknek a szélén szintén van egy polírozott fényes letörés. Nagyon ízléses az arab számokkal megjelenített 3, 9 és 12, valamint a belső gyűrű, amin ötösével megtaláljuk a percek beosztását. A külső lünettán a tachymeter skála teszi lehetővé, hogy akár átlagsebességet is mérhessünk a dugóban ücsörögve a Sopron határát jelző tábla és a temető előtti jelzőlámpa között. A mutatók visszafogottak, de elegánsak, a másodpercgyűjtő ezúttal a hat óránál elhelyezett segédszámlapon található. Na most lume az ugyan van rajtuk, de csak olyan, mint én így negyven felé a hálószobában. Megvannak a maga nagy pillanatai, de világmegváltó dolgokat ennyi idő után már nem szabad várni tőle. A tűz még ég benne, de ne szépítsük, elég gyorsan kialszik. Ha emlékeim nem csalnak, akkor fénykorában a Super-LumiNova kékes derengése hosszan tartó fényjátékot biztosított, mostanra viszont inkább csak a szép emlékek maradtak meg róla.

Az egész órára jellemző, hogy a Certinánál nagyon ügyesen játszottak a fényes és matt elemekkel. A tok szálcsiszolt, csillan, amikor csillannia kell, de összességében szolid, elegáns, kicsit sportos mégis visszafogott, és ha már a részleteknél tartunk, a DS logóval ellátott koronát majdnem el is felejtettem megemlíteni.

A fém szíjról ódákat azért nem fogok zengeni, mert meglehetősen generikus. Biztonsági zárral szerelt, mikroállításra lehetőséget adó darab, ami illik az óra hangulatához. A középső szemeket fényesre polírozták, ami gyűjti a karcokat, de ezt már megszokhattuk. A vastagsága a szokásos 20 mm, ezért könnyen cserélhető, ha a helyzet úgy kívánja. Az általános minőségéről azért mondjuk el, hogy jelenleg is van a piacon olyan jó nevű gyártó, aki csak szeretne ilyen minőségű szíjat adni az elérhetőbb árú termékeihez.

Apropó árak. Pontosan nem emlékszem már, hogy tizenöt évvel ezelőtt mennyibe került, de nagyságrendileg a 150 000 Ft magasságában kínálták. (A tévedés jogát fenntartom, mert régen volt, a számláját pedig nem akartam előkeresni, mert a kutatás miatti szoba felforgatás jelentős erőforrásokat emésztene fel. De megvan.) Amikor hordom, gyakran gondolok arra, hogy mennyire jól öregedett ez a modell. A DS Podium ugyanis jelenleg is kapható, a design gyakorlatilag apróságokban változott.

A jelenlegi verzió ára 246 000 Ft, a szerkezet a régi, az óra méretei pedig szinte változatlanok. Az indexeken variáltak, a dátumablakot áthelyezték, de tulajdonképpen csak apró ráncfelvarrásokat kapott az eltelt évek alatt. Természetesen kalandoztam egyet a Chrono24 csodálatos világában is, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy 2010 körüli, használt, de dobozos, papíros, ténylegesen makulátlan állapotú darabért 279.000 Ft-ot kérnek. Ha többre vágyik a lelkünk, akkor létezik új DS Podium automata szerkezettel is, de ha ilyet szeretnénk, akkor már 470 000 Ft hiányát kellene megbeszélnünk a lelkiismeretünkkel és/vagy a környezetünkben élőkkel. Az bizony fájdalmas, ahogy az alap quartz kiadás sem csekélység a maga 250 körüli árcédulájával. 

„Van szerelem, mely nem gyógyítható.” – Kovács Kati

Karcos, itt-ott le van ütve, kicsit leharcolt, de még működik. Olyan, mint a gazdája. Ez az óra látta velem a tengert. A karomon volt, amikor átvettem a diplomámat a postástól. Na nem azért, mert a TEMU-ról rendeltem, akkor az még nem volt, hanem azért, mert csúsztam egy évet a szakdolgozat miatt és nem akartam egy idegen évfolyamban a kakukktojás lenni az átadón. Ott volt, amikor megismertem barátokat, és akkor is, amikor elvesztettem őket. Velem volt, amikor megvettem az első használt autómat, egy türkíz (official gleccserkék gyöngyházmetál csak mondom) Mitsubishit, ami a szabadságot magát jelentette, és akkor is, amikor nyolc év után felmondtam az első munkahelyemen. Velem volt, amikor karamboloztam. Velem volt, amikor kidobott az első nő az életemben. Akkor is, amikor a második. Akkor is, amikor a harmadik. Akkor is, na jó, ezt a témát inkább hanyagoljuk, így is telesírtam már egy százas zsepicsomagot emiatt a bugyuta Kovács Kati szám miatt, amit véletlenül újra megtaláltam, legyen elég annyi, hogy felnőtt életem jelentősebb szakaszaiban osztozott velem a jó és rossz pillanatokon egyaránt.

Nagyon jó hordani a DS Podiumot. Bármit csinálhatsz benne, mindenhez illik, kényelmes és megbízható. Ha nem ütöttem volna be a fejemet az órázással, vagy ha csak simán normális lennék, nem pedig egy bolond, és csak egy óra kellene, ami mindig, mindenre megfelel, akkor ez olyan. Egy olyan óra, amivel le lehet élni egy életet.

Előnyök:

- Időtálló, sportosan elegáns design
- DS technológia
- Zafírüveg
- Kiváló építési minőség
- Megbízható kvarc szerkezet
- 100 m vízállóság

Hátrányok
- Magas ár

Vannak olyan órák, amelyek esetében a műszaki jellemzők, a történelmi kor, amiben megjelentek és az óra konkrét háttértörténete egy egymástól elválaszthatatlan kerek egészet alkotnak. Az Omega Speedmaster például összefonódott az űrversennyel, vagy a Rolex Submariner a mélytengeri kutatásokkal, de a Cartier Santos és a repülés kapcsolata is hasonló viszonyban áll. Ugyanakkor nem csak ezeknek a jellemzően európai, kékvérű elitklubnak vannak ilyen ikonjai, hanem a felkelő Nap országában a Seiko háza táján is akadnak emblematikus modellek, olyanok, mint az 1970-ben megjelent Diver 6105.
Ezt az órát több tényező is híressé tette. Az egyik Naomi Uemura japán úriember, aki egy ilyen órát viselt a 18 hónapon át tartó kutyaszános utazása során Grönlandtól Alaszkáig, ami körülbelül 12 000 km-es embert és órát egyaránt próbára tevő kihívást jelentett. A másik nevezetes esemény a Diver 6105 életében a vietnami háború volt, a harmadik pedig egy legendás mozifilm, Francis Ford Coppola Apokalipszis most című magnum opusa. 2021-ben a Seiko-nál úgy gondolták, hogy a hangzatos „Modern Re-interpretation” címszó alatt készítenek belőle egy újabb kiadást, de megragadják a lehetőséget, hogy egy kicsit elrugaszkodjanak a rájuk jellemző konzervatív színektől és formáktól, hogy álmodhassanak valami merészebbet.

