Van a Nő. Az a nő, akiről már első látásra tudod, hogy fájdalmat fog okozni neked. Felkelti a figyelmedet, vonzza a tekinteted, olyan hatással van rád, hogy beleremegsz. Azonnal vágysz rá, de az agyad rejtett tekervényeiben, és a lelked legmélyebb bugyraiban már lengenek a vörös zászlók, villognak a piroslámpák, szól a füledben a légiriadó jellegzetes durva vijjogása, hogy ne tedd. Engedd el. Most, azonnal. De nem teszed. Nem teszed, annak ellenére, hogy tudod, mennyire vállalhatatlan, amikor leissza magát. Olyankor közönséges, vulgáris, kacérkodik a haverjaiddal, megaláz, egyetlen pillantásával tökretesz, mégis hazaviszed, úriember vagy vele, elnézel és tolerálsz. Tudod, hogy rendezetlenek a családi viszonyai, tudod, hogy még egy porszemnél is kevesebb vagy az életének végtelen, pusztító sivatagjában, de te kitartóan mellette vagy és véded. Meg akarod védeni önmagától, a világ mocskától, és ezüsttálcán nyújtod át neki szíved legtisztább szeretetét és szerelmét, amit ő egy laza, hanyag mozdulattal tol vissza a képedbe. Egy semmi vagy neki, amivel tisztában vagy, és ez az érzés gennyes, fekélyes fájdalmat okoz neked odabent. Mégis űzöd, hajtod, akarod, holott még akkor sem kaphatod meg igazán, ha épp engedékeny kedvében van. Az ilyen nő elpusztít, tönkretesz, egy életen át tartó sebeket okoz, amiken sohasem fogsz túllépni, elhordod magadban a hegeket, és még ha túl is éled, akkor is tudod, hogy bármikor újra megtennéd, ha visszajönne. És vissza fog jönni, mert tudatában van annak, hogy birtokol téged. A játékszere vagy, és ezt élvezi. Élvezi, hogy hatalma van feletted, és kénye-kedve szerint játszhat veled. Szeret is játszani. Velejéig romlott, és élvezi a szerepét, amit az életedben betölt. Szórakoztatja az esendőséged, a szolgalelkűséged. Ez a hatalom végzetes, de téged nem érdekel. Megteszed neki amit csak akar , megteszed újra, meg újra, meg újra. Kihasználhat, meggyalázhat, mert ő a Nő. A Nő, aki férfivá tesz, aki értelmet ad annak, hogy miért kel fel a Nap. Miatta teremted meg a világot, ami neki nem kell, nem becsüli, nem értékeli, de egyetlen csalfa mosolyáért képes lennél bármire. Az Omega x Swatch Moonswatch ha nő lenne, akkor pontosan ilyen lenne.

A love story

A Swatch Group gőzhengerként tarolta le az órás világot, amikor bejelentették, hogy a Swatch a tulajdonában lévő Omegával közösen egy Speedmaster kollaborációval áll elő. Ez az óra a Swatch hagyományainak megfelelően műanyagból fog készülni, pontosabban annak egy környezetbarátabb változatából, amit el is neveztek biokerámiának, kvarc szerkezet fogja hajtani, de a design alapjait az Omega Speedmaster szolgáltatja.
Az Omega Speedmaster Professional, becenevén Moonwatch, talán minden órák iránt érdeklődő embernek az egyik vágyálma. Ez az óra része az emberiség történelmének, hiszen ott volt a NASA asztronautáinak csuklóján, amikor fajunk történetének egyik legjelentősebb eseményét hajtották végre, az 1969-es holdra szállást. Talán nem volt szükségünk rá, talán nem is tette jobbá a világot, de szerintem a holdra szállás története annyira emberi, annyira összetett, kissé romantikus, tudományos, hogy nem lehet nem beleszeretni. Ezt az órát nem azért készítették, hogy szép legyen. Egy eszköz volt csupán, egy „szerszám”, ami azért jött létre, hogy elérjünk egy magasztosabb célt. Ez teszi ezt a modellt annyira különlegessé, és ha elég sokáig nézzük, akkor meglátjuk a funkció esztétikáját, amibe könnyedén belehabarodunk. A formaterv, az egyszerűség, a kézihúzós szerkezet, a plexiüveg, közepén az Omega logójával, a kontrasztosság, a szíj és persze az óra történelme, minden egy tökéletes egységet alkot, amin nem lehet, és nem is érdemes változtatni. Arisztotelész írta a Poética című művében, hogy a tökéletes az, amiből sem elvenni, sem hozzá tenni nem érdemes. Az Omega Speedmaster Professional ilyen. Egy tökéletes óra.
A tökéletesség ára pedig olyan 2,5 millió Forint. Ennyiért lehet a miénk egy darabka a történelemből, és a Swatch ügyesen ráérzett erre. Ők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az olyan órarajongók, mint én, valószínűleg sohasem engedhetnek meg maguknak egy igazi Omega Moonwatch Professional-t. Ha össze is kapargatják a pénzt, akkor jó eséllyel nem erre fogják költeni, hiszen ez nem az ő súlycsoportjuk. Innen jöhetett az ötlet, hogy mi lenne, ha létezne egy alternatíva mindössze 260 euróért, ami mindenféle árfolyamingadozást figyelembe véve is, olyan százezer forintos nagyságrend. Ebből az ötletből jöhetett létre a MoonSwatch, tehát egy hagyományos műanyag kvarcóra, ami úgy néz ki, mint egy Omega Moonwatch, ráadásul a cégek tulajdonjogi helyzete miatt még az Omega logót is büszkén magán viselheti ez a modell, így részesévé válik az Omega történelemnek. Ismerjük el, a svájciak azért tudják, hogyan kell pénzt csinálni.

A kép forrása: https://www.swatch.com/en-us/bioceramic-moonswatch-collection/bioceramic-moonswatch.html

És ha már marketing… az üveghegyen túl Svájcban valakit ezért vagy előléptettek, vagy kivégeztek. Kitalálták ugyanis, hogy ez a Swatch modell ne legyen csak úgy olyan egyszerűen beszerezhető. Ezt nem lehet megrendelni egy webshopon, sőt, még csak nem is lehet bármelyik országban megvásárolni. Ezért az óráért el kell menni személyesen egy olyan Swatch üzletbe, amit a Swatch Group érdemesnek talált arra, hogy ezt az órát forgalmazzák. És ha már lúd, akkor legyen jó kövér. A svájciak nem is egy, hanem rögtön 11 színvariációval álltak elő. A Hold és a Nap mellett minden bolygó kapott egy dedikált kiadást, eltérő tok- és számlapszínekkel, különböző szíjakkal. Csak el kell menni értük egy kijelölt Swatch butikba…

… ami Magyarországon természetesen nincs. Vagyis van, de ők nem forgalmazhatnak MoonSwatch órákat.  Hozzánk a legközelebb ilyen üzlet Bécsben van, a Swatch Mariahilferstrasse, és a Swatch Graben. Ha mindez nem lenne elég, az egyik marketingzseni még azt is hozzátette, hogy mindez azért van, mert a COVID alatt mindenki online rendelt, így ha egy ilyen órát szeretnél, akkor az nem csak egy árubeszerzés, hanem egy szociális esemény is egyben, hiszen el kell menned érte, és beszélgetned kell más emberekkel.

Így történt, hogy 2022. március 6-án hajnalban Ausztriába mentem. Igen, azért mert megfogott a történet, és mert megettem a marketing maszlagot, annak ellenére, hogy tisztában voltam a részletekkel. Világított a red flag, ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem lesz Omegám soha. Úgy éreztem, hogy a MoonSwatch az az óra, amivel a legközelebb kerülhetek hozzá, még akkor is, ha ez nem egy szelet, hanem csak egy morzsa arról az asztalról, ahol ülni szeretnék. Nekem ez többet ad, mint egy Omega Speedmaster hamisítvány, vagy egy kínai homage, amikkel nem tudnék azonosulni. Ez egy Swatch, törvényesen magán viselt Omega logóval, és jellegzetes Speedmaster designelemekkel. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb. Bíztam benne, hogy a fogyasztói társadalom az órák világában nem annyira eldurvult, mint a sportcipők esetében. Szerettem volna azt hinni, hogy az órarajongók egy marginális kis bolond közösség, ezért egy drága Swatch (mert 260 euró egy Swatchért azért sok) nem fogja megmozgatni a népet. Ehhez képest ledöbbentem, amikor megláttam a tömeget a Mariahilferstrasse közepén.

Ez itt Bécs, irány a Mariahilferstrasse
A jobb oldali képen látszik a sor, ami elnyúlik a végtelenbe...

Induláskor bíztam benne, hogy nem nagy ügy ez a Swatch, de amikor meghallottam a tömeg morajlását, és láttam a párhuzamos utcákon kígyózó sort, na akkor éreztem, hogy ez a hajó már azelőtt elment, hogy én elindultam volna felszállni rá. A nyitás után konkrétan tíz perccel már el is fogyott a teljes készlet. Az osztrákok jófejek voltak, osztottak pogácsát a népnek, és igaz ami igaz, tényleg volt egy kis szociális élmény. Lehetett beszélgetni másokkal, találtam hazai órarajongókat is. A néplélek lenyugtatására kaptunk kis kártyákat, egy amolyan várólista félét, amire fel lehetett iratkozni, de természetesen sohasem érkezett tőlük email. Csalódottan értem haza, és mikor felnéztem a netre, ahol attól volt hangos a média, hogy a világ minden országában MoonSwatch őrület tombol, gyakorlatilag el is engedtem a dolgot. Már aznap este felkerültek eladó MoonSwatch órák a Chrono24-re, pillanatok alatt elérték a közel félmillió forintos árcédulát, hála az adok-veszek flippereknek. Egyes pofátlanok még a kerek egymillióval is bepróbálkoztak. Fogalmam sincs, hogy a Swatch csak béna, vagy ez az egész egy tudatos marketingkampány része volt. Engem személy szerint elszomorított a tény, hogy aki valóban hordani szeretné ezt az órát, az vagy üzletről-üzletre kutatgat, sort áll, vagy horribilis összeget fizet egy műanyag (bocsánat biokerámia) vacakért. Később jött egy Moonshine Gold sorozat, aminél a stopper másodpercgyűjtője egyedi, aranyozott megjelenést kapott. 11 darabból állt, és ezeknél a darabszám is limitált volt. Az eltelt évek alatt sem pihent a MoonSwatch sorozat. A Mission to Earth modellből készült három alternatív verzió, egy piros (Lava), egy türkíz (Polar Lights) és egy homokszínű (Desert) kiadás, de azokat a rajongókat sem hagyták pihenni, akik a Snoopy kutyás Omegák szerelmesei. Ők megkapták a Mission to Moonphase kiadást hófehér és koromfekete színekben, holdfázis kijelzővel megspékelve.

2022. március 6-án ennél  közelebb nem kerültem a MoonSwatch-hoz.

Az eltelt két év alatt a hype lecsengett. Számos vélemény, teszt, videó, stb. jelent meg a MoonSwatch-ról, de bennem még élt a vágy, hogy beszerezzek egyet. Mivel a szél nemrégiben Bécs felé fújt, ellátogattam ismét a Mariahilferstrasséra és bementem az üzletbe. Láss csodát, ahogy lement az őrület, a készletek fel voltak töltve, és ahogy megpillantottam, bennem ismét fellángolt a vágy, hogy legyen egy ilyen a csuklómon. Ismét elcsábított, megint beleszerettem, és az első randi kudarca után, most egyszerűen nem bírtam otthagyni. Szuggerálta, hogy kellek neki, és ő is kellett nekem. Így történt a múzsa első csókja.

Az első veszekedés

Nem akarok anyagias lenni, de azért 275 eurót, megközelítőleg 110 ezer forintot fizettem érte, és amit kaptam, az elsőre kicsit hervasztó. A doboza egy mezei kartondoboz, amit egy szépen fotózott papír ölel körbe, de lássuk be, hogy az 50 ezer forint alatti Casio csomagolások minőségibb benyomást keltenek nála. Persze, szép a rajta látható grafika, de a papírok közt sincs semmi izgalmas, csak egy kis brosúra a megjelent modellekről. Félreértés ne essék, nem vártam semmi díszparádét, ugyanakkor ha már kollaborálnak az Omegával, akkor kicsit lehetett volna messzebbre menni. Kézbe véve az órát az első csapást a szíj fogja mérni megsebzett szívünkre. Merthogy az konkrétan nagyon gyenge minőségű. A terv az volt, hogy az eredeti NASA Velcro szíjakat idézze meg, ami küllemben sikerült is, de az anyag, amit használtak, az még Shenzhen külsőn is ciki lenne. Már az első csuklóra vételkor megtört, még szerencse, hogy nem a Speedmaster feliratnál, hanem pontosan mellette. A szíj bújtatója annyira műanyag, hogy a helyi Ázsia Diszkontban kapható LED-es, zenélős, Szűzmáriás kulcstartók is körberöhögik, ezért nem is meglepő, hogy a MoonSwatch tulajok első teendője közt a szíjcsere szerepel. Ezt szerencsére könnyedén megtehetjük, mert kedvünkre válogathatunk a kínálatból a 20 mm-es szíjak között. A lehúzás ezen a színtéren is tetten érhető, mert komplett aftermarket vállalkozások jöttek létre azért, hogy MoonSwatch szíjakat áruljanak. Ilyen például a SwatchCollabs, akik 12 000 és 20 000 forint között kelletik a portékájukat, vagy a Delugs, akik már a 40-50 ezer forintos ársávban játszanak. Kettejük között helyezkedik el a WristBuddys, akik 30-45 között állnak szóba velünk.

Békepuszi

Ha kihevertük a szíj által okozott traumákat, és megnyugodtunk, akkor nézzük is meg, hogy mit kaptunk a pénzünkért. A tok az eredeti Speedmaster Professional méretéhez illeszkedik, 42 mm-es tokátmérő, de tokfültől tokfülig van egy kis turpisság, mert az Omega 47.5 mm, a Swatch változat pedig 47,3 mm. A vastagság egy igazi Speedmaster esetében 13.2 mm, a MoonSwatch 13,25 mm. Mondhatjuk, hogy ránézésre a méretek egyformák, optikailag nagy eltérés nem tapasztalható. Az anyag biokerámia, ami a Swatch honlapja szerint úgy készül, hogy „a cirkónium-oxid kerámiapor kétharmadát egyharmadában ricinusolajból származó bioforrású anyaggal ötvözik”. Én ezúttal paraszt leszek, és műanyagnak fogom nevezni, de ha közelről megnézzük a tokot, akkor látható, hogy egy kissé rücskös hatású felülete van, nem pedig teljesen sima. A viselése nagyon könnyed érzés, mindössze 29 grammot nyom. A gyártó szerint ez az anyag nem csak könnyű, hanem tartós és ellenálló is, de azért nem szeretném a határait feszegetni, ezért a kilövési kísérleteket mindenki a maga tesztalanyán végezze.

Őrjítő vágy

A MoonSwatch fénypontja a számlap, ami tényleg hozza az eredeti Moonwatch hangulatát, de azért nagymértékben el is tér tőle. A lünettán a tachyméter skálát megkapjuk, azonos logotípiával és felosztással, ahogy az indexek is ugyanott találhatóak, mint az eredetin. A stopper segédszámlapjai viszont teljesen máshol helyezkednek el, amit a Swatch úgy oldott meg, hogy az eredeti óra feliratait és tipográfiáját megtartva okosan helyezte el őket a számlapon. Az eredeti változaton a 12-es indexnél látható logót megtartották, alá került (nyilván kisebb mérettel) a sajátjuk, a Speedmaster felirat balra költözött, a MoonSwatch pedig jobbra. Így megmaradt az eredeti órára jellemző szimmetria, és ha nem sok igazi Omega Speedmastert láttunk még életünkben, akkor bizony tényleg mondhatjuk, hogy hasonlítanak egymáshoz. A segédszámlapok süllyesztettek, és apró koncentrikus köröket alkotó mikrobarázdákkal díszítettek, épp úgy, mint az igazin, a számlap felületének szemcséssége viszont a Swatch esetében kevésbé látható. Dátum nincs, ne is keressük, mert az Omegán sincs. Eltérés még a Swiss Made felirat elhelyezése, ami a MoonSwatch esetében a hatost jelölő index mellett látható, az eredetin pedig alatta van. A mutatók teljes egészében az Omega mutatóit mintázzák, beleértve a jellegzetes másodpercmutatót is. Amennyiben este is tudni szeretnénk a pontos időt, akkor lume is akad, ami zöldes árnyalatban dereng. De tényleg csak dereng, mert nem túl tartós és nem is túl erős.

A kép forrása: a bal oldali saját, a jobb oldali: https://www.omegaboutique.hu/

Vigasztaljon bennünket a 3 bar, azaz 30 méter vízállóság, amit mielőtt becsmérlően lenézünk, jegyezzük meg, hogy az eredeti is csak 5 bar, 50 méter. Mivel a Holdon nincs víz, ezen elegánsan lépjünk is tovább.
A végtelenbe, és tovább, de leginkább a hátlap felé, mert az parádés. Az elem takarólemeze egy festett kis Hold, körülötte pedig olyan életbölcsességek olvashatók, mint: „Álmodj nagyot, repülj magasabbra, fedezd fel az univerzumot, juss el a bolygókra, élvezd a küldetést”. A 60 plusszos nagymamák és a nagykörmű, csodálkozós szemöldökű, kacsacsőrű emlős benzinkutaslányok szoktak ilyen mélységű Paulo Coelho idézeteket kiposztolni a Facebookra, de esküszöm ennek az órának még ez is jól áll.

A második veszekedés, tomboló vihar, ajtócsapkodás

Plexi. Na de milyen plexi! Az eredeti Omegához hasonlóan az üveg közepén megtalálható a gyártó jelzése. A Swatch a saját S-logóját tette oda, szabad szemmel nehezen észrevehető, de ott van. Nagyon jó kis gimmick igaz? Az lenne, ha nem karcolódna ez a vacak attól is, ahogy épp csattan rajta a fonton. Nem vicc, ha visszateszed a dobozba, és a karton széle enyhén súrlódik a plexivel, konkrét barázdákat fogsz bele szántani, és akkor majd nézegetheted a gyönyörű S-logót az órád közepén. Le akarsz törölni róla egy porcicát? Ne tedd, mert a porcica a kis porkarmaival szétkaristolja az egészet. Agyrém, hogy ilyen gyenge minőségű anyagot miért tesznek rá egy ilyen órára.

Rezignáltság, párterápia

A szerkezet, ami a szépség lelkét adja, az ETA G10 névre hallgató kvarc szerkezet, ami gyárilag Renata 394 elemet fogyaszt. Ez a szerkezet nem javítható, cserébe ritkán romlik el. Ha mégis, akkor nagyon. Ezt tudomásul kell venni, együtt kell élni azzal a gondolattal, hogy a Swatch nem az örökkévalóságnak gyártja az óráit, és nem is ígérték ezt soha. A cég védelmében azért elmondanám, hogy az én, szintén kvarcszerkezetes (ugyanilyen ETA G10), 1998-as Irony Chonograph modellem még mindig megy, pedig 14 éves koromban kaptam a szüleimtől. 25 éve teszi a dolgát, és ezek alapján a MoonSwatch sem lehet sokkal rosszabb. Ez megnyugtató. Megnyugtató a pontossága is, és ezúttal a mutató eltalálja az indexeket is. Nem csak néha, hanem mindig. A stopper gombjai lehetnének ugyan határozottabbak, az anyaguk miatt érezhető némi körülményesség, de azért szépen működik. A koronán azért ott virít az Omega x Swatch kollaboráció büszke logója, és pontosan ezek azok a részletek, amik megolvasztják a jeget a szív körül. Ez a szerkezet található a jelenlegi Irony modellekben is, amik 75-80 ezer forint körül mennek. Ha innen közelítjük meg a MoonSwatch árát, akkor elmondhatjuk, hogy az árkülönbözet az Omega logó ára.

