Ez a bejegyzés 2026.01.15-én készült, tehát ha valaki a jövőben olvassa, akkor először is üdv a múltból, másrészről pedig figyelembe kell venni, hogy az eltelt idő alatt változhattak a jogszabályok és az eljárási procedúrák. Ha csak a rövid, tényszerű menetre vagy kíváncsi, akkor ugorj a szöveg végére, mert ott összefoglalom a lényeget. Ha viszont kíváncsi vagy „A bús férfi panaszaira”, aki csak „csont és hús”, akkor tarts velem, és olvass tovább. Ennek tükrében jó szórakozást kívánok a továbbiakban.

Először is nevesítsük meg a vágy tárgyát, amiről a következő sorok szólni fognak: Alsta Superautomatic 2025. Az órát csak és kizárólag a gyártó honlapján lehet megrendelni, de fontos tudni, hogy az Alsta jelenlegi otthona nem más, mint a festői Skócia.  A feketeöves internetes rendelők fejében itt már villognia kell annak a bizonyos „red flag” szirénának, hiszen Skócia a Brexit óta nem tagja az EU-nak. Ez pedig nem jelenthet mást, csak vért, verejtéket és vámokat, no meg persze a 27%-os áfát. Az óra ára 496 700 Ft, tehát minden rárakódó többlet egyre árnyaltabbá teszi a boldogság bárányfelhőit szerelmi mámorunk tengerkék egén. Mivel ez az óra kötődik a Cápa című filmhez, ezért az Alsta stílusosan július 4-én éjfélkor nyitotta meg az online felületét, ahol előrendelést kellett leadni erre a modellre. Ez történetesen egy pénteki nap volt, de beállítottam az ébresztőt és jól idomított fogyasztóként már a honlapra korábban regisztrálva vártam az éjfélt. Napra pontosan a kis Alex Kintner tragédiájának 50. évfordulója után a kosaramba helyeztem Matt Hooper oceanográfus óráját, amit csakis a FedEx volt hajlandó elszállítani ide Magyarországra 18 900 Ft ellenében. Mivel láttam a Számkivetettet, bíztam benne, hogy Tom Hankshez hasonlóan mindent el fognak követni, hogy meg is érkezzen hozzám messzeringó gyerekkorom világa. Majd visszafeküdtem aludni, és álomba sírtam magam, hiszen egyrészt közel fél millió forinttól szabadított meg az órabuzériám, másrészt leírták, hogy az órára november végéig várni kell. Az pedig testvérek között is négy hónap. Ekkor még nem sejtettem, hogy már itt volt egy kis hiba a Mátrixban, ugyanis az előrendelőknek átszámítva 50 000 Ft-os kedvezményt ígértek, amit a vásárláskor nem sikerült levonni, így az Alsta közösségi oldalán már másnap többen is háborogni kezdtek. Az Alstának itt jár egy piros pont, mert mindenkit emailben értesítettek a bakiról és természetesen elnézést kértek az okozott kellemetlenségekért, így néhány nappal a rendelés után visszautaltak pontosan 46 490 Ft-ot.

Az idő telt és telt, hogy enyhítsem a várakozás gyötrelmeit, napi szinten néztem az Alsta honlapját és közösségi médiafelületeit. Ügyesen fokozták a várakozást, mert készítettek egy kis videót, amin egy vintage Superautomatic szervizelése látható, illetve cápás teasereket is kitettek. November közepén pedig felbukkant pár valódi, nem renderelt kép az óráról. A hónap utolsó napjaiban szinte már óránként frissítettem az email fiókomat, áttúrtam a spam mappát is, de sehol semmi hír nem érkezett az óráról. A páni félelem kezdett eluralkodni paranoid énemen, ezért írtam az Alstának, hogy mi a helyzet a Superautomatic-kal. A választ a cég CEO-ja, Angus MacFadyen írta, hogy beszállítói nehézségek léptek fel, nagyon sajnálják, de a premier decemberre csúszik. Vártam hát tovább. És tovább. És tovább, egészen december 17-ig, amikor megérkezett az Alsta értesítése, miszerint a cápa a Royal Mail segítségével elhagyta Glasgow városát és légi úton elindult Magyarország felé. Valószínűleg „Sharknado” fokozatba váltottak, mert 19-én már a Fedex írt nekem, hogy vámárum fog érkezni, 20-án pedig megkaptam ugyanezt a levelet, de már nem jövőidőben fogalmazva, hanem jelenben. Maga voltam a kétlábon járó boldogság, reggel mindenkire is mosolyogtam, kedves is voltam, hiszen azt hittem, kattintok majd párat, megmondják mennyit kell utalni, és hova, és kész. De nem így megy ez, ezért a boldog, idilli állapot még aznap délután véget is ért. A munkából hazaérve figyelmesen végigolvastam a levelüket, és kinyomtattam a szükséges „Eseti vámkezelési megbízásra, közvetlen vámjogi képviselettel” című dokumentumot, amihez a link a FedEx levelében volt megadva.

A dokumentum kitöltése nem nehéz, amire szükség van: név, cím, adóazonosító, személyi, email, telefon, a számlán szereplő ár, a fuvarköltség, és a termék megnevezése. Ezeken kívül X-szel kellett jelölnöm, hogy normál eljárásban szeretném forgalomba helyeztetni az órámat, illetve választhattam, hogy a FedEx intézze a vámeljárást, vagy én szeretném közvetlenül a NAV-val rendezni. Ez utóbbi választás nem volt egyértelmű. Mivel nem csináltam még ilyet, biztonságosabbnak tűnt az első opció. Csináljon mindent a FedEx, mert ha elszúrom, akkor irány a szegedi Csillag. Utólag ezt bánom. Egyrészt nincs ingyen, másrészt valószínűleg gyorsabb lett volna a második változat, de ez már balladai homályba vész, mert nem oda tettem az ikszet. Ezeken kívül kértek még egy számlát, amit a vásárláskor kaptam (persze digitális) és be kellett bizonyítanom, hogy kifizettem a terméket, amit úgy oldottam meg, hogy képernyőfotóval igazoltam a tranzakciót. De volt a kitöltendő rubrikák közt egy, amit nem tudtam. A VPID. Ezt leszámítva kitöltöttem a dokumentumot, amit vissza is küldtem a FedEx-nek, és érdeklődtem, hogy minden rendben van-e. Viszonylag gyorsan választ kaptam, miszerint nem. Nincs minden rendben, mert kell a VPID.

Azt tudtam, hogy lesz vám is és áfa is, hiszen az órám meghaladja a 150 euró értéket, de VPID számról eddig szó sem esett, márpedig a levélben többször is felhívták a figyelmemet arra, hogy az kell. Pontosan így:
„Vámkezelést csak saját VPID számmal rendelkező magánszemély kérhet. Amennyiben nem rendelkezik VPID számmal, úgy az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazásban, Ügyfélkapu+ vagy DÁP -on keresztül elektronikusan tudja megigényelni.”
A kitöltendő dokumentum ezzel ellentétben pedig zavarba ejtően megengedően fogalmaz: „VPID (ha rendelkezik ezzel)”.
Ne nevess ki kedves olvasó, nem lehet mindenki világlátott állampolgár, aki képben van az áruszállítás és internetes vásárlás minden részletével! Tehát a logikus következtetés az, hogy addig nincs buli, amíg nincs VPID. December 19-én, pénteken hittem a csodákban, és reménykedtem, hogy ha minden jól megy, akkor még a végén lesz egy órám a karácsonyfa alatt. Ezért megfogadtam a Galaxis útikalauz legjobb tanácsát: nem estem pánikba. Megkérdeztem mesterséges AI pajtimat, hogy mi a bánat az a VPID, és hogy lesz nekem olyanom.

Az a VPID lényegében egy vámazonosító szám, ami az adóazonosítómból, a csillagok állásából és a pi utolsó két számjegyéből adódik, figyelembe véve a Föld görbületi együtthatóját és a Nap – Hold aktuális távolságot osztva a földanya menstruációs ciklusainak számával a teremtés óta. Szóval én sem tudom mi az, de kell ahhoz, hogy egy órát vehessek Skóciából, és az AI szerint tényleg lehet ilyet igényelni az Ügyfélkapun.

Kevés dologtól viszolygok annyira, mint az Ügyfélkaputól, de nem volt mit tenni, beléptem. A FedEx oldalán találtam egy lépésről-lépésre leírást is az igényléshez, ami szerint az Ügyfélkapu átvisz majd a NAV oldalára, ahol elvileg meg fogom találni a 25T34 nyomtatványt. Ez nagyon rosszul hangzott, de mind a Google, mint AI pajti azt mondta, hogy csak a személyi igazolvány és lakcímkártya, valamint az adóigazolvány kell hozzá. Nekiugrottam. Kattintottam. A szent cél érdekében mindent megteszek, mert férfi vagyok. VPID kell, és én megszerzem. Még ma. Kerestem az információkat, biztosra akartam menni, hogy mit és hova kell írni. Homlokomon hideg veríték gyöngyözött, a tenyerem izzadt, a szám kiszáradt. Közben végig émelyegtem a kételytől, hogy jó helyen járok-e. Lelki szemeim előtt már lepergett egy film, amiben a NAV még aznap éjjel helikopterekkel veszi körbe a házunkat, hangosbeszélőn a nevemet kiabálják és azt, hogy le vagyok tartóztatva, a TEK pedig rámtöri az ajtót és mint minden adócsaló bűnözőt szánalmasan kisgatyában fognak bilincsbe verve begyömöszölni a Skoda Octavia hátsó ülésére. Nagy teher esett le a szívemről, amikor megtaláltam azt a digitális nyomtatványt, ami tényleg a VPID-ről szólt, és tényleg csak a személyi igazolványom, lakcímkártyám és adóigazolványom adatait kérdezte. Mentettem, beküldtem, ééés… hiba. Egy nagy ocsmány piros doboz kiírta, hogy hibásan adtam meg az adatokat. Őrjöngtem. Egyik cigit szívtam a másik után. Most mi lesz? Kétségbe estem. Dühös voltam. Még azt is megbántam, hogy megszülettem, nemhogy azt a pillanatot, amikor órát vettem Skóciából. Gyűlöltem önmagamat, és az egész világot. Próbáltam lehiggadni, figyelmesen elolvasni, mit ír a honlap. Azt írta, hogy az igénylésemet hibásan kitöltött adatokkal is beadhatom. De azt nem mondja, hogy mi fog történni azután. Meg azt se, hogy mi a hiba. Hol keressem a hibát? Lehet ilyenkor valakinek a vállán sírni? Mit csináljak most? Elkapott a letargia, de remegő kézzel megnyomtam véglegesítés gombot és a beadást. Lesz, ami lesz. Ott rohadjon meg a digitális világ, bárcsak inkább a dínókra vadásznánk, meg barlangokban laknánk. Bánom is én, jöjjön a NAV, ide lőjetek! Aztán nem történt semmi. Kaptam egy emailt, amiben tájékoztattak, hogy az Ügyfélkapura üzenetem jött, abban pedig azt írták, hogy beadtam a kérvényt. Ennyi. 

Teljesen magamra maradtam, miközben gyötrő kérdések mardosták esendő lelkemet. Most vajon várnom kell? Mennyit kell várnom? Percek? Órák? Napok? Hetek? Még vadidegen indiai FedEx-es call centeres fazonnal is chateltem végső elkeseredésemben. A rendszer legyőzte a kisembert. Ennek így kell lennie… de a kurva életbe, ehhez túl sokszor láttam már a Rocky-t! Fel kell állni! Tiszta szívvel betörök, ha kell… na jó, itt álljunk is meg, mert még a végén egy önjelölt Horger Antal megtalál, és jogi kategóriába kerülök. A fejembe vettem, hogy akkor péntek délután, ha törik, ha szakad előások egy élő-lélegző embert a NAV-nál, aki elmondja nekem, hogy ilyenkor mi van. Google indít, kezem akár az olajozott istennyila, a billentyűk alatt sikít a gumimembrán, NAV, elérhetőségek. És telefonálni kezdtem. A legtöbb helyen az automata lerázott, mert csak kettőig dolgoznak. Sebaj, újabb szám, újabb esély. Robot robot hátán, AI asszisztensek, semmibe csengő telefonok… mígnem eszembe jutott, hogy ha már itt lakok Sopron mellett, felhívom a soproni NAV irodát. És akkor történt valami. Felvette egy ember. Egy igazi ember. Egy hölgy, akinek ezúton is üzenem: ÖN EGY CSODA! Elmeséltem neki mindent, kiöntöttem szívem minden bánatát, gyakorlatilag gyóntam. Minden bűnömet bevallottam, az órákat, a vásárlást, Skóciát, a FedEx-et, a NAV-ot, a hibásan kitöltött Ügyfélkapus borzalmat, a racionális és irracionális félelmeimet… mindent. Erre ő csak annyit mondott: „Van Önnél papír meg ceruza? Mert akkor mondom a VPID számát.” Volt nálam. És mondta. Maga a Jóisten se írta le ilyen nagy boldogsággal a Tíz parancsolatot Mózesnek, mint én azt a nyomorult VPID számot. Könnybe lábadt szemekkel rebegtem neki hálát, és ahogy letettük a telefont, már meg is írtam az email-t a FedEx-nek a VPID számommal. Mert megszereztem. Aznap reggel még azt se tudtam mi az, de délutánra lett nekem olyanom. Igen. Egy hős voltam. (Egyébként ezen sorok írásakor, 2026.01.15-én az Ügyfélkapu még mindig nem jelzett vissza arról, hogy elkészült volna a VPID-m.)

Az volt az elképzelésem, hogy a FedEx visszaír nekem egy levelet a következő tartalommal: Robika, minden szuper. Megvagyunk. Fizess be ennyit meg ennyit ide és ide, és küldjük az órádat. Hát ez nem így történt. A FedEx ugyanis aznap már nem írt többet. Vártam. Alig aludtam. Másnap érdeklődtem náluk, hogy minden rendben van-e, megkapták-e a VPID-t. Az idő telik, az ember zavart elmeállapotba kerül. Ilyen érzés lehet internetes zaklatónak lenni. Mígnem vasárnap kaptam egy levelet, hogy kellene nekik a VPID számom. Esküszöm felrobbantam a dühtől. Már többször is elküldtem, mire arra gondoltam, hogy mi van akkor, ha az a bajuk, hogy nem a papírra írtam rá a számot (hiszen a visszaküldés pillanatában még nem volt meg), hanem emailben leírva. Rákérdeztem, hogy ez-e bajuk, mire visszaírták, hogy igen, a papírra kellene írni. Béketűrő ember vagyok, de azért ezt valaki ott az irodában elmondhatta volna, hogy „paraszt, az csak akkor jó, ha le van írva a papírra”. Ez úgy megborított, mint egy Tóth Gabi előadás tetszőlegesen választott DPK szeánszon. 
Apró adalék még, hogy az otthoni nyomtatóm beteg. Naná, hogy nem akart működni, hogy újra kinyomtathassam a dokumentumot, ezért a lehető legalpáribb megoldási módot választottam. Ráírtam a korábban már kitöltött, beszkennelt lapra és telefonnal lefotóztam. A képet a Messengeren átküldtem saját magamnak, amit letöltöttem a laptopomra. Ezt a képfájlt betettem egy Word dokumentumba és elmentettem PDF formátumba, majd elküldtem a FedExnek. És vártam. Jött a karácsony, de én csak vártam. Nem lett órám a fa alatt. Teljesen átéreztem Johnny Depp lelkiállapotát a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből, aki mellesleg szintén egy Alsta Superautomatic karórát viselt a vásznon. Elmúlt karácsony, de én még mindig csak vártam. Az év utolsó napján, 31-én pedig jött egy email a NAV-tól, abban pedig mellékletként egy határozat, miszerint átengedték a vámon az órámat. További 131 013 Ft-ot kértek, amit a FedEx felé kellett rendeznem, hiszen azon a bizonyos „Eseti vámkezelési megbízásra, közvetlen vámjogi képviselettel” című dokumentumon ezt az opciót választottam.

Azonnal írtam a FedEx-nek, hogy megjött a NAV dokumentum, csatoltam nekik is, és érdeklődtem a továbbiakról. A válasz gyorsan megérkezett, leírták, hogy kiküldik az órámat és utána kapni fogok egy számlát, amit majd rendeznem kell feléjük. (A számla elmondásuk alapján Indiában készül, ezért kell rá várni… ez ám a multikulti! Egy eredetileg amerikai óramárka, ami jelenleg skóciai tulajdonossal bír, a brit Royal Mail segítségével Magyarországra küldi a svájci szerkezettel szerelt óráját, amit Indiában papíroznak le. És feltehetőleg Kínában raktak össze… pakisztáni munkások… remélem utóbbiban nincs igazam.)
Maga voltam a megtestesült boldogság. 2026. január 6-án pedig a cápa beúszott kicsiny falumba. Olyan volt ez, mint egy rossz B kategóriás horror film. Tudjátok, van az a pillanat, amikor már a főhősök győztek, de a gonosz még egy utolsó snitt erejéig újra támadásba lendül, hogy végleg fűbe harapjon. Ilyen volt a kiszállítás is, mert a futár érkezésének napján természetesen dolgoztam. A csomag érkezéséről pedig nem jött értesítés, hanem csak úgy derült égből villámcsapás „10 perc múlva ott vagyok a csomaggal” hívás érkezett. Apukám pedig pont elment otthonról, ezért a munkahelyemről kifutva vettem át a csomagot. Konkrétan az utcán sírtam. Este pedig megnéztem a Cápát úgy, hogy a karomon volt a Superautomatic.

Ezen a dramaturgiailag giccses tetőponton véget is érhetne a történet, de emlékeztetnélek, hogy lóg még a levegőben az a bizonyos 131 013 Ft. Erre írta azt a FedEx munkatársa, hogy majd jön a számla. Ami nem jött. Eltelt egy hét és még mindig nem jött. Mivel nagyon nem szeretek adósságba kerülni, ezért a mai napon írtam nekik, hogy esetleg az a számla megérkezhetne már, mert szeretném lezártnak tekinteni ezt a történetet. Elnézésemet kérve küldtek egy számlát 136 408 Ft-ról, amit alig bírtam értelmezni. Az MBH applikációja ugyanis a QR kódos gyorsfizetést valamiért nem akarta beolvasni, ezért a hagyományos módon utaltam el a szóban forgó összeget. Egyébként az az applikáció egy botrány! Írtam nekik, hogy megkapták-e a pénzt, de azt válaszolták, hogy még nem. Jó lenne, ha bizonyítanám, hogy befizettem. Az MBH bank csodás applikációja nem enged képernyőképet készíteni, hiszen az adatbiztonsági szempontból aggályos. A dolog pikantériája, hogy valamikor az ősrobbanás idején, amikor még az MBH Bank MKB volt, egy alkalmazott elírta az email címemet. Akkor is és később is több alkalommal jeleztem nekik, hogy nem jó. Még személyesen is bementem, hogy átírják. Most valahogy megint előkerült a hibás email címem az app-ban, ezért nem kapok email értesítést az utalásokról. Átírni pedig nem lehet! Őrület! Ezért egy fényképezőgéppel lefotóztam a telefonom kijelzőjét, és azt küldtem el nekik.

Őszintén remélem, hogy holnap egy olyan email fogad majd, hogy minden rendben, megkaptuk a pénzt. És ezzel remélhetőleg vége. Végre. És hogy milyen az Alsta Superautomatic? Azt majd egy másik bejegyzéseben elmesélem. 

A rövid verzió, amit a szöveg elején ígértem:

1. Szeress bele egy csak és kizárólag EU-n kívül kapható, 150 euró feletti órába

2. Tedd a kosaradba, fizesd ki, válassz futárt (feltehetőleg FedEx vagy DHL lesz)

3. Szerezd meg a VPID számodat, hagyd a francba az Ügyfélkaput, keress egy élő embert a NAV-nál, aki megmondja neked.

4. Amikor megjön az email arról, hogy az órád a vámon van, töltsd ki a mellékelt dokumentumot. Ami kell hozzá: név, cím, adóazonosító, VPID, személyi, email, telefon, a számlán szereplő ár, a fuvarköltség, és a termék megnevezése. Ha nem akarsz szöszölni a NAV-val, akkor az ikszet tedd oda, hogy intézzék helyetted. Kb. plusz 5000 Ft. Ezen kívül kell még egy digitális számla (amit kaptál a vásárlás után automatikusan a fizetéskor) és egy kép, ami igazolja a fizetést (pl. bank applikációból). Ezeket küldd el a megadott email címre.

5. Várd a határozatot, hogy átengedik az órádat. Ebben benne lesz, hogy mennyit kell fizetned. Ha azt kérted, hogy a futárcég intézze helyetted, akkor ezt feléjük kell rendezned.

6. A biztonság kedvéért írj nekik, hogy megvan a NAV határozatod, csatold is be nekik, úgy a biztos.

7. Ők továbbküldik az órádat. Amikor megjön, vedd át és várd a számládat.

8. Amikor megjött a számlád is, fizesd ki és örülj az órádnak.

+1
Minden felnőtt férfiban él egy gyermek, aki a forrása mindannak, amivé válik. Ne engedd, hogy ennek a gyermeknek a vágyai beteljesületlenek maradjanak!

Az 1961-es Shepherd Flying Bridge 33-as 185 lóerős Chrysler Marine ikermotorjainak hangjára mindenki felfigyelt a kikötőben. A kecses hajótest nyolc éve szelte már a tenger habjait, de mindig megbízható társadként szolgált a gyöngyhalászathoz. Kicsit emlékeztetett a PBR 829-esre, amit Vietnamban vezettél. A válladhoz értél, a napcserzette bőrödön a repeszek által okozott hegek örökké elkísérnek utadon. Emiatt szereltek le. Emiatt a szűnni nem akaró fájdalom miatt kaptál rá a piára, amelyből Tual városkájának piszkos csehói nem szenvedtek hiányt. Megtörölted a verejtéktől gyöngyöző homlokodat, és tekintetedet megpihentetted a napfelkelte által narancsszínűre festett víztükrön. A kék és narancs színkavalkádról próbáltál a szépségre, és nem az Agent Orange emlékére összpontosítani. A műszeregységek mellé helyezett Sony TR-63-as még felismerhetően recsegte a füledbe a Beatles Come Together című számát. A csuklódra pillantottál, a Caravelle Sea Hunter órádra, amit apád küldött neked New Yorkból a születésnapodra. Nem köszönted meg. Nem olvastad el a levelét sem. Nem akadtad többé látni sem őt, sem Amerikát. Végre kettesben maradtatok. Csak te, és a tenger.

A Bulova idén ünnepli fennállásának 150. születésnapját, ugyanis Joseph Bulova 1875-ben nyitotta meg New Yorkban az ékszerboltját, amiből ez az óramárka megszületett. Mára a Citizen tulajdonában vannak, és sikerült újra belopniuk magukat az órakedvelők szívébe az olyan modelljeikkel, mint a Lunar Pilot, a Hack Watch, a MilShips, a Curv vagy az Accutron. A jubileum alkalmából az amerikai gyár érdekes újrakiadásokkal és limitált modellekkel jelentkezett, augusztus végén megmutatták a néhai fiókmárkájuk, a Caravelle 1969-es búvárórájának újrakiadását, a Sea Hunter-t, amit sokan a Seiko 5-ös sorozatának legígéretesebb kihívójaként aposztrofáltak. A Sea Hunter nem is egyféle variációban, hanem rögtön négyben vált elérhetővé, a legnépszerűbb valószínűleg az autentikus fekete számlap - acél tok - acél szíj kombináció lesz, de az extravagánsabbak lecsaphatnak a zöld számlap - PVD bevonatos aranyszínű tok – arany szíj, vagy a kék számlap – arany tok – gumiszíj, esetleg a fekete számlap – arany tok – gumiszíj kombinációkra is.  

A kép forrása: https://windupwatchshop.com/products/caravelle-by-bulova-sea-hunter-diver?variant=42441960095810

A Caravelle-t 1962-ben alapította a Bulova, és „jóárasított” órákat kínáltak az új márkanév alatt. Kis túlzással mondhatjuk, hogy a világ első divatmárkáinak egyike volt, de a divatmárka ezúttal nem szitokszó, hiszen tisztességes automata szerkezettel ellátott, acéltokos órákat készítettek egyszerűbb formavilággal, olcsóbb szíjjakkal. Az 1969-es Sea Hunter viszont különleges. Több iterációja is készült, de 1969-ben egy ETA 2427-es szerkezetet kapott, a számlapján pedig még a mára megkopott becsületű „Swiss Made” feliratot is büszkén viselhette. Ezek az órák magukon hordozták a korszak stílusjegyeit, ezért jól illeszkednek az évtized formanyelvéhez. Nem nehéz belelátni a sziluettbe egy Rolex Submariner 5508-at, vagy egy Longines Legend Diver 7594-3-at, utóbbinak a mutatókészletét szinte egy az egyben lemásolták a Caravelle formatervezői.

A kép forrása: a bal oldani saját, a jobb oldali: https://thewatchpreserve.com/products/vintage-1969-caravelle-665-1-devil-diver-mens-automatic-wristwatch-swiss-steel?srsltid=AfmBOooRp9NLfBgkjfcgb-DdNDNkkyr7FwwLxTn80Fr-2vsCJI_g__FX

A 2025-ös Sea Hunter nem egy pontos újrakiadása az 1969-es modellnek, sokkal inkább egy új interpretáció, ami megőrizte a fontosabb értékeket úgy, mint az automata szerkezetet, a 666-tal jelölt vízállósági értéket, a mutatókészletet, a kompromisszumokkal megfizethető árkategóriát, de a Bulova (ami a Caravelle) a mai igényekhez igazította ezt a csomagot.