„Seiko kapitány manapság ilyen órákat gyárt?” - John Fujioka - Kincs, ami nincs (1981)

Seiko kapitány nem csak hogy órákat gyárt, hanem egyenesen több harcoló alakulatot is hadrendbe állít, ha a szükség úgy kívánja. Márpedig úgy kívánja, mert az olyan ikonikus darabok esetében, mint a 6105 nem elég egyetlen kiadás.
A kínálat tetején találjuk az SLA033 1970 Diver's Re-Creation Limited Edition, SLA051 1970 Divers Modern Re-interpretation, SLA049 Naomi Uemura 80th Anniversary Limited, SLA061 Uemura Limited Black Series, SLA069 Prospex X The Naomi Uemura Limited modelleket. Ezekből csupán 1200 darab készült (a 069-ből csak 500), és mindegyik a felsőkategóriás 8L35-ös szerkezetet kapta, ami meglehetősen közeli rokonságot ápol a 9s55-tel, ami már a Grand Seiko órák kiváltsága. Az árcéduláik átlépték az egymillió forintot, a vége pedig olyan másfél milliónál állt meg. Küllemében, színeiben, méreteiben az SLA033 állt a legközelebb az eredeti 6105-höz, a többi modell inkább számlapban, lünettaszínben, vagy a tok PVD bevonatában különböztek egymástól. Készítettem egy képet, hogy egymás mellett láthassátok a különböző változatokat. Könnyen lehet, hogy más piacokon léteztek egyéb kiadások is, de nekem ezeket sikerült fellelnem.

A képek forrása: https://www.seikowatches.com/global-en/

Bizonyára a Seiko is érezte, hogy a 6105 nem lehet kizárólag a tehetősebbek kiváltsága. Különösen azért nem, mert a 70-es években ez nem számított egy túlzottan drága órának. Felkerestem egy 1970-es Seiko katalógust (ami nem mellesleg szórakozásnak is kitűnő, ajánlom mindenkinek, mert csodákra bukkanhat benne az ember), és megkerestem benne az ősmodellt, aminek az ára 17500 yen volt. Kíváncsi voltam, hogy mennyi lehetett akkoriban a japán átlagfizetés, és bár az ilyen adatokat óvatosan kell kezelni (különös tekintetettel, ha a KSH-nak bármi köze van hozzá), de azt találtam, hogy olyan 69000 yen körül mozoghatott. Ha abból indulunk ki, hogy egy tisztességes, japán „jómunkásember” ennek a felét meg is kapta, még akkor is futotta neki erre az órára egy havi fizetésből. Természetesen a tévedés jogát fenntartom.
Ezen a ponton meg is ragadom a lehetőséget, és teret engedek egy személyes véleménynek, miszerint a Seiko bár hibátlan munkát végzett ezekkel az újrakiadásokkal, de a modell szellemiségével kicsit talán szembement. Az eredeti 6105 egy nagyon magas építési minőségű óra volt, elérhető áron, az újak viszont már egyértelműen a luxusóraipar felé tolódtak el. Nyilván a 8L35-ös szerkezetet, a tükröződésmentes zafírt, a kerámiabetétes lünettát, az ISO diver 200 minősítést, a limitációt és az exkluzív életérzést meg kell valahol fizetni, de a 6105 nem erről szólt. Talán tudhatták ezt a japánok is és ezért érezhették szükségét annak, hogy legyen ebből egy picit elérhetőbb árú sorozat is. Amik még így sem olcsók. Mutatom is, hogy mely modellekről van szó:

Ennek a tagjai a következők: SPB151, SPB153, SPB183, SPB237, SPB257, SPB261, SPB263, SPB265, SPB288, SPB301.

A képek forrása: https://www.seikowatches.com/global-en/ 

Gyorsan essünk túl a legfájóbb ponton, ami az árcédulát jelenti, és fél millió forinttal kellene megbarátkoznunk, pontosabban annak a hiányával. Plusz-mínusz 50 000 forint attól függően, hogy milyen szíjon adják, illetve rendelkezik-e valamilyen egyéb különlegességgel. Ugyanis a japánok nem akarták kiszúrni a rajongók szemét annyival, hogy ugyanazt az órát eladják egy alacsonyabb specifikációval rendelkező szerkezettel, kicsit kisebb tokmérettel, hanem igencsak megdolgoztak az év végi prémiumért. A közös pont a 6R55-ös szerkezet, és a 42-43 mm közötti tokméret. Minden másban viszont szabadon eresztették a fantáziájukat, ennek a sorozatnak ugyanis minden tagja kapott valami többletet, amitől szinte már-már személyiséggel rendelkeznek. Az SPB151 a biztonsági játékos, mindenben megidézi az eredeti 6105-ös legendát, csak kicsit kisebb, a számlap letisztultabb. Az SPB153 egy zöld versenyző, a különleges képessége, hogy ilyen színváltozat azelőtt sohasem létezett, és ezt a matt zöld árnyalatot sem használta még a Seiko. A 237-esről érthető módon később fogok mesélni, a 257-est egy modern, katonai hangulatú, fekete PVD bevonattal látták el, a 265-288-301-es modellek fantasztikus színeket, textúrált számlapot kaptak. Annak ellenére, hogy ez a széria az elérhetőbb árú, küllemben ezeknél érhető tetten igazán a kreativitás és a játékosság. Engem lenyűgözött, hogy egy viszonylag egyszerűnek mondható formából milyen egymástól jelentősen eltérő hangulatú órákat lehet kihozni. Sőt! Szerintem nincs szégyellnivalójuk az SLA sorozat képviselői előtt. Mivel az eredeti 6105 46 mm-es tokátmérővel, tokfültől-tokfülig pedig 49,5 mm-es méretekkel büszkélkedhetett, az SLA változatok pedig ehhez igazodtak (minimális eltéréssel), nyugodtan mondhatjuk, hogy a 42-43 mm-es „kistestvérek” sokkal közelebb állnak a mindennapi hordhatósághoz, a mai értelemben vett kényelmes viselethez. Megkockáztatom, hogy az eredeti modell szellemiségéhez is, de ezt most elengedem.

