Seiko Prospex SPB455J1 „62 MAS” 1965 Revival Diver’s 3-day 300m in Tide Grey – 100th Anniversary of Seiko Special Edition
A bűnbeesés ideje
Bocsáss meg, Atyám, mert vétkeztem…
… a hangfalak elnémultak, és a mély basszusok, a kirobbanó vokálok átadták helyüket a statikus zörejnek. Ami van helyettük, az az üresség, amit szeretnék nyugalomnak nevezni. Egy kicsit ezt érzem most, ahogy a mennyezet felé gomolygó cigarettafüstöt nézem. Hallom a lejátszó éles kattanását, amivel jelzi, hogy a magnókazetta „A” oldala véget ért, és az automatikus visszafordító mechanizmus zúgása után némi hezitálással, de felcsendülnek a „B” oldal első hangjai. Próbálok arra gondolni, hogy nem öregszem, csak szintet lépek, de akárhogy szépítem, elmúltam negyven. Olyan vén vagyok, hogy javult a szemem, és odalent az alvégen, ami eddig egyirányú volt, az urológia után szinte már átjáróház is lehetne. Eddig többen jártak a Holdon, mint ahányan gatya nélkül láttak, de ennek a szép hagyománynak, és ezzel az önbecsülésemnek is vége szakadt.
Ezen a ponton igénylem kimondani, hogy micsoda világ az, ahol képesek vagyunk szilícium hajszálrugót gyártani, Diamond Like Carbon bevonatot készíteni, meg robotkur… kutyát, meg Holdra szállni, meg kolonizálni akarjuk a Marsot, de ha bele szeretnénk kukkantani az ember belsejébe, akkor egy retkes kerti gumislagot kell… bocsánat… befejeztem. Amúgy meg híztam is, valamitől fáj a vállam, kattog, roszog, és a hajam is milyen már? Biztos vagyok benne, hogy innentől már minden is csak rosszabb lehet. Szinte már várom, hogy mikor fog a reggeli merevedés mismásolni, és szoktatom magam a féknyomos alsógatya látványához is.
De ezeket a borzalmakat akkor is meg kell ünnepelni valamivel, és szerintem mindenki, akit megkörnyékezett már valaha az óragyűjtés misztériuma, a lelke mélyén érzi, hogy ez egy ördögi kör. Bűnös szenvedély, tiltott szerelem egy éteri szépségbe, magasztos eszmékbe, amiket az óragyártók költenek a termékük köré a jobb eladhatóság érdekében. Az olyan esendő, gyarló emberek, mint én, akik nincsenek felfegyverkezve az állhatatosság fegyverével, pedig bele is sétálnak a csapdájukba, újra meg újra. A szépség elbűvöl, a történelem megigéz, és ezért felébred a birtoklási vágy, az ösztön, ami hajt a képzeletbeli boldogság felé. Valahogy így lehetett ez Évával is, amikor találkozott azzal a bizonyos kígyóval az Édenkertben. Az én kígyóm, a kísértőm, ami miatt elkárhozom és kiűzetek a Paradicsomból, minden bizonnyal a Seiko. A japán szépség, ami elsőre ugyan vonzó lehet, de földbe döngöl, majd eltapos mindent ami racionális, és olajat önt az epekedő lélek tüzére, végtelenül sok szenvedést, lemondást, kínt és gyötrelmet hagyva maga után. Ezért hát gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem… de mentségemre legyen, hogy öreg, zsémbes, szentimentális negyvenes vénember lettem, akinek történetesen volt egy Seiko 20%-os kedvezménye!
Oldozz fel Atyám, mert vétkeztem. Az utolsó gyónásom óta, ami 2025. július 11-én volt, a következő bűnöket követtem el:
Kevélység
Ízlelgessük először egy kicsit ennek a jószágnak a nevét: „Seiko Prospex SPB455J1 „62 MAS” 1965 Revival Diver’s 3-day 300m in Tide Grey – 100th Anniversary of Seiko Special Edition”.