Itt Indonéziában a gyöngyhalászatból egészen jól el lehetett tengődni. Mindig futotta belőle olcsó nőkre és még olcsóbb piára. Ez a nap sem volt más, mint a többi. Felcsatoltad a búvárpalackot, és a Caravelle lünettáján beállítottál a merülés kezdetéhez számított 25 percnyi eltérést. Annyi elég lesz. Már a felkelő Nap első sugarai is kellemetlenül perzselték a bőrödet, ezért szinte vágytál már a hűs, sötét morajlásra, ami hullámsírként fogad magába. Az egy másik világ távol a dilettáns parancsnokoktól, az otthon hagyott és félrelépő barátnőktől valamint az apáktól, akiknek sohasem lehetsz elég jó. Felcsatoltad a palackot és átvetetted a válladon a zsákodat is. Az órádon kívül már csak az uszonyokra, a búvárszemüvegedre és a késedre volt szükséged, mielőtt a vízbe vetetted magad.

A régi változat 35 mm-es tokátmérője még napjaink kisebb óratokokat preferáló trendjének is kevés lenne, ezért a Bulovánál egy egészséges 39 mm-re növelték. Az arányosság megtartása végett a tokmagasság 14,3 mm, a tokfültől tokfülig tartó távolság pedig 45,5 mm-re nőtt. Az anyaga természetesen 316L rozsdamentes acél. A behemót, 20 cm átmérőjű csuklóm miatt kedvelem a nagy búvárkrumplikat, ezúttal nincs okom panaszra, mert az arányok tökéletesek és nem néz ki nevetségesen az ordas mancsomon. A vintage hangulat is megvan, amire ráerősít a fényes tükörpolír, és az egyirányba forgatható, festett alumínium lünetta.
A tokfülek közötti távolság 20 mm. Könnyen lehet, hogy élünk majd a szíjcsere lehetőségével, mert nem mindenkinek fog tetszeni, hogy a szálcsiszolt matt szíj felületkezelése eltér a tok csillogó tükörpolírjától. Ez nem hiba, mivel régen is ilyen volt, a 2025-ös is kiadás is megőrizte ezt a kialakítást.

A rád tornyosuló víztömeg tompa zúgása megnyugtatott. Minden idegszáladdal a homokban megbújó bevételedre összpontosítottál, fürkészted a víztükrön megtörő fények visszaverődését a homokba ágyazódott kagylók héjáról. Bár igyekeztél óvatosan hozzájuk érni, egyetlen mozdulatodtól is könnyedén zavarossá vált körülötted a víz. Ezért sem vehetted észre a bikacápát, ami épp feléd közeledett. A vadászt, ami már akkor figyelt téged, amikor te még egy apró sötét foltnak láttad a végtelennek tűnő kékségben. A kimért mozdulataid, a búvárszemüvegeden megcsillanó fények ingerelték, minden rezdülésed robbanásként hatott kifinomult receptorai számára. Ő már tudta, hogy meg fog támadni téged, hiszen olyan területre merészkedtél, ahol ő az úr, és minden az ő törvényei szerint történik.

A számlap gyönyörű selyemfényű homogén fekete, de az indexek és a márkajelzés festett. Azokat, akiknek az OCD-je kiterjed a tipográfiára is, megnyugtatnám, hogy minden egységes. Az automata szerkezetről árulkodó felirat és a vízállóság is egyforma betűkkel került felírásra, a dátumtárcsa valamint a 6-9-12 jelölések szintén illeszkednek az összképhez. A retro hatást a színhasználattal is kiemelték, mert az indexek és a mutatók egy sárgás-barnás (rosszindulatúaknak hallókészülék sárga) színt kaptak. A másodpercgyűjtő maradt csak fehér, ami minden bizonnyal szándékos utalás a régi modellre, ahogy a lünettából kidomborodó PIP is egy kedves kikacsintás a múlt felé. Külön kiemelném, hogy az óra és a percmutató széle nem polírozott, hanem matt fekete, ami még hangsúlyosabbá teszi a formájukat. Hogy sötétben is gyönyörködhessünk bennük, Super-LumiNova festéket használtak, amiből csak a másodpercmutató nem kapott. Ezért a mai ISO sztenderdeket nem is teljesíti az óra, hiába a 200 méteres vízállóság, vagy a menetzáras korona, és az egyirányba tekerhető lünetta PIP-pel a 12-es fölött. A dátumablak fehér, és nincs kerete sem, ezen a ponton talán érződik némi spórolás, mert a gyártási költségeket csak nem dobta volna meg annyira egy színes dátumtárcsa. Az jobban fáj, hogy a zafírüveg is a gyártási költségek lefaragásának áldozatául esett, ugyanis olyan nem jár. Be kell érnünk egy domborított ásványi üveggel, amit majd csak az óra árcédulájának tárgyalásokor fogunk megbocsátani. 

A rántás, amit a lábadon éreztél először meglepett. A fájdalom még nem tudatosult benned, csak meglepődve nézted, a vörös ködöt, ami a kelkavarodott iszapos homokkal elegyedve kavargott körülötted. Mint az Agent Orange, ami lassan szétterült a zöld erdők felett, hogy lemarja az ágakról a leveleket, vagy a csontról a húst, hogy elpusztítson mindent, ami él. Hallani vélted a Fairchild C-123 hajtóműveinek sivítását, pedig az a hang a te belső sikolyod volt, amikor megláttad a kifordult szemet, és a fogakat, amik bilincsként fogták közre a lábadat. A fájdalom akkor érkezett meg, amikor az állat elengedett, és a szürke-fehér árny eltűnt a semmiben. De nem tudtál haragudni rá, mert ő a természet törvényét követte. Ellentétben apáddal, aki elvárta, hogy úgy szolgáld a hazádat, ahogy ő tette Normandiában. Ellentétben a feletteseiddel, akik élvezték a hatalmat, amit a kezükbe kaptak és elvették tőled azt, amit nem adhattak vissza. A gyermekkor végét. Idegen földön kellett felnőtté válnod egy otthontól távoli mocskos dzsungelben, a marihuánafüst kesernyés szagában, a kelepelő gépfegyverek és olcsó örömlányok nyögdécselő hangja között és teljesítened kellett ostoba emberek ostoba parancsait. Amikor pedig az az akna felrobbant az őrjáraton, már nem kellettél nekik. Kihasználtak és eldobtak, mert ennyit érsz. A semminél is kevesebbet. Talán megváltás a halál.

A szerkezet, ahogy más Bulova modelleknél is megszokott, a Citizentől érkezik ezúttal egy Miyota 8215-33E személyében. A werk másodpercstoppos, 21 köves, 3 Hz-en (21600 Vph) működik és 42 óra járástartalékra számíthatunk tőle, ami nem mondható túlságosan acélosnak. A 8215-ös ősváltozata 1977 óta velünk van, és talán pont ezen a területen örültünk volna a legjobban némi modernizációnak, különös tekintettel arra, hogy a 9-es Miyota caliberek már elérhetőek. Sajnos erről le kell mondanunk, és engesztelődjünk ki olyan apróságokkal, mint a menetzáras megoldás vagy a domború Caravelle jelölés a koronán, amit nem mellesleg jó érzés kezelni. Határozottan kattan a pozíciójába és nem kellemetlen hétfőnként újra és újra felhúzni, ha pénteken az éjjeliszekrényen felejtettük.

A sebed erősen vérzett, és a felszín felé igyekeztél. Karcsapásról karcsapásra egyre közelebb a fény felé. Amikor végre megláttad a Napot, kétségbeesve forgattad körbe a fejedet. A hajó elég messze volt tőled, de mindent beleadtál, hogy közelebb kerülj hozzá. Kibújtál a búvárpalack hevedereiből, és az öveden a késed után nyúltál. Minden hullámokon megtörő árnyék akár egy uszony is lehetett, de a fenevad nem jött.

A 666 bibliai eredetű utalás, a Károli-fordításban a Jelenések könyvében találkozunk vele a 13. fejezet 18. versében. Ez a fenevad száma. Az órák világában több gyártó is alkalmazta, de nem találtam egyértelmű forrásokat arra, hogy melyik gyártó, mikor és miért hozta ki az első ilyen órát. Mára a Bulovával forrt össze ez a szokatlan jelölés, akik nem csak egyetlen modellt, hanem egy egész búvársorozatot adtak ki „devil diver”, magyarul kicsit esetlenül hangzó ördögi búvár néven, és a mélységet ezeken egységesen 666 lábban jelölték meg. A Benruson kívül (Benrus Ultra-Deep), akik szintén amerikaiak, a francia LIP kínálatában találtam még „666” jelölésű búvárórát (LIP Nautic 666 676053). Ha elmélyedünk egy kicsit az angolszász mértékegységek világában, akkor 1 méter, az 3,28084 láb, tehát a 200 méter az kerekítve 656 láb. A 666 jóindulattal is a kerekített szám kerekítése, tehát ez az egész inkább egy marketingfogás lehetett, ami jól hangzik, könnyű megjegyezni, és eléggé figyelemfelkető ahhoz, hogy az emberek beszéljenek róla. Mi sem igazolja jobban a Bulova reklámért felelős szakembereinek hozzáértését, mint az, hogy most 2025-ben is beszélünk róla.
Ha már kitárgyaltuk a Poklot, akkor a Mennyországról is essen szó, és dicsérjük meg a készítőket azokért az apró figyelmességekért, amikkel meglepnek minket. A csomagolás, az óra prezentációja például hibátlan. A pénzünkért cserébe kemény vörös és fekete kartondoboz jár, aminek a kialakítása teljesen ugyanolyan, mint régen. Dicséret illeti a tömör végszemes oyster stílusú szíjat, mert semmivel sem rosszabb, mint egy 5-ös Seiko, vagy belépő búvár Citizen. Gyorskioldás, és háromrészes biztonsági zár is van, aminek a felső része polírozott. A Caravelle márkajelzést sem felejtették el. A szíj szemei ugyan egyetlen elemből vannak, de háromrészesnek tűnik, ugyanakkor vegyük észre, hogy a 20 mm-es szíj 18-ra szűkül a zárnál, ami nagyon kényelmes és elegáns megoldás. És beszéljünk végre az árról is, mert mindent az fog a helyére tenni.
A Sea Hunterért 375 dollárt kérnek, ami a forint árfolyamának függvényében DHL csomagküldővel New Yorkból Magyarországra megközelítőleg 135 ezer Ft. Ennyit fizettem érte, illetve amikor megérkezett az országba, 5040 Ft vámról szólt még az email, amit azonnal rendeztem is. Kb. 5 munkanap alatt jutott el hozzám az óra. Véleményem szerint ez elfogadható egy ilyen darabért, különös tekintettel arra, hogy a konkurencia is hasonló árszinten mozog. Természetesen vannak kompromisszumok, mint pl. az ásványi üveg, a 8-as Miyota, a hátlapon nincs semmi tűzijáték, csak a kötelező feliratok, vagy az, hogy a tokozaton nincsenek sem élek, sem letörések, mert minden lekerekített, gépiesen egyszerű. A versenytársak sem jobbak ennyiért. Az egyetlen kellemetlenség, hogy Magyarországon ez az óra nem kapható. Leveleztem a budapesti Timecenterrel, akik a Bulova és a Caravelle óráit forgalmazzák itthon. Azt mondták, hogy a Caravelle kínálata náluk már kifutó, nem foglalkoznak velük a jövőben, így a Sea Hunter aligha fog hazai vizeken feltűnni. New Yorkban a WindUp webshopján lehet megrendelni, a DHL pedig megoldja a logisztikát, és lényegében így juthatunk hozzá, ha még van belőle. Merthogy az első készleteket elég gyorsan lerabolták, de szerencsére a sikerre való tekintettel folyamatosan érkeznek még eladó darabok. Kis szerencsével a szürkeimport révén Magyarországra is eljuthat, de szerintem nem érdemes túl sokat várni, ha az ember beleszeretett, mert 135 ezer Ft-ért korrekt automata szerkezettel, vintage esztétikával, némi történelemmel ez egy nagyon szerethető darab. Ajánlható-e egy Citizen, Orient vagy egy Seiko belépő kategóriájú búvár helyett? Véleményem szerint igen, mert ez egy tökéletes első automata búváróra lehet annak, aki eddig kvarcokat hordott. Érezhető előrelépés mondjuk egy Casio MDV-106/107 után, ami segít kideríteni a viselőjének, hogy mennyire tudna együttélni egy automata órával. Emellett pedig ott van a vintage bája, és a történelmi háttere. 

A második harapás a bal alkarodat érte, és lehúzott a víz alá. A jobb kezedben szorongatott késeddel lesújtottál az állatra. Újra és újra, de nem akart elereszteni. Rángatott, tépett, ember és állat vére vörös felhőként találkozott a végtelennek tűnő mélykék sötét égben. A fájdalom villámként hasított mindkét teremtménybe, de ezt a találkozást csak az egyik élhette túl. A látásod elhomályosult, nem tudtad, hogy mióta nem vettél levegőt. Könnyűnek érezted magad, még a fájdalom is enyhült. Láttad, ahogy a cápa elúszik tőled, de visszafordul. A karodra pillantottál, észrevetted, hogy az órád acélszíját végigszántották az állat fogai. A számlap betört, a mutatók álltak. Apádra gondoltál. Talán ez az ajándék mentett meg az artériák átszakadásától. Nem olvastad el a levelét, amire lehet, hogy nem is lesz több időd. Ennyit kaptál az élettől, és most be kellene fejezni. Elfogott a düh. A düh, hogy neked csak ennyi idő járt, és ami volt, az mind kárba veszett. Mintha az állat hallotta volna a gondolataidat, újabb rohamra indult. De már nem féltél. Megszorítottad a kést a kezedben, és felkészültél a támadásra. Csak egyetlen jól irányzott szúrásra van szükség. Te nem akartál meghalni. Lent a mélyben egy vadász született, aki élni akart.

Előnyök
- Klasszikus vintage stílus
- 200 méter vízállóság
- Elfogadható árképzés

Hátrányok
- Magyarországon nem kapható

Források:

A Worn and Wound cikke:

https://wornandwound.com/review/review-the-caravelle-by-bulova-sea-hunter-finally-a-potential-seiko-skx-successor/

A The Urban Gentry videója:

https://www.youtube.com/watch?v=VjRF8e5whuY

A WindUp boltja New Yorkban:

https://windupwatchshop.com/products/caravelle-by-bulova-sea-hunter-diver?variant=42441960095810

Bocsáss meg, Atyám, mert vétkeztem…

… a hangfalak elnémultak, és a mély basszusok, a kirobbanó vokálok átadták helyüket a statikus zörejnek. Ami van helyettük, az az üresség, amit szeretnék nyugalomnak nevezni. Egy kicsit ezt érzem most, ahogy a mennyezet felé gomolygó cigarettafüstöt nézem. Hallom a lejátszó éles kattanását, amivel jelzi, hogy a magnókazetta „A” oldala véget ért, és az automatikus visszafordító mechanizmus zúgása után némi hezitálással, de felcsendülnek a „B” oldal első hangjai. Próbálok arra gondolni, hogy nem öregszem, csak szintet lépek, de akárhogy szépítem, elmúltam negyven. Olyan vén vagyok, hogy javult a szemem, és odalent az alvégen, ami eddig egyirányú volt, az urológia után szinte már átjáróház is lehetne. Eddig többen jártak a Holdon, mint ahányan gatya nélkül láttak, de ennek a szép hagyománynak, és ezzel az önbecsülésemnek is vége szakadt.
Ezen a ponton igénylem kimondani, hogy micsoda világ az, ahol képesek vagyunk szilícium hajszálrugót gyártani, Diamond Like Carbon bevonatot készíteni, meg robotkur… kutyát, meg Holdra szállni, meg kolonizálni akarjuk a Marsot, de ha bele szeretnénk kukkantani az ember belsejébe, akkor egy retkes kerti gumislagot kell… bocsánat… befejeztem. Amúgy meg híztam is, valamitől fáj a vállam, kattog, roszog, és a hajam is milyen már? Biztos vagyok benne, hogy innentől már minden is csak rosszabb lehet. Szinte már várom, hogy mikor fog a reggeli merevedés mismásolni, és szoktatom magam a féknyomos alsógatya látványához is.
De ezeket a borzalmakat akkor is meg kell ünnepelni valamivel, és szerintem mindenki, akit megkörnyékezett már valaha az óragyűjtés misztériuma, a lelke mélyén érzi, hogy ez egy ördögi kör. Bűnös szenvedély, tiltott szerelem egy éteri szépségbe, magasztos eszmékbe, amiket az óragyártók költenek a termékük köré a jobb eladhatóság érdekében. Az olyan esendő, gyarló emberek, mint én, akik nincsenek felfegyverkezve az állhatatosság fegyverével, pedig bele is sétálnak a csapdájukba, újra meg újra. A szépség elbűvöl, a történelem megigéz, és ezért felébred a birtoklási vágy, az ösztön, ami hajt a képzeletbeli boldogság felé. Valahogy így lehetett ez Évával is, amikor találkozott azzal a bizonyos kígyóval az Édenkertben. Az én kígyóm, a kísértőm, ami miatt elkárhozom és kiűzetek a Paradicsomból, minden bizonnyal a Seiko. A japán szépség, ami elsőre ugyan vonzó lehet, de földbe döngöl, majd eltapos mindent ami racionális, és olajat önt az epekedő lélek tüzére, végtelenül sok szenvedést, lemondást, kínt és gyötrelmet hagyva maga után. Ezért hát gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem… de mentségemre legyen, hogy öreg, zsémbes, szentimentális negyvenes vénember lettem, akinek történetesen volt egy Seiko 20%-os kedvezménye!

Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem. Az utolsó gyónásom óta, ami 2025. július 11-én volt, a következő bűnöket követtem el:

Kevélység

Ízlelgessük először egy kicsit ennek a jószágnak a nevét: „Seiko Prospex SPB455J1 „62 MAS” 1965 Revival Diver’s 3-day 300m in Tide Grey – 100th Anniversary of Seiko Special Edition”.
Ott lettem volna a keresztelőn, amikor a nevezéktan poklának kilencedik bugyrából valamelyik marketinges előállt ezzel a borzalommal, és nem értem, hogy a többiek ezt hogy a viharba fogadhatták el. Ember nincs a világon, aki ezt képes lenne megjegyezni, ugyanakkor ismerjük el, megsüvegelendő magabiztosságra vall a japánoktól egy ilyen névkölteménnyel előállni. A Seiko jogosan büszke a cég első professzionális, 150 méter mélységig vízálló búvárórájára, ami a 62MAS névre hallgatott. A 62 jelen esetben nem az évszámra utal, mert a legendás búvármodell 1965-ben jelent meg, hanem az eredeti referenciaszám első két számjegyére, ami 6217-8000/1 volt. A 62 utáni 17-es valószínűleg a kövek száma lehet, a "MAS" pedig az automatic selfdater rövidítése, de ha most tangás tündéres mangalányokkal kínoznátok, akkor sem tudnám megmondani, hogy az automatic szóból miért pont az „MA” betűket tartották fontosnak kiemelni. Ez valami japán dolog lehet, amit mi egyszerű halandók nem érthetünk. Maga az automatic selfdater pedig arra utal, hogy az óra automata, dátumkomplikácós szerkezetet kapott. Ennek az ősmodellnek az egyszerű, de igényes 37 mm-es tokozatától, jól leolvasható számlapjától, megbízható szerkezetétől, foszforeszkáló mutatóitól, forgatható lünettájától datálhatjuk a Seiko búváróráinak történetét. Ha ez nincs, akkor sohasem születik meg se a Marinemaster, se a Turtle, se a Tuna, se a Samurai és hosszú még a sor…

Ha mindez nem lenne elég, emlékezzünk meg arról, hogy a Seiko is ünnepel. Bár a cég alapítása 1881-re tehető, a konkrét Seiko márkanevet és máig használt logót 1924-ben ismerthettük csak meg. Hattori Kintaro kezdetben az órákat árusító és javító műhelyét Tokióban, a Ginza negyedben alapította, de a Seikosha névre keresztelt gyár 1892-ben került átadásra. Ez a gyár leégett a nagy kantói földrengés következtében, és Hattori Kintaronak mindent újra kellett kezdenie. Ennek a feltámadásnak lett az eredménye az első karóra, ami a Seiko nevet viselte a maihoz hasonló tipográfiával. 2024-ben, tehát kereken 100 évvel később a Seiko büszkén úgy gondolta, hogy a 62MAS „újragondolt” változatából készít egy születésnapos limitált kiadást önmaga és a rajongók számára, ez lett jelenlegi bűnöm és egyben gyónásom alanya is, az SPB455J1. Ezt a limitációt nem darabszámban határozták meg, hanem időintervallumhoz kötötték az elérhetőségét. A jeles naptól számítva egy évig érhető el kereskedelmi forgalomban, utána pedig eltűnik. A Seiko márkanév tehát a századik éve felett ül tort, én pedig a negyvenedik felett, így hát egymásra találtunk egy életre szóló kapcsolat erejéig.

Irigység

Az SPB455J1 tervezésekor felmerülhetett a japánokban az a gondolat, hogy miért is ne próbálnának meg elérni egy olyan hangulatot, ami a búvárórák világának egyik favoritjával is felveheti a versenyt. Talán meg is irigyelhették egy kicsit a Tudor Black Bay 58 (m79030n-0001) sikereit, és egy átszakézott csapatépítő training után jó ötletnek tűnhetett bearanyozni az egyik legemblematikusabb búvárórájukat. Végül is, ha a svájciaknak sikerült, akkor nekik miért ne menne? Hogy mennyire igazuk lett, azt a Time & Tide online magazin cikke is bizonyítja, akik ár/érték kategóriában a Gyalog galopp Fekete Lovagjához hasonlóan kiegyeztek egy döntetlenben. (A cikket a bejegyzés végén a linken el tudjátok olvasni.) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azon a megmérettetésen az SPB455J1 elődje, az SBP147J1 vett részt, és azóta sok víz lefolyt már a Shinano-n. Talán vérszemet is kaphattak a japánok, mert 455J1-es még kifinomultabb, még „luxusórásabb” lett az elődmodellhez képest. Nem lepne meg, ha egy újabb Tudor vs. Seiko összecsapásban a Fekete Lovagnak ezúttal legalább az egyik lába megmaradna.

A képek forrása:
Tudor: https://www.tudorwatch.com/en/watches/black-bay-58
Seiko: https://www.seikoboutique.eu

Fekete Lovag: saját tákimáki

Bujaság

Tudom, hogy létezik a világon A. Lange & Söhne, és Chopard sőt, még Patek Philippe is, de amit ez a Seiko mutat, az számomra már horológiai pornográfia. (Igen tudom, nincs magasan a küszöb.) Kamaszkoromban, az Elemi ösztön című film első megtekintésekor éreztem magam Sharon Stone kihallgatása során úgy, hogy nem vagyok képes máshova nézni a képernyőn. (A legendák szerint sokunk VHS kazetta gyűjteményében megvolt ez a film, és mindannyiunknál véletlenül pont ennél a jelenetnél csípte be a lejátszó a celluloid szalagot.) Ez a Seiko ilyen. Amikor viselem, nem bírom és nem is akarom levenni róla a tekintetemet. Elvesztegetett idő minden másodperc, amikor nincs a látóteremben. Már az első találkozásunk is filmszerű volt, amikor megpillantottam az üvegvitrin egy félreeső részében. Tudtam ennek az órának a létezéséről, de a sajtófotók és a videók nem igazán győztek meg arról, hogy ez a változat lesz a majdani nagy szerelem. De ott, akkor abban a pillanatban lesújtott a villámcsapás. Durr. Az a matt, visszafogott már-már szürkébe hajló szín, ami erős kontrasztot alkot a sárgaarany jellegzetes fényével, az pontosan olyan tökéletesen összeillő disszonancia volt, mint Sharon Stone szolidan összefogott szőke haja, fehér ruhája, és az alóla dúsan, buján kivillanó… na értitek ugye.

Nem hiszek abban, hogy a tökéletesség számokban leírható lenne, de ha mégis, akkor a 40 mm-es tokátmérő pontosan az az arany középút, amire a nagy csuklóval megvertek és a kicsivel megáldottak is elismerően bólogatnak. A tokfültől tokfülig elterülő 46,4 mm pontosan arra elég, hogy kényelmesen felfeküdjön a csuklónkra, amiben az acélszíjjal értendő 168g-os súlya sem fogja hátráltatni. Habár búváróráról beszélünk, a tokmagasság is megáll szolid 13 mm-nél. Ilyen paraméterekkel szerintem nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a nagy többség igényeinek megfelel, jól is fog állni és kényelmes is lesz hordani.