9 és 1/2 hét

Nincs még annyi ideje az életemben a MoonSwatch, mint Kim Basingernek Mickey Rourke a zseniális filmben (ritka kivétel, hogy a film jobb, mint a regény), de amióta megvan, elmondhatom, hogy a napi szintű viselése stresszes. Stresszes azért, mert nagyon vigyázni akarok rá, de nem lehet. Talán a túlféltés az oka. Minden áldott nap feltűnik egy új karc, egy újabb gyűrődés a gyári szíjon. Apropó gyári szíj, a tépőzár bolyhosodik, és a bújtatója nagyon eláll az én 20 cm átmérőjű csuklómtól, ezért hajlamos beleakadni a körülöttem lévő világ bármely tetszőlegesen választott objektumába. Ez zavar. Aztán van úgy, hogy ránézek a csuklómra, és megint beleszeretek. Annyira szép, de mégis csak egy játékóra. Néha megcsap az Omega romantika, különösen, ha valami űrös film megy a TV-ben. Aztán felidegesít, a plexi. Egy darabig nem hordom, de aztán azon veszem észre magam, hogy megint az órás dobozom körül sertepertélek, és a MoonSwatchot nézegetem. Felteszem, csak egy kicsit. Aztán leveszem. Aztán egy napig rajtam van, de biztosan lesz egy átgondolatlan csuklómozdulat, amitől koppan a plexi az íróasztalon. Leizzadok, nézegetem a fényben, hogy az a karc az ott volt eddig is, vagy új… Aztán zavarni kezd a szíj. Kikészülök. Elengedem. Aztán újra felveszem. Ilyen ez a bántalmazó kapcsolat. Ha nincs, akkor hiányzik, ha van, akkor zavar, mégis felkorbácsolja az érzéseimet. Nem tudom nem szeretni, de egy marketing lehúzás az egész. Ár-érték arány szempontjából szinte értelmezhetetlen, mert ennyi pénzért a Citizen, vagy az Orient komolyabb órát ad nekünk. Ez egy drága Swatch, nem pedig olcsó Omega, igaz, nem is állította senki ennek az ellenkezőjét. Sokan megvetik, lenézik, pozőr órának tekintik, nekem mégis tetszik.
Az én olvasatomban ez az óra egy memento, egyfajta tisztelgés egy óraipari legenda előtt, ami szélesebb körben elérhető, mint az igazi. A kellemetlen tulajdonságai ellenére is hordható, a színes kiadások miatt divatos, laza, könnyed darab. Véleményem szerint a Swatch akkor robbantott volna bankot, ha olcsóbban adja, és bárhol, akár online is beszerezhetővé teszik. Akkor nem lettek volna se flipperek, se hamisítványok, és órát adtak volna mindenkinek a kezére, aki egy kicsit is érdeklődik az órák világa iránt. Tömegóra lehetett volna, amit mindenki szeret. 
Többen felvetették azt a kérdést is, hogy az Omega Speedmaster eladásait mennyire fogja befolyásolni a MoonSwatch. Sokan úgy érezték, hogy ez a műanyag változat degradálja az eredetit. Azóta már tudjuk a választ, nemhogy csökkent, ellenkezőleg, nőtt az Omega eladásainak száma, tehát alaptalan volt a félelem, hogy a márka presztízsveszteséget fog elszenvedni egy ilyen marketinghúzástól. Azóta egy másik kékvérű óriás, a Blancpain is kollaborált a Swatch anyavállalattal, és kihozták a legendás Fifty Fathoms Swatch interpretációját. Mi lesz a jövő? Mivel a Swatch Group olyan tagokkal büszkélkedhet, mint pl. a Breguet, Longines, Glashütte Original, Hamilton, Rado, Mido, stb. nem lennék meglepve, ha látnánk még valami MoonSwatch-hoz hasonló akciót. Esetleg egy biokerámia Khaki Field nem is annyira ördögtől való ötlet. 

Mivel a kvarcválság óta gyakorlatilag semmi sem mozgatta meg ennyire az órás világot, szerintem a MoonSwatch-nak, már csak az általa generált világszintű őrület miatt is van létjogosultsága bármely órabolond gyűjteményében. Akkor is, ha fáj.

Előnyök

- Ikonikus design (ami inkább az Omega érdeme)
- Mivel a lelke mélyén ez egy Swatch, ezért pontos, mutatós, megbízható kvarcóra

Hátrányok

- Gyenge minőségű szíj
- Az ár/érték arány nem, vagy igen nehezen értelmezhető

Számos megválaszolatlan kérdés gyötri évtizedek óta az emberiséget. Ki ölte meg Kennedy elnököt? Miért nem láthattuk soha Columbo feleségét? A földönkívüliek miért teheneket és nyugdíjas amerikai asszonyokat rabolnak el? Zsanett elment-e szombaton a kúthoz, vagy az egyik legvitatottabb rejtély, hogy Higgins azonos-e Robin Masters-szel. Ezek azok a dolgok, amiken eltöprengünk meghitt magányunkban egy fülledt, nyár esti éjszakán, vagy fagyos téli reggelen. Ilyen, és ehhez hasonló dolgoknak fogunk most utánajárni, és ha te is érezted már ezen megválaszolatlan kérdések okozta kínok valamelyikét, akkor ugorj át hozzám ezúttal is egy órára!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Chronosport…

Ha azt mondom idehaza, hogy Momentum, akkor nagy valószínűséggel egy politikai párt fog eszedbe jutni, esetleg az, hogy pillanat latinul, de létezik ilyen néven egy multimédiás tartalmakat készítő nemzetközi cég is. Ha szereted az órákat, és sokat látott veterán vagy, akkor a Chronosport márkanév már ismerősebben csenghet. Ez a kis manufaktúra készítette az UDT névre hallgató modellt, amit láthattunk a főhős csuklóján Sylvester Stallone Rambo filmjeiben (2. és 3. rész) valamint Steven Seagal Úszó erődjében. A Sea Quartz 30 pedig Tom Selleck, azaz Thomas Magnum karján díszelgett a Magnum P.I. (Ha valaha is tudni akartad, hogy mi a P.I., akkor állok szolgálatodra: private investigator, azaz magánnyomozó) első három évadában. Utána Rolexre váltott, mert Robin Masters emelte a fizuját, meg egy Rolex azért csak jobban megy a Ferrarihoz.

A Chronosport és az óráinak a története nem csak a mozi világa miatt érdekes, hanem attól is, hogy erős kötelékek fűzték a céget a Sicura és a Breitling márkákhoz a 80-as években. Ahhoz a Breitlinghez, amit valószínűleg egyetlen órakedvelőnek sem kell bemutatni.
A Chronosport 1977-ben született, alapítója a kanadai származású Brian Wyndham Pennell, aki a vitorlázás, az óceánok és a tengerek szerelmese volt. Az órák világának ezt a korszakát nevezik kvarcválságnak, amikor sok régi nagy márka került csődközeli helyzetbe, és a japánok kicsit átalakították a gyártók erőviszonyait. A kvarc technológiára való gyors átállás egy-egy cég túlélését, vagy, mint a Chronosport esetében a szárnyalását is jelenthette. Brian olyan brandet akart építeni, ami kiszolgálja a vízisportok szerelmeseit, így a Chronosport első projektje egy olyan búváróra volt, aminek a férfi és a női kiadása tökéletesen illett egymáshoz, és a kornak megfelelően kvarc szerkezetet használt. Ez volt a Sea Quartz 30, ami az internet szerint a világ első analóg kvarc búvárórája volt.

Bryan Wyndham Pennell, a Chronosport alapítója
A kép forrása: https://www.magnerfuneralhome.com/obituary/Brian-Pennell

Brian számos nyelven beszélt, nagy világutazó hírében állt, és befolyásos barátokkal is rendelkezett, így sodorta össze az élet azzal az Ernest Schneiderrel, aki a svájci Montres Sicura SA vezetője volt. Ők négy óraösszeszerelő gyárral, tokgyárral és egy ékszerészettel is rendelkeztek, de kvarcórákkal még nem foglalkoztak komolyabban. Itt jött képbe Brian, aki pont ebben a szegmensben szeretett volna érvényesülni. Mindezzel párhuzamosan 1978-ban a Breitling akkora bajban volt a kvarcválság miatt, hogy a dolgozóikat elküldték, a cég pedig lényegében eladósorba került. A Sinn, az Ollech & Wajs és a Sicura csapott le a meggyengült óriásra, Ernest Schneider megegyezett Willy Breitlinggel a márkanév használatáról, és innentől ez már Breitling történelem. A Sicura néhány év múlva meg is szűnt, de ott és akkor a Breitling, a Sicura és a Chronosport a „nehézsúlyú” versenyzők közé tartoztak, és az útjaik keresztezték egymást, közös modelleket is készítettek.

Bár Brian Wyndham Pennell már nincs köztünk, 2022-ben elhunyt, örökségét fia, Simon Pennell viszi tovább. Volt szerencsém egy online beszélgetésben részt venni, ahol kérdezni lehetett Simon Pennelltől a Chronosport UDT (ma már Momentum, de rögtön odaérek a történetben) újrakiadása kapcsán, és feltettem neki azt a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy a Breitling Navitimer Pluton 2100 Ana-Digi és a Chronosport UDT gyakorlatilag ugyanaz az óra. Simon azt a választ adta, hogy az apja cége (a Chronosport) és a Sicura szoros együttműködésben voltak, és ők forgalmazták a Breitling óráit Kanadában és az Egyesült Államokan. Az UDT jelentése Underwater Demolition Teams, tehát egy olyan modell, amit a rendvédelmi szervek számára fejlesztettek a Breitlinggel közösen. A Breitlingnél a Navitimer sorozatba illesztették ezt a modellt, és iránytűs lünettát kapott, a Chronosport változatot pedig hagyományos búvárlünettával szerelték. Mindkét órát ugyanaz a kvarc szerkezet hajtotta, sőt azt is elmondta, hogy ugyanabban a gyárban készültek. Ennyire komoly volt az együttműködés.

Breitling és Chronosport a 80-as évekből
A képek forrása: https://www.chrono24.hu/

A Sea Quartz 30 modell is egy ilyen közös koprodukció eredménye, nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a Heuer 980.006, a Sicura by Breitling 25J (Ennek a pontos cikkszámát bármennyire is kerestem, nem tudtam előásni) és a Chronosport Sea Quartz 30 között. Jogos a kérdés, hogy mára hol van a Chronosport, ha 40 évvel ezelőtt ilyen jól mentek a dolgok. Az óraipar kiheverte a kvarcválságot, a rajongók újra nyitottak az igényes automata szerkezetek felé, amikért fizetni is hajlandóak voltak, ennek következtében pedig ismételten buktak el, és születtek új hősök, és ennek is meglettek a maga áldozatai. A Breitling visszaküzdötte magát a luxusóraipar felső szegmensébe, a Chronosport pedig valószínűleg befektetők, tulajdonosváltások, és jogi hercehurcák áldozatává vált, így ez a név és a vitorlást ábrázoló logó elsüllyedt valahol a tulajdonjogi útvesztők viharos tengerében.

Heuer, Sicura és Chronosport a 80-as évekből
A képek forrása: https://www.chrono24.hu/

1980-ban Brian Pennell fia Simon megalapította a St. Moritz Watch Corporation-t, ennek birtokában van a Momentum Watches nevű vállalat, ami a Land Rover autógyár számára is készített órákat. Simon elengedte ugyan a Chronosport márkanevet, de a cég régi óráinak designja, formaterve apja halála után az ő birtokába kerültek. Mivel jelenleg is gőzerővel tombol a múltidézés divatja, 2023-ban a Momentum előállt a Chronosport Sea Quartz 30 újrakiadásával, ami azért is volt jó ötlet, mert az eredeti, 80-as évekből származó darabok jelenleg egymillió forint felett mennek a használt órák piacán doboz, papírok és minden egyéb nélkül. Az nagyon sok ám egy régi quartz szerkezetes óráért, még akkor is, ha izgalmas történelemmel rendelkezik. A néhai Chronosport legsikeresebb modelljei a Sea Quartz 30 és az UDT voltak. Előbbi tavaly óta elérhető, az UDT pedig 2024 szeptemberétől lesz a Momentum kínálatának része. Mondhatnánk a Chronosport sztoriról, hogy így múlik el a világ dicsősége, de szerintem nem erről van szó. Ez a márka 40 évvel ezelőtt jól helyezkedett, és klassz dolgokat készítettek. Ráéreztek a quartz búvárórák világára, és az árcéduláikkal nem is voltak túlzottan elszállva, 160 dollárért már lehetett rendelni egyet. Hogy legyen mivel összehasonlítani, egy Sony Walkman ára akkoriban 90-100 dollár körül mozgott, és tömegterméknek számított. Egy Chronosport karóra ennek durván a kétszerese, tehát megfizethető darabnak nevezhetjük. Hírességek viselték, és népszerű filmekben is feltűntek az óráik. A világ aztán megváltozott, és akár végleg el is tűnhettek volna, de nem így történt. A jelenlegi cégvezető Simon Pennell amellett, hogy egy rendkívül közvetlen és barátságos ember, a Momentummal nem csak vissza akarja hozni apja cégének sikereit, hanem gondolkodásmódjában is követi azt.

Chronosport reklám a 80-as évekből. Férfi és női modell.
A kép forrása: https://www.ebay.com.au/itm/134597549846

Röviden összefoglalva, a Chronosport, az a Momentum, épp úgy, ahogy Higgins, az Robin Masters. A Momentum termékeik átlagára 280 dollár, tehát durván 110 ezer Ft körül mozog, árfolyamtól függően. Ez a mai világban véleményem szerint elfogadható, és hogy milyen is konkrétan, azt rögtön elmesélem!

Momentum Sea Quartz 30

A szokásoknak megfelelően kezdjük a tok adataival. Az anyaga mi más is lehetne, mint 316L acél, aminek a letöréseit a szélén gyönyörűen tükörpolírozták, a többi része pedig szálcsiszolt lett. Személy szerint ezt a kombinációt kedvelem a legjobban, mert kisebb az esély a durva és látványos karcok begyűjtésére. A tokátmérő búváróráknál klasszikusnak mondható 42 mm, ami tokfültől tokfülig 47 mm. A magassága 11,3 mm és ezen a ponton lassítsunk egy kicsit. Ez az óra ugyan nem apró jószág, de végre nem egy robosztus böhömnagy búvárkrupli, hanem már-már skin diver életérzést áraszt magából. A Sea Quartz 30 nem a mindenbe beleakadós, minden ajtókeretet leverős mélytengeri leviatán, és ezt azért is tartottam fontosnak megjegyezni, mert a vízállóság mindezek ellenére 300m. Emiatt viseli a nevében a 30-as megjelölést, ami a 30 bar nyomásra utal. Igaz, nincs ISO 6425 minősítés, de menetes koronazár az van, ezért ebben már nyugodtan dobálhatjuk a csajokat a mólóról a vízbe, és ugorhatunk utánuk „hasselhoffost„ játszani (szigorúan közös beleegyezéssel, mert manapság az ilyenekből komoly bajok lehetnek ám!). A tokfülek szélessége is a szokásosnak mondható 20 mm, így aztán végképp tobzódhatunk a szíjak végtelen tengerében. Magnum a saját SQ30-as modelljét egy tropic szíjon hordta, ami rendelhető is a Momentum honlapján (gyárilag ez a legolcsóbb, alapértelmezett kivitel), én viszont acél jubilee szíjon kértem az enyémet egész egyszerűen azért, mert így jobban tetszett. Nem mellesleg megfogadom a nálam bölcsebb órások örökbecsű tanácsát, miszerint ha van rá lehetőség, mindig fémszíjjal vegyük meg az órát, mert ha utólag jut eszünkbe a fémszíj beszerzése, anyagilag az a leghúzósabb. Egy aftermarket tropic szíj a kínaiban ezeröccáz (nem vicc, tényleg ennyi a Temu leghitványabb ajánlata), egy minőségibb Edelwolle 5500 Ft. Az meg nem a világvége.

Az órák következő sarkalatos pontja nem más, mint az üveg, ami jelen esetben zafír. Fényesebben csillog, mint a jövőm, és gyönyörű. És nem csak hogy gyönyörű, még maga az egy irányban forgatható, 120 klikkes búvárlünetta is kapott belőle, ezért ha a megfelelő szögben tartjuk a csuklónkat, akkor a drága órákra jellemző homogén, csillogó, tükrös felületben gyönyörködhetünk.

És ha már órapornó, akkor ugorjunk a számlapra, illetve annak is a legperverzebb részére, a narancssárga percmutatóra. Az egy dolog, hogy a robosztus, szögletes mutatókról úgy üvölt a 70-es évek, mint Higgins Tom Selleckre, amikor lenyúlta a Ferrarit, no de az a szín! Az a matt narancs, ami úgy vonzza a tekintetet, mint Shirley Rogers leopárdos bikinije a Magnum főcímének intrójában. (Kiskoromban mindig ezt a képsort vártam a legjobban, meg amikor elkapar a Ferrari… és így közel a 30-as éveim végéhez, ez nem változott semmit.) Csodaszépek, és ezúttal a C3 Super-LumiNova festéken sem spórolt senki, ugyanis minden, de tényleg minden gazdagon kapott belőle. A lünetta jelölései, a számlapon az indexek, a mutatók és jegyezzük meg azt is, hogy C3 nem az a gyorsan elillanó lume fajta. Mikor este lefekvés előtt leteszem, reggel ötkor még sejtelmesen, de leolvashatóan látszik minden. Kimondom: majdnem Seiko minőség.

A számlapon minden festett, a fekete-fehér-naracs színek uralkodnak, és a jó leolvashatóság a kontrasztosság miatt garantált. A számlap maga is matt, nem vakít el, a dátumablak körül pedig egy fehér keret emeli ki a nap-dátum komplikációt, aminek imádni valóan retró a logotípiája is. Akik érzékenyek arra, hogy egy órán többféle betűtípus is megtalálható, akkor viszont van egy rossz hírem. A Momentum logó, a napok kijelzése és a Sea Quartz 30 felirat nem egyforma betűtípussal készültek, tehát az előrehaladott OCD-vel, esetleg autisztikus tünetekkel rendelkezőket ez kimozdíthatja a komfortzónájukból.

Az óra szerkezete kvarc, konkrétan egy Ronda R507-es adja a kis lelkét, ami swiss made, már akinek ez fontos. A svájci táltosok 3 évnyi működést látnak a kristálygömbjükben, de csak akkor, ha táplálékul Renata 371-et kap. Mondhatjuk, hogy ez egy generikus, tizenkettő egy tucat szerkezet, de legalább sok baj nincs velük, teszik a dolgukat és megbízhatóak. Ha valaki ennél egy kicsit komolyabbra vágyik, akkor elérhető egy SQ30 Eclipse Solar kiadás is, ami már napfényevő, mint Lagzi Lajcsi, csak előbbinek ez jobban sikerült. Ezt a fényevést egy Epson VS43A garantálja, és a japánok azt ígérik, hogy hat hónapig is képes működni akkor is, ha betesszük egy fiókba, amit elásunk a kert végébe, és hogy véletlenül se juthasson be egyetlen apró fénypászma se, még betont is öntünk rá. (Azért a japánok szoktak ám nagyot mondani na…)

Az általam preferált jubilee szíjról azt még elmesélném, hogy a középső szemeket fényesre polírozták, a szélén szálcsiszoltak. Van háromrészes biztonsági zár, és a Momentum márkajelzést sem spórolták le róla. Annyi kritikám lenne, hogy elég erősen, hovatovább iszonyúan erősen zár, így kicsit körömtépőre sikerült. Műkörmös lányok (vagy a mai világban akár férfiak is) kerüljék el messziről! 
A hátlapon nem történik semmi érdekes, hacsak az nem, hogy kérhetünk rá gravírozást. Mondjuk azt, hogy Zeusz és Apolló. De kipróbáltam a szerkesztőben, és pont kifér, hogy "Higgins is Robin Masters"... Nem lehet véletlen!

Apropó Sq30 változatok. A „Magnum” óra egyértelműen a legfapadosabb Sea Quartz 30, elemes kvarc, fekete tropic szíjon. Ha ennél többre vágynánk, akkor narancs trópusi szíjon, vagy jubilee fémszíjon is megvehetjük. Ezt követi az SQ30 Eclipse Solar, ami napelemes, és ugyanezekkel a szíjakkal vásárolhatunk meg, illetve volt egy NATO szíjas kiadás, ami sajnos már nem elérhető. A felhozatalt az SQ30 Eclipse Solar Black-Ion zárja, ami a solar szerkezet mellett fekete PVD bevonatot is kapott, és a már ismertetett szíjvariációkkal rendelhető. Ennél a jubilee természetesen az óra tokjához passzoló fekete színben pompázik.

Mennyit ér meg a Magnum életrézés?

A kép forrása: https://www.mywatchmart.com/listing/673-fs-chronosport-sea-quartz-30-magnum-pi/

Ha a köldökig kigombolt hawaii ing, a vintage Vaurnet napszemcsi, és a VMO2 Da Nang baseball sapka (ami egyébként a vietnami háborúban szolgáló tengerészgyalogság felderítő osztagára utal, ahol Magnum szolgált) nem elég, akkor 288 dollártól 330 dollárig élhetjük ki a Magnum fétisünket. Az egyetlen bökkenő, amennyiben arra adjuk a fejünket, hogy beszerezzünk egy ilyet, hogy ez az óra Kanadából érkezik Magyarországra. És ugye a vám… De lelövöm a poént, simán eljut Magyarországra, semmiféle hókuszpókusz nélkül. Az enyém 5 munkanap alatt megérkezett, folyamatosan kaptam az infót, hogy merre jár a világban. A Momentum honlapján az óra vásárlásakor ki lehetett jelölni Magyarországot, és a DHL oldotta meg némi felárért a többit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kivártam egy akciót, ami a Momentumnál azért elég gyakran előfordul. Konkrétan egy apák napi 20%-os kedvezményt sikerült elcsípnem, így összesen 289 USD-t vontak le a számlámról, ami ott és akkor, amikor vettem 105 ezer forintot jelentett. Ez a pénz egy mikrobrand órájáért nem kevés, de azért soknak sem nevezhetjük. Ha kihagyjuk a kínaiakat, akkor egy jobb divatóra kerül ennyibe, vagy valamelyik akciós automata. Egy zafírüveges, komoly múlttal rendelkező, 300 méteres búváróra, még ha kvarc is, ennyit szerintem megér. Persze, egy Casio MDV 106 (vagy 107) Duro is hasonló, de hát… nem az volt Magnum csuklóján a vietnami háborúban.

Apropó vietnami háború

A Magnum sorozatban elkövettek egy elég komoly anakronizmust. A széria első részében (ami dupla epizód) kapunk néhány felvételt, ami a vietnami háborúban játszódik. Magnum már azokban a jelenetekben is ezt az órát viseli. A probléma, hogy a vietnami háború 1975-ben véget ér, a Chronosport Sea Quartz 30 pedig 1977-ben jelent meg. Ennek tükrében Magnum ilyen órát nem hordhatott volna a zöld pokolban, de ezt engedjük is el.