Ott lettem volna a keresztelőn, amikor a nevezéktan poklának kilencedik bugyrából valamelyik marketinges előállt ezzel a borzalommal, és nem értem, hogy a többiek ezt hogy a viharba fogadhatták el. Ember nincs a világon, aki ezt képes lenne megjegyezni, ugyanakkor ismerjük el, megsüvegelendő magabiztosságra vall a japánoktól egy ilyen névkölteménnyel előállni. A Seiko jogosan büszke a cég első professzionális, 150 méter mélységig vízálló búvárórájára, ami a 62MAS névre hallgatott. A 62 jelen esetben nem az évszámra utal, mert a legendás búvármodell 1965-ben jelent meg, hanem az eredeti referenciaszám első két számjegyére, ami 6217-8000/1 volt. A 62 utáni 17-es valószínűleg a kövek száma lehet, a "MAS" pedig az automatic selfdater rövidítése, de ha most tangás tündéres mangalányokkal kínoznátok, akkor sem tudnám megmondani, hogy az automatic szóból miért pont az „MA” betűket tartották fontosnak kiemelni. Ez valami japán dolog lehet, amit mi egyszerű halandók nem érthetünk. Maga az automatic selfdater pedig arra utal, hogy az óra automata, dátumkomplikácós szerkezetet kapott. Ennek az ősmodellnek az egyszerű, de igényes 37 mm-es tokozatától, jól leolvasható számlapjától, megbízható szerkezetétől, foszforeszkáló mutatóitól, forgatható lünettájától datálhatjuk a Seiko búváróráinak történetét. Ha ez nincs, akkor sohasem születik meg se a Marinemaster, se a Turtle, se a Tuna, se a Samurai és hosszú még a sor…
Ha mindez nem lenne elég, emlékezzünk meg arról, hogy a Seiko is ünnepel. Bár a cég alapítása 1881-re tehető, a konkrét Seiko márkanevet és máig használt logót 1924-ben ismerthettük csak meg. Hattori Kintaro kezdetben az órákat árusító és javító műhelyét Tokióban, a Ginza negyedben alapította, de a Seikosha névre keresztelt gyár 1892-ben került átadásra. Ez a gyár leégett a nagy kantói földrengés következtében, és Hattori Kintaronak mindent újra kellett kezdenie. Ennek a feltámadásnak lett az eredménye az első karóra, ami a Seiko nevet viselte a maihoz hasonló tipográfiával. 2024-ben, tehát kereken 100 évvel később a Seiko büszkén úgy gondolta, hogy a 62MAS „újragondolt” változatából készít egy születésnapos limitált kiadást önmaga és a rajongók számára, ez lett jelenlegi bűnöm és egyben gyónásom alanya is, az SPB455J1. Ezt a limitációt nem darabszámban határozták meg, hanem időintervallumhoz kötötték az elérhetőségét. A jeles naptól számítva egy évig érhető el kereskedelmi forgalomban, utána pedig eltűnik. A Seiko márkanév tehát a századik éve felett ül tort, én pedig a negyvenedik felett, így hát egymásra találtunk egy életre szóló kapcsolat erejéig.
Irigység
Az SPB455J1 tervezésekor felmerülhetett a japánokban az a gondolat, hogy miért is ne próbálnának meg elérni egy olyan hangulatot, ami a búvárórák világának egyik favoritjával is felveheti a versenyt. Talán meg is irigyelhették egy kicsit a Tudor Black Bay 58 (m79030n-0001) sikereit, és egy átszakézott csapatépítő training után jó ötletnek tűnhetett bearanyozni az egyik legemblematikusabb búvárórájukat. Végül is, ha a svájciaknak sikerült, akkor nekik miért ne menne? Hogy mennyire igazuk lett, azt a Time & Tide online magazin cikke is bizonyítja, akik ár/érték kategóriában a Gyalog galopp Fekete Lovagjához hasonlóan kiegyeztek egy döntetlenben. (A cikket a bejegyzés végén a linken el tudjátok olvasni.) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azon a megmérettetésen az SPB455J1 elődje, az SBP147J1 vett részt, és azóta sok víz lefolyt már a Shinano-n. Talán vérszemet is kaphattak a japánok, mert 455J1-es még kifinomultabb, még „luxusórásabb” lett az elődmodellhez képest. Nem lepne meg, ha egy újabb Tudor vs. Seiko összecsapásban a Fekete Lovagnak ezúttal legalább az egyik lába megmaradna.
