Seiko Prospex Sea SLA023J1 1968 Heritage Diver's Watch „Marinemaster”

Japán népmesék

 sla023_1.jpg

 

 A Tazawa-tó a maga 423 méteres mélységével Japán legmélyebb tava. Semboku városában található, Akita prefektúrában. Bár a vulkanikus eredetű víztömeg önmagában is lenyűgöző természeti csoda, egy gyönyörű népmese tovább gazdagítja a tó történelmét. 

Sok-sok évszázaddal ezelőtt a tóhoz közeli Innai településen élt Tatsuko, aki messze földön híres volt a mindenkit megigéző szépségéről. Egy nap a lány elment vizet hozni, de megpillantotta a tükörképét egy fényes sziklán. Abban a pillanatban, amikor szembesült saját szépségével, megijedt. Megértette, hogy a szépsége nem örökkévaló, egyszer őt is utol fogja érni az öregség és az elmúlás. Ettől a gondolattól rettegés kerítette hatalmába a szívét, és imádkozni kezdett Okura Kannonhoz, az irgalom és az együttérzés istennőjéhez, hogy ne veszítse el szépségét. Az istennő megsajnálta a fiatal lányt, és azt mondta neki, hogy keresse meg a forrást, ami két mohával borított szikla között fakad, és igyon a vízből. A lány megtalálta a forrást, és ivott is a vízből, ahogy az istennő tanácsolta neki, de minél többet ivott, annál szomjasabbá vált. Egyre csak ivott és ivott, míg a hasra nem esett. Ekkor vette észre, hogy a teste átváltozott, és egy sárkány lett belőle. Elkeseredésében a Tazawa-tóba vetette magát, de a forrás varázserejének köszönhetően nem halhatott meg. Hiúsága miatt arra kárhoztatott, hogy ő legyen a tó őrzője az idők végezetéig.
A lány anyja nagyon aggódott gyermekéért, és a keresésére indult. Amikor megtalálta, és meglátta, hogy mi lett a lányából, annyira megrémült, hogy a fáklyáját a vízbe dobta. A fáklya viszont átalakult, és hogy a sárkány ne legyen magányos, hallá változott. Ezt a halat nevezik a japánok kunimasunak, ami a Tazawa-tóban egy őshonos lazacfaj. Tatsuko története azonban nem ér véget ezen a ponton.
Történt ugyanis, hogy egy fiatalember, akit Hachirotaronak hívtak, beleszeretett Ichinomegata istennőbe, aki nem viszonozta a halandó érzéseit. Mivel kellemetlennek érezte a közeledést, megkért egy kiotói íjászmestert, hogy akár erőszakos úton is, de űzze el tőle a férfit. Az íjász meglőtte a fiatalembert, aki túlélte ugyan a támadást, de a szíve összetört. Hachirotaro a barátaival egy új helyet keresett, ahol letelepedhetett. Nagyon éhesek voltak, ezért halat fogtak. Hachirotarot annyira gyötörte az éhség, hogy míg a barátai további élelmet kerestek, ő a barátai adagját is megette. Ekkor elképesztő szomjúság tört rá, és a közeli forráshoz ment. Inni kezdett, de a torka annyira égetett, hogy csak ivott és ivott. A barátai visszatértek, és döbbenten vették észre, hogy Hachirotaro sárkánnyá változott. A fiú nagyon szomorú lett, mert tudta, hogy többé nem mehet az emberek közé. Elbúcsúzott a barátaitól, és létrehozott magának egy tavat, ahol nem háborgatja majd senki. Ez lett a Towada-tó. Ám még itt sem találta meg a nyugalmat, mert a tavához érkezett egy Nansobo nevű szerzetes, akinek azon a helyen kellett letelepednie, ahol eltörik a szandálja. Mivel a lábbeli pont a Towada-tónál tört el, ezért kihívta Hachirotaro-t, a tó védelmezőjét egy harcra, amiben az ifjú sárkány vereséget szenvedett. Egészen a Yoneshiro folyóig menekült, ezt a helyet a fiú után Hachirogata-lagúnának nevezik, és közel van a Tazawa-tóhoz.
A két tragikus sorsú fiatal, Tatsuko és Hachirotaro így találtak egymásra. A japánok úgy tartják, hogy a Tazawa-tó a Hachirogata-lagúnával ellentétben azért nem fagy be télen, mert Hachirotaro ilyenkor elmegy szerelméhez Tatsukohoz, és a két sebzettlelkű fiatal végre boldog lehet, és senki sem háborgatja őket. Tavasszal viszont el kell válniuk, és a következő télig nem láthatják egymást, mert sárkányként őrizniük kell a területeiket.