Ami letaglózó, az a tok színe és a szálhúzás minősége. Személy szerint nem vagyok nagy barátja a tükörpolírnak, inkább a matt színvilágot preferálom, és az SPB455J1 minden kívánságomat kielégíti, sőt, túl is szárnyalja. A tok felülnézetből körkörös szálhúzást, oldalról pedig egyeneset kapott, csupán a tok oldalán és a lünetta szélén végigfutó letöréseket polírozták fényesre. A magyar honlapokon nem tüntetik fel, de a külföldieken megtaláltam, hogy mind a tok, mind a szíj kapott egy karcolódásvédelmet szolgáló DiaShield réteget, amitől az egész óra színvilágát matt, mélyszürke szín jellemzi, sőt, megkockáztatom, hogy a titán tokozatok árnyalatát is megidézi. Ebben a tekintetben a Seiko mindig nagyon ügyesen egyensúlyozik a szerszámórát a luxusórától elválasztó határvonalon, és a részletek azok, amik megbillentik a mérleget hol az egyik, hol a másik oldalra. Ebben az esetben a lünetta lesz az egyik pont, ami egyértelműen a felsőbb kategóriába tolja ezt a modellt. Nem az anyaga miatt, mert az kerámia helyett „csupán” acélbetétes, hanem a mart és festett jelölések teremtik meg a minőségérzetet. Bár feketének látszik, de nem az. Nem tudom, mit műveltek az acéllal, de ennek a lünettának a színe valahol a mélyszürkét és a grafitot összekötő tengelyen helyezkedik el.
A termékfotókon nem látszik, de élőben gyönyörű és tűléles a megmunkálás kifinomultsága, az arany-bézs-homokszín festék színe pedig tökéletesen illik a matt lünettához és az arany mutatókészlethez. A fényviszonyok olyan szinten befolyásolják az óra összképét, hogy közhely ide, közhely oda, ezt tényleg élőben kell látni. Próbáltam készíteni egy montázst, ami nagyjából képes lehet átadni ezt a jelenséget, amit kissé manírosan az ismert kortárs képzőművész után szabadon Seiko Warhole hatásként tudnék jellemezni.

A számlap sem egyszerű eset. Nem fekete, hanem inkább egy sunburst hatású nagyon mély grafit. Az optikai trükkök miatt ez a szín nagyon nehezen behatárolható, mert az arany mutatók és az indexek arany széle miatt bizonyos szögekből mély barnának tűnik. Sőt, létezik a térben az a szög, amikor egy kis lilás-bordó is fel-feltűnik benne. Boszorkányság. Ahogy a retro ihletésű rakott, téglalap alakú indexek is azok, amik természetesen rendelkeznek LumiBright foszforeszkáló festéssel, hogy kékes fényükkel beragyogják a sötét lelkünket. Nappali fényben ez a festék viszont nem fehér, hanem egy kissé opálos, barnás árnyalatú, hogy kiegészítsék az óra vintage hangulatát. Itt elkövethették volna azt a hibát, hogy a végeredmény nagyon műre, nagyon mesterséges hatásúra sikerül, de ez szerencsére nem történt meg. A leolvashatóság tökéletes maradt, de a szín egy időkapszula egyenesen a 60-as évekből.
A haladó Seiko függőségben szenvedők pedig külön örülhetnek a kék LumiBright-nak, mert ez sokkal ritkább, mint a zöld. Ha pedig a ritkaságoknál tartunk, gyakran esik szó a számlapokon olvasható feliratok tipográfiájáról. Akik előrehaladott OCD-vel bírnak, teljesen padlóra kerülnek a soronként eltérő betűtípusoktól, amiknek a használata a Seiko háza táján is bevett szokás. Az SPB455J1 esetében odafigyeltek arra az apró részletre, hogy a Seiko és a Prospex X logójának kivételével minden információ azonos betűtípussal került felírásra. Örömteli az is, hogy a „3 Days” felirat a fejlesztett szerkezetről árulkodik, amiről egy későbbi bűnnél fogunk megállót tartani. Maradjunk még a bujaságnál egy kicsit.
Én nem vagyok egy „aranyos” ember. Most nem csak a nyers, olykor faragatlan jellememre gondolok, hanem arra, hogy nem vonzódok az aranyból készült tárgyakhoz. Giccsesnek érzem, különösen a sárgaarany harsányságát. De nem most. Persze, a mutatókészlet hivatalosan „csak” gold plated, a megjelenése alapján lehetne akár tömörarany is. A mutatók fényessége nagyon erős kontrasztot alkot az egész órára jellemző matt, visszafogott, szolid tool watch jelleggel, amitől annyira karakteressé válik ez a kiadás, hogy szinte életre kel. A másodpercmutató végén elhelyezett kis négyzet pedig konkrétan a cseresznye a tejszínhab tetetén. Itt billen át a már emlegetett mérleg a luxusórák irányába, de mégsem csap át a tolakodó, hivalkodó kategóriába. Pont, amikor Sharon Stone csupán csak egy töredékmásodpercre megvillantja a csunyá… játékos hangulatot képes teremteni ezzel a tulajdonságával.

Lustaság

A 62MAS egy axióma. Megtámadhatatlan alapvetés, nem kell magyarázni az érdemeit. A Seiko készített hozzá egy minden tekintetben autentikus újrakiadást SJE093 cikkszám alatt 2023-ban, de az egy 3700 eurós, 1965 darabban limitált különkiadás volt. 2020-ban született meg az a modellcsalád, ami továbbviszi a lángot és szélesebb réteg számára is elérhető. Ez volt az SPB143J1-gyel indított sorozat, amit 6R35-ös szerkezettel szereltek, és a feketén kívül elérhető volt kék, valamint fekete-arany színváltozatokban. Természetesen tisztességes japán szokás szerint készült belőlük limitált kiadás, olyanok is, amik a nemzetközi piacon elérhetetlenek maradtak.

A képek forrása: seikowatches.com

Az én lelkem megrontója, az SPB455J1 ennek a modellcsaládnak a vérfrissített, ha úgy tetszik face-lift kiadásának egy limitált verziója. Ha maradnánk a konzervatív fekete, esetleg kék vonalon, akkor az SPB453J1 (fekete) és az SPB451J1 (kék) cikkszámokat kell keresnünk. Abban az esetben, ha még ennél is többre vágyunk, akkor az SPB511J1, és az SPB501J1 kiadások lehetnek az esetleges célpontjaink. Előbbi hófehér hullámmintázattal, utóbbi pedig egy zöld, PADI kollaborációval fogja összetörni a szívünket. Meg a hozzájuk kapcsolódó árcédulák, amik egészen a 700 ezer Ft magasságáig is eljutnak.

A képek forrása: seikowatches.com

Ezen a ponton érzek némi lustaságot a Seikoban. Arra gondolok, hogy a 2024-es 62MAS sorozat lényegében egy facelift, és olyan limitált kiadások gyűjteménye, amiknek az alapelemeit már láthattuk más órákon. Az én múzsám, az SPB455J1 konkrétan az SPB147J1 ráncfelvarrása, a zöld SPB501J1 PADI számlapmintáját megkapta az alacsonyabb árkategóriában induló SRPL53K1 PADI szamurai verzió is, a hullámminták pedig az 1968 Divers GMT Limited Edition SPB509J1 65 éves búvárórás évfordulós szörnyetegen is visszaköszönnek.
Alapvetően nincs semmi baj, ha egy jó ötletet újrahasznosítanak, ahogy az is teljesen rendben van, hogy egy jeles jubileum alkalmából ugyanaz a minta több kiadáson is megjelenik. Ennek ellenére egy kicsit soknak érzem már ezt a kínálatot, a bőség zavara szinte már fojtogatja a vásárlót, aki stresszel azon, hogy vajon melyik lenne a legjobb vétel. Vagy nem jelenik-e meg a következő héten/hónapban valami olyan, ami még ezeknél is jobban tetszik majd neki. A Seiko pedig LEGO-zik olyan designmegoldásokkal, amik itt-ott már megjelentek.
De térjünk vissza az SPB455J1-hez, és a szerkezethez, mert a motorháztetőn belül történtek kisebb változások. Az elődsorozatban még a 6R35-ös szerkezet teljesített szolgálatot, az újakban pedig már a korszerűbb 6R55-ös. Említésre méltó különbséget a járástartalékban találunk, az ugyanis a 70 óráról 72-re nőtt, erre utal a számlapon feltüntetett „3days” jelölés. A 21600 féllengés, 3Hz, 24 kő, -15/+25 napi eltérés, a másodperc stoppos lehetőség, koronáról való felhúzás továbbra sem változott semmit, a dátumablak viszont leköltözött 4 és 5 óra közé. Nagyon tetszett, hogy a sötét számlaphoz illeszkedő, sötét dátumtárcsát készítettek, a kis kör pedig szinte el is rejti ezt a komplikációt, amitől a számlap összességében harmonikusabb benyomást kelt annál, mintha a szokásos 3 óránál elhelyezett nagy dátumablakos megoldást használták volna.
Örömteli fejlesztés az is, hogy a 200 méterről még mélyebbre, 300 méterre növelték a vízállóságot, mindezt úgy, hogy teljesíti az ISO6425-ös szabványt is. Ezért is viselheti büszkén a „Diver’s” előtagot a „300m” előtt. A korona éppen ezért természetesen menetzáras, de továbbra sem érdemelte ki a gravírozást,
A hátlapon dolgozó csapatnak feltehetőleg nem kellett túlóráznia, mert a menetes megoldáson kívül ezúttal is megcsodálhatjuk a Prospex modellek védjegyéül szolgáló Kanagawa hullámot, és a Special Edition feliratot, ahogy oly sok verziónál már láthattuk ezeket. Kicsit megúszósra sikerült ennyi pénzért.

Kapzsiság

A bűnökért meg kell fizetni. Az SPB455J1 pedig annyira súlyos vétség, hogy az esendő lelkeknek 660.000 Ft-ról kell kiállítania a búcsúcédulát. Ennyiből már X. Leó pápának is futná egy-egy új freskóra, de Luther Márton helyett szerencsére az én esetemben Szent Mihály arkangyal közbenjárásával sikerült egy 20%-os kedvezményt kifogni. Persze a végösszeget tekintve még így is felmerül bennem a kétség, hogy a lelkemet nem medium-rare, hanem well done verzióban fogják elkészíteni a Purgatórium tisztítótüzén. Ha pedig arra gondolok, hogy a japánok zen vallásában mindennek is van istene, akkor az a sok tavisárkány, meg Holdhercegnő lassan, de biztosan csődbe fognak vinni, és a végén el kell adnom azt a szennyes, bűnös lelkemet. Azt meg nem hinném, hogy keményvalutának számít a transzcendens devizapiacon. Felmerül a jogos kérdés, hogy ér-e ez ennyit? Eladnám-e a lelkem egy vintage hangulatú Seiko búvárért? Mert végül is mi a lélek? Minek az nekünk annyira… egy 62MAS meg mégiscsak egy 62MAS még teológiai létsíkok között mozogva is nemigaz? Valahonnan a túlvilágon is csak tudni kell, hogy mennyi az idő? Ugye? Vagy ott már nem működik a Casio öröknaptár se? Az maga lenne a Pokol.

Harag

A szíj. Már megint. Hallgasson élete végéig Zámbó Jimmy karácsonyi dalokat az a marketingzseni, aki kitalálta, hogy a 100 éves jubileumot ünneplő SPB455J1 ne kapja meg azt az új fejlesztésű szíjat, amit a néhány hónappal később megjelenő 60 éves búvárórás évfordulós SPB511J1 már igen. Az új szíj nem csak gyönyörű, hanem elhagyták róla végre azt a bénácska búvárhosszabbítós fityegős-libegős megoldást. Van rendes mikroállítási lehetőség, és a biztonsági retesz is szuper… de nem itt. Ez még ugyanazt gyengécske, ódivatú, körülményesen állítható csatot kapta, amit már oly sokszor láttunk. Sőt, a búvárhosszabbító miatt nem merev, és a tüskébe nem mindig sikerül jól belekapnia a retesznek, csak akkor, ha az egyik ujjammal ellentartok neki. Nem a világvége, de azért mégis csak kellemetlen ezt tapasztalni ezen az árszinten. Persze, azért szép, a szemek három részesnek tűnnek, de ha megfordítjuk, akkor jól látszik, hogy két főelemből készültek. A tokozathoz illő szürkés színe, a szálhúzott matt felülete csodás, elmondani nem tudom, mennyire boldoggá tettek, hogy nem engedtek a fényes tükörpolír csábításának. Csak az az új zárszerkezet… csak azt kapta volna meg!
A haragomat enyhíti, hogy adtak mellé egy seichu szövésű nato szíjat, pontosan olyat, amit már az SPB237J1 Willardnál is imádtam, csak ezúttal fekete színben. Arról se feledkezzünk meg, hogy a szíjtól eltekintve ezúttal nincs minőségbiztosítással kapcsolatos probléma. Semmi sem áll csálén, minden mindennel vonalban van, semminek sincs felesleges holtjátéka. Olyan, amilyennek ennyi pénzért lennie kell. 
A csomagolás visszafogott, de rejteget egy apró eltérést a megszokotthoz képest. A logóval ellátott fekete karton valójában két dobozt rejt. A kis laposban van az ajándék seichu szíj, míg a másikban maga az óra honol. Utóbbi matt, szemcsés textúrát kapott, és amikor felnyitjuk, az óra mellett egy plakettszerű fényes Prospex felirat fogad minket. Értékelem, hogy a Seiko is tett egy tétova lépést a prezentáció szintjének emelése érdekében.

Torkosság

Gyerekkorom óra imádom az órákat. Vannak emlékképeim, hogy a 90-es években dobtak be órás prospektusokat, és a Seiko talán az első óramárka volt, aminek megtanultam a nevét. Azokat vittem magammal mindenhova, még a WC-re is. Felnőttként ez semmit sem változott, legfeljebb annyi, hogy a katalógusok ma már az online térben vannak, és ha elmerülök bennük, ugyanúgy legalább fél óráig nem jövök ki a budiból. Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer majd nekem is lesz Seiko órám. A búvárok nagyon becsípődtek, azok a kedvenceim, és mindig szerettem volna egy gyűjteményt a Seiko búvár legendáiból. Elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy 40 éves koromra sikerült ezt összehozni. Egy Arnie, egy Turtle, egy Willard, egy 62MAS és a Marinemaster. Számomra ezek testesítik meg az órázás szeretetét, és egyben egy gyerekkori álom beteljesülését. Nekem ezt jelenti a Seiko, és remélem, még marad némi idő arra, hogy sok-sok pillanatot megéljek velük közösen. Köszönöm neked is, Kedves Olvasó, hogy ha csak egy-egy bejegyzés erejéig is, de együtt jöttél mellettem ezen az úton, és elolvastad azt a sok ostobaságot, amit összehordtam.

A bűneim megbocsáttattak, mehetek békével?

Teljes szívemből bánom minden bűnömet, erősen fogadom, hogy a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm… de azért egy Seiko búvár chronograph még csak-csak kellene a gyűjteménybe nemigaz? Égessen is meg a Szent Inkvizíció, vagy átkozzanak ki, ha már úgyis a Pokolba kerülök, teljesen mindegy, hogy melyik bugyorban fogok égni az idők végezetéig, úgyhogy egy tisztességes Seiko búvár chronograph nélkül én el nem hagyom földi porhüvelyemet!

Előnyök
- Lélegzetelállítóan szép
- Kimagasló építési minőség
- Fejlesztett szerkezet, 3 nap járástartalék
- 30 bar vízállóság, ISO6425

Hátrányok
- A szíj
- Piszkosul drága
- Ha belezúgsz, belevisz a bűnbe

Felhasznált források:

Fratello watches 62 MAS történelem:

https://www.fratellowatches.com/seiko-watches/seiko-62mas-the-first-professional-diver-watch-by-seiko/#gref

Time & Tide cikk:
https://timeandtidewatches.com/tudor-black-bay-58-vs-the-seiko-prospex-spb147j/

Eredetileg csak egy viccnek indult. Mivel volt már a gyűjteményemben egy kínai csoda a Trumph watch személyében, ezért egy barátom úgy gondolta, hogy születésnapomra megérdemlem méltó büntetésemet a regnáló elnök egykori kriptonitjaként funkcionáló Biden, illetve „BiDen” képében. Az óragyűjteményemben ezzel a párosítással létrejött a tökéletes világbéke, megszületett a rend, a harmónia és a zen. Ugyanakkor míg a Trumph watch egy igénytelen másolata a svéd Triwa által gyártott különleges karórának, addig a BiDen meglepő erényeket képes felmutatni, de ne rohanjunk ennyire előre.

A BIDEN WATCH egyike azoknak a kínai gyártóknak, akik nagyjából olyanok, mint egy egyedülálló, kopaszodó, szőrös-pocakos, középkorú férfi önbecsülése. Elvi síkon létezik, de a gyakorlatban nem igazán van jelen. Ez egy olyan márka, ami ma még megtalálható, de könnyen lehet, hogy holnap már egy új logóval, új névvel folytatja tevékenységét. A márka tulajdonosa a Guangzhou Zhenhuo Watch Co., Ltd. ami az internet szerint nem azonos a Trumph watch elkövetőjével, a Guangzhou Shifenmiao Watches Co., LTD. vállalattal, de mindketten Guangzhou-ban, magyar nevén Kantonban vannak bejegyezve. Nekem azért van némi gyanúm, hogy ezek ketten szegről-végről közös tőről fakadnak, de simán lehet, hogy Kanton a kínai óragyártásnak olyan, mint Genf a svájciaknak, vagy Shizukuishi a japánoknak, ahol lecsapódik az évszázadok alatt felgyülemlett kézműves tudás, a tradíciók, és a szakértelem. Ennek a vállalatnak nem a BiDen az egyetlen „ékköve”, hiszen olyan nagymúltú cégek tartoznak alájuk, mint a kétes minőségű Rolex másolatokat (bocsánat, homage) gyártó Olevs, vagy a hangzatos nevű, akár zászlóshajónak is nevezhető Megalyth. Két utóbbi márka abban a tekintetben mindenképp kiemelkedő, hogy ők nem csak teleszórják az AliExpress, a TEMU és a SHEIN kínálatát a termékeikkel, hanem saját honlapjuk is van, ami a kínai óragyártókat alapul véve nem annyira evidens.

Magyarországon a BiDen óráit nem csak a fent említett webshop triumvirátus poklában, hanem számos webshopon megtalálhatjuk, beleértve az EMAG, a Banggood Hungary, a Pepita, UBuy, stb. oldalakat. Ennek a modellnek tisztes kínai népszopások szerint nincs se cikkszáma, se típusazonosítója, se fantázianeve, konkrétan semmije, csak egy rejtélyes 0567 feliratot véstek a hátlapjába. Otthona az AliExpress is szűkszavúan fogalmaz, annyit mond róla, hogy „férfi divatos sportóra, 38 mm-es semleges analóg karóra, nejlon szíjjal - egyszerű kialakítás - vízálló - férfiaknak és nőknek egyaránt alkalmas”. Tehát egy névtelen harcos Shenzen-külső sikátoraiból. A szokásoktól eltérően kezdjünk most a piszkos anyagiakkal, mert kínai termékek esetében mindig ez az elsődleges drive a vásárlást illetően. Mondom is, 1126 Ft. De mire elolvastad, esett a forint, ezért 2292, de épp itt van a „Summer Sale”, ezért csak most, csak neked 990, de pörgesd meg a szerencsekereket, mert lehet, hogy megy ez még lejjebb is. Kellemetlen érzés, hogy a magyar forgalmazók (mit forgalmazók, ócska csencselők, kuruzslók) gyakran dupla, esetenként tripla áron kínálják ezeket a filléres időmérőket. Láttam már olyan weboldalt, ahol egy BiDen-ért 50 ezer forintot akartak elkérni. Gusztustalan. Rád nézek Doir.hu és nehogy azt higgyétek, hogy elsiklottunk az ízléstelen Dior áthallás felett!

Tisztázzuk már az elején, hogy ennek az órának természetesen semmi köze sincs Joe Biden amerikai exelnökhöz. A kínai nevezéktan már csak ilyen, gondolom jól hangzott, ezért ez lett a márka neve. Az öreg Bidenre sok mindent lehet mondani, de órák terén meglehetősen jó ízlése volt. A legtöbbször egy Seiko 7T32-6M90-et figyelhettünk meg a csuklóján, de volt a gyűjteményében Omega Speedmaster Professional és Rolex Datejust is, tehát engedjük is el az elnökös párhuzamot.

A kép forrása: https://www.reddit.com/r/Seiko/comments/ki89t2/politics_aside_you_have_to_respect_the_watch/

A BiDen anyacége, a Guangzhou Zhenhuo Watch Co., Ltd. egy OEM gyártó, tehát lényegében, ha rendelünk tőlük kb. 30 darabot, akkor azt iratunk a számlapra, amit csak akarunk. Amennyiben minden vágyad egy olyan karóra volt, amin a saját neved és logód szerepel, akkor itt a nagy lehetőség, hogy megvesd a lábad az óra és ékszer iparágban. Vállalkozz, készíts egy honlapot, találj ki magadnak egy jó marketing szöveget, vagy írasd meg a mesterséges intelligencia segítségével, de vigyázz, mert a vevők félrevezetését a törvény bünteti! Sajnos számos „kamu” márka születik ezzel a módszerrel, gondoljunk csak a Ligetfalvi Viktor által is megírt Flippo Loretti történetére (link a szöveg végén lesz). Ha kicsit szabadjára engedjük gondolataink gyeplőit, akkor kikötünk ott, hogy a divatmárkák pontosan ugyanezt csinálják, csak legálisan, sőt akár konkrét mikrobrandek is élnek a kínai megoldások eszközeivel. Ez az óraipar tragédiája is egyben, mert nagyon nehéz megtalálni a határvonalat egy valóban létező vállalkozás saját terméke, és a kínaiak által tömegtermelésben a világra hányt szemét között. A BiDen ugyanakkor nem hagy maga után ilyen kérdéseket, mert ez egyértelműen az utóbbi kategória.

BiDen 0567 – „Szorgos népünk győzni fog!” - Éretlenek

A tokozat 38 mm-es, az anyagáról pedig mondjuk el, hogy a Mengyelejev periódusos rendszere nagy valószínűséggel tartalmazza, de nem véletlenül nem írják rá, hogy stainless steel. Az AliExpress ködösítése szerint idézem: „nem oxidáló ötvözet”. Ez a bizonyos „nem oxidáló ötvözet” véleményem szerint réz, amit valamilyen esetlegesen a Casio-tól ellesett és némileg átalakított varázslattal krómoztak. A jó hír, hogy nem is állítják azt, hogy 316L rozsdamentes acél lenne, tehát hazugság az nincs, csak egy kis mismásolás. Az óra lepattintós hátlapján viszont szerepel a „stainless steel back” felirat, ami már hihető. Ha megkocogtatom a körmömmel a hátlapot, még a hangja is más egy kicsit. A tokfülek közti távolság 42 mm, a magassága pedig 10 mm körül lehet, de egyetlen forgalmazó sem adott meg a 38 mm-en kívül semmilyen adatot, ezért magam méricskéltem.

A szöveg elején említettem, hogy az órának meglepő erényei is vannak, ami nem más, mint a stílusa. Természetesen nincs új a Nap alatt, ez a design a hagyományos katonai field watch stílusjegyeit hordozza magán, sőt, ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a stílusminta a MacGyver által is viselt Timex Camper MK 1, ha még gonoszabb, akkor eljutok a Hamilton Khaki Field-ig, de itt be is fejezem a gondolatmenetet, mielőtt ikaroszi magasságokba szárnyalna a képzelet.

A kép forrása: a jobb oldali saját, a bal oldali: https://www.ebay.com

Ugyanakkor itt nem csupán hasonlóságokról van szó, hanem egy igazán archaikus, mélyen gyökerező kínai népszokásról, a másolásról. A BiDen 0567 ugyanis egy konkrét Timex modell, a Weekender T2N651 másolata. Az esetleges hasonlóságok egészen biztosan nem a véletlen műve. Mutatom is:

A kép forrása: https://www.velekey-ekszervilag.hu/timex-ferfi-ora-t2n651-weekender-29306?srsltid=AfmBOopA9Wsm8QWBnXnsCclz7vqY8qZyArRsHmPE0gVjOPJd4wge344f

A számlapot ásványi üveg védi, amiért ezúttal ki is osztunk egy piros pontot, mert lehetett volna valami hitvány plexi is, amit egyfajta óraipari Voldemortként inkább ne is emlegessünk, hátha így elfelejtik. A számlap elsőre matt fehérnek tűnik, de inkább krémszínű, a mutatók pedig fényes feketék, amitől a leolvashatóságára nem lehet panasz. A piros másodpercgyűjtő pedig még egy kis játékosságot is visz az összképbe, ami feledteti velünk azt a tényt, hogy itt-ott láthatóak kisebb tökéletlenségek a számlapon. Az enyém a 12-estől balra például kicsit kopott. Ennek ellenére az egész óráról elmondható, hogy a számlap, a tok színe és zöldes nato szíj miatt van egy vintage bája, amitől nagyon is szerethetővé válik. Egyszerű, funkcionális, nem terheli meg az embert olyan felesleges információkkal, mint teszem azt a nap és/vagy a dátum. Amennyiben ránk sötétedik, akkor pedig tessék szépen aludni menni, mert akkor nem kell a pontos idővel foglalkoznunk. Valószínűleg a kínaiak is így tesznek, ezért vannak olyan sokan. Lume-ot ugyanis a BiDentől nem kapunk, ezzel is elősegíti a népszaporulatot. Szorgos népünk győzni fog!