A képek forrása:
Tudor: https://www.tudorwatch.com/en/watches/black-bay-58
Seiko: https://www.seikoboutique.eu
Fekete Lovag: saját tákimáki
Bujaság
Tudom, hogy létezik a világon A. Lange & Söhne, és Chopard sőt, még Patek Philippe is, de amit ez a Seiko mutat, az számomra már horológiai pornográfia. (Igen tudom, nincs magasan a küszöb.) Kamaszkoromban, az Elemi ösztön című film első megtekintésekor éreztem magam Sharon Stone kihallgatása során úgy, hogy nem vagyok képes máshova nézni a képernyőn. (A legendák szerint sokunk VHS kazetta gyűjteményében megvolt ez a film, és mindannyiunknál véletlenül pont ennél a jelenetnél csípte be a lejátszó a celluloid szalagot.) Ez a Seiko ilyen. Amikor viselem, nem bírom és nem is akarom levenni róla a tekintetemet. Elvesztegetett idő minden másodperc, amikor nincs a látóteremben. Már az első találkozásunk is filmszerű volt, amikor megpillantottam az üvegvitrin egy félreeső részében. Tudtam ennek az órának a létezéséről, de a sajtófotók és a videók nem igazán győztek meg arról, hogy ez a változat lesz a majdani nagy szerelem. De ott, akkor abban a pillanatban lesújtott a villámcsapás. Durr. Az a matt, visszafogott már-már szürkébe hajló szín, ami erős kontrasztot alkot a sárgaarany jellegzetes fényével, az pontosan olyan tökéletesen összeillő disszonancia volt, mint Sharon Stone szolidan összefogott szőke haja, fehér ruhája, és az alóla dúsan, buján kivillanó… na értitek ugye.
Nem hiszek abban, hogy a tökéletesség számokban leírható lenne, de ha mégis, akkor a 40 mm-es tokátmérő pontosan az az arany középút, amire a nagy csuklóval megvertek és a kicsivel megáldottak is elismerően bólogatnak. A tokfültől tokfülig elterülő 46,4 mm pontosan arra elég, hogy kényelmesen felfeküdjön a csuklónkra, amiben az acélszíjjal értendő 168g-os súlya sem fogja hátráltatni. Habár búváróráról beszélünk, a tokmagasság is megáll szolid 13 mm-nél. Ilyen paraméterekkel szerintem nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a nagy többség igényeinek megfelel, jól is fog állni és kényelmes is lesz hordani.