A kép forrása: https://www.tvhistorypod.com/?attachment_id=316

Robin’s Nest

Robin’s Nest Magnum otthona volt a sorozatban, és a valóságban is létezett Oahu szigetén. A Momentum, illetve a St. Moritz Watch Corp. főhadiszállása Kanadában van, konkrétan itt: 1140, West 7th Avenue, Vancouver.
Megmutatom a Google Maps segítségével:

A kép forrása: https://www.google.com/maps

Jár a pirospont annak, aki megtalálta a logót.
Gondolom nem egészen így képzeltétek el. Ugyanakkor emlékeztetnék mindenkit, hogy ez egy kis mikrobrand. Az órák tokja Kínából ered, a szerkezet svájcból vagy japánból jön, minden más Kanadában készül. Simon elmondta, hogy a szíjakat Kanadában gyártják, az órákat kézzel rakják össze. A fő munkatársuk Dave Singh, aki 1988 óta dolgozik a Pennell családdal. Amikor lehetett tőlük kérdezni az UDT újrakiadás kapcsán, akkor közvetlenül, nem köntörfalazva válaszoltak a nézők kérdéseire. A figyelmesség margójára még egy apróságot feljegyeznék: miután kicsomagoltam, és kivettem a megrendelt órámat a dobozból, ami egyébként egy nem túl különleges, de igényes, lógóval ellátott, papírokat, leírásokat tartalmazó kemény kartondoboz volt, akkor az pontosan járt. Itt álljunk is meg, mert igénylem, hátha elsuhantál a lényeg felett. Tehát odaát Kanadában, feltehetőleg Dave Singh megnézte, hogy nálam Magyarországon (ahonnan a rendelés érkezett), mennyi a pontos idő a mi időzónánkban, és mikor összerakta, akkor beállította nekem. Természetesen a dátum (beleértve a dátumváltást) is stimmelt. Azért ez már valami. Az óra általános minőségéről is elmondható, hogy nagyon rendben van. A lünetta forgatásának érzése, a korona használata, a szíj, a zafír, egyszóval minden minőséginek hat. Hogy valóban az-e, idővel kiderül, 2 év garancia mindenesetre jár hozzá. Mivel a Magnum egy kult sorozat, a Momentum SQ 30 elég népszerű lett órás körökben, ezért elég sok videó és teszt készült róla. Az internet népe szerint egyes modelleken nagy a hézag a nap és dátum között, illetve panaszkodtak még akadó lünettára, csalingáló másodpercmutatóra. Ezalatt azt értem, hogy nem találja el pontosan az indexeket, illetve volt olyan, aki szerint a fémszíj színe elüt a tok árnyalatától. Ezek közül azt igazolom, hogy a másodpercmutató itt-ott téved, de nem éreztem ezt olyan nagy problémának, különösen azért, mert lassan hozzászokok ehhez. A nagy gyártók modelljei sem képesek erre az egyszerűnek tűnő mutatványra. A többi felmerült probléma lehet valós, de semmi olyan, amit garanciában ne tudnának megoldani, az enyémnél pedig nem jelentkeztek.

Simon Pennell és Dave Singh
A képek forrása: https://momentumwatch.com/blogs/momentum-blog/inside-momentum-dave-singh

A végén szeretnék még köszönetet mondani a Tesztpad névre hallgató YouTube csatornának, mert innen szereztem tudomást ennek az órának a létezéséről. Ha nem csak olvasni szeretnétek erről és más órákról, akkor szeretettel ajánlom ezt, mert nagyon igényes és informatív csatorna.

https://www.youtube.com/watch?v=ssgncHiz8tY&t=17s

Előnyök

- Ez Magnum órája
- Korrekt építési minőség, nagyon szimpatikus mikrobrand
- 70-es évek hangulat
- Egyszerű, de bevált szerkezet, ha nem tetszik, van belőle solar
- Menetzáras korona
- Zafír, még a lünettán is
- 300 m vízállóság
- Elfogadható árképzés (különösen akciók esetén)
- C3 Super-LumiNova

Hátrányok

- Körömtépő biztonsági zár
- Kicsit csalingáló másodpercmutató
- Ha láttad, nem bírod kiverni a fejedből a Magnum főcímzenéjét

Linkgyűjtemény, ha még nem fárasztottalak le eléggé:

A Breitlingről egy kis infó:

https://roadster.hu/a-breitling-sztori/

A Sicuráról szintén:
https://chronopedia.club/Sicura

A kvarcválságról a Kronométer.hu fantasztikus cikke:
https://kronometer.hu/2018/02/20/akkor-es-most-a-svajci-oraipar-2-resz/

Megesik, hogy az embernek rossz napja van. Az irodában a műszaki berendezések fellázadnak a humanoidok ellen, és a hálózatról ledobált nyomtatókkal, a fóliákat begyűrő laminálókkal, éktelen Windows hibaüzenetekkel nyilvánítják ki a szabadsághoz való jogukat. Egy nyitva felejtett ablak miatt keletkező kereszthuzat betesz az ember derekának, és úgy mozgunk, mint egy olajozatlan early access bétaverziós terminátor. Közel a 40-hez kopaszodni kezdünk, kattog a térd, és az esti filmen az első reklámblokk alatt kiütjük magunkat. Ami nem is akkora baj, mert a TV-ben öltönyös emberek köpködik egymást, húsz éves csajok ránctalanító miskulanciával kenegetik magukat, és banki hitelt, meg megfizethetetlen villanyautókat tukmálnak ránk, amikkel megmenthetjük a bolygót. Utána meg méregdrága telefonokat, amik boldogabbá teszik az életedet, de azért két év múlva dobd el, ha lejárt a hűséged a szolgáltatód felé. Éljen a környezetvédelem! Ilyenkor lenne kedvem visszamenni a múltba, egy jobbnak tűnő, egyszerűbb, szerethetőbb univerzumba. Egyenesen vissza, messzeringó gyerekkorom világába, vissza a jövőbe…

… Amihez hű társam a CA-53W-1ER

Ezt a modellt 1988-ban mutatta be a Casio, és csupán egyetlen évvel később már filmsztár is lett belőle, amikor Michael J. Fox a csuklójára csatolta a Vissza a jövőbe 2 (és 3) című filmben. Az első részben az elődmodellt, a CA-50 névre keresztelt darabot viselte. A két óra nagyon hasonló, de a CA-50 nem volt vízálló, míg a CA-53W már igen. A régi változatot a Module 437 hajtotta, az újabb kiadást pedig a 3208-as, ami csak annyiban fejlettebb, hogy nem 2079-ig, hanem 2099-ig programozták a naptár funkciót. A tok kialakítása is hasonló, ami szinte törvényszerű, hiszen a számlapot a korszak mára legmegmosolyogtatóbb extrája uralja, ami nem más, mint a számológép.

A CA-53W tokjának hosszúsága 43,2 mm, a szélessége 34,4 mm, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy nem fogja úgy meguralni a csuklónkat, mint egy G-Shock. Cserébe nem akad bele minden ruhaujjba, hiszen csak 8,2 mm magas, és nehéznek sem fogjuk érezni a maga 24 grammos súlyával. Ezúttal nem a méretek, hanem a design az, ami miatt saját gravitációs vonzása lesz.

Az anyag természetesen resin, ami az F-100-as 1977-es debütálása óta velünk van, az LCD panelt és a számológép modulját pedig a Casio gyári honlapja által resin glass-nak nevezett plexi öleli körbe. Bár minden alkalmat megragadok, hogy a plexi megoldást meggyalázzam, de azt el kell ismernem, hogy ezúttal nem is lehete másképp. Egyrészt azért, mert ahhoz a karakterhez és hangulathoz, amit ez az óra képvisel, ez illik, másrészt pedig a  számológép aprócska gombjainak használhatóságát valahogy meg kellett oldani. Mivel a 80-as évek design filozófiája úgy elgyengít, mint Supermant a kriptonit, ezért csak gyermeki lelkesedéssel tudok nyilatkozni az óra színvilágáról. A kék feliratok, a sárga vízállóságot jelző WR logó, a narancssárgával jelölt műveleti jelek és az ezüst-fehér arab számok olyan stílusosak, hogy azonnal kedvem lenne egy Adidas susogós melegítőben, ghetto blasterrel a vállamon (ha nem tudod mi az, akkor hivatalosan nem lehetsz a barátom) lenyomni egy break táncot tetszőlegesen választott Run DMC számra. (A „kedvem lenne” nem egyenlő azzal, hogy képes is lennék rá.)

Kedvünkre tobzódhatunk a Casio által nyújtott szolgáltatásokban, ugyanis kapunk pontos időt, amit 12/24 formátumban is képes megjeleníteni, dátumot (év, hónap, nap), másodlagos időzónát, stoppert, ami részidők mérésére is alkalmas. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van még az ébresztő, amit napi szinten is használhatunk a megadott időpontokban, hogy el ne késsünk a suliból, de az óránkénti pittyenésével is felidézi az általános iskolai matekórák bágyadt, poros tantermi hangulatát, amikor bármi szórakoztatóbb volt, mint az egyenletek megoldása. (Mellesleg ez kikapcsolható.) És ha már egyenletek, akkor a fő szenzáció természetesen a számológép. Atyaég, mekkora király volt az, akinek egy ilyen ott figyelhetett a csuklóján 1991-ben. A matematikai alapműveletek teljes tárháza rendelkezésére állhatott, és mekkora hack lehetett ez a szorzótáblás szintfelmérő közben. Sajnos ott és akkor nekem ez nem adatott meg, mert a külföldi nagybácsim egy piros-fekete gyerek Casio-t hozott nekem a vasfüggöny leomlása után, ami az időn, és aktuális dátumon kívül nem tudott extrákat. Felső tagozatban pedig egy török bácsitól vettünk egy kakaskukorékolós nevenincs digitális órát az osztrák búcsúban, ami nekem a világ közepét jelentette. Ha megnyomtam rajta egy gombot, akkor németül bemondta a pontos időt… most könnybe lábadt a szemem a nosztalgiától, de sajnos attól is fog, hogy a CA-53W panelje nem kapott megvilágítást. Sötétedés után komoly kihívás a retinának a folyadékkristályos kijelző leolvasása. Apropó, a Vissza a jövőbe filmekben van is egy visszatérő poén, érdemes megfigyelni. Marty McFly az esti jeleneteknél gyakran pillant a csuklójára, és érthető okokból nem látja az időt. Ilyenkor megrázza a kezét, majd a füléhez emeli a csuklóját, nyilván meg akarja hallgatni, hogy ketyeg-e. Az óra digitális, ezt fel is ismeri, majd egy hanyag legyintéssel jelzi, hogy elengedte a dolgot.

Komolyra fordítva a szót, az alapfunkciós számológép a mai okosórás világban egyszerre kissé nevetséges, mégis csodálatosan archaikus megoldás, és annyira visszahozza a 80-as évek retrofuturisztikus elképzeléseit, hogy nem lehet nem beleszeretni. Külön kiemelném, hogy ez nem csak egy marketing gimmick a japánok részéről, ugyanis ténylegesen használható. Persze, a gombok kicsik, a nyomáspontjuk is lehetne precízebb, de ez egy ténylegesen funkcionális számológép.
A gombok viszont nem csak a matekozásra szolgálnak, hanem az idő és a dátum beállításánál is ezeket kell használnunk.
Akinek ilyenje volt, az egy mai szóval élve geek, vagy ha úgy tetszik, akkor nerd. És ma is egy kicsit ezt jelképezi, mert ezt a darabot nem lehet csak úgy véletlenül kiválasztani a sok közül. Magyarországon a méltán népszerű The VR csatornán Fábián István (Pisti) is viseli, aki egymagában egy élő legenda geek lexikon.

És ha már hírességek…

A filmes világban nem Michael J. Fox volt az egyetlen híres viselője a CA-53W-nek, hanem az Agymenők című sorozatban Rajesh karaktere is ezt hordta, ahogy a Breaking Bad Walter White-ja is. Simon Pegg karját is ékesítette a Paul című vígjátékban, A néma szemtanúban David Caves, az NCIS: Hawai'i-ban Jason Antoon, a Stranger Things 3. évadában pedig Finn Wolfhard választotta ezt a darabot, akkor is, ha utóbbiban csúnya anakronizmus a szerepeltetése. A harmadik évad ugyanis 1985-ben játszódik, a CA-53W megjelenése pedig 1988. A hölgy olvasóknak mondanám (annak az egynek, innen is puszi anyu!), hogy női csuklón is jól mutat, ezt bizonyította Ellen Page a Hajrá Bliss! című moziban. Azt hiszitek vége? Dehogy! A Sötét Lovagban a Heath Ledger által megformált Joker karján is feltűnt, a bankrablásos jelenetben, valamint Anthony Mackie-n a Twisted Metal-ban. A végére hagytam a személyes kedvencemet. A 80-as évek egyik legfelkapottabb rendezője volt John Hughes, az ő nevéhez fűződik a mára sajnos méltatlanul elfejtett Nulladik óra című 1985-ös film. Ebben Anthony Michael Hall viselte.

A kép forrása: https://www.watch-id.com/search?search_api_multi_fulltext=casio+ca+53+w

Amiről még nem esett szó

A 3208-as modul CR2016-os elemet fogyaszt, és a japán mérnökök 5 éves élettartamot jósolnak neki,  de a néhai Budapest TV-nél tevékenykedő Tihanyi Tamás mosógép-fűtőszálas távgyógyító, médium, és látó ezt nem igazolta hivatalosan. Ezért csak óvatosan!
Az ő műsoraiban a szívcsakráink kibillent egyensúlyának oka éppúgy rejtve marad, mint a CA-53W pontos vízállósága, ezt ugyanis a Casio a tudatlanság jótékony leplével fátyolozta el. Még a gyári honlapon sem tüntetik fel számszerűsítve ezt az adatot, ezért a vízállóságot értelmezzük a racionális számok halmazán, ahol x nagyobb mint 0 de kisebb mint 100. Személyes tipp: 50 méter, de nem tudok úszni, szóval mindenki merüljön a sajátjával.
A szíj a G-Shock sorozathoz képest puhább, hajlékonyabb, az anyaga természetesen resin. A hétköznapokban kényelmes viselet, a könnyű súly miatt tényleg olyan érzése támadhat az embernek, hogy nem is visel órát.

Mi a baj McFly? Nyuszi vagy?

Ezt az órát egy rajongónak illik beszereznie. Aki nem teszi, az nyuszi! Többek között azért szeretem a Casio-t, mert nem szállnak el az árakkal. 25 000 jó magyar rúpiáért már be is szerezhetjük valamelyik webshopban, ami bármilyen mértékegységrendszert alapul véve is kevesebb, mint 1,21 század gigawatt.
Sőt! Ha épp kifogunk valami akciót, akkor ez mehet még egy kicsivel lejjebb is. Ha valamiért nem tetszene az óra színvilága, akkor kiadatok egy körözést ellened az ízlésrendőrség intergalaktius irodájában, de van lehetőség alternatívákra. A teljesen fekete variáns a CA-53WF-1BEF névre hallgat, de gyártanak belőle sötétzöld, bordó, bézs és ezüst variánst is. A napokban kihoztak CA-500WEGG-9BEF modellt is, ami retró sárga-fekete fémszínű resint és fém szíjat jelent. Ebben a negative display teljesít szolgálatot, ami sokaknak nem a szíve csücske, de hát van, akinek a Kiszel Tünde is tetszik, tehát számoljon el mindenki maga a saját ízlésficamával.
Egy apró észrevételt még tartogatok a végére. Ha valaki kimondottan a Vissza a jövőbe órát akarja, és maximalista, akkor érdemes odafigyelni a WR feliratra a jobb felső sarokban. Az USA változat esetében ez a két betű nincs keretbe foglalva, de az EU kiadáson igen. A webshopok trükkösek a termék illusztrációjával kapcsolatban, mert ahonnan én rendeltem, ott a termékfotón nem volt keretben, a valóságban viszont mégis. Nem küldtem vissza, de rákérdeztem tőlük levélben. Azt mondták, hogy teljesen kaotikus a helyzet, egy korai változatban keret nélkül jött, utána kerettel. Ennyit talán még egy keményvonalas rajongó is elengedhet, de ha ti ennél többre vágytok, akkor sok sikert a kutatómunkához.

Engem senki nem nevezthet nyuszinak!

Azért imádnivaló a CA-53W, mert képes kizökkenteni az apró-cseprő napi nyűgök mókuskerekéből. Visszaadja a gyerekkorom utólag idillinek tűnő illúzióját, másrészt beleélhetem magam egy ikonikus film hangulatába. Megmosolyogtat, feldob, ápolja napjaink ocsmány valóságától sebzett lelkemet, és ezért végtelenül hálás vagyok a japánoknak. Ha rossz napom van, akkor csak felpattintom, és máris átdereng egy halvány napsugár a szürke viharfelhők tömege között. Remélem az F-91w mellett a CA53-W lesz a másik olyan Casio, ami eggyé válik a végtelennel.

Előnyök
- Filmes háttér, egy igazi ikon, mítosz, legenda
- Megfizethető árazás
- Vintage stílus, megjelenés

Hátrányok
- A vízállóság balladai homályba vész
- Az LCD kijelző nem kapott megvilágítást

Mi is ez tulajdonképpen?

1977-ben a Casio kiadta az F-100 névre keresztelt modelljét, ami a gyár első olyan terméke volt, ami teljes egészében az általuk resinnek nevezett anyagból készült. Hívhatjuk akár műgyantának, vagy kis jóindulattal műanyagnak, azon a tényen nem változtat, hogy innentől ez a matéria menthetetlenül összekapcsolódott a japán gyártóval. 1979-ben az F-100 bekerült a filmes órák nagykönyvébe is, mert Sigourney Weaver viselte a karján a Nyolcadik utas a halál című filmben, egy kis csavarral megfűszerezve. A filmesek talán nem tartották eléggé futurisztikusnak a kis japánt, ezért úgy döntöttek, hogy két órát helyeznek egy sárga műanyag alaplemezre, és ezt adják a színészek karjára. Mivel az Alien filmeknek komoly kultusza alakult ki, nem meglepő, hogy a világot kibővítő regények, képregények, videójátékok hozzátették a háttérinformációkat az eredeti filmben látható tárgyakhoz. A Casio F-100 a film univerzumában a Samani E-125 megnevezést kapta, a lelkes rajongók pedig meg is alkották a nem hivatalos replikákat a még fellelhető öreg Casio készletet felhasználva. Ezeket a darabokat elég komoly pénzekért árulják a különböző netes oldalakon.
Mivel az óraiparban sokaknak bejött a régi modellek újrakiadása, ezért 2021-ben a Casio jó ötletnek tartotta, ha az F-100 is kap egy kis törődést, és A-100 néven bekerült a Casio Vintage kollekcióba.

A képek forrása:
Casio F-100: https://www.digital-watch.com/DWL/1work/casio-f-100
Samani E-125: https://www.therpf.com/forums/threads/functional-nostromo-crew-watch-3d-modeled-and-printed.339053/

Casio A100 WEGG-1AEF

Az óra tokfültávolsága 40,7 mm, a tokátmérő 32,7 mm, a magassága pedig 9,2 mm. A korszakra jellemző méretekkel rendelkezik, ezért akinek olyan vastag csuklója van, mint nekem (20 cm), azok készüljenek fel, hogy optikailag nagyon eltér a megszokott G-Shock modellek által nyújtott érzéstől. A súlya 53 g, ami olyan könnyű, hogy gyakorlatilag azt is elfelejtjük, hogy épp a csuklónkon van.  Sajnos ez okozhat is némi problémát, mert a WEGG-1AEF modell kapott egy sötét króm bevonatot, amitől megvan a fémhatás illúziója, de extrém módon sérülékeny. Egyszer benyúltam a kabátzsebembe, aminek zippzáras kialakítása volt, és a kis műanyag fogak olyan barázdákat szántottak a tok felületére, hogy ültethetnék bele kukoricát. A fényes felület ráadásul begyűjt minden maszatot, szöszt, levegőben szálló porcicát, így konkrétan addig marad szép és esztétikus, amíg kivesszük a csomagolásából. Az sem sokat segít a helyzeten, hogy az LCD kijelző, és a gombok köré is plexit tettek, amiről ugye tudjuk, hogy akkor is karcolódik, ha csak beszélünk róla. Mire ezt a mondatot leírtam, lett rajta pár újabb sérülés, mivel a billentyűzetem gombjai alól kilökődő részecskék az Alien karmaikkal belekapaszkodtak az óra felületébe.

Apropó gombok. Nem csak abban volt első az F-100, hogy resinből készült, hanem újított a gombok elhelyezkedésén is. A tok oldalán ugyanis nincsenek kezelőszervek, minden, amivel a 3503-as modult irányíthatjuk, az LCD alá költöztek.
Mindössze négy gomb elegendő ahhoz, hogy az óra funkcióit vezérelhessük, ami a szokásosnak mondható Casio felhozatal: idő, nap-dátum, ébresztő, stopper, csipogás és megvilágítás. Ami extra, hogy ebbe a modellbe az úgynevezett negatív kijelző került, tehát a kijelzett adatok sötét alapon láthatóak. Ez a megoldás kicsit megosztó. A WEGG-1AEF színvilágához ugyan passzol, de a leolvashatóságot feláldozták a design oltárán. Gondoltak a japánok azokra is, akik nem rajonganak ezért a megoldásért, ezért az A 100 többféle színben, és hagyományos kijelzővel is kapható. A honlapon 3 évre saccolták a CR1616-os elemek élettartamát, de véleményem szerint van ott még, ahonnan ez jött. Jómagam a megjelenése óta hordom, és a három év már letelt.

Nem beszéltünk még a vízállóságról, amit jelen esetben nem nevezett meg pontosan a Casio. Mondjuk azt, hogy egy kézmosás, a nyári eső, és egy vasárnapi mosogatás belefér, de ne ezzel akarjuk előadni az Alien 4 úszva menekülős jelenetét.

A szíj rozsdamentes acélból készült, amit próbáltak a tok színéhez igazítani, de a matt hatás miatt van némi árnyalatbeli eltérés a krómos, mindent is visszatükröző toktól. Ettől függetlenül a retro életérzés kiváló, a kitépett szőrszálaim pedig hálásak érte, hogy ennyire stílusosan halhattak meg. A zár a vintage modelleken megszokott állítható slide clasp. Nem mondom, hogy nyugodt voltam, amikor egy villával nekiálltam feszegetni, hogy a karomra állíthassam, de sikerült. Bírta a gyötrődést, végül is, ez egy Casio. Még akkor is, ha ez a modellcsalád már made in China, tehát nem a japán, vagy a thaiföldi gyárban készül.