Ez a történet több szempontból is érdekes. Először is láthatjuk benne azt a törekvést, hogy a múlt embere mesés történetekkel magyarázta az olyan dolgokat, amiket nem értett meg. Például, hogy miért nem fagy be a Tazawa-tó. Sőt, egy egész mitológiát gyúrtak a történetekből, amik számos ponton összeérnek, kiegészítik egymást. Ugyanígy jött létre a skandináv vagy a görög mitológia is, számomra pedig mindig izgalmas, hogy az emberi fantázia milyen termékeny, amikor mesélésre kerül a sor. Ha pedig valaki szeret elmerülni a különböző népek irodalmában, valószínűleg észreveszi, hogy sok esetben párhuzamosság figyelhető meg a különböző kultúrák történetei között. A klasszikus irodalomban a görög Narkisszosz meséje nagyon hasonló Tatsuko drámájához. Szerintem lenyűgöző, hogy a tanmeséknek, amik gyakran az ember jellemének fejlődését segítették elő, nem szabhattak gátakat a földrajzi távolságok, vagy akár az időbeliség sem. Olyan örökérvényű témákat dolgoztak fel, mint a hiúság, a telhetetlenség, vagy a szembenézés a következményekkel. Érdemes elidőzni egy kicsit a hangneműk felett is. A japán kultúrában van egy fogalom, amit nehéz magyarra fordítani. Fonetiksan talán így helyes: jaruszenai, ami azt jelenti mély szomorúság. A melankólia szó állhat talán a legközelebb ehhez, de a jelentésárnyalatok mégis eltérőek. Az egyik kedvenc íróm, Kazuo Ishiguro fogalmazta meg a Dombok halvány képe című művében, hogy a japán néplélekben ez az érzés nagyon mélyen gyökerezik. Ennek oka lehet a történelem, illetve annak erőszakos eseményei, de benne van az is, hogy társadalmi szinten náluk tartósan fennállt az egyéni érdekek háttérbe szorítása a közös érdekekkel szemben. Ez okoz egy belső feszültséget, amiben a düh, a harag, a lemondás, és az alázat egyaránt megjelenik. A történeteiket vastagon átszövi ez a szinte megfoghatalan érzés, Tatsuko meséjében ezek az elemek fel is fedezhetőek. Ennek ellenére a tanmeséik a mieinkhez hasonlóan egyetemes bölcsességeket, útravalókat adtak az embernek, éljen bárhol a Földön, bármikor az időben. Ez szerintem fantasztikus.

Tatsuko történetét a tó melletti Semboku városkában elhelyezett csodaszép szobor is megörökítette, amit 1968-ban, május 12-én (ami nem mellesleg a szülinapom, csak én 17 évvel később láttam meg a napvilágot) avattak fel.
A Seiko Marinemaster végleges változata pedig ugyanebben az évben jelent meg. Nem gondolom, hogy az említett esetmények összefüggnek, de ennek minden bizonnyal így kellett lennie, ahogy annak is, hogy az SLA023 ebből a történetből merítsen ihletet, és rabolja el a szívemet. 

tatsuko_statue.jpg

A kép forrása: https://www.tohokukanko.jp/en/attractions/detail_1604.html

A Seiko az SLA023J1 2019-es kiadásához tehát ezt a népmesét választotta ihletforrásul, amikor egy különleges kobaltkék számlapot szerettek volna megalkotni, ugyanis a Tazawa-tó kékje a japánok számára is misztikus és különleges, ezért ideális választás egy magas presztízsű karóra számlapján való felhasználáshoz. 