Ami letaglózó, az a tok színe és a szálhúzás minősége. Személy szerint nem vagyok nagy barátja a tükörpolírnak, inkább a matt színvilágot preferálom, és az SPB455J1 minden kívánságomat kielégíti, sőt, túl is szárnyalja. A tok felülnézetből körkörös szálhúzást, oldalról pedig egyeneset kapott, csupán a tok oldalán és a lünetta szélén végigfutó letöréseket polírozták fényesre. A magyar honlapokon nem tüntetik fel, de a külföldieken megtaláltam, hogy mind a tok, mind a szíj kapott egy karcolódásvédelmet szolgáló DiaShield réteget, amitől az egész óra színvilágát matt, mélyszürke szín jellemzi, sőt, megkockáztatom, hogy a titán tokozatok árnyalatát is megidézi. Ebben a tekintetben a Seiko mindig nagyon ügyesen egyensúlyozik a szerszámórát a luxusórától elválasztó határvonalon, és a részletek azok, amik megbillentik a mérleget hol az egyik, hol a másik oldalra. Ebben az esetben a lünetta lesz az egyik pont, ami egyértelműen a felsőbb kategóriába tolja ezt a modellt. Nem az anyaga miatt, mert az kerámia helyett „csupán” acélbetétes, hanem a mart és festett jelölések teremtik meg a minőségérzetet. Bár feketének látszik, de nem az. Nem tudom, mit műveltek az acéllal, de ennek a lünettának a színe valahol a mélyszürkét és a grafitot összekötő tengelyen helyezkedik el.
A termékfotókon nem látszik, de élőben gyönyörű és tűléles a megmunkálás kifinomultsága, az arany-bézs-homokszín festék színe pedig tökéletesen illik a matt lünettához és az arany mutatókészlethez. A fényviszonyok olyan szinten befolyásolják az óra összképét, hogy közhely ide, közhely oda, ezt tényleg élőben kell látni. Próbáltam készíteni egy montázst, ami nagyjából képes lehet átadni ezt a jelenséget, amit kissé manírosan az ismert kortárs képzőművész után szabadon Seiko Warhole hatásként tudnék jellemezni.
A számlap sem egyszerű eset. Nem fekete, hanem inkább egy sunburst hatású nagyon mély grafit. Az optikai trükkök miatt ez a szín nagyon nehezen behatárolható, mert az arany mutatók és az indexek arany széle miatt bizonyos szögekből mély barnának tűnik. Sőt, létezik a térben az a szög, amikor egy kis lilás-bordó is fel-feltűnik benne. Boszorkányság. Ahogy a retro ihletésű rakott, téglalap alakú indexek is azok, amik természetesen rendelkeznek LumiBright foszforeszkáló festéssel, hogy kékes fényükkel beragyogják a sötét lelkünket. Nappali fényben ez a festék viszont nem fehér, hanem egy kissé opálos, barnás árnyalatú, hogy kiegészítsék az óra vintage hangulatát. Itt elkövethették volna azt a hibát, hogy a végeredmény nagyon műre, nagyon mesterséges hatásúra sikerül, de ez szerencsére nem történt meg. A leolvashatóság tökéletes maradt, de a szín egy időkapszula egyenesen a 60-as évekből.
A haladó Seiko függőségben szenvedők pedig külön örülhetnek a kék LumiBright-nak, mert ez sokkal ritkább, mint a zöld. Ha pedig a ritkaságoknál tartunk, gyakran esik szó a számlapokon olvasható feliratok tipográfiájáról. Akik előrehaladott OCD-vel bírnak, teljesen padlóra kerülnek a soronként eltérő betűtípusoktól, amiknek a használata a Seiko háza táján is bevett szokás. Az SPB455J1 esetében odafigyeltek arra az apró részletre, hogy a Seiko és a Prospex X logójának kivételével minden információ azonos betűtípussal került felírásra. Örömteli az is, hogy a „3 Days” felirat a fejlesztett szerkezetről árulkodik, amiről egy későbbi bűnnél fogunk megállót tartani. Maradjunk még a bujaságnál egy kicsit.
Én nem vagyok egy „aranyos” ember. Most nem csak a nyers, olykor faragatlan jellememre gondolok, hanem arra, hogy nem vonzódok az aranyból készült tárgyakhoz. Giccsesnek érzem, különösen a sárgaarany harsányságát. De nem most. Persze, a mutatókészlet hivatalosan „csak” gold plated, a megjelenése alapján lehetne akár tömörarany is. A mutatók fényessége nagyon erős kontrasztot alkot az egész órára jellemző matt, visszafogott, szolid tool watch jelleggel, amitől annyira karakteressé válik ez a kiadás, hogy szinte életre kel. A másodpercmutató végén elhelyezett kis négyzet pedig konkrétan a cseresznye a tejszínhab tetetén. Itt billen át a már emlegetett mérleg a luxusórák irányába, de mégsem csap át a tolakodó, hivalkodó kategóriába. Pont, amikor Sharon Stone csupán csak egy töredékmásodpercre megvillantja a csunyá… játékos hangulatot képes teremteni ezzel a tulajdonságával.