Megkésett szerelmeslevél Sigourney Weaverhez

Szerintetek mi a közös a Nyolcadik utas a halálban és az Elemi Ösztönben? Pontosan! Mindkét filmnek egy meghatározott pontján gyűrte be a kazettát a VHS lejátszó. Sharon Stone és Sigourney Weaver alapkövei a 80-as években született férfiember pubertáskorának, és a papírzsebkendőket gyártó cégek tőzsdei részvényeinek.

Szia Sigourney! Figyelj! Nagyon régóta teccessz, szeretnék veled beszélni négyszemközt, persze de csak akkor, hogyha nincsen barátod, és a szökőkútnál szombaton öt órakor légyszíves legyén már ott!

A kép forrása:
https://www.kinokalender.com/film1293_alien-das-unheimliche-wesen-aus-einer-fremden-welt.html

Ez a Casio A100 WEGG-1AEF tökéletesen megidézi a 70-es évek végét, és a saját ifjúságunkat a korai 90-es években, amikor olyan filmes legendákat fogadtunk be (a tettünk magunkévá szókapcsolatot szándékosan kerültem, csak mondom…),  mint A nyolcadik utas a halál. Az óra tökéletesen illeszkedik egy filmes gyűjteménybe, de a nosztalgiázni vágyók feldobhatják vele a szürke hétköznapokat mindössze 25-30 ezer forintért. (A legolcsóbb kiadás gumiszíjon 18 ezer, a legdrágább a tesztünkben is szereplő WEGG-1AEF 38 ezer, de ez változó.)
Ez az összeg szerintem teljesen elfogadható egy ilyen vintage darabért, ha másért nem, akkor Sigourney Weaver emlékéért mindenképpen. Olyan korszak volt az, ami már nem fog visszatérni soha…

„… Dallas kapitány halott. A hajó és rakománya megsemmisült. Körülbelül hat hét múlva érem el a határt. Ha egy kis szerencsém lesz, felvesz valaki. Ripley vagyok, a Nostromo utolsó túlélője. Végeztem.” – Sigourney Weaver

A kép forrása:
https://alienseries.wordpress.com/2014/10/31/interview-with-sigourney-weaver/

Előnyök

- Filmes háttér
- Megfizethető árazás
- Vintage stílus, megjelenés

Hátrányok

- Negatív kijelző
- Extrém sérülékeny
- Szőrtépő szíj (már amennyiben neked is Chewbacca volt a jeled az oviban)

A telefonomra telepített G-Shock Connected applikációval összeszinkronizáltam a GG-B100-as Mudmastert a beépített Bluetooth kapcsolattal, és a térképek almenüben megadtam a pihenőül szolgáló folyó, és a tábor pontos koordinátáit a Mission Log segítségével. Az óra szolid hangjelzéssel adta tudtomra, hogy rögzítette az adatokat, és ezzel együtt a pontos időt is összeszinkronizálta a telefonnal. Mielőtt gyújtást adtam volna az öreg Mitsubishi Pajero motorjának, még indítottam egy visszaszámlálást 120 percről, mert a helikopter ennyi idő múlva fog felvenni. A számláló kérlelhetetlenül elindult, de nem tudtam megállni, hogy még egyszer utoljára megpihentessem a szemeimet a borneói dzsungel vibráló, mély zöld árnyalatain, és magamba szívjam, ahogy a késő délutáni napfény egy búcsúcsókot nyom a vadállatokat rejtő őserdő buja homlokára. Beletapostam a gázba, és a terepgumikra tapadt sár vadul fröcskölte össze az autó kerékjárati íveit.

A karomon lévő Casio-ba épített barométer figyelmeztetett a légnyomás hirtelen esésére, de nem hallgattam rá, és vakmerően vágtam keresztül magam az utamba kerülő saras dombokon, nem törődve a karosszérián kopogó faágakkal. Az eső bibliai erővel szakadt le az égből, de az öreg japán harcos húzta, vonta a dagonyában a maga másfél tonnáját. A hibát ott követtem el, hogy talán túlbecsültem az összkerékhajtás által nyújtott biztonságot. A folyóig még legalább másfél kilométer lehetett hátra, amikor megláttam a lejtőt, amin az esővíztől fellazult föld barna hólavinaként sodorta magával a fák letört ágait. Hiába tapostam a fékbe, az autó fara már megindult. Mielőtt elsötétült minden, az utolsó hangról, amit hallottam, nem tudtam eldönteni, hogy a fémtest súrlódása a talajon, vagy a saját kétségbeesett sikolyom volt.

Mikor magamhoz tértem, a vezetőülés a fejem felett lógott. Mivel a betört ablakokon kíméletlenül ömlött be a saras víz, tudtam, hogy minél előbb ki kell jutnom a roncsból. A karomra pillantottam, amin vastagon állt az iszapszerű dagonya. Letöröltem a Mudmaster számlapját, aminek az edzett ásványi üvegén keletkeztek ugyan kisebb karcok, de a Carbon Core Gurad tokozatnak köszönhetően az óra sértetlennek tűnt. A szénszálas lünetta, és az óra sarkaiban elhelyezett szénszálas kompozit ütközők megbízhatóan ellenálltak a legkomolyabb behatásoknak is. A gombok fémből készültek, és a mögöttük lévő szigetelések megóvták az 5594-es modult a sérülésektől, így tudtam, hogy csupán néhány percig voltam eszméletlen. Kihúztam magam a felborult gépszörnyeteg gyomrából, és tanácstalanul álltam a roncs mellett, és próbáltam kitalálni, hogy hogyan tovább. Hirtelen a zsebemhez kaptam, és reménykedtem benne, hogy a telefonom még mutat némi életjelet, de a kijelző élettelenül tükrözte vissza kétségbeesett arcomat. A Casio-n megnyomtam az iránytű gombját, így már be tudtam tájolni magam, hogy merre van észak. A tok átmérője 51,3 mm és 55,4 mm tokfül távolsággal rendelkezik, amihez 19,4mm magasság társul, ezért nem volt nehéz leolvasni az adatokat, még akkor sem, amikor a felszakadt homlokomból csordogáló vért kellett letörölnöm róla. Ezek szerint már nem csak Mudmaster-t, hanem Bloodmaster-t is gyártanak a japánok. Tudom kellett, hogy milyen messze vagyok a folyótól, ezért az iránytű és a magasságmérő gombjának lenyomásával életre kelt a Mission Log funkció. A Mudmaster Quad Sensorral van felszerelve, amik közt hőmérő, magasságmérő, iránytű, barométer és lépésszámláló is akad, ezért meglepő pontossággal a számlapon elhelyezett kis LCD kijelző kiírta a bizalomgerjesztő 400 m-t, ami az első rögzített úticélomhoz való távolságomat jelentette. Tudom kellett azt is, hogy mikorra várható a teljes sötétség, ezért a főmenüből kiválasztottam a napkelte/napnyugta opciót. Ezek szerint alig egy órám van, mire leszáll az éjszaka. A barométer szerint az eső egy ideig még nem áll el, ezért nem vesztegethettem az időt, neki kellett vágnom a dzsungelnek.

Mire elértem a folyót, teljesen besötétedett. Az erős lume festéknek hála az indexek és a mutatók tökéletesen leolvashatóak maradtak, a teljes számlapot megvilágító LED fénye pedig annyira erős volt, hogy zseblámpaként is használtam, amikor a sötét bozótoson kellett átverekednem magam. Szerencsére állítható a menüben, hogy hány másodpercig világítson. Reméltem, hogy nem most fog letelni az a két év, amit a Casio CR2025-ös elemekkel kapcsolatban megadott. Megnyugtató, hogy ha nem érzékel aktivitást, akkor képes pihenő üzemmódba lépni.
A Mission Log egy csipanással jelezte, hogy megérkeztem a kijelölt ponthoz. A Hold erős fényében megláttam a felduzzadt folyó ezüstös habjait, és titkon reménykedtem benne, hogy ma este nem jár arra egy éhes krokodil, hogy én legyek vacsorája. Levettem az órát a csuklómról pár percre, és belelógattam a vízbe. Tudni akartam, hogy mennyi a víz pontos hőmérséklete, mert egyszer egy túlélős műsorban azt mondták a Discovery-n, hogy a krokodil 21 Celsius-fok körül nem támad. Mikor kivettem az órát a vízből, csalódottan nyugtáztam, hogy ma este minden adott egy jó vacsorához. Belevetettem magam a vízbe, és úsztam, ahogy csak bírtam. A 200 m-es vízállóság miatt nem kellett attól tartanom, hogy a Mudmaster pont most hagy majd cserben.

Mikor felhúztam magam a partot szegélyező köveken, a visszaszámláló szerint már nem volt sok idő a helikopter indulásáig. Nem pihenhettem, ezért megnyomtam a Mission Log gombjait, amitől a másodpercmutató iránytű funkcióra váltott, és megmutatta, hogy merre tovább, a lépésszámláló pedig megtippelte a távolságot.

A testemet ezernyi apró seb borította, de a visszaszámlálás könyörtelenül pörgött. Egy tisztásra érve valami gépies zúgás hangjára lettem figyelmes, ami egyre erősebbé vált. Olyan volt, mint egy helikopter rotorjának ütemes forgása, vagy…

… vagy az ébresztő hangjának szabályos időközönként ismétlődő éles csipogása. Ezek szerint megint bealudtam az esti film sokadik reklámblokkján, és megint órával a csuklómon aludtam. Hiába akkora ez a Mudmaster, mint egy hokikorong, a 92 grammos súlya miatt szinte észrevehetetlen. Az erős, de kényelmes resin szíj csak még inkább ráerősít erre az érzésre. Kába voltam, és valami ostobaságot álmodtam, de nem emlékszem már arra, hogy mit. Az ágyamban fekve megnyomtam a LED megvilágítást, hogy leolvashassam a pontos időt, de álomországból visszatérő szemeim ezért nem voltak hálásak. Levonszoltam magam a konyhába, és indítottam egy visszaszámlálást 4 percről, mert szeretem, ha a tojás sárgája lágy marad. A meleg kávét szürcsölgetve kinéztem az ablakon, és eszembe jutott, hogy füvet kéne nyírni. A gyorsmenüben kértem az óra kijelzőjére egy barométert, amit ilyenkor a nap-dátum mellé kicsinyített méretben is meg tud jeleníteni. Esni fog. Nyírjon füvet a radai rosseb. Úgyis el kellene mennem vásárolni. Visszanéztem a lépésszámláló adatait, alig napi 6000-et mutatott. Csak azért nem aggódok az elhízás miatt, mert ezen már rég túlvagyunk. A kocsiban indítottam egy stoppert, és bosszankodtam, hogy az egyre növekvő agglomeráció miatt egyre többet állok a dugóban. Mikor megérkeztem a bevásárlóközponthoz, a multi parkolójában szinkronizáltam az órámat a telefonommal. A térkép menüben bejelöltem, hogy hol vagyok pontosan, hogy az órám visszanavigálhasson majd a megfelelő helyre. A múltkor is valaki más ezüst színű Suzukijába akartam beülni, ezért most biztosra szerettem volna menni. Még aznap délután valamiért ellenállhatatlan vágyat éreztem használt Mitsubishi Pajero terepjárók nézegetéséhez. Elképesztő dagonyában kúsztak-másztak velük, dagasztották a sarat, vágták az utat érintetlen dzsungelekben. A szó, amit kerestem, az a kaland. Az élet eliramlik mellettünk, és mi bamba, tehetetlen képpel bámuljuk a másodpercmutató monoton mozgását, ahogy indexről indexre ugrik. Úgy éreztem, hogy megfulladok az akciós olcsó kávétól, az unalomig ismételt esti filmektől, az iroda furnérbútorainak kínai ragasztószagától. Valamiért elkezdett érdekelni, hogy mennyi lehet egy utazás Borneóra. Bizonyára több, mint az óra 130 ezer forintos vételára. Lehet, hogy mégis inkább le kéne nyírni a füvet? Lehet, hogy az életközepi válság győz, és a kalandnak már csak ez a kis műanyag illúziója marad nekem? 

Egy Mudmaster nem természetes (szinte méltatlan) közegében:

A történelem

Ferdinand Alexander Porsche a cégalapító Ferdinand Porsche unokája, és olyan apróságok köthetők a nevéhez, mint az ikonikus 911-es Porsche tervezése, vagy a Porsche Design megalapítása.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a német design egyik legfőbb ismérve, hogy a funkciót, és a formát képes egy olyan kiegyensúlyozott formában tálalni, ami túllép önmagán, és klasszikus esztétikumot hoz létre. A 70-es évek stílusa meglehetősen eklektikus. Megfér egymás mellett a barokkosan túldíszített selyeming, a fényes bársonynadrág, a bauhaus, és a túlburjánzó testszőrzet. Ennek tükrében nehéz is elképzelni azt a pillanatot, hogy mit élhetett át az az NSZK állampolgár, aki meglátta a Porsche Design Orfina névre keresztelt modelljét 1972-ben, egy Penthouse magazin fekete-fehér reklámhasábján (850 jó német márkáért).

A kép forrása: https://www.watchuseek.com/threads/the-orfina-porsche-design-chronograph-everything-you-need-to-know.4943543/

Ferdinand A. Porsche és Umberto Maglioli, az Orfina óragyár tulajdonosa, és nem mellesleg autóversenyző a magánéletben jó barátok voltak, ezért adta magát, hogy az óra, amit létrehoznak, reprezentálja az alkotókat. Umberto egy Valjoux 7750-es szerkezetet, és a gyártáshoz szükséges feltételeket szállította, Porsche pedig merítve az általa tervezett 911-es sportkocsiból, a designért volt felelős. A 7176 referenciaszám, vagy a Chronograph 1 nagyon rideg elnevezés, ezért a köztudatban Orfina néven maradt fenn ez az óra, ami az elsők között volt (talán a legelső is, de ezt nem merem megkockáztatni), ami PVD (Physical Vapor Deposition) bevonatot kapott. Itt lényegében arról van szó, hogy úgy lesz fekete a fém, hogy a festékanyagot gőz halmazállapotban viszik fel, ami fizikai-kémiai reakciók során hozzátapad az órához.

Ferdinand Alexander Porsche
A kép forrása: https://autotechnika.hu/cikkek/egyeb/9777/elhunyt-ferdinand-alexander-porsche

A képek forrása:
Porsche: https://www.archiproducts.com/en/designers/ferdinand-alexander-porsche
Maglioli: https://hu.wikipedia.org/wiki/Umberto_Maglioli

A matt fekete tok, a fekete számlap, a fekete szíj, és a mindezekkel erős kontrasztot alkotó fehér (bézs) indexek és mutatók iskolapéldája annak, hogy mit jelent a jól leolvashatóság, és a forma valamint funkció művészi egyensúlya. Műszerszerűsége, egyszerűsége, férfias megjelenése egyértelművé tette, hogy a Porsche Design joggal követel helyet magának az órák világában is.

Olyan hírességek viselték ezt a darabot, mint Mario Andretti, vagy Tom Cruise. Előbbi a versenypályákon villogtatta meg a tehetségét, utóbbi a mozivásznakon a híres-hírhedt mosolyát a Top Gun című filmben. És tegyük a szívünkre a kezünket, egy kicsit mindannyian szeretnénk úgy vezetni mint Mario, és úgy felszedni egyetlen mosollyal a legjobb csajokat, mint Tom. Meg F-14-est is szeretnénk vezetni, és napfelkeltében anyahajóról felszállni, és rakétákkal kilőni a MiG-eket, és elénekelni a fiatal Kelly McGillis-nek a You’ve Lost That Lovin’ Feelin-et… meg bevenni a gyógyszert, mert kezd elgurulni.
Ha mindezt nem is garantálja nekünk a Dan Henry 1972 Maverick Chronograph, megadja azt az életérzést, amire oly sokan vágyunk, és ezúttal az álmok beteljesüléséért nem is kell olyan sokat fizetnünk.

A képek forrása:
Mario Andretti: https://twitter.com/coronetmag/status/1303649554668158982
Tom Cruise: https://www.watch-id.com/sightings/porsche-design-chronograph-1-tom-cruise-top-gun

De ki az a Dan Henry?

Dan Henry egy brazil fiatalember, akit saját bevallása alapján gyerekkorában nagyon megigézett az automata órák működése. A 90-es években elkezdett komolyabban óragyűjtéssel foglalkozni, ezt kiegészítette a használt órákkal való kereskedelemmel, amiből egész szép bevételre tett szert. Létrehozott egy honlapot, ami tulajdonképpen egy órakatalógus az 1935-ös évektől 2000-ig. Az oldal ma is létezik, megtekinthető itt: https://www.timeline.watch/

Dan Henry és a gyűjteménye
A kép forrása: https://danhenrywatches.com/pages/the-collector

Rajongása nem állt meg ezen a ponton, alapított egy márkát is, amit önmagáról nevezett el. Nem szerény lépés, de amit elért, az mindenképp tiszteletre méltó. A cél az volt, hogy olyan órákat akar gyártani, amik neki tetszenek. Ezen órák alapja mindig egy már létező, az óragyártás történelmében jelentős darab. Talán a homage szó áll a legközelebb ahhoz, amiben ez a cég utazik, de törekednek arra, hogy a modelljeik ne másolatok legyenek, hanem saját jogon létező, identitással bíró karórák. Az őszinteséghez hozzá tartozik, hogy mikor megkérdezték tőle, hogy az órák hol készülnek, teljesen nyíltan leírta, hogy a szerkezet minden esetben Seiko vagy Citizen. A zafírüveg eredete Dél-Korea, a lume festék beszállítója változó, de általában svájci, vagy japán. A fémből készült szíjak Kínából érkeznek, a bőrszíjak Franciaországból. A tok és az összeszerelés Hong Kongban zajlik, vagy Kínában, attól függ, hogy melyik Dan Henry modellről van szó. (Ez a cikk eredeti nyelven elolvasható itt: https://www.hodinkee.com/articles/vintage-watches-timeline)

Véleményem szerint, aki ilyen ködösítés nélküli, egzakt módon elmondja, hogy mit és hol készít, azt már komolyan lehet venni. Nem egy kamumárkáról van szó, hanem egy olyan cégről, amit már joggal nevezhetünk microbrandnek.
Apropó microbrand. Ez a szó egyszerre jelenthet áldást, és átkot. Áldást akkor, ha egy komoly vállalkozás áll a hátterében, akik törekszenek arra, hogy minőségi beszállítókkal dolgozzanak. Ilyen esetben elfogadható áron hozzájuthatunk egy-egy igazán minőségi és egyedi darabhoz. Olyanokra gondolok, mint pl. a Christopher Ward, vagy az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Venezianico. Átok akkor, ha a vállalkozás jellemzően ázsiai (kínai) tömegórákat címkéz át, amikre próbálnak ráerőszakolni valami marketing maszlagot, miszerint ők is olyan jók, mint a svájciak, vagy a japánok, csak még nem futottak be. Mindemellett nagy árréssel próbálják értékesíteni a fényképeken jól kinéző, de a valóságban a fapadosabb divatórák minőségét (se) hozó termékeiket.
A Dan Henry szerencsére az előbbi kategóriába tartozik, de azért a megrendelés előtt okozott pár álmatlan éjszakát.

Ha rákeresünk a fórumokon, és a legnépszerűbb videómegosztókon, akkor bizony voltak hírek, miszerint néhány Dan Henry 1972 Maverick Chronograph sérült koronával érkezett. Olyan panaszokat is lehetett olvasni, amik lepotyogó mutatókról meséltek. Ami megnyugtatott, hogy a horrortörténetek egy ponton mindig összeértek, ez a pont a terméktámogatás. Az elmondottak alapján az ügyfélszolgálat minden esetben elérhető és készséges volt, mindenkinek cserélték az óráját, vagy javították, és a posta költségeit is állták. Így aztán kopaszodó, szőrös, pocakos énem mögül előástam a bennem rejtőző Tom Cruise-t, és rendeltem egyet, hiszen így a 30-as éveim második felében (annak is a végén) ennél közelebb úgysem fogok kerülni egy valódi Porsche Design Orfinához, és kicsi a valószínűsége már annak, hogy vadászpilóta, vagy autóversenyző leszek.

A szegény ember Porsche Design Orfinája: Dan Henry 1972 Maverick Chronograph

Kezdjük ott, hogy a rendelés teljesen simán ment a Dan Henry honlapjáról. Mivel van EU raktáruk, nincs félelem és reszketés a vám miatt. 350 dollárt, azaz árfolyamtól függően 125 ezer jó magyar forintot leszurkolunk a fizetés gomb megnyomásával, és már jön is az email fiókunkba az üzenet, miszerint a Maverick Chronograph engedélyt kér üdvözlő repülésre. 3-5 munkanap után pedig már várhatjuk is a futárt legújabb szerzeményünkkel.

A csomagolás nagyon kulturált. Egy műanyag henger rejti a bőr-viaszoltvászon óratartó tokot, amiben nem mellesleg három órának van hely kialakítva. A középsőben gondosan beburkolva védőműanyagokkal érkezik a főszereplő, mellette pedig a papírmunka. Ezekben egy angol-német leírás található, ami sajnos nem fedi a valóságot. Ennek az órának ugyanis létezett egy elődje. Az 1972 Maverick chronograph első változata ébresztő funkciót is kapott, a mellékelt leírás pedig arra a modellre vonatkozik. Ez a második kiadás nem rendelkezik ezzel a komplikációval, tehát magunknak kell rájönnünk az óra beállítására. (Nem lesz nagy kihívás, annyit elárulok.) A másik kis kártya a garanciakártya, ami a honlap szerint egy évig érvényes, de adja az ég, hogy ne kelljen használni.