A sárkány közbelép

Mivel tudni akartam, hogy mi hajtja, ezért lepattintottam a hátlapját, így az óra felfedte előttem sötét titkait. A szerkezete egy hamisítatlanul mélykínai kvarc Sunon SL68, ami konkrétan a japán Miyota2035-ös másolata. A kínai iterációra rá is kerestem, és meg is találtam 400 Ft-os darabáron, az Aliról bárki vásárolhat ilyet. A miheztartás végett felkutattam a Miyotát is, ami szintén kapható utólag 2-4 ezer forintos árcédulával. Előbbiben az alkatrészek többsége műanyag, utóbbiban fém. Gyakran rugózunk azon a kvarc szerkezeteknél, hogy a másodpercmutató eltalálja-e a indexeket, és bár meglepő, de azt kell mondanom, hogy néhány komolyabb óragyár illetékesei induljanak el kukoricára térdepelni, mert ez a filléres műanyag kínai gagyi nagyjából fele-fele arányban pontosan telibekapja a markereket. Értem én kedves Seiko és Timex, hogy a fajtatiszta tacskó is futás közben csálésan vereti, de ez azért tényleg kellemetlen. A korona kezelése az egyetlen dolog, ami némileg beárnyékolja az idillt, amit könnyen kipattintva már állíthatjuk is a pontos időt, de annyira érzékeny és kissé esetleges a mozgása, hogy visszatoláskor simán két-három percet elugrik a mutató. Valószínűleg ez egy újabb bizonyíték az ázsiai gyökereinkre, hiszen a kínai létélmény is ekvivalens lehet a magyarral, miszerint „jóvanazúgy”.

A vízállóságról a gyár bátran állítja, hogy 30 m, amit a számlapon jeleznek is, de én a 30 centiméterrel is vitába szállék. Azt is csak vízszintesen. Az óra tokozatán nincs jele semmiféle vízállóságnak, bár amikor lepattintottam a hátlapot, akkor tapasztaltam némi reményt az aggodalomra, mert a szélén egy leheletnyi gumitömítés fogadott. Nagy tétekben azért ne fogadjunk a vízállóságra, de a tudomány érdekében történő emberkísérleteket végezze mindenki saját maga a négy fal között.

Amiben szintén pozitívan csalódtam, az a NATO szíj volt. 2 cm széles, és 25 cm hosszú. Nem rendelkezik az óratoknak szánt külön kis bújtatóval, de az anyaga sokkal jobb annál, mint amilyenre számítottam, és amilyennel a kínai csodákon találkozni szoktam. Persze nincs semmi nagy megfejtés, ennek is az anyaga sima nylon, a tüskecsat és a bújtató is jelöletlen, de kimondottan kényelmes viselni és illik a színe az óra karakteréhez.

Ami még meglepő volt a Trumph watch után, hogy fordítottak némi figyelmet a prezentációra is. Az óra egy kis kartondobozban érkezett, rajta BiDen felirattal, még a számlapot is egy kis műanyag fólia védte, és a beállításhoz útmutatót is mellékeltek. Le voltam nyűgözve.

„Ismerjék meg El Gapo nevét az egész világon!” – A három amigó

Valósággal dúskálunk azokban a videókban, amik azt taglalják, hogy a kínai óragyártás mennyire jelenthet veszélyt a nagy gyártókra. Nagyon jó anyagot készítettek erről a Kronométer és a Tesztpad YouTube csatornák is, linkek a szöveg végén lesznek, a téma iránt érdeklődőknek érdemes elmerülni bennük. Véleményem szerint mindenki, aki kétszázezer forintnál többet költ órára, az egyrészt nem normális, másrészt szerelemből teszi. Ez a kettő kéz a kézben jár. Az órákat sokan a történelmük miatt szeretjük, ami pénzért nem vásárolható. A magasabb árkategóriában a kínaiak hiába kínálnak minőségi anyagokat, vagy szép megmunkálást, egy órarajongó előbb fog rányúlni valamelyik tradicionális óragyár aktuális, vagy épp múltidéző modelljére. Az alsó árszegmensben viszont már más a helyzet. Ha például rácsúszok a MacGyver sorozatra, és rákívánok egy Timex Camper MK1-re, de épp nincs 50 ezer forintom erre a mutatványra, akkor ezek az olcsó kínai homage órák kielégítő megoldást jelenthetnek. Akkor is rendben vannak, ha teszem azt nem akarok foglalkozni az órázással, de kell valami a telefon képernyője, vagy a templomtorony helyett. Nyilván egy órabubu előbb fog valamilyen megbízható kis CASIO után nyúlni, de nem vagyunk egyformák és az olyan gyártók, mint a BiDen nagyon sokféle tokformát, változatos stílust kínál fillérekért. Ez elszipkázhat vevőket a nagyobb gyártóktól, de ők úgy lehetnek ezzel, hogy amit elvesztenek az „alsó polcos” termékeken, behozzák a „felsőn”. A szélsőségesen alacsony árak is felvetnek súlyos kérdéseket, pl. hogy a viharba lehet eladni egy karórát 2000 Ft alatt úgy, hogy van rajta haszon és áthajózta az óceánt. Nyilván úgy, hogy lopott a „know-how”, extrém módon alulfizetett a munkaerő, a felhasznált anyagminőség hitvány, stb. Amit nem tudok legyőzni magamban az a viszolygás ettől a gyártói kultúrától. Ez a filléres, beazonosíthatatlan, átláthatatlan tömegtermelés nem az én világom, ahogy a vedd meg, dobd el, termeld a szemetet fogyasztói magatartás sem. A BiDen és társai pedig pontosan ebben érdekeltek, ezért továbbra is azt mondom, hogy ha órát veszünk, akkor az inkább legyen egy drágább modell valamelyik megbízható, garanciát kínáló, valódi óragyártól, mint a kínaiaktól.

Előnyök
- Olcsó
- Igényes design, mert a Timex Weekender T2N651 másolata
- Pontos és elméletben vízálló

Hátrányok
- A kínai óraipar minden velejárója

Felhasznált források:

Kronométer: https://kronometer.hu/2017/10/22/filippo-loreti-a-mondvacsinalt-luxus/
Kronométer YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=FsyaH2uKU1w&t=2084s
Tesztpad YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=CfOYezMb2jc&t=1914s
Ben’s Watch Club YouTube: https://www.youtube.com/watch?v=QmRhBHwyJ9E

1976 nem volt egy nyugodt év. A vietnami háború ugyan befejeződött, de ropogtak még a hidegháború fegyverei Libanonban, Bejrútban túszul ejtették a kanadai nagykövetség 30 munkatársát, a vörös khmer hatalomra jutott Kambodzsában, a Stuttgart-Stammheimi börtönben öngyilkosságot követett el Ulrike Meinhof, a nyugatnémet Baader-Meinhof-terroristacsoport egykori vezetője, zavargások törtek ki Johannesburgban, meghalt Mao-Ce Tung, Henry Kissinger pedig Moszkvába érkezett, hogy a SALT tárgyalások keretein belül tovább egyezkedjenek Brezsnyevvel az atomfegyverek korlátozásáról.

Ebben a történelmi közegben jelent meg a Seiko 6309, amit a Watches of Espionage honlap az elmúlt ötven év legfontosabb búvár és katonai órái közé választott, hiszen az Amerikai Egyesült Államok haderejének haditengerészete alá tartozó SEAL (Sea, Air, and Land Teams) különleges alakulata előszeretettel használta ezt a modellt. Órás szempontból a SEAL elődje, a második világháború alatt létrehozott UDT (Underwater Demolition Team) is érdekes, hiszen ők hatástalanították azokat az aknákat, amik az 1944-es partraszállást lehetővé tették, és a Chronosport (ma Momentum) valamint a Breitling is készített számukra órákat. A SEAL katonai óráit sokáig a Tudor szállította a hadseregnek, de ezek beszerzési költségei olyan magasra szöktek, hogy új alternatíva után kellett nézni. Ezen a ponton érkezik a Seiko a történetbe, akiknek a 6105-ös (ma Willard vagy Uemura becenévre hallgat) típusa már bizonyított a vietnami csatatéren. Ami pedig a piszkos anyagiakat illeti, a Watches of Espionage szerint a 70-es években egy Rolex beszerzési ára kerekítéssel 600 dollárra, egy Tudor 300-ra, míg a Seiko 160-ra tehető.

A képek forrása: https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/seiko-6309-turtle-review?srsltid=AfmBOorkpSfX3YDfAEwuZgIEYzqTQWil_cKHdpUE2x4uRad0qvTcJHc0

A Seiko és egyben a japán óragyártás hírnevét öregbíti, hogy a 70-es években képesek voltak olyan minőségi órákat gyártani, amik versenyre kelhettek a svájci óraipar felső kategóriájával, mindezt úgy, hogy árban erőteljesen alattuk maradtak, mégis teljesítették azokat a magas katonai sztenderdeket, amiket egy ilyen órának ki kell bírnia. Talán nem is véletlen, hogy a 70-es és 80-as években a Seiko 6309 volt az az óra, amit a legtöbbször lencsevégre kaptak valamelyik különleges alakulatnál szolgáló katona csuklóján.  Az, hogy ez a modell nemzetközileg is elterjed és elismert volt, mi sem bizonyíthatná jobban, mint az 1983-ban Dél-Korea partjainál fekvő Dadaepo-ban elfogott észak-koreai kémek felszerelése, amik közt ott volt a Seiko 6309. Ezt a konkrét órát ki is állították a szöuli Koreai Háborús Emlékmű Múzeumban.

A kép forrása: https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/seiko-6309-turtle-review?srsltid=AfmBOorkpSfX3YDfAEwuZgIEYzqTQWil_cKHdpUE2x4uRad0qvTcJHc0

A hadsereg órái mindig igazi kuriózumok, ezért említsük meg, hogy a Navy SEAL kötelékében milyen időmérőket találunk még. A svájciaknál a Rolex és az Omega mellett a Luminox is büszkén mondhatja, hogy készítettek órát ennek a különleges egységnek, a G.I.Jane-ben Demi Moore, később pedig maga a Szikla, Dwayne „The Rock” Johnson is ilyet viselt az Emelt fővel című filmekben, amiben egy ex-SEAL katonát alakított. A japánoknál a Seiko „Turtle”(6309 vagy SRPE93K1) mellett az „Arnie” (H558, vagy SNJ025P1) is tiszteletét tette a SEAL katonáinak csuklóján, ami nem is meglepő, hiszen ha a dzsungelben a Predator ellen felvette a harcot, akkor bármire is használható. CASIO G-Shock DW-9052 és a G-9000 is elmondhatják, hogy számos csatatéren megfordultak, ahogy az amerikai Timex Ironman is „ellőtt már pár töltényt”. (Nem, most nem híres viselőjére, Bill Clintonra és az orális irodára gondoltam ti kis huncutok.)

Ikuo Tokunaga számos Seiko búvárórát tervezett, a 6309-is az ő munkája, ahogy a Prospex család több tagja is, beleértve a híres „Tuna” sorozatot. A rajongók gyakran aggatnak beceneveket a modellekre, a 6309 a tokforma miatt a „Turtle”, azaz teknőc nevet kapta a keresztségben, amennyiben oldalról rápillantunk, és rendelkezünk az átlagosnál kicsit fejlettebb absztrakt képzelőerővel, akkor egy teknős sziluettje jelenik meg a szemünk előtt. A modell elég sikeres volt ahhoz, hogy komolyabb gyártási kapacitást kelljen hadrendbe állítani, ezért ezt a típust már nem csak Japánban gyártották, hanem készítették Hong Kongban is. A Japán iteráció a Seiko Suwa gyárban készült, és a Suwa „S” logóját ilyenkor fel is tüntették a számlapon. Akik a legeredetibb változatot akarják beszerezni, azoknak erre érdemes odafigyelni, a használtpiacon az ilyen változatok 300 ezer Ft környékén cserélnek gazdát. A Seiko a 6309-et 1988-ig gyártotta, majd egészen 2016-ig nem készült belőle új variáns. A japánok tökéletesen ráéreztek, hogyan kell egy legendát újra hadrendbe állítani, így tíz éve már a Prospex modellcsalád részeként a sokat látott veteránt kissé felfrissítve újra bevetésre küldték. A 2025-ös példányok pedig kaptak egy nagyon szerethető kis extrát, de erről kicsit később mesélek.

A bal oldali képen Ikuo Tokunaga látható, a kép forrása: https://www.wallpaper.com/watches-and-jewellery/seiko-engineer-ikuo-tokunagas-profile, a jobb oldali ChatGPT és saját tákimáki eredménye

Seiko „Turtle” SRPE93K1

A teknős a 45 mm-es tokátmérőjével, és a 48 mm-es tokfülek közötti magasságával akár passzolhatna is a Tini Nindzsa Teknőcök közé ötödik tagnak, ugyanis méreteiből kiindulva alkalmas lehet akár önvédelmi fegyvernek is, különösen akkor, ha számításba vesszük a 13,4 mm-es tokmagasságot és a 124 grammnyi 316L rozsdamentes acélt. Ezek a méretek nem térnek el az eredeti 6309-től, még a 22mm-es tökfülek közötti távolságot is megőrizték.
A katonai hangulatot erősíti a tokozat matt, körkörösen szálhúzott felső része, és a szintén matt árnyalatú, festett fekete alumíniumbetétes, egyirányba forgatható, 120 klikkes lünetta, ami enyhén befelé, az üveg felé lejt. A 12 óránál található pip süllyesztett, amikor ránézünk, tökéletesen hozza a klasszikus „tool watch” hangulatot. Fényesre polírozott résszel csupán a tok alján találkozunk, amit meredeken alávágtak, hogy a meglehetősen terebélyes óra kényelmesen illeszkedhessen a csuklóra. A Seiko „párna” toknak is nevezett varázslata ezúttal tökéletesen működik, a méretei ellenére nagyon kényelmes viselet a teknős, nem akar lefordulni a 20 cm átmérőjű karomról annak ellenére sem, hogy egy picit fejnehéz. Az egyetlen negatívum, hogy a japánok Hardlex ásványi üveget adnak zafír helyett, ami a karcokra érzékeny lelkemet nem képes maradéktalanul megnyugtatni.

A régi és az új modell hangulata teljesen megegyezik, minden nagyon puritán és funkcionális, pont úgy, ahogy egy szerszámnak lennie kell. A számlap matt fekete, az indexek festettek, a hófehér színük miatt pedig oda lehetne tenni a képüket a leolvashatóság és a kontraszt címszavak mellé a Révai nagy lexikonjában. Az eredetihez képest csupán a másodpercmutató tér el a 6309-es „nyalóka” mutatójától, ott ugyanis a felső részen volt a kör, az új kiadáson pedig az alján. Változtak a számlapfeliratok is, hiszen az SRPE93K1 már nem „csak” 150 méterig, hanem az iso 6425-ös szabványnak megfelelően 200 méterig vízálló.  Meg is kapta a „diver’s” előtagot, sőt a sasszeműek kiszúrhatják, hogy a szigorított 2018-as előírást is teljesíti, miszerint minden indexnek látszódnia kell. Ezért van a három óránál található dátumablak mellett egy töredék index elhelyezve. Ahhoz viszont nem kell sasszeműnek lenni, hogy a LumiBright festéket észrevegyük, mert ahogy egy Seiko világít a sötétben, úgy nem világít semmi. A Prospex sorozat X logója képes egy kis modern hangulatot csempészni a vintage diver életérzésbe, de színek használatával nem csapták agyon az óra tool watch jellegét.  Eltekintve a dátumablakon a szombat kék és a vasárnap piros kiemelésétől, de erről később. Nagyon szeretem, hogy a turtle nem akar luxusóra lenni, számomra épp ez teszi annyira szerethetővé. Ha egymás mellé tesszük az eredeti 6309-et és az SRPE93K1-et, felfedezhetünk ugyan apróbb eltéréseket, de gyakorlatilag olyan érzés viselni, mintha egy időkapszulát csatolnánk fel a karunkra.

A képek forrása, a jobb oldali saját, a bal oldali:  https://www.fratellowatches.com/seiko-watches/tbt-seiko-6309-diver/#gref

"If you want to change the world, don't ever, ever ring the bell." - Admiral McRaven

Ha meg akarod változtatni a világot, soha, de soha ne kongasd meg a harangot. William H. McRaven az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokságának tengernagya mondta ezt texasi beszédében, és a SEAL katonák kiképzésekor használt harangra utalt. A katonák kiképzése annyira durva, hogy ha valaki fel akarja adni, nincs más dolga, mint megkongatni egy erre a célra kihelyezett harangot. A harang kongása a szégyen és a vereség hangja. A történelem bebizonyította, hogy a Seiko Turtle egy igazi túlélő, fajsúlyos versenyzője a megfizethető búvárórák kínálatának. Akik a mozgóképes formátumot jobban kedvelik, azoknak ajánlanám a Tesztpad és a Watches of Espionage YouTube csatornákat, akik elismerően beszéltek a képességeiről. A videók linkjét a cikk alatt megtaláljátok. A harcos szamuráj szíve nem meglepő módon a 4R36-os Seiko szerkezet, ami az előző teknős 17 köves 6309-es kaliberét váltotta. A 4R36 24 köves, másodpercstoppos, 41 óra járástartalékot kínáló automata szerkezet, amit jogosan nevezhetünk „belépőnek” a japán automata órák világába. Sokan igáslónak is csúfolják, mert a kifinomultsága elmarad a svájci riválisaitól, de engedjetek meg egy személyes megjegyzést. Orwell Állatfarm című regényében is Bandi az igásló volt az egyik kedvenc szereplőm, ezért nem tudom a 4R-es kalibereket bántani. Több órám is van, ami ezt használja, és még nem kellett csalódnom a 3 Hz-en működő (21600 fellengés), DiaShock védelemmel is ellátott szerkezetben. A koronája nem jelölt, de amikor használom, olyan peckesen áll, és határozottan teszi a dolgát, mint a Tamenaga Shunsui (47 Ronin, lényegében ez a japán Egri Csillagok) bátor szamurájai. A korona pozíciója a régi modellhez és a Seiko búvárok hagyományaihoz hűen 4 óránál található, és természetesen menetzáras.

Említettem, hogy a 2025-ös modellek kaptak egy kis extra szeretetet a japánoktól. A Seiko 4R36-os szerkezetei abban különböznek a 4R35-östől, hogy nap-dátum kijelzést kínálnak. Eddig angol-német nyelven tüntették fel a napokat, de ez ennél a konkrét modellnél (és még néhány 5-ös Seiko-nál) megváltozott, ezúttal angol és japán kanji napjelölést kapunk, amit személy szerint nagyra értékelek. Sokkal autentikusabb így az óra, és a fanatikusokat is arra ösztönzi, hogy tanulják meg legalább a hét napjait japán nyelven, illetve ismerjék fel azok kanji jelölését. Ha a saját fejetek után akartok menni, akkor egy kis segítség, hogy a szombat kék, a vasárnap pedig piros színt kapott, így már nem lesz annyira nehéz beállítani. Abban az esetben, ha  ilyet szeretnétek, és interneten akarjátok megrendelni, akkor a vásárlás előtt érdeklődjetek a kereskedőnél, hogy a kanji dátumos, vagy az angol-német verziót árulják, erre ugyanis semmi sem utal a termék cikkszámában. Ha pedig japán nyelvleckéket vennétek, segítségül hívtam a ChatGPT-t, és késztettem egy táblázatot a vállalkozó kedvűeknek, amit itt is hagyok nektek tengermély szeretettel.

The Only Easy Day Was Yesterday

Így hangzik a SEAL jelmondata, miszerint az egyetlen könnyű nap, az tegnap volt. Ezért mesélek egy kicsit a teknős gyengeségeiről is, mert bár úgy árad belőlem a rajongás iránta, mint a szeretet egy Kozsó és az Ámokfutók koncerten, de sajnos vannak kellemetlenségek is. Az első probléma a 22 mm-es szilikon szíj, ami elsőre pihe-puha és kényelmes, sőt, még belenyomott Kanagawa hullámot is kapunk, de sajnos nagyon korán elkezd amortizálódni. Afelett, hogy nincs gyorskioldó, még könnyen el lehet siklani, de az, hogy a matt felülete néhány nap alatt kifényesedik a használat során, különösen a széleinél és a fémből készült bújtató körül, az már jobban fáj. A fém bújtató pedig olyan lazán, játékosan fel-le csúszkálós, nagy, merev és kemény, mint Johnny Gold fénykorában (haverom mesélte, én amúgy nem tudom ki ő), és állandóan kicsúszik belőle a szíj, amit aztán nekünk kell a helyére igazítani. A rágravírozott Seiko logó minden esetre szépen csillog rajta, ami nem mellesleg a tüskecsaton visszaköszön, de a hatalmas felületek miatt valószínűleg ezeket fogjuk összekarcolni először.
Ennél nagyobb baj, hogy sajnos ezúttal én is belenyúltam egy olyan modellbe, aminél kicsit engedékenyebbnek bizonyultak a minőségbiztosítással foglalkozó kollégák. A dátumablak felett az üveg belső felén észrevettem egy apró, porszemnyi méretű karcot, ami a kapcsolatunk elején nagyon zavart, de megtanultam együttélni vele, ahogy a 12 óránál található csálés indexszel is. Utóbbi esetében különösen feltűnő, hogy a számlapot körülölelő gyűrű 12-es jelölése mennyire nincs egy vonalban a számlapra festett index közepével.

Sajnos az ilyen kellemetlenségek miatt jogosan éri szó a ház elejét. Egy olyan gyártónak, mint a Seiko nem lenne szabad ilyen apróságokon elcsúsznia. Értem én, hogy tömeggyártás, azt is rendben van, hogy nem lehet minden modell made in Japan (bár onnan is jöttek már problémás darabok). Ha a Casio vagy a Citizen meg tudja oldani, hogy a beszállítói többnyire kifogástalan darabokat szállítsanak le, akkor ezt a Seikonak is meg kell ugrania. Persze igen, én is hallottam már azt a japán közmondást, hogy a hiányos Hold is még mindig Hold, és a wabi sabi esztétikai filozófiával is kísérletezek, miszerint a tökéletlenség nem csökkenti az értéket, de bevallom, hogy ebben a gondolatiságban még az alapszintig se jutottam. A csomagolás puritánsága is hagy némi kesernyés szájízt (egyszerű karton doboz, kispárna, papírmunka), és ezeket az apró-cseprő dolgokat nem feledteti el a történelem rózsaszín nosztalgiája, vagy a hagyományosan a hátlapba gravírozott, szépen csillogó Kanagawa hullám sem. Kedves Seiko, most Ken Watanabe morcosan összevont szemöldöke vagyok! 

Volt egyszer egy Hollywood

Mivel egy rendkívül fotogén óráról beszélünk, nem meglepő, hogy számos mozifilmben is megcsodálhatjuk a főhősök társaként. A leghíresebb vendégszereplése vitathatatlanul Ed Harris csuklóján volt, A mélység titka című, James Cameron által rendezett, mára méltatlanul elfeledett klasszikusban. Az emlegetett rendező, vagy a kellékese minden bizonnyal Seiko rajongó lehetett, mert Arnold Schwarzeneggernek is egy H558-ast tettek a kezére a Predatorban, a Terminator forgatási fotóin pedig látható, hogy maga Cameron viselt egy ugyanolyan modellt. A direktor bár büszke lehet a filmográfiájára, egy tételt azonban Lance Henricksennel együtt valószínűleg úgy eltűntetne róla, mint Matolcsy a közpénzeket. Ez az 1982-es Piranha 2 – A repülő gyilkosok című, nem annyira nagyon valós események alapján készült hiper-realista dokumentumfilm, amiben a főhős Steve Marachuk viselte a 6309-est. Sőt, az óra az egyik rendkívül izgalmas jelentben a teljes vásznat kitölti. Ezt meg is örökítettem. 

Kiefer Sutherland nem csak A Soldier's Sweetheart című filmben, hanem a magánéletben is szívesen viselte, ahogy Billy Bob Thornton is a Rohanásban. A magyar hírességek közt is akad teknős rajongó, Csikós Zsolt autós újságíró, vlogger karján is gyakran látható egy gyönyőrű vitange darab. De az igazi tartós tesztet minden bizonnyal Mick Jagger kísérőjeként tudhatta le a 6309-es, mert ha az ő órája mesélni tudna, akkor valószínűleg olyan történeteket mondana, amiket jobb helyeken tutira befóliáznának.

A képek forrása: https://www.watch-id.com/

Tini Nindzsa Teknőcök 2 – A trutymó titka

Minden jó filmnek kell legalább egy borzalmas folytatás. A Turtle sorozat tagjainak a felkutatásakor megpróbáltam a lehető legmélyebbre merülni, de be kell látnom, hogy ideje megkongatnom azt a bizonyos a harangot. A fekete számlapos, fekete lünettás, szilikon szíjas SRPE93K1-en kívül készült ebből kék számlapos - kék lünettás, fekete számlapos – aranyozott lünettás, majd egy PEPSI, aztán Save the Ocean kiadás, amiből volt hullámos és rája mintás textúrált számlapos. Létezett belőle PADI kollaboráció, Black series, és ha ez nem lenne elég, akkor jöhetnek a felsoroltak permutációi. Ha kicsivel több pénzt szeretnénk költeni, arra is van lehetőség, mert létezik egy „King Turtle” sorozat is, ami már megkapta a sokak által vágyott zafírüveget, és nagyítóval is rendelkezik a dátumablak felett. Ha pedig nem ragaszkodunk a búvárkodás világához, akkor választhatjuk a „Land Turtle” kiadásokat is, ami a búvárlünetta helyett iránytűs, kétirányba forgatható megoldást kapnak, és persze ezeknek is van kismillió kiadása. A JDM és egyéb külföldi piacokon pedig még ennél is több verzió érhető el, talán az egyik legizgalmasabb az idén augusztus környékén jelenik majd meg a Cápa című film 50. évfordulója alkalmából. Szerintem nyugodtan kimondhatjuk, hogy aki nem talál magának olyan iterációt, ami tetszik neki, akkor igazából nem is akar Seiko teknőst venni.