Lustaság
A 62MAS egy axióma. Megtámadhatatlan alapvetés, nem kell magyarázni az érdemeit. A Seiko készített hozzá egy minden tekintetben autentikus újrakiadást SJE093 cikkszám alatt 2023-ban, de az egy 3700 eurós, 1965 darabban limitált különkiadás volt. 2020-ban született meg az a modellcsalád, ami továbbviszi a lángot és szélesebb réteg számára is elérhető. Ez volt az SPB143J1-gyel indított sorozat, amit 6R35-ös szerkezettel szereltek, és a feketén kívül elérhető volt kék, valamint fekete-arany színváltozatokban. Természetesen tisztességes japán szokás szerint készült belőlük limitált kiadás, olyanok is, amik a nemzetközi piacon elérhetetlenek maradtak.
A képek forrása: seikowatches.com
Az én lelkem megrontója, az SPB455J1 ennek a modellcsaládnak a vérfrissített, ha úgy tetszik face-lift kiadásának egy limitált verziója. Ha maradnánk a konzervatív fekete, esetleg kék vonalon, akkor az SPB453J1 (fekete) és az SPB451J1 (kék) cikkszámokat kell keresnünk. Abban az esetben, ha még ennél is többre vágyunk, akkor az SPB511J1, és az SPB501J1 kiadások lehetnek az esetleges célpontjaink. Előbbi hófehér hullámmintázattal, utóbbi pedig egy zöld, PADI kollaborációval fogja összetörni a szívünket. Meg a hozzájuk kapcsolódó árcédulák, amik egészen a 700 ezer Ft magasságáig is eljutnak.
A képek forrása: seikowatches.com
Ezen a ponton érzek némi lustaságot a Seikoban. Arra gondolok, hogy a 2024-es 62MAS sorozat lényegében egy facelift, és olyan limitált kiadások gyűjteménye, amiknek az alapelemeit már láthattuk más órákon. Az én múzsám, az SPB455J1 konkrétan az SPB147J1 ráncfelvarrása, a zöld SPB501J1 PADI számlapmintáját megkapta az alacsonyabb árkategóriában induló SRPL53K1 PADI szamurai verzió is, a hullámminták pedig az 1968 Divers GMT Limited Edition SPB509J1 65 éves búvárórás évfordulós szörnyetegen is visszaköszönnek.
Alapvetően nincs semmi baj, ha egy jó ötletet újrahasznosítanak, ahogy az is teljesen rendben van, hogy egy jeles jubileum alkalmából ugyanaz a minta több kiadáson is megjelenik. Ennek ellenére egy kicsit soknak érzem már ezt a kínálatot, a bőség zavara szinte már fojtogatja a vásárlót, aki stresszel azon, hogy vajon melyik lenne a legjobb vétel. Vagy nem jelenik-e meg a következő héten/hónapban valami olyan, ami még ezeknél is jobban tetszik majd neki. A Seiko pedig LEGO-zik olyan designmegoldásokkal, amik itt-ott már megjelentek.