Az óratok rozsdamentes acélból készült, ami matt fekete PVD bevonatot kapott. Megjelenése teljesen átadja az eredeti Porsche Design tok formáját és arányait, pedig itt-ott nagyobb nála. Az óra magassága 12,7 mm, a tokátmérő jelen esetben 41 mm, a tökfül távolság pedig 45,7 mm. A számlapot zafírkristály védi a karcolásoktól, ami kapott egy tükröződésmentes bevonatot is. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, jelen esetben a számlap fogja elvinni a showt.

Az eredeti Porsche Design Orfina sárgás (vagy a lume miatt az évek alatt megsárgult) indexeket kapott, a Dan Henry 1972 viszont sandwich számlapos kialakítással rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a számlap alatt van egy másik számlap, ebben az esetben fehér. A felső matt fekete réteg az indexek helyén ki van vágva, ezért alálátunk, így optikailag komoly szintkülönbségek alakulnak ki a számlapon. A segédszámlapok is mélyebben ülnek, de azok festettek, és ha közelről megnézzük, akkor láthatóvá válnak a mikrobarázdák, amik koncentrikus köröket alkotnak. A számlap széle drámaian megindul felfelé, ide festették fel a tachymeter skálát. A feliratok tipográfiája, és a mutatók formája-színe tökéletesen hozzák az eredeti Orfina stílusát, de a számlapon eszközölt változtatások miatt szerintem elmondhatjuk, hogy ötletes homage született.

Nem szeretném másolatnak nevezni, mert a Dan Henry 1972 nem akar Porsche Orfina lenni. Sok egyedi részletet tartalmaz, elég bátor ahhoz, hogy eltérjen az eredetitől, de csak olyan messzire merészkedik, hogy összhatásában még pont megidézze a múzsáját.

A bal oldali kép forrása: https://monochrome-watches.com/introducing-porsche-design-chronograph-1-1972-limited-edition-50-years-of-porsche-design-price/

A Dan Henry logó a nap-dátum ablak fölé került, és itt meg is említeném az egyik negatívumot az órával kapcsolatban. A sandwich számlap miatt a nap és a dátum nagyon mélyen ül, ezért folyamatosan árnyékot vet rá a számlap. Szabadtéren ez nem zavaró, de estefelé azért nem könnyű leolvasni. Az idő leolvashatósága viszont parádés, más nem is lehetne, hiszen a matt fekete és a hófehér maga a megtestesült kontrasztosság. Negatívum még, hogy a napokat csak angol nyelven tudja kiírni, örültem volna egy másodlagos német variációnak is, ha már a Porsche Design szolgáltatta az ihletet.

A lume mellett sem mehetünk el szó nélkül, ugyanis számomra igazi meglepetésként hatott. Az alacsonyabb árkategóriájú óráknál megszoktam már, hogy a lume inkább csak jelzés értékű. A Dan Henry viszont Super-LumiNova anyagot használ, ami nem csak komoly fényerővel rendelkezik sötétedés után, hanem még a tartóssága is elismerésre méltó.

Ami viszont kevésbé, az sajnos az óra lelkét szolgáltató Citizen eredetű Miyota 0S00 quartz szerkezet. Ez egy 12 órás chronograph, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számlapon lévő piros mutató a stopper másodpercgyűjtője. A 12 órához elhelyezett segédszámlap a percgyűjtő, a 9 óránál lévő pedig az órákat mutatja. A 6 órához helyezett segédszámlap jelzi a hagyományos másodperceket, tehát nem fogunk itt tizedes pontossággal méricskélni semmit. A stopper gombjai is hagynak némi kívánnivalót maguk után, mert bár hibátlanul teszik a dolgukat, a nyomáspontjuk kissé bizonytalan. A korona menetes, ami azért meglepő, mert csupán 50 m vízállóságot kapunk a pénzünkért. Ilyen paraméterhez nem gyakori a menetes korona társítása, ennek ellenére örültem neki, ahogy annak is, hogy dombornyomott Dan Henry logóval látták el.

Félreértés ne essék, nem szeretném bántani a Miyota 0S00-át, de az 1972 Maverick első kiadása tudott tizedeket mérni (Miyota 0S80 szerkezettel), és még ébresztő is volt benne. Az árcédulája pedig pontosan ugyanennyi. Ami azt illeti, ezüstszínben még mindig kapható a Dan Henry honlapján, a fekete viszont elfogyott, és jött a második kiadás. Azt el tudom képzelni, hogy az általam is emlegetett panaszok (leeső korona, potyogó mutatók) miatt váltottak szerkezetet, biztosan valahol meg kellett fogni a pénzt, ha elfogadható áron akarják eladni, de talán pont egy leheletnyivel komolyabb szerkezet tette volna fel az i-re azt a bizonyos pontot.
Azt viszont nem szeretném elvitatni az 0S00-tól, hogy az indexeket szépen, pontosan eltalálja, nem érződik benne az a slendriánság, amit számos divatóra gyártó elkövet még akkor is, amikor vállalható szerkezetet tesznek az órájukba. Amit ígér, azt tényleg tisztességesen tudja.

Menetes hátlapunk is van, és az óra egyik legszebb részletét ide helyezték el. A dombornyomott F-14-es Tomcat vadászgép és a gravírozott Maverick felirat egyértelműen szerelmeslevél a Top Gun filmekhez, az 1972-es dátum pedig nem csak az óra nevére, hanem a múzsául szolgáló Porsche Design Orfinára utal. Igényes, parádés, csillagos ötös. Imádtam ezt a részletet.

A pozitív benyomásokat a szíj is tovább erősítette. A tokhoz tökéletesen passzoló matt fekete PVD bevonat itt is teljesen jó választás, remélhetőleg olyan tartós is lesz, mint amilyen jól néz ki így újonnan. Az eredeti Orfina PVD-jéhez az idő vasfoga nem volt kegyes, ezért a jelenleg fellelhető darabok annak ellenére, hogy átlépik az egymillió forintos lélektani határt, meglehetősen viseltesnek tűnnek a fotóik alapján. Megvan a varázsa az ilyen karakteres daraboknak is, de azért titkon remélem, hogy a technológia fejlődött annyit, hogy nem lesz bántóan rusnya, ha idővel lekopik. Karcosodni fog-e? A nyakamat tenném rá, hogy igen, de mivel ez az első PVD-s órám, sajnos nincsenek hosszútávú tapasztalataim. A szíj gyorskioldós, ezért ha kedvünk támadna valami másra lecserélni, akkor annak semmi akadálya, bármit rátehetünk, ami 20 mm.

Mitchell kapitány engedélyt kap az üdvözlőrepülésre

350 zöldhasú, vagy 125 ezer Mátyás. Sok? Kevés? Nagyon nehéz ezt megmondani. Ha onnan nézem, hogy egy nagyon korrekt Porsche Design homage-t kapok a pénzemért, akkor teljesen rendben van. Ugyanakkor a Dan Henry egy microbrand, kétszer annyiba kerül, mint egy átlagos, manapság eladható divatóra, teszem azt Fossil, Police, Michael Kors. Utóbbiak nekem ősellenségeim, ezért nem tudom őket egy ligába helyezni a Dan Henry 1972-vel. Ennek a modellnek van története, át akar adni egy életérzést, ráadásul nem kéri el a világ minden pénzét azért, hogy Pete Mitchell százados kerozingőzős, sugárhajtóműves világába csöppenhessünk. Az építési minőség, a tálalás, a vevőszolgálat hozza azt az érzést, amit a presztízzsel rendelkező óragyártók tudnak.
Mitchell százados, az üdvözlőrepülésre az engedély megadva! Ez szép volt!

Előnyök

- Homage a jobbik fajtából. Megidézi a múzsáját, de elég bátor ahhoz, hogy a saját útját járja
- Nagyon karakteres darab, hozza a Top Gun életérzést
- Korrekt építési minőség, zafírüveg, (egyelőre) szép PVD bevonat, csodaszép hátlap
- Elfogadható árcédula

Hátrányok

- A Miyota 0S00-nél kicsit komolyabb szerkezetet is elbírna
- A stopper gombjai kissé bizonytalanok
- Mivel nincs Magyarországon márkaképviselet, ezért ha baj van, akkor a nemzetközi helyzet egyre fokozódik

Mindig az elsők emléke marad fenn az utókor számára. Ha sportról van szó, akkor a győztes nevét tanulja meg a világ, ha járművekről, akkor csakis a leggyorsabb, legerősebb, legnagyobb az, ami igazán számít. Az első csókra is mindenki emlékszik (sajnos), a második, vagy a harmadik már a feledés homályába vész. Belegondoltunk már, hogy ez mennyire igazságtalan?

A második világháború után, amikor a hadseregek a mélység titkát kutatták, akkor a Blancpain által készített Fifty Fathoms, és a Rolex Submariner utasította maga mögé az amerikaiakat, amikor pedig az űrkutatás a Hold meghódítására törekedett, akkor az Omega győzte le őket a Speedmasterrel. Ma a Blancpain büszkélkedhet a világ első búvárórája címmel, az Omega pedig az első űrben járt óra gyártója. A Bulova, ha sokkal nem is, de lemaradt ezekről a titulusokról, és nagyon szomorú, hogy az egykor fényesen csillogó nevük, mára erősen megkopott, sokan el is felejtették őket.  

Azért gyűlünk ma itt össze, hogy ne csak az elsőkről, hanem a tisztességesen helytálló többiekről is megemlékezzünk. Beszélgessünk erről a remek óráról, amit a Bulova 2021-ben dobott piacra, rögtön két kiadásban is.

A történelem

Ők hárman szoros rokonságban vannak...

A képek forrása:
Blancpain: https://watchengines.files.wordpress.com/2023/09/230908-blancpain-fifty-fathoms-inverted-30-bezel-early-example.jpg

Tornek-Rayville: https://hodinkee-production.s3.amazonaws.com/uploads/images/9d7bf040-aa60-4d99-a614-e2ce5e11f12f/20230426_SothebysPreview_130.JPG

Bulova MIL-SHIPS: https://www.brummellmagazine.co.uk/watches/military-precision-bulova-mil-ships-w-2181-submersible-reissue/

A világ első búvárórája címet a Rolex és a Blancpain is magáénak tekinti. A Rolex 1951-ben készítette el a Submariner prototípusát, de hivatalosan csak 1954-ben mutatták be. A Blancpain megrendelője a Francia Haditengerészet volt. Ők egy fekete számlapos, jól leolvasható, arab számos, háromszögekből, körökből és négyszögekből álló lumineszcens jelöléseket használó, forgatható lünettás órát akartak, ami természetesen vízálló. A mélységet 50 ölben határozták meg, ami megközelítőleg 100 métert jelent (91.44 m egészen pontosan). Ezt a modellt 1953-ban a Blancpain le is szállította Fifty Fathoms néven, ami tükörfordításban annyit tesz, hogy 50 öl. Ezzel megelőzték a Rolex Submarinert. A vita máig tisztázatlan, mert a Rolex prototípusokat 1953-ban már olyan hírességek is használták, mint pl. Jacques Cousteau, tehát végül is tekinthetjük elkészült modellnek, annak ellenére, hogy a polgári forgalmazása később kezdődött.

Dimitri Rebikoff fotós karján is a Rolex látható, a kép 1953-ban készült.

A kép forrása: https://perezcope.com/2023/09/09/debunking-the-fictitious-history-of-the-blancpain-fifty-fathoms/

A világháború után a hadsereg számára kiemelten fontossá vált a haditengerészet, ezért nem meglepő, hogy az 50-es években Amerika is saját búvárórát akart. 1955-ben a(z) U.S. Bureau of Ships írta ki a pályázatot karórák beszerzéséről MIL-SHIPS-W-2181 címmel E.O.D. (Explosive Ordnance Divers) katonáik számára, akik mélytengeri robbantásokkal foglalkoztak.

E.O.D. (Explosive Ordnance Divers)

A kép forrása: https://www.watchspecialists.com/2021/09/29/introducing-bulova-mil-ships-w-2181-watch-based-on-rare-1957-prototype/

A kiírásban szereplő kritériumok megegyeztek a Francia Haditengerészet igényeivel, de Amerikában fontos gazdasági elv volt, hogy az óra amerikai legyen, ezt volt a "Buy American Act", lefordítva: „Vegyél amerikait törvény”.  Ezért a Blancpain már létező Fifty Fathoms modellje nem jöhetett (akkor még) számításba.
Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a Bulova, ami 1941 óta beszállítója az amerikai hadseregnek, készítsék el az első amerikai búvárórát. Omar S. Bradley, a kutatásért és fejlesztésért felelős tábornok fel is vette a kapcsolatot Ardé Bulovával, aki a cégalapító Joseph Bulova fia. Ő szerezte a cégnek a hadsereg megrendeléseit, repülőgépekhez, torpedókhoz szükséges alkatrészeket is gyártottak.

Ardé Bulova,

A kép forrása: https://www.findagrave.com/memorial/147/arde-bulova

A Bulova 1957-ben három prototípust készített a haditengerészet számára, amiket a Navy Experimental Diving Unit (NEDU) el is kezdett tesztelni. A prototípusok viszont nem szerepeltek úgy a teszteken, ahogy azt várták, a leírásokban hibaként szerepelt az akadozó, nehezen kezelhető lünetta, és a beázás is, mint problémás elem. A nehezen mozgatható lünetta oka, hogy a forgatáshoz le kell nyomni, és úgy mozgatni. Amennyiben zavaros a víz, a por és a homok gátolhatja a lünetta akadálymentes mozgatását. A beázást a számlapon elhelyezett kis indikátor jelezte, de sajnos ezt a hibát sem sikerült a gyárnak orvosolnia.

Egy eredeti prototípus Omar Bradley (jobbra) tábornok és Ardé Bulova (balra) társaságában

A kép forrása: https://www.bulova.com/global/collection/mil-ships/

A történet folytatódhatna úgy, hogy a Bulova mérnökei tudásuk legjavát beleadva létrehozták a tökéletes búvárórát, de nem így történt. A Bulova ebben az időszakban fejlesztette az Accutron-t, a világ első teljesen elektronikus óráját, ami elektrosztatikus megoldással működött. Ennek az elkészítése nagyon sok időt és pénzt igényelt a cégtől, ezért valahol érthető az a döntés, hogy 1959-re elengedték a katonai szerződést. Rossz nyelvek szerint nem is volt túlzottan kifizetődő a dolog, mert a Bulova nem keresett volna annyit az egész megrendeléssel, mint amennyibe nekik került volna ez az egész. Megjelentek olyan hírek is, miszerint a Bulovának közel 100 dollárjába került volna egy-egy darab legyártása, míg a konkurens Blancpain 70 dollárból megoldotta ugyanezt. Akár igaz akár nem, a Bulova MIL-SHIPS-W-2181 Submersible prototípus maradt egészen 2021-ig.

No de akkor mi lett az amerikaiak búvárórájával? Itt tűnik fel egy újabb szereplő, Allan V. Tornek, aki egy jogi kiskaput kihasználva megoldotta ezt a kérdést.

Allan V. Tornek és fia

A kép forrása: https://www.awco.nl/the-mystery-of-a-blancpain-air-command/

A "Buy American Act" ugyanis azt nem mondta ki, hogy az órának konkrétan amerikainak kell lennie. Elég, ha a beszerzése Amerikában történik. Allan Tornek ezért alapított egy céget, aminek a Tornek-Rayville nevet adta. Itt egy kicsit még időzzünk el, mert a névadás is megér pár gondolatot. A Blancpain céget Jehan-Jacques Blancpain alapította Svájcban, Villeret városában 1735-ben. A Villeret fonetikus kiejtése: „villeréj”, ha ezt megcsavarjuk egy kis anagramma játékkal, akkor ki is jön a megoldás: réjville, azaz Rayville. A Blancpain a saját nevében is használta ezt a szójátékot, Allan Tornek pedig a saját vezetékneve mögé illesztette, amikor bejegyeztette az új cégét Amerikában. Tornek lényegében annyit tett, hogy importálta, és átcímkézte a Blancpain Fifty Fathoms modelljeit, majd eladta őket az amerikai hadseregnek Tornek-Rayville TR-900 néven. Ügyes! 😊

Így történehetett meg, hogy amikor J. F. Kennedy elnök 1962-ben kezet rázott a SEAL katonáival, akkor azok csuklóján nem Bulova MIL-SHIPS-W-2181, hanem Tornek-Rayville TR-900 ketyegett. Ami igazából egy Blancpain Fifty Fathoms.

J. F. Kennedy elnök és a SEALS 1962
(Ezúton is bocsánat a clickbait borítóképért.)

forrás: https://www.hodinkee.com/articles/vintage-tornek-rayville-diving-in-depth

A Bulova történelme tele van ilyen, és ehhez hasonló történetekkel, gondoljunk csak a Lunar Pilot névre keresztelt órájukra (amiről ezen a blogon is olvashatsz). Voltak fent, voltak lent, de mindig nagyon érdekes órákkal lepték meg a rajongókat. 2008-ban pedig megvásárolta őket a japán Citizen, és talán kezdik megtalálni azt az utat, ami kifejezetten jól áll nekik. Egyelőre főleg a múltból merítenek, újra kaphatóak az olyan híresebb modelljeik, mint az Oceanographer, az Accutron, vagy a Computron, de kifejezetten előremutató a Curv, ami egy nagyon különleges hajlított tokkal és számlappal rendelkezik.

Nevezéktan

Egy kicsit cincáljuk szét tesztünk alanyának a nevét, aminek hossza vetekszik Illyés Gyula, Egy mondat a zsarnokságról szóló versével: Bulova 98A266 MIL-SHIPS-W-2181 Submersible Prototype 1957 (Reissue). A Bulova nem szorul magyarázatra, ahogy a jelenlegi modell típusazonosítója sem, ami 98A266.

A MIL-SHIPS-W-2181 jelöli az amerikai hadsereg pályázatát, amire készült, a Submersible a merülésre vonatkozik, a Prototype arról árulkodik, hogy sohasem került gyártásba, az 1957 pedig logikusan az évszámot rejti. Zárójelbe írtam a Reissue szót, mert ez újrakiadást jelent, bizonyos honlapokon még ezt is hozzáteszik a névhez, de találtam olyan leírásokat is, ahol ezt elhagyták.

A tok

Ennek az órának a legszebb része, az a 41 mm-es homokfújt rozsdamentes acélból készült tok. Amellett, hogy árad belőle a „toolwatch” jelleg, nem gyűjti a hajszálkarcokat, mivel nincs rajta fényesre polírozott elem. A vastagsága 16 mm, ami a dupla rétegű zafírkristálynak köszönhető. Ez a hatalmas kupola szintén ráerősít az óra „vintage” jellegére, mindamellett technikailag is lenyűgöző, hogy ezt így meg tudták hajlítani. Optikailag torzítja ugyan a számlapot, hiszen ha nem tökéletesen derékszögben pillantunk rá, akkor a vastag üveg mögött deformálódnak a jelölések, ám ez így tökéletes, ettől lesz a MIL-SHIPS-W-2181 igazán karakteres modell. A tokfülek hosszúak, 50 mm-ről beszélünk, így mondhatjuk, hogy egy nyúlánkabb darab. Ennek a formai különcségnek csupán egyetlen összetevője okozhat kellemetlenségeket, mégpedig a tokfülek távolsága, ami csupán 16 mm. Ez azért problémás, mert ha a gyári nylon NATO szíjat egyszer cserélnénk, alig van a piacon olyan cég, akik gyártanak ennyire keskeny variációt. Ezt a kritikát többen is megfogalmazták, de a Bulova ragaszkodott az eredeti méretekhez, amiket 1957-ben használtak. Érdekes adalék, hogy ennek az órának is van egy limitált kiadása, azon érdekes módon 18 mm-re növelték a tokfülek távolságát.

A számlap matt fekete, és három komolyabb érdekessége van. Az egyik, hogy nincs rajta dátum, és a korhűség kedvéért a régi Bulova logotípiát használták. A harmadik, ezeknél jelentősebb különlegesség, az a beázást mutató kis indikátor a számlap alsó felén. Nekem nagyon tetszik ez az analóg megoldás, elvileg elszíneződik, amennyiben a legkisebb mértékben is nedvesség szivárog a tok belsejébe. Nem szeretném kipróbálni, de mint design elem, teljesen telitalálat. Átadja a mélységi merülés veszélyeinek érzését még akkor is, ha én legfeljebb a felfújható kerti medencében merülök le vele. Az indexek festettek, bézses színt kaptak, ha rosszindulatú akarok lenni, akkor hallókészülék sárgának is mondhatnám, ami nagyon hozza az 50-es évek érzését. A lume nem maradt le róluk, ahogy a mutatókról sem, és szerencsére nem sugárzó anyaggal oldották meg, mint régen. Cserébe nem is valami tartós, ha a konkurens Seiko búváróráihoz akarom hasonlítani, akkor a Bulova nemhogy a kanyarban sincs, de még az indexet sem tette ki. A mutatók stílusa is hozza a régi idők jellegzetességeit, kontrasztos hófehérre festették őket, a leolvashatóságuk épp ezért parádés.

A korona kapott egy igényes Bulova feliratot, a lünetta pedig festett alumínium. Mivel ez a modell az alapváltozat, itt a számlap elemein kívül csak a lünettának a felső háromszöge kapott lumineszcens festéket. A drágább limitált kiadáson minden apró elem megkapta a foszforeszkáló hatást, gondolom a gyár így spórolt néhány centet. A lünetta működése viszont igazi kuriózum. Alapvetően reteszelt, tehát nem lehet forgatni. Ha viszont lenyomjuk, akkor szépen forgathatóvá válik, határozottan ugrik a helyére a jelöléseknél. Nincs az a jellegzetes, klikkes-racsnis hanghatás, ehelyett inkább olyan, mintha egy csavaranyát forgatnánk a csavar körül. Teljesen hihető, hogy pont ez az érdekessége okozta a kudarcát is, hiszen ha valamilyen szennyeződés kerül a tok és a lünetta közé, akkor az állítása meglehetősen nehézkes.