„Nincs lövedék jön ki!” - John Fujioka - Kincs, ami nincs (1981)

Bár John Fujiokának csak annyi köze van a vietnámi háborúhoz, hogy ő alakította a fogolytábor vezetőjét a Hat év, hat nap 1982-es Richard Pryor filmben (és az Amerikai Nindzsa című örökbecsű mesterműben ő volt Michael Dudikoff mestere, csak mondom…), a Seiko 6105-nek viszont komolyabb szerepet osztottak ebben a konfliktusban. A háborúban szolgáló katonák meglehetősen érdekes karórákat hordtak, az archív fényképeken felismerhetünk olyan órákat, mint a Glycine Airman Special, a Bulova MIL-W-3818A, vagy a Benrus DTU-2A/P.

A képek forrása: https://wornandwound.com/the-px-watches-of-vietnam-a-survey-of-non-issued-popular-military-watches-of-the-vietnam-war/ és https://coron.et/new-long-reads/seiko-watches-from-the-vietnam-war

A vietnámi hadszíntér a karórák számára is komoly kihívást jelentett. A magas páratartalom, a víz, a sár, vagy a komolyabb fizikai behatások is szerves részei voltak a mindennapoknak, ezért csak az olyan órák bírták ezt a közeget, amiknek az építései minősége kiemelkedő volt. Az amerikai katonák az úgynevezett PX, azaz Post Exchange üzletekben jutottak hozzá olyan árucikkekhez, mint a karóra, vagy a piperecikkek, esetleg valamilyen extra ruházat. Ezeket a boltokat az amerikai hadsereg működtette, és a kedvezőbb adóterhek miatt olcsóbban lehetett hozzájutni a kívánt termékekhez.

Ilyen volt egy PX Store a vietnami háborúban
A kép forrása: https://www.aafes.com/TimeLine/

Így ismerhették meg, és szerethettek bele a katonák a Seiko számos modelljébe, köztük a 6105-be is. Ha már ennél a témánál tartunk, beszéljünk arról is, hogy miként kapta a rajongóktól ez az óra a Willard becenevet.  1979-ben, tehát csupán négy évvel a háború után, bemutatták a mozikban a sokak által a filmtörténelem egyik legjobb háborús filmjének tartott Apokalipszis most című alkotást. Francis Ford Coppola mozijában Martin Sheen alakította Willard kapitányt, aki azt a küldetést kapta, hogy hajózzon fel a kambodzsai határhoz, és állítsa meg a Marlon Brando által megformált Kurtz ezredest, aki magánhadseregével elszeparálódott a valódi világtól, és nem mellesleg a normalitástól is. Martin Sheen karaktere egy Seiko 6105-öst visel, ezért a rajongóktól meg is kapta a Willard elnevezést.

A képek forrása: https://monochrome-watches.com/why-the-captain-willard-spb153-is-to-me-the-coolest-seiko-of-2020/

Mivel szeretjük az érdekességeket, mondjuk el azt is, hogy az Apokalipszis most egy mára méltatlanul elfeledett regény kissé szabadon értelmezett adaptációja. A történetet eredetileg Joseph Conrad írta meg 1899-ben A sötétség mélyén címmel. Érdemes elolvasni, ha esetleg valaki nem ismerné.

És még egy érdekesség, bár kezdünk elkanyarodni a témától: az megvan, hogy a Kincs, ami nincs Kamasukája valóban létezett? Onoda Hiroo-nak hívták, és maroknyi csapatával egészen 1974-ig nem hitték el, hogy a második világháború véget ért. Seiko kapitány, most valahol nagyon-nagyon büszke.

 „Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot!” – Bud Spencer – Kincs, ami nincs (1981)

A mindent lebíró akaratra Naomi Uemurának is szüksége lehetett, amikor fejébe vette, hogy teljesíti a „Seven Summits” kihívást, ami azt jelenti, hogy minden kontinens legmagasabb hegyét meghódítja. Hétből ötöt, amik közt ott van az Everest is, le is győzött, és ha nem hagy itt minket tragikusan fiatalon, mindössze 43 éves korában, akkor minden bizonnyal be is teljesítette volna a nagy álmát. Amikor épp nem a hegyekben volt, akkor olyan apróságokkal kötötte le magát, mint a bevezetőben már említett 12 000 kilométeres utazás az Északi-sarkvidéken, kutyaszánon. Mondhatjuk, hogy Uemura az utolsó nagy, rekordokat felállító és döntögető kalandorok egyike volt, akit hű társa egy Seiko 6105 kísért el a kalandjaira.

A kép forrása: https://www.seikowatches.com/us-en/products/prospex/special/uemura_1970_limited/index

Úgy gondolom, hogy ennyi történelem után rákanyarodhatunk arra a kiadásra, ami nem a hegyeket, a sarkvidéket, vagy a mozivásznakat hódította meg, hanem az én pici törékeny szívemet.

SPB237J1 - Seiko Prospex 1970 Heritage Diver’s Watch „Captain Willard”

Ezt az órát lehetetlen jól lefényképezni. Nem a saját, béna mobilos kis képeim miatt szeretnék mentegetőzni, hanem arra gondolok, hogy ennek az órának a valódi szépségét még a hivatalos termékfotók sem adják vissza. Az interneten fellelhető képek véleményem szerint vagy nagyon sterilek, vagy túlzottan sötét tónusúak, ezért volt is bennem némi kétely, hogy élőben nem lesz-e kicsit „játékórás” megjelenésű. Nem vitték-e túlzásba ezt a mesterségesen öregített vintage hatást. A szürkés textúrált számlap a fotókon ugyanis túlzóan hangsúlyosnak érződött, az indexek bézses színe pedig műpatinás hatást keltett. Az óráról készült videók esetében már sokat javult a helyet, de a stúdiók fényviszonyai bizonyos elemeket, például a szíj valós színét túlszaturálták, vagy épp az ellenkezője, nagyon hideg árnyalatúvá tették. A lünetta jelölései pedig néhol ezüstösnek, vagy kimondottan barnának tűntek, semmint bronznak. Ezért aztán nagyon vártam, hogy végre a saját szememmel is láthassam ezt a modellt, mert az a tapasztalatom, hogy a Seiko órái élőben sokkal-sokkal szebbek, mint a róluk készült képeken. Szerencsére ezúttal sem kellett csalódnom a japánokban.