De térjünk vissza az SPB455J1-hez, és a szerkezethez, mert a motorháztetőn belül történtek kisebb változások. Az elődsorozatban még a 6R35-ös szerkezet teljesített szolgálatot, az újakban pedig már a korszerűbb 6R55-ös. Említésre méltó különbséget a járástartalékban találunk, az ugyanis a 70 óráról 72-re nőtt, erre utal a számlapon feltüntetett „3days” jelölés. A 21600 féllengés, 3Hz, 24 kő, -15/+25 napi eltérés, a másodperc stoppos lehetőség, koronáról való felhúzás továbbra sem változott semmit, a dátumablak viszont leköltözött 4 és 5 óra közé. Nagyon tetszett, hogy a sötét számlaphoz illeszkedő, sötét dátumtárcsát készítettek, a kis kör pedig szinte el is rejti ezt a komplikációt, amitől a számlap összességében harmonikusabb benyomást kelt annál, mintha a szokásos 3 óránál elhelyezett nagy dátumablakos megoldást használták volna.
Örömteli fejlesztés az is, hogy a 200 méterről még mélyebbre, 300 méterre növelték a vízállóságot, mindezt úgy, hogy teljesíti az ISO6425-ös szabványt is. Ezért is viselheti büszkén a „Diver’s” előtagot a „300m” előtt. A korona éppen ezért természetesen menetzáras, de továbbra sem érdemelte ki a gravírozást,
A hátlapon dolgozó csapatnak feltehetőleg nem kellett túlóráznia, mert a menetes megoldáson kívül ezúttal is megcsodálhatjuk a Prospex modellek védjegyéül szolgáló Kanagawa hullámot, és a Special Edition feliratot, ahogy oly sok verziónál már láthattuk ezeket. Kicsit megúszósra sikerült ennyi pénzért.
Kapzsiság
A bűnökért meg kell fizetni. Az SPB455J1 pedig annyira súlyos vétség, hogy az esendő lelkeknek 660.000 Ft-ról kell kiállítania a búcsúcédulát. Ennyiből már X. Leó pápának is futná egy-egy új freskóra, de Luther Márton helyett szerencsére az én esetemben Szent Mihály arkangyal közbenjárásával sikerült egy 20%-os kedvezményt kifogni. Persze a végösszeget tekintve még így is felmerül bennem a kétség, hogy a lelkemet nem medium-rare, hanem well done verzióban fogják elkészíteni a Purgatórium tisztítótüzén. Ha pedig arra gondolok, hogy a japánok zen vallásában mindennek is van istene, akkor az a sok tavisárkány, meg Holdhercegnő lassan, de biztosan csődbe fognak vinni, és a végén el kell adnom azt a szennyes, bűnös lelkemet. Azt meg nem hinném, hogy keményvalutának számít a transzcendens devizapiacon. Felmerül a jogos kérdés, hogy ér-e ez ennyit? Eladnám-e a lelkem egy vintage hangulatú Seiko búvárért? Mert végül is mi a lélek? Minek az nekünk annyira… egy 62MAS meg mégiscsak egy 62MAS még teológiai létsíkok között mozogva is nemigaz? Valahonnan a túlvilágon is csak tudni kell, hogy mennyi az idő? Ugye? Vagy ott már nem működik a Casio öröknaptár se? Az maga lenne a Pokol.
Harag
A szíj. Már megint. Hallgasson élete végéig Zámbó Jimmy karácsonyi dalokat az a marketingzseni, aki kitalálta, hogy a 100 éves jubileumot ünneplő SPB455J1 ne kapja meg azt az új fejlesztésű szíjat, amit a néhány hónappal később megjelenő 60 éves búvárórás évfordulós SPB511J1 már igen. Az új szíj nem csak gyönyörű, hanem elhagyták róla végre azt a bénácska búvárhosszabbítós fityegős-libegős megoldást. Van rendes mikroállítási lehetőség, és a biztonsági retesz is szuper… de nem itt. Ez még ugyanazt gyengécske, ódivatú, körülményesen állítható csatot kapta, amit már oly sokszor láttunk. Sőt, a búvárhosszabbító miatt nem merev, és a tüskébe nem mindig sikerül jól belekapnia a retesznek, csak akkor, ha az egyik ujjammal ellentartok neki. Nem a világvége, de azért mégis csak kellemetlen ezt tapasztalni ezen az árszinten. Persze, azért szép, a szemek három részesnek tűnnek, de ha megfordítjuk, akkor jól látszik, hogy két főelemből készültek. A tokozathoz illő szürkés színe, a szálhúzott matt felülete csodás, elmondani nem tudom, mennyire boldoggá tettek, hogy nem engedtek a fényes tükörpolír csábításának. Csak az az új zárszerkezet… csak azt kapta volna meg!