A képek forrása: https://www.seikowatches.com/us-en/products/prospex/lineup

Ki lakik odalent, kit rejt a víz?

A teknősöm a budapesti Seiko Boutique-tól úszott el hozzám, és néhány hónapja szinte mindenhol 187 000 Ft-ot kértek ezért a történelmi darabért.  Nyilván nem olcsó, más márkától is kapunk már nagyon mutatós automatákat, akár búvárokat is, különösen a Citizen vagy az Orient háza táján, de ha a felszín alá pillantunk, akkor kimondhatjuk, hogy a konkurencia egyetlen képviselője sem rendelkezik ilyen elképesztő háttértörténettel. Nem utolsó sorban tényleg nagyon kényelmes együtt létezni ezzel a Seikoval a hétköznapokban. Az utóbbi időben ezt az órát hordom a leggyakrabban, olyan lett ő nekem, mint Rák úrnak a herkentyűburger receptje. Összetartozunk, kiegészítjük egymást. Egyszerűen szeretek ránézni, szeretem a műszerszerűségét, a méretét, a leolvashatóságát és mindig elmerengek a típus múltján, amikor egy kávé és egy cigi mellett a megfáradt tekintetem a csuklómra téved. Ebben a modellben maradéktalanul megvan minden, ami egy órabolondnak kell a boldogsághoz. Ennek tükrében pedig nem is olyan drága.

Előnyök
- Megfizethető óratörténelmi darab, fantasztikus háttérsztorik
- Megbízható 4R36 kanji dátumablakkal
- Iso diver minősítés, menetes korona, 200 m vízállóság
- A LumiBright fényesebben ragyog, mint a jövőm

Hátrányok
- A minőségbiztosítással akadhatnak problémák
- A szilikonszíj és a bújtató párosítása

Felhasznált források:
Watches of Espionage: https://www.watchesofespionage.com/blogs/woe-dispatch/seiko-6309-turtle-review?srsltid=AfmBOorkpSfX3YDfAEwuZgIEYzqTQWil_cKHdpUE2x4uRad0qvTcJHc0

Watchpro: https://www.watchpro.com/luminox-navy-seal-3000-evo-at-watchpro-salon/

Source Tactical Gear: https://sourcetacticalgear.com/what-watches-do-navy-seals-wear/?srsltid=AfmBOor3XzDryv5HGkL_fKOprBH-5hoP1niOauBy6JdW2OBHiPUjOLHP

Ryan’s blog: https://ryans2019blog.wordpress.com/2020/08/01/the-dadaepo-seiko-turtle/

Worn & Wound: https://wornandwound.com/turtle-vs-turtle-looking-at-the-6309-and-the-srp77xs/

Tesztpad YouTube csatorna videója: https://www.youtube.com/watch?v=ssgncHiz8tY

Watches of Espionage YouTube csatorna: https://www.youtube.com/watch?v=ejfVXa0vGVU

Johnny Gold 😊: https://www.youtube.com/watch?v=JhJf8izjw1g&list=RDJhJf8izjw1g&start_radio=1

„… és máris úgy érezzük magunkat, mint Farkas Berci a szkafanderben.” – Bajor Imre

1980. május 26-án Farkas Bertalan a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén nem csak a magyar történelem nagykönyvébe írta be a nevét, hanem az űrutazások történetébe is, hiszen Magyarország ezzel az űrrepüléssel a hetedik nemzet lett (a Szovjetunió, az USA, Csehszlovákia, Lengyelország, Kelet-Németország, és Bulgária után), akik kijutottak a világűrbe. A 80-as években az USA és a Szovjetunió közti űrverseny már túl volt a történelmi csúcspontokon, az Apollo program 1972-ben véget ért, és átadta a helyét a Space Shuttle programnak, melyben már űrrepülőgépekkel indultunk a világűr felfedezésére. A szovjet oldalon pedig az Interkozmosz fontosnak tartotta, hogy a tagországok képviselői is feljuthassanak a Szaljut-6 űrállomásra, ahol elsősorban tudományos kísérleteket végezhettek. Ezek közül talán INTERFERON kísérlet a leghíresebb, ami először hasonlított össze súlytalanságban és gravitációban végzett sejtbiológiai folyamatokat. Ha valaki szeretne elmélyülni az űrverseny, esetleg a NASA űrprogramjaiban, hadd ajánljam Dancsó Béla: Holdséta című könyvét (Novella kiadó, 2004), ami elképesztő alapossággal és nagyon olvasmányos részletekkel, valamint gazdag képanyaggal dolgozza fel ezt a korszakot.

Farkas Bertalan

A kép forrása: https://www.facebook.com/hunor.urhajos

Bennünket, órabolondokat nyilván az is érdekel, hogy milyen óra volt Farkas Bertalan csuklóján, amikor belevágott élete nagy kalandjába. Ha tippelni kellene, biztosan sokan komoly téteket tennének Sturmanskie-ra, hiszen Gagarinnak is olyan volt, vagy Strela-ra, amivel Alexej Leonov űrsétára indult, de tévednének. Hála a többi órarajongónak ez a kérdés ma már nem vész balladai homályba, Farkas Bertalan időmérője ugyanis nem volt más, mint egy Certina Argonaut Chronograph 8401 501. Elsőre talán meglepő ez a modell, de ha beleássuk magunkat a témába, akkor megtaláljuk azt az adatot, hogy Farkas Bertalan a Magyar Légierő 47. harcászati repülőezredénél szolgált, és a 80-as években pont a Certinával volt szerződésük.

Certina Argonaut Chronograph

A kép forrása: https://www.hodinkee.com/articles/bring-a-loupe-july-1-2016

Ha szeretnénk egy ilyen vintage Certinát, akkor állapottól függően megközelítőleg 200 000 és 500 000 Ft közötti árcédulára számíthatunk, ha viszont egy újra vágyunk, akkor is vannak lehetőségeink. Létezik ugyanis ennek a modellnek egy mai iterációja, ami a Certina DS Chronograph Automatic 1968 névre hallgat (pontosabban: C040.462.18.051.00), de csak óvatosan, mert ha ez valakinek becsípődik, akkor annak egy közel egymillió forintos veszekedésre kell számítania otthon az asszonnyal. (Én szóltam előre! 😊)

„… az elterjedés a kozmoszban az egyetlen dolog, ami megment bennünket önmagunktól.” - Stephen Hawking

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, évtizedek óta nem volt ennyire feszült légkör a világban, mint napjainkban. Magyarországon ez különösen igaz, gyakorlatilag nincs már az életnek olyan aspektusa, amikor nem ömlik ránk valamilyen politikai narratíva. A magyar űrprogram egy olyan helyzetben, amiben jelenleg vagyunk, nem biztos, hogy a legfontosabb társadalmi kérdések egyike. Azoknak, akik támadják a létezését, éppúgy van igazság a gondolataikban, mint azoknak, akik védik. A továbbiakban szeretném az Evolvens és a HUNOR űrprogram kollaborációját politikamentesen kezelni, ugyanakkor ahogy mindannyiunknak, nekem is vannak erőteljes érzéseim. Szeretném Vályi István egy gondolatát tolmácsolni, miszerint „az autóbuzéria nem szegregál, hanem összeköt bennünket”. Az órák szeretete is legyen ilyen, képezzen most köztünk egy hidat, és összpontosítunk erre az órára, illetve arra az örömre, amit ezek az időmérő szerkezetek jelentenek nekünk pártállástól függetlenül.

Evolvens Budapest

A kép forrása: https://evolvens.hu/pages/kapcsolat

Az Evolvens alapítója Mezei István, aki a cége történetének kezdetét 2011-re datálja. Ekkor született meg az ötlete, hogy karórákkal szeretne foglalkozni, és ez az álom 2016-ban valósággá is vált. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy kezdeti ötlettől, a tervezéstől a kivitelezésen át eljussanak oda, hogy eladják az első elkészült darabot, amit építettek és innentől már egy igazi élő, lélegző vállalkozásként tekinthetünk rájuk. Személyesen először Ligetfalvi Viktor cikkében találkoztam az Evolvenssel, amiről a Kronometer.hu oldalon fantasztikusan jó cikket olvashattok. (A linket beteszem a végére.) Másodszor pedig a TV képernyőn, az RTL Klub Cápák között című műsorában ismertem rá Mezei Istvánra, két alkalommal is próbálkozott, de nem sikerült maga mellé egy befektetőt találnia. Máig nem értenem ennek az okát, mert az Evolvens alapkoncepciója nagyon szimpatikus. A felhasználó egy webfelületen működő óraszerkesztőben saját maga konfigurálhatja össze saját ízlésének megfelelően az óráját. A TV műsorban elhangzott egy olyan kritika, hogy ennek a márkának pont ezért nincs igazi arculata, ami szerintem tévedés. Az Evolvens eleve olyan részegységeket használ, amik illenek egymáshoz, ezért a végeredményben létrehozható variációk markánsan képviselnek egy egységes, kicsit indusztriális, modern ipari stílust. A cég elnevezése is ezt sejteti, mert a matematikában, és a gépészetben is használatos a fogalom, ugyanis a matematikai evolvens görbének alapvető szerepe van a fogaskerekek tervezésében. Talán mondhatjuk, hogy a márkaimázs is ráerősít egy kicsit a „mérnökiségre”, hiszen a felhasználó úgy érezheti, hogy a karóráját ő maga „tervezte” meg, ezáltal létrejön egy kötelék a tárgy és az azt megálmodó ember között. Nem túlzást azt mondani, hogy személyesebbé válik az élmény, mert nem olyan, mint amikor csak úgy megrendeljük egy webshopon egy ismert márka sorozatban gyártott darabját. 2016 óta közel tíz év telt el, és az Evolvens olyan ügyfelekkel dolgozott együtt, mint Arnold Schwarzenegger, az MV Agusta motorgyár, a Speedzone vagy a The VR csapata, és még folytathatnánk a sort. Az egyénileg konfigurálható modelleken kívül vannak limitált sorozataik, mint pl. a Balaton vagy a Magyarország kollekció, de a lista folyamatosan bővül, jelenleg a HUNOR termékcsaláddal.
A HUNOR egy mozaikszó, annak a rövidítése, hogy Hungarian to Orbit, tehát szabadabb fordításban magyarok a világűrben, vagy magyarok föld körüli pályán. Mindemellett természetesen az ismert eredetmondára is utal, miszerint Hunor és Magor a csodaszarvas nyomába eredtek, így leltek új hazát és telepedtek le. (Az alán király lányait most inkább hagyjuk ki a dologból, mert egy keresztény demokráciával nem könnyű összeegyeztetni.) Ennek tükrében érthető, hogy miért lett egy szarvas az űrprogram jelképe, hiszen most már ennek a mitikus lénynek a végtelen űrön át kell vezetnie minket, hogy új hazát találhassunk a csillagok között.
A HUNOR program nem jöhetett volna létre az Európai Űrügynökség, a NASA, és az Axiom Space nélkül, akik fontosnak tartják, hogy az emberiség jövőjét meghatározó űrkutatás és űrtevékenység folyamatos maradjon. A cél nemes, Kapu Tibor, illetve ha ő nem, akkor „tartalékosa” Cserényi Gyula egyetemek és kutatóműhelyek kísérleteit fogja elvégezni a Nemzetközi Űrállomáson. Az Evolvens pedig lehetőséget kapott arra, hogy ennek a jeles eseménynek az alkalmára készítsen egy órát, ami emléket állít annak, hogy a magyarok 1980 óta újra kilépnek a világűrbe.

Evolvens X Hunor

A kép forrása: https://evolvens.hu/products/evolvens%C2%AE-x-hunor-urhajos-karora

„Most végre készen állunk arra, hogy vitorlát bontsunk a csillagok felé.” – Carl Sagan

Az Evolvens X HUNOR Chronograph-ot 2025. május 26-án leplezték le, és okozott is nekem egy álmatlan éjszakát, ezért másnap úgy döntöttem, hogy inkább leadom rá a rendelésem, minthogy egy életen át kísértsen az elszalasztott lehetőség gonosz szelleme. Az óra 2025.06.13-án érkezett meg, tehát mondhatjuk, hogy elég frissek az élményeim. A bejelentéskor még nem lehetett tudni, de nem a HUNOR Chronograph az egyetlen, ami emléket állít a második magyar űrutazásnak. Azóta rendelhetővé vált egy 40 mm-es, három mutatós quartz szerkezetes verzió, és egy 44 mm-es, automata búváróra jellegű kiadás is. Az órák sorszámozottak, mindhárom modell 500 darabra limitált, ami nem sok, ugyanakkor egy ilyen kis piacon, mint Magyarország nem is annyira kevés. Említsük meg azt is, hogy az Evolvens első chronograph órájáról beszélünk, a HUNOR kollaboráció előtt nem készítettek még ilyen modellt. A Beszéljünk órákról YouTube csatornán azt is elmondta nekünk Lakatos Zsolti, hogy az Evolvens Cargo Watch Chronograph ugyan látható volt már a HUNOR előtt, de ez azért történt, mert jóvá kellett hagyatni az illetékesekkel az óra űrprogramban való részvételét. (Linket a szöveg végén találtok.)

Evolvens x Hunor kollekció

A kép forrása: https://evolvens.hu/collections/hunor

Evolvens X HUNOR Chronograph

Az óra prezentációja nagyon jól sikerült, egy masszív dobozban, vagy inkább bőröndben érkezik, ami belül puha szivacsokkal van kibélelve. A Vostok Europe kínálatában láttam eddig olyan órákat, amiket ehhez hasonló kivitelben kínáltak, és ahogy a litvánok háza táján, erre mifelénk is nagyon jól működik ez a megoldás. Amennyiben apukák vagytok, gondosan rejtsétek el a gyerek elől, mert ha elkéri tízórais doboznak, sohase fogjátok visszakapni, hiszen ő lesz a legmenőbb tagja az eperke csoportnak.
A doboz nem csak az órát rejti, hanem kapunk garanciakártyát, használati útmutatót, egy fém plakettet, amin a HUNOR küldetés csodaszarvasos logója, és a két űrhajós, Kapu Tibor és Cserényi Gyula aláírása látható. Egy ajándék fekete NATO szíj is megbújik még a csomagolásban, amihez nem felejtettek el külön stiftet mellékelni. Ezért jár a hatalmas pirospont a Griffendélnek, ahogy azért a figyelmességért is, hogy pontosan beállították az órát, mielőtt elküldték volna.

Kézbe véve az órát, szembesülhetünk annak 46 mm-es tokátmérőjével, de ha ettől még nem remegett meg a térd, akkor a tokfül vastagság 53 mm-értől majd fog. Ezekre a számokra már egy Casio G-Shock vagy a már emlegetett Vostok Europe órái is elismerően csettintenének, de nem árt fejben tartani a 14 mm-es tokmagasságot sem, ha épp slim fit inget támadna kedved magadra ölteni. Segítek, nem fogja kiadni. Ilyen paraméterekkel, ha nem vagy az átlagosnál „testesebb” (lehetsz persze kigyúrtabb is, de ugye mindenki önmagából indul ki és ez a veszély engem nem fenyeget), akkor komoly esélyeid vannak arra, hogy az óra fog viselni téged, és nem fordítva. A 105 grammos súly ugyanakkor nem is tűnik vészesnek ekkora térbeli kiterjedés mellett.

A tok anyagával kapcsolatban nem érhetik meglepetések a rutinos órarajongókat, ezúttal is rozsdamentes acél (L316) áll a szolgálatunkra, de ezúttal a tok alaplemeze matt fekete DLC bevonatot kapott. A DLC (Diamond Like Carbon) felületkezelés bár éppúgy gőzalapú eljárás mint a PVD (Physical Vapour Deposition), de előbbi a gyémánthoz hasonló szerkezetű szénrészecskéket képes az anyag felületére juttatni, így tartósabb, erősebb bevonat jön létre. Az Evolvens az anyag mikrokeménységét, tehát kis túlzással mondhatjuk, hogy a karcok elleni védelmét 3500 HV-ben, azaz Vickers Hardness-ben adta meg, viszonyításképp a rozsdamentes acél értéke kb. 150-200 HV. Egyszerűen szólva, ez keményebb mint a Tarzan sarka. 

A tok formája mellett sem illene szó nélkül elmenni, mert nem épp egy generikus, tizenkettő egytucat tokozatról beszélünk. A körkörösen szálhúzott felső lünetta matt, a nyers acél színe pedig gyönyörű kontrasztban van a tok alsó fekete részével, és ha már itt tartunk, akkor mondjuk el, hogy a fekete DLC csavarok nem csak látványelemként szolgálnak, hanem ténylegesen azok rögzítik a tok alsó és felső részét egymáshoz. Két kivágást is ejtettek rajta, és lézergravírozással a felső sávba a „Magyar űrprogram” és Budapest koordinátáit, alulra pedig a Hungarian to Orbit (HUNOR) feliratot vésték.

Szerencsére maradt még puskapor a számlapra is, amit zafírüveg véd meg a világűr pusztító körülményeitől. Talán elsőre kissé zsúfoltnak hat az összkép, de a nagy méret ezen sokat segít, ráadásul kölcsönöz egy kis katonai hangulatot is az órának. A számlap textúrált, természetesen matt, és szemcsés hatású, amire az indexeket nem felfestették, de még csak nem is rakottak, hanem szintén lézergravírozással készültek. Ennek a megoldásnak az az eredménye, hogy bár síkban vannak a számlappal, ha fény éri őket, akkor csillognak és szinte háromdimenziós hatást keltenek. Ugyanez elmondható a nagy, keretes 12-es jelölésről is, ami az Evolvens óráin gyakran erősen elkülönül a többi markertől.

Két segédszámlapot is kapunk, a jobb oldalon elhelyezkedő, koncentrikus körökkel díszített segédszámlap a másodpercmutató, a bal oldali pedig a stopper percgyűjtője. Látszólag a két kör nem egyforma méretű, de ez csak optikai csalódás. A bal oldali kör sötétkék, és a kis indexei a körvonalhoz képest beljebb indulnak, így a jobb oldali kör, aminek ezüst háttere van, nagyobbnak tűnik. Ez a látszólagos aszimmetria sokat hozzáad az óra futurisztikus stílusához, ahogy a számlap színei is az űrkutatás jellegzetes színvilágát hozzák. Fekete, fehér, ezüst, kék és piros színeket használtak, amik tökéletesen illeszkednek a tematikához. Apropó tematika, a HUNOR logó a számlap alsó felén is megjelenik, ahol elolvashatjuk a gyártó adatait, és arról is kapunk egy kis információt, hogy az óra Budapesten készült.

A számlap alatt egy japán Miyota (Citizen) 6s21-es quartz szerkezet dolgozik, ez röpíti a mutatókat a végtelenbe és tovább, legalábbis addig, amíg el nem fogy a hajtóanyagul szolgáló SR927W elemekből a delej. A pontosságot illetően a Citizen mérnökei +/-20 másodperc havi eltérést engednek meg, a valóság ennél minden bizonnyal jelentősen jobb, a gyár látnokai pedig 3 éves élettartamot vízionálnak neki. Utána már dokkolni kell a legközelebbi órásnál egy elemcserére, hogy újabb évekig élvezhessük a fedélzeten eltöltött időt. Amíg ott tartózkodunk, kedvünkre játszadozhatunk a már emlegetett stopper funkcióval. Ennek a vezérlőgombjai határozott kattanással adják tudtunkra, hogy megkezdhetjük a Kessel futam időmérését, de sajnos a Millennium Falcon 12 parsekét nem tudjuk majd tűpontosan meghatározni, hiszen tizedmásodpercek megjelenítésére nincs lehetőségünk, csak percekre és másodpercekre. Vigasztaljon a tudat, hogy dátumkijelzést viszont kaptunk, az ablaka a 4 és 5 órát jelölő indexek között van. A számlap és a tok széle közti gyűrűn lumineszcens pöttyöket helyeztek el, hogy sötétben is leolvasható legyen az idő, de kaptak ebből az anyagból az óra és a percmutatók is gazdagon. Arról nem találtam konkrét információt, hogy a lume pontosan milyen, de más Evolvens órákon Super-LumiNova volt, feltételezem, hogy ezen is az van, de a tévedés jogát fenntartom.

Essen még szó arról is, hogy vízállóság tekintetében 100 méterről beszélhetünk, amihez menetzáras korona is társul, és ha mindez még nem lenne elég, a korona Evolvens logót is kapott, nehogy szó érje a ház elejét.

A tokozat még mindig tartogat meglepetéseket, ha megfordítjuk az órát, hiszen a nyitott hátlap betekintést enged a kíváncsi szemnek a hajtóműbe. Tény, hogy nem a Miyota werk lesz itt a fő szenzáció, hanem a gravírozott üveghátlap (edzett üvegnek tűnik, nem zafírnak, de nem találtam erre vonakozó leírást), amin szintén visszaköszön a csodaszarvas tematika. Az üveget körülölelő acél lemezen a fontosabb információk mellett látható az egyedi sorszám is. Az enyém a 19-es.

Nem meséltem még a gyári szíjról, ami az óra többi részletéhez illeszkedően nem egy filigrán darab. 22 mm-es szélességgel rendelkezik, és alapvetően egy nagyon kényelmes szilikonból készült szíj, ami kívülről egy színben a kis kék kiegészítő számlaphoz illeszkedő textil bevonatot kapott. A részletekre ezen a ponton is odafigyeltek, a bújtatón láthatunk Evolvens márkajelzést, és a mai kor igényeinek megfelelően gyorskioldós megoldást alkalmaztak, ezt értékelni fogjuk, amennyiben cserélni szeretnénk.

„Ha a Föld körüli pályát elértük, már félúton vagyunk a bárhová felé.” – Robert A. Heinlein

Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen projekt az Evolvens hírnevét illetően is komoly jelentőséggel bír. Ezen sorok írásakor Kapu Tibor utazását már több alkalommal is elhalasztották, de remélhetőleg a felmerült műszaki problémák megoldása után végre visszatérhetünk általa a világűrbe.

Az Evolvens véleményem szerint egy méltó órát készített erre az alkalomra, amire 3 év garanciát is vállalnak, tehát az építési minőséggel kapcsolatban ne legyenek aggályaink. Ugyanakkor ne gondoljuk túl, a HUNOR modellek inkább merchandise termékek, semmint az űrben használatos szerszámok. Tulajdonképpen jelképek, egyfajta mementók az utókornak. Az árcéduláján látható 295 000 Ft miatt némileg jogosan merül fel a kérdés, hogy a konkurencia mit kínál ezen az árszinten. A Seiko a napelemes Speedtimer-t, ráadásul a világűr tematikába illeszkedő Pogue újrakiadással kampányol hasonló árkategóriában, de az én blogomat is megjárt Bulova Lunar Pilot is a kihívók között van. Utóbbi pedig egy elég erős versenyző, hiszen körülveszi a Holdra szállás történelme, és a Citizen 262 kHz-es, Caliber NP20-as “ultra-high-frequency” (UHF) quartz szerkezete hajtja. Hab a tortán, hogy szinte bármelyik kiadása az Evolvens ára alatt marad. A felkelő Nap országában maradva a Citizen Promaster Tsukiyomi titán tokos, rádióvezérléses, holdfázisos csapásmérőt érdemes még megemlíteni, a svácjiak űr témában pedig a MoonSwatch-ot állítják hadrendbe, de azt inkább engedjük is el. 

De van egy másik nézőpont is, ami rendkívül szubjektív. Az Evolvens és a HUNOR űrprogram a miénk. Én sem tudom palástolni, hogy a világűr és az órák iránti rajongásom mennyire egymásra találtak ebben a modellben, ráadásul ennek hazai vonatkozása van, ami a történelmünk része. A történelemnek pedig van egy olyan jellemzője, hogy megismétli önmagát, nyilván Farkas Bertalan utazása mögött is ott volt a politika, és könnyen lehet, hogy a világ nem is változott olyan sokat 45 év alatt. Mégis jóleső érzés arra gondolni, hogy mi is ott lehetünk a világűrben, amit nem sajátíthat ki magának semmi és senki. Megér ez közel 300 ezer forintot? Talán igen. Nem feltétlenül maga az óra, és annak a funkciói. Ezúttal szerintem inkább az eszme a fontos, az, hogy létrejött egy iparművészeti termék, ami manufakturális keretek közt készül elsősorban nekünk, hogy emlékezzünk valamire, ami túlmutat a politikai egymásra mutogatáson, és kicsit ráirányítja a figyelmet azokra az eszmékre, amiknek az emberiség számára fontosnak kellene lennie.