Kezdjük ott, hogy ez az óra nem csillog. Nincs tolakodó fényes tükörpolír, ezért nem veszítette el az eredeti 6105 műszer- vagy szerszámszerűségét. A matt, szálcsiszolt felület gyönyörű, kihangsúlyozza az óra aszimmetrikus formáját, amit párnatoknak is neveznek. A belső fele fényesre polírozott, a hátlap viszont nem rejteget semmi különlegességet, csak a Prospex sorozat jellegzetes, dombornyomott Kanagawa hullámát. A tok az eredeti 6105-ös 44 mm-es átmérőjéhez képest 42-mm-re csökkent, de a tokfültől-tokfülig mért távolság nem változott jelentősen, 47 mm helyett 46,6 mm lett. Dimenzióiban bár kisebb, de optikailag ez nem annyira jelentős változás a kiindulási alaphoz képest, ugyanakkor a végeredmény egy hétköznapokon hordhatóbb óra lett. Az SPB237 vastagsága 13,2 mm, míg a 6105-ös 13 mm volt. Mivel ez az új változat NATO szövetszíjat kapott, ez a magasság hatványozottan érződik, hiszen hiába van a toknak egy erős alávágása a csuklónk felé, a szíj miatt nem tud felfeküdni rá úgy, mint a fém vagy gumiszíjas társai. Az SPB237 súlya 106 g, amit jelen esetben a szövetszíjjal kell érteni, az őse viszont kicsit légiesebb volt a gumiszíján, mivel az csak 90 grammot nyomott.  A súlykülönbséget a méreten kívül az is befolyásolhatta, hogy a régi változat Hardlex, az új kiadás viszont már domború zafír üveget kapott, ami természetesen tükröződésmentes is.

Ne is szépítsük, a Willard, vagy Uemura, kinek melyik becenév tetszik jobban, egy nagy óra. Régen is az volt, és most is az, ugyanakkor nagyon kényelmes. A stílusához, a műszerszerűségéhez szüksége is van ezekre a méretekre, mert az összhatás így tud érvényesülni, kicsit szembemegy a mai trendekkel, amikor az órák méretei inkább csökkenő tendenciát mutatnak. Szerintem kisebb méretben ez a formanyelv egyszerűen nem működik ilyen hatásosan. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy jól fog mutatni rajtunk, akkor fogadjuk meg azt az örökérvényű bölcsességet, hogy be kell menni egy üzletbe, és fel kell próbálni. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy mennyire lesz kényelmes az együttlét, és hogy fog mutatni majd a kezünkön.

A lünetta festett, matt fekete, 120 klikkes, egyirányba forgatható, és a rajta látható indexek és jelölések színe fényviszonyoktól függően más és más. Erős fényben kissé ezüstös, árnyékosabb helyeken viszont bronzos beütésű. Pont olyan, mintha egy eredetileg ezüstös festék az évtizedek alatt megpatinásodott volna. Ugyanez igaz a számlapon látható nem festett, hanem rakott indexekre is, amik számos fotón „hallókészülék sárgának” tűnnek, pedig a valóságban nem azok. Egyértelműen fehérek, de pont azt az árnyalatot alkalmazták, ami elhiteti velünk, hogy ez a szín negyven évvel ezelőtt még hófehér volt, de megrágta az idő vasfoga, ennek megfelelően hol kicsit sárgás, hol kicsit barnás. Az indexeket körülölelő fényes polírozott keret viszont nagyon élesen elhatárolja egymástól a számlap szürkés mintáját és az indexeket.

Ezen a ponton megemlíteném, hogy ezúttal nyoma sincs minőségbiztosítással kapcsolatos problémáknak. Az interneten egy időben sok fórumon panaszkodtak arról, hogy a Seiko nem figyel eléggé oda olyan részletekre, mint például az indexek jelöléseinek egyvonalba történő beállítása, vagy a lünetta holtjátékának kiküszöbölése. Minden gyönyörűen egyvonalban van, a lünetta határozottan mozog, sőt, talán ezúttal túlzásba is estek egy kicsit, mert egészen komoly erőt kell kifejteni ahhoz, hogy körbetekerjük.

Ha már a részleteknél tartunk, akkor ideje elmerülnünk az SPB237 fénypontjául szolgáló számlap mélységeibe. A Seiko a textúrált számlapokat sokáig a Grand Seiko privilégiumaként kezelte. Az SPB237 azon ritka kivételek egyike, amikor egy kis luxus leszivárog az alsóbb szintekre is. Némely fórumokon a „Grey Birch” becenévvel is illették ezt a kiadást, mert a számlap mintája megidézi a Grand Seiko SLGH005G modelljét, aminél maga a gyártó nevezte Shirakaba-nak, angolul „White Birch”-nek ezt a nyírfa törzsére emlékeztető mintát. Véleményem szerint ez kicsit túlzás, mert a Grand Seiko esetében ez a mintázat gyönyörű, mély, háromdimenziós hatást kelt, de az SPB237 esetében ez az optikai játék kifejezetten szolid. Messzebbről nézve inkább szemcsésnek tűnik a számlap, a finom, leheletnyi vékony erezetre emlékeztető minta csak közelebbről és erősebb fényviszonyok mellett válik láthatóvá. Ám akkor nagyon. Ha elkapjuk a megfelelő szöget, és a fényviszonyok is kedvezőek, akkor tényleg lélegzetelállító a szépsége ennek a textúrának, és konkrétan egy élmény ránézni. Valószínűlen nem én vagyok az egyetlen, akit ez levett a lábáról, mert az SPB237 megjelenése óta több alap Seiko modell is kapott valami hasonló számlapmintázatot.