A haragomat enyhíti, hogy adtak mellé egy seichu szövésű nato szíjat, pontosan olyat, amit már az SPB237J1 Willardnál is imádtam, csak ezúttal fekete színben. Arról se feledkezzünk meg, hogy a szíjtól eltekintve ezúttal nincs minőségbiztosítással kapcsolatos probléma. Semmi sem áll csálén, minden mindennel vonalban van, semminek sincs felesleges holtjátéka. Olyan, amilyennek ennyi pénzért lennie kell.
A csomagolás visszafogott, de rejteget egy apró eltérést a megszokotthoz képest. A logóval ellátott fekete karton valójában két dobozt rejt. A kis laposban van az ajándék seichu szíj, míg a másikban maga az óra honol. Utóbbi matt, szemcsés textúrát kapott, és amikor felnyitjuk, az óra mellett egy plakettszerű fényes Prospex felirat fogad minket. Értékelem, hogy a Seiko is tett egy tétova lépést a prezentáció szintjének emelése érdekében.
Torkosság
Gyerekkorom óra imádom az órákat. Vannak emlékképeim, hogy a 90-es években dobtak be órás prospektusokat, és a Seiko talán az első óramárka volt, aminek megtanultam a nevét. Azokat vittem magammal mindenhova, még a WC-re is. Felnőttként ez semmit sem változott, legfeljebb annyi, hogy a katalógusok ma már az online térben vannak, és ha elmerülök bennük, ugyanúgy legalább fél óráig nem jövök ki a budiból. Sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer majd nekem is lesz Seiko órám. A búvárok nagyon becsípődtek, azok a kedvenceim, és mindig szerettem volna egy gyűjteményt a Seiko búvár legendáiból. Elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy 40 éves koromra sikerült ezt összehozni. Egy Arnie, egy Turtle, egy Willard, egy 62MAS és a Marinemaster. Számomra ezek testesítik meg az órázás szeretetét, és egyben egy gyerekkori álom beteljesülését. Nekem ezt jelenti a Seiko, és remélem, még marad némi idő arra, hogy sok-sok pillanatot megéljek velük közösen. Köszönöm neked is, Kedves Olvasó, hogy ha csak egy-egy bejegyzés erejéig is, de együtt jöttél mellettem ezen az úton, és elolvastad azt a sok ostobaságot, amit összehordtam.
A bűneim megbocsáttattak, mehetek békével?
Teljes szívemből bánom minden bűnömet, erősen fogadom, hogy a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm… de azért egy Seiko búvár chronograph még csak-csak kellene a gyűjteménybe nemigaz? Égessen is meg a Szent Inkvizíció, vagy átkozzanak ki, ha már úgyis a Pokolba kerülök, teljesen mindegy, hogy melyik bugyorban fogok égni az idők végezetéig, úgyhogy egy tisztességes Seiko búvár chronograph nélkül én el nem hagyom földi porhüvelyemet!
Előnyök
- Lélegzetelállítóan szép
- Kimagasló építési minőség
- Fejlesztett szerkezet, 3 nap járástartalék
- 30 bar vízállóság, ISO6425
Hátrányok
- A szíj
- Piszkosul drága
- Ha belezúgsz, belevisz a bűnbe
Felhasznált források:
Fratello watches 62 MAS történelem:
Time & Tide cikk:
https://timeandtidewatches.com/tudor-black-bay-58-vs-the-seiko-prospex-spb147j/