Előszó

A Timex, régi nevükön Waterbury Watch Co. 1972 óta gyárt quartz szerkezettel szerelt órákat. A quartz válság is erre az időszakra tehető, ezért talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Timex a megfelelő időben a megfelelő lépést tette a túlélés érdeklében. 2022-ben, azaz pontosan 50 évvel később ők is meglovagolták a retró újrakiadások és heritage modellek hullámait, így jelent meg a Timex Q Reissue (TW2T80700), vagy a Q Timex 1972 Reissue (TW2V25400). Ehhez a felhozatalhoz csatlakozik a Timex Q Chronograph (TW2V42600), amire egyes honlapokon számomra kicsit érthetetlen módon Diver Chronograph-ként is hivatkoznak. A diver szó ugyanis búvárt jelent, ezért ebben az esetben minimum egy körbe forgatható lünetta dukálna, vagy 200 m-es vízállóság. Az is gyanús, és ezt máshol is olvastam már, hogy a hivatalos sajtóanyagban egy sofőrt mutatnak, aki egy Ford Mustangot hajt eszeveszett tempóban versenypályán, ezért az eredeti szándék feltehetőleg Driver Chronograph akart lenni, csak egy gyakornok elgépelte a promó szöveget, és kimaradt egy „r” betű.

A kép forrása: https://www.timex.com/q-timex-chronograph-40mm-stainless-steel-bracelet-watch/Q-Timex-Chronograph-40mm-Stainless-Steel-Bracelet-Watch.html

Mindenesetre az óra a Timex Lab Archive sorozatában jelent meg, ami valami olyasmit jelenthet, hogy nem volt a 70-es években konkrétan ilyen modelljük, de akár lehetett is volna. Ezt megpróbálom elmagyarázni. Akkoriban a design bajnok a Rolex Daytona 6239 (a tévedés jogát fenntartom) volt, mert a legtöbb óragyártó előállt valami hasonló számlappal. Különösen szép ennek a reverse panda (6241, de a tévedés jogát továbbra is fenntartom) kiadása, ami fekete alapon kínált bézs színű kronográf számlapot. Az Omega Speedmaster modellje, a híres Moonwatch (az első talán 1959) szintén a korszak legszebb órái közé tartozott (ahogy szerintem ma is). Ez a kis Timex, amivel ma foglalkozunk, gyakorlatilag olyan, mintha egy időgéppel visszamentek volna a múltba, fogták volna a korszakokra jellemző legnépszerűbb design elemeket, pl. a Rolex számlapját, az Omega Speedmaster tachymeter lünettáját és a saját Timexre jellemző tokjukat, majd jól összegyúrták egy egységes egésszé, létrehozva így valami egyedit. A Lab Archive név szerintem valami ilyesmire utalhat.

A képek forrása:
Rolex: https://www.brandizzi.com/en/rolex-daytona/rolex-daytona-ref-6241

Omega: https://www.omegawatches.com/watch-omega-speedmaster-moonwatch-professional-chronograph-42-mm-31133425001001

Jogos az olyan kérdések felvetése, hogy akkor ez most egy homage, reissue, vagy heritage, esetleg tribute kiadás? A helyzet az, hogy mindegyikre a válasz egyszerre igaz, és hamis. Felmerül a kérdés, hogy fontos ez? Szerintem nem.

Timex Q Chronograph TW2V42600

Ez az óra úgy gyönyörű, ahogy van. Az arányai tökéletesek, a tok 40 mm-es átmérője az arany középút a nagy- és a kis csuklóval rendelkezők számára, aminek a magassága 13,5 mm. A súlya sem veszélyes, 171 g, tehát nem fogja a csuklónkat „leuralni”, hanem szépen észrevétlenül szegődik mellénk a hétköznapok során. A számlap a klasszikus esztétikát követi, a fekete alapon használt bézsbe, majdhogynem pezsgőszínbe hajló kronográf kiegészítő számlapjai jól leolvashatóak, a dátumot pedig szolidan, szépen elrejtették 4 és 5 óra közé. A polírozott indexek szinte leugranak a selymes fekete számlapról, és ha ez még nem lenne elég, egy kis lume is jutott rájuk, hogy sötétben is legyen némi halvány fogalmunk arról, hogy mennyi lehet az idő. Sajnos a halvány jelen esetben szó szerint értendő, mert pár percnél többre ne számítsunk tőle, de azért szép próbálkozás volt. Az igazi órapornó a mutatóknál kezdődik, amik nagyon erősen eszünkbe juttatják a már emlegetett Rolex Daytona modelleket, de különösen izgalmas és egyedi részlet a másodpercmutató dupla nyalókája, amik közül az egyik lume festéket is kapott. (Bár ilyen dupla nyalóka a Rolexeken, ha jól tudom nem volt.) A Timex nem sumákolta el a polírozást, ezért úgy csillog-villog minden, hogy egy sokkal magasabb árkategóriájú óra benyomását kelti. A festett, fényes fekete tachymeter skálával ellátott lünetta arcátlanul megidézi az Omega Speedmaster-t, és talán ennyi híres referencia mellett szándékos poén a Timex részéről, hogy a 12-es helyén egy irdatlan méretű polírozott „Q” büszkén hirdeti az óra quartz és egyben Q Timex mivoltát. Ez a „Q” visszaköszön a koronán is, merthogy onnan sem spórolták ám le, és pontosan ezek az apró részletek teszik ezt az órát annyira szerethetővé.