Érdekesség még, hogy ez az óra Diver’s 200m minősítéssel rendelkezik, tehát megugorja az ISO 6425 követelményeit. Ezt 2018-ban szigorították, ennek értelmében minden egyes indexnek látszódia kell, és lumineszcens bevonatot kell kapnia. Sok óragyártó a dátumablakot teszi a három órát jelölő index helyére, de ez a megoldás jelen esetben nem működött volna. Mivel ez egy búváróra, a Seiko nem engedhette meg magának, hogy elveszítse a Diver’s minősítést, ezért a dátumablak háttere fehér lett, és egy kis indextöredékkel kiegészítették, így megmarad a számlap szimmetriája, és a szigorúbb ISO szabvány is teljesült.

A mutatók jellegzetesek, a gyár a komolyabb búváróráin hagyományosan ezeket használja. Tömzsik, vaskosak, és természetesen ezek is gazdagon kaptak a LumiBright anyagból, hogy sötétedés után se jelentsen gondot leolvasni a pontos időt. Az érdekesség, hogy a fény ezúttal nem zöldes, hanem kékes árnyalattal ragyogja majd be az esténket, amiben meglehetősen sokáig gyönyörködhetünk, mert a Seiko lumineszcens megoldásai évek óta párjukat ritkítják.

Az összhatás szerintem lenyűgöző. A számlap jól leolvasható, átjön az eredeti 6105 nemes egyszerűsége, de az olyan apró részletek, mint a színek, vagy a textúrált számlap közelről is izgalmassá varázsolják ezt a kiadást. Minél többet hordom, annál inkább úgy gondolom, hogy ez az óra nem olyan hatást kelt, mint egy új óra, ami réginek akar látszani, hanem olyan, mint egy régi óra, amit a nagypapa megőrzött az utókornak.

Ami a részleteket illeti, nézzük meg a szíjat is egy kicsit közelebbről. Látszólag egy sima NATO szíjjal van dolgunk, de ennél kicsivel többről van szó. Az anyaga poliészter, a Seiko szerint a szakítószilárdsága négyszerese a hagyományos textilszíjaknak. Búvárkodásra is alkalmas, könnyen szellőzik, a szövése pedig a hagyományos japán seichu fonásmintát követi. Engem leginkább az a rejtett kis részlet fogott meg, amit az óra viselése közben nem is fogunk látni. A szíj belső felén ugyanis elhelyezték a Prospex modellek egyik jellegzetes szimbólumát, Hokusai Kanagawa hullámát, és a bújtatón is kapunk egy kis finomságot, egy lézergravírozott Seiko felirat formájában. A hossza miatt sem kell aggódnunk, mert még az én 20 cm átmérőjű böhöm csuklómon is marad annyi hely, hogy vissza tudom fűzni a maradékot a pántok mögé. A színe pontosan leírhatatlan, talán a mély barnába hajló olívzöld állhat a legközelebb az igazsághoz, de ha ez nem tetszene, kapunk egy második, ugyanilyen anyagból és technikával készült szíjat is ajándékba, aminek a színe egyértelműen a szürke egy sötétebb, kékesebb árnyalatában pompázik.

Bud Spencer szerint a forgatókart a japán tankokban kurblinak nevezik, az SPB237-et viszont nem kurbli, hanem egy automata 6R35-ös hajtja. Volt már dolgom olyan Seiko-val, amiben ez teljesített szolgálatot, és nem szeretném kétségbe vonni, hogy egy konkurens svájci ETA mennyivel kifinomultabb, de a 6R35-ben eddig nem kellett csalódnom. Találni a világhálón olyan véleményeket, amik szerint épphogy csak a gyári tűréshatáron belül működik, tehát napi +25, -15 másodpercet produkál, nekem ennél lényegesen jobb tapasztalataim vannak. A Willard két hete van velem, és amióta a dobozból kivéve beállítottam, azóta gyönyörűen megy. Tény, hogy nem vagyok akkora kocka, hogy napi szinten ellenőrizgessem a Seiko applikációban a csalingálását, ezért természetesen lehetnek benne itt-ott elszórt másodpercek, de nekem pontosnak, megbízhatónak tűnik, éppúgy, ahogy az Alpinist modellem ugyanilyen szerkezettel is teszi a dolgát több mint egy éve. Azért azt se felejtsük el, hogy a 70 óra járástartalék még manapság is elismerésre méltó teljesítmény. 

A korona búvárórákra jellemzően menetzáras, az aszimmetrikus kialakítású tokforma tökéletesen megvédi a külső behatásoktól. Kitekeréskor határozottan ugrik a pozíciókba, finoman lehet operálni vele, nem érezni semmi lötyögést, lógást, kellemetlenséget. Talán egy jelölt korona még belefért volna a formatervbe, ahogy az SLA kiadások is kapnak egy lézergravírozott Prospex logót, de ez most elmaradt. Engem személy szerint nem zavar a korona jelöletlensége, számomra kihangsúlyozza a műszerszerűséget, de elfogadom, ha valaki elvárná ennyi pénzért, hogy legyen ott egy Seiko „S” vagy egy Prospex „X”.

Egy eredeti 6105 jobbra, az SPB237J1 balra. 
A kép forrása: chrono24.com

Ami jobban zavar, hogy a csomagolásra nem fektettek túl nagy energiát. Az óra a komolyabb darabokra jellemző fekete, kivágott ablakos dobozban érkezik. A védőkarton eltávolítása után szintén egy jobb fajta kartondobozban pihen az óra egy bőr, inkább műbőr párnán. A doboz belseje is bőrhatású, de ennyi is, nincs több rongyrázás. Valahol megértem, hogy a csomagolás alapvetően csak élménynövelő, nincs funkciója, magához az órához nem ad hozzá, de azért ha már ilyen sok pénzt fizet valaki, akkor jól esne ezen a téren is némi léleksimogatás.