A vízállóságról is essen szó, hiszen végtére is ez egy búváróra. A bűvös szám 200 méter, ami túlteljesíti az eredeti 50 öl mélységet, de tegyük hozzá, hogy ez a 200 méter nem divers 200, tehát nem teljesíti az ISO 6425 szabványait. Felmerül a kérdés, hogy ki az a bolond aki… de tudjuk jól, hogy ez nem erről szól. Ezek az extrém mélységek az óra építési minőségét hivatottak reprezentálni, nyilván senki sem fogja ezt a szó szoros értelmében kihasználni. A Bulova által megadott 200 méter bőven elég arra, hogy ne kelljen levenni, ha csobbannánk egy nagyot a Balatonban.  

A szerkezet

Az 50-es években készült prototípusokat az interneten található leírások szerint egy 17 köves, kézihúzós, 10BPCHN nevű szerkezet hajtotta, aminek volt egy kuplungszerkezete a túlhúzás kiküszöbölésére. Az újrakiadásban viszont nem kapunk ilyen ínyenc falatot, be kell érnünk egy Miyota 82S0 szerkezettel. Abból a szempontból ez érthető, hogy a Bulova a Citizen tulajdona, de kicsit fájó pont, hogy a nálunk beszerezhetetlen limitált kiadást Sellita SW200-zal szerelték. Ez utóbbi megkaphatta a számlap aljára a Swiss Made feliratot is, amiről értelem szerűen a Miyota változatban nekünk, földi halandóknak le kell mondanunk.

Amit mi kapunk, az egy automata szerkezet, másodpercstoppos, 21 köves, 21600 lengésszámú, 42 óra járástartalékot ígérő változat.
Alapvetően egy megbízható, pontos kis szerkezet, de személy szerint a vele hasonló kategóriában versenyző Seiko 4R werkeket finomabb daraboknak tartom. Precízebb érzés mikor felhúzom, kicsit minőségibbnek is hat, bár lehet, hogy csak a Seiko iránti rajongásom befolyásol egy kicsit.

A lume-os háromszög bizonyos fényviszonyok mellett fényesebb, mint a többi jelölés a lünettán

A szíj és csomagolás

Ahogy a Lunar Pilot esetében, a szíjon ezúttal is egy hatalmas CHINA STRAP matrica hirdeti büszkén, hogy melyik országban látta meg a napvilágot. A jó hír, hogy bár csak 16 mm, az anyaga kényelmes, a minősége kielégítőnek mondható. Engem leginkább a sötétkék színe fogott meg, mert pontosan az a kis kék árnyalat kell, hogy az egész óra életre keljen. A matt fém, és a fekete szín a fehér kontrasztos jelölőkkel erősen dominál, ezért a tengerészkék szíj pont megadja azt a kis extrát, hogy az óra megjelenése kifogástalan legyen. A prezentáció miatt sem érheti szó a ház elejét, a Bulova bélelt, dekorált kemény dobozt, logózott kemény védőkartont is ad, kiskönyvvel, leírásokkal, fityegőkkel. A limitált kiadás esetében pedig egy műanyag búvársisakban volt az óra, ami nagyon látványos, bár kissé talán bazári megoldás.

Ez a hátlap azért nagyon pornó.

Kiadások

A két kiadás annyira hasonlít, hogy bárki játszhat velük keresd a képen a különbségeket című játékot. Más a doboz, más a szerkezet, van Swiss Made felirat a számlapon, a szíj nem sötétkék, hanem fekete, és nem 16 hanem 18 mm a tokfül szélessége. A hátlapon a búvár a limitált kiadáson domborúbb. Az árak közt viszont szabad szemmel is jól látható különbségek vannak.

A kép forrása:
https://www.hodinkee.com/articles/bulova-mil-ships-w-2181
és https://i.ytimg.com/vi/ZqvXCcYY4Uw/maxresdefault.jpg

Ár

Mielőtt az árakról beszélnénk, jegyezzük meg ismét, hogy Magyarországon nincs hivatalosan Bulova márkaképviselet. Ez azt jelenti, hogy a beszerzése is csak szürkeimportból lehetséges, ezért az árak is hullámoznak mint a viharos Vörös-tenger.

A limitált kiadást még szürkeimportból sem lehetett megszerezni, 1000 darabot gyártottak, ami el is kelt mind egy szálig. A Chrono 24 oldalán épp van egy eladó, 1.200.000 Ft ellenértékben. Az mocskosul sok. Sem a Sellita, sem a Swiss Made, sem semmi nem indokolja ezt az árat, de az alapkiadás árazása sem egyszerű eset.

A bejegyzés megírásának pillanatában három webshop is kínálja az alapmodellt, az egyiküknél 295.000 Ft, a másodiknál 265.000 Ft, a harmadik versenyzőnél 250.000 Ft.

Ha azt nézem, hogy a pénzemért egy 8-as Miyotával szerelt vintage stílusú órát kapok, akkor nem feltétlenül adja ki az ár-érték arány. Ugyanakkor, ha megfog a története, és a nem mindennapi stílusa a dupla zafírdómmal, a matt homokfújt tokozattal, és matt számlappal, akkor tény, hogy ennyi az egyediség ára. Onnan is megközelíthetem, hogy a Seiko ezért az összegért ad egy 5-ös limitált kiadást, ami 100 méterig vízálló, és a jellegzetes SKX tokban van, esetleg a Prospex sorozat egyes darabjai is beleférhetnek ebbe az árkategóriába. A Citizen házon belül komolyabb búvárképességekkel megáldott darabokat ad, de a svájciak is találnak egy kvarc búvárt ezért a pénzért, teszem azt ott van a Tissot Seastar, vagy a Certina DS Action Diver.

Végszó

Sok pénz, és megint eljutunk oda, hogy nem feltétlenül az ésszerűség itt a mérvadó vezérelv. A Bulova az érzelmeinkre akar hatni, és mi tagadás, elég jól csinálják. A Bulova 98A266 MIL-SHIPS-W-2181 Submersible Prototype 1957 nagyon karakteres, és gazdag történelemmel bíró darab. Tökéletesen beleillik egy óragyűjteménybe, különösen ékes darabja lehet egy tematikus búvárkollekciónak. Engem megvettek, elvarázsoltak, és meggyőztek arról, hogy nem csak az elsők érdemlik meg a figyelmet.

Előnyök

- Komoly történelem

- Kiváló építési minőség

- Dupla zafírüveg

- Vintage hangulat

Hátrányok

- A szíj szokatlan mérete

- Az ára

Olvasnivaló, ha még mélyebbre merülnél:

https://wornandwound.com/tornek-rayville-returns-with-tr-660-dive-watch/

https://monochrome-watches.com/tornek-rayville-tr-660-military-dive-watch-underwater-review-price/

https://www.watchprosite.com/blancpain/autopsy-of-a-cult-watch-the-tornek-rayville-/4.575481.3573546/

https://www.horbiter.com/en/the-bulova-mil-ships-w-2181-diving-watch-hands-on/

https://www.watchspecialists.com/2021/09/29/introducing-bulova-mil-ships-w-2181-watch-based-on-rare-1957-prototype/

https://diveintowatches.com/review-bulova-mil-ships-w-2181-prototype

https://www.watchtime.com/reviews/re-enlistment-hands-on-with-the-vintage-military-inspired-bulova-mil-ships-w-2181/

https://www.watchonista.com/articles/closer-look/why-we-love-it-bulova-mil-ships-w-2181-submersible

https://wornandwound.com/bulova-brings-back-the-mil-ships-with-new-w-2181/

https://www.thetimebum.com/2021/11/bulova-mil-ships.html

https://www.hodinkee.com/articles/bulova-mil-ships-w-2181

https://www.hodinkee.com/articles/found-military-issued-tornek-rayville

https://www.hodinkee.com/articles/vintage-tornek-rayville-diving-in-depth

https://perezcope.com/2023/09/09/debunking-the-fictitious-history-of-the-blancpain-fifty-fathoms/

https://www.watchspecialists.com/2021/09/29/introducing-bulova-mil-ships-w-2181-watch-based-on-rare-1957-prototype/

https://revolutionwatch.com/a-history-of-the-dive-watch/

https://www.awco.nl/the-mystery-of-a-blancpain-air-command/

Mindenekelőtt beszéljünk a szerelemről. Olyan érzés, amiben a racionalitás teljesen kizárható, olyan tetteket is végrehajtunk, amiben magas a kudarcélmény valószínűsége, de az emberen ennek ellenére is felülkerekedik a vágy, hogy megszerezzünk valamit, ami igazság szerint csupán a fejünkben létezik. Amikor beteljesedik, akkor pedig gyötörni kezdenek a kételyek, hogy amit kaptunk, az tényleg az-e, amit akartunk.

Pontosan így érzek a megvásárolt Seagull 1963 karórámmal kapcsolatban, ami számos, nem elhanyagolható problémát vet fel. Annyira bonyolult, összetett, és csavaros történet ez, amit érdemes elmesélni, ezért is szántam rá magam erre a kis beszámolóra.
A kiindulási pontunk legyen az, hogy megláttad ezt az órát valahol, valamikor, majd némi idő után rádöbbentél, hogy meg akarod szerezni magadnak. (Az Úr irgalmazzon a Te lelkednek!)

Vessünk is egy pillantást a szóban forgó szépségre, róla van szó:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Mitől érdekes?

Egyrészt, mert nagyon gazdag történelemmel rendelkezik. 1963 a világ számára elképesztő év volt. Javában tombol a hidegháború, forró drótot létesítenek a Kreml és a Fehér Ház között, Kennedy elnök azt mondja, hogy „ich bin ein Berliner”, de pár hónappal később Texasban lelövik. Martin Luther Kingnek „van egy álma”, bezár az Alcatraz, Kenya függetlenné válik, a rádiókból üvölt a The Beatles, és a Beach Boys, a televízióban útjára indul a Doctor Who című sorozat, és megszületik Quentin Tarantino, Brad Pitt és… Orbán Viktor.
De az órák világában is zajlanak az események, mert 1955-ben Tianjin tartományban megalapult a Sea-Gull, akik 1961-ben szerződtek a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejével, hogy karórákat készítsenek nekik, köztük az akkor még csak a tervezőasztalon heverő D304-es típussal.

A Sea-Gull (A kötőjelre érdemes figyelni, mert a későbbiekben szerepet fog kapni) annyira komolyan vette az óragyártást, hogy elvileg 30 prototípust készített, mielőtt megszületett a végső változat 1963-ban, de ne rohanjunk ennyire előre!

A gyár első órája ugyanis 1955-ben látta meg a napvilágot, Wu-Xing, azaz ötágú csillag néven, Mao Ce Tung nagy örömére. Hogy pontosan mi is hajtotta ezt, arról nem sikerült megbízható forrást találnom, de emlegetnek egy Swiss Sindaco alapot, ezért tételezzük fel, hogy valami korabeli svájci ETA alapú szerkezet lehetett.
A gyár nevezéktanáról is találtam egy érdekes leírást, miszerint a Sea-Gull nevet a gyár nemzetközi kereskedelemben való részvétel miatt vette fel, Kínában a Dong Feng, azaz Keleti Szél márkanevet használták, de ezt is csak a 60-as években, mert azelőtt Tianjini Óragyár néven futottak.

Találtam egy csodálatos képet is a gyár első órájával kapcsolatban:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Ezen a képen az első Sea-Gull modell látható, ami meglehetősen hasonlít vágyaink tárgyához. Ami hiányzik, az bizony a chronograph funkció, merthogy olyan szerkezetük akkor még nem volt.

A történet úgy szól, hogy a kínaiaknak pont megfelelt az akkor már elöregedőben lévő, (végtére is 1942 óta létezett), svájci Venus 175 szerkezet, így hát fel is vásárolták azokat. Volt olyan forrás, ami a szerkezet legyártásra képes gépek felvásárlásáról is beszámolt, amiket Tianjin-be szállítottak, ami akár igaz is lehet, de ezt megerősíteni nem tudom. A Venus elvileg 1950-ig gyártotta a 175-öst, ezért a kínaiak által elmesélt sztori egybevág a tényekkel, de az is tagadhatatlan, hogy a kínaiak ST19 szerkezete és a Venus 175 kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Ez vitathatatlan.

A kép forrása: https://www.watchuseek.com/threads/red-star-watches.4625971/

Ez a szerkezet korántsem nevezhető valami utolsó kis semmiségnek, hiszen közeli rokona a Valjoux 72, illetve a Lemania 2310. Ezeket olyan nagynevű óragyártók vették kezelésbe, mint a Rolex, Patek Philippe, Breitling, Longines, egyszóval, az igazi „kékvérűek”. Nyilván mindenki áttervezte, kiegészítette, fejlesztette, átdolgozta a saját igényeinek megfelelően, de az a történelem és az a pedigré, ami ekörül a szerkezet körül kialakult, meglehetősen lenyűgöző.

Most ugorjuk vissza egy kicsit a Sea-Gull gyárba (vagy Keleti Szél gyárba, ha úgy jobban tetszik), 1963-ba, merthogy elkészült a pilótáknak szánt D304. Nagyon nehéz megbízható forrásból képeket találni, nincs is sok belőlük, de úgy gondolom, ez lehetett az első, és eredeti darab:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Ami valószínűsíthető, hogy ez az az óra, amit a Sea-Gull a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg számára leszállított. Egy forrás 1400 db karóráról számolt be, amit végül 1966-ban adtak át, de hamarosan megjelent egy átdolgozott kiadás is, ami így festett:

A kép forrása: https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

Ez a sok információ feleslegesnek tűnhet abból a szempontból, hogy minek ezeket tudni, ha csupán egy órát akar vásárolni az ember. Mi abban a bonyolult, hogy felmegyek egy honlapra (merthogy Magyarországon nincs Sea-Gull hivatalos képviselet) és beteszek a virtuális kosaramba egy órát, fizetek, és várom a csomagküldőt.

Itt változik át ez a kellemes kis történet egy valódi kommunista-kapitalista horrorsztorivá. Kína iparát, ha jól sejtem senkinek sem kell bemutatni. Gyártanak ők kiváló, elsőrangú minőséget éppúgy, mint az arcpirítóan gagyi, hamis, borzalmat egyaránt.
Tipikus kínai eset, hogy a Sea-Gull is egyike lett az átláthatatlan kínai vállalatoknak, a 90-es évek végére több mint 20 beszállítójuk volt. Az óráik minőségére a hullámzó szó a legmegfelelőbb, és nem is sikerült igazán kiemelkedő modelleket létrehozni (leszámítva a D304-et).

Az órák iránti vágy és a gyűjtők szenvedélye viszont nem ismeri a határokat, és az idő múlását, a gyártók pedig tudták jól, hogy a kuriózumokat kereső óramániások egyik célpontja a híres és érdekes történelmi darabok. A Sea-Gull nagyon helyesen ismerte fel, hogy van igény a D304-es újrakiadására, ahogy manapság is azt látjuk, hogy számos óragyár a múltbeli sikereiket adja ki újra, meg újra.
2007-ben jelent meg az első újrakiadás, ami limitált volt, 208 számozott darabról szólnak a források, ami annyira népszerű lett, hogy hamarosan egy 500-as sorozat követte. A szerkezetet itt ST3-nak nevezték, mert a 19 követ (a számlapon ezt jelzi a 19 zuan) 21-re növelték.
A siker átütő volt, hiszen a vásárló egy legendás szerkezetet, és egy tisztességes óragyártótól származó karórát vásárolhatott elfogadható áron… egészen addig, amíg a kínai ipar be nem darálta saját magát.

Kínában ugyanis nem okoz problémát, ha egy másik gyártó is gyártja az adott terméket, hol ilyen, hol olyan minőségben. Kínában az a szó, hogy eredeti, valószínűleg nem létezik, merthogy akármennyire is kerestem, még a hivatalos Sea-Gull honlapot sem találtam meg. Vagyis, nem vagyok biztos benne, hogy amit találtam, az ténylegesen az. Egy forrás arról számolt be, hogy az a Sea-Gull 1963, amire én is vágytam, már nincs a gyártó kínálatában, ezért más kínai óragyárak szabadon gyárthatják tovább license alapján. Megnéztem számtalan Sea-Gull honlapot, és tényleg sok olyan van, amin az 1963 már nem szerepel, de találtam olyat is, amin igen. A leghitelesebb eredeti honlapnak a seagullwatchco oldalát találtam, ott ugyan van, de már csak zafír üveggel és 40-es tokátmérővel 500 dollárért. Eredeti? Tényleg Sea-Gull? Merthogy pl. a seagullwatcheu oldalon teljesen más kínálatot prezentálnak, ráadásul ott már tourbillon szerkezetes csodák kellették magukat 4000 dollárért. Mindeközben az Aliexpress oldalán már 10 ezer forintért is kapok egy 1963-at. Hogy még bonyolultabb legyen az összkép, az igazi pokol a termékfotóknál található. A gyártók egymás termékképeit lopkodják, ami nem könnyíti meg a vásárlást. A plexi üveges órához simán odateszik a zafír üveges képét, ahogy a fotókon a szíjak is hol barnák, hol zöldek, hol fekete bőrből vannak. Ebből kialakul egy olyan helyzet, hogy fogalmad sincs arról, hogy mire költöd a pénzed, és mit fogsz kapni a végén. Az hogy eredeti-e, na az végképp balladai homályba vész.

Az interneten különböző fórumok vannak arra, hogy azonosítani tudjuk az eredeti és a hamis Sea-Gull 1963 modelleket. Érdemes figyelni a kanji feliratokat, hogy hány sorba rendezték őket, és melyik szimbólummal kezdődnek, stb.
Nem vitatom, hogy megéri figyelmet szentelni erre, de végül azért sem merültem bele, mert az a probléma, hogy 2013-ban is jött egy gyári, Sea-Gull újrakiadás, Plan B néven, amit többféle méretben gyártottak, zafír üveggel és plexivel egyaránt. Ennek az az oka, hogy a Sea-Gull továbbfejlesztési terveket készített, variációkat hoztak ki, így aztán maga az eredeti Sea-Gull is következetlen volt a számlapokkal, feliratokkal kapcsolatban. A Plan B változat is limitált volt, 650 darabban készült. A hátlap is megér egy említést. Az eredeti természetesen nem átlátszó megoldással készült, de az újrakiadások közül több változat is ilyet kapott, a Plan B kiadáson konkrétan volt átlátszó és tömör acél is. Ennek a számlapja is más volt, de hogy véletlenül se legyen egyszerű, amikor az eredeti Sea-Gull leállt a modell gyártásával, egyes források szerint a Red Star óragyár kezébe került a license, akik a Sea-Gull nevet jó kínai hagyományok szerint megváltoztatták. Erre azért volt szükség, mert ők tulajdonképpen újra gyártják az újragyártott Sea-Gull újrakiadását. Így lett a Sea-Gull 1963 náluk Seagull (egybeírva, mondtam, hogy lesz még ennek szerepe) 1963. Természetesen a Red Star Seagull modelleket is hamisítják, így aztán végképp teljes a káosz.

A Red Star elvi síkon hivatalosan gyárthatja ezt a modellt, de ember legyen a talpán, aki bírja még követni, hogy mi az eredeti.

Foglaljuk össze!

Ha beleszerettél a Sea-Gull 1963-ba, akkor komoly bajban vagy, ugyanis fogalmad sincs arról, hogy mi számít eredetinek, honnan szerezd be, kiben, melyik honlapban bízhatsz. Minden zavaros, sötét, és tele van iszonyattal. Pont olyan, mint valami hidegháborús kém-thriller. Azt szögezzük le, hogy a tényleges Sea-Gull 1963-hoz egyik újrakiadás sem hasonlít. Más a számlap, mások az indexek, mások a mutatók. Induljunk ki abból, hogy az első újrakiadást tekintjük eredetinek.

Mutatom képekkel:

Amit jelenleg találni fogsz, ha be akarod szerezni: 38-as, 40-es, 42-es tokméret, ezekből plexi, és zafír üveges változat, az ST19 alap és hattyúnyakas változata, 19 vagy 21 köves szerkezet, zöldes vagy barnás NATO szíj, esetleg bőr. Vannak színes számlapos kiadások is, de azok már nagyon eltérnek az eredetitől, ezért azokkal nem foglalkoztam. Létezik még egy változat, amin a másodpercmutató végén egy sarló és egy kalapács található. Ezt a jelenlegi politikai helyzetben csak a bátoraknak ajánlom, ahogy a Mao arcképével díszített kiadást is. Nemrégiben jött egy holdfázist mutató 1963 is, de szerintem már az is a vadhajtások közé sorolható.

Talán a legfontosabb kérdés ezekkel kapcsolatban, hogy végső soron ki a gyártó. Ezen órák zömét a már emlegetett Red Star készíti, de arról sehol sem találtam információt, hogy ez honnan a viharból deríthető ki. Ezért a forgalmazók a vásárlót ezüsttálcán kínálják fel a hamisítóknak áldozatként (akik végül is Kínában legálisan teszik mindezt), így aztán simán lehet, hogy megveszünk valami iszonyatot százezerért, de kifoghatunk egy korrekt darabot is. Tényleges Sea-Gull valószínűleg már nincs, de ha lenne, akkor sem tudod, hogy hol keresd, mert eltűnik az Aliexpress és az önmagukat valódiként hirdető honlapok süllyesztőjében. A használtpiacon is a horgunkra akadhat egy jónak tűnő darab, de mi a garancia arra, hogy nem vernek át, vagy az eredeti tulajdonost nem verték át? Súlyos kérdések ezek…

Amit mindenképp kapni fogsz a pénzedért, az az ST19 vagyis Venus 175 valamilyen minőségben, valamelyik gyártó által legyártott iterációja, pezsgőszínű számlap, kék mutatók, acél tok, és plexi, vagy zafír üveg. A minőség pedig egy nagy-nagy és még annál is nagyobb kérdőjel. Mit vegyünk? Erre a gondolatra még visszatérünk, de most beszéljünk a fórumok másik népszerű témájáról, az autentikusságról is.