Ha már a szerkezetnél tartunk, a Timex oldalán nem találtam konkrét leírást arról, hogy mi is hajtja a TW2V42600-at. Azt elárulják nekünk, hogy „Movement Japan”, de a hivatalos honlap további tájékoztatást nem közölt. Mintha szégyen lenne, hogy egy tisztességes quartz kronográf szerkezetet használtak, pedig nem az. Az A Blog To Watch cikkében találtam meg, hogy ezt a Timex-et egy Seiko - Epson YM12a szerkezet működteti, és a cikk írója is méltatja, hogy ebben az ársávban ez a werk teljesen rendben van.

A teljes cikk elolvasható itt: https://www.ablogtowatch.com/watch-review-timex-q-timex-chronograph/

A tapasztalatom az, hogy az óra pontos, a stopper pedig szépen működik. A vezérlői határozottan, erős kattanással adnak visszajelzést arról, hogy elindítottuk/megállítottuk, így aztán ha 70-es évekbeli autóversenyzőnek akarjuk érezni magunkat, akkor nyírjunk egy barkót, opcionálisan hagyjuk meg a bajuszt, röffentsük be a Suzukit, és már mérhetjük is a lakás-Tesco-nagymama köridőnket. Ennek már semmi sem állhat az útjába.

A vízállóság hivatalosan 50 m, de véleményem szerint ne akarjunk kísérletezni. Ha csobbanni vágyunk a nyári melegben, inkább vegyük le, és hagyjuk a parton. Persze szigorúan takarjuk le a hagyományos lopásgátló törölközővel, mert aki ezt meglátja parlagon heverni, az tutira le fog rá csapni.

Az egyetlen problémám, az már megint a fránya üveg, ami ezúttal ásványi eredetű. Az óra hangulata miatt a korhűségre való törekvést értem, rendben is van, de ha már összehoznak egy ilyen design atombombát, ami igazából sohasem létezett, sohasem gyártották, akkor annyi anakronizmus szerintem belefért volna, hogy zafírt tesznek rá. Karcolódik-e? Annyira nem, mint a plexi, ami csak attól, hogy most rá gondoltam, és leírtam ezeket a mondatokat, már újabb barázdák keletkeztek rajta. A levegőben keringő mikroszkopikus porcicák karmai pillanatok alatt összekaristolják. Talán ha olyan ingeket, vagy egyéb ruhadarabokat viselsz, amiket az albínó merinói juhok szeméremszőrzetének alsó szálaiból szőttek, spanyol szűzlányok, telihold mellett a csillagok fényénél éjfél előtt 10 perccel, na akkor… talán nem lesz karcos. (De!) Na, annál ez jobb, de azért így is méltatlannak érzem az óra többi részéhez képest.

A szíjról is essen néhány szó. A Timex TW2V42600 azonosító utolsó három számjegye a szíjat jelöli. A 600 a fémszíjra utal, de létezik ez a modell fekete bőrszíjon is, aki ilyet szeretne, annak a TW2V42700-as verziót kell keresnie. (A végén a 700 jelöli a bőrszíjat.)
A fémszíj kicsit csörgős, de gyorskioldóval rendelkezik. Az acél alapvetően matt, de fényesre polírozott belső szemnek álcázott elemek vannak benne, ami nagyon látványos. A szemek egyetlen nagy tömör darabból állnak össze, a fényesre polírozott betétek nem valódiak, de még nagyon közelről is annak látszanak. A csaton viszont mikro állítási lehetőség nincs, ezét a szerencséseknek pont jó lesz, a többieknek pedig vagy elég laza, vagy túl feszes. Én kicsit lazábbra állíttattam, nekem az volt kényelmes.

A Timex marketingesei nagyon értenek a prezentációhoz, mert ezúttal is egy külső védődobozban volt a valódi, Timex feliratos óradoboz, amiben egy kis papír ad történelemleckét a cég múltjáról. Minden nagyon szépen kidolgozott, az óra tele volt védőműanyagokkal, hogy a szállításkor véletlenül se adódhasson semmiféle kellemetlenség.

Ha a fekete-bézs színösszeállítás valamiért nem tetszene, akkor kiadtak ebből egy hagyományos panda változatot is, fehér számlappal, barna bőr szíjon. Ez a modell a TW2V42800-as, aminek szintén nem kell a szomszédba menni szépségipari szaktanácsadásért. Ez a változat is gyönyörű, és hozza a megidézni kívánt korszak jellegzetességeit.

Hogyér' van ez?

Ez a kis Timex jelenleg több webshopon is beszerezhető, igaz sajnos zömében szürkeimportból, de legalább van. A tavalyi évben az első szállítmányt pillanatok alatt elkapkodták a flipperek, viszonteladó harácsoló resellerek nagy örömére. A használt órás oldalakon hajmeresztő magasságokba szökött az ára, de megérkezett az új szállítmány, ezért 75-100 ezer Ft között olyan honlapokon is megtalálható, amik minden nehézség nélkül elérhetőek Magyarországról is.

Utóhang

Összességében ez az óra olyan, mint egy "sosemvolt" időkapszula. Akár készülhetett volna a 60-as évek végén, a 70-es elején, de teljesen mindegy, mert most itt van, és szépsége minden órakedvelőre ráragyog. 

Előnyök
- Meseszép design, részletgazdagság, szép kidolgozás
- Seiko - Epson YM12a szerkezet
- Dátum és stopper funkció, foszforeszkáló mutatók
- Nem plexi az üveg
- Elfogadható árazás (Ha 100 ezer alatt sikerül elcsípni.)

Hátrányok
- Lehetne zafírüveg, a többletet amit okozna, simán kifizetném
- Azok a fránya karcok...