Seiko 6215-7000 

Az 1965-ös 62MAS joggal nevezhető a japán búvárórák alfájának és ómegájának, de nem ez a típus jelentette a Seiko képességeinek tetejét. A mélységek meghódításakor is érvényesítették a cégalapító Hattori Kintaro gondolatát, miszerint „Always one step ahead of the rest”, tehát „Mindig egy lépéssel a többiek előtt”. A cég búvárórái ekkoriban jellemzően 150 méteres vízállóságot kínáltak, de 1967-ben, amikor kiadták a 6215-7000-es ős Marinemastert, a 300 méteres vízállóságot célozták meg a különleges monoblokk tokforma létrehozásával. Ami sikerült is nekik, igaz a végleges, teljesen tökéletes sorozatgyártású modell 1968-ban jelent csak meg 6159-7001 cikkszámmal.
Hogy kontextusba helyezzük ezt a mérdföldkövet, gondoljunk arra, hogy a Rolex a 300 méteres mélységet 1977-ben érte el a Submarinerrel (168000 Submariner Date kiadás), tehát a japánok ezen a fronton komoly csatát nyertek a svájciakkal szemben. Ami pedig az elsőségeket illeti, a 6215-7000 volt az első olyan Seiko, aminél 4 óránál helyezték el a koronát, de a szerkezetet illetően sem kellett szégyenkezniük a japánoknak, ugyanis ez az óra kapta meg először a 36000-es lengésszámon működő hi-beat, azaz magas féllengésszámú werket. Így lett a Marinemaster a világ első high-beat búvárórája.
Apropó a Marinemaster becenév már a 2000-es években megszületett, folytatva azt a sormintát, amit a Seiko órák rajongói a múltban is előszeretettel alkalmaztak. Ők ugyanis szívesebben aggattak beceneveket az órákra, semhogy a bonyolult cikkszámokat megjegyezték volna. A 2000-ben megjelent SBDX001 még a számlapon is használta ezt a megnevezést, de a svájci Fortis óragyárnak már volt ilyen néven egy órája. Nem tisztázott, hogy jogi okokból, vagy a designerek döntése révén, de a Marinemaster név a következő kiadásokban eltűnt az óráról, csak a köznyelv használta tovább, de 2024 év végén ismért felbukkant a legendás felirat a legújabb variánsok számlapjain.

marinemasters.pngMarinemaster modellek evolúciója 1968 - 2024
A kép(ek) forrása: https://www.chrono24.hu/


Apró érdekesség, hogy nem ez volt az első óra, ami a Marine Master (külön írva) nevet kapta a keresztségben. A Seikonak a 90-es években létezett egy quartz szerkezetes pancsolós órája, az SBCN005-ös, aminek már szerepelt a számlapján a Marine Master felirat.
Örömhír a rajongóknak, hogy 2024-ben két új variánssal is bűvült a Seiko kínálata, az SJE101J1 és az SLA077J1modellekkel, amiknek a számlapján már ismét olvasható az ikonikus becenév. Utóbbi tekinthető a valódi jogutódnak, mert az SJE kiadás tokformája nagyon eltérő, és a vízállósága is 200 méterre csökkent.
Ami az elismeréseket illeti, a Seikonak van mit kiállítani a vitrinbe. 2018-ban készítettek egy 1968 Automatic Diver’s Re-creation Limited Edition névre keresztelt, 1500 darabban limitált változatot, ami a sportórák kategóriában el is nyerte a Grand Prix d’Horlogerie de Genève (GPHG) rendezvényen a legjobbnak járó elismerést Svájcban.