Szerintem nem érdemes abba belemenni, hogy melyik változat a legautentikusabb. Talán a 38-as, plexis, hattyúnyak nélküli, zöldes NATO szíjas. De teljesen lényegtelen, mert igazából már az eredeti Sea-Gull gyár is eltért az eredetitől, utána meg mindenféle változatot kiadott, zafírral, színes számlappal, szóval nem érdemes azon rugózni, hogy ha veszek egyet, akkor melyik a „legigazibb”. Nincs olyan. Én a Red Star Seagull 38-as, zafírüveges, hattyúnyak nélküli, zöld NATO szíjas változatát vettem meg, mert a karcos plexitől (mert az lesz, nehogy azt hidd, hogy nem) kivagyok idegileg.
Véleményem szerint, aki elszánja magát a beszerzése, azt a kiadást vegye, ami neki a legjobban tetszik. Ha plexis, 38-as, akkor azt, ha zafíros 40-es, akkor azt, ha meg még mindig hisz a Nagy Proletár Kulturális Forradalomban, akkor a sarlós kalapácsos, esetleg Mao arcképével ékesített modellt.

Honnan mertem végül is megvenni a órát?

Szerintem az Aliexpress teljesen felejtős.10 ezer pisztolyorrú Mátyástól 350 ezerig minden van, és nem tudod, mit kapsz a pénzedért. Számomra ez már extrém hazárdjáték, amit nem merek bevállalni. Találtam viszont két európai kereskedőt, akik foglalkoznak Seagull órákkal. Az egyik Belgiumban a seagull1963org oldala. Ők teljesen a nálunk megszokott módon hirdetik az órákat, lehet normálisan keresni, a termékfotók következetesek, és van rendes vevőszolgálat is. Létezik egy élő ember, aki válaszol kérdésekre, és van jótállás a termékre. Szíjakat is választhatunk, akciók is akadnak, no meg persze nincs félelem és reszketés a vámon, hiszen EU-n belül vagyunk. Én ezt a kereskedést választottam, és 120 ezer alatt megvoltam csomagküldéssel együtt.

A másik kereskedés a poljot24de. Ez Németországban van, és szerintem pontosan ugyanazt árulják, amit a belgák. Vagy a forrásuk azonos. Az árak hasonlóak, csak azért nem őket választottam, mert a konkurenciánál kb. 10 euróval olcsóbb volt ugyanaz. (Igaz, a németek meg két szíjat adtak volna… Geniune Leather natürlich… persze.)

Bár nem egyértelmű, de szerintem mindketten a Red Star által gyártott Seagull órákat árulják, tehát az eredeti újrakiadás újrakiadásának a hivatalos újrakiadását… vagy amit akartok, de ők ketten már megütik azt a szintet, hogy nem érzem átverve magam. Tisztességes honlapjuk van, elérhetőség, garancia, normális rendelés, csomagküldés, tehát pont úgy, ahogy mi itt hozzászoktunk.

Ennek a gondolatnak a margójára…

Azért még mindig ledöbbent, hogy a világ legerősebb gazdasága nem tart ott, hogy egy terméken tisztességes cikkszám, gyártási azonosító vagy bármi ilyesmi rendben legyen. Értem én, hogy egy Xiaomi, vagy Hisense már rendben van, de hogy olyan terméknél, mint a karóra ez még egyáltalán téma, gyakorlatilag teljesen nonszensz. A kis filléres Casio órám SN azonosítójából még az is kiderül, hogy aznap a szalag mellett álló munkás milyen színű alsógatyát viselt. Miért nincs Kínában valami értelmes képviselet, miért nem kommunikál a vásárlókkal egy olyan gyártó, aminek a termékére van kereslet? Miért nincs saját honlapja, miért hagyja, hogy egy terméke körül ekkora legyen a zűrzavar? Oké, hogy kapitalista kommunizmus, de ez akkor is felfoghatatlan.

Mielőtt rátérünk az általam megvásárolt órára, beszéljünk még a csomagolásról úgy általában. A YouTube videómegosztón számos Sea-Gull vagy (Seagull) kicsomagolós videó található. Ami feltűnő, hogy ritka a két egyforma csomagolás. Gondolom ez azért van, mert ahány gyártó, annyi féle megoldás. Furcsa, hogy az eredetinek mondott darabok is igénytelen műanyag uzsonnásdobozban vannak, de akad bubifóliával körbetekert papírtokos rettenet is. Láttam olyat, hogy az órához adott QR kódos kártya nem vezetett sehova, csak egy szép nagy 404-es hibakódot találtunk a beolvasás után. A fent említett európai kereskedők videóiban már sokkal igényesebb, Európában megszokott csomagolásokkal találkoztam. Az órát szivacs védte, védőfóliák voltak rajta, járt hozzá valami leírás, a doboz pedig a ténylegesen benne lakó óra termékjellemzőit írta le. Biztos, hogy a dobozt ők rendelték jó eséllyel ugyanonnan, de legalább érthető nyelven, felhasználóbarát módon tálalták a portékájukat. Ez is az ő oldalukra billenti a mérleg nyelvét.

Ideológiák darálójában

Az utolsó témánk a bemutató előtt legyen az, ami az órás fórumokon is parázs vitákat szül. Ez nem más, mint az óra mögötti ideológia, és a korszellem. Személy szerint nem érzem úgy, hogy aki egy ilyen órát visel, az kommunista, szélbal, a mai magyar közgondolkodásban esetleg tetszés szerint libernyák, balfék, ballibsi, meg mit tudom én miket kiabálnak egymásra az emberek. Pont olyan ez, mint a VW „Bogár”. A fél világ odáig van érte, pedig Hitler keze volt a dologban, vagy ott van a HUGO BOSS, az a Boss, aki a náci egyenruhákat is készítette. Mégis milliók őrülnek meg egy Boss pólóért, öltönyért, akármiért. Ez az óra magán viseli korának technikai, mérnöki jellegzetességeit, és ott van mögötte a történelem, ami nem minden esetben játék és mese. Szerintem ez az óra olyan, mint egy időkapszula, horológiai különlegesség, ezért ott a helye egy órakedvelő gyűjteményében. Az órás világában nem a Sea-Gull az első ilyen, gondoljunk a Laco pilótaóráira, amik nagy népszerűségnek örvendenek. Ők a Luftwaffe számára gyártották a beobachtungsuhr óráikat, mégse nácizza őket senki.

Zárásképp térjünk vissza a szerelemre 

A Sea-Gull (Seagull) nagyon szerethető darab, de ahogy a valódi szerelemnél is, itt is egy idő után oszlani kezd a rózsaszín köd. Megismerjük a volt pasik történetét, észrevesszük, hogy a szép hajkorona festett, a szem körüli ráncokat elfedi az alapozó, a műköröm drága, és mikor rossz napja van a kedvesnek, akkor igazán elviselhetetlen is tud lenni. De azért azok a dolgok, amikbe beleszerettünk, azok még mindig megvannak. Megvan az Venus 175, megvan a stopper, szép kékek a mutatók, még ha festettek is. Talán bizonytalan ennek az egésznek az eredete, és nem tudhatjuk, hogy melyik fogaskerék fog megállni, de azért működik. És jó érzés a kézre felcsatolni, jó érzés vele lenni, jó érzést keltenek a gondolatok, amikor ránézek. Ez már az a szerelem, ami a rózsaszín köd után jön, tele elfogadásokkal és kompromisszumokkal. De attól még működik, és igazából jól is van egy így.

Red Star Seagull 1963

A hosszúra nyúlt felvezetés után nézzük meg végre, hogy mit is kaptunk a pénzünkért. Annyit azért még elmondanék, hogy egyes közel-keleti országokban a megváltót nem várják annyira, mint ahogy én a futárt vártam az órámmal. Lelkileg felkészültem a legrosszabbra, még arra is, hogy se pénzem, se órám nem lesz, de az égiek kegyesnek bizonyultak hozzám.

Az óra prezentációjáról nyugodtan mondhatjuk, hogy minden igényt kielégít. Fémből készült, gyönyörű Seagull mintával ellátott kis dobozban érkezett, amit kemény, gazdagon dekorált kartonhüvely védett az Európába vezető hosszú úton. Az órán fityegők, védőműanyagok voltak, sőt, még egy kék színű, viaszos jellegű kulimászt is ragasztottak a felpolírozott részekre, nehogy véletlenül hajszálkarcok keletkezzenek rajtuk. Azt nem tudom, hogy ez a kék miskulancia pontosan micsoda, mert a stopper gombjairól könnyen levált, de a korona közepéről még mindig nem jött le.

Dokumentáció is járt az óra mellé, ami már-már zavarba ejtően részletgazdagnak bizonyult. Szerintem még kínai pártkönyvet is adtak hozzá.

Találtam egy kódot, amin megnézhettem, hogy ki az a Red Star alkalmazott, aki összerakta az órámat. Nyilván egy kamu az egész, de egyben megmosolyogtató is, mert szerintem az összesre ugyanazt fogja kiadni. A poén kedvéért még a Facebook oldalon is rákerestem Jiang Hong elvtársra, és persze nem találtam semmit. A népi demokratikus Kínában talán nem annyira pörög Facebook. Minden esetre a honlap azt írja, hogy 2023.03.08-án szerelte össze kis kezével az én órámat, amiért ezer köszönet illeti. Ha valaki esetleg rajtam kívül venne ilyet, elküldhetné, hogy az övét ki rakta össze, mert van egy olyan érzésem, hogy Hong elvtárs minimum egy Sztahanov érdemérmet kaphatna szorgos munkájáért.

Egy kis érdekesség: említettem, hogy végül a belga Seagull honlapról mertem vásárolni. Ezen az oldalon van egy termékfotó az óráról, és annak tartozékairól, így az egyik papíron látszik egy QR kód. Gondoltam egy nagyot, és képernyőn keresztül a telefonom kamerájával próbáltam beolvastatni a kódot. Ne nevess, mert sikerült! A Canva nevű tartalomkészítő, képszerkesztő, videóvágó honlapra navigált… hát legalább nem az AliExpress-re, vagy a Temu-ra 😊.

Az óra tokja 38 mm átmérővel rendelkezik, és 316L rozsdamentes acélból készült. Tokfültől tokfülig meglehetősen nyúlánk, 46 mm-ről beszélünk, ami 12,7 mm-es magassággal párosul. A csuklóm 20 cm átmérőjű, ezért volt bennem némi félelem, hogy nevetségesen fog mutatni a kezemen. A hosszú tokfülek, és a jelentős magasság miatt szerencsére az aggodalmam alaptalannak bizonyult, mert bár tényleg nem nagy, teljesen elfogadható egy olyan medvedisznóember csuklóján is, mint én.

Az óra súlya a honlap szerint 183 g, de rendeléskor választhatunk, hogy plexi, vagy zafír üveget szeretnénk. A súly a plexire van megadva, és nem változik, ha zafírra állítom a rendelést, ezért feltételezhetően utóbbi kissé nehezebb.

Ennek az órának az egyik legszebb részlete a számlapja, ami pezsgőszínű, rakott aranyszínű indexekkel rendelkezik, és a mutatók kékítettek. A vörös csillag nyilván a mai világban felvet kérdéseket, de ha a Heinekennek szabad, akkor szerintem nekünk sem kell fennakadnunk ezen.  A 21 zuhan a kövek számára utal, amit a szerkezetben használtak, a kínai kanjik pedig internet szerinti fordításban a Kína – Tianjin Óragyár jelentéssel bírnak.

Világlátott fórumozók szerint a teljesen eredeti Sea-Gull modelleken két sorban van a szöveg, de a jelentése azonos, és azt is mesélik, hogy azon 22 zuhan felirat díszeleg. Nincs kizárva, hogy ez igaz, láttam ilyen kiadásról is képeket, és kínai webshopokon is találni ilyen kiadást, de azt a plusz egy követ akkor sem igazán értem. Talán olyan, mint a rulettgolyó, és csak úgy beledobtak még egyet tartalékba. 

A stopper festett, nincs mélyítve, a mutatók kékítése viszont nem hőkezeléssel készült, hanem egészen biztosan festettek. Ez persze nem von le semmit szépségük értékéből, az indexek aranyfénye is csodaszép, ahogy az óra minden apró részlete nagyon rendben van. Sötétben foszforeszkáló anyagokat érthető módon ezúttal nem kapunk, mivel abban a korszakban ezt legfeljebb radioaktív anyagokkal tudták volna megoldani. Kínát ismerve talán jobb is, ha ez kimaradt. A számlap a tok felé enyhén lefelé görbül, ezért a perc-, és a másodpercmutatók vége hajlított. Ez egy gyönyörű részlete az órának, amit csak a vásárlás utáni hetekben fedeztem fel.

Dátumot sajnos nem kapunk, de a számlap egységessége talán így tökéletes. A stopper kielégítően működik, a gombok lenyomása nem bizonytalan, hanem nagyon is határozott, mechanikus érzés, amit a jellegzetes kattanó hang kísér. A felfestések élesek, nincs elcsúszva semmi, minden vonalban van, és kifejezetten jó minőségű(nek érződik). A részletek annyira a helyükön vannak, hogy még a koronáról is egy gravírozott csillag (nyilván vörös) mosolyog ránk, de nekem még rajta van az a gumis kék védő trutyi (próbáltam lekaparni, de feladtam). 

A szerkezet pedig egyszerűen hipnotikus. Hívjuk ST19-nek, vagy Venus 175-nek, engedjük el, hogy eredeti gépekkel készült, vagy sem, ez lehengerlően szép. Az átlátszó hátlap betekintést enged a kíváncsi szemeknek, és ezen bizony van is látnivaló bőven. 21 kő, 21600 lengésszám, oszlopkerekes kronográf, kékített csavarok, genfi csíkozással dekorált elemek. Természetesen kézihúzós, ami csak fokozza az élményt. Én is csak műkedvelő vagyok, nem értek a szerkezetekhez, de imádom nézegetni, mert gyönyörködtet az a komplex, bonyolult csoda, ahogy ez működik. Csúfoljatok érzelgős, romantikus bolondnak, de mindig letaglóz a tény, hogy ezt ember tervezte meg, készítette el, rakta össze, bírta működésre. Nincs elektronika, nincsenek processzorok, memóriák, nyomtatott áramkörök, hanem fém fogaskerekek akadnak bele fogaskerekekbe, rugó feszül, és a fizika törvényei, a mérnöki tudomány és a művészet valami eszelős násztáncot jár a szemünk előtt. És a hang! Ez az egyetlen órám, ami igen, tényleg azt a bizonyos, jellegzetes tik-tak hangot adja, ami teljesen jól hallható csendesebb környezetben.

Az sem zavar, hogy a kékített csavar valószínűleg festett, a genfi csíkokat Hong elvtárs karistolta oda ebédszünet előtt 10 perccel, és a honlapon emlegetett 42 óra járástartalék ordas nagy kamu.

Mivel az volt az első kézihúzós órám, nyilván nem mertem nekiesni, és millió fórumon utánanéztem, hogy mennyire is kell ezt felhúzni. Van, aki szerint tönkre lehet tenni, ha túlhúzom, de ennek ellenkezőjét is megtaláltam. Sokan írták, hogy húzd nyugodtan, majd érezni fogod, amikor megvagy. Képzelhetitek, hogy nem volt sok kedvem a frissen vásárolt órát bőszen megtekerni, ezért megbeszéltem magammal 15-20 húzás még jó, abból nem lehet baj. Ezzel olyan 7-8 órát ment el, mielőtt megállt. Második nekifutásra bátrabb voltam, 30 húzást rádurrantottam, és biztosan lett volna még ott, ahonnan az jött, de így olyan 10-12 óra járástartalékot kaptam. Aztán eszembe jutott, hogy nem kéne a sorsot kísérteni, mert ha hazavágom, ki lesz az az órás, aki egy kínai, ki tudja milyen Venus 175-öt képes megjavítani. A régi filmekben is mindig az órájukat húzzák a szereplők, ezért kiegyeztem magammal, hogy ez így jó. Az órám figyelmet igényel tőlem, velem él, és nekem foglalkoznom kell vele. Pontosan azt kell tennem, amiért ezt a hobbit annyira szeretjük. Ezért ha huzamosabb ideig hordom, akkor bizony napi három alkalommal leülök, leveszem, letisztogatom, és gondosan felhúzom. Ennyi. Nagyon élvezem, de tény, hogy a mai, modern hétköznapi élet ritmusa nehezen összeegyeztethető a Seagull 1963 igényeivel. (Aztán ha megtekerem, mint a villanyórát, még az is lehet, hogy elmegy egy teljes napot, de mindenki tegye tönkre a sajátját!) Ezért szabadnapokon hordom, alkalmi viseletként, arra tökéletes. Nem mellesleg 2023 áprilisában vettem, most pedig pár nap van hátra 2023-ból. Ezt mondhatjuk tartós tesztnek, és örömmel jelentem, hogy még működik.

Említettem, hogy az üveg választható, plexi, vagy zafír. Én az utóbbira szavaztam, de itt van egy kis turpisság. A termékfotókon úgy tűnik, hogy nincs különbség a kettő között, pedig van. Ha plexit kérünk, akkor az üveget a helyén tartó fényesre polírozott fémgyűrű profilja alacsonyabb, tehát bizonyos szögből több látszik a számlapból, erősebben domborodik, és sokak szerint ez autentikusabb. A zafír esetében ez a gyűrű magasabb, az üveg maga pedig laposabb. Mivel gyűlölöm a karcokat, ez a kompromisszum nekem belefért, így nyugodtabban alszok.

Az óra elméletileg 3 m vízállósággal rendelkezik, de véleményem szerint akkor is vedd le, ha épp a Baywatchot nézed. Apropó Baywatch, ha már itt tartunk, jusson eszedbe, hogy modern rázkódásvédelemmel sem rendelkezik… már ha érted mire gondolok.

A kép forrása: ebbe most inkább ne menjünk bele 😊

Az egyetlen dolog, amibe ténylegesen bele lehet kötni, az a NATO szíj. A belga honlap ad lehetőséget némi plusz pénzért a szíjcserére, ahogy a német is, de a termékfotókon látható olívzöld nekem alapvetően tetszett. Sajnálatos, hogy gyakorlatilag a létező leghitványabb műanyagból készítették, aminél még egy Jysk lábtörlő is minőségibbnek érződik. A csaton nincs semmi jelölés, se kanjik, se Mao, de még csak egy huncut vörös csillag sem, ami kissé elkeserítő. Az egyetlen pozitívuma, hogy hosszú mint a kínai Nagy Fal, ezért nálam kétszer nagyobb ember is fel tudná venni. Amennyiben cserélni szeretnénk, és szeretnénk, akkor a 18 mm-es NATO kínálatot tessék szemügyre venni. 

Tesszék olcó ezeöccáz?

Hát nem. Aki erre vágyik, az nem ússza meg ezerötszázból. Mikor megvettem, konkrétan 295 eurót fizettem érte, ami Belgiumból Magyarországra csomagküldővel (DHL) megugrott 315 euróra. Úgy emlékszem, hogy akkor 370-ért váltottak, tehát 117 ezer Ft volt ez a kis kínai kaland. A honlapon a vásárlás során gond nélkül ki lehet választani Magyarországot, bankkártyával fizettem, és minden a lehető legnagyobb rendben ment, öt munkanap alatt meg is jött a csomag.

Jelenleg 375 euróért vehetjük meg ugyanezt az órát, erre még rájön a csomagküldő költsége, így lesz kb. 400 euró. Ha ezt a mostani 380-as árfolyamon felszorzom, akkor 150 ezer Ft.

A belga honlap a leírás szerint 2 év garanciát vállal, de bevallom őszintén, hogy nagyon nem szeretném kipróbálni.

Ennyi pénzért nyilván egyetlen gyártó sem ad nekünk oszlopkerekes, kézihúzós, történelmi múlttal rendelkező chronográfot, tehát az ár-érték arány nagyon is rendben van. A garanciával kapcsolatban akadnak azért aggályaim, ki tudja, hogy mi lesz 2 év múlva. Azért még mindig jobban bízok bennük, mint teszem azt bármelyik tetszőlegesen választott kínai webshopban.

Elérhetőségek

A nyár óta megjelent egy újabb Sea-Gull honlap, ezúttal azt állítják, hogy ők az eredeti oldal, és megint van egy limitált kiadás 1000 euróért, vagy egy nem limitált 700-ért. Én már nem tudom eldönteni, hogy ez most eredeti, vagy sem, igazi, vagy sem, de az biztos, hogy a nyáron ez a honlap még nem létezett. Itt megtaláljátok őket:

https://seagullwatches.com/collections/ocean-star?utm_source=google&utm_medium=CPC&utm_campaign=P-max-3&gclid=Cj0KCQiA1rSsBhDHARIsANB4EJaNE4TEewY1F_QGMWnmMQKoLSsdwDKpUrwGi21JZXn3pS37Taz0v84aAg99EALw_wcB

A belgák, ahonnan én rendeltem: Seagull1963

https://seagull1963.com/

Amennyiben megállítanátok Brüsszelt, akkor a németek, akik megbízhatónak tűnnek: Poljot24

https://www.poljot24.de/marken/seagull.html

Végszó

Maga az óra egy csodás darab, és nagyon szeretem hordani. Ugyanakkor elborzaszt, hogy a mai világban hogy történhet meg az a rettenetes katyvasz, ami Kínában megy. Oké, persze, értem én, hogy ők az eredeti szót úgy mondják, hogy sehogy. Minden állambácsié, vagy így, vagy úgy, de ez akkor is nonszensz. Van egy termékük, ami teljesen szuper, erre a rájuk jellemző átláthatatlan, kaotikus termékforgalmazással, és hamisítással hazavágják az egészet. Borzalmas kommunikáció, nem létező gyári honlap, zavaros márkaképviselet, szélsőséges árazás… Columbo felügyelő legyen a talpán, aki kinyomozza, hogy hol is van itt az igazság. Pontosan ez az, amiért viszolygok a kínai termékektől. Mindezek ellenére, ez az óra fantasztikus. Élmény használni, hordani, nézni, ahogy működik, és hallgatni a hangját este, amikor ott alszik mellettem az éjjeliszekrényen.