"Vitorlát bontottunk ezen az új tengeren, mert új ismerteket kell gyűjtenünk, és új jogokat kell nyernünk, és ezeket megszerezve minden nép haladásának javára kell ezt felhasználnunk.” - John Fitzgerald Kennedy

Előnyök

- Igényes építési minőség
- Kézzel összeszeszerelt, 500 darabos limitáció, egyedi sorszám
- Megbízható quartz szerkezet, chronograph funkcióval
- 100 méter vízállóság, menetzáras korona
- Zafírüveg
- Igényes prezentáció, doboz és az űrhajósok által aláírt plakett
- Ajándék NATO szíj 
- Hazai vonatkozások: magyar cég, magyar óra, magyar űrprogram

Hátrányok

- Nem olcsó darab
- Erős konkurencia

Források, felhasznált linkek:

Kronométer:

https://kronometer.hu/2018/03/15/evolvens-budapest-egy-21-szazadi-magyar-oramarka/

Beszéljünk órákról:

https://www.youtube.com/watch?v=eTJmm6KBTCk

A derék svédeknek rengeteget köszönhet a világ, ők adták nekünk az ABBA, az Ace of Base, a Roxette együtteseket, de biztosan sokan ülnek épp az IKEÁban vásárolt LIDÅS székükben, az Ingeborg íróasztaluk előtt, sőt még az is lehet, hogy épp egy Volvo áll a garázsban. Az óragyártásról viszont nem a svédek az elsők, akik eszünkbe jutnak, mert ők egészen 2019-ig az életnek nem ezen a területén keresték a kiteljesedésüket.
Történt ugyanis, hogy 2019. április 1-jén a svéd illetőségű TRIWA divatórákat forgalmazó cég gondolt egy nagyot, és bolondok napjának alkalmára készített egy rendkívül szórakoztató óratervet, amit Donald Trump ikonikusnak nevezhető frizurája ihletett. Hogy miért pont egy ilyen órát és miért pont bolondok napjára, abba most inkább ne menjünk bele, szívesebben bízom ezt a kérdést mindenkinek a szárnyaló fantáziájára, hiszen nem szeretném, ha hamarosan kopogtatna az FBI az ajtómon, ezért beszéljünk inkább arról, hogy a modellt emiatt a „Comb-over” névre keresztelték. Erős magyarosítással ez valami olyasmit jelent, hogy fésüld rá, utalva a középkorú férfiak ősellenségére, a kopaszodásra.  

A kép forrása: https://www.facebook.com/triwaofficial/videos/655152601580240/

A TRIWA 2007-ben alapult, Stockholmban és a hitvallásukat a nevük mozaikszavának megfejtése rejti: Transforming the Industry of Watches, tehát nem kisebb a céljuk, mint az óraipar átalakítása. Olyan nagy szavak ezek, mint pl. a „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” (Churchill), vagy „Ich bin ein Berliner” (Kennedy) vagy az, hogy „Azok az emberek, akik bejöttek, megeszik a macskákat” (Trump). A macskaevéssel nem mellesleg már az olaszokat is megvádolták, a legendák szerint konkrétan a középkorban a háborúskodások miatt éhező  Vicenza városka lakói vetemedhettek arra a borzalomra, hogy elfogyasztják a cicás videók sztárjait, de nincs mit tenni, akkoriban nem volt PETA, utólag meg büntetéseket kiróni nem összeegyeztethető egy keresztény demokráciával. Ám mielőtt pálcát törnénk a taljánok kétes gasztronómiai szokásai felett, előrevetíteném, hogy ma kínai óráról lesz szó, és ugye mindannyian tudjuk, hogy Kínában se mondják ám véletlenül, hogy ne játssz az étellel.

A TRIWA az óragyártás átalakításáról viszont mégsem állított akkora badarságot, ugyanis az áprilisi tréfájuk miatt többszáz levelet kaptak az órarajongóktól, hogy most azonnal szeretnék megvásárolni ezt a terméket. A probléma csupán annyi, hogy ez az óra a valóságban akkor még nem is létezett, de a svédek nem ellenségei a pénzüknek, ezért konkrétan 1000 darabot készítettek a Comb over-ből, és néhány nap alatt el is adták az összeset. Nem meglepő, hiszen aki megvette, egy 38mm-es, acéltokos, PVD bevonatos, Miyota quartz szerkezetes egyedi kis ketyegőt kapott, 50 méteres vízállósággal mindössze 100 euróért cserébe. Ha most szeretnénk egy eredeti Comb over-t beszerezni, akkor nem leszünk könnyű helyzetben, mert egyetlen megvehető darabot talált az eBay algoritmusa, amiért így másodkézből is 3000 dollárt szeretne kérni érte az eladó, ami legalább akkora túlzás, mint Kanadát az USA 51. tagállamának nevezni.

Még jó, hogy Kína ott segít rajtunk, ahol tud! Ahol nincs erkölcs, ott szégyen sincs, ezért hát világítson a Jangce, táguljon az ózonlyuk, pusztuljanak a pingvinek, mert a világ órakedvelőinek ezúttal a Jushidai dobta a mentőövet. Ők tisztességes kínai vállalatként, nem zavartatva holmi licenc díjak és szellemi alkotások jogi védelme miatt, a jól bejáratott kínai webshopokon harcba is küldték a másolatot Jushidai Trumph Watch néven. Már itt álljunk is meg, mert a kókányság innen indul. Trumph. Gyönyörűen archaikus megoldás a Kínai Népköztársaságból szeretettel, ha esetleg nem szúrt szemet a lényeg, akkor mondom: a néma h-t kell meglátni a Trump szó végén. Így a kínai gagyigyárak megidézik az olyan ázsiapiacos legendákat, mint a Pumma, Adibras, File, esetleg a firnyákosan furmányos fordított Nike pipa. Csodálatos megoldás, már itt elolvadtam.

A Jushidai márkanév nem mellesleg 2012 óta létezik, és a Guangzhou Shifenmiao Watches Co., LTD. tulajdonában áll. Próbáltam bármi használhatót előásni erről a cégről, a Maps szerint viszont itt található ez a csoda (a Google autó sem járt arra soha):

Forrás: https://www.google.com/maps/search/guangzhou+shifenmiao+watches+co.+ltd/@23.2745711,113.2075993,226m/data=!3m1!1e3?entry=ttu&g_ep=EgoyMDI1MDIyNi4xIKXMDSoASAFQAw%3D%3D

Felhívnám a figyelmet a bal oldalon látható egyetlen darab, egy csillagos értékelésre is, és már most mondom, az ügyvédek jegyzeteljenek szorgalmasan, hogy nem, nem én voltam az.

Szenteljünk el egy kis időt a csomagolásra is, ami szabad szemmel is jól láthatóan nem élvezett prioritást a Jushidai szempontrendszerében. Nem fecsérelték a drága időt és festéket arra, hogy a hitvány kis karton esetleg céges logót kapjon, csupán egy vonalkódos matrica árulja el nekünk, hogy a doboz tartalma egy trumph watch. A szállítási adatokon feltűnhet még a Garhwal Staryor Trade Co. céges felirat, ami közreműködött ahhoz, hogy Kínából Hongkongon át eljuthasson hozzánk ez a tömegpusztító fegyver. Papírmunkát ezúttal ne várjunk, nincs se használati útmutató, se céges logós megköszönős kártya, semmi. Az órát rátették ugyan egy kis párnácskára, ami inkább jelzésértékkel bír, semmint arra, hogy stabilan tartsa az órát a dobozban. Idehaza a Holmibolt webshopjáról rendelhető meg, és a boldogság jelenlegi ára csupán 3000 Ft. Amikor a kosárba helyezzük, és megnézzük a rendelés adatait, a figyelmesek kiszúrhatnak még egy apró részletet, ami mellett nem illik szó nélkül elmenni. Ahhoz, hogy a Trumph watch a csuklónkon lehessen, hálás köszönettel tartozunk a Mao Direkt Import Kft. hathatós közbenjárásának. Nem tudom, hogy kinek jutott ez eszébe a névadáskor ezt meglépni, de a nagy proletár kulturális forradalom megálmodója egészen biztosan nem így képzelte el a jövőt.

Mikor kézbe vesszük a Trumph órát, ne lepődjünk meg, hogy szinte észre se vesszük a súlyát, ugyanis az mindössze 34 g. Aki látta a 21 gramm című filmet, az kap egy viszonyítási pontot, hogy ez az óra az ember lelkéhez képest elhanyagolható 13 grammal több, tehát jogosan mondhatjuk, hogy a névadójával ellentétben ennek tényleg lelke van.
Ezt a lelket ideális esetben egy Miyota GL22 szerkezet szolgáltatná, de jelen esetben annak valamilyen nagyon mélykínai, „shenzenkülsős” iterációját tisztelhetjük benne. Mivel nem találtam rajta semmiféle jelzést, ezért fedje a gyártót jótékony balladai homály. Jó hír, hogy a gyári dobozban azért a biztonság kedvéért adtak hozzá egy számomra beazonosíthatatlan, de a Google számára megfejthető Koonenda AG4 1.5V Alkaline gombelemet. Annyit érdemes tudni róla, hogy 2,69 euróba kerül. De nem ám egy darab, hanem tíz, tehát ennek a darabára olyan 90 Ft körül alakul, egy vele megegyező adatokkal rendelkező svájci Renata 650 Ft. Darabja. A szerkezet egy két mutatós, dátum nélküli megoldás, ami érthető, hiszen Donald elnöki sörénye szolgáltatja az óra és a percmutatót, minden más csak összezavarná a kedves felhasználót. A nézésére még visszatérünk, de a járásáról elmondhatjuk, hogy a hozzám került példány méltó a nevéhez. Az időt leginkább csak ígéri, pont úgy, mint a múzsája, most egy nap, vagy egy hónap, esetleg egy év, az teljesen egyre megy. Tehát néha pontos néha nem. Van, hogy néhány percet késik utána meg öt-hat percet siet. Ez így autentikus. Lehet, hogy az ajándék tartalékba adott elem itt nyerne értelmet, de én így imádom. Egyébként is az életérzés a lényeg, hiszen aki Trump órát hord, az mondja meg, hogy mennyi az idő. Annyi, amennyit ő akar!

A reflektorfényben úgyis a számlap van, ami még így másolt változatban is lenyűgöző. Az eredeti TRIWA Comb-over számlapja a széle felé sötétedő, ezüstös árnyalatú volt, a Jushidai Trumph modellen viszont minden hófehér. Akár a demokraták, vagy a liberálisok sós könnyeinek lepárlásából készült, akár a Jangce műanyaghordalékából, elképesztően jól néz ki. A nyomat szépen sikerült, nem pixeles, egyedül az indexek festésén látszik a slendriánság, azok ugyanis a kínai változaton teljesen síkban vannak a számlappal, míg a svédeknél kidomborodtak.

A komolyabb különbségek a tokozásnál érhetők tetten. Az eredeti egy 38mm-es, PVD bevonatos, acéltok volt, Kínában viszont nem gondolkodnak ilyen kicsiben, és készítettek belőle egy fekete, műanyag, sorja nélkül 43-as, sorjával inkább 44 mm-es tokátmérővel megáldott behemótot. Nem csak a műanyag maga hitvány, hanem még arra sem figyeltek oda, hogy ennek az órának nincs chronograph komplikációja, de azért a nyomógombokat imitáló kezelőszervek megtalálhatók a tok oldalán. Természetesen azért, mert ebbe a tokba a derék Jushidai biztosan ezerféle számlapot beszerel, és van olyan is, ami látszólag stopperes és gondolom egyszerűbb volt rajta hagyni a kamu kezelőszerveket, mint lereszelgetni róla.

Az eredeti TRIWA 50 méteres vízállósággal rendelkezett, de ezt Kínában nem tartották követendő példának. A víz és ez a karóra olyan kapcsolatban állnak egymással, mint egy pornószínésznő az apácazárdával. Ugyanabban az univerzumban léteznek, de nem képeznek közös halmazt. Amennyiben igen, akkor az minden bizonnyal fikció. Pont olyan fikció, mint ennek az órának a vízállósága. Tehát nincs. Amennyiben kísérleteznétek, tehettek vele egy próbát, de semmiféle szigeteléssel nem rendelkezik az óra, maga a hátlap is lepattintós. Ne lepődjön meg senki, ha csuklóra szerelt akvárium lesz a végeredmény.

A hátlapról még elmondanám, hogy gyári állapotában is tele volt karcokkal, nem védte semmiféle fólia, az óra üvege pedig nem üveg, de még csak nem is valami minőségi plexi (ez amúgy egy oximoron, nincs olyan, hogy minőségi plexi). Ez konkrétan olyan átlátszó műanyag, amiből a kamu kínai Pilot/Uni/Parker toll is van, amit ha elhozol a lottózóból véletlenül a hétvégén, Marika néni nem kiabál utánad, hogy add vissza.

A fekete tokot a narancssárga (vagy okker) vászonnak látszó szíj egészíti ki, amin illetlenség lenne márkajelzést keresni. Az anyaga valójában meghatározhatatlan, elvi síkon a Mengyelejev féle periódusos rendszer tartalmazza az alkotóelemeit, de előfordulhat, hogy nem. Ha lecserélnénk, komoly tétekben fogadni mernék, hogy nem lehet roncsolás nélkül lefeszegetni, ezért inkább engedjük el. Az élet egyik legnagyobb leckéje úgyis az, hogy tanuljunk meg együttélni a hibáinkkal. Na ez pont ilyen. 

Beszéljünk arról, hogy ez az óra számos webshopon elérhető, az enyém, ahogy említettem is, a Holmibolt oldaláról érkezett, 3000 Ft-os verhetetlen áron, ezúton is köszönet érte harcostársamnak a bajban, Gábor bácsinak, akivel rátaláltunk erre a csapásmérőre, és ha már elindultunk a lejtőn, ő volt az, aki miatt nem álltunk meg. Az órával járó jókedv, és önfeledt boldogság margójára azért felírnám azt is, hogy egy kicsit Greta Thunberg remegő szájszéle vagyok. Mert komolyra fordítva a szót, persze, hogy klassz dolog bagóért megszerezni egy poénos tárgyat, de vegyük észre a gátlástalan másolást, a jogdíjak semmibevételét, a környezetszennyezést, amivel ennek az előállítása együtt járt és persze lássuk azt is, hogy az óraiparban ez a minőség konkrétan vállalhatatlan. Ez az óra áthajózott az óceánon, üzemanyagot égető teherautók hurcolták ide-oda, dolgozók adták kézről kézre, és még a nevetségesen alacsony árcédulája mellett is volt rajta haszna mindenkinek. Ez egyszerre elgondolkodtató, és ijesztő. Mivel jogos feltételezés, hogy ez a tárgy nem lesz hosszú életű, a szemét, amit lényegében már jelenlegi állapotában is megtestesít, itt nálunk fog jelentkezni. Én is bűnös vagyok. A fogyasztói társadalom ilyen, filléres kéjek kiélése komoly járulékos károk mellett. Ezért hordani fogom. Megélem minden pillanatát, amíg lehet, hogy ne legyen hiábavaló Kína pusztítása, ami miatt az ilyen termékek léteznek. 

A végére maradt az utolsó, már-már filozófiai mélységeket szántogató kérdés, hogy kinek ajánlható ez az óra. Ezen tényleg sokat gondolkodtam. Egy Trump szimpatizánsnak? Tulajdonképpen igen. Az interneten fellelhető egy kép, amiben Trump golfozás közben egy TRIWA Comb-overt visel, de a mesterséges intelligencia korában ezt már illik fenntartásokkal kezelni. Ajánlható olyasvalakinek, aki nem támogatja, sőt kifejezetten ellenzi? Igen. Lényegében ez az ötlet egyrészt az identitászavar megtestesülése, másrészt maga a világbéke manifesztációja, amire a TRIWA zseniális érzékkel rátapintott. A humor, ami nem durva, nem sértő, nem tolakodó, sokkal inkább szerethető, az maga a kulcs, ami talán hozhat egy kis fényt a sötétségbe. Ennek tükrében pedig nem tudok teljes szívemből haragudni a kínaiakra sem, mert anélkül terjesztik a mosolyt az órák világában, hogy ez szándékukban állt volna.

Előnyök:
- Van hozzá ajándék elem
- Az óra humora megkérdőjelezhetetlen...

Hátrányok:

- ... ami inkább a svéd TRIWA érdeme
- Az építési minőség, a sorják
- A szíj
- A szerkezet pontatlan
- A hátlap pattintós, gyárilag karcos
- A műanyag üvegpótlék
- A csomagolás, vagyis annak tényleges hiánya

Akio Morita a Sony társalapítója volt, 1971 és 1994 között pedig a cég vezérigazgatói posztját is betöltötte. A nevéhez fűződik egy nagyon elgondolkodtató könyv is, aminek a címe Made In Japan (Árkádia, 1989). Ha valakit érdekel, hogy a második világháború után a vállalatok vezetői hogy állították talpra a japán gazdaságot és tették Japánt a világ egyik legnagyobb ipari nagyhatalmává, annak érdemes elolvasnia, mert számos érdekes történetet találhatunk benne a korszakról. 
Olvashatunk benne arról is, hogy Japán nem egyik napról a másikra lett piacvezető az elektronikában. Az én korosztályom (80-as évek közepén, végén születettek) már úgy nőttek fel, hogy ha valaminek a hátuljára azt írják, hogy „made in Japan”, akkor az biztosan valami igazán minőségi termék lesz. Akio Morita könyvéből megtudhatjuk, hogy az a felirat, ami az én nemzedékemnek a minőséget jelentette, az előttünk lévőknek szitokszó volt. Még olyan is előfordult, hogy az amerikai piacra szánt termékekről eltávolították a gyártási helyet azonosító feliratot. Ez viszont néhány év alatt megváltozott, köszönhetően a technológiai fejlesztéseknek, és a modernizációnak. A Japán állam, és a vállalatok elképesztő összegeket fordítottak a korszerű berendezések kifejlesztésére, kutatásra és mivel Japán nem volt nyersanyagokban gazdag, sok tekintetben szorult drága importra, ezért mindig elsődleges szempont volt a tartósság és az elnyűhetetlenség. Ez a szellemiség nagyon is összecseng Hattori Kintaro, a Seiko alapítójának gondolatával, miszerint „Mindig egy lépéssel a többiek előtt”.
Az óragyár a 60-as években magán hordozta mindazon jegyeket, amik a Japán gazdaságot kiemelték a versenytársai közül. Minőségi alapanyagokat használtak, fejlett gyártási technológiát alkalmaztak, törekedtek megfizethető áron nagy tömegeket kiszolgálni.

Ginza negyed a háború után, háttérben a Wako óratorony, vagy "Seiko ház"

A kép forrása: https://mainichi.jp/english/articles/20200814/p2g/00m/0na/059000c

Ennek a fejlesztésnek az eredménye lett a Seiko 5 Sports sorozat is, aminek első képviselője 1968-ban jelent meg, és ez volt a világ első, emberi beavatkozás nélkül készített, sorozatban gyártott automata karórája. Ez a modell 2023-ban ünnepelte az 55. születésnapját, ezért a Seiko úgy döntött, hogy kiad egy jubileumi változatot, ami ezúttal nem egy újaértelmezés, hanem az eredeti óra lehető legpontosabb újrakiadása. Az ötös számok bűvöletében 15 555 egyedileg sorszámozott darabot készítettek, és az árát is úgy határozták meg, hogy mindenhol utaljon az 5-ös számra, Magyarországon 155 000 Ft-os vételáron került kereskedelmi forgalomba.

A kép forrása: https://www.seiko-design.com/140th/en/topic/31.html

A Seiko 5-ös sorozat elnevezésében szereplő szám arra az öt alapértékre utal, amit a Seiko meghatározott azon órák számára, amiket ebben a termékcsaládban kínál. Minden 5-ös Seiko acél tokozattal rendelkezik, vízállóak, van dátumkijelzésük, automata szerkezettel szerelik őket, és végül az utolsó, ami nem mindig teljesül: a korona pozíciója 4 óránál található.

Seiko 5 Sports SRPK17

Nem csak az óra hangulata, hanem a tok méretei is igazodnak a 60-as évek sztenderdjeihez. Az átmérő 40 mm alatti, egészen pontosan 39,5 mm, ami bár kicsinek tűnhet, a párnatok kialakítás miatt tokfültől tokfülig már 43,1 mm-ről beszélünk, tehát nem fog eltűnni a karunkon, már csak a 12,5 mm-es magasság miatt sem. A tok felülete matt hatású, szálcsiszolt kezelést kapott, csak az oldalát és a hátlapot polírozták fényesre.  A súly 150 g, ami annak tükrében, hogy ebben már benne van a teljes hosszúságú gyári fémszíj, nem tűnik ijesztőnek. A tokfülek távolsága 20 mm, ezt a számot érdemes fejben tartani, amennyiben a fém helyett egy elegánsabb bőrszíjön gondolkodnánk. Az egyetlen pont, amivel ezen az árszinten vitába lehet szállni, az a Hardlex üveg, hiszen egy ilyen limitált 5-öst már illene valami komolyabb karcvédelemmel, esetleg egy zafírüveggel ellátni.

Mivel nem búvárórával van dolgunk, ezért nem meglepő, hogy a festett, alumíniumbetétes lünetta mindkét irányba forgatható, és a négy óránál elhelyezett korona sem kapott menetzárat. Mindezek ellenére a víztől nem kell félnünk, mert az óra azért egy tisztességesnek mondható 100 méteres vízállósággal rendelkezik.

A fő attrakció a számlap, ami apróbb eltérésekkel tökéletesen megidézi az eredeti 1968-as modellt. Megegyeznek a színek, a tipográfia, a mutatók formája, a dátumablak, gyakorlatilag szinte minden. A leolvashatósága még mindig pazar, a fekete-fehér párosítással nehéz hibázni. A lünetta és a Seiko logo ezüstös árnyalata, valamint a piros másodpercmutató és a kék Sports felirat töri meg a kissé monokróm színvilágot, de ennyi elég is, mert ezek a színek tényleg nagyon jól hozzák a vintage, sportos hangulatot.

Az apró eltérések a számlap alján olvasható feliratokban érhetők tetten, hiszen az eredeti számlapon még büszkén hirdették a 70 méteres vízállóságot, amit ilyen sok idő elteltével már meghaladott az óragyártás általános technológiai színvonala. Az új változaton a régi adatok helyett már a 10 bar olvasható, és fontosabbnak tartották kiemelni azt, hogy az óra „automatic”, mert a 60-as években ez még evidencia volt, ma már nem az. Eltérés található még a kövek számában is, hiszen a 68-ast még a 6106-os, 25 köves, 21600 féllengésszámon működő szerkezet hajtotta, míg az újat egy 4R36-os, werk működteti. A számlap felső részén még odafigyelt a Seiko arra, hogy a régi Seiko 5 logót használja, de a számlap alján sajnos már lemaradt az eredeti Suwa gyár jelképe, pedig biztosan sokan örültek volna, ha viszontláthatják még egyszer a régi Suwa Seikosha logóját, amit az eredeti még magán viselt.  A nap és a dátumkijelzés hasznos extra, és ezúttal esztétikailag is figyeltek arra, hogy fekete hátteret kapjon, így tényleg hibátlanul illeszkedik a számlaphoz. A dátumablak is érdemel még egy kis kitérőt, mert egy szépen polírozott hatszög öleli körbe, ami még inkább ráerősít a vinatge hangulatra. A modern technológiát a LumiBright indexek képviselik, amik zöldes árnyalatukkal beragyogják a legsötétebb éjszakát is.

A 4R36 főbb jellemzői, hogy 24 köves, másodpercstoppos, 21600 féllengésszámmal működik és megközelítőleg 41 óra járástartalékra számíthatunk tőle. Az egyetlen negatívum, ami eszembe jut, nem is a szerkezetre, hanem inkább az azt működtető koronára vonatkozik. Történetesen a méretére, hiszen nagyon apró. Az én tömzsi ujjaim és rövid körmeim nem ideálisak egy ilyen kis korona precíz működtetésére, de ez inkább legyen az én problémám.

A tömör acél hátlapon a limitáció tényén, és az egyedi sorszámon kívül nem találunk más érdekességet, ha ilyesmire vágyunk, akkor azt inkább a szíjjal kapcsolatban kell keresnünk, ami biztosan megosztó lesz. Az eredeti változathoz több opciót is kínáltak, volt például fém rally stílusú szíj, illetve bőr is. Az újrakiadáshoz a japánok inkább azt a döntést hozták, hogy terveznek egy olyat, ami megjelenésében akár a hatvas években is létezhetett volna. Talán sokaknak okoz kellemetlen emlékeket az a szőrtépős rugós fémszíj, ami bár jól nézett ki, de konkrétan epilátorként is lehetett használni. Ennek az új kiadásnak pontosan így fest a szíja, attól eltekintve, hogy a rugós mechanika kimaradt, amiért a karunkat fedő szőrszálak végtelenül hálásak lehetnek. Az egyetlen darabból álló, tömör acélszemeket stiftek tartják a helyükön, így a pontos méret beállítása nem jelenthet akadályt. Mikroállításra is van lehetőség, és hogy a kényelem mellett a biztonság is adott legyen, kapunk nyomógombos biztonsági csatot. Az egyetlen kivetnivaló a zárszerkezettel kapcsolatban az, hogy ez a sok helyen „tejfölöskupaknak” csúfolt megoldás rettentően múltszázadi. Az óragyártás ezt már az alacsonyabb árkategóriákban is túlhaladta.