62mas_es_6215-7000.jpg

A képek forrása: https://www.fratellowatches.com/

 

Seiko Prospex Sea SLA023J1

sla023_9.jpg

A tok anyaga mi más is lehetne, mint 316L nemesacél, de ez a kiadás kapott némi extra figyelmességet, mert a Seiko ezen az árszinten már alkalmazza a Super Hard Coating vagy másnéven Diashield bevonatot. Ez annyit tesz, hogy a hétköznapi karcokkal szemben ellenállóbbá válik mind a tokozat, mind a fémszíj, amire szükség is lesz a 44,3 mm-es tokátmérő miatt. Tokfültől tokfülig sem jobb a helyzet, ebben az esetben 50,5 mm-ről beszélgetünk, ami 15,4 mm-es magassággal párosul, tehát minden esélyünk megvan rá, hogy beleakadjunk bármibe, vagy leromboljunk bármit is, ami a közvetlen környezetünkbe kerül.
Penge Boris óta tudjuk, hogy a súly a megbízhatóság jele, ebben az esetben a Marinemaster nem megbízható, hanem egyenesen a testet öltött megbízhatóság a maga 222 g-os súlyával. Ha ezeket a méreteket egy Casio G-Shock meglátná, még az is elcsodálkozva idézné egy méltatlanul elfeledett forgatókönyvíró örökbecsű klasszikusát, miszerint „úristen very big”, így nem túlzás, ha az ajtótokpusztító különdíjat már most megszavazzuk neki. Diashield legyen a talpán, ami egy ekkora acél búvárkrumplit megment az esetleges sérülésektől.

sla023_13.jpg

Ha kiélcelődtük magunkat a méreteken, merüljünk egy kicsit mélyebbre, és vegyük észre, hogy ezekre a dimenziókra 1968-ban szükség is volt. Az ISO 6425 szabvány szerinti 300 méterre hitelesített képességét ugyanis nem a hangyák hordák össze, hanem a japán mérnököknek kellett valami megoldást találni arra, hogy rálicitáljanak a svájciak 200 méteres búváróráira. A Marinemaster monoblokk tokja jelentette a megoldást a problémára, ami annyit tesz, hogy ennek az órának nincs hátlapja. Mindent egyirányból, azaz felülről kell beépíteni, ami mérnöki szemszögből nyilván kihívás, de cserébe az órára nehezedő hatalmas víznyomás kordában tartható. A hátlapon elhelyezett gravírozás is büszkén hirdeti, hogy itt bizony diver’s 300 méterről van szó, ami szaturációs búvárkodásra ajánlott. Ez lényegében azt jelenti, hogy amennyiben ipari búvár a hivatásunk (ennek a maximális mélysége a 300 méter), nem csak a víz alatt fogjuk tudni a pontos időt, hanem akkor is, amikor épp a dekompressziós kamrában töltünk el úgy 8-10 napot a munka elvégzése után. A felszabaduló nitrogénnek ez az óra ugyan ellenáll, de a tesünkről ugyanez nem mondható el, ezért nem tanácsos ész nélkül Némó kapitányost játszani, hacsak nem szeretnénk az óránkat idő előtt a legközelebbi hozzátartozónkra hagyatékozni.
Manapság már nem szükséges ennyire brutális tokot építeni, ha egy óragyártó el szeretné érni a 30 bar-os nyomást, a héliumszelep elegánsabb megoldás erre a problémra, de nekem szimpatikusabb a Seiko "oldjuk meg erőből" hozzáállása. A Seiko búvárokra jellemző dombornyomott Kanagawa hullám már csak a cseresznye, a habostorta tetején.

sla023_14.jpg

Bár a Marinemaster egy toolwatch, tehát inkább szerszám semmint ékszer, rendelkezik még egy aprósággal, amivel kiemelkedik a búvárórák tengeréből. A tok oldalán látható vastag él zaratsu polírozást kapott, ami a Grand Seiko világából szállt le ide közénk, földi halandókhoz. Ez egy olyan eljárás, aminek hatására egy torzításmentes tükörsima felületet kapunk végeredményül, ami olyan megjelenést biztosít egy óratoknak, ami már felveszi a versenyt az abszolút felső kategóriával.

sla023_2.jpg

Amennyiben ez nem lenne elég, akkor többféle megmunkálásban is gyönyörködhetünk még, ha jobban megfigyeljük a formákat. Van itt matt hatású szálhúzott felület, aminek a vonalai tűpontosan futnak egybe a fényesre polírozott, alávágott oldalakkal. Apropó alávágás, erre azért volt szükség, hogy a csuklónkra jobban felfeküdön ez a minden dimenziójában drabális óraszörnyeteg, és bármily meglepő, stabilan tartja magát, nem akar lefordulni még az én 20 cm átmérőjű csuklómról sem.