Előnyök

- Venus 175 szerkezet (vagy valami olyasmi)

- Az óra történelmi múltja

- Az építései minőség nagyon jó

- Választható zafír üveg

- Olyan hangulat, amitől visszaépítjük a kert végébe a vasfüggönyt

Hátrányok

- A szíj nagyon gyenge minőségű

- Keresztény demokráciával összeegyeztethetetlen forgalmazási megoldások

Források, ha még mélyebbre szeretnél ásni:

https://hansenjacobs.com/10-reasons-why-the-seagull-1963-is-an-essential-part-of-your-collection/

https://wahawatches.com/review-seagull-1963-chronograph/

https://saicheung.com/the-history-of-seagull-1963-pilots-chronograph-the-definitive-answer-to-all-your-questions/

http://www.seagullwatch.eu/index.php

https://www.watchuseek.com/threads/red-star-watches.4625971/

https://www.aliexpress.com/premium/seagull-1963-original.html?catId=0&initiative_id=SB_20230521065310&SearchText=seagull+1963+original&spm=a2g0o.productlist.1000002.0

https://seagull1963.com/

Bevezető gondolatok

Akik mélyebben elmerültek már az órák világában, vagy esetleg olajat találtak a hátsó kertjükben, azoknak ismerős lehet Gerald Genta (1931-2011) neve. A luxusiparban a Ferrari szalon után a Patek Philippe, vagy az Audemars Piguet butikjait ostromolják azok, akik nem sajnálnak tízmilliót elkölteni egy karórára. A Royal Oak, vagy a Nautilus egyaránt jól mutat NB 1-es focista, cégvezető, politikus, vagy gázszerelők csuklóján.
Az integrált szíjas megoldás gyakori stíluselem a Genta által tervezett órákon, és napjainkban is nagy kereslet van az ilyen modellek iránt. Az óragyártók természetesen meg is lovagolták ezt a divathullámot, és gondoskodtak arról, hogy ne csak a luxusmárkák privilégiumai legyenek ezek a stílusjegyek.

Gerald Genta és "gyermekei"

A kép forrása: https://robbreport.com/style/watch-collector/gerald-genta-2864111/

Genta stílusában az Omega Constellation

A kép forrása: https://cda.chronomania.net/forum_entry.php?id=246014

Nagyon népszerű lett a Tissot PRX, amit kedvező áron, automata vagy kvarc szerkezettel, esetleg Tapisserie számlappal is a magunkévá tehettünk. Nem maradt ki a Tiffany őrület sem, ezért nem is meglepő, hogy a 2021-es év egyik legsikeresebb modellje lett belőle, és népszerűsége máig töretlen.

Tissot PRX

A kép forrása: https://professionalwatches.com/2021-tissot-prx/

A japánok sem akartak kimaradni ebből a buliból, ezért a Citizen 2022-ben ledobta a design atombombáját a Tsuyosa névre keresztelt modell képében.

Tsuyosa Nj0150-81z

A Tsuyosa magyarra fordítva erőt jelent, és a japánok nem vicceltek, amikor elkeresztelték ezt az órájukat. Egyszerre merítettek inspirációt Genta integrált szíjas megoldásaiból, és a Rolex Oyster Perpetual 124300-ból. Ez így tényleg eléggé erős kombináció.

A képek forrása
Rolex: https://nywatchlab.com/products/rolex-oyster-perpetual-41mm-yellow-dial-124300
Citizen: https://www.chrono24.hu/citizen/citizen-citizen-nj0150-81z-automatic-yellow-dial-stainless-steel-tsuyosa-sapphire--id27562767.htm#gref

A tok átmérője 40 mm, magassága 11,7 mm, a súlya 138 g. Az oldala polírozott, a felső része pedig szép szálhúzást kapott. Az anyaga rozsdamentes acél. A fényes és matt elemekkel nagyon szépen játszottak a japánok, mert van egy gyönyörű letörés a tok szélén, amit szintén políroztak, ahogy a tokból induló szíj középső csatszemét is.

Az integrált szíjas megoldásnak talán éppen ez a legszebb, és egyben legszembetűnőbb eleme, hogy a tok és a szíj egyetlen elválaszthatatlan egységet alkot. Kényelmes viselet, látványos megoldás, ugyanakkor az utólagos szíjcserét jelentősen megnehezíti.
Természetesen nem lehetetlen, a gyári kínálatból bármikor vehetünk másik szíjat, de ha a gyári fém helyett utángyártott bőr-, esetleg vászonszíjat szeretnénk, akkor fel kell kutatnunk az internet legmélyebb bugyrait egy olyan gyártó után, aki kínál ilyen terméket ekkora méretben az adott modellhez.

A gyári csaton van biztonsági retesz, de nem három részes.
Ettől függetlenül kényelmes viselet, és stabilan tartja a csuklónkon az órát.

A lünetta szintén fényesre polírozott, ezért a szíj középső szemével, és a tok szélével meglehetősen látványos hatást kelt. A tok szálhúzása pedig a jubilee szíj matt szemeivel alkot egy egységet, ami kifejezetten elegáns megjelenést kölcsönöz ennek az órának.

A számlap jelen esetben sárga, amit a fotók nem képesek teljesen visszaadni. Ha közelről megnézzük, akkor apró szemcséket látunk, amik a számlap szélétől a közepe felé tartanak, emiatt pedig a sárga többféle árnyalatát képesek megjeleníteni. A gyári leírás „sunray” hatásnak nevezi, fordítsuk ezt úgy, hogy napégette. Az érdekessége az, hogy van, amikor egyszerűen csak sárga, de az arany, réz, vagy akár narancs színeiben is pompázhat fényviszonyoknak megfelelően.

Színvariációkban meglehetősen erős lett a kínálat, az unalmas fekete, kék, zöld szentháromságon kívül elérhető még a népszerű (általam meglehetősen nem kedvelt) Tiffany kék, pornóbordó, kék-arany kombinációban is.

Színes egyéniségek

A kép forrása: https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=RTBxHTn1LKM

Az indexek rakottak, és foszforeszkáló bevonatot éppúgy kaptak, mint az óra- és a percmutató. Ne számítsunk a Seiko óráira jellemző erős lume hatásra, mert néhány perc alatt minden elsötétül a számlapon. Véleményem szerint az se lett volna katasztrófa, ha ezt kihagyják, és helyette egy rakott Citizen logót tettek volna a számlapra.
A Rolexre jellemző kisregény mennyiségű felirat helyett a japánok csupán azt emelték ki, hogy automatic, ami szerintem épp elegendő. Így marad a számlap letisztult, nem veszi el a hangsúlyt a színről, amiről szerintem ez a modell szól.

És ha már az automata feliratnál tartunk, akkor essen szó a szerkezetről is. A Citizen a saját fejlesztésű Miyota 8210-es szerkezetét építi be, ami 40-45 óra járástartalékot kínál, másodpercstoppos, 21 köves, a lengésszám pedig 21600. Nekem az a tapasztalatom, hogy a pontosságát nagyon szépen tartja. A koronát 4 órához tették, és meglehetősen kicsi. Nincs menetes koronazár, tehát a felhúzáshoz nem kell semmit sem kitekernünk. A mérete miatt mütyürkézős ugyan, de nem jelent problémát a használata. Az első pozícióban a dátumot állítjuk, a másodikban pedig a pontos időt. A dátumablak kicsi, és elég mélyen van, ezért talán mondhatjuk, hogy indokolt a „küklopsz” nagyító, amit az üvegre applikáltak, és így még inkább ráerősít a Rolex áthallásra. (Annak ellenére, hogy az ihletforrásul szolgáló Rolex Oyster Perpetual 124300 nem rendelkezik ilyen extrával.) Az üveg zafír, ami az óra árcéduláját tekintve nagyon is dicséretes.

Amennyiben meg szeretnénk csodálni a 8-as Miyota szerkezetet, azt hátulról megtehetjük, ugyanis az óra átlátszó hátlapot is kapott. Nekem tetszik ez a megoldás, még akkor is, ha nem ez a szerkezet a világ legszebbje. A rotor sárgaréz, amire elfért némi gravírozás is, összességében nagyon igényes kis extra, és az órakedvelők nagy örömüket lelik az ilyen megoldásokban.

Ha pancsolni támad kedvünk, akkor azt megtehetjük, de azért tartsuk észben, hogy csupán 50 m vízállóságot kapunk. Az óra stílusát tekintve valószínűleg nem ebben támad kedvünk lekukkantani Bikinifenékre, de ha mégis, és beázik, akkor az 5 év garanciába minden bizonnyal a vízkár nem tartozik bele.

Mennyibe kerül?

A Citizen Tsuyosa Nj0150-81z jelenlegi ára 110 000 Ft körül mozog, de ha elcsípünk egy akciót, akkor mehet ez még kicsit lejjebb is.

Zárszónak is egy a vége

Összességében a Citizen Tsuyosa egy csodálatos darab. Engem a sárga számlapjával ejtett rabul, de ha valaki konzervatívabb, akkor maradhat a fekete-kék-zöld szentháromságban is. Az áráért cserébe kapunk egy korrekt automata szerkezetet, zafírüveget, 50 m vízállóságot, 5 év garanciát, és Gerald Genta stílusjegyeit magán viselő integrált szíjas megjelenést. Erre azt lehet mondani, hogy tisztességes ajánlat, árban-értékben a konkurencia sem ad többet. (Kínai órák nem játszanak.)
Akiben van némi rosszindulat, az mondhatja, hogy Rolex homage, de szerintem a Citizen csupán ráérzett arra, hogy mire vágyik az órakedvelő néplélek. A Tsuyosa stílusos, szépen kidolgozott, minőségi darab, megfizethető áron. Bár kölcsönöz stíluselemeket más gyártók sikeres modelljeitől, de a végeredmény mégis egyedi lett. Nekem a japánok bebizonyították, hogy ha némi (rolexes) akcentussal is, de beszélik Gerald Genta stílusnyelvét.

Előnyök

- Acél tok, integrált acél szíj, Genta stílusjegyei
- Zafírüveg
- Átlátszó hátlap
- Miyota 8210-es szerkezet
- Korrekt árazás

Hátrányok

- A járástartalék lehetne kicsit magasabb
- Nincs menetes koronazár

Bevezető gondolatok

1972-ben a Seiko piacra dobta a Time Sonar névre keresztelt modelljét, ami számos érdekes megoldást kínált az órakedvelőknek.
A Sonar hanggal történő felderítést jelent, de kis jóindulattal fordíthatjuk radarnak is. Az átlátszó számlap, mint stíluselem pontosan ezért került rá az órára, de hogy teljes legyen az összkép, az óra hátlapja is átlátszó volt.
Mutatok egy képet az eredeti 1972-es modellről:

A kép forrása: https://www.seiko-design.com/140th/en/topic/46.html

Ez az óra a nap és a dátum kijelzése mellett kapott egy tachymeter skálát, és rendelkezett egy stopperrel is, amit az oldalon elhelyezett gombokkal vezérelhettünk. Ha elindítottuk, akkor a másodpercmutató a narancssárga Zero feliratra ugrott, és a stopper másodperceit kezdte mérni. Jellegzetes design elem volt a számlapon keresztülfutó fekete sáv, amire a stopper vezérlésének utasításait írták. Az átlátszó számlapot kétféle színváltozatban kínálták, türkizkék és sötétbarna.

2022-ben a Seiko ennek az órának készített egy limitált újrakiadást, Kosuke Kawamura grafikus művész közbenjárásával. Kawamura egy olyan fiatal alkotó, akinek a munkái közt találunk ruházati termékekre készített grafikát, de lemezborítókat is szívesen készít. Gyakran alkalmaz képhibákat művészeti alkotásként, stílusa nagyon eklektikus. Szívesen merít a 70-es, és 80-as évekre jellemző mintázatok világából, de nem idegen tőle a modern, technokrata irányzat sem. Talán pont ezért esett őrá a Seiko választása, amikor egy kollaborációs modellen gondolkodtak.

Ő itt Kosuke Kawamura:

A kép forrása: https://rakutenfashionweektokyo.com/en/topics/interview/kosuke-kawamura/

Ez pedig a Seiko-val közösen készített limitált kiadású órája:

A kép forrása: https://www.jurawatches.co.uk/blogs/watch-news/a-look-at-the-seiko-5-sports-kosuke-kawamura-limited-edition-watches

A Kosuke Seiko az SRPJ41K1 cikkszám alatt jelent meg, két színvariációban is elérhető volt, és meglehetősen gyorsan elkapkodták őket. Az eredeti Time Sonar modellhez képest kimaradt a stopper, és a színvariációk is csak megidézték, nem pedig másolták az eredetit. A tachymeter skála helyett pedig forgatható lünettát kapott az óra.

Mellesleg nem Kosuke az első művész, akivel a Seiko együttműködik, dolgoztak már együtt Yuto Horigome sportolóval, vagy Auto Moai képzőművésszel is, akiknek a neve limitált karórákat fémjelzett.

A Seiko 5 gyakorlatilag olyan, mintegy platform, ami nagyon sokféle designlehetőséget kínál. Magán hordozhatja napjaink minimalista stílusjegyeit éppúgy, mint a régi időket idéző, gazdagon díszített motívumait. Azért hívják 5-ös modellcsaládnak, mert közös bennük a vízállóság, az acél óratok, a dátumkijelzés, az automata szerkezet, és a korona pozíciója, habár ez utóbbi esetében nem szentírás, hogy mindig 4 óránál kell elhelyezni.

A limitált Kosuke modell sikere után a Seiko úgy döntött, hogy a Time Sonar által ihletett órájukat szélesebb körben is elérhetővé akarják tenni, így született meg mostani bejegyzésünk alanya, az SRPJ45K1 (ő a türkiz) és testvére, az SRPJ47K1 (ő a barna). Ezek már nem limitált kiadású órák, bármikor megtaláljuk őket a Seiko kínálatában, legalábbis amíg gyártásban vannak.

SRPJ45K1

Az óratok a szokásos 316L acélból készült, és a legtöbb mostani Seiko 5-ös modellre jellemzően a korona 4 óránál található. A kialakítása igényes, szép szálhúzást kapott, nekem kifejezetten teszik ez a matt hatás, csak a tok oldala, és annak letöréseit polírozták fényesre. A méretei is ismerősek lehetnek: 42,5 mm a tokátmérő (tokfültől tokfülig 46 mm), a vastagság pedig 13,4 mm. Az óra súlya 165 gramm, tehát tökéletesen illeszkedik az 5-ös kollekció darabjai közé. Dicséretes, hogy a 100 m-es vízállóságot ezúttal sem hagyták ki a japánok. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam, az a koronán egy Seiko logo, ami kicsit még feldobhatta volna az összképet, de azért így is elégedett vagyok.

Az egyirányba forgatható lünetta a számlap színét idéző türkiz és fekete színt kapott, és nagyon kellemes érzés a mozgatása, mert 120 klikkel tesz meg egy teljes kört. Ezúttal az a tipikusnak mondható Seiko betegség is elmúlt, miszerint a 12-est jelölő kis háromszög nincs középen. Ennél a modellnél nyoma sincs a korábbi évekre jellemző, kissé „csálés”, esetleg lötyögős érzésnek, az óra árát figyelembe véve ez rendkívül dicséretes, de a piszkos anyagiakról majd később beszélnék.

Az óra összképét az átlátszó, türkiz számlap uralja, ami rendkívül egyedi megjelenést kölcsönöz ennek a Seiko-nak. A dátumhoz tartozó mechanizmus működését figyelhetjük meg bevetés közben, ezért mondhatjuk, hogy az órakedvelőknek ez a megoldás kifejezetten ínyenc falat. Az európai piacon a napokat angol és német nyelven találjuk meg, elképesztően nagy kihagyott ziccer, hogy a gyártó nem a japán kanji írásjegyeket használta a mi régiónkban is. Nekem személy szerint nagyon tetszett volna az a megoldás. Az indexek alatt fényesre polírozott kör alakú lemezek vannak, amiken a fehér színű LumiBrite festék eszméletlenül jól néz ki, nagyon erős kontrasztot alkot a számlap színével.  Ebből a festékből a mutatók is kaptak, így vaksötétben sem kell attól tartanunk, hogy nem tudjuk majd a pontos időt. Maga a számlap elrendezése, a feliratok betűtípusa közös a legtöbb Seiko 5 modellel, a narancssárga másodpercmutató pedig visszahozza az eredeti Time Sonar hangulatát.

Annak nagyon örülök, hogy a Kosuke változaton látható, a számlapon keresztülfutó fekete sáv erről a verzióról eltűnt, hiszen annak eredetileg az volt a szerepe, hogy arra írták a stopperhez kapcsolódó információkat. Az új változatokban viszont nincs stopper, ezért egy vízszintesen keresztülfutó fekete sáv teljesen céltalan lett volna, nem is értem, hogy a Kosuke kiadás azt miért tartotta meg. Persze, lehet, hogy valakinek meg pont az tetszik jobban.

Fájó pont a zafír üveg hiánya, ami helyett a Seiko 5 modellekre jellemzően a szokásos Hardlex üveget kapjuk. Az viszont mindenképpen elismerésre méltó, hogy a hátlap is átlátszó, épp úgy, mint az eredeti kiadáson. Így válik teljessé a „sonar” megnevezés. Nem mellesleg menetes is, nem pedig csavarok rögzítik a tokhoz. 

A szerkezet az 5-ös modellcsaládra jellemzően 4R36, ami 2011 óta a Seiko egyik igáslova. 24 köves, másodpercstoppos, 21.600 féllengés jellemzi, és 41 óra járástartalékkal büszkélkedhet. Ez utóbbi azért nem éppen kiugróan magas, de a konkurencia sem ad sokkal többet ebben az árszegmensben. 
Sőt, talán ez az a pont, amikor szeretném méltatni a Seiko érdemeit. Tény, hogy nem a 4R36 az óraszerkezetek alfája és ómegája, sőt, kissé lenézett darabnak is mondhatjuk, de az az érzés, amikor felhúzza az ember, vagy amikor beállítja a pontos időt, az lényegesen kielégítőbb, minőségibb érzést nyújt, mint egy hasonló árkategóriába tartozó Citizen, eseteg Orient modell. A 4R36-nak jó a hangja, az ellenállása, mikor hozzáérünk, minden határozott és precíz. Nem azt a benyomást kelti, hogy ha még húzunk rajta egy picit, akkor szétgránátozódik a werk, vagy a kezünkben marad a korona egy darabkája. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor inkább a menetes koronazár hiányát rónám fel hibaként, de mivel ez nem búváróra, ezért el tudom engedni. 

A szíj a tok anyagához hasonlóan acél, a szemek egyetlen darabból állnak, de tökéletesen becsapják a szemet, és ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez nem három darabból áll. A biztonságos felcsatolásról pedig háromrészes biztonsági zár gondoskodik.

A csomagolás is magán hordozza a Seiko 5-ös jellegzetességeket. A kisebb méretű, mintás, szürkés színű dobozban pihent az óra, műanyag fóliákkal védve a külső behatásoktól. A leírások, garanciakártya, minden a dobozon belül, a neki kialakított helyen megtalálható volt. Mivel ez egy hétköznapi modell, nagy csodákat ne várjunk a csomagolástól.

Az ár

Többször emlegettem már az árat, beszéljünk egy kicsit erről is. Az SRPJ45K1 jelenlegi ára 125 000 Ft. Ezért a pénzért egy fém szíjas, automata, átlátszó számlapos, múltidéző órát kapunk a Seiko-tól két év garanciával. Nyilván nem olcsó, de ha abban a kontextusban vizsgálom, hogy mit adtak nekünk a rómaiak, vagyis jelen esetben a konkurencia, akkor nagyon is korrekt ez az árcédula.
A „jónevű” svájciak közül legfeljebb a Tissot áll szóba velünk ennyi pénzért, illetve a Roamer. Náluk ki lehet fogni egy kis akcióban valami hasonló stílusú órát, hasonló képességű szerkezettel, bár az ő házuk táján ezért az összegért inkább kvarc szerkezet jár. A japán konkurencia, nevezetesen az Orient, vagy a Citizen nagyjából ugyanezt adja hasonló áron, legfeljebb a stílus más.

Összegzés

Az én véleményem az, hogy az SRPJ45K1 egy tökéletes, napi szinten hordható, megfizethető automata karóra, ami ötvözi a Seiko óratörténelmének egy darabkáját a modern gyártástechnológiai megoldásokkal.  Szép design, zseniális színek, megbízható szerkezet, masszív és példás építési minőség jellemzi, elfogadható áron.

Előnyök

- Acél tok, acél szíj
- 100 m vízállóság
- Átlátszó számlap és hátlap
- 4R36 szerkezet
- Nap és dátum kijelzése
- Az 1972-es Time Sonar megidézése, újragondolása
- Elfogadható árazás

Hátrányok

- Hardlex üveg
- A járástartalék lehetne kicsit magasabb
- Nincs menetes koronazár