„Csak egy halom rongyos papír!” – Terrence Hill – Kincs, ami nincs (1981)

Amennyiben ragaszkodunk egy eredeti Seiko Diver 6105-höz, akkor nagyon mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk. Az erősen leharcolt, megviselt, papír és doboz nélkül hirdetett példányok fél milliós árcédulánál indulnak, a szép állapotúak pedig bőven átlépik az egymilliós lélektani határt. Az idő ellenünk dolgozik, mert véleményem szerint ez már olcsóbb sohasem lesz, drágább viszont annál inkább. Az új SLA kiadások újonnan, ha még van belőlük, szintén az egymillió környékén mozognak, ellenben a használt piacon találunk kedvezőbb árú, papíros, dobozos használt példányt. Feltehetőleg idővel ezek is drágulni fognak, különösen ha az extra alacsony számban gyártott Uemura limitált változatokról beszélünk. Az SPB Willard sorozat esetében a félmillió forint elgondolkodtató. A svájci konkurencia erős, ilyen magas összegért már a Tissot, Certina, Edox, Doxa, Longines de még a Tag Heuer is tárt karokkal fogad minket, és ad nekünk valami szépet. (Utóbbi mondjuk pont okosórát, de az már egy másik történet). Ha nyitottak vagyunk a mikrobrandek világa felé, akkor pedig kinyílnak a tejjel-mézzel folyó Kánaán kapui előttünk. Véleményem szerint a helyzet az, hogy ezen az árszinten már a józan ész, és a racionális döntések nem jutnak jelentős szerephez, csakis az ízlés és a szerelem áll a középpontban. Az számít, hogy ki hol ütötte be a fejét, és mennyire, meg persze az is, hogy mindez mennyit ér meg neki. Az SPB Willard / Uemura sorozat egyetlen tagjának sincs szégyellnivalója a versenytársai előtt. Megvan a pedigréje, a vaskos történelme, és véleményem szerint a minősége is ahhoz, hogy komoly tényező legyen ebben az árszegmensben. Hogy megér-e ez nehezen megkeresett félmillió forintot? Ha engem kérdeztek, akkor a Seiko Willardért cserébe az nem több, „csak egy halom rongyos papír”.

Előnyök:
- A múlt, a történelem 
- Kiváló építési minőség
- ISO 6425, menetes koronazár, egyirányba forgatható lünetta, Diver's 200m vízállóság
- LumiBright
- Tükröződésmentes zafírüveg
- Kényelmes, seichu fonású NATO szíj, és hozzá egy ajándék szíj

Hátrányok
- A csomagolás illeszkedhetne jobban az óra magas minőségéhez

Azon lehet vitatkozni, hogy a Swatch és az Omega 2022-es MoonSwatch kollaborációja mennyire volt jó, vagy rossz, de a siker vitathatatlan. Nem meglepő, hogy egy évvel később a Swatch megpróbálta megismételni a bravúrt, ezúttal a szintén hozzájuk tartozó Blancpain-nal közösen. Ebből az együttműködésből született a Bioceramic Scuba Fifty Fathoms Collection, aminek a design alapjait a Blancpain Fifthy Fathoms legendás búváróra szolgáltatta, és megjelenéskor egy narancs (Arctic Ocean), egy sárga (Pacific Ocean), egy kék (Atlantic Ocean), egy zöld (Indian Ocean) és egy fehér (Antarctic Ocean) színvariációban érkezett. A tematika a nevekből eredően a Föld óceánjai köré épült, ezt jelképezték a színek, valamint az órák hátlapján elhelyezett csupaszkopoltyús csigák. Utóbbiakra a gyár a Nudibranch elnevezést használja, és minden modell egyedi állatkát kapott, jellemzően olyat, ami az adott óceánban honos.

A kép forrása: https://blancpainblog.com/news/the-blancpain-x-swatch-bioceramic-scuba-fifty-fathoms-collection/

2024-ben ez a sorozat kiegészült egy fekete variánssal, ami az Ocean of Storms nevet kapta. Az érdekessége, hogy ez az óceán, ami magyarul Viharok Óceánjaként fordítható nem a Földön van, hanem a Holdon. Az Apollo-12 ezen a nevezetes helyen szállt le 1969. november 18-án. Ez a modell így kiegészíti, ha úgy tetszik összeköti az Omega együttműködést a Blancpain kollaborációval. Mivel a Holdon nincs élet (bár ezt az Ősi idegenek című sorozat nézői jó eséllyel cáfolják), ezért a hátlapon elhelyezett csiga feladhatta a leckét a Swatch tervezőinek. Az Ocean of Storms kiadásra az Okenia Luna került, amit a nevében hordozott Luna, azaz magyarul Hold tett indokolttá.

Mielőtt elmerülünk a részletek tengerében, egy kicsit beszéljünk az ihletforrásul szolgáló Blancpainról. A gyár azt állítja, hogy övék a világ első búvárórája titulus, amit a Rolex erősen kétségbe von a Submarinerrel a háta mögött. Erről a cicaharcról egy csodálatos cikk is született, ami elolvasható a perezcope.com honlapon. Amit tényként állíthatunk, hogy a Fifty Fathoms az első búvárórák egyike, aminek a pedigréje kétségbevonhatatlan. A Fifty Fathoms elnevezés az óra vízállóságára vonatkozik, konkrétan 50 öl, ami 91,44 méter mélységet jelent. A francia, később az amerikai hadsereg is rendszeresítette, utóbbiak egy kis csavarral, mert náluk Tornek-Rayville néven vált ismertté ez a modell. A „Buy American Act" törvény miatt a Blancpain óráit Allan Tornek hozta el Amerikába, mivel a Bulova búvárórájával nem voltak elégedettek a hadseregnél.
A Swatch a kollaborációhoz nem az első Fifty Fathoms 1953-as változatát vette alapul, hanem a 70. évi jubileum alkalmából készített különkiadást 2023-ból.