_sla023_7.jpg

A tokfülek távolsága 20 mm, ha nem vagyunk elégedettek a gyári fémszíjjal, vagy az ajándék szilikonnal, akkor ezt a méretet kell keresni az aftermarket gyártók tengerében.

Beszéljünk a számlapról. Teljesen mindegy, hogy a japánok milyen népmesét költöttek eköré az árnyalat köré. Sem alátámasztani, sem megcáfolni nem tudom, hogy a Tazawa-tó kobaltkékje tényleg ezt az árnyalatot ölti-e magára a cseresznyevirágzás ideje alatt a tavaszi naplementében, de azt elmondhatom, hogy életemben nem láttam még ennyire gyönyörű színt.
Olyan mélysége, olyan árnyalatai vannak, hogy azt az illúziót kelti, mintha bele tudnánk nyúlni, sőt alámerülni a Tazawa-tó végtelennek tűnő mélységébe. Olyan kék, hogy ha Mickey O'Neil anutája látta volna, akkor nem babakékben kéri a lakókocsit a hableányos szökőkúttal, hanem ebben. Nem túlzás azt mondani, hogy a kék szín ezen az órán él. Személyisége van, néha olyan harsány, hogy belerobban az ember arcába, de előfordul olyan is, hogy szinte teljesen fekete. Fogalmam sincs, hogy mit csináltak vele, mert ez nem egy megszokott „sunburst” effekt, vagy vignettálás, és nem is trükköztek sugárirányban a felülettel. Ahhoz, hogy ez az illúzió létrejöhessen, minden bizonnyal szükség van tükröződésmentes sík zafírüveg segítségére is, amit nem is spóroltak le a Seiko mérnökei. A kronometer.hu oldalán olvastam (link lesz alul), hogy ez a technika szintén a Grand Seiko világából jött, és az a titka, hogy a különböző rétegeket, különböző felületkezeléssel látják el, és ezt addig ismételgetik, amíg létre nem jön az elérni kívánt szín mélysége. Nem tudom a megfejtést, de ez valami olyan boszorkányság lehet, amiért a középkorban tutira elégetett volna valakit a szent inkvizíció.  

474541175_1167859158317989_4799894147182474425_n.jpg

Az egyirányba forgatható lünetta is kapott némi szeretetet és törődést, ugyanis kerámiából készült, 120 klikkel tesz meg egy teljes kört, és nagyon kellemes érzés tekergetni. A kerámia azért örvendetes, mert nehezen karcolódik és sokkal ellenállóbb, mint a festett betétek. Ha esetleg sötét lenne, akkor sem kell aggódnunk, mert a Seiko LumiBright ott segít, ahol tud, jelen esetben minden index (kivéve a három óránál található) és a lünetta jelölései is kaptak belőle. A LumiBright pedig párját ritkítja, ha fényességről van szó. 2018-ban szigorítottak az ISO minősítésen, eszerint a számlapon minden markernek világítania kell. Az SLA023 első szériáiban három óránál egy teljes dátumablak található, az újabb kiadások viszont a dátumablak mellé kaptak egy lume-os fél indexet, hogy a modell ne veszítse el az ISO tanúsítványát.