A Seiko 5 különkiadások gyakran kapnak egyedi csomagolást, ezalól az SRPK17 sem kivétel. Retro stílusú, régi Seiko 5 logóval ellátott dobozt kapunk, ami tökéletesen kiegészíti az óra hangulatát. Olyan érzést kelt, mintha egy raktáron ragadt kis időkapszulához sikerült volna hozzájutnunk.

Említettem, hogy ez a sorozat limitált volt, de nem kell aggódnia annak, aki lemaradt róla. Létezik ebből egy jelenleg is kapható verzió is, ami a Seiko 5 Sports Heritage Design Re-creation Limited Edition igencsak hangzatos nevet kapta, de egyszerűbb a cikkszámra rákeresni, ami: SRPL05K1. A két kiadás szinte csak a lünetta designjában tér el egymástól, a többi részlet megegyezik. Az árcédula viszont kicsit meredekebbre sikerült, mert míg az SRPK17 155 ezerért, az SRPL05K1 már 180 ezer forintért érhető el.

A kép forrása: https://seikoboutique.hu/ora/SRPL05K1

Összességében a Seiko 5 Sports SRPK17 egy nagyon szerethető darab, a mérete, a hangulata és a minősége is alkalmassá teszi arra, hogy hű társunk legyen a hétköznapok során. Az ára az értékeihez mérten elfogadható, szerintem ajánlható minden órakedvelőnek, akit vonz a 60-as évek sportosan elegáns stílusvilága.

Előnyök

- Egy ikonikus modell közel változatlan formában történő újrakiadása
- 100 méter vízállóság
- Új és érdekes fémszíj
- Elfogadható árképzés

Hátrányok

- Nincs zafírüveg
- Nincs menetzáras korona

A francia óragyártás minden bizonnyal látott már dicsőbb napokat is. Ha szeretnénk egy időmérőt a galloktól, akkor vagy nagyon mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, és kicsengetnünk egy Cartier meglehetősen magas vételárát, vagy kicsit lejjebb adjuk az igényeinket, és akkor rátalálhatunk a Bell & Ross, a Yema, a Pequignet, a Michel Herbelin esetleg a LIP kínálatára. De ha már odáig merészkedünk, hogy szeretnénk valami igazán jellegzeteset attól a néptől, aki a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméit adta a világnak, akkor nehéz dolgunk lesz. Szerencsére a microbrandek ezen a ponton dobnak nekünk egy mentőövet, jelen esetben a belga, Jon Cruys és a francia Rémi Chabrat vállalkozók álltak szolgálatunkra, akik 2024-ben felélesztették az 1857-ben alapított, mára tetszhalott állapotban lévő Chronofixe óramárkát.

A képek forrása: https://www.crownwatchblog.com/news/nivada-grenchen-makes-customised-watches-a-daily-affair és https://www.forbes.be/nl/zelfs-omsingeld-door-romeinen-houdt-asterix-stand/

A Chronofixe Les Rasses-ban, a francia-svájci határ közelében jött létre, alapítói Alphonse Dodane és Francois-Xavier Joubert voltak, és egyáltalán nem számított aprócska vállalkozásnak a maga 200 munkásával. A cég zsebórák gyártásával indított, majd 1905-ben Morteau-ba költözött, és bemutatták 1917-ben a tökéletesített flyback chronograph szerkezetüket. Büszkén mondhatják el magukról, hogy az 1950-es években a francia hadsereg beszállítói lettek, és tanúsítvánnyal rendelkező, magasságmérős pilótaórákat gyártottak a Francia Légierőnek Type 20 és Type 21 néven. Amikor beütött a kvarcválság, számos nagymúltú óragyárral egyetemben ők is bajba kerültek, és akár a feledés homályába is merülhettek volna, de szerencsére nem így történt.

A képek forrása: https://chronofixewatches.com/pages/history

A Chronofixe feltámasztására már volt egy kísérlet 2022-ben, amikor a legendás Type 20 chronograph-ot akarták újraéleszteni, és bemutattak néhány GMT komplikációval ellátott modernebb modellt is. Ezek korlátozott példányszámban készültek és el is keltek, de azóta néma csönd honolt a gyártó háza táján, egészen 2024 decemberéig. Itt jön a képbe sokunk gyerekkori kedvence, a bátor kis gall hős, a franciák nemzeti kincse, az 1959-ben René Goscinny író, és Albert Uderzo művész által megálmodott Astérix, aki 2024-ben ünnepelte 65. születésnapját.

A kép forrása: https://www.apollo-magazine.com/asterix/

Az első képregény 1959-ben, az első animációs film 1967-ben, az első élőszereplős mozifilm pedig 1999-ben jelent meg, és máig sem értek véget a bitang rómaiakat csépelő gallok történetei, mert még mindig van kereslet ezekre a kalandokra. Talán pontosan ezért döntött úgy a Chronofixe mögött álló Cruys-Chabrat páros, hogy mi sem lehetne méltóbb módja az emlékezésnek annál, minthogy készítenek egy születésnapi, 500 darabra limitált karórát az ünnepelt számára. Fel is kérték Romaric André alkotót, aki a művészvilágban a seconde/seconde névre hallgat, hogy készítsen egy egyedi számlapot, ami magán hordozza Astérix világának jellegzetes stílusjegyeit.

De ki ez a Romaric André alias „seconde / seconde”, és miért fontos?

Valószínűleg sokaknak dereng valami, ha azt mondom Banksy. Banksy egy képzőművész, akinek a vászna nem a hagyományos értelemben vett vászon, hanem az alkotó tere maga az egész világ. Mivel utcai művész, gyakran készít képeket közintézményekre, teszem azt akár az Izraelt Palesztinától elválasztó falra is. A témái aktuálisak, a műfajuk talán leginkább a pop art kategóriába sorolhatók, és minden esetben komoly értelmezési többletet hordoznak magukon.

Romaric André-t a Time and Tide online magazin illette az órás világ Banksy-je jelzővel, és ez a hasonlat nem is annyira ördögtől való. Mielőtt ezt kifejtem, beszéljünk egy kicsit a művészetről is. Abban bizonyára egyetértünk, hogy tiltott önkényuralmi jelképet festeni egy buszmegállóra, vagy bajszot rajzolni a Mona Lisának nem művészet. Ugyanakkor, ha a képzőművészeti alkotás kap egy kontextust, amitől újabb értelmezési lehetőségeket nyit meg, akkor kitágul a művészet fogalma, és művészi értékkel ruházunk fel valamit, ami eredetileg nem rendelkezett ilyennel. Egy egyszerű példa: alapvetően nem művészet ragasztószalaggal felragasztani egy banánt a falra. Ha viszont azért tesszük mindezt, mert elismert művészek vagyunk, és előre tudjuk, hogy az alkotásnak nehezen értelmezhető tettünk művi, vagy valós intellektuális vitákat fog szülni, akkor már az lesz belőle. A falra ragasztott banán, ami a valóságban is megtörtént, Maurizio Calettan – A komédiás című, 2019-es installációjáról van szó, egy görbe tükör azok számára, akik mindenbe is bele akarják látni a művészetet, és mindenféle utólag kitalált szimbolikákat társítanak a banánhoz, teszem azt a banán a fekete rabszolgák jelképe, míg a ragasztószalag az őket béklyókba kötő fehérek elnyomásának szimbóluma. Ha hozzátesszük még azt a tényt is, hogy ezt valaki 6,2 millió dollárért megvette, az nem csak kitárja az értelmezési síkok kapuit, hanem egyenesen berúgja.

A kép forrása: https://www.nytimes.com/2024/11/20/arts/design/cattelan-banana-sothebys-auction.html

Térjünk vissza Romaric Andréhoz. A karóra egy használati tárgy, de bizonyos darabok megközelíthetőek az iparművészet irányából is. Egy Rolex, vagy egy Omega minden bizonnyal ide tartozik. Seconde viszont elkövet olyat, hogy egy kardmutatós Rolex mutatóját kicseréli egy miniatürizált Minecraft vagy Zelda kardra. Micsoda gyalázat? Hogy teheti meg ezt a becstelenséget? Szerintem a válasz, hogy azért, mert az ő alkotásai megtestesítenek egy peckesen kitartott középső ujjat a luxusiparnak. Pontosabban azoknak, akiknek egy drága karóra csak a pozőrködésről szól, a vagyoni helyzet, vagy a vélt, esetleg valós társadalmi pozíció betöltésének reprezentációjáról. Ez pedig szerintem művészet, mert magán hordoz egy többletet, ami új interpretációs rétegeket ad hozzá a tárgyhoz. Még azzal sem lehet megvádolni, hogy tönkreteszi az órákat, mert a leszerelt, vagy kicserélt alkatrészeket a tulajdonos eredeti állapotukban visszakapja. Ahogy Banksy, vagy a banános példából Maurizio, úgy seconde is a meglévőből teremt valami újat, üzen nekünk, hogy nem kell az órázást annyira komolyan venni. Van ebben egy kis lázadás is a konformizmus ellen, hiszen ezeknek a régi, patinás márkáknak a tulajdonosai is jellemzően a „kékvérű” elitből kerülnek ki, vagy a hírességek világából, akik előszeretettel használják ezeket a „kellékeket” társadalmi reprezentáció céljából. Szerintem arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a hobbit a szerelemért, az órák szeretetéért űzzük, nem pedig vitrinekbe és Instagram képekhez vásároljuk őket. Meg kell élni őket, hagyni kell, hogy gyermeki örömöt okozzanak nekünk, és egy kis boldogságot hozzanak ebbe a megfáradt, elsötétült világba… és ezzel teljes szívemből egyet tudok érteni vele, sőt, ennek tükrében még szimpatikusabbá válik a kis gall megjelenése egy 1857-óta létező óragyár termékének a számlapján.

A kép forrása: https://www.nytimes.com/2024/03/05/fashion/watches-romaric-andre-seconde-seconde.html és https://seconde-seconde.com/

Les Maîtres du temps  – Az idő urai 1982

Az óra bemutatása előtt szánjunk még egy kis időt a francia animációs filmek méltatására is. Az Astérix előtt és után is olyan korszakos klasszikusokat alkottak, mint A vad bolygó 1973-ból, Az idő urai 1982-ből, a Gandahar 1987-ből és a francia animáció napjaink filmművészetében is erőteljesen képviselteti magát, gondoljunk a 2006-os Renaissance-ra, a Persepolisra 2007-ből, vagy az Egy macska kettős életére 2010-ből.

A mesefigurás órák elsőre talán kicsit komolytalannak hatnak, pedig a horológia világában nagy hagyománya van ennek a megoldásnak. Arra nem vállalkoznék, hogy felkutassam, melyik óragyár indította el a lavinát, de az Omega és Snoopy kutya kollaborációjának tekintélyt parancsoló háttere van. Röviden arról van szó, hogy a NASA 1969-ben, az Apollo 10 program keretei közt azt a célt tűzte ki, hogy keressenek alkalmas leszállóhelyet a Hold felszínén az Apollo 11-nek. A tevékenységük egyfajta szimatolás volt, innen adta magát a kapcsolat a népszerű Snoopy kutyával, a parancsnoki modul hívójele pedig ugyanebben az akcióban Charlie Brown volt, aki ugyebár Snoopy gazdája. Az Apollo 13 viszontagságos hazatérését bizonyára sokan végigizgulták a moziban, ahogy a filmben, úgy a valóságban is fontos szerepet kaptak az Omega karórák a rakéták begyújtásának, majd a repülési szög növeléséhez szükséges időnek a kiszámításakor. Azóta a NASA az alkalmazottainak és alvállalkozóinak egy bizonyos Ezüst Snoopy-díjat adományoz a küldetések sikerével kapcsolatos kiemelkedő teljesítményéért. Az Omega óragyár 1970. október 5-én kapta meg a NASA Snoopy-díját, amiről az Omega limitált Snoopy modellek formájában emlékezik meg. Ezért vannak tehát Snoopy kutyás Omegák.

A kép forrása: https://swisswatches-magazine.com/?s=snoopy

Snoopy népszerű figura az óravilágban, az Omegán kívül felhasználta már őt a Timex, a Seiko de még a Franck Muller is. Rajta kívül gyakran találkozhatunk Miki egérrel, a Muppet Show szerepőivel vagy a japán animék világából Gundam robotokkal, esetleg a zseniális Studio Ghibli által kitalált alakokkal. A divatórák világában pedig ne lepődjünk meg, ha a MARVEL vagy a STAR WARS népszerű karakterei díszelegnek a számlapokon, bár utóbbiak inkább marketing céllal kerülnek forgalomba, nem pedig azért, hogy óraipari kuriózumok legyenek. Ha pedig azt gondolnánk, hogy ezek mennyire komolytalanok, akkor jusson eszünkbe Japán 124. császára, Hirohito, akit 1989-ben bekövetkező halálakor saját kérésére kedvenc órájában temettek el, ami nem egy egyedi, kézműves Seiko volt, hanem egy Miki egeres karóra, amit az 1975-ös amerikai látogatásán kapott ajándékba Los Angeles-i Disneyland-ben.

A kép forrása: https://timeandtidewatches.com/you-will-never-guess-the-watch-that-emperor-hirohito-was-buried-with/

„Résister encore et toujours” - Ellenállni mindig és mindenkor

A Franciaországból érkező csomag már küllemre is elismerésre méltó. A kemény kartont egy igényesen nyomtatott, márkajelzéssel és 65 éves az Astérix felirattal ellátott védőborító öleli körbe. A kemény karton pedig nem magát az órát rejti, hanem egy bőr (vagy bőrhatású), nagyon minőségi utazódobozt, dombornyomott Chronofixe logóval, hogy kis kedvencünket bármikor magunkkal vihessük, teszem azt stílszerűen egy római vakációra.

A tokforma megidézi a 60-as évek generikus búváróra sziluettjét, sőt, a Chronofixe konkrétan gyártott is ilyen Sous Marine modellt. Nem tévedünk nagyot, ha belelátjuk ebbe a formavilágba a Seiko 62MAS-t, vagy a Tissot PR516-ot, netán az Oris Skydiver-t, hiszen a korszakban ez a forma igencsak jellegzetes volt. Az anyaga természetesen 316L acél, a méretei pedig a tokátmérőt illetően 37 mm, ami 12,8 mm-es tokmagassággal párosul. Tokfültől tokfülig egész nyúlánknak mondható, konkrétan 46 mm-ről beszélünk, amennyiben szíjcserét szeretnénk, a nyerőszámunk a 20 mm. Megragadnám még az alkalmat arra is, hogy méltassam a szálhúzott, matt felületkezelést, ami szívemnek oly kedves. Végre nem egy tükörfényes polírkrumplit hordok a karomon, ami begyűjt minden apró hajszálkarcot. A tokozat oldalán végigfut egy vékony, fényesre polírozott letörés, de talán ennyit még az ilyen karcfetisiszták is, mint én áldozhatnak a szépérzék oltárán.

Essen szó a 60 klikkel egyirányba körbeforgatható lünettáról, és annak selymes feketére festett alumínium betétjéről is, amin búváróráktól szokatlanul római számokkal adták meg a 10, 20, 40, és 50 jelöléseket. Talán az egyetlen általam tapasztalt kellemetlenségről is most kell beszámolnom, miszerint a lünetta háromszöge nincs pontosan egyvonalba állítva a XII-est jelölő indexszel.  Nyilván Jean-Pierre a szája szélén hanyagul lefittyenő Gauloises cigijének ölébe hulló hamuja miatt nem vette észre, amikor állítgatta, ezért rá is térhetünk az óra fő attrakciójára, a seconde / seconde által készített egyedi számlap grafikájára.

Ezen ugyanis a kis gall hősünk látható, amint éppen a Caesar katonáit szimbolizáló római számokat csépeli, konkrétan a VIII-as számot kapja telibe a Csodaturmix által készített varázsital segítségével, amit a varázsló teliholdkor készít és fagyöngyöt tesz bele aranykacorral.

Ha nagyon műértő szeretnék lenni, és belelátnám a korábban emlegetett banánba a rabszolgaság metaforáját, vagy észrevenném egy absztrakt festményen az anyát gyermekével, akkor azt mondanám, hogy Astérix azért üti pont a 8-as indexet, mert az ázsiai kultúrákban, különösen Kínában az egy szerencsét hozó számjegy. Azért van számos luxusórán 8-asra állítva a dátum a gyári termékfotókon, hogy az ázsiai (értsd kínai) piacon kelendőbbek legyenek a termékek. Astérix tehát nem csak a rómaiakat, hanem egyfajta dölyfös franciasággal az invazív kínai ipart is visszaküldi oda, ahova való, de inkább nem bonyolódnék bele, mert az ilyen gondolatok túl messzire vezethetnek. Különösen azért, mert az órán nem találtam semmiféle jelzést arra vonatkozóan, hogy melyik alkatrésze honnan származik. Még az is lehet, hogy itt-ott nem csak a büszke franciahon, hanem Kína keze is benne van. Ezek helyett inkább azt mondom, hogy az indexek bézses színűre festettek, és sötétben egész tartós a rajtuk lévő lume. Az internetet bújva nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy ez Super-LumiNova vagy valami más, de egész tartósan teszi a dolgát. Asterix figurája is éles, nagyon szépen ki van dolgozva a karakter, és a fekete számlapról szinte leugrik a harsány színeivel.

A gyönyörű számlapot illik is megvédeni, amiről ezúttal zafírüveg gondoskodik. Sajnos tükröződésgátló bevonat nem volt kéznél, ezért előfordulhat, hogy nem fogjuk a legoptimálisabb szögben megcsodálni a mutatókészletet, amit szintén alárendeltek a római tematikának. Nem nehéz észrevenni, hogy a római építészetre jellemző formákat kapunk az óra és a percmutató képében, és amellett a részlet nélkül sem illik szó nélkül elmenni, hogy még a dátumtárcsán lévő számokat is római számjegyekkel írták fel. A számjegyek háttere pedig nem fekete, de még csak nem is fehér, hanem igencsak egyedi módon ezüst.

Astérix nem csak a számlapon, hanem a hátlapon is visszaköszön ránk, az arcképe mellett olvashatjuk az óra jelmondatát: „Résister encore et toujours”, magyarul ellenállni mindig és mindenkor. Itt található még a limitáció sorszámozása is. Ebből az órából 500 darab készült, hozzám nagy örömömre a 476. darab került. Miért tetszik ez annyira? A történelem rajongóinak a keze már a magasban van, mert ők emlékeznek arra, hogy Kr. u. 476-ban bukott meg a Nyugatrómai Birodalom, és ért véget az ókor. Tökéletes összecsengés az Astérix tematikával, bár ez csupán a véletlen műve volt. Ezeken kívül kapunk még utalást a seconde/seconde együttműködésre, a 65. születésnapra, és az Astérix kiadójára, az Albert René-re, amit a készítők keresztnevei után neveztek el így.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Kiszipolyoztak minket! És nem csak minket, apáinkat is, és apáink apáit is! Adtak ugyan utakat, oktatást, csatornázást, bort, sőt, vízvezetéket is, de ne legyetek demagógok! A 200 méteres vízállóság mellé menetzáras koronát nem kapott sem a Júdeai Népfront, se a Júdea Népe Front, sem a Nemzeti Front (aljas köpködők) de még a gallok sem, így nem meglepő, hogy az óra nem teljesíti az ISO6425 szabványt. A számlap egyedi grafikája miatt nem ez az egyetlen pont, ahol elbukik a mutatvány, hiszen a 2018-as szigorítás előírja, hogy az összes indexnek világítania kell, ezen pedig Astérix épp a VIII-ast gyepálja, és a három óránál található index helyét is egy dátumablak foglalja el. Így marad a vintage búváróra hangulat, de jegyezzük meg, hogy ez nem egy valódi merülésekre alkalmas óra. Pancsolni lehet vele, de már csak a borjúbőr szíj miatt is legyünk inkább óvatosak.

Apropó szíj. Nagyon puha, és kényelmes viselet, még az én ormótlan 20 cm átmérőjű csuklómon is marad üres lyuk a szíjon. Azt már említettem, hogy a szélessége 20 mm, de azt még nem mondtam, hogy gyorskioldót is kapunk, így tényleg nagyon egyszerű egy másik szíj használata. A tüskecsat stabil, és még arra az apró részletre is odafigyeltek, hogy legyen egy Chronofixe márkajelzés a bújtatón.

A részletekre való odafigyelés a szerkezetet vezérlő koronára is kiterjedt, amire Caesar babérkoszorúját vésték. Ennek segítségével állíthatjuk be, húzhatjuk fel a másodpercstoppos Seiko NH35 (L898.5) werket, ami lényegében egy permutációja a Seiko 5 modellekben szolgálatot teljesítő 4R35 szerkezetnek. A fő paraméterek is megegyeznek, mindkettő 24 köves, a 21600-as féllengésszám mellett pedig 41 óra járástartalékra képesek.

Az utolsó fontos dologról nem beszéltünk még, az pedig az ár. A Chronofixe 395 eurót kér az ikonikus gall hőséért, ami postával együtt 424 euróra ugrik fel, azaz megközelítőleg 170 ezer forintos kiadást jelent. Az órát csak és kizárólag a Chronofixe honlapján lehet megrendelni, de az 500 darabban korlátozott limitáció miatt nem árt sietni. Az enyém a rendelés leadásához képest 7 munkanap alatt megérkezett. A Kronometer.hu oldaláról értesültem ennek az órának a létezéséről, amiért végtelenül hálás vagyok nekik, a források közé bemásoltam az ő cikküket is azoknak, akik még szívesen olvasnának erről az óráról.

Voulez-Vous Coucher Avec Moi Ce Soir?

Az a válaszom, hogy igen. A Chronofixe Sous-Marine Astérix 170 ezer forintért tényleg egy egyedi, részletgazdag óra, tele mögöttes gondolatokkal, szívvel és lélekkel. Biztos vagyok benne, hogy a megálmodóinak ez egy szerelemprojekt lehetett, és azoknak is az, akik megvásárolják. Szerintem ez egy igazi gyűjteménybe illő darab, amit jóleső érzés kézbe venni, nézegetni, és persze használni. A Chronofixe nem ad sokkal többet, mint a többi mikrobrand ebben az árszegmensben, de amit tud, azt jól csinálja és nem kérnek sokkal többet érte, mint egy beugró 5-ös Seikoért.

Ha megkívántad, akkor innen szerezheted be:
https://chronofixewatches.com/products/asterix

Előnyök
- Egyedi számlap, egyedi design
- Zafírüveg
- Minőségi bőrszíj, minőségi prezentáció, ajándék utazódoboz
- Az értékeihez képest korrekt árazás

Hátrányok
- Nincs menetes koronazár
- A lünetta precíz illesztése egy ezredfordulón gyártott Peugeot 307 hézagjaival vetekszik

Források:

https://chronofixewatches.com/pages/history

https://monochrome-watches.com/first-look-chronofixe-asterix-sous-marine-romaric-andre-seconde-seconde-seiko-nh35-value-proposition-specs-live-pics-price/

https://www.forbes.be/nl/zelfs-omsingeld-door-romeinen-houdt-asterix-stand/

https://kronometer.hu/2025/01/21/olcso-egyedi-buvarora-chronofixe-sous-marine-asterix/

https://timeandtidewatches.com/how-seconde-seconde-became-the-watch-worlds-answer-to-banksy/

https://seconde-seconde.com/

https://www.nytimes.com/2024/03/05/fashion/watches-romaric-andre-seconde-seconde.html

https://www.strapcode.com/blogs/omega-watches/the-story-behind-omega-snoopy-speedmaster-watches?DDM-Pmax&gad_source=1&gclid=CjwKCAiAiOa9BhBqEiwABCdG83o7RCDGXBCKTGnUtszjs83S_3UCpTNab0aUfI5KffHUz0HYn-4KQxoCXzgQAvD_BwE

https://monochrome-watches.com/history-snoopy-omega-speedmaster-apollo-13-nasa/

https://www.bobswatches.com/rolex-blog/omega/omega-snoopy-history.html?srsltid=AfmBOoo_zM-faFvXIJnfiNBNpaipxlfVwdiwfsqZqFWNi0kR8204jXbk

https://timeandtidewatches.com/you-will-never-guess-the-watch-that-emperor-hirohito-was-buried-with/

 A Tazawa-tó a maga 423 méteres mélységével Japán legmélyebb tava. Semboku városában található, Akita prefektúrában. Bár a vulkanikus eredetű víztömeg önmagában is lenyűgöző természeti csoda, egy gyönyörű népmese tovább gazdagítja a tó történelmét. 