A kép forrása: https://www.blancpain.com/en/fifty-fathoms-70th-anniversary

Felmerül ugyanaz a kérdés, ami a MoonSwatch esetében is, miszerint nem degradáló-e egy ilyen elit márkának az együttműködés a Swatch-csal. Legyáratni egy küllemében szinte azonos órát az eredetivel biokerámiából (még mindig műanyag) nyomott áron? Véleményem szerint azért nem, mert egyrészt az Omega eladásai is mutatják, hogy inkább lendített a Speedmaster értékesítésén a kollaboráció, másrészt a Swatch nem állítja azt, hogy olcsósított luxusórát kapunk a pénzünkért. Mert nem is. Amit kapunk, az teljes egészében a megszokott Swatch minőség, csak Blancpain köntösben. Azt azért jegyezzük meg, hogy a Blancpain kikötötte, hogy csak akkor mennek bele az együttműködésbe, ha az óra automata szerkezetet kap. Mivel a Swatch gyárt ilyet, ezért az Omega modellel ellentétben ezúttal nem kvarc, hanem a Sistem 51 automata szerkezettel szerelték az órákat.
Feltehetőleg az exkluzivitást próbálták erősíteni azzal, hogy ezúttal sem lehet ezeket az órákat webshopról megrendelni. Megint csak a kiválasztott Swatch butikok árusíthatják, és természetesen Magyarországon azóta sincs ilyen, ezért ha szeretnénk egyet, akkor nyögje Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.
Az én olvasatomban ez tulajdonképpen egy „designer” termék. Pont olyan, amilyeneket a Nike, az Adidas, vagy más divatipari szereplők is készítenek. Arra gondolok, hogy van egy alapmodell, teszem azt a híres-nevezetes Jordan 1 vagy Adidas Superstar cipő, majd kitalálják, hogy egy ismert előadó adjon valamit hozzá a személyiségéből. Esetleg tervez (vagy terveznek helyette) egy grafikát, egy logót, új színeket, mindegy mit, csak legyen valamilyen apró eltérés a kiindulási alaptól. Amikor ez megvan, mehet is gyártásba lényegében ugyanaz a termék, de ezúttal az eredeti ár többszöröséért lehet majd eladni, hiszen megvan a hozzáadott „érték”.

Ocean of Storms SO35B400

A tok ezúttal is biokerámia, ahogy a MoonSwatch esetében is láthattuk. A tokátmérő 42,3 mm, pont annyi, amennyivel az eredeti 70. évfordulós Fifty Fathoms is rendelkezik. A tokfülek távolsága 48 mm a Swatch, 47 mm a Fifty Fathoms oldalán. A tokvastagság frontján sincs jelentős különbség, a Swatchnál ez az érték 14,4 mm, a Blancpainnál 14,3 mm. Kijelenthetjük, hogy ránézésre ember legyen a talpán, aki kiszúrja az apró eltéréseket.
Az óra üvegével kapcsolatban a gyár nem merte kimondani, hogy plexi, hanem helyette egy kicsit ködösített. Szerintük ez „bioforrásból származó, karcálló bevonatot alkalmazó” anyag. Szerintem a világ egy jobb hely, ha plexiként kezeljük, szóval ha nem akarunk karcokat, akkor óvni kell gyakorlatilag minden olyan elemtől, ami a Mengyelejev periódusos rendszerében önállóan, vagy vegyületként megtalálható. Ha nem akarunk aggódni a karcok miatt, akkor hallgassunk az orvosra, és alkalmazzuk az általa előírt Frontin / Xanax / Rivotril szentháromság mennyiség kétszeresét.

Ha már lecsengett a trip, és kitisztultunk, akkor lesz időnk megcsodálni a számlapot, ahol azért bőven van mit nézegetni. Először is nagyon jól áll az órának a sunburst hatású, selyemfényű fekete számlap, ami harmonizál a matt fekete tokozattal. A fekete-fehér számlap maga a két lábon járó jól leolvashatóság, és ha besötétedik, akkor sem kell aggódnunk, mert az indexek Super-LumiNova bevonatot kaptak, amitől kékeszölden világítanak is tisztességesen, mint a Jang-ce egy AliExpress kiárusítás után.

A logók, feliratok tipográfiája ezúttal is megegyezik a megidézni kívánt Blancpain modellel. Az indexek rakottnak látszanak, de inkább ragasztásról lehet szó. Dátum van, ahogy az eredeti kiadás esetében is, a négy és az öt órát jelölő indexek közé rejtették ezt a komplikációt. Érdemes még észrevenni a sárga színű feliratot, és a másodpercmutató sárga hegyét, mert elsőre nekem kimaradt, de amikor szemet szúrt, azóta nem bírtam levenni róla a tekintetem. Imádom ezt a részletet, nagyon játékossá teszi az összképet illetve megtöri a fekete egyhangsúgását, és komorságát. A játékos hangulatra ráerősít az a geg, hogy míg egy eredeti Blancpain tok bal oldalán gyönyörű gravírozás hirdeti a gyártót, ezt a részletet egy műanyag Swatch feliratra cserélték. Apropó mutatók. A svájciak kitűnően elvégezték a házi feladatukat, mert míg a tokot és a számlapot a 70. évi jubileumi modellről mintázták, addig a mutatókat az aktuális kiadástól vették kölcsön, megteremtve egy amolyan „best of Fifty Fathoms” hangulatot. Olyan huncutul lopkodták össze a hozzávalókat ezek ott az Alpokban, hogy az órájukat akár Filthy Fathomsnak is nevezhették volna…
A lünetta forgatható ugyan, de ebben nem fogjuk túláradó örömünket lelni, mert annyira műanyag érzést nyújt, hogy hamar elmegy majd a kedvünk a tekergetéstől. A vízállóság viszont passzol a névhez, ténylegesen 50 öl, azaz 91 métert jelöltek meg a gyárban. Ezen a ponton azért említsük meg, hogy a korona nem menetzáras, szóval csak okosan pancsikoljatok a Balatonban az aligátorteknősök között. De legalább kapott egy szép logót, ami épp kiáll majd annyira, hogy a kézfejünkön nyomot hagy arról, melyik óra is volt rajtunk aznap.

Amit nem lehet eléggé méltatni, az a hátlap. A bevezetőben már említettem, hogy ezen a modellen az Okenia Luna nevű csupaszkopoltyús csiga látható. A valóságban ez az élőlény nem Bikinifenéken él Spongyabob társaságában, és nem is a Holdon, hanem Chile és Peru mellett 200 méter mélyen a Csendes-óceánban. Meglepő, de a hátlap zafírüveget kapott, amin én is erősen ráncoltam a szemöldökömet. Felül plexi, alul zafír, de biztosan létezik valaki Svájcban, akinek van erre valami értelmes magyarázata. Paulo Coelho idézetgyűjtemény is van, ha esetleg nem jutna eszedbe semmi, hogy mit írj ki az Instára miközben ezzel pózolsz a tükör előtt a karodon: „védd meg amit szeretsz”, „ismerd meg önmagad”, „a merülés szenvedély”, „feljogosít a felfedezésre”, „az óceán lélegzete”.