sla023_3.jpg

Ha már szóba kerültek az indexek, időzzünk el egy kicsit a gyönyörű rakott markereknél, aminek a szélét szép fényesre polírozták, a fehér LumiBrightos jelölések pedig eszméletlenül jó leolvashatóságot biztosítanak a sötét, mélykék és a fehér színek kontrasztossága miatt. A számlapon találunk még feliratokat is gazdagon, fent kapunk egy festett Seiko logót, az alsó fertályon pedig tájékoztatnak minket a ProSpex (Professional Specifications) termékcsaládba való hovatartozásról, ezáltal az óra professzionális felhasználhatóságáról, az automata szerkezetről és a 300 méteres vízállóságról.
Amikor hagyjuk magunkat hipnotizálódni az óra szépsége által, észreveszünk olyan részleteket, mint például a 300 métert jelölő felirat színe, ami tökéletesen illik másodpercmutatóhoz. De nem ez ám a mutatvány, ilyet mindenki tud. Hanem az, hogy... emlékeztek még Tatsuko aranyszínű szobrára a kobaltkék tó mellett? Mutatom újra:

seiko_statue.jpg

Ugye, hogy ugyanaz a színösszeállítás? Véletlen lenne ez az összefüggés? Szerintem nem lehet az. 
Ha pedig a részleteknél tartunk, figyelemre méltó, hogy a mutatók felületén a szálhúzás milyen kontrasztot alkot a szélükön megfigyelhető fényesre polírozott letöréssel. Vagy az is finom megoldás, hogy a dátumtárcsa háttere ezüst, rajta fekete számokkal. Ez pont az inverze a számlap indexeinek. Pontosan ezek azok a részletek, amik a régi Marinemaster szerszámszerűségét egy magasabb szintre emelik.

sla023_11.jpg

Ha már magasabb szint, ezúttal a hagyományosan négy óránál elhelyezett korona is jelzett, a ProSpex X logóját gravírozták bele. Természetesen nem is lehet kérdés, hogy rendelkezik-e menetzárral. Ez itt már evidencia, hiszen egy 8L35-ös szerkezetet kell megóvni a külvilág borzalmaitól. (Az SLA cikkszámú órák úgy tudom, hogy mindig ezt a szerkezetet kapják.)

Miért olyan különleges ez a werk? Azért, mert ez is egyike a Grand Seikotól kölcsönvett finomságoknak a zaratsu, a kerámia lünetta és a számlap színe mellett. Ha hihetünk a pletykáknak, akkor a Grand Seiko 9S55 szerkezete az valójában egy enyhén módosított, dekorált 8L35-ös. Figyelemre méltó az is, hogy a 8L szerkezetcsalád a Grand Seiko órákhoz hasonlóan szintén a Shizukuishi Watch Studio-ban készül, Moriokában és a Seiko legképzettebb mesterei dolgoznak rajta.  Technikai jellemzői közé tartozik, hogy 26 köves, 28800-as óránkénti féllengésszámmal dolgozik (4 Hz-es), megközelítőleg 50 óra járástartalékkal rendelkezik, és használja a kétirányú Magic Lever rotormechanizmust. A Seiko által fejlesztett SPRON („spring micron”) hajszálrugó gondoskodik a szerkezet életben tartásáról, és egyenletes működéséről. Egy rendkívül rugalmas, kobalt és nikkel alapú fémről van szó, aminek a tulajdonságai lehetővé teszik, hogy egyenletesebben tudja leadni az eltárolt mozgási energiát. Ennek ellenére a gyári adatok szerint a pontosság - 10 / +15 másodperc naponta, de a valósóságban ezek a szerkezetek lényegesen jobban teljesítenek a gyár által megadott adatoknál. A szerkezet másodpercstoppos, tehát a korona kihúzásakor a másodpercgyűjtő megáll. Kapott még egy Diashock névre hallgató rázkódásvédelmet, hogy ne kelljen túl sokat aggódnunk akkor, amikor az íróasztal sarkához odaverjük.