Sok-sok évszázaddal ezelőtt a tóhoz közeli Innai településen élt Tatsuko, aki messze földön híres volt a mindenkit megigéző szépségéről. Egy nap a lány elment vizet hozni, de megpillantotta a tükörképét egy fényes sziklán. Abban a pillanatban, amikor szembesült saját szépségével, megijedt. Megértette, hogy a szépsége nem örökkévaló, egyszer őt is utol fogja érni az öregség és az elmúlás. Ettől a gondolattól rettegés kerítette hatalmába a szívét, és imádkozni kezdett Okura Kannonhoz, az irgalom és az együttérzés istennőjéhez, hogy ne veszítse el szépségét. Az istennő megsajnálta a fiatal lányt, és azt mondta neki, hogy keresse meg a forrást, ami két mohával borított szikla között fakad, és igyon a vízből. A lány megtalálta a forrást, és ivott is a vízből, ahogy az istennő tanácsolta neki, de minél többet ivott, annál szomjasabbá vált. Egyre csak ivott és ivott, míg a hasra nem esett. Ekkor vette észre, hogy a teste átváltozott, és egy sárkány lett belőle. Elkeseredésében a Tazawa-tóba vetette magát, de a forrás varázserejének köszönhetően nem halhatott meg. Hiúsága miatt arra kárhoztatott, hogy ő legyen a tó őrzője az idők végezetéig.
A lány anyja nagyon aggódott gyermekéért, és a keresésére indult. Amikor megtalálta, és meglátta, hogy mi lett a lányából, annyira megrémült, hogy a fáklyáját a vízbe dobta. A fáklya viszont átalakult, és hogy a sárkány ne legyen magányos, hallá változott. Ezt a halat nevezik a japánok kunimasunak, ami a Tazawa-tóban egy őshonos lazacfaj. Tatsuko története azonban nem ér véget ezen a ponton.
Történt ugyanis, hogy egy fiatalember, akit Hachirotaronak hívtak, beleszeretett Ichinomegata istennőbe, aki nem viszonozta a halandó érzéseit. Mivel kellemetlennek érezte a közeledést, megkért egy kiotói íjászmestert, hogy akár erőszakos úton is, de űzze el tőle a férfit. Az íjász meglőtte a fiatalembert, aki túlélte ugyan a támadást, de a szíve összetört. Hachirotaro a barátaival egy új helyet keresett, ahol letelepedhetett. Nagyon éhesek voltak, ezért halat fogtak. Hachirotarot annyira gyötörte az éhség, hogy míg a barátai további élelmet kerestek, ő a barátai adagját is megette. Ekkor elképesztő szomjúság tört rá, és a közeli forráshoz ment. Inni kezdett, de a torka annyira égetett, hogy csak ivott és ivott. A barátai visszatértek, és döbbenten vették észre, hogy Hachirotaro sárkánnyá változott. A fiú nagyon szomorú lett, mert tudta, hogy többé nem mehet az emberek közé. Elbúcsúzott a barátaitól, és létrehozott magának egy tavat, ahol nem háborgatja majd senki. Ez lett a Towada-tó. Ám még itt sem találta meg a nyugalmat, mert a tavához érkezett egy Nansobo nevű szerzetes, akinek azon a helyen kellett letelepednie, ahol eltörik a szandálja. Mivel a lábbeli pont a Towada-tónál tört el, ezért kihívta Hachirotaro-t, a tó védelmezőjét egy harcra, amiben az ifjú sárkány vereséget szenvedett. Egészen a Yoneshiro folyóig menekült, ezt a helyet a fiú után Hachirogata-lagúnának nevezik, és közel van a Tazawa-tóhoz.
A két tragikus sorsú fiatal, Tatsuko és Hachirotaro így találtak egymásra. A japánok úgy tartják, hogy a Tazawa-tó a Hachirogata-lagúnával ellentétben azért nem fagy be télen, mert Hachirotaro ilyenkor elmegy szerelméhez Tatsukohoz, és a két sebzettlelkű fiatal végre boldog lehet, és senki sem háborgatja őket. Tavasszal viszont el kell válniuk, és a következő télig nem láthatják egymást, mert sárkányként őrizniük kell a területeiket.

Ez a történet több szempontból is érdekes. Először is láthatjuk benne azt a törekvést, hogy a múlt embere mesés történetekkel magyarázta az olyan dolgokat, amiket nem értett meg. Például, hogy miért nem fagy be a Tazawa-tó. Sőt, egy egész mitológiát gyúrtak a történetekből, amik számos ponton összeérnek, kiegészítik egymást. Ugyanígy jött létre a skandináv vagy a görög mitológia is, számomra pedig mindig izgalmas, hogy az emberi fantázia milyen termékeny, amikor mesélésre kerül a sor. Ha pedig valaki szeret elmerülni a különböző népek irodalmában, valószínűleg észreveszi, hogy sok esetben párhuzamosság figyelhető meg a különböző kultúrák történetei között. A klasszikus irodalomban a görög Narkisszosz meséje nagyon hasonló Tatsuko drámájához. Szerintem lenyűgöző, hogy a tanmeséknek, amik gyakran az ember jellemének fejlődését segítették elő, nem szabhattak gátakat a földrajzi távolságok, vagy akár az időbeliség sem. Olyan örökérvényű témákat dolgoztak fel, mint a hiúság, a telhetetlenség, vagy a szembenézés a következményekkel. Érdemes elidőzni egy kicsit a hangneműk felett is. A japán kultúrában van egy fogalom, amit nehéz magyarra fordítani. Fonetiksan talán így helyes: jaruszenai, ami azt jelenti mély szomorúság. A melankólia szó állhat talán a legközelebb ehhez, de a jelentésárnyalatok mégis eltérőek. Az egyik kedvenc íróm, Kazuo Ishiguro fogalmazta meg a Dombok halvány képe című művében, hogy a japán néplélekben ez az érzés nagyon mélyen gyökerezik. Ennek oka lehet a történelem, illetve annak erőszakos eseményei, de benne van az is, hogy társadalmi szinten náluk tartósan fennállt az egyéni érdekek háttérbe szorítása a közös érdekekkel szemben. Ez okoz egy belső feszültséget, amiben a düh, a harag, a lemondás, és az alázat egyaránt megjelenik. A történeteiket vastagon átszövi ez a szinte megfoghatalan érzés, Tatsuko meséjében ezek az elemek fel is fedezhetőek. Ennek ellenére a tanmeséik a mieinkhez hasonlóan egyetemes bölcsességeket, útravalókat adtak az embernek, éljen bárhol a Földön, bármikor az időben. Ez szerintem fantasztikus.

Tatsuko történetét a tó melletti Semboku városkában elhelyezett csodaszép szobor is megörökítette, amit 1968-ban, május 12-én (ami nem mellesleg a szülinapom, csak én 17 évvel később láttam meg a napvilágot) avattak fel.
A Seiko Marinemaster végleges változata pedig ugyanebben az évben jelent meg. Nem gondolom, hogy az említett események összefüggnek, de ennek minden bizonnyal így kellett lennie, ahogy annak is, hogy az SLA023 ebből a történetből merítsen ihletet, és rabolja el a szívemet. 

A kép forrása: https://www.tohokukanko.jp/en/attractions/detail_1604.html

A Seiko az SLA023J1 2019-es kiadásához tehát ezt a népmesét választotta ihletforrásul, amikor egy különleges kobaltkék számlapot szerettek volna megalkotni, ugyanis a Tazawa-tó kékje a japánok számára is misztikus és különleges, ezért ideális választás egy magas presztízsű karóra számlapján való felhasználáshoz. 

Seiko 6215-7000 

Az 1965-ös 62MAS joggal nevezhető a japán búvárórák alfájának és ómegájának, de nem ez a típus jelentette a Seiko képességeinek tetejét. A mélységek meghódításakor is érvényesítették a cégalapító Hattori Kintaro gondolatát, miszerint „Always one step ahead of the rest”, tehát „Mindig egy lépéssel a többiek előtt”. A cég búvárórái ekkoriban jellemzően 150 méteres vízállóságot kínáltak, de 1967-ben, amikor kiadták a 6215-7000-es ős Marinemastert, a 300 méteres vízállóságot célozták meg a különleges monoblokk tokforma létrehozásával. Ami sikerült is nekik, igaz a végleges, teljesen tökéletes sorozatgyártású modell 1968-ban jelent csak meg 6159-7001 cikkszámmal.
Hogy kontextusba helyezzük ezt a mérdföldkövet, gondoljunk arra, hogy a Rolex a 300 méteres mélységet 1977-ben érte el a Submarinerrel (168000 Submariner Date kiadás), tehát a japánok ezen a fronton komoly csatát nyertek a svájciakkal szemben. Ami pedig az elsőségeket illeti, a 6215-7000 volt az első olyan Seiko, aminél 4 óránál helyezték el a koronát, de a szerkezetet illetően sem kellett szégyenkezniük a japánoknak, ugyanis ez az óra kapta meg először a 36000-es lengésszámon működő hi-beat, azaz magas féllengésszámú werket. Így lett a Marinemaster a világ első high-beat búvárórája.
Apropó a Marinemaster becenév már a 2000-es években megszületett, folytatva azt a sormintát, amit a Seiko órák rajongói a múltban is előszeretettel alkalmaztak. Ők ugyanis szívesebben aggattak beceneveket az órákra, semhogy a bonyolult cikkszámokat megjegyezték volna. A 2000-ben megjelent SBDX001 még a számlapon is használta ezt a megnevezést, de a svájci Fortis óragyárnak már volt ilyen néven egy órája. Nem tisztázott, hogy jogi okokból, vagy a designerek döntése révén, de a Marinemaster név a következő kiadásokban eltűnt az óráról, csak a köznyelv használta tovább, de 2024 év végén ismért felbukkant a legendás felirat a legújabb variánsok számlapjain.

Marinemaster modellek evolúciója 1968 - 2024
A kép(ek) forrása: https://www.chrono24.hu/

Apró érdekesség, hogy nem ez volt az első óra, ami a Marine Master (külön írva) nevet kapta a keresztségben. A Seikonak a 90-es években létezett egy quartz szerkezetes pancsolós órája, az SBCN005-ös, aminek már szerepelt a számlapján a Marine Master felirat.
Örömhír a rajongóknak, hogy 2024-ben két új variánssal is bűvült a Seiko kínálata, az SJE101J1 és az SLA077J1modellekkel, amiknek a számlapján már ismét olvasható az ikonikus becenév. Utóbbi tekinthető a valódi jogutódnak, mert az SJE kiadás tokformája nagyon eltérő, és a vízállósága is 200 méterre csökkent.
Ami az elismeréseket illeti, a Seikonak van mit kiállítani a vitrinbe. 2018-ban készítettek egy 1968 Automatic Diver’s Re-creation Limited Edition névre keresztelt, 1500 darabban limitált változatot, ami a sportórák kategóriában el is nyerte a Grand Prix d’Horlogerie de Genève (GPHG) rendezvényen a legjobbnak járó elismerést Svájcban.

A képek forrása: https://www.fratellowatches.com/

Seiko Prospex Sea SLA023J1

A tok anyaga mi más is lehetne, mint 316L nemesacél, de ez a kiadás kapott némi extra figyelmességet, mert a Seiko ezen az árszinten már alkalmazza a Super Hard Coating vagy másnéven Diashield bevonatot. Ez annyit tesz, hogy a hétköznapi karcokkal szemben ellenállóbbá válik mind a tokozat, mind a fémszíj, amire szükség is lesz a 44,3 mm-es tokátmérő miatt. Tokfültől tokfülig sem jobb a helyzet, ebben az esetben 50,5 mm-ről beszélgetünk, ami 15,4 mm-es magassággal párosul, tehát minden esélyünk megvan rá, hogy beleakadjunk bármibe, vagy leromboljunk bármit is, ami a közvetlen környezetünkbe kerül.
Penge Boris óta tudjuk, hogy a súly a megbízhatóság jele, ebben az esetben a Marinemaster nem megbízható, hanem egyenesen a testet öltött megbízhatóság a maga 222 g-os súlyával. Ha ezeket a méreteket egy Casio G-Shock meglátná, még az is elcsodálkozva idézné egy méltatlanul elfeledett forgatókönyvíró örökbecsű klasszikusát, miszerint „úristen very big”, így nem túlzás, ha az ajtótokpusztító különdíjat már most megszavazzuk neki. Diashield legyen a talpán, ami egy ekkora acél búvárkrumplit megment az esetleges sérülésektől.

Ha kiélcelődtük magunkat a méreteken, merüljünk egy kicsit mélyebbre, és vegyük észre, hogy ezekre a dimenziókra 1968-ban szükség is volt. Az ISO 6425 szabvány szerinti 300 méterre hitelesített képességét ugyanis nem a hangyák hordák össze, hanem a japán mérnököknek kellett valami megoldást találni arra, hogy rálicitáljanak a svájciak 200 méteres búváróráira. A Marinemaster monoblokk tokja jelentette a megoldást a problémára, ami annyit tesz, hogy ennek az órának nincs hátlapja. Mindent egyirányból, azaz felülről kell beépíteni, ami mérnöki szemszögből nyilván kihívás, de cserébe az órára nehezedő hatalmas víznyomás kordában tartható. A hátlapon elhelyezett gravírozás is büszkén hirdeti, hogy itt bizony diver’s 300 méterről van szó, ami szaturációs búvárkodásra ajánlott. Ez lényegében azt jelenti, hogy amennyiben ipari búvár a hivatásunk (ennek a maximális mélysége a 300 méter), nem csak a víz alatt fogjuk tudni a pontos időt, hanem akkor is, amikor épp a dekompressziós kamrában töltünk el úgy 8-10 napot a munka elvégzése után. A felszabaduló nitrogénnek ez az óra ugyan ellenáll, de a tesünkről ugyanez nem mondható el, ezért nem tanácsos ész nélkül Némó kapitányost játszani, hacsak nem szeretnénk az óránkat idő előtt a legközelebbi hozzátartozónkra hagyatékozni.
Manapság már nem szükséges ennyire brutális tokot építeni, ha egy óragyártó el szeretné érni a 30 bar-os nyomást, a héliumszelep elegánsabb megoldás erre a problémra, de nekem szimpatikusabb a Seiko "oldjuk meg erőből" hozzáállása. A Seiko búvárokra jellemző dombornyomott Kanagawa hullám már csak a cseresznye, a habostorta tetején.

Bár a Marinemaster egy toolwatch, tehát inkább szerszám semmint ékszer, rendelkezik még egy aprósággal, amivel kiemelkedik a búvárórák tengeréből. A tok oldalán látható vastag él zaratsu polírozást kapott, ami a Grand Seiko világából szállt le ide közénk, földi halandókhoz. Ez egy olyan eljárás, aminek hatására egy torzításmentes tükörsima felületet kapunk végeredményül, ami olyan megjelenést biztosít egy óratoknak, ami már felveszi a versenyt az abszolút felső kategóriával.

Amennyiben ez nem lenne elég, akkor többféle megmunkálásban is gyönyörködhetünk még, ha jobban megfigyeljük a formákat. Van itt matt hatású szálhúzott felület, aminek a vonalai tűpontosan futnak egybe a fényesre polírozott, alávágott oldalakkal. Apropó alávágás, erre azért volt szükség, hogy a csuklónkra jobban felfeküdön ez a minden dimenziójában drabális óraszörnyeteg, és bármily meglepő, stabilan tartja magát, nem akar lefordulni még az én 20 cm átmérőjű csuklómról sem.

A tokfülek távolsága 20 mm, ha nem vagyunk elégedettek a gyári fémszíjjal, vagy az ajándék szilikonnal, akkor ezt a méretet kell keresni az aftermarket gyártók tengerében.

Beszéljünk a számlapról. Teljesen mindegy, hogy a japánok milyen népmesét költöttek eköré az árnyalat köré. Sem alátámasztani, sem megcáfolni nem tudom, hogy a Tazawa-tó kobaltkékje tényleg ezt az árnyalatot ölti-e magára a cseresznyevirágzás ideje alatt a tavaszi naplementében, de azt elmondhatom, hogy életemben nem láttam még ennyire gyönyörű színt.
Olyan mélysége, olyan árnyalatai vannak, hogy azt az illúziót kelti, mintha bele tudnánk nyúlni, sőt alámerülni a Tazawa-tó végtelennek tűnő mélységébe. Olyan kék, hogy ha Mickey O'Neil anutája látta volna, akkor nem babakékben kéri a lakókocsit a hableányos szökőkúttal, hanem ebben. Nem túlzás azt mondani, hogy a kék szín ezen az órán él. Személyisége van, néha olyan harsány, hogy belerobban az ember arcába, de előfordul olyan is, hogy szinte teljesen fekete. Fogalmam sincs, hogy mit csináltak vele, mert ez nem egy megszokott „sunburst” effekt, vagy vignettálás, és nem is trükköztek sugárirányban a felülettel. Ahhoz, hogy ez az illúzió létrejöhessen, minden bizonnyal szükség van tükröződésmentes sík zafírüveg segítségére is, amit nem is spóroltak le a Seiko mérnökei. A kronometer.hu oldalán olvastam (link lesz alul), hogy ez a technika szintén a Grand Seiko világából jött, és az a titka, hogy a különböző rétegeket, különböző felületkezeléssel látják el, és ezt addig ismételgetik, amíg létre nem jön az elérni kívánt szín mélysége. Nem tudom a megfejtést, de ez valami olyan boszorkányság lehet, amiért a középkorban tutira elégetett volna valakit a szent inkvizíció.  

Az egyirányba forgatható lünetta is kapott némi szeretetet és törődést, ugyanis kerámiából készült, 120 klikkel tesz meg egy teljes kört, és nagyon kellemes érzés tekergetni. A kerámia azért örvendetes, mert nehezen karcolódik és sokkal ellenállóbb, mint a festett betétek. Ha esetleg sötét lenne, akkor sem kell aggódnunk, mert a Seiko LumiBright ott segít, ahol tud, jelen esetben minden index (kivéve a három óránál található) és a lünetta jelölései is kaptak belőle. A LumiBright pedig párját ritkítja, ha fényességről van szó. 2018-ban szigorítottak az ISO minősítésen, eszerint a számlapon minden markernek világítania kell. Az SLA023 első szériáiban három óránál egy teljes dátumablak található, az újabb kiadások viszont a dátumablak mellé kaptak egy lume-os fél indexet, hogy a modell ne veszítse el az ISO tanúsítványát.

Ha már szóba kerültek az indexek, időzzünk el egy kicsit a gyönyörű rakott markereknél, aminek a szélét szép fényesre polírozták, a fehér LumiBrightos jelölések pedig eszméletlenül jó leolvashatóságot biztosítanak a sötét, mélykék és a fehér színek kontrasztossága miatt. A számlapon találunk még feliratokat is gazdagon, fent kapunk egy festett Seiko logót, az alsó fertályon pedig tájékoztatnak minket a ProSpex (Professional Specifications) termékcsaládba való hovatartozásról, ezáltal az óra professzionális felhasználhatóságáról, az automata szerkezetről és a 300 méteres vízállóságról.
Amikor hagyjuk magunkat hipnotizálódni az óra szépsége által, észreveszünk olyan részleteket, mint például a 300 métert jelölő felirat színe, ami tökéletesen illik másodpercmutatóhoz. De nem ez ám a mutatvány, ilyet mindenki tud. Hanem az, hogy... emlékeztek még Tatsuko aranyszínű szobrára a kobaltkék tó mellett? Mutatom újra:

Ugye, hogy ugyanaz a színösszeállítás? Véletlen lenne ez az összefüggés? Szerintem nem lehet az. 
Ha pedig a részleteknél tartunk, figyelemre méltó, hogy a mutatók felületén a szálhúzás milyen kontrasztot alkot a szélükön megfigyelhető fényesre polírozott letöréssel. Vagy az is finom megoldás, hogy a dátumtárcsa háttere ezüst, rajta fekete számokkal. Ez pont az inverze a számlap indexeinek. Pontosan ezek azok a részletek, amik a régi Marinemaster szerszámszerűségét egy magasabb szintre emelik.

Ha már magasabb szint, ezúttal a hagyományosan négy óránál elhelyezett korona is jelzett, a ProSpex X logóját gravírozták bele. Természetesen nem is lehet kérdés, hogy rendelkezik-e menetzárral. Ez itt már evidencia, hiszen egy 8L35-ös szerkezetet kell megóvni a külvilág borzalmaitól. (Az SLA cikkszámú órák úgy tudom, hogy mindig ezt a szerkezetet kapják.)

Miért olyan különleges ez a werk? Azért, mert ez is egyike a Grand Seikotól kölcsönvett finomságoknak a zaratsu, a kerámia lünetta és a számlap színe mellett. Ha hihetünk a pletykáknak, akkor a Grand Seiko 9S55 szerkezete az valójában egy enyhén módosított, dekorált 8L35-ös. Figyelemre méltó az is, hogy a 8L szerkezetcsalád a Grand Seiko órákhoz hasonlóan szintén a Shizukuishi Watch Studio-ban készül, Moriokában és a Seiko legképzettebb mesterei dolgoznak rajta.  Technikai jellemzői közé tartozik, hogy 26 köves, 28800-as óránkénti féllengésszámmal dolgozik (4 Hz-es), megközelítőleg 50 óra járástartalékkal rendelkezik, és használja a kétirányú Magic Lever rotormechanizmust. A Seiko által fejlesztett SPRON („spring micron”) hajszálrugó gondoskodik a szerkezet életben tartásáról, és egyenletes működéséről. Egy rendkívül rugalmas, kobalt és nikkel alapú fémről van szó, aminek a tulajdonságai lehetővé teszik, hogy egyenletesebben tudja leadni az eltárolt mozgási energiát. Ennek ellenére a gyári adatok szerint a pontosság - 10 / +15 másodperc naponta, de a valósóságban ezek a szerkezetek lényegesen jobban teljesítenek a gyár által megadott adatoknál. A szerkezet másodpercstoppos, tehát a korona kihúzásakor a másodpercgyűjtő megáll. Kapott még egy Diashock névre hallgató rázkódásvédelmet, hogy ne kelljen túl sokat aggódnunk akkor, amikor az íróasztal sarkához odaverjük.

A szíj mindig egy érzékeny téma. Kaptak a japánok már hideget-meleget emiatt, de ezúttal szerintem nincs ok a panaszra. Egy négyrészes, nyomógombos kettős biztonsági zárral ellátott, nagyon igényes megoldást találtak ki. A szíj ötszemesnek tűnik, de négy elemből áll, a két vékonyabb betétet fényesre polírozták, míg a szélek és a középső rész szálhúzott. Tökéletesen illik a tokozat megoldásihoz, és az illeszkedésekre sem lehet egy rossz szavunk sem. A búvár-hosszabbítós megoldás nagyon perverz, de nem is várhatunk mást a gundam robotok megalkotóitól. Ha tágítani szeretnénk, akkor a zárat felfelé kell hajtanunk, ami kiold egy reteszt, és a hosszabbító megindul. A hétköznapi használathoz pedig van lehetőség mikroállításra is.
Amennyiben egy könnyedebb megoldást szeretnénk, feltehetjük az ajándék, fekete színű szilikonszíjat is, amit kapunk az órához, bár véleményem szerint ennek a fémszíj áll igazán jól. 

Mivel volt már szerencsém több Seikoval élőben találkozni, nem lepett meg a csomagolás visszafogottsága. A komolyabb ProSpex órákra jellemző fekete, kis ablakos dobozban pihent az óra, pihe-puha párnáján a papírjaival, kiskártyáival és fityegőivel együtt. Nincs semmi dráma, semmi pornó, valamiért odaát a világ túlsó felén nem akarnak elkápráztatni bennünket a körítéssel. A Marinemaster sorozat szerintem megérdemelne valami elegánsabb prezentációt, de ez alapvetően nem egy limitált modell. Bár nincs belőlük túl sok, és a generációi között is 5-10 évek telnek el, a nyafogás helyett inkább fogadjuk el, hogy Seiko kapitánynál a csomagolás csak másodlagos szempont. 

Ezt az órát a COVID-ot megelőző évben be lehetett szerezni a globális Seiko áremelkedés előtt, amikor még 360 Ft körül mozgott az euró Ausztriában. Az osztrákok egy nyári akció keretében 2200 euróért adták az SLA023J1-et, tehát 800 ezer Ft alatt lehetett egy ilyen órája az embernek. Manapság, ha találni még valahol raktáron, akkor bizony 1.250.000 és 1.350.000 Ft között juthatunk hozzá. Teljesen irreleváns, hogy ér-e annyit, mert minden 200 ezer forint feletti óra a szerelemről szól, nem a racionális döntésekről. Ennek a típusnak ráadásul a gyártása is befejeződött, átvette a helyét az új SLA077J1, ami már nem monoblokkos, és méreteiben, formavilágában is egy lehetnyivel kisebb lett, modernebb, trendibb. A használt piac pedig nem igazán akar engedni az árból, keményen tartják magukat a harcoló alakulatok, főleg azért, mert az ikonikus tokformával ez volt az utolsó Marinemaster széria.

Előnyök:

- Kivételesen kiemelkedő építési minőség
- Zaratsu polír, Diashield bevonat, monoblokk tok
- Kerámia lünetta
- Tükröződésmentes zafírüveg
- LumiBright
- Horológiai különlegesség, az óratörténelem egy darabja
- 8L35 szerkezet, Diashock rázkódásvédelem
- Búváhosszabbítós fémszíj, ajándék szilikonszíj

Hátrányok:
- Az ára már túlmutat a lélektani határon

Források

A japán népmesékhez:
http://www.misawajapan.com/poi/outside/towada.asp

https://www.city.semboku.akita.jp/en/sightseeing/spot/04_tatsukodensetsu.html

https://jp.neft.asia/en/archives/9616

https://www.ndl.go.jp/scenery/e/column/tohoku/hachirogata_lagoon.html

A Marinemasterhez:
https://wornandwound.com/deep-dive-the-evolution-of-seikos-professional-marinemaster-range/

https://coron.et/new-1minute-reads/history-of-the-seiko-marinemaster

https://kronometer.hu/2021/01/30/nagy-ora-nagy-melysegekbe-seiko-sla023/

https://calibercorner.com/seiko-caliber-8l35/