A szerkezet nem egy egyszerű kérdés. Mivel a Blancpain ragaszkodott az automata megoldáshoz, ezért a Swatch a saját fejlesztésű Sistem51-es werkét használta. Érdekes jószág, mert a nevében hordozott szám a benne rejlő alkatrészek számára utal, amiket egyetlen központi csavar köt össze. Az 51 azért van ennyire becsípődve nekik, mert pontosan ennyi alkatrészből állt az első kvarcszerkezetük, és büszkék rá, hogy ilyen alacsony alkatrészszámból képesek voltak előállítani egy automata werket. Az előnye, hogy teljesen robotizált a gyártása, így emberi beavatkozás nem szükséges, tehát olcsó. Amit tud, az alapvetően nem rossz, 90 óra járástartalékról beszélünk, és ami felhasznált anyagokat illeti, ott sem lehet panasz. Nivachron hajszálrugót használtak, a Swatch a honlapján kitért arra, hogy ennek az antimágneses jellemzői kiemelkedőek, jól bírja a rázkódást és az ütéseket, valamint az egész szerkezet hermetikusan zárt, hogy ne kerülhessen bele szennyeződés. Apró kellemetlenség, hogy a szerkezet nem "másodperc stoppos", tehát kihúzott korona mellett is mozog a másodpercmutató. Az idő beállításakor kicsit furcsa érzés a tekergetése, ahogy az sem megszokott, hogy a koronát fordítva, azaz órajárással ellentétes irányban kell felhúzni. A pontosság a gyári adatok szerint napi -5/+15 másodperc. Igen ám, de nem szervizelhető. Ez sajnos azt jelenti, hogy ha valamilyen probléma adódik, akkor ez az eldobós kategória, ami az óra árát tekintve nem annyira megnyugtató. A YouTube népe is rákapott a témára, és sokak szerint a javítás módja az, hogy az egész szerkezetet cserélik a tokban, erre ugyanis van lehetőség, de a mutatvány költsége jelenleg 150-200 euró körül mozog. Ez az óra bolti árának a fele, ezért erősen kérdéses, hogy megéri-e.

Amíg ezen gondolkodunk, ugorjuk a szíjra, ami viszont fantasztikusan jól sikerült. Eleve rajongója vagyok a jófajta NATO szíjaknak, és a Swatch ezúttal nem nyúlt mellé úgy, mint a MoonSwatch esetében. Nemcsak arról van szó, hogy a színe és a mintázata tökéletesen illeszkedik a tokhoz és a számlaphoz, hanem az anyaga is puha, szellős, mégis erősnek érződik. Az én böhöm 20 cm átmérőjű csuklómon is marad még bőven ráhagyás, amit lezserül vissza lehet hajtani a bújtatójába. A környezettudatosság oltárán is bemutatásra került egy kisebb áldozat, mert a szíj újrahasznosított anyagból készült, nem megerősített források alapján a tengerből kihalászott halászhálókból szőtte Vizipók-csodapók. Apró figyelmesség, de a bújtatók is kaptak egy kis Swatch feliratot, nehogy szó érje a ház elejét. A tüskecsat bújtatóján pedig egy diszkrét Fifty Fathoms felirat díszeleg. Igényes, minőségi, kényelmes, megkockáztatom, hogy talán az egyik legjobb NATO szíj, amivel találkoztam.

A MoonSwatch esetében kitértem a meglehetősen megúszós csomagolásra. A Blancpain kollaboráció esetén viszont kitettek magukért, mert az egyébként igényes kartoncsomagolásban konkrétan egy cipzáras utazódoboz rejti az órát. Ráadásul nem valami himi-humi temuszökevényről beszélünk, hanem egy merev, az óra színvilágához illeszkedő, ténylegesen használható utazódobozról van szó, olyanról, amiért egy Edelwolle vagy egy Boxy simán elkér öt-tízezer forintot. 

Műanyag luxus, vagy luxus műanyagból?

Egyik sem. A Blancpain márka véleményem szerint már mélyvíz. Ez nem a Rolex, vagy az Omega, amiről az amerikai filmekből megtanultunk, hogy a nagyon drága szinonimái. Ez nem egy „flexelős”, felvágós márka. A Blancpain azok által ismert, akik már erősebben beütötték a fejüket az órás világban, a Swatch pedig nem volt és nem is lesz luxusóra soha. Akkor minek nevezzelek a merengés alkonyában? Annak, ami ez az óra valójában. Egy zseniálisan jó, óratörténelmi design, pontos, de nem örökéletű automata szerkezettel, amit kényelmes hordani, jó ránézni, és hoz egy olyan laza, játékos, könnyed életérzést, mitől bártan csatoljuk fel a karunkra egy fülledt nyári reggelen.
Csak hogy egy olyan világot élünk, amikor egy Suzukiért elkérnek hatmillió forintot. Egy barna Nike cipőért, amin fordítva van a pipa, háromszázezret. Egy kőműves vagy egy asztalos milliós számlát ad (ha ad) a kerítésért vagy lépcsőért. Háromezer egy lángos egy fesztiválon, a PC szerviz 22 ezer forintos óradíjért telepít egy Windowst a százezrekért újonnan megvásárolt laptopra, ami elavul három év alatt. Igen, drága. 350-400 euró ez a Swatch, ami azt jelenti, hogy ha a forint épp gyengélkedik, akkor 130-150 ezer Ft között mozog. Ennyit adni egy műanyag óráért nemcsak drága, hanem luxus. Legalábbis nekünk itthon mindenképpen az. Sőt, talán bátran kijelenthetem, hogy ár-érték arányban gyakorlatilag értelmezhetetlen, mert az Orient, a Seiko, de még a svájci óraiparon belül a Tissot is szóba áll velünk ennyi pénzért. Lehet ujjal mutogatni a svájciakra, hogy ezt mégis hogy képzelték, de amíg olyanok a fizetések, amilyenek, és annyit ér a forint vásárlóértéke amennyit, addig ez nem is lesz jobb.

Előnyök

- Ikonikus design (ami inkább a Blancpain érdeme)
- Automata Sistem51 szerkezet, pontos, 90 óra járástartalék
- Kényelmes, laza, stílusos 
- NATO szíj 
- Vízállóság
- Utazódoboz

Hátrányok

- Nem javítható szerkezet
- Az ár/érték arány nem, vagy igen nehezen értelmezhető