A szíj mindig egy érzékeny téma. Kaptak a japánok már hideget-meleget emiatt, de ezúttal szerintem nincs ok a panaszra. Egy négyrészes, nyomógombos kettős biztonsági zárral ellátott, nagyon igényes megoldást találtak ki. A szíj ötszemesnek tűnik, de négy elemből áll, a két vékonyabb betétet fényesre polírozták, míg a szélek és a középső rész szálhúzott. Tökéletesen illik a tokozat megoldásihoz, és az illeszkedésekre sem lehet egy rossz szavunk sem. A búvár-hosszabbítós megoldás nagyon perverz, de nem is várhatunk mást a gundam robotok megalkotóitól. Ha tágítani szeretnénk, akkor a zárat felfelé kell hajtanunk, ami kiold egy reteszt, és a hosszabbító megindul. A hétköznapi használathoz pedig van lehetőség mikroállításra is.
Amennyiben egy könnyedebb megoldást szeretnénk, feltehetjük az ajándék, fekete színű szilikonszíjat is, amit kapunk az órához, bár véleményem szerint ennek a fémszíj áll igazán jól. 

sla023_6.jpg

Mivel volt már szerencsém több Seikoval élőben találkozni, nem lepett meg a csomagolás visszafogottsága. A komolyabb ProSpex órákra jellemző fekete, kis ablakos dobozban pihent az óra, pihe-puha párnáján a papírjaival, kiskártyáival és fityegőivel együtt. Nincs semmi dráma, semmi pornó, valamiért odaát a világ túlsó felén nem akarnak elkápráztatni bennünket a körítéssel. A Marinemaster sorozat szerintem megérdemelne valami elegánsabb prezentációt, de ez alapvetően nem egy limitált modell. Bár nincs belőlük túl sok, és a generációi között is 5-10 évek telnek el, a nyafogás helyett inkább fogadjuk el, hogy Seiko kapitánynál a csomagolás csak másodlagos szempont. 

sla023_4.jpg

 

Ezt az órát a COVID-ot megelőző évben be lehetett szerezni a globális Seiko áremelkedés előtt, amikor még 360 Ft körül mozgott az euró Ausztriában. Az osztrákok egy nyári akció keretében 2200 euróért adták az SLA023J1-et, tehát 800 ezer Ft alatt lehetett egy ilyen órája az embernek. Manapság, ha találni még valahol raktáron, akkor bizony 1.250.000 és 1.350.000 Ft között juthatunk hozzá. Teljesen irreleváns, hogy ér-e annyit, mert minden 200 ezer forint feletti óra a szerelemről szól, nem a racionális döntésekről. Ennek a típusnak ráadásul a gyártása is befejeződött, átvette a helyét az új SLA077J1, ami már nem monoblokkos, és méreteiben, formavilágában is egy lehetnyivel kisebb lett, modernebb, trendibb. A használt piac pedig nem igazán akar engedni az árból, keményen tartják magukat a harcoló alakulatok, főleg azért, mert az ikonikus tokformával ez volt az utolsó Marinemaster széria.

Előnyök:

- Kivételesen kiemelkedő építési minőség
- Zaratsu polír, Diashield bevonat, monoblokk tok
- Kerámia lünetta
- Tükröződésmentes zafírüveg
- LumiBright
- Horológiai különlegesség, az óratörténelem egy darabja
- 8L35 szerkezet, Diashock rázkódásvédelem
- Búváhosszabbítós fémszíj, ajándék szilikonszíj

Hátrányok:
- Az ára már túlmutat a lélektani határon

Források

A japán népmesékhez:
http://www.misawajapan.com/poi/outside/towada.asp

https://www.city.semboku.akita.jp/en/sightseeing/spot/04_tatsukodensetsu.html

https://jp.neft.asia/en/archives/9616

https://www.ndl.go.jp/scenery/e/column/tohoku/hachirogata_lagoon.html

A Marinemasterhez:
https://wornandwound.com/deep-dive-the-evolution-of-seikos-professional-marinemaster-range/

https://coron.et/new-1minute-reads/history-of-the-seiko-marinemaster

https://kronometer.hu/2021/01/30/nagy-ora-nagy-melysegekbe-seiko-sla023/

https://calibercorner.com/seiko-caliber-8l35/

 

 

 

 

Címkék: